Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-18 / 145. szám

272 Hírek 1990. június 18., hétfő RÖVIDEN Virágok — körmenetek — motorok — pártviták. Cím­szavakban így jellemezhetnénk, vagyis viszonylag nyugodt­nak mondhatnánk, az utolsó szó ellenére is, Szeged hét­végéjét. Diplomaosztó ünnep volt a főiskolán, oktatási fórum a Deák gimnáziumban, úrnapi körmenet a templo­mokban, nemzeíközi motorostalálkozó Sziksóstón, szoc­dcm gyűlés Újszegeden. Ez utóbbin bizalmatlanságot ta­pasztaltunk a pesti vezetők, főként a pártelnökasszony iránt — finoman szólva. (Tudósításunk a 2. oldalon.) Egyébként az új megyei választmány késő délután véget ért gyűlésén ötfőnyi intézőbizottságot választottak, amely­nek elnöke Szűcs László szatymazi tanár lett. Vércsevariációk Tudós gimnáziumigazgató barátomnak pedagógiai jel­legű tűnődései voltak. Ha valamelyik eszes gyerek ér­deklődési iránya határozott cél felé mutat — mondotta —, nehéz a maga elé tűzött iránytól eltéríteni, hiába igyekeznél. Pedig nyilván nem esik le a matematikai korona a tudós ifjú mateko­sok fejéről, ha a világiroda­lommal is jobban megismer­kednek, s lehet attól még valaki nőgyógyász, ha a földrajzot is alaposan meg­tanulta diák korában; így próbáltam replikázni... s cselekedni... de be kellett látnom, van egy határvonal, ahol az én pedagógiai jó szándékom is csődöt mond — amint nemrég a Dóm nyitókoncertjén meggyőződ­hettem! De lássuk sorjában az ese­ményeket. Gábor kisöcsém kisujjától a feje búbjáig született bio­lógus. Az volt már kisgye­rek korában, anélkül, hogy tudta volna. S amit ebben a szakmában gimnazistának tudnia illik, tizennégy esz­tendős korában fújta. Csak el kellett mennünk egy ti­szai kubikgödör pocsolyája mellett, fél óráig mesélte, mint lát ő nyüzsgő életet ab­ban a szúnyoglárvás, to­ronycsigás tócsában. Fű, fa, virág, bogár és levelibéka neki beszélt. Pedagógiai „tervet" készí­tettem. Az „általános mű­veltség" bűvös körébe igye­keztem őt vezetni, versek és regények, történelem és nép­rajz, képzőművészet és zene világába. Velem tartott en­gedelmesen, járt matinéra, könyvtárba, olvasott verset, hallgatott zenét, egyszóval reményteljesen fejlődött. S mikor már úgy véltem, fo­gékonnyá vált Bach és Men­delssohn iránt, elvittem a nyitókoncertre a Dómba. Az est vendégművésze Dávid István volt, kiváló művész ... Mendelssohn líraisága nyu­galmat sugárzott, Bach fúgái zengve töltötték be a temp­lomot. Rápillantottam Gabi­ra. Félrebillent képpel, fülét a varázsos hangoknak tárva, átszellemülten hallgatott. Egy csodálatos dallamívnél hirtelen megbökte a karói­mat, finoman, mint aki most jött rá valami nagy titokra. Arca kipirult, látszott, tel­jes valójával figyel. — Ugye élvezed? — Tetszik hallani? — kérdezte vissza izgatottan. — Mit? Persze, hogy hal­lom. — Nem azt! A vörösver­cséket! Vörösvércse pár ve­szekszik odakint a torony­r.lV. Kilencvenhat méter magas a Dóm tornya. S az én Gabi barátocskám biológusfüle Mendelssohnból és Bachból csak a toronytetőn udvarló, keringő vörösvércsék hang­jáit hallotta meg ... Tanulságot levontam: nem hallgatom a tudós gimnázi­umigazgatók pedagógiai jel­legű tűnődéseit! A Dóm vér­cséi, visító hangjuk tényleg érdekesebb... Csizmazi?. György Jól indul a nap: időben jön a te­hérautó, barátaim sem késnek el, úgyhogy egy stampó barack felhaj­tása után nekiláthatunk a munká­nak. Már meg is érkeztünk: a gond­noknó kedves, nem, nem zavarjuk, minden héten van egy költözése, nagy itt a forgalom. Eleinte a lakók is érdeklődőek, de mikor megtud­ják, hogy az ötödikre 'költözünk, és a liftet c ér jük használni, a nagy szekrények miatt, arcukra fagy a fél mosoly. (A gondnoknő a föld­szinten lakik.) A felvonó öt percig bírja, akkor