Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-12 / 61. szám

118 1990. március 11., vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.) !ke importját. Ezek a kezdeményezéseik azonban eredménytelenek voltak. Hibázott A társaság, amikor nem lépett fel a presztízsberuházásokkal, a töke elfocsérlésével szemben. Elhanyagolta a világpiaci rfyitás kérdéseit, Jóllehet, az utóbbi időben már látható volt: kimerültek a KGST-cgyüttmüködéü tartalékai. A társaság legnagyobb hibája az volt, hogy elfogadta az MSZMP vonalvezetését, amely szert nt a fejlődés extenzív szakaszáról át keli térni az intenzív szakaszra. Fel sem merült bennük az, hogy a rendszer mondott csődöt, működésképtelenné vált. A közgazdasági társaságnak — amely megint a különböző nézetek szabad vitájának fórumává válik — egyik fontos feladata: a szociális piacgazdaság elméletének kimunkálása, a gazdaságpolitika nyomon kisérése és szellemi támogatása — hangsúlyozta. Vita az önkormányzatokról Búcsú a katonáktól és a fegyverektől Bányászok kontra pártok Azonnali intézkedések szükségesek a szénbányászat pénzügyi összeomlásának megakadályozására — hangsúlyozta Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára vasárnap, a hazai szénbányászat egyik központjában, Tatabányán tartott gyűlésen. A kormány, mutatott rá a továbbiakban, a korábbi években kidolgozott egy hosszú távra — 2010-ig szóló — energiapolitikái koncepciót. Ez feltételként szabta, hogy az erőműveket kizárólag hazai szénnel kell működtetni. Ez garanciát jelenlett volna arra, hogy szénbányászatunk nagyobb megrázkódtatást okozó leépítés nélkül működjön. A napjainkra kialakult egyoldalú monetáris politika viszont olyan bizonytalan helyzetet teremtett, amelyben számos bányavállalat képtelen megbirkózni már a mindennapos finanszírozási gondjaival is. Kérdésessé vált, hogy a következő hónapokban tudnak-e mindenütt munkabért fizetni a bányászoknak. A szakszervezet ilyen körülmények között nem tehet mást; határozottan szembeszáll a kormány restriktív koncepciójával, és Intézkedéseket süfget a bányászat pénzügyi helyzetének rendezésére. Ugyancsak az adott körülmények késztették a szakszervezetet arra, hogy a választásokon induló pártok körében szövetségeseket keressen programjának megvalósításához. Eddig 12 párt képviselőivel tárgyaltak, de gyakorlatilag egyikkel sem tudtak egyezségre jutni. Az ellentétek mindig a szociális védőháló megteremtésének kérdésében voltak áthidalhatatlanok. A szakszervezeti szövetség éppen ezért egyik párt támogatását sem vállalja a választási harcokban, hanem független jelölteket indított. Az önkormányzatokról szóló törvény előkészítésén dolgozó törvény-előkészítő bizottság vasárnap a Belügyminisztériumban több órás vitát folytatott az önkormányzati képviselőtestületek választásának módjára vonatkozó koncepció tervezetéről. A szabályozás nagy figyelmet szentel az eltérő helyi viszonyoknak. A nagyvárosokban ugyanis a partoknak már kialakult szervezeti rendszere és jelentős taglétszáma Van. A kistelepüléseken azonban elSősofban nem pártpolitikai szervezetek működnek, hanem a helyi társadalom újonnan alakuló, különböző jellegű érdekképviseletei, önkormányzati egyesületei. Ennek megfelelően lényeges eleme á tervezetnek, hogy a törvény ne teremtsen lehetőséget mesterségesen túlpolitizált választásokra. A Vitában felszólaló, különböző pártokat képviselő szakértők a szabályozás lényeges kérdésének tartották, hogy a helyi akarat maximálisan érvényesüljön, s olyan nyitott koncepció készüljön, amely nem akar semmit ráerőszakolni a településekre és a pártokra. Az önkormányzati választási törvény koncepciója egyébként a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglaltakra épült. Igy a választójog általános és egyenlő, a szavazás pedig közvetlen és titkos. A helyi képviseleti testületek létszámát, a hatékony és demokratikus döntéshozatalt szem előtt tartva, településtípusoktól függően 9—67 személyben határozza meg a javaslat. A bizottság tagjai lényeges elemnek tartották, hogy a törvény intézkedik a nemzetiségi. etnikai és más kisebbségek jogainak védelméről is. Az elképzelések szerint a választásokon jelöltként indulhat mindenki, akit az adott kerület választópolgárainak egy része (1— 5 százalék) ajánl. Még nyitott kérdés az egyéni, illetve a listás rendszer alkalmazása az önkormányzati választásokra. A községek és városok polgármestereit választhatná közvetlenül a lakosság, de az önkormányzati testület is. A megyei önkormányzati testületek tagjait is lehetne közvetlenül választani, de akár a helyi önkormányzatok is delegálhatnák őket. Vigyázat: torlódás! Népszavazási bűncselekmény •A Debreceni Városi Bíróság vasárnap megkezdte a november Ű6-1 népszavazással (kapcsolatos büntetőügy tárgyalását. A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség, mint már hírül adtuk, a népszavazás rendjét sértő bűntett elkövetése omiatt emelt vádat Üjíalusi Ferenc helybeli lakos, a debreceni 95-ös számú választókerület szavazatszámláló bizottságának volt elhöke és Nagy Zoltán, ugyancsak helybeli lakos, a szavazatszámláló bizottság volt tagja ellen. A vádiratban rögzített tényállás szerint a november 26-ai népszavazás után két nappal iNagy Zoltán, a debreceni 95-os számú választókerület szavazatszámláló bizottságának egyik tagja bejelentést tett, miszerint szavazási visszaélés történt. Az ezt követő ügyészségi vizsgálat kiderítette: '128 szavazólapon az első kérdésre adott „nem" válasz mellett egy idegen kéz az „igen"-t is beikszelte, ezért ezeken a lapokon á leadott szavazatok érvénytelenek voltak. További 12 szavazólapon mind a hégy „igen" és „nem" mellett iksz volt, következésképpen ezek a szavazólapok mind a négy kérdésre vonatkozóan érvénytelennek minősültelt. A Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Intézete által adott szakvélemény szerint a hamisítások döntő töbtjsége azonos kéztől származott. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján emelt vádat az ügyészség Ojfalusi Ferenc ellen. Vádat emelt továbbá az ügyészség a feljelentő Nagy Zoltán éllen is, mivel bár látta a csalás elkövetését, aláírásával hitelesttette a választási jegyzőkönyvet, s csak két nap múlva tett feljelentést. Szigorúan végrehajtják a jugoszláviai határátkelőhelyeken a Szövetségi Végrehajtó Tanács azon rendelkezéseit, amelyek szerint a külföldiek az utazáshoz szükséges holmikon kívül csak apróbb ajándékokat vihetnek be az országba, a jugoszláv állampolgároknak pedig 50-65 százalékos vámot kell fizetniük minden olyan, poggyászukban levő áruért, amely nem tekihthető személyes holminak. Mindezek hatására a •hét végén a horgosi, a kelebiai és a tompái határátkelő magyar Oldalán szinte állandósult a 10—12 órás várakozás. Gyakorlatilag szinte nem is akadt olyan beutazó, akinél csak apróbb ajándékokat találtak volna a mindent átkutató vámosok. Szombaton Kelebiánál 800, Horgosnál 4000 turistát nem engedtek át, imivei nem voltak hajlandók arra, hogy csomagjuk többletét, a rendeletnek megfelelően, letétbe helyezzék. Röszkénól a jugoszláv határhoz vezető út mentén és a betör kdlló földutakon több száz szovjet, lengyel és román gépkocsi vesztegel. Az ottani vámhivatal parancsnoka, az MTI tudósítójának elmondta, hogy akadtak olyanok, akik négyszer 5s megpróbáltak átjutni Jugoszláviába, de mindannyiszor eredménytelenül. A szabálytalan parkolások miatt megnőtt a balesetveszély, több esetben csak a rendőrök segítségével tudták 'helyreállítani a rendet. Az átjutni szándékozók értetlenül, felháborodva, de tovább várakoznak. A vámosok a lengyel, csehszlovák, szovjet, bolgár és román turistáktól több tonna vlszonteladásra szánt árut koboztak el, Horgosnál pedig szombaton, mintegy 1800 szovjet és román személygépkocsit nem engedtek belépni az országba, mert tulajdonosaik nem rendelkeztek a szükséges zöldkártyával. Egy belgrádi hivatalos közlemény hangsúlyozza, hogy a kelet-európai országokból Jugoszláviába érkező turisták a határon kötelesek bejelenteni a náluk 'levő valutaösszeget, mert kilépésükkor csak ugyanennyi pénzt vihetnek ki magukkal. Ezzel a valutakiáramlást akarják megakadályozni. Az ideiglenesek véglegesen távoznak. Március 12-én, hétfőn a hajrháskéri harckocsizó alakulatok útnak indúl sával megkezdődik az ideiglenesen hazánkban állozásc. ó szovjet déli hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalma* zottainak, fegyvereinek, harci technikai eszközeinek, anyagainak kivonulása, amelynek 1991. júníüs 3)-éig be kell fejeződnie. Erről szombaton írta alá a kétévi kormán közi tárgyal ások eredményeként létrejött egyer.mén t Horn Gyula magyar és Eduárd Sevardnadze szovjet külügyminiszter. A magyar miniszter sajtóértekezletén a II. világháború maradványait felszámoló, s az igazi szuVerenitá t erősítő lépésnek hevezte a megállapodást, Sevardnad/e magyar újságíróknak pedig olyan törvényszerű lépésről beszélt, amely a kétoldalú kapcsolatokat a múlt fölös terheitől szabadítja meg. Látszólag sima hét vége várt tehát a pénteken még egy utolsó targyaiásra leülő sxakertókre '(magyar részről Somogyi Ferenc külügyi államtitkárra és Borsits László vezérkari főnökre), pedig, mint utóbb az államtitkár elmondta, csak pénteken sikerült elfogadtatni a magyar kormány álláspontját a végső határidő tekintetében. Az utolsó alku tárgya két hónap volt, amelynek lefaragása a ntagyar fél készségétől függött. Magyarország késznek mutatkozott megvásárolni a szovjet hadsereg hatalmas üzem- és konóanyagkész letéti de a tartályokra nemet mondott. Itt az áttörést annak engedélyezése hozta meg. hogy ha tudják, a szovjetek eladhatják a megürült tartályókat, akán magánszemélyeknek is. Ezáltal 260 szerélvénnyel keletebbnek kell Magyarországról távoznia. Ennek jelentősége az összesen 2 ezer 29 szerelvénnyel összevetve mérhető fel igazán. A végső dátum után magyar földön nem marad egyetlen szovjet katona. egyetlen szovjet katonai tárgy sem. Nem lengte be semmiféle titokzatosság az aláírás előtti utolsó tárgyalásokat, majd a külügyminiszterek szombati eszmecseréjét, mind a diplomaták, mind a katonák készséggel válaszoltak az óket faggató újságíróknak. Talán a legnehezebb a megfigyelőként a tárgyalásokon jelen levő magyar ellenzéki személyiségeket volt szóra bírni. Nem annyira a közlendók hiánya, mint az a vállalás fogta vissza őket hogv ők most nem saját pártjaik, hanem az országos listát állító, nézeteiben, politikájában ugyancsak eltérő 12 párt megbízásából voltak Moszkvában. Demszky Gábor (SZDSZ), Kósa Lajos (Fidesz) és Paffay Ernő (MDF) egyfelől elismerte, hogy a magyar küldöttség tagjai következetesen képviselték a magyar érdekeket, másfelől azonban úgy vélték, hogy késői a jövő június végi időpont Ok igazán ideálisnak azt tartanák, ha a kivonás jövő év március 15-éig befejeződne. Elliangzott részükről olyan megjegyzés is, hogy a választások előtt a szovjetek az MSZP-t segítették az, aláírással. Derús epizódja volt a szombat délelóttnek, amikor az amúgy is jó kedvű szovjet külügyminiszter az ezzel kapcsolatos kérdést feltevő újságírókat megkérte, hozzák össze őt a magyar ellenzékiekkel. Nekik válaszolva fejtette ki. hogy ők senkit sem akarnak támogatni a csapatkivonással sem Mongólia, sem Csehszlovákia, sem Mar gyarország esetében. Ók azt a céljukat akarják elérni, hogy minden, külföldön levő szovjet katonát hazavigyenek. Elhangzott az is, hogy a választások után hivatalba lépő kormánynak újra kellene tárgyalnia a határidót. Somogyi Ferenc a további „srófolásl" már a mielőbbi és rendezett kivonulás egyensúlyát fölborító cselekedetnek nevezte. Végső állásfoglalást az ellenzékiek Moszkvában nem aiakitottak ki, hiszen mandátumuk arra szólt, hogy a megfigyelőként szeTzett tapasztalatokat osszák meg azi óket delegáló többi párttal. Ha ezután sikerül valamilyen egységes véleményt kialakítani, akkor elképzelhető, hogy a tizenkettek közös nyilatkozatban mondanak veleményt az egyezményről. Annak kapcsait, hogy hosszú tárgyalások eredménye a szombaton aláírt egyezmény (amelyet a szovjet miniszter nem az asztalra készített ..protokolltollal" írt alá. hanem szókásához híven saját tollával), Sevardnadze nevetve mondta: sokkal könnyebb és gyorsabb a csapatok bevetéséről meghozni a döntést, mint kivonásukról. Március hava Gorbacsov hava. A szovjet vezető életében a márciusok meghatározó jelentőségűek. Március 11-én éppen öt esztendeje, hogy az SZKP KB akkori titkárát a part éléről drámai tempóban kihaló, agg főtitkárok utódjául megválasztották. Az. idén — ki tudja, mennyire véletlenül — éppen március 11-én — ült össze n párt központi bizottsága a nyári, XXVIII. kongresszusi előkészítésének részeként A Mihail Gorbacsov számára meghatározó jelentőségű márciusok közül az első 1931-ben volt, ekkor, március 2 án született a szovjet poüjikus. Az. elmúlt években erről eleddig az 59 éves államférfi akaratából semmilyen csinnadrattás megemlékezés nem volt, ellentétben az öt megelőző évek tömjénszagú áradozásalval. Az idei március is kiemelkedő esemény hava lesz: hétfőn ül össze a népi küldöttek kongresszusának az a rendkívüli ülése, amelyen megválasztják az ország elsó elnökét, s az előrejelzések szerint nem vállal túl nagy kockázatot, aki Gorbacsovra fogad. ót esztendő alatt a földkerekség minden tájáin isimertté és népszerűvé lett politikus amolyan „leg"-emberré vált: hivatalban levő szovjet vezetőről, mint magánemberről, nem írtak még többet, mint róla, ha úgy tetszik, élete csaknem nyitott könyv. Ugyanakkor ő a nagy rejtélyek embere Is egyben, akinek gondolataiba otthon és külföldön egyaránt sokan szeretnének belelátni. A kenyerüket kremlinológusként keresők közül bizonyára sokan készítenek ötéves mérlegek Ezúttal elég csupán végigtekinteni az öt éve meghirdetett átalakítási politika fő szakaszait jelző kulcsszavakat, amelyek közül nem egy vált jelMinden márciusban Gorbacsov öt éve szóvá abban az országban, amely — ha mostanában már egyre csekélyebb mértékben is — komoly politikai eszköznek tekinti a jelszavakat. Kezdetben volt a gyorsítás, amelyről hamar kiderült, hogy túlzottan derülátó, hiszen javíthatónak, fő elemeiben fenntarthatónak feltételezte az akkori helyzetet Nem sokkal később megjelentek azok a fogalmak, amelyek az 1957-ea szputnyik mellé újabb orosz szavakat vittek be csaknem minden világnyelv szótárába: peresztrojka, glasznoszty. A külpolitikában az új gondolkodásmód fogalma, tartalma, a meghirdetett, s annak idején illuzórikusnak hitt programok keltették fel a világ érdeklődését. 1986 januárjában tamáskodva hallgatta a világ az ezredforduló atomfegyvermentes köszöntésének grandiózus tervét. Az első Gorbacsov—Reagan találkozó által éppen csak megtart a jég, s ez tartós és egyre kiterjedtebb olvadás kezdetét jelentette. Mára már a szakértők munkájának befejezésétől függ, mikor írhatja alá a két nagyhatalom a hadászati támadó fegyverek felére csökkentéséről szóló szovjet —amerikai szerződést. Gorbacsov hazahozta az afganisztáni mocsárból az értelmetlenül odahajtott ifjakat, is meghirdette a programot, hogy évtizedünk közepére hazaviszik a külföldön állomásozó szovjet egységeket Részletezés nélkül ide kívánkozik a kelet-európai változásokra gyakorolt hatás, hiszen több Örtzágban éppen a gorbacsovi politika nyomán indultak meg a szédítő tempójú változások. Mindez átalakítja az egész szövetségi rendszer fórmáját, tartalmát is. Hallani azonban olyan véleményeket is, amelyek a gorbacsovi külpolitikai sikereket nem saját értékükön kezelik. E vélemények szerint a szovjet vezető és csapata a hazai gondok elől menekül a diplomáciai sikerek felé. De mind többen ismerik fel, hogy e sikerek nélkül a nagyszabású — joggal történelminek nevezhető -r belső változások kibontakoztatásához nem maradna kellő energia. Az elmúlt öt év a szovjet fejlődés legellentmondásosabb korszakainak egyike. Egyfelől sosem volt ekkora a hatalmas ország nemzetközi presztízse, sosem adta egymás kezébe a tárgyalótermek kilincsét ennyi gazdasági vezető, nyugati üzletember, másfelől azonban sosem került u felszínre ennyi beLső gond, viszály. Még néhány évvel ezelőtt az eufemisztikus „válság előtti állapot" minősítés volt az elfogadott íórmula arra, amiről ma már majdnem mindenki nyíltan kimondja, hogy válság. Válságban van a gazdaság, válságban van a Szovjetunió egész szerkezete, egymást gyilkolják a nemzetiségek, válságban van a párt hatalma, tekintélye, válságban „a" szocializmus egész ideológiája. S mindezért nagyon sokan azt a gorbacsovi politikát okolják, amely először mérte néven nevezni a dolgokat, s amely nélkül a válság bizonyára még feneketlenebb lenne A gazdaság', a társadalom, a jogrendszer megreformálásának programja roppant nehézségek árán bontakozik ki. hiszen a hatalmában megingatott — bár a kezdetben feltételezettnél jóval szívósabbnak bizonyuló — sztálini adminisztratív, parancsuralmi rendszer haszonélvezői, a bigott apparatcsikok, az árnyékgazdaság haszonlesői, a kiváltságosok és a bűnszövetkezetek vezetői érdekazonosságukat felismerve, minden eszközt megragadnak a reformok fékezésére, megtorpedózására. Pedig a lassúságnak tetemes az ára. öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a reformok elengedhetetlen alapiaként végre megszülessen az a két törvény — a tulajdonról és a földről szóló —. amelv ténylegesen tiszta jogviszonyokat hivatott teréihteni a gazdaságban. Mára a helyzet — a gazdaság mellett — leginkább a szövetséges köztársaságok függetlenségi törekvései körül éleződött ki. Az e'nököt vála-ztó h^k-ülé* °'őtt várható, hogv a litván parlament a köztársaságot függetlennek minősíti. Ipv a bizonyára elnökké váló Gorbacsov számára az első igazán nagy le«cke az lesz. ho gvan őrizze meg a széthullástól a Szovjetuniót. Egyelőre nem olvasható a szoviét lapókban évforduló* megemlékezés. Gorbacsov megválasztásának ötödik évfordulója nem ünnep. Ha megemlékeznek is róla, bizonyára nem a megtett út értékelése Ifriz, a fő téma. hanem a következő hónanokra. évekre fordítiák a figyelmet. Egy biztos: Gorbacsov új típusú államelnökként sem számithat előtte ál'ó könnvebb öt évfe, hilrtt a mögötte levő fél évtized volt. . Szánté András