Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-02 / 101. szám

r 1990. május 4., péntek 87 Milliós játékok Negyvenmillió forint. A megyében az utóbbi idő­ben már ekkora összeggel ügyeskednek hónapról hó­napra az OTP átutalási be­tétszámlájának 26-ai zárá­sát megelőző, illetve kö­vető napokon. Csak a múlt heti fordulóban 19 milliót fizettek be nyitástól zárá­sig. Huszonhetedikén meg­jelent cikkünk „visszhang­ja" körülbelül 5 millió fo­rint. Másfél nap alatt — szombaton csak délig tar­tottak nyitva — ennyivel többet vettek fel a „szoká­sosnál". — Valójában nem is az el­múlt másfél nap * 5 milliós plusszá aggaszt bennünket — mondja Lestárné Szikszai Julianna, a Vértói utcai OTP-fiók vezetője a szom­bati zárás után —, hanem a május 26-át megelőző és kö­vető néhány nap. Pénzt ki­venni most csak az tudott, akinek volt is valami a számláján, de a következő zárásnál... Túl sokan ér­deklődtek a „játékszabá­lyokkal" kapcsolatban. — Mi tartja még életben ezeket a szabályokat? — A hetvenes évek 3—5 százalékos betéti kamata mellett kidolgozott feltéte­lek nagy része még ma is érvényes. Érdemi változta­tást azóta — a szolgáltatá­sok bővítésén túl — csak a munkabér-átutalás hozott. Mára 35 ezer betétszámlá­sunk egynegyedének közvet­lenül utalják át a pénzt. — Maradjunk a változat­lanságnál. Egy számjegyű infláció mellett nem volt olyan sürgető a napi kamat — bizonyára játékos ügyfél is kevesebb akadt —, erre az évre a ionban 30—40 szá­zalékos árszínvonal-emelke­dést is jósolnak a közgazdá­szok. — Tudjuk, hogy a napi kamat lesz a Végleges meg­oldás, de ez nem megy olyan gyorsan. Mi például nem sa­ját számitógépen dolgozzuk fel az adatokát. A mágnesle­mez és szalag mellett ma még a papír is „adathordo­zó". — Gép és szoftver kérdése az egész... — Biztosan telne mindket­tőre, de nem emiatt fáj a mi fejünk. A napi kamatszámí­táshoz a teljes feltételrend­szert át kell dolgozni. Ma a vállalat elküld egy listát' a névsorral és a munkabér-át­utalások összegével, amit azonnal jóváírunk az ügy­félnek. Másnap akár fel is veheti, a tényleges pénzát­utalás pedig 5—10—15 napot is késik. Gyakorlatilag in­gyen hitelezünk ilyenkor a vállalatoknak. Ha erre a fi­zetési fegyelemre kezdünk el napi kamatot számol­ni ... _ Élhetnek valamiféle szankcióval? Két hét hosszú idő a mai kamatok mellett. — Egyelőre csak a mérget nyeljük. Hiába küldené Ide­jében valaki a pénzt, ha a számlája — gyakran önhibá­ján kívül — átmenetileg üres és a bank sorbaállitja. — Mit kell még ezenkívül rendbe tenni a napi kamat­hoz? — Több régi, nagy partne­rünk, a Posta, a Dégáz, a Démász és az IKV— az új belépőkkel ellentétben — egyetlen fillért sem fizet ne­künk a beszedésért. Velük ezután kell majd megalkud­nia az OTP-nek. A tét is­mert, hány díjbeszedő mun­káját takarítják meg az át­utalási betétszámlának kö­szönhetően ... — Ez valóban logikus, ki is számítható, de az a gya­núm, ezt is a fogyasztók fi­zetik majd meg. — A konstrukció kialakí­tásánál az OTP alapvető célja az volt, hogy minél szélesebb körben népszerű­sítse az átutalási betétszám­lát. A feltételeket is ennek megfelelően állapították meg. Azóta üzleti bank let­tünk s a világ is nagyot vál­tozott körülöttünk. K. A. Terített érdek­képviseleti asztal Korábban a mezőgazdasá­gi szövetkezeti mozgalom­nak egyetlen érdekképvisele­ti szervezete volt, a TOT és a mellette szervezett te­rületi szövetségek. Napjaink­ban viszont egyre-másra ala­kulnak a mezőgazdasági ter­melök érdekképviseleti szer­vezetei, részben politikai, részben gazdasági képvisele­tet hangsúlyozva. Sok az átfedés a meghirdetett prog­ramokban, s a markánsan elkülönülő országos hálózat­tal rendelkezők: az