aztán valahol a második és a har­madik közt elakad, odabenn két barátom, épp a legnagyobb szek­rény mellett szoronganak. A gond­noknő nyugodt, már nincsenek ide­gei, mondja, és tárcsázza a liftsze­relőket Ujjai maguktól megtalál­ják a számokat, nem ez aa első al­kalom, hogy beragad a lift, ettől kicsit lehiggadok. A brigád épp ebédel, a kagylóból kiszűrődik a vélhetően csámcsogás­sal ési némi gyomormozgással ele­gyedő morgolódás. Nem. nemi jó fél óra múlva, mondja a nő, egy cu­korbeteg bácsi van a liftben, ha fel­izgatja magát, ót percen belül be kell neki adni az inzulininjekciót, különben a szíve nemi bírja. Nyug. tassák meg, mindjárt jövünk, mond­ja a kedélyes hang. Közben az ide­ges lakók lezüllött prostituált őse­inket emlegetik, sőt egy vérmes Költözködés basszus a két szerencsétlen liftbe szorult nemi szervét akarja kivágni. Kicsit beljebb húzódom, és egy széklábat emelek, ha jőni kell, hát jöjjön, mondom elszántan. Ekkor végre megjön az erősítés: a kéttagú brigád főnöke épp elha­jítja a szalvétát, amibe a szendvi­cset csomagolta sebtiben. „No, hol a tata, a mentőknek szóltak már?", humorizál, lehet, hogy már a pap, meg a hullaszállítók is kinn van­nak, kontráz a fiatalabb. No, tata, meghoztuk az inzulint! — rikkant a liftaknába a mester. Elsápadok, ha kiderül az igazság, itt vér fog folyni, az biztos; de a gondnoknő int, ne izguljak. Gyorsan végeznek, már nyílik is az ajtó. na, most végük, de halál­sikoly helyett hatalmas nyerítést hallok, hál' Istennek, humorosan fogták fel a dolgot. Ez nem voltj nehéz, meggyötört barátaim épp a tizedik játszmát fejezték be, sze­rencsére, találtak egy sakkot a szekrényben, így nem unatkoztak. Kétszáz forintért, meg egy húzás pálinkáért a brigád fátylat borít a dologra, látszik, nem az inzulinos volt a legdurvább trükk. amivel megsürgették őket A lakók is meg­könnyebbülnek, újra jár a lift. Van, aki már érdeklődik, időben jött-e az orvos, egy másik együttérzően bólogat bizony, szomorú dolog is az, elveszteni egy kedves rokont, és milyen drága a temetés! Kedé­lyesen bólogatunk, á. nem is olyan nagy baj, úgyis már csak púp volt a hátunkon az öreg. Egy néni' azt kérdi, megvan-e a Tövismadarak, azt hitte, könyvtár nyílik a házban, látva a könyvesdobozokat. Végre mind elmennek, nekiláthatunk: a maradéknak, dolgozik bennünk a pálinka, hamar végzünk. Még kora délután van. mikor leheveredünk a mocskos padlószőnyegre, és kivesz­szük a hűtőből a pilsenit. Éjszaka csöngetnek: kitámolygok, de senki, valahol a hideg folyosó végén nyílik egy ajtó. halkan sur­ran egy árnyék. Nem kiabálóik utána, lehet, hogy holnap én fogok így becsöngetni valakihez, mikor hazaténfergek a szomszédos kert­helyiségből. Könnyítek magamon, megkönyörülök a hirtelen fényben zavarodottan futkosó svábikon, majd reggel beáztatok egy kis borkősa­vat meg kenyeret sörbe, attól állí­tólag megdöglenek. Hát ezek meg hogy kérülnek ide, lépek át néhány alvó felett ekkor eszembe jut a költözködés. Mikor a tulajdonosi bizsergés izgalmától végre elalszom, álmomban én vezetem a fehér bá­bukat az idősebb liftszerelő ellen, de csak nehezen mentem remire a partit. Pozsik László Rendőrségi hirek Szombaton, Domaszék kül­területén reggel fél 9-kor Papdi Z. (16 éves, Doma­szék, Rákóczi u. 36.) elmu­lasztotta az elsőbbség meg­adását, s segédmotor-kerék­párjával Sutona Konstantin román állampolgár személy­gépkocsija elé hajtott. Üt­közésük következtében az óvatlan fiatalember jobb lá­bát törte. Biciklivel ütötték el Sze­geden, a gyalogosoknak szó­ló piros jelzés ellenére az úttestre lépő 83 éves Ba­logh Antalné budapesti la­kost, akit súlyos, életveszé­lyes agyzúzód ássál szállítot­tak kórházba. Az 55-ös főút kelebiai el­ágazásánál sorozatos kocca­násos baleset történt gyors­hajtás és a követési távol­ság mellőzése miatt. Az út­hajlatban lassító, letérni ké­szülő Takácsné Szabó Éva szegedi lakos gépkocsijának elsőnek a mögötte haladó Senic Mirjana jugoszláv ál­lampolgár, majd Szabó Fe­renc szegedi lakos, s végül Franciskovics Erika szin­tén szegedi lakos gépkocsija ment neki. A meglepően kis anyagi kárral végződő köz­úti baleset következtében Nisic Deszanka jugoszláv ál­lampolgár felkarját törte, és Szabó Ferencné 8 napon be­lül gyógyuló, könnyebb sé­rülést szenvedett. Az éj leszálltával sajnos, törvényszerűen megjelennek a tolvajok. Szombat éjszaka Szél Ferenc sándorfalvi la­kos gépkocsiját vette „köl­csön" Kiss Miklós (23 éves Balástya, Tanya 167.), mi­után a Moszkvics furgon aj­taját nyitva, a slusszkulcsát a gépkocsiban találta. Szél Ferenc azonban egy másik gépkocsival üldözőbe vette a tolvajt, a Postakocsi Csár­dánál utolérte és megállás­ra kényszerítette. A vasárnap hajnali sze­gedi biciklitolvaj elfogásá­nak forgatókönyve az előb­bivel szinte azonos, azzal a különbséggel, hogy itt egy taxi vette üldözőbe a tol­vajt, aki kempingkerékpár­ral akart továbbállni, mi­után a rögzítőláncot elfű­részelte. FORINTOS FARMEREK A Lenin krt. 40. sz. alatti Transcoop Shopba divatos fazonú és színű farmeráruk érkeztek, melyeket forintért árusítunk, amíg a készlet tart. (X) Szelíd motorosok Somogyi Káról yrté felvétele Tegnap délelőtt valóságos motorcsodák gyülekeztek, mutogatták magukat az arra hala­dóknak, szelíden megdübörög '.etve a Széchenyi teret. A 14 országból összesereglett, fél­ezer motoros a résztvevője a sziksóstavi kempingben megrendezett, kilencedik FIM Motocamp-taiálkozónak, mely keddig tart Abszolút — Mi az abszolút le­heteti enség? ??? — Hogy egy kövér nő sovány vigasz legyen. (manczy) DÉL-ALFÖLDI MAGAZIN A futball-Vb miatt isméit 2br0­kor jelentkezni: a 2-es urogia­Tnocn a szegedi stúdió műsora- A hétvége eseményeit összefoglaló videoűjsáig uitám kapcsolj uk a Szegedi Nemzeti Színházat, ahonnan Gregorr józisef jelent­kezik vendégei vei éa show­műsorával. Pályatársait, Bará­tait. művész kollégáit látja ven­dégül, beszélgetésekre, ripor­tokra kerül sor, természetesen sok zenérvel és a tőle megszo­kott elegáns humoctnal. Az esit szerkesztője: Butxryák István. VTV-MÜSOR U7.39: Képújság. UB.30: adás — Már a Káosz gi — Sanoar tő és — Istenrtásatelet a — Gyermekek, ha rak — Az egészséges —. — űj bü zöld ék — parkolónak álcázva — Nyugta(lan) adás július 1-Jétől — A várost, nem pedig a Vgv-t akarja ezután „fűteni" a távhő. Műsorvezető: Szatmári Gábor. Szerkesztő: Vass István Péter. Az adást <eddisn de. 10 órától megiamé­bekk. Megalakult a Délmagyarország Kft. Tagjai: e lap újságírói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Dél­magyarország Űjságiró Egyesület és a Dél-Francia Nice-Presse-Invest. DÉLMAGYARORSZÁG Politikai napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sulyok Erzsébet Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kispál Antal. — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház 6740. - Telefon: 24-633. Telex: 82-282. Telefix: 13­130. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suranyi Tibor. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dg egy hónapra 101 Ft - a vasárnapi lapokkal együtt 121 Ft. ISSN 0133 - 025X Úrnapi körmenet Tápén Egyre naposabb Várható időjárás az országban ma estig: többórás napsütésre lehet számítani. A gyenge, változó irányú szél legfeljebb a zivatar környezetében erősödik meg. A* leg­alacsonyabb reggeli hőmérséklet 10 és 15 fok között, a legalacsonyabb nappali hőmérséklet ma 25 fok körül ala­kul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom