Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-20 / 117. szám

.. álmodoztunk, hogy Dorozsmán..." mo. mijm 20.. vasárnap Mint a Tornádó... EGY SZEGEDI MENEDZSER TÖPRENGÉSEI A „HATODIK" DIPLOMA — Vannak vezetők, akik hülyékkel szeretik körbevenni magukat! így biztos, hogy senki sem nő a fe jükre, csak a cég megy tönkre... Én másfél ev alatt lüujdiplomás kollégát hoztam a céghez. Az egész irányító apparátust lecseréltem. Alcadt olyan beosztás, ahol csak a harmadikemberváltbe. Meggyőződésem, hogy minden vállalkozást embcrekrekell építeni. El kell hitetni mindenkivel, a főkönyvelőtől, a portásig, hogy tényleg szükség van rá mert tói csinálja azt, ami a munkája. Nem hiszek abban, hogy a munkások trehányok, szerelnek lógni, kerülik a feladatokat. Mindenki szeret dolgozni, ha a vezetők megteremtik hozzá a feltételeket és ha erdemes. Ezt tartom a jó vállalkozás legnagyobb titkának! — meséli Bene Lajos, a kiskundorozsmai Tornádó Jármű- és Gépgyártó Vállalat ügyvezető igazgatója. Másfél evvel ezelőtt. amikor a Hódgép kényszerből kft.-vé szervezte át gyáregységét, egyedül Bcnc Lajos bízott igazan a sikerben. A hatalmas veszteséggel küszködő nagyvállalat „árnyekaban" másfél év alatt szép csendben virágzó kisvállalkozássá alakította át a céget. Ez a dobása is elég lenne ahhoz, hogy az érdeklődés Középpontjába kerüljön. De nemcsak czert kerestük meg az ügyvezető igazgatót. Az elmúlt evekben aligha akadt olyan menedzser, aki néhány órás beszélgetés után nem oda lyukadt ki, hogy rossza kormány, elviselhetetleneka szabályzók. Bcnc Lajost soha sem hallottam panaszkodni. — I lyen elégedett lenne a vállakozások felteteleivel? — Á, szó sincs róla! Egyike vagyok azoknak, akik örülnek a rendszerváltásnak. Nem féltem a székem, bárhol megtalálom a helyem. —Nem mondták, még, hogy kicsit nagyképű? — De.Szerintem inkábbmagabiztos vagyok. Ez pedig elengedhetetlen egy jó vállalkozáshoz. — Térjünk vissza inkább.a közgazdasági környezethez: Ön gúzsba kötve is tud táncolni? — Ha nincs más megoldás! — Lemondtak a vezetők a prémiumról? — Nem a mienk volt sok, a beosztottaké kevés. Ezt kénytelenek voltunk el ismerni. A tizenharmadik havi fizetést mindenki megkapja. De akik határidőre szállítanak és nem reklamál a nyugati partner, utólag plusz 18 forintot kapnak óránkent. — Elég hajtóerő ez? — Sose nézem, ki mikor jön be, hánykor megy haza. Ha kell, szó nélkül ittmaradnak estig az emberek. — Hogy lehet az, hogy a Hódgép látványosan csődbe megy, miközben az egyszemélyes kft virágzik? je vágtunk ebbe a vállalkozásba, azt mondtam, három év alatt megduplázzuk a termelést is, a fizeteseket is. -És...? Nem mind arany, ami tojás — A legjobb úton haladunk. Eddig minden sikerült. — Csak a buszgyártás tervei fuccsoltak be... — Úgy indultunk, hogy holland megrendelésre luxusbuszokat gyártunk. Már arról álmodoztunk, nogy Kiskundorozsmán a járműipar új fellegvárát hozzuk létre. —Azután jött a kudarc. — De jövedelmező kudarc. —Mi történt? —A hollandok nem tartották be a megállapodást. Mi meg leálltunk. Majdnem perre mentünk, végül minden költségünket megtérítették. Több lapban láttam a hirdetést. Délelőttönként a Szivárvány utcában háznál lehet olcsó és friss to iást oan naznat icnct OICSO es triss tojást venni. Gondoltam, bizonyára sokat nck v^n akkora porta ja, hogy elfér benne az 61, akkor a saját szükségletére tart tyúkokat. A felesleget megveszik a szomszédok, az. ismerősi >k. Csöngetés közben átvillant az agyamon,itt most egy árutermelő vállalkozóval lesz dolgom. Nem tévedtem. A feleség nyitott ajtót, szívélyesen betessékelt. Bár csodálkozott, ha nem tojást venni jöttem, akkor mit akarok. Nincs itt semmi különleges. Láthatom a fedett kapubejáróban a megrakott tojástarzt is kikö1 lésre toborzott. Mint mondta, a Tettem nyugdíjas, vettünk egy tanyát Dorozsma és Bordány határán. Kinőttük a városi portát. Ok hitelezték meg a nagyüzemi ketrecsort, a jérce és a takarmány árát, így belevágtunk. Rajtunk lovül még több minfhetven termelőt szedtek osszc. Bábolnáról vették a jércékct, nekünk első osztályú áron számlázták. Mi azonnal láttuk, igen gyenge lábakon állnak a jószagokTReklamáltunk, erre a bábolnaiaktól tudtuk — Gondoltuk, szép a tojás, szakmailag felkészültek vagyunk, nem adjuk fel. Az ismerősök I' s azt övetkezfettem térj .Székely Imre nyugdíjast vagy két órán át beszélget velem mindenről. Közben az asszony a csöngetésre többször kiment pár percre, szerencsére igazi vásárlók is tiszteletüket tették. — Húsz éve lakunk ebben a házban. Az udvarban van egy kis hely a kertészkedésre. Ilattarlasra nem is gondoltunk. Gyereknapra három kisnyulat kaptunk, gondoltuk, illik felnevelni őket. A lakhatatlan alagsor alkalmas volt rá. Egyszer nem kaptunk nyúltipot, csak csirkének valót. Hogy ne maradjon ki, vettünk néhány csirkét. Szépen nőttek, tojtak. A szomszéd átjött nyulat nézni, s végül tojást vett. Közben a nyulak, szokásukhoz híven szaporodtak. Híre ment, s a helyi áfész szakembere is megjelent, üzletet ajánlott. Keletje vofiakkor az olasz exportra meno fehér nyúlnak. Így kezdtünk el törzsállományt nevelni. Közben az egyetemre is jutott belőlük, kiscrlcu alanynak. Ugyanis én közel húsz évig a JATE gyakorló ál talános iskolájáoamés gimnáziumában tanítottam. Öt szakos diplomával. Közben az áfész emberének annyira megtetszettek a csirkéink, hogy megkérdezte, hajlandók lcnnénk-c tenyésztojást termelni. Autodidakta módon megtanultuk, hogy „mi fán terem minaez" s vállalkoztunk. Az igényesebb kendermagos fajtát tartottuk. Az állatorvos barátok is segítettek a betegségek kivédésében, így nem is volt vele gondunk. Szegény embert még az ág(azat) is húzza — Eddig még nem hallottam a ránt ott ánaí való, eladó tojásról. Erre hogyan váltottak át? — Hetvenötben hiegkeresett a szatymazi Homokgyöngye Tsz háztáji ágazatvezetője, áruiojástermepanasszal Nekünk aztán nem enyhítette a kárunkat, hogy mindebbe belebuktak a téesz-vezetők, s az ágazatvezető a börtönben kötött ki. Itt maradt nyolcvan család adósságokkal, értékesítési lehetőség nélkül. Egyéni tragédiák sorát tudnám mondani. —Önök hogyan álltak talpra? — Szerencsére minket már ismertek a Dél-Tisza Menti FÉSZnál, s a kedvünkért létesítették az árutojástermelő ágazatot. Ok már csak jércék meghitelezését tudták vállalni. A szatymaziaktól megvettük a berendezest. Aztán itt is Tejre álltunk. A jércebeszerzést többlépcsős lánckereskedelemmel oldottak meg. A végén nekünk a maradék maradéka jutott. Másfél kilós helyett akadtlcöztük 42 dekás is. Verf

ödtünk velük, aztán az lett a vége, ogy az állatokat sem tudjuk kifizetni. Kölcsönt vettünk fel 17 százalékra, ebből rendeztük a tartozást. Közben a végrehajtó még a párnákat is lefoglalta. Végül legalabba berendezés maradt. Ezzel üt is megszőnt az ágazat. Csak magunkra számíthattunk , — Talpra állásból fejre állás. Mi jöhetett még? — Az áfész kétfelé osztódott, a születő Munkás FESZ a korábbi mennyiség felére kötött szerződést. A többi tojást az üllési áfész vette meg a cukrászüzemének. Ebben az üzletben már minden költséget, kockázatot mi álltunk. Ennyi rossz tapasztalat után magunk kezdtünk el naposcsirkéből jércét nevelni. Az ullesiek a vigadóepítés miatt sorra kesve tudtak fizetni. A tájjot is kamatos kölcsön bői vettük. A Munkás FESZ-szel meg az volt a baj, hogy közületi vevőivel éves szerzedest kötött. Az infláció közbelépett. Ev végére már mínuszban tartottunk. Különben 1988-ban körülöttünk minden maszek tönkrement. —Mint látom, önök kitartottak. Hol találtak „kiskaput"? adjuk tet. AZ ísmcrosoxet, barátokat, szomszédokat kértük meg, reklámozzanak bennünket. Hirdetni is ekkor kezdtünk. A háznál a piaci árnál olcsóbban kezdtünk árusítani. A nyugdí jasoknak egyszer kedvezményes akciót is hirdettünk. Bevcrekedtiik magunkat a köztudatba. Beindult a bolt, aztán jött az orszáos tojáskrach, lezuhant az ár. Bizaodtunk, megint jóra fordul minden. Ami most történik, az már a végső csapás, kifulladtunk. Öt hónap alatt negyszer emelkedett a tápár, a tojás meg még mindig három forint. Szerződést nem alcarunk szegni, így jövő szeptemberre futtatjukleazutolsórotációt. Mint látja, nem gazdagodtunk meg belőle. Hát ennyit a magyar mezőgazdasági vállalkozás közelmúltjáról és jelenéről. Csak a berendezést, a kárbaveszett értéket sajnálom. Ugyan ki venné meg? Tőlünk két kilométerre már három éve árulják, hiába. Ha valakinek százezrei, milliói vannak, jobb ha a bankba teszi 26 százalékra. Láttam a bordányi farmot. Cso—Akkorfuccs a buszoknak! -Nem .egeszen. Most újra tár Ötven-hetven, emeletes gyalunk. Tuxusbuszról volna szó. Vegyes vállalatot szeretnénk alapítani a gyártásra. —Nem tanultak az Ikarus csődjéből? — Dehogynem. Az előre látható volt. Mi tobb lábon szeretnénk megállni. A fő profil a mezőgazdasági gépgyártás marad. Jön a földreform, szaporodni fognak a farmok, kellenek az új konstrukciók. —Jól jött a Tornádónak a rendszerváltás. — Ha most azt mondom, erre számítottunk, megint azzal jön elő, hogy nagyképű vagyok. Pedig így van. Nálunk elsőkent szűnt meg a pártalapszervezet. A párttitkár bele sem szolhatott, mit csinál a kft. Ez munkahely és nem politikai fórum. — Nem tudom. Ne várja, hogy rosszat mondjak arról a cégről, ahol a munkakönyvemet őrzik. Különben is, én nem vagyok nagyvállalatellenes. Csak jo, vagy rossz cég létezik. A fejlődés útja az, hogy a kisvállalatok összefogjanak. Közösen. egymásra épülve termeljenek. Nekünk is több maszek szállít. Olyan termékeket, amiket bedolgozva mi eladunk a világpiacon. Sokszor magunk se vagyunk tisztában a saját értékeinkkel. —Ezt a Tornádóra aligha mondhatnánk! — Tíz fejlesztőmérnök dolgozik nálunk. Csak új, csúcstechnikával tudunk a világpiacon maradni. Ha már valamit máshol kitaláltak, azt inkább megvesszük. Ez a gazdaságosabb. A farmergépeink egy része is ilyen. — Változik a mezőgazdasági kultúra is... — Ezért fejlesztünk most olyan géneket, amikkel szervestrágyát islenet majd szórni. A műtrágyázás visszaszorulóban van. — Innen Dorozsmáról milyennek látja Szeged gazdaságát? — Őszinte leszek, nem látok bele. Tudja mi bosszant? Az, hogy egy újságíró kérdezi ezt először tőlem. Akik ezért felelősek, soha nem — Őszinte leszek, nem látok bele. Tudja mi bosszant? Az, hogy egy újságíró kérdezi ezt először tőlem. Akik ezért felelősek, soha nem tettek fel ilyen kérdést. A szegedi gazdaság fejlődésének egyik legnagyobb akadalya, hogy nem működMan egy. „ információm van most a svájci, a lya ^ riek jól az információs csatornák. Manapság pedig a legnagyobb érték egy jó ,,füles", egy biztos hír. Több pun —A szakszervezetet is a kaKívülre űzte? -Hogyértiezt? nyugatnémet és a holland üzleti életről, mint a szegcdiről. Ezen kellene változtatni. — Lehet? — Lehet! Nagyon jó, hogy Szeged kezd önállóságra törekedni a gazdaságban is. De értékeinket még mindig áron alul adjuk. Mondja meg, miért ér többet a spanyol szalámi, mint a szegedi? A mentalitásukkal is baj van... t epp napi kálnak. A tojók ezerhatszáz tojást produ! gazda fest, takarít. Mindcnnaj) ki járnak * — félkor mit sem tatjuk le az utolsó rotációt. Mint látta, nem gazdagodtunk meg belőle. Hat ennyit a magyar mezőgazdasági vállalkozás közelmúltjáról és jcTenéről. Csak a berendezést, a kárbaveszett értéket sajnálom. Ugyan ki venné meg? Tőlünk két kilométerré már három éve árulják, hiába. Ha valakinek százezrei, milliói vannak, jobb ha a bankba teszi 26 százalékra. Láttam a bordányi farmot. Csodálatos parkosított környezetben, udvaron kapirgáló csirkék, jércék. A ketrecben a tojók most épp napi ezerhatszáz tojást produkálnak. A gazda fest, takarít. Mindennap kijárnák. Az ottjártam előtti estén éj félkor kerültek ágyba. Gondjaikról mit sem tud az ember, amikor a Szi várványutcában szívélyesen kiszolg á 1 n a k . Megérdem lik már a pihenést, a tényleg nyugdíjas létet. Gondolom, a kezdetét nem így képzelték. ^ , TÓTH SZELES ISTVÁN lig kell a vezetésnek is — Ütközések? — Voltak is, lesznek is. A premizálásnál például. Büszkék voltunk magunkra, micsoda jó prémiumrendszert dolgoztunk ki. Azután a szakszervezet visszadobta azegészet. Aludtunk rá egyet és újra csináltuk. — Az elmúlt évtizedekben az önbizalmunkat vették el. Amit mi csinálunk, csak rossz lehet, csak balkáni — ezt súlykolták belénk. Pedig nem így van. Egyre jobban hiszek abban, hogy tisztességes munkából nálunk is meg lehet majd élni... RAFAI GÁBOR