Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-27 / 98. szám

1990. április 26., csütörtök 3 Kormánypárti képviselő - ellenzékben ? — Dr. Grezsa Ferenc a második fordulótól az MDF megyei listavezetője lett, így vehette át képviselői megbízólevelét. Egyéni választókerületében alulmaradt a küzdelemben. — Kudarcomat elsősorban kisgazdapárti ellenfelemnek, a mezőgazdasággal foglalkozók körében nyilvánvaló népszerűségének tudom be. Arra hivatkozva, hogy a területi listán már képviselő vagyok, a második fordulóban sokan összefogtak ellenem, az MDF ellen ... — Az MDF parlamenti képviselőinek hétvégi országos összejöveteléről milyen benyomásokkal tért haza? — Meghatódtam, mert életemben most jártam először a Parlamentben. Ott számomra is kézzelfoghatóvá vált pártom választási sikere. Sok fiatalt küldött képviselőnek a Demokrata Fórum, a kétnapos tanácskozáson — várakozásaimon felül — óriási szellemi potenciált tükröztek a hozzászólások, a legkülönbözőbb témákban. Engem is nagy feladat elé állít, hogy megfeleljek ennek a mércének. Nagyon sok közöttünk a vidéki képviselő, akikről kiderült, komolyan gondolják (akár saját pártbeli kollegáikkal való vitákat vállalva is) lakóhelyük képviseletét. — A választási eredmények értékelésében Csongrád megye sajátosságaként elsősorban az MDF itteni „tarolását'' emiitik. Ez jelent-e különleges helyzetet a parlamenti képviselőcsoporton belül? — Az első fordulóbeli nagy MDF-es sikerünkhöz a választások második fordulójában más megyék is csatlakoztak; Borsod. SzabolcsSzatmár, Veszprém megyére gondolok. Változatlanul igaz, hogy Csongrád megye — egyfajta szellemi, politikai színvonal miatt — nagy elismertségnek örvend az MDF-en belül. Ezért ebből a megyéből esetleg többen is részt vesznek majd a kormány munkájában. — Találgatásra adott okot, hogy a párt elnökét választották képviselőcsoportjuk vezetőjévé. — Az alkotmány szerint a köztársasági elnök az új kormány alakítására a legerősebb párt frakcióvezetőjét kéri föl. A többi parlamenti tisztségviselő megválasztásával várunk az új kormány Jétrejöttéig, hiszen a mi pártunk, parlamenti képviselői ebben személyükben is érdekeltek. — Gyakorlott politikusként érvelt, önnek szokatlan-e ez az új szerep? Elsősorban orvosnak, vagy inkább politikusnak tekinti magát? — Pszichiáterként olyan szemlélettel, olyan módon, és helyeken dolgoztam, ahol a társadalmi próblémák éles formában jelentkeznek. Igy politikai érdeklődésemet meg tudtam őrizni, w. nak. politizáló orvosnak tekintem magam. — Korábban volt-e módja arra, hogy munka-helyén, a szegedi drogambulancián szerzett tapasztalatait a közéletben „hasznosítsa"? Ellenzékiségét honnan eredezteti? — Kilenc éve, mióta végeztem az orvostudományi egyetemen, nap mint nap találkozom azokkal az emberekkel, akik megszenvedték ezt a világot, akik áldozatai annak a viszonyrendszernek, amelyben élnünk kellett. Rendkívül erős elkötelezettség alakult ki bennem az ilyen emberek iránt. Ezzel együtt erősödött meg a fönnálló hatalommal szembeni ellenzéki beállítottságom. Kezdetben az eszköztáram nem lehetett széles: családi vagy munkahelyi körben hangoztathattam véleményem. Igazából számomra a Demokrata Fórum indulásával, 1988 őszétől nyílt meg cselekvési tér. — Képviselői munkájában mit tekint a legfontosabbnak? — Az, hogy mit jelent az új, demokratikus Parlamentben képviselőnek lenni, akkor fog teljes egészében tisztán látszani, ha megalakulnak az önkormányzatok. Jómagam az önkormányzati törvény megalkotását, az infrastruktúra fejiesztesét, a privatizáció gyorsítását fogom szorgalmazni. — Hogyan tartja a kapcsolatot választóival? — Képviselői irodát nem nyitok, a különböző beszámoló gyűléseken találkozom majd választóimmal. Munkámban támaszkodni fogok szakértőkre, továbbá a volt megyei képviselőcsoportot „szolgáló" irodára, amelyet ezentúl Hódmezővásárhelyen, a megye földrajzi centrumában kellene működtetni. — ön most részese lett a hatalomnak... — A hatalom birtokában nem egy párt vagy koalíció jutott, hanem az egész ország és nép. Más kérdés, hogy