Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-10 / 59. szám

1990. március 10., szombat O DMl 1 magazin . ® üT Szegedért Alapítvány: „Szolgálták a város dicső létét" DÍJÁTADÁS — GÁLAMŰSOR Két nap múlva, március 12-én este a Tisza Szállóban ünnepélyesen adják át a Szegedért Alapítvány fődíját és három kuratóriumi díját azoknak, akik „munkásságukkal, kiemelkedő tetteikkel szolgálták a város dicső létét". (Részlet az alapító okiratból. ) A matematikust, a képzőművészt, az orvost, a tudományos kutatót mutatjuk be most olvasóinknak: az első négy szegedit, akiket az alapítvány kitüntetett. A; ünnepséget — melyre belépőül névre szóló meghívók szolgálnak — 20 órától éló adásban közvetíti a szegedi stüdió a TV2 csatornáján. A műsorban fellép Gálfi László - Juhász Gyula Szeged című versével. Bartók Három magyar népdal című kompozícióját Gulyás Dénes énekli, Haraszdy Miklós zongorakíséretével. Vivaldi A négy évszak című művének hegedűszólistája Szecsődi Ferenc lesz, közreműködik a Weiner Kamarazenekar — Weninger Richárd vezényletével —, valamint Szervét Tibor színművész• Köszöntőt Péter László, a művészeti kuratórium elnöke mond a díjkiosztón. „SZERENCSÉSNEK ÉREZHETEM MAGAM" Szőkefalvi-Nagy Béla A Szegedért Alapítvány fődíjával olyan személy életútját ismerik el, aki munkásságával a város fejlődését szolgálta, múlhatatlant alkotott, shírneve gazdagította Szeged hazai és külföldi megítélését is — ez szerepel az alapító okiratban. Az idei — és az alapítvány történetében első — fődíjas, dr. Szőkefalvi-Nagy Béla. kétszeres Kossuth-díjas és állami díjas akadémikus, nyugalmazott egyetemi tanár Kolozsvárott született; 16 éves korá óta. több, mint hat évtizede él Szegeden, Itt szerzett diplomát a tudományegyetemen, amelynek később professzora, dékánja, majd — 1988ban — díszdoktora lett, s ahol a matematikai analízis területén nemzetközi jelentőségű tudományos eredményeit elérte. — Professzor úr, ön Erdélyben született, ám életének nagyobb részét Szegeden töltötte. Erdélyinek vagy szégedinek vallja magát? — Erdélyi család sarja vagyok, szüleim Torda, illetve Küküllö megyéből származnak; egyik nagyapám a Marosvásárhelytől délre fekvő Szókéfalván született. Középiskolás koromban költöztünk Szegedre, mert édesapám — aki korábban a kolozsvári egyetem magántanára volt — 1929ben a szegedi tanárképző főiskolán kapott tanári állást. Magam itt érettségiztem (a Klauzál Gábor Reálgimnáziumban). itt végeztem el az egyetemet, itt szereztem meg tanári és doktori okleveleimet, itt lettem már 1939-ben a tanárképző főiskola, majd 1948-bán az egyetem rendes tanára, itt alapítottam családot, itt születtek gyermekeim, s itt nyugszanak a temetőben szüleim. Főiskolai és egyetemi tanítván) aim hosszú sora is Szegedhez köt. így — erdélyi származású — szegedinek tartom magam. — Felkereste élete során Szókefalvdt? — Én magam sohasem jártam ott; egyébként e településhez a magyarságnak egy történelmi eseménye kapcsolódik: 1849 januárjában jelentős csatát nyert itt a Bem vezette honvédsereg az osztrák császári csapatokkal szemben. — Mikor járt utoljára szülőföldjén? Tervezi-e. hogy most. a forradalom után ismét hazalátogat? — Több mint egy évtizede nem voltam a tulajdonképpeni Erdélyben; Temesvárotl és a Bánság más helyein azonban többször is jártam. Ezek az utazások a Temésvárott 1976 óta évente, illetve kétévente megrendezett matematikai konferenciákhoz köthetők, amelyekre 1977 óta minden alkalommal meghívást kapok. Ha az 1990. évre már tavaly meghirdetett konferenciát ez év júniusban ismét megrendezik Temesvárott, szeretnék azon ismét részt venni. Magánutazás tervét nem fontolgatom, hiszen Erdélyben már nem élnek közeli rokonaim Itt jegyzem meg. hogy régóta, a Ceauseseu-rendszer előtt és alatt is jó kapcsolatunk volt románmatematikusokkal: köztük Ciprian Foias-sal. Ó jelenleg az Egyesült Államokban él. Vele közösen írtunk sok tudományos értekezést, és 1967ben egy francia nyelvű monográfiát is, amely továbbfejlesztett alakban 1970-ben orosz és angol nyelven is megjelent. — ön három külföldi akadémia tagja, illetve tiszteletbeli tagja, négy egyetem díszdoktora; s itt, Szegeden is számos társadalmi funkciót töltött be, jelentós közéleti tevékenységet folytatott. 'Ugy tudom, nyugállományba vonulása óta, s jelenleg is igen aktív. — 1983-ban vonultam nyugállományba — mint egyetemi tanár —; azóta az egyetemen tudományos tanácsadóként dolgozom. A Magyar Tudományos Akadémia matematikai bizottságát 1953 óta vezetem, s tagja vagyok az MTA egyik alelnöki bizottságának. A Szovjet Tudományos Akadémiával közösen megjelentetett Analysis Mathematica című tudományos folyóiratnak egyik létrehozója és főszerkesztője vagyok, s jelenleg is részt veszek a JATE Bolyai Intézete által kiadott Acta Scientiarum Mathematicarum című, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő szakfolyóirat szerkesztőbizottságának munkájában. (Ezt a folyóiratot külföldön röviden ..Acta Szeged"-nek nevezik. Három cikluson keresztül, 1970 és 1985 között a Szegedi Akadémiai Bizottság elnökeként is társadalmi munkát végeztem . Van tehát jelenleg is munkám, és van is mire emlékeznem. Szerencsésnek érezhetem magam, hogy e század történelmi viharait nem tragikusan éltem meg; bár sokszor haladtam Scyllák és Charybdisek között. SANDI ISTVÁN „AZ EMBER EGYEDÜL NEM JUT ELŐRE" Barabás Zoltán Barabás Zoltán a Gabonatermesztési Kutatóintézet kenyérgabona főosztályának tudományos főosztályvezetője. Szegeden 1969 óta él és dolgozik. Nem sikertelenül. Legalábbis az utóbbi években kapott elismerések tanúsága szerint. A megosztott Állami és Akadémiai díj és a Munka Érdemrend arany fokozata után most a Szegedért Alapítvány tudományos kuratóriumának kitüntetettje. — „Szégyenletesen" sok elismerést kaptam már. igaz. mindet az akadémiai tagságom óta. Az örömömet ez egy kicsit lelohasztja. Ez a szegedi elismerés más, mint a többi. Az embernek a saját háza táján a legnehezebb elismertetni magát és csapatát. A kutatásban az ember egyedül nemigen juthat előre, az is minősíti a vezetőt, hogy milyen kollégákat nevel ki maga mellett. Ók külön-külön a maguk területén mélyebb, szerteágazóbb tudással rendelkeznek, mint én. S ez a természetes. Nekem a mérleg nyelvének a szerepe jut. - Hogyan került Szegedre? — Martonvásáron kezdtem a pályám, húsz évet töltöttem ott. Hamarabb szerettem volna váltani, de a nemesítő szakmában ez nem egyszerű. A ciroknemesítő muqkámat nem akartam félbehágyni. Egyébként a Hybar hibrid szóösszetételében az én nevem szerepel. „Matuzsálemi kort" ért meg, ma is-termesztik. A politikai háttérrel volt bajom. Erőszakosan kényszerítették ránk a tudománytalan liszenkói irányt. Külföldi kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen jelentőset alkotni. Az USA-ba pályáztam. a minisztérium elfogadta, aztán mégsem mehettem. Az ottani vezető élt a hatalmával. Emellett az ambíció is hajtott: ha a cirok hibridje sikerült, a búzáét sem lehetetlen megvalósítani. A búza, kukorica és napraforgó kutatására szakosított szegedi intézetet megfelelőnek véltem e nagy terv véghezviteléhez. — Idekerült. Mi volt ábenyomása? — Eleinte ellenszenves volt. túl laposnak találtam. Ehhez tudni kell. hogy az erdélyi hegyekből származom. Aztán megbarátkoztunk, amint megtaláltam a hasonlóságokat. Kolozsváron, érettségiztem, a szegedi egyetem hasonló mintájú. Itt is, ott is van füvészkert... — Az emberek? — Rövid idő alatt barátokra leltem. Közülük Szőkefalvi professzort ma is a legnagyobb embernek tartom. Tőle tanultam, hogyan lehet okosan, diplomatikusan egyenesnek maradni. A különféle bizottságok jó része „gittegylet". hát ó a Szegedi Akadémiai Bizottságnak tudott tartalmat adni! — Belevetette magát a munkába. Kudarcai, sikerei? — Beletörött a bicskám a hibrid búzába. Két találmányig sikerült eljutnom, de maga a hibrid még várat magára. Igaz. másnak sem sikerült még. Ez nem ment, az értékesebb fajták felé vettük az irányt. Hét elismert kenyér- és három makaróni búzafajta az eredmény. Szinte a nulláról hatvan százalékra nőtt a nti búzáink vetésterülete. Ez önmagában minősít. ' — E hagyományos területen milyen új iránnyal próbálkoznak? — Az energiagazdaságos fajtákkal. A cél, hogy minél kevesebb növényvédő szerre legyen szükség, a szárazságot jól tűrjék, a tápanyagokat jól hasznosítsák. — A váltásra serkentő 20 év már eltelt, marad Szegeden? — A mozgékonyságot az életkor is befolyásolja. Igen. Azért van változás is. A Gödöllői Biotechnológiai Központ