Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-27 / 98. szám

2 1990. április 25., szerda (Folytatás az 1. oldalról.) Továbbra is eltérő a két fél álláspontja a Magyarország által bérbe adott létesítmények állagmegóvásával, illetve annak elmaradásával kapcsolatban. A szovjet fél nem ismeri el az e téren jelentkező magyar igényeket; Burlakov tábornok a magyar vezetést az 1958. április 1-jei egyezmény revíziójával vádolja. Annus Antal hangsúlyozta: semmiféle revízióról nincs szó, csupán a magyar érdekek megfelelő érvényesítéséről. A megbeszélések eredményeként lényegében sikerült összegezni a vitás kérdéseket, s ezekkel most már a továbbiakban a szakértők foglalkoznak. A továbbiakban Bajnok Zsolt elmondta, hogy a kormány csütörtöki ülésén számos más témával foglalkozott, szem előtt tartva azt, hogy könnyebbé tegye a kormányváltást, az ügyek átadását, átvételét. Minden tárcánál — a kormány döntése alapján — leltárt készítenek a jelenlegi munkálatokról és a legfontosabb teendőkről. Ennek az a célja, hogy megkönnyítse a tárca új irányítóinak helyzetét a kezdeti időszakban. Ugyancsak az ülés napirendjén szerepeit a központi államigazgatási szervek dolgozóinak korengedményes nyugdíjazása. A kormány úgy döntött: korengedményes nyugdíjazás engedélyezhető azok esetében, akik az idén, ha nőkről van szó, betöltik az 50., ha férfiakról, az 55. életévüket, és legalább 25, illetve 30 esztendős munkaviszonnyal rendelkeznek. Nyugdíjuk megállapításánál a társadalombiztosítási törvényt kell alkalmazni. A kormány úgy döntött, hogy ilyen eljárásra az államigazgatási szerveknél dolgozók 5 százaléka esetében van lehetőség. Az érintett dolgozónak kell kérni a korkedvezményes nyugdíjazást, s érdemben a Minisztertanács Hivatala intézi az ügyeket. A lebonyolítási határidő június 15-e. Átadták a mandátumokat Ünnepélyes keretek között adták át az országos listás mandátumok nagy részét csütörtökön a Parlamentben. Németh Jánoö, az Országos Választási Bizottság élnöke a testület tagjainak jelenlétében nyújtotta át a képviselői megbízatásokat. A Szalbad Demokraták Szövetségének 23 képviselője más irányú elfoglaltság miatt nem tudott jelen lenni, ezért ők csak szombaton veMSZP-tájékoztató hetik át az okmányt. Ugyancsak ekkor veszik át megöl zatásukat azok a leendő képviselők, akik akadályoztatás miatt nem tudtak csütörtökön Jelen lenni. Az ünnepi eseményt követően az Országos Választási Bizottság ülést tartott. A testület tagjai a függőben levő Heves megyei, illetve budapesti jogorvoslati ügyek sorsáról tájékozódtak. (MTI) // Ez a magyar Watergate" A Magyar Szocialista Párt visszautasítja Torgyárt József kisgazdapárti politikusnak azt az okfejtését, miszerint a jövőben megszűnne az ellenzékiség létalapja, mivel ellenzéki kormány fog uralomra kerülni — hangzott el az MSZP sajtótájékoztatóján, ahol Vastagh Pál elnök, ségi tag leszögezte; a szocialisták parlamenti frakciója továbbra is az aktív és konstruktív ellenzék szerepére készül. Az MSZP-frakció jövőbeni tevékenységéről szólva Vastagh Pál — aki egyúttal a párt parlamenti csoportjának titkára is — fontosnak ítélte, hogy a házszabályok biztosítsák a kisebbségben lévő pártok számára is a kezdeményezés, az aktiv politizálás lehetőségét. Hozzátette; amennyiben ez nem így lesz, úgy könnyen megismétlődhet az egypárti hatalom kialakulása. A sajtótájékoztatón szóba került a napokban megjelent, s nagy vihart keltett El nem égetett dokumentumok című kötet, amely számos — az elmúlt évtizedekben datált és szigorúan titkosan kezelt — levelet, feljegyzést, jegyzőkönyvet ad közre. Mint Polgár Viktor szóvivő elmondta; az MSZP elnöksége elrendelte, hogy a párt országos egyeztető bizottsága vizsgálja meg a kiadás, a dokumentumok napvilágra kerülésének körülményeit. A szóvivő ugyanakkor rámutatott; annyi már most bizonyosra vehető, hogy a kötet kéziratanyagát még az MSZP létrejötte előtt összeállították. Egy kis gazdabál Áll a bál a Független Kisgazdapártban. Az április 28—29-ére összehívott országos nagyválasztmányt a politikai bizottság elhalasztotta. A közlemény szerint. „Az FKGP-re, választási eredményei alapján, az új kormány megalakításában és az ország nehéz helyzetében súlyos felelősség hárul, melyet belső pártérdekek nem veszélyeztethetnek." A sajtótájékoztatón a párt szóvivője azt állította, nincs szó arról, hogy a jelenlegi vezetés megijedt volna. Vörös Vince elnök szerint: „A nagyválasztmány mostani összehívása csak zavart keltett volna a koalíciós tárgyalásokban. Mindennél fontosabb a párt egysége" — hangoztatta. Milyen ismerős szavak! A pb közleményében szereplő, felelőtlen párttagokat, akik „feszült, indulatos légkört teremtettek", a pártvezetők nem kívánták megnevezni. A tegnap délelőtt legérdekesebb híre, hogy a vidék fellázadt a „központ" döntése ellen. Több megyei kisgazdaelnök kifogásolta, hogy a párt vezetői nem hívták össze a nagyválasztmányt A döntés valóban különös. A nagy pártok, az MDF és az SZDSZ, országos gyűlést tartottak a választások után, az új Parlament elsó ülése előtt. A Demokrata Fórum elnöksége a koalíciós tárgyalásokra kapott felhatalmazást, a szabaddemokraták parlamenti ellenzéki tevékenységük alapjait tisztázták. A kisgazdáknál ebben az ügyben a politikai bizottság néhány fős testülete döntött. (Mellesleg, egyik magyar pártnak sincs ilyen rosszul hangzó testülete. Még az MSZMP-nek se...) A választások előtti, illetve a két forduló közti vidéki nyilatkozatok sorra a szabaddemokratákat tartották lehetséges koalíciós partnernek, míg a központ rendre az MDF-et hajtogatta. A megyei vezetők mostani palotaforradalmát mélyen megértem. A pb és a pártelnök nyilatkozata cinikus. Azt mondja: Igen, látjuk, hogy elégedetlenek vagy. tok velünk, de nem csinálunk választmányt, mert akkor esetleg leváltanátok bennünket. Majd előbb beülünk a kormányba, s akkor már nem lesz hatalmatok fölöttünk. A Kisgazdapárt bálja azonban nem tekinthető a párt belügyének. A tervezett MDF—FKGP—KDNPkoalíció a kisgazdák nélkül nem ad biztos kormány, többséget Sőt ha az FKGP átpártol az SZDSZ és a Fidesz mellé, a kormánynak máris minimális többsége marad, s talán az sem elképzelhetetlen, hogy ebben a helyzetben a kereszténydemokraták is átállnak az új erősek mellé. A pártviszály tehát igen érzékenyen érintheti a kormányátalakítás, vagv legalábbis a leendő kormány stabilitásának kérdésiét A kisgazdák a választásokon valóban a mérleg nyelvét jelentették. S a mérleg, mint mindig, ha nagyjából egyenlő terhek vannak a két serpenyőben: játszik... - okfa Litvánia Korülje meg Moszkvát? A hétfőn Moszkvába küldött litván delegációnak szerdán sikerült néhány perces beszélgetés erejéig szót váltania Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfővel. Nem hivatalos tárgyalásról van szó: a kormányfő nem fogadta a litván delegáció tagjait, csupán szóba állt velük, amikor azok „elcsípték" őt erre a beszélgetésre a Kremlben. A beszélgetés lényegében a a már sokszor ismertetett álláspontok megítéléséből állt. (Moszkva szerint a tárkedjék, szavai szerint „egyféle feketepiaci feltételek között". Elképzelése szerint az ügyletek lebonyolításánál kikerülnék a szovjet központi bankot, és figyelmen kívül hagynák a központ égisze alatt megkötött szerződéseket. Miközben ő a réseket kereste a blokádon, Arkagyij Maszlennyikov szovjet elnöki szóvivő éppen azt jelezte egy nyilatkozatában, hogy Moszkvának vannak elképzelései a rések befalazására, lehetséges, hogy meg fogja akadályozni a kívülről érkező áruk bejutását is. Mindez nyilván az esetleges külföldi szállítmányokra értendő. A litvánok korábban vérmes reményeket fűztek a Nyugat — különösen a skandináv országok — feltételezett segítőkészségéhez. Az eddigi fejleményekből ítélve, alaptalanul. Így a belső gazdasági ostromgyűrű külsővel való kiegészítésére egyelőre semmi sem sürgeti a szovjet vezetést. Három Jelentős nyugati hatalom felelős vezetői Jelezték szerdán: egyetértenek George Bush amerikai elnökkel abban, hogy előbbre helyezi Mihail Gorbacsov politikai'Jövőjét, a peresztrojka fennmaradását a litván elszakadásnál. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár ,A vagy mindent vagy semmit politikájától" óvta a litván vezetést. Nakajama Taro japán külügyminiszter leszögezte, hogy a litván kérdést szovjet belügynek tekinti. Joe Clark kanadai külügyminiszter pedig kijelentette, hogy Kanada nem szándékozik üzemanyagszállítmányokkal kisegíteni Litvániát. Mindhárman tárgyalásokat szorgalmaztak Moszkva és Vilnius között. Bukaresti tüntetések Több ezer tüntető virrasztotta át az éjszakát csütörtökön virradóra Bukarest központi terén. A résztvevőd* Ilié Iliescunak és az új román vezetés más „kommunista" tagjainak távozását követelték A tüntetések szombaton kezdődtek, és a hatóságok a megmozdulást már előre betiltották. A rendőrség az első napon gumibotokkal támadt az összegyűltekre, és húsz embert véresre vert, de azóta tétlenül szemléli az eseményeket. A csütörtök hajnali megmozdulás résztvevői az államhatalomnak a „kommunistáktól" való megtisztításán kívül azt is követelték, hogy a május második felére tervezett választásokat halasszák későbbre, és a rádió-televíziót vonják ki a kormány ellenőrzése alól. Vállalkozókat keresnek gyalások feltétele a március 11-i litván függetlenségi nyilatkozat visszavonása. A litvánok hajlandónak mondják magukat sokféle engedményre, erre az egyre azonban semmi szín alatt.) Kazimiera Prunskiene litván kormányfő szerdán egyfajta állami „fekete piaci kereskedelmet" javasolt a balti köztársaság parlamentje előtt. Javaslatának lényege: Litvánia kerülje meg Moszkvát, ne vele, hanem közvetlenül az egyes szovjetköztársaságokkal keresA Dél-magyarországi Regionális Gazdasági Kamara vendégeként tegnap délután Szegeden járt Knut Stjernvall Finnország budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa. A finn— magyar kereskedelmi kapcsolatokról szóló előadásának bevezetőjében országa második világáború utáni fejlődéséről beszélt. Az ipari felemelkedés akkor kezdődött, amikor a Szovjetuniónak fizetett háborús jóvátételt pénz híján fémipari termékekkel, többek között mozdonyokkal egyenlítették ki. Mai üzletpolitikájukra jellemző, hogy a környező országokban felvásárolják az üzlettársakat, így például a szomszédos Svédországban is. A kicsi országoknak az ipart a vásárlók közelébe kell felépíteni. Ilyen meggondolásból létesítettek papíripari vállalatokat Kanadában, Angliában, az NSZKban. A mai, még meglehetősen szerény finn—magyar üzleti kapcsolatokról szólva elmondta, hogy azok elsősorban vegyes vállalati formát öltenek. Legnagyobb közülük egy budapesti szállodaépítkezéshez kapcsolódik. A finnek elsősorban az idegenforgalomban érdekeltek, London után a második legkedveltebb európai városuk Budapest. Üzleti kapcsolatokhoz alvállalkozókat keresnek Szegeden, a textil-, bőr- és cipőiparban, de élénken érdeklődnek a zöldségtartósítással foglalkozó vállalatok iránt is. Idén januárban írták alá azt a 100 millió doly láros egyezményt, amely kedvező kamattal kínál kölcsönt a finn-magyar üzleti kapcsolatokhoz, az oktatás fejlesztéséhez, a menedzserképzéshez. K. A. A leg... „...az újkori történelem általános tendenciája szerint a legrosszabb, a legfélelmetesebb eshetőség sohasem következik be. Mindig valami más történik, nem a legrosszabb, nem a legjobb, csak éppen a legundoritóbb. A XVI. század elején, amikor II. Szolimán szultán megindult a Bafr kánon, az lett volna a legborzalmasabb, ha elfoglalja egész Európát. A legüdvösebb az lett volna, ha V. Károly, I. Ferenc és a pápa szövetkeznek, és kiverik a törököt. A legundoritóbb következett be: I. Ferenc és a pápa megegyezett a szultánnal, mire a törökök csak Magyarországot foglalták el, és pusztították százötven esztendeig. Az első világháború legkatasztrofálisabban akkor végződött volna, ha II. Vilmos legyőzi a Nyugatot: a legideálisabb, ha a Nyugat győz, és stabil békét teremt. Megint a legundoritóbb következett be: a Nyugat ugyan győzött, de oly gyalázatos békét kötött, mely most, húsz évvel a békekötés után, szükségszerűen ugyanazt a háborút hozta. Most az lenne a legiszonyúbb, ha Hitler uralkodnék az egész világ fölött. A kívánatos az lenne, ha a Nyugat győzne, és demokratizálná az egész világot, a Szovjetuniót is beleértve. De ez túl szép lenne. Marad tehát a leggusztustalanabb ..." Faludy György foglalta így össze emlékiratában a Franciaországból vele együtt menekülő Dorsy Ernő töprengéseit Talán érthető, • miért zsong napok óta a fejemben ez a szöveg. Európa újabb sorsfordulóhoz ért, végre egyszer háború nélkül változik meg a már megkövültnek hitt gyalázatos helyzet, végre talán megszakad a nemzeti katasztrófák sorozata, Magyarország is szabad lehet fölvirágozhat Ugyanakkor nagyon sokan aggódunk: most sem sikerül... Lehetséges, hogy a választás eredménye ártott az ítélőképességemnek: még nem tudom eldönteni, melyik „leg ..." felé haladunk. A legrosszabbat minden bizonnyal elkerültük, hiszen ma már akkor sem lehetséges a nagy „visszarendeződés", ha a gorbacsovi gárda megbukik, diktatúra és polgárháború követi. Persze, Magyarországot újra meg lehet szállni — de a válságát még leplezni tudó, úgynevezett konszolidált kádári korszakot restaurálni már nem lehetne. Ugyanis alapvetően megváltozott a globális erőegyensúly. A Szovjet, unió vezetői 1957-ben, a „szputnyiksokk" évében, még komolyan gondolhatták, hogy megnyerik a hidegháborút, ma ezt valószínűleg még a legbutább tábornok sem hinné eL Most nem lehet a túlerőt fogcsikorgatva, de elismerő nép élni akarására („ez van, ezt kell szeretni...") és hallgatására számítani. Már nem lenne hozzá türelmünk és erőnk. A legjobb szerintem a rendszer gyökeres átalakulása, egy nyugatias, liberális demokrácia kialakulása lenne. Lehetséges, hogy a mo6t megalakítandó kormány sem lesz elég következetes (mint ahogy az i® előfordulhat, hogy túlságosan makacs lesz...), de mindenképpen több esélye lesz. hogy valami Jót is tegyen, mint az előzőnek. Továbbá, az ellenzék is elég erős és fölkészült, tehát képe» a kormány minden tettét higgadtan megítélni — azaz, lehetséges, hogy jó irányba induljunk el. Az állam szerkezetének átalakulását kell figyelnünk, a rendszer változását; nemcsak'az „őrségváltást", ami önmagában nagyon kevés lenne. E változás elsősorban nem valamely párt(koalíció) győzelméhez köthető. Minden demokratikus rendszerben vannak kevésbé sikeres pártok. Ha én egy ilyennek az alapító tagja vagyok is, pusztán ezért nem hihetem, hogy az ország romlását látjuk. A „veszteség" viszonylagos. Nem lehet komolyan küzdeni, ha nem hisszük el, van némi esélyünk a győzelemre — és ez a hit mindig öngerjesztő. Január végére szinte elfelejtettük, hogy a múlt nyáron, amikor az ellenzék képviselői többek közt arról alkudoztak a néhai MSZMP vezetőivel, hogy a Parlamentbe a 3, vagy az 5 százalékot elért pártok képviselői jussanak-e be, az utóbbi küszöb még a Szabad Demokratákat ls fenyegette. (Ha akkor elfogadják a 3 százalékot, akkor most a „megújult MSZMP" néhány vezetője is országgyűlési képviselő lenne...) Ha a választást fél évvel korábban írták volna ki, akkor számunkra az az eredmény lehetett volna a maximális cél, amit most a Fidesz ért el... és így tovább. Remélem, nem sok időt töltünk az efféle vigaszok fölsorolásával, és nem kritizáljuk most a választási törvényt sem. Mindannyian tudtuk, mikor lesz a verseny és milyenek a szabályok — értelmetlen az utólagos reklamáció Most bevallhatom: az általunk elérni kívánt eredmény körülbelül 110-115 mandátum volt — azaz, igen var lószínűnek tartottuk az MDF fölényét, de reméltük, hogy a Fidesszel együtt miénk lesz a parlamenti helyek több mint egyharmada. Ha csalódottságot érzünk, akkor csak ez utóbbi nem teljesülte miatt. De tekintsünk a jövőbe, és a legundoritóbb alternatívára. Szerintem a „m&sfél-párt-rendszer" lenne a legocsmányabb végkifejlet Ami nem más, mint a „magyar hagyományok" egyik legszerencsétlenebb elemének főL éledése. 1867 után. és a két világháború között sem létezett a „parlamenti váltógazdálkodás". Voltak ugyan ellenzéki pártok. volt néhány képviselőjük az Országgyűlésben — de nem volt esélyük arra, hogy a következő választásokon kormány-' ra kerüljenek. Az uralmon levő párt a választási rendszerbe beépített eszközök (és néha durva manipulációk) segítségével mindig meg tudta őrizni túlsúlyát. E helyzetben az ellenzéki politikusok jelentős része is demoralizálódon, korrumpálódott. Ha az előttünk álló évtizedben meg tudjuk akadályozni, hogy megint csak quasitöbbpártrendszer alakuljon ki, akkor megnyugodhatunk: elkerültük a legundoritóbb alternatívát Talán nem megyünk vissza a „létező szocializmus" zsákutcájából egy nemzeti, konzervatív, tekintélyelvű rendszer tévútjára. Az MDF egyik vezéréről az elmúlt hónapokban töbhször ls kiderült hogy meglepő kijelentései „szépirói tevékenységének részét képezik". Ezekről újra és újra eszembe jut egy 1983-ban, a szegedi bölcsészkaron fölolvasott tanulmánya, a „magyar társadalom erkölcsi állapotáról". (Megjelent a Püski Kiadónál, az „Elfogadhatatlan realitás" című kötetben.) Ebben kijelentette, hogy a minket sújtó számtalan baj akkor szűnik majd meg ha azt egész társadalmat egy koherens értékrendszer hatja át Már akkor is úgy véltem, ez nem egyeztethető össze a plurális demokráciával, ez egy homogén, egy központból irányítható társadalmat tételez föl... Remélem, ez is csak szépírói ábránd, nem politikai terv. Nem vagyunk egyformák, és ne is legyünk Civilizált vitáink több hasznot hozhatnak, mint teljes, de sivár egyetértésünk. Jankó Attila