a döntések meghozatalában megnőtt az MDF politikai befolyása. — Megváltozik az élete? — Annyiban igen, hogy a heti három-négy napig tartó parlamenti ülésezés megköveteli, hogy ideiglenesen a fővárosba költözzünk. Orvosi tevékenységemet természetesen szüneteltetem. Helyzetem annyiban nem fog semmit változni, hogy szeretnék „ellenzékben maradni". Meggyőződésem szerint ugyanis még sokáig lesznek olyan struktúrák, és viszonyok, melyekhez képest ellenzékinek kell lenni. Ojszászi Hona A finn önkormányzat Beszélgetés Turku polgármester-helyettesével Nem könnyű az önkormányzatoknak a többpárti demokráciában sem. A finn helyi hatóságok például húsz esztendeje szenvednek az állam beavatkozási kísérleteitől, s hogy azoktól nem egykönnyen szabadulnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már egy évtizede vitatkoznak azoknak a feladatoknak a mértékéről, amelyeket az állam háríthat rájuk. Ezt Armas Lahoniitty úrtól, a turkui polgármester-helyettestől tudom, aki negyedmagával látogatott a minap Szegedre. Arra kértem, mutassa be a turkui tanácsot, és ossza meg önkormányzatuk működésének tapasztalatait velünk. Szabad, szolgáló város — Mit jelentenek önöknél az állami beavatkozások? — Az utóbbi húsz évben számtalan törvény született a helyi hatóságok működéséről. Ezek nem az önkormányzatok döntéshozatali jogosítványait érintették, hanem arról rendelkeztek, milyen újabb és újabb feladatokat kell elvégezniük. A szaporodó tennivalók sokba kerültek, mind többet és többet kellett költeniük saját költségvetésükből rájuk. A 80-as évek elején kezdődött a vita, melynek az állami rendelkezések csökkentése a célja. Erösebb helyhatóságokat szeretnénk. Igazi szabad várost, úgy is mondhatnám, szabad, szolgáló várost. Legfontosabb alaptevékenységeinknek megfelelően három területen, az iskoláztatás, a szociális szolgáltatás és az egészségügy terén kívánunk minél nagyobb önrendelkezést elérni. — Mondana példát? — Pillanatnyilag az önkormányzatok gondoskodnak az általános iskolák működtetéséről és a szakképzésről, vagyis a szakmunkásképzésről. Két tanácsi osztályunk intézkedik ügyeikben. Munkájukat a megyei oktatási osztály ellenőrzi, amelyet pedig egy Helsinkiben működő középszintű iskolai tanács irányít. Afölött van a minisztérium, amit meg az államtanács felügyel. Az államtanácsnak a parlament diktál... Talán mondanom se kell. ha például iskolát szeretnénk, valóságos papírháború indul. — Mitől félnek a vitában aggátyoskodók? — Sokan attól, hogy nem a legszükségesebbekre fordítjuk a pénzt. Előfordulhat, mondják, hogy közérdek szerint ugyan iskolát kellene építeni, ám a hokipályapártiak erősebbek, erőszakosabbak, s így iskola helyett műjégpálya épül. Nos, ilyen veszélyek valóban lehetnek, mégis, úgy gondolom, józan, politikai egyeztetéssel mindig a többségi érdek kerekiedhett felül. S talán nem látják tisztán: az adminisztráció csökkentésével egyszerűsödne a kormányzati munka, megszűnne a fölösleges központosítás, az apparátusokban pedig felszabadulna egy csomó munkaerő. Csak az oktatási területen kétezer hivatalnoki állás szűnne meg! Ugyanakkor megnőne az önkormányzatok felelőssége. Szinte kiirtanánk a hivatalnoki lustaságot, eredménytelenséget, a szolgáltatások minősége javulna, s még nagyobb lehetne az állampolgári kontroll. Az egész kísérlet azon áll vagy bukik, megkapjuk-e az államtól egy összegben a nekünk járó támogatást. Turku költségeihez az állam egyharmad résszel járul hozzá. a baloldaliak szövetségét, hatan a demokratikus alternatívokat képviselik (ketten együtt pedig a kommunista irányzatot), a vidéki szövetségnek (polgári mozgalomnak) ugyancsak hat, a néppártnak négy, a centrumpártnak három, a keresztény szövetségnek kettő, a zöldeknek egy tagja ül a tanácsban. Érdekességképp megjegyzem, parlamentünkben a szociáldemokraták a legerősebbek. Így ott ők alakíthattak koalíciót, ám a helyhatóságokban ez a többségi elv nem érvényesülhet. Alkotmányunk rendelkezése szerint a tanácstestületnek minden választott szervében érvényesítenie kell a helyi szavazás eredményét. — Ki rendelkezik a hivap talnokok fölött? — Az egész apparátust az úgynevezett hivatali tanácselnök vezeti, négy helyettesének segítségével, ök öten, jelenleg, a választási ciklusoktól függetlenül dolgoznak, úgy is mondhatjuk, nyugdíjas állásuk van. A tanácstestület mintegy 40 társadalmi szakbizottságot, továbbá soraiból választott 15 tagú végrehajtó bizottságot működtet E bizottság elnöke társadalmi megbízás alapján végzi munkáját Ha a protokollra lenne kíváncsi, akkor tehát az első ember a tanácstestület elnöke, a második a vb vezetője, a harmadik a hivatali tanácselnök. A hivatalnokok a különféle bizottságokat szolgálják ki, s készítik elő a tárgyalandó témákat a testületnek, illetve a vb-nek. Az ügyintézői és döntéshozatali munkában teljesen közömbös a pártállásuk. — Bevált ez a gyakorlat? — Az 1976 óta végzett munka többé-kevésbé jónak mondható, természetesen változtatni szeretnénk ezen is. Megszüntetnénk a nyugdíjas állásokat, és a svédekéhez hasonlóan, nálunk is megürülne minden vezető hivatali állás a négyévente tartott választásokra. Egyébként még fontosnak tartom: a hivatali polgármester és a vb elnöke nem teljes jogú tagja a testületeknek. A pénz sosem elég Pártok a tanácsban — Hogyan érvényesülnek nyeknek megfelelően. Hatönkormányzatukban a poíi- vanhét tagú tanácstestületikai érdekek? tünkben 20 konzervatív, 18 — A választási eredmé- szociáldemokrata van, heten — Milyen pénzekből gazdálkodik az önkormányzat? — Egy település életét alapvetően meghatározza, hogy az önkormányzat mennyi pénzből gazdálkodik. Nekünk három forrásunk van. Költségvetésünn egyharmadát, mint már emiitettem, az állam adja, a maradék kétharmad részt teremtjük elő saját erőből, ahogy tudjuk. Körülbelül egyharmad részt tesz ki a lakók által befizetett adó. Helyi közösségi célokra 16 százalékot fordíthatunk a 35-40 százalékos átlagadóból. A maradék részt fedezik a különböző szolgáltatásainkért kapott használati díjak, például a víz, a csatorna ellenértéke stb. Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy fogalmazunk, a turkuiak minden egyes márkából 16 pennyt fizetnek adóba. — Nem sokallják? — Minthogy érvényesül a társadalmi ellenőrzés. úgy gondolom, viszonylag elégedettek a lakosok. Mindanynyian tudjuk, nagy kihívások előtt állunk. Több lakást kellene építeni, nagyobb összeget igényelne a közlekedés, az iskoláztatás. A tiszta ivóvíz biztosításához például 4-500 millió márkás beruházásba kellene fognunk. S szeretnénk egy új erőművet is építeni. — Ezeket a tanácsi beruházásokat miből akarják fedezni? — Saját költségvetésünk kevés lenne hozzá. Bel- és külföldi bankoktól veszünk föl kölcsönöket. Mag Edit Ketyeg az óra a magánfuvarozóknak A parkolókban amúgy is szűkölködő városrészekben személyautóktól veszik el a helyet, tele velük az ABCüzletek parkolói, a szépen gondozott parkok. 'Nem beszélve a hajnali zenés ébresztőről, amit kapnák a lakók, vagy az ott hagyott olajfoltról és az autómosdatás eredményeiről. A jelenség nem újkeletű, ahogyan a rendelet sem, amely közterületen nem engedélyezi az — úgymond — közúti közlekedésben szolgáltatáshoz használt járművek tárolását. Igen ám, csak eddig a rendeletet nem hajtották végre. Az eredetieg tavaly július elsejére kitűzött határidőt 1990. június 1-jére módosították. Csaknem egy esztendő haladékot kaptak tehát a magánfuvarozók. hogy járműveik tárolásáról gondoskodjanak, azaz ne tegyék ki magukat a bírságolásnak. Hogy miért csak a magánfuvarozókat említjük? Nos, kétségtelenül sok állami cég teherautója is ott alszik utcáinkon, csakhogy ezek a járművek többnyire kényélemből és nem kényszerből maradnak a közterületéken. Ha a rendelet életbe lép, ott a cég telephelye, nem kell a büntetéstől, tartaniuk, van hova menniük. A magánfuvarozók helyzete viszont nem ilyen egyszerű Találhatnak egy-egy üres udvart ahová befogadják őket, vagy Az utca mindenkié. Nagy tévedés: az utca nem mindenkié. Nem sajátíthatják ki például maguknak a tehergépjárművek. Mert hovatovább itt tartunk. Nézzenek csak szét egy éjszaka valamelyik lakótelepünkön. Egymást érik a kisebb, nagyobb teherautók. egy placcot, amely nem esik a tilalom alá, de nyilvánvalóan e kedvező és olcsó parkolásra van a legcsekélyebb esélyük. Többségük pénzért kell, hogy megváltsa járműve állomásoztatását Am kérdés, hol és menynyiért fogadják be ezeket a magánfuvarozókat. Vajon a szegedi ipartestület miként tudja képviselni érdekeiket; egyáltalán milyen lehetőségeket tudnak számukra félajánlani? — Mindenkinek tudunk parkolási lehetőséget kínálni — mondja Osányi József titkár. — Erről tájékoztattuk is az érintetteket Az SZKV például Csáky utcai telephelyén legalább 60 magánfuvarozót képes befogadni. Itt havonta bérleti díjként az egy tonnánál nem nehezebb autóért 1000 forintot kérnek, az IFA szóló kocsiért 1200, míg a pótkocsival el látott IFA-ért 2000 forint a tarifa. Kedvezmény illeti meg azt, aki fél évre előre fizeti meg a bérleti dijat. Hasonló feltételekkel bérelhető hely a Volán 9akay Nándor utcai gépjárműtelephelyén. Tárgyalásokat folytatunk a MÁV-val és a Postaigazgatósággal is, valószínű velük is sikerül megegyeznünk. Hely tehát van és lesz, csak az a bökkenő, hogy a fuvarozók nem nagyon igyekeznék élni a lehetőséggel. Eddig mindössze 25 igénylőnk akadt, akiknek segítettünk is a szerződéskötésben. De vajon mire várnak a többiek, hiszen összesen 421 magánfuvarozó él ebben a városban . Miben reménykednek? Nem tudni... Talán, hogy az eddigi magyarázkodásukat elfogadják. Eszerint ők nem tárolják a járművüket, csak várakoznak. 'Noha esetükben — és ezzel tisztában 'kell lenniük — nem a 'KRESSZ-szabályok érvényesülnék, hanem a rendelet szövegéből adódóan a jármű funkciója a meghatározó. És még egy megjegyzés. A ma megkötött parkolási szerződések féltételei már korántsem biztos, hogy megegyeznek a rendelet érvénybe lépése után kötendő megállapodásokkal. Ugye nem kell megmagyaráznunk, miért? Uraim, önök ne tudnák?, üzletről van szó! Gomba* Erzsébet Sétálni, sétálni, egy kis bankba... (Folytatás az 1. oldalról.) lakkal arrébb vett rajta OTP-pénztárjegyet. Ezt bátran leköthette négy hétre (februárban csak háromra). A következő hónap 25-éjén a pénztárjegyes ablaknál kezdett, és kapott a 100 ezer forintjára 1350 forint kamatot. A 100 ezerrel elballagott két ablakkal arrébb ... Éves szintre vetítve ez a játék erős 29 százalékos nettó kamatot jelentett, szinte látra szólóan. Jelentett, mert március végétől megszűnt az OTP pénztárjegye. Most tehát, táskába kell tenni a pénzt, és keresni kell a közelben egynapi kamatot is számoló bankot (van is belőle három Szegeden), ök 26 napra bő ezer forintot, azaz körülbelül 12 százalékos nettó kamatnak megfelelő összeget fizetnek. 14+12—26 adómentesen, még mindig látra szólóan. Enynyiért már érdemes sétáltatni is nagyobb összeget. Adódik a kérdés: miért engedi az OTP, hogy ügyeskedjenek az ügyfelek? Mert ügyeskednek, méghozzá a példánkban szereplő öt nulla helyett akár hattal is, ráadásul az első szám nem is mindig egyes. A számítógép 26-án nézi a számlaegyenleget A hónap első harmadában, felében érkeznek az OTP-be a vállalatok munkabér-átutalásai. Eközben, illetve a második harmad végéig a pénzintézet jórészt kifizeti a villany- és fűtésszámlákat, vagyis 26-ára szerényebb egyenlegek maradnak. Ezt a lehetőséget egyszeri alkalommal is nagyon jól kí lehet használni, lásd a bevezetésben említett autóeladás és -vétel példáját. De ma még kevesen játszanak, legalábbis annál sokkal kevesebben. Illetve kisebb pénzekkel, hogy az OTP-nek sürgető lenne áttérni a napi kamatszámításra. Feltételezhető, hogy az ügyeskedők okozta veszteség még kisebb — lehet, hogy mindig kisebb is marad — mint az egyszeri, 26-ai egyenleg utáni kamatszámítás pozitívuma. És addig miért változtatna? Persze részben már változtatott, az új pénztárjegykonstrukció — tervek szerint — az első négy vagy hat hét után kezd el csak heti kamatot számolni. Ezzel meglehetősen lerontja mindazoknak a „boltját", akik eddig csak az ablakokat cserélgették. Maradnak az egyszeri alkalmak, illetve a séták . . . Kovács András