Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-12 / 61. szám

1990. március 10., szombat Feszty-jurta Szegeden V Árpád népe, Mátyás országa Hogy kell-e nekünk vi- Aranyi Sándor festőműlagkiállitás vagy sem, vész néhány évvel ezelőtt a azon lehet vitatkozni. De Feszty-körkép állagmegvédő hogy kell-e nekünk szá- munkálataiban tevékenyen zadvég, ezredvég, azt az részt vett, így ismeri a műidő nem kérdezi. S vall- vet, s vannak emlékei a juk be, ennek a múltját körkép eredeti színeiről is. vesztett országnak nem — Moreili mester másolaárt meg egy kis emléke- ta, annak tónusai alapján és zés a kerek évfordulókon, emlékezetből festettem meg Visszatekintés honfogla- a körképet. Az eredményt lásra, Árpád-korra, mii- amolyan ismeretterjesztő érlenniymra, s egy fél év- dekességnek tartom, rekezreddel ezelőtt elhunyt Iámnak, ha úgy tetszik, plamagyar királyra, k'nek kátnak. Fontos, hogy mielőtt neve Hunyadi Mátyás volt. kész lesz az igazi körkép, az embereknek legyen foTegnap a megyei tanács galmuk an-ól, mit is fognak aulajában kiállítás nyílt. látnj Ha már ennek az orMa még láthatók az itt be- szágnak van ilyen kincse, mutatott érdekes alkotások. akkor azt meg ke]1 menteA Feszty-körkép 15 négy- s annak befogadására is zetméteres másolatát Aranyi fel kell készíteni a látogaSándor festette meg, a Ma- tdkat Ez a 15 négyzetmétyás végvárakkal, várakkal ter ezt szoigálja. Persze, teli, egész tengerig terjedő nem tagadom, érdekes felországának makettjét pedig ,dat volt ez amolyan jó kis Molnár Zsuzsa és Varjas festöj gyakoriat. Miklós készítette el. A ki- Varjas Miklós az In meállítást Rótkax Ferenc mű- móriam regisMathae Corvivelódési miniszterhelyettes nj prospektusában arról ír, nyitotta meg. A két alkotás mikor a munkának nekikezmegrendelője a Szeged Tou- dett egy képzeletbeli repürist Idegenforgalmi Hivatal. ^géppel utazott el a XV. S hogy két ilyen, históriá- szézadi Magyarországra. S hoz kötődő, idegenforgalmi mikor a gép landolni kezlátványosságot szolgáló al- dett az utas ekképpen érezkotás szülessen Szegeden, te magát: „Nehezen találni annak ötlete Varga József- szavakat. Erős, nagyszerű tői, a Szeged Tourist veze- országot találtunk. A mi ortőjétól származik. szágunk. (A mi volt orszá— A világkiállításra ké- gunk.) Vármegyék tucatjai, szülni nem lehet elég korán gazdag, kulturált és erős váelkezdeni. Márpedig ez nem- rosok dacolnak a szomszécsak budapesti látványosság dok irigységével. Büszke lesz. A Mátyás-évfordulót nemzet, kemény népek tartSzegednek is feltétlen illik ják a pajzsot Európa előtt, megünnepelni, hiszen az al- a török ellen. És egy uralsóvárosi ferences kolostor kodó, amilyenből ezer évalapítását a hagyományőr- ben csak egy van. Corvin zők Mátyásnak tulajdonít- Mátyás." Az írás arról vall, ják. A Dömötör-templom- míg a makett készítője dóinak ajándékozott miseruha- gozott, óhatatlanul is hasonról pedig Heltai Gáspár is lítgatta a múltat a jelennel, ír krónikájában. A városban — Érdekes módon, ötszáz az év során többször is, évvel ezelőtt sikerült egy itöbb helyen emlékezünk ekkora országot kemény majd. A Mátyás országát adókkal, szigorú megszoríbemutató makett kiinduló tásokkal és okos katonapolipontja az ópusztaszeren lé- tikával Európa jelentős ortesitendó Mátyás-emlék- saágává tenni. A magyar parknak. Ide nagyobb mére- ember szereti, ha van veti, a korabeli várakat, épü- zetője. Ezért nagyon fontos, leteket bemutató makette- hogy jó vezetője legyen. Az ket tervezünk. A Feszty- ország elsó embere, nem körkép kicsinyített színes árt, ha kellően intelligens, másolatát egyelőre ebben a ha átlátja a dolgokat, s hangulatos jurtában állítjuk mindent azokra bíz, akik érföl. Később egy héjszerkeze- tenek a rájuk testált feladatet húzunk fölé. Legköze- tok megoldásához. Mátyás, lebb a tavaszi fesztiválon azt hiszem, ilyen lehetett, mutatjuk be a közönségnek Mostani utódját kellene a kicsinyített körképet, ké- megtalálni e kis hon lakóisőbb, míg az eredeti el nem nak. S talán segít a kerekészül, Ópusztaszeren lát- sésben, ha méltán megemléhatják az érdeklődők. Ha kezünk egy ötszáz év előtti igény lesz rá, más orszá- okos, művelt magyar politigokba is elvisszük, mondjuk kusról. Nizzába, Turkuba. Pacsika Emília Készülnek a szavazólapok Megkezdődött a március 25-i választásokra a szavazólapok nyomtatása. Először azokat készítik el, amelyeken az egyéni képviselőjelöltek szerepelnek a 176 választókerületben. A pártlistákat tartalmazó szavazólapok nyomtatása csak március 18-án kezdődhet, mivel március 17-éig van lehetőségük a pártoknak, hogy a listáikon változtatásokat hajtsanak végre, illetve listakapcsolást jelentsenek be — közölte az MTI kérdésére Máasay József, a BM választási irodájának munkatársa. Elmondta, hogy azok a pártok, amelyek a szavazást megelőzően legalább 8 nappal közlik listájuk kapcsolását, a listájukra leadott összesített szavazatok arányában szereznek mandátumot. A bejelentessel egyidejűleg azonban közölni kell a választási bizottsággal, hogy az egyes jelöltek milyen sorrendben jutnak mandátumhoz. Az esetleges listakapcsolások tényét az adott területi választási bizottságok nyilvánosságra hozzák Mácsay József szólt arról is, hogy március 19-én technikai főpróbát tartanak A 176 egyéni, illetve a 20 területi választókerületbe telepített számítógépeket bekapcsolják az országos rendszerbe. A választási iroda munkatársa hangsúlyozta, hogy azok is választhatnak, akik esetleg elvesztették kopogtatócédulájukat, hiszen a cédula csupán értesítési arról, hogy az illetőt felvették a választók névjegyzékébe. A személyi igazolvány felmutatása azonban mindenképpen szükséges a szavazáskor. Azoknak a választópolgároknak viszont, akik 1989. december 31. óta megváltoztatták állandó lakóhelyüket, a korábbi lakcímük szerinti illetékes tanácstól kell igazolást kérniük arról, hogy torölték óket a választók névjegyzékéből Ezt az igazolást március 25-én már az uj állandó Lakóhelyen történő szavazásnál kell bemutatni a szavazatszámláló bizottságnak. Kész a „koncepciós jelentés" Megvizsgálták mi folyt itt ítélkezés címén — Természetszerűleg ilyen hosszú időszak valamennyi perét nem vizsgálhatták. Milyen jellegű ügyekkel foglalkoztak tehát elsősorban? — Főként az olyan ügyeket vizsgáltuk, amelyeknél feltehető volt, hogy koncepciós elemeket tartalmaznak - válaszolta Szokol Szilárd. - Pontosítva: elsősorban az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekményeket, a tervbűncselekményeket, valamint az árdrágító és közellátás elleni cselekményeket vizsgáltuk. — A katonák esetében a tiltott határátlépés eseteivel is foglalkoztunk — vette át a szót Kónya István —, hisz köztudott, hogy létezett az úgynevezett túsztörvény, ami azt tartalmazta, hogy ha katona tiltott határátlépést követett el, hozzátartozója is büntethetővé vált, függetlenül attól, hogy tudott-e a szökés tervéről, vagy sem. Ennek a jogszabálynak külön pikantériája volt, hogy nyilvánosan soha, sehol nem jelent meg. Ennek alkalmazása tehát már önmagában törvénysértő, hisz nem felelt meg az alkalmazhatóság egyik követelményének, annak, hogy kihirdessék. — S hogyan döntötték el, hogy melyik hozzátartozót büntették? — Akit legkönnyebben el tudtak érni, akivel leghamarabb demonstrálhatták az elrettentést — mert nyilvánvalóan erről volt szó. — A vizsgálóbizottságban milyen feladatuk volt, konkrétan, mit vizsgáltak? — Kollégám Csongrád és Bács megyei büntetőügyeket, én pedig n katonai bíróságok, főként a budapesti katonai bíróság ítéleteit vizsgáltam. Ezt azért érdekes így megemlíteni, mert kettőnk munkáján keresztül gyakorlatilag országos kitekintést kaphattunk. így tapasztalhattuk, hogy nem csupán egyik vagy másik megyében, egyik vagy másik bíróságon, hanem az egész országban gátlástalanul napi politikai'célok eszközévé alacsonyították az igazságszolgáltatást. Ilyen szempontból a civil és katonai bíróságok munkája között sem volt különbség. — A katonai bírói gyakorlatban mely ügyek voltak jellemzőek? — A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, összeesküvés, kémkedés, izgatás, és ítélkeztek még háborús és népellenes bűncselekmények miatt is. A kutatómunka során egyébként külön lehetett választani, hogy jogalkotási, jogalkalmazási vagy jogértelmezési koncepcióról, törvénysértésről volt szó. — Mi volt az irányadó munkamódszerük? — Elsősorban a bírósági irattárakból vagy levéltárakból gyűjtöttük a kutatási anyagot — válaszolt Szokol Szilárd —, de a BM-archívumból, a hadtörténeti levéltárból és az Igazságügyi Minisztérium katonai főosztályáról is származnak anyagok. — Innen olyan, titkosan kezelt ügyiratokat kaptunk — egészítette ki Kónya István —, amelyek ezekben az ügyekben például bíróként részt vett, a későbbiek során elmarasztalt emberek pereit tartalmazták. Az ezekre vonatkozó titkosság most sincs föloldva, de ezen iratok áttanulmányozása a korábbi időszakra, a koncepciós perek mechanizmusára vonatkozólag szolgáltatott fontos háttérinformációkat — Mi az oka. hogy ezeket az ügyeket, a vádlottak Még az elmúlt év tavaszán a Minisztertanács bizottságot hozott létre, s feladatának az 1945—1962 közötti bírósági perek felülvizsgálatát tűzte ki. A bizottságnak két szegedi tagja is volt, Kónya István hadbíró százados és Szokol Szilárd főügyészségi ügyész személyében. Munkájukat szigorú titoktartással kellett végezniük, ám most, a feladat befejeztével, megbízóik föloldották a nyilatkozási tilalmat. A két jogászemberrel tapasztalataikról beszélgettünk a napokban. nevét még mindig titkosan kezelik? — Jórészt élnek még, vagy a vádlottak maguk, vagy közvetlen hozzátartozójuk, s nem akarják kitenni őket a nyilvánosság veszélyeinek. — No de: ezek az emberek koncepciós perek konstruálói, ártatlan emberek ezreinek elítélői voltak. Miért mégis a védelmük? — Minket eskü kötelez arra, hogy az ügyek szereplőinek nevét ne adjuk ki. A mi feladatunk általános korkép megrajzolása. összességében pedig a cél az igazságszolgáltatás becsületének helyreállítása volt. — Egy-egy per anyagáról mi alapján lehetett megállapítani a koncepciós jelleget? — Sokféle jelből lehet erre következtetni — mondta Szokol Szilárd. — Például abból, hogy a vádlott végig tagadásban volt, a tanúk semmiben nem támasztották alá a vádat, s esetleg a bizonyíték is hamis. Fegyverrejtegetésnél például gyakori volt, hogy a rendőr „szolgáltatta" a bizonyítékot. — Hogy derül ki csupán papírokból a bizonyíték valótlansága? — Például nincs házkutatási jegyzőkönyv, nem volt bűnjeljegyzék, vagy ha volt, annyi szerepelt rajta, hogy: 1 db pisztoly, szám, típus nélkül. Tapasztaltam,- hogy több ügyben azonos leírású pisztolyt találtak, ami azt jelenti: több embernél is ugyanazt a fegyvert dugták el a rendőrök. S ilyen ügyben bizony halálos ítéletet is hoztak. Itt tehát valótlan tényből vontak le kitalált következtetést. De az is előfordult, hogy valós tényből valós következtetésre jutottak, de embertelen' büntetést szabtak ki. Például tényleg találtak pisztolyt, ami azonban működésképtelen volt, mégis halálra ítélték az illetőt. — Az eljárásjog maga is tartalmazott koncepcionális elemeket — folytatta Kónya István. — Például az 1954. évi V. törvény értelmében nem csupán a katonák által elkövetett bűncselekményeket tárgyalta katonai bíróság, hanem hatásköre kiterjedt azokra a polgári személyekre is, akik a honvének" más érdekes esetei is ismertek — vette vissza a szót Szokol Szilárd. — Az, úgynevezett kettős birtokosok nagy részét (akiknek földjeik egyik fele Magyarországra, másik fele Jugoszláviába esett) tiltott határátlépésért vagy izgatásért, vagy hazaárulásért elítélték, s a földjüket elkobozták. A Jugoszláviával való kapcsolat megromlásakor családok rekedtek a határ egyik vagy másik oldalán. Előfordult olyan eset, hogy 13 éves kislányok szöktek hazá Jugoszláviából a szüleikhez, és elítélték őket egy év börtönre. S nem azért ítélték el, mert a szüleikhez szöktek, hanem, mert „biztos beszervezték őket" a jugoszlávok, és kémkedtek. — Ennél is elrettentőbb példákat lehet hallani a statáriális bíróságok működéséről. — Egy konkrét példa, 1950-ből. A szegedi, megyei bíróság egyik nap megkezdte egy 27 vádlottas ügy tárgyalását, másnap délben már ítéletet is hirdettek. Az első- és másodrendű vádjes vagyonelkobzásra és lefokozásra ítélt egy hadbírót a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel miatt azért, mert — idézem —: „szembe helyezkedett a népköztársaság célkitűzéseivel, rendszerváltozással számolt, s azért, hogy ennek bekövetkezése esetére magának jó pontokat szerezzen, kivonta magát a súlyosabb megítélésű politikai perek tárgyalása alól, és céltudatosan enyhe ítélkezést folytatott." Mint annyi más esetben, itt is kiderült, hogy csupán az illető bíró származásával volt baj... — Sok aktában találtunk olyan feljegyzéseket — beszélt ismét Szokol Szilárd —, amelyben az ÁVH leírja: abban a nem várt esetben, ha az illetőt nem ítélnék el, akkor sem engedhető szabadon, hanem az AVH-hoz kísérendő. Ilyenkor internálás volt ezen emberek sorsa. Ezért a védők sokszor arra hajtottak, hogy ítéljék el védencüket, mert akkor legalább tudta a családja, hol van, meddig van, csomagot kaphatott, míg ha internálták, sokszor évekig nem lehetett tudni semmit az illetőről. De, hogy ne kelljen így „bizonytalanra" hagyatkozni, az AVH sokszor bírósági tervezeteket készített, leírt tényállással, szembesítéssel, amiben a kérdés, válasz egyaránt szerepelt, s ezt a „tervezetet" a bírók sokszor átvették, belefogalmazták a jegyzőlottat délután már ki is . _ végezték, további kilencem- köryvbe. Igy nem csoda, ha ber összesen 76 év fegyhá- az iratok alapján analfabézat kapott, a többieket öszszesen 126 év kényszermunkára ítélték. Egy ilyen ügynél a tényállás konkrét ismerete nélkül is biztos a koncepciós jelleg, hisz 27 ember ügyében nem lehet egy nap alatt dönteni. Az ítélethirdetés után a bíróság átalakult kegyelmi tanáccsá, s a kegyelmi kérvényről Is azonnal döntöttek. Jellemző a bírósági állapotokra, hogy nem volt súlyosítási tilalom. Tehát, hiába vette tudomásul az ügyész az ítéletet, ha a védő fellebbezett, gyakori volt, hogy a följebbviteli bíróság még rátett az ítéletre. A védők ezért nem mertek fellebbezni. Ez a magyarázata, hogy a vádlottak gyakran még igen durva törvénysértés esetén is belenyugodtak az elsőfokú ítéletbe. — Egy példa a durva törvénysértésre — idéz egy esetet Kónya István. — Akinek kémkedésről, vagy annak előkészületéről volt tudomása, köteles volt feljelentést tenni. Kivétel a rendelkezés szerint, hogy nem , , . . , .. ... büntethető az, aki a hozzádelem erdeke.t serto vagy tartozóját nem jelenti fel iroCTOliroTiotA Hi mncnl Air Ennek ellenére több olyan veszélyeztető bűncselekményt követtek el. Ezt a törvényt egyébként már meghozatala előtt, 1952-53ban is alkalmazták. Igy ítélkezhetett katonai bíróság apácák fölött, akiket tiltott határátlépés kísérlete miatt marasztaltak el. Ugyanebben az ügyben újabb törvénysértés, hogy a tényállás alapján megállapítható: amit az apácák tettek, az csupán előkészület, ami nem büntethető, ám a bíróság könynyedén lépett át ezen, s minősítette kísérletnek az esetüket. Érdemes szó szerint idézni ennek indoklását, ami a kort is jellemzi: „A vádlottaknak osztályhelyzetüknél fogva komoly szándékuk volt, hogy külföldre szökjenek, s a szándék felvetésén kívül olyan részletes, mindenre kiterjedő megbeszélést folytattak, amely a jelenlegi joggyakorlat szerint megvalósítja a kísérlet fogalmát." — A „tiltott határátlépésüggyel találkoztam, ahol a hozzátartozó fel nem jelentése miatt hoztak súlyos ítéletet. Ismét érdemes idézni, hogy indokolt a bíróság: „Az a tény, hogy a vádlott X-szel közeli rokoni kapcsolatban van, a szocialista büntetőjogi elvek és újabb tételes jogunk nyilvánvaló jogfejlődése alapján felelősségét nem zárja ki". További magyarázat nincs, kapott az illető három év börtönt, s teljes vagyonelkobzásra is ítélték. .— Birói függetlenségről sem igen lehet szó, ha ezen időszakról beszélünk. — Hadd mondjak erre is egy példát. A budapesti törvényszék 10 év börtönre, telta és egyetemi tanár szó szerint ugyanazt „vallotta". Ugyanúgy gyakran teljesen megegyeztek a tanúvallomások is. „Neveltetésemnél, származásomnál fogva ellensége voltam a népi demokráciának. Rendszerváltozásban reménykedtem, vártam, hogy az amerikaiak bejöjjenek, s a szovjet csapatokat kiverjék." Ezek például visszaköszönő mondatok a vallomásokban; nem kell mondjam, ilyet épeszű ember nem állít magáról. — összességében mi jelentett a munka nagyságán kívül különös nehézséget a tevékenységükben? — Egyáltalán összeszedni az iratokat. Például Csongrád megyében 1951-ben csaknem négyezer ítéletet hoztak, ebből jó, ha 1500nak az aktája megvan. S azok is alaposan „átfésülve" kerültek vissza a Belügyminisztériumból, 1973-tól kezdve. Ezekben csak beismerő vallomás, csak a bűnösséget bizonyító tanúvallomás található. — Ez az „átfésülő" munka sem lehetett kis feladat. — Volt rá idő bőven. — Meddig folyt ez a munka? — A mai napig kapunk vissza aktákat. S az különösen érdekes, hogy a perek koncepciós mivolta ilyen csonka ügyiratok alapján is megállapítható. S a koncepciót nem az egyes bíróságok találták ki. Központi utasítást kaptak, mindent jelenteni kellett, s a bíráknak sem volt kibúvó, mert ha netán nem csinálta tovább ezt a munkát valaki, azonnal perbe fogták — fejezte be Szokol Szilárd. — Az igazságszolgáltatásban dolgozók legfőbb erényévé a pártosságot emelték, a párt szolgálatát. Igy szó sem lehetett függetlenségről — tette hozzá Kónya István. A Minisztertanács által felkért bizottság már benyújtotta megbízójának csaknem százoldalas jelentését egyéves munkájáról. A Parlament szerdán — mintegy utolsó ténykedéseként — törvényt alkot az 1945—1962 között koncepciós perekben elitéltek rehabilitálásáról. Akiknek 1962 után volt ilyen ügyük, egyénileg kérhetik perük felülvizsgalatát. Balogh Tamás