Agrár­szövetség, a MOSZ (a TOT utódja), az Agrárkamara mellett jó néhány párt, szö­vetség és kisebb kamara is szerveződik. Ezért kerestük meg Haskő Pált, a Csongrád Megyei Teszöv titkárát, hogy meg­kérdezzük, mi szükség van erre a skoszínűségre, nem fenyeget-e az a veszély, hogy a sok bába között elvész a gyerek. — Kétsegtelen, hogy a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa a gazdasági re­form szülötte, s a magyar mezőgazdasági termelés fel­lendítésében sokat tett. A TOT és a területi szövetsé­gek már kevésbé tudták maradéktalanul teljesíteni a megnövekedett feladatokat — Milyen lesz a 'várható munkamegosztás ? — A különböző szektorok érdekeik egyeztetéseire, a közös szakmai érdekek kép­viseletére és érvényesítésére lesz hivatott az Agrárkama­ra. Tagjai lehetnek egyéni gazdálkodók. kistermelők, mezőgazdasági nagyüzemek, élelmiszer-ipari vállalatok A termelőszövetkezetek is átalakulnak valódi magán­tulajdonon alapuló, vállal­kozó típusú szövetkezetekké, így ezek is tagjai lehetnek a Kamarának. A mezőgazdasá­gi termelők társadalmi-poli­tikai érdekképviseletét és vé­delmét is el kell látni. Erre hivatott az Agrárszövetség. Ez társadalompolitikai érde­keket is ellát, és bár nem párt, a vidéken élők poli­tikai érdekképviseletére szer­veződött. Természetesen jó néhány kisebb-nagyobb po­litikai párt is felvállalja a vidék politikai képviseletét. — Van példa előttünk? — Mi az osztrák modellt tartjuk a leginkább alkal­mazhatónak, ahol szintén működik mezőgazdasági ag­rárkamara, van parasztszö­vetség is, és erős néppáft is. A lő célkitűzésünk, hogy átmenetileg se legyen hi­ány az élelmiszer-termelés­ben, -ellátásban, és az ex­portigényeknek, -követel­ményeknek is meg tudjunk felelni. Az új modell foko­zottabb társadalmi irányí­tás és ellenőrzés alatt, és természetesen teljes önálló­sággal és függetlenséggel fog működni. Semmiféle „külső" szervezetnek, intézménynek nem lesz „alárendelve", csak és kizárólag saját tagjai gyakorolhatnak hatalmat fe­lette. Az elnökségek, a bi­zottságok vagy a választmá­nyok a küldöttek közül, vagyis, elkötelezett szövetke­zeti emberekből a titkos vá­lasztás, a megmérettetés útján jönnek létre Si. Lukács Imre A „3 S"-nél nem panaszkodnak A Szegedi Számítástech­nikai Kisszövetkezet is egy a sok közül, illetve talán egy kicsit öregebb a többi­nél. Ezen a területen hat év már múltnak számít. A kis­szövetkezeti törvény lehető­ségét kihasználva alakultak meg 17 taggal, nagyobbrészt volános számítógépes szak­emberekből. A matematiku­sok, az elektromérnökök, a középfokúak a maguk urai akartak lenni. 200 ezer hitellel, 300 ezer forint saját pénzzel indul­tak, kihasználva a kisszer­vezetek hiányából adódó vá­kuumot. Nem az ismeretlen­be ugrottak, a Központi Fi­zikai Kutatóintézet alvállal­kozójaként szerviztevékeny­séggel kezdtek: Később ki­fejlesztettek egy terminált, amelyből '86-ig több mint 300 darabot gyártottak, illet­ve értékesítettek. Akkoriban ez aranybánya volt, hiszen a meglehetősen szűk piacon a szokásos ár kétharmadá­ért, 80 ezerért adták a ké­szüléket, s még így is min­den darabon 100 százalékos nyereség maradt. Két éve kezdték el össze­rakni az IBM PC-ket, ma kétharmad részt ebból él­nek. Évente közel 50 száza­lékkal növelték árbevételü­ket — a tavalyi már a 100 millió forintot is meghalad­ta. A növekedési ütem vár­| A pecsétnyomók a bizonytalanok! Számítástechnika. Evek óta húzóágazat, egyike azoknak a területeknek, ahol valóságos piacról beszél­hetünk. Ha valakinek — legyen az vállalat, vagy ma­gánszemély — kedve támad egy közepes méretű IBM PC-re, csak Szegeden tucatnyi ajánlkozót talál. Többen niaguk gyártják — kártyákból összeszerelik —, mások csak forgalmazzák. Bárhová kopogtat az ügyfél, dolga­végezetlcnül nem engedik cl. hatóan marad, hiszen az idej első félév forgalma 70 millió körül lesz. Árbevétel­arányos nyereségük 10—20 százalék között változik, szó­val nem panaszkodhatnak. A „3 S" elnökét, Mihály Zoltánt elsősorban a pénz­ügyekről faggattam. — Sorban áll az egész or­szág; önök mennyivel része­sednek ebben az össznépi I játékban? — 20 millióval. De ez nem annyira veszélyes, a tavaly­ról maradt kintlevőségünk mindössze másfél millió. — Védi valami az ilyen kisebb cégeket? — Mi magunk vagyunk nagyon óvatosak, elég sta­bil a vevőkörünk. Sokat számít a jó kapcsolat is. Ta­valy például egy — azóta fejre állt — nagyvállalat, adott időben fülest, mikor kell elküldeni a számlát Enélkül semmit sem kap­tunk voln.a a felszámolás utáni osztozkodásban. — Szegedi cég volt? — Nem, a hazaiakkal jó a kapcsolatunk. A kőolajkuta­tó, a MÁV, a két posta — 10 milliós megrendelők. — Feltételezem, hogy önöknél nem havi bért fi­zetnek. Miből áll össze a kereset? — Tavaly a 20 milliós szövetkezeti vagyont telje­sen szétosztottuk. Nem úgy, hogy mindenki hazavigye, de osztalékot fizettünk utá­na. Ehheiz jön még a cél­részjegy, ide fektethetik a tagok nélkülözhető pénzü­ket. Erre adjuk a mindenko­ri legnagyobb banki kama­tot, illetve az idén még plusz tíz százalékot. — Ez együtt körülbelül megfelel a tényleges inflá­ciónak. — Közelíti. .. Egyébként nálunk 16 havi fizetés van, nyáron és télen is kifizetünk plusz két-két hónapot. — Ez mind szép és jó, de bizonyára árnyékok is van­nak. — Igen, például az őrült magas banki kamatok; 30 százalékra kapunk csak hi­telt — Akkor örülhetnek, én már 36-ról is hallottam — Visszatérve aggodalma inkra: ha egy pesti cég ki­találná, hogy gyártósort lé­tesít Szegeden, biztosan megijesztene bennünket. — Ezt úgy kell érteni, hogy bizonytalanok? — Azt nem mondom, er­re nincs is okunk. Minden­esetre nehezebb ma ügye­ket intézni, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. A minisz­tériumi úr már nem érzi magát illetékesnek, új meg még nincs. Valahogy nehe­zebben kerülnek a pecsétek a papírra. — Az elmúlt években lát­ványosan zuhant a számítás­technika „ára" a hazai — forintban számoló — piacon is. Megállapodott ez már valamelyest? — Még nem nagyon. Amit tavaly ilyenkor 100 ezerért adtunk, azt ma már 60-ért is drágállják a vevők. Jövő­re meg — ki tudja ...? Kovács András A tőke megtalálja az utat! Hitelt hitellel - „almás Jí • • • — Engem is leépítettek! — szomorkodik ismerősöm. — Huszévi munka után meg kellett válnom a cégtől, nem volt elég megrendelés. — Mihez kezdesz most? — Újrakezdek . . — Ne viccelj! — Tényleg. Újrakezdési kölcsönért talpalok, nyula­kat akarok tenyészteni. — Az jó. Szaporák, mint a nyulak. — Te se viccelj! Nem ilyen szívderítő a dolog. A pénzintézetek nem egyköny­nyen adnak hitelt Négyszáz­ezer forinthoz hat-hétszáz­ezres fedezetet kell felmu­tatni. A lakás pedig nem számit. Honnan vegyek ek­kora vagyont? Ha lenne eny­nyim, nem kopogtatnék köl­csönért. Négyszázezer— újrakezdőknek Fél évvel ezelőtt, amikora kormány bevezette az újra­kezdési kölcsönt, még úgy tűnt, mérsékelt érdeklődés fogja kísérni ezt a rendele­tet. Közben azonban egyre többen kerültek utcára, s mint fuldokló, kapva a szal­maszál után, igyekeztek hoz­zájutni a kölcsönhöz. Első hallásra igen csábító az ajánlat: ma már 400 ezer forintot kaphat az újrakez­dő, négy évig egyetlen fil­lért sem kell törlesztenie. Amikor a vállalkozás „kipö­rög", csak akkor kezdi majd visszafizetni. Kamat sincs, ez pedig a mai inflációs vi­lágban valóságos főnyere­mény. Közelről azonban nem ilyen szép a menyasszony. A pénzintézetek az ÁBMH-tól ugyan megkapják a piaci kamatot, de maga az állam is forráshiánnyal küzd. így fordulhatott elő, hogy már­ciusban egy ideig szünetelt is a kölcsönfolyósítás. — Mi csak besegítünk az OTP-nek — mondja Gyányi Lajos, az OKHB helyi igaz­gatója. — Az igény hatal­mas, alig tudjuk kielégíteni. Sokan szociális juttatásnak hiszik, pedig ez hitel, amire fedezetet és gazdaságossági számítást kell benyújtaniuk a kérelmezőknek. Az utcára került emberek többségé sze­gény a lakásán kívül sem­mije sincs. Ez pedig nem fogadható el fedezetnek. — Hány embernek adtak eddig lehetőséget az újra­kezdéshez? — Hatvanhétnek, közel húszmillió forintot. Szigo­rúnak kell lennünk. Sok a szélhámos, akad, akivel per­ben állunk, mert a felvett hitelt elköltötte másra. Az ilyenek rontják az egész ügy hitelét. A lakás nem fedezet... — Nem gondolják, hogy megint a gazdagoknak ked­veznek? — kérdezem Perjé­st Józseftől, az OTP Csong­rád megyei igazgatójától. — Nézze, ez nem állam­polgári jog, és nem szeretet­szolgálat. Ez üzlet! Mi 150 százalékos fedezetet kérünk a kölcsönre. Most 600 ezer forintnyi ingó vagyont kell felmutatni. — A lakást miért nem fogadják el? — Mert, ha bukik a vál­lalkozó, akkor mobilizálható érték kell, hogy behajthas­suk a követelést. Senkit sem lakoltathatunk ki családos­tól, hogy megkapjuk a pén­zünket. Egyelőre pedig még nincsenek háziurak Magyar­országon. — Akkor mit fogadnak el? — Gépkocsit, műkincset, üdülőt, ékszert... — Csinálhatnánk kasz­szát? — Hogyne! Eddig 420-an vették igénybe nálunk ezt a kölcsönt. 150 millió fo­rintunk van kint a vállal­kozóknál A kockázatot tel­jes mértékben mi viseljük, ezért is vagyunk szigorúak. A fedezet mellé kezeseket kérünk, és kötelező kezesi biztosítást írunk elő a ga­ranciával. — Ha valaki feltalálná a spanyolviaszt, és nem volna fedezete? — Akkor nem tudnánk kölcsönt adni. De higgye el, egy bombabiztos vállalkozás­hoz egyetlen nap alatt össze lehet szedni egymilliót Sze­geden. A tőke mindig meg­találja az utat, hogy hol fial­hat. Más gondjaink van­nak '... — Mik? — Egyrészt az, hogy így pazarlónak tartjuk ezt a megoldást. Ez nem viszi elő­re a szerkezetváltást. A leg­többen ma is a mezőgazda­ságba igyekeznek befektet­ni. Másrészt vállalkozói ta­pasztalat és szakértelem nél­kül sok a bukó . . — Hogyan tudják a sajat kockázatukat a minimumra csökkenteni? — Elsősorban a társas vál­lalkozásokat pártfogoljuk a jövőben. Es jobban odafi­gyelünk a szakértelemre. Té­ved a kormány abban, hogy hathatós ellenszere lesz a munkanélküliségnek az új­rakezdési kölcsön. ad nét — Mi is bosszankodunk néha. Aki nem kap kölcsönt, majdnem ráborítja az asz­talt az ügyintézőre. A kis­teleki fiókvezetőnket élet­veszélyesen meg is fenyeget­ték. — Van más megoldás is! — Az ügyfeleink is mond­ják: a szegedi pénzfekete­piacon mindig akad köl­Életveszélyes fenyegetés — Sokan bosszankodnak, azt mondják, túl szőrösszi­vűek.,. — Persze, a kamat is bor­sosabb! — Ahogy hallom, hatvan százalék. Sokan meggondo­latlanul beleugranak, azután hozzánk jönnek személyi kölcsönért, hogy fizetni tud­janak. — A feketézők nem kér­nek fedezetet. Legfeljebb la­posra verik azt, aki nem fi­zet. .. — Ova intek mindenkit, hogy ebbe a csapdába be­lemenjen. Hitelt hitellel be­tömni — öngyilkosság — Mire mondanak ne­met? — Mi csak azt vizsgáljuk, gazdaságos-e a vállalkozás. Mindegy, hogy kékrókát akar-e valaki tenyészteni, vagy taxizni szeretne. — Azt is rebesgetik, hogy felére csökkentik a köl­csönt. — Az a halála lenne en­nek a konstrukciónak. A négyszázezer is kevés. Nö­velni kellene az összeget, de szigorúbban szelektálni lUfai Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom