Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-20 / 117. szám

1990. május 20., vasárnap Polgárosodunk végre? Az életre kelt Belváros Régi — és nem tagadhatjuk: fáj­dalmasan lerongyolódott épület­együttesei izgalmas és meggondo­lásra érdemes lehetőségeket rejte­getnek. Új életfunkciók ébredhet­nének ma még sötét és pusztulófél­ben lévó udvaraiban, s olyan régi mesterségek elevenedhetnének föl. amelyek valamikor léteztek, de mára nyomukat is elmosta az idő. Új üzletek, vendéglők, pihenőhelyek épülhetnének — persze csak úgy tölthetnék be méltóképpen szerepü­ket. ha alkalmazkodnának az új kö­vetelményekhez, és nem tagadnák meg a környezet szellemét. Múlt-térkép kell a tervhez Bizonyára akadnak, akik megütközéssel ol­vasták a címet. Kletre kel­teni a Belvárost? Miért? Hiszen naponta sokezren fordulnak meg itt. vásá­rolnak, ügyeik után fut­kosnak, vagy egyszerűen csak sétálnak, nézelőd­nek. De a város „szíve" nem doboghat jól akkor, ha a vérkeringés akado­zik. Ha életereje gyön­gébb, mint amilyen adott­ságai szerint lehetne. A szegedi építészek már évekkel ezelőtt megfogalmazták a legfonto­sabb teendőket. A régi városvezetés uralkodó szelleme azonban nem kedvezett a tervek valóra válásának. Megelégedett a külsődleges csino­sítgatással, számos épületet pedig oda nem illó emeletráépítéssel, vagy „polgári ízlést sugárzó" díszeinek durva legyalulásával egyenesen tönkretettek. Pénzhiányra mindig szívesen hi­vatkoztak. pedig a nagyobb baj a torz szemlélet volt. Amíg nálunk halogatták az elsó lépéseket, addig Pécsett, Győrben és Egerben, ta­nulságokkal szolgáló változásokat végeztek. Pénzből ma talán keve­sebb van a városi kasszában, mint bármikor. Most mégis elkészült egy terv. amely a meglévő értékek meg­mentését és gazdagítását célozta meg. A rehabilitációs program első­ként az l-es számú tömb. vagyis a Kárász utca, Dugonics tér, Lenin körút és Kölcsey utca által hatarolt épületegyüttes helyreállítására tar­A város történetét jól ismerőkön kívül talán kevesen tudják, hogy a Kölcsey utca 6. szám alatt, a mai óra­és ékszerbolt sarokházában műkö­dött a Prófétáról elnevezett étterem és szálloda. 1869-ben nyitotta meg Fí;­rencsevits György. Mikszáth „Prófé­tás Gyurija". A jó konyha, a finom bor, és a frissen csapolt sör mindig sok vendéget vonzott Éttermi része A Próféta 1934-ben tönkrement. Emeleti részén lakásokat alakítot­tak ki. A vendéglő kis területre húzódott vissza, Kárász utca felöli oldalát apró üzletekre osztották. Szcp vasoszlopait — egy kivételé­vel. amely a mai papírboltokban látható — befalazták. A földszint átépítésekor az eredeti, íves nyílásokat nag\ portálokká alakí­Kívülról igen mutatós a Kárász utca 15. számú „Herczel-ház", amely hét évvel a nagy árvíz előtt készült el. Az építtető család világ­hírű leszármazottja volt Herczel Manó báró. orvostanár, és rövi­debb-hosszabb ideig itt lakott Rad­nóti Miklós. Berezeli A. Kárólv és Kovai Lőrinc talmaz elképzeléseket. A tömb épü­letei elavultak, némelyik életveszé­lyes — a mielőbbi beavatkozás ha­laszthatatlan. A tervek megalkotója Koczor György vezető tervező, a Délterv okleveles építészmérnöke. Legelső lépésként munkatársaival egy olyan vizsgálati anyagot készített, amely­ben a tömb történetét, múltját, az épületek műszaki állapotát tárták föl. A régi idők atmoszférájának életre keltése alapfeltétele volt a tervezőmunkának. (A történeti ku­tatás Iván Mónika építészmérnök munkája.) Ősszel a lakossági fórumon mu­tatták be a terveket, s a tanács végrehajtó bizottsága áprilisban beleegyezését adta a folytatáshoz, valamint olyan munkacsoport létre­hozásához, amely a városmegújítási elképzelés sokoldalú — gazdasági, jogi. szociológiai stb. — vizsgálatát végzi. Képzeletben sétáljuk körbe a ház­tömböt, lássuk, milyen volt, s mi­lyen lehetne az átalakítás után. a teljes földszintet lefoglalta, meny­nyezetét korinthoszi fővel díszített öntöttvas oszlopok tartották. Emeletén szállodai szobák vol­tak. kellemes udvarkertjében kan­deláberek világították meg estén­ként a fák alatt sorakozó asztalokat. Hogy milyen lehetett egy igazi ven­déglő arculata, talán kitűnik ebből az 1880-ból való hirdetésből: tották. Ha visszaállítanák az épület eredeti funkcióját, és vendéglót, panzi­ót nyitnának itt, - természetesen a kerthelyiséggel együtt - újjáépíthetnék az eltorzított homlokzati részt, és ki­bonthatnák az öntöttvas oszlopsort is. Mi pedig — ha az egykori, igé­nyességre törekvő vállalkozói szel­lem is újraébredne - gazdagabbak lennénk egy iga/i vendéglővel. Ha most belépünk a kerékvetós. kettős kapun, lehangoló látvány fogad: a felújítás belül már nem folytatódott. Az angyalokat, növé­nyeket ábrázoló, festett, világítóte­tős lépcsőház azonban még így is szép. Valamikor egy gázkandelá­ber is állt itt — most a Fekete Házban látható. Hátsó udvarában 1912-től fény­képészet működött, az utcai fron­ton pedig kávéházak váltogatták egymást. A későbbi átalakítások tönkretették az ívelt, angyalfigu­rákkal díszített nyílásokat. A kupubejárut és a különleges arányú udvar kezdete lehetne annak az átjárórendszemek, amely a Ká­rász utca és a Lenin körút között vezetne át, de a Dugonics tér és a Kölcsey utca irányába is nyílnának Udvarába be lehetne térni a Du­gonics tér I. számú ház kapuján is. A hatvanas évek elejének építé­szeti törekvéseit tükröző sarokház kevéssé illik az épületegyüttesbe. Felújítása hamarosan megkezdő­dik. homlokzatát a környezethez kapcsolódó elemekkel — portálok, nyíláskeretek — tagolják majd. Szomszédja, a romantikus Vajda­Reök Iván vízimérnök 1906-ban bízta meg Magyur Edéi egy lakóház építésével. Az eredmény: „az or­szág legfranciásabb szellemű, ki­emelkedő épülete", a szecesszió stílusában. Hullámzó formai, vízi­növényekből megalkotott díszít­ményei városunk ékességévé avat­ják. És nemcsak kívülről szép: lép­csőházának kovácsoltvas virágai szemet gyönyörködtetők. Évek óta méltatlan a sorsa, de most már bizonyos, hogy nemso­kára rendbehozzák, és földszintjét — az áhított étterem vagy kávéház helyett — bank foglulja el. Más nem vállalkozott az épület stílusá­hoz illó beépítésre. A tömb legnagyobb épülete a Kölcsey utca 10. számú, szecessziós jelleget mutató, udvaros ház. Tíz évig benne lakott Móra Ferenc, és egy ideig itt működött a Délma­gyarország szerkesztősége is. Ud­varának üvegtetós lefedésével föld­szintje átriumos kereskedelmi zó­nává alakulhatna. A szomszédos Auer-házban 1870-tól működött „fényirda". Az árvízről készült képeket a múinté­zet fényképészeinek köszönhetjük. sétálóinak. A tömböt így olyan ér­rendszer hálózná be. amely szerve­sen kapcsolódna a környező utcák­hoz. terekhez. Ehhez el kellene bontani a hátsó udvari — és minden tekintetben elavult — épületszárnyakat. A ház lakásainak megszüntetésével kö­zösségi célokat szolgálhatna az egész épület: kiállítóterem, teázó, üzletek kerülhetnének ide. ház. 1860 óta áll. Komfort nélküli, földszinti lakásainuk megszünteté­sével bővülhetne például a cukrász­da. Üzletekkel szegélyezett udvará­ból a tömb belsejébe lehetne jutni. A Dugonics tér 3—4. számú há­zak udvarát is rendezett térré ala­kíthatnák. bekapcsolódva a belső átjárórendszerbe. Jelentős történeti múltja megérde­melné. hogy — valahol az udvar­ban — fényképészeti múzeum őrizze emlékét. A ház életveszélyes, lebontásra ítélték. Helyén — a homlokzat meghagyásával — ugyancsak bank épül. Palánkai Tibor tervei szerint. (Úgy látszik, manapság csak a bankokban lehet elegendő pénzt találni az igényes építéshez). Az ilyen méretű változás talán ijedelmeket is okozhat — elsősor­ban az ott lakók számára, hiszen 18 lakást meg kellene szüntetni. De az alacsony komfortfokozatú, korszerűtlen lakásokban élőknek nem kell félniük; senkit sem kény­szerítenek olyan megoldás elfoga­dására, amely nem igényei szerint való. Az újjáépítés azonban elke­rülhetetlen itt és a Belváros más részein is. s Álmodozunk a polgárosodásról Sok mindenről tanúskodnak a szegedi házak és terek; ha vallhatná­nak mindarról ami városrendezés cí­mén ment végbe... De még számo­sabbak azon tervek, amelyekről szú letésiikkor rendre megírták az újsá­gok. milyen nagyszerűek, aztán va­lahogy félbemaradtak, vagy megva­lósításul cl sem kezdődhetett. A durva beavatkozásokról most ne beszéljünk. Arról viszont igen, hogy miféle kép állhatott össze a városlakó fejében arról, amit a „vá­rospolitika" fogalma jelez. Mi lehet az oka, hogy egy új, nagyobb léleg­zeni terv hallatán már csak legyinte­nek sokan, mondván: ebből se lesz semmi.' És valóban: a Dóm tér ügye még mindig ügy, terv készült a Klauzál tér rendezésére, de elfelejtődött, az­tán valami egészen más történt ugyanott. (A sor folytatható...) Egyáltalán: mit akarnak az építé­szek? Álmodozni? Kell-e az, amit csinálnak? Szükségük van-e az ilyen, és ehhez hasonló tervekre (és megva­lósulásukra!) a szegedieknek? Koczor György szerint az építész feladata a térteremtés. A lehetőség megadása arra, hogy tartaimasan lehessen élni. A Belváros rekon­strukciójánál maradva: már csak régi reklámcédulák, leírások olvas­gatása közben érinthet meg bennün­ket az az egykori kereskedő-, iparos- és vendéglős mentalitás, amely valamikor természetes volt, például ebben a háztömbben is. A tisztesség, az igényesség, a hozzáér­tés talán ma sem pusztult ki teljesen, csak éppen ritkább. Az építész annyit tehet, hogy ki­gondolja, milyen környezetben él­hetnénk. A terv, a tömb átalakításá­nak „filozófiája"; keret, amely sok­féle színnel kitölthető. Kell-e nekünk, van-e rá igényünk? És pénzünk? NYILAS PÉTER cifszetu MII MúM s fo^aew tatfedí f I VENDÉGLŐMET és SÖRCSARNOKOMAT ! (Káráaz-ulcán. saját házamban), | HRfclf m ÜkAc i?l<r>t0)W«* itatok raJMi i* ti«2«a in\ura, a IwnUniffnt !<Í mini a poaiö» n/'jígálatra kC*k<s4»<>lMíg>-t rívott ki, azon lt»z*iUit&»- ij| I) «»4»f«» * n. .'». kt'-xtarife ügyi-Imit..., Hogy AturmeísIzMi '-linki'é | •xutía i« a .szegedi oisi «li;t«j»r «ií*j»M»tt<,.lu»J'«U fogjík í»'teü , Ye«ti%<nM«t ttin'atfaíoi. Ferencsevits György, * jMfa*" Szecesszió és bank(ó) Belső udvarok, átjárók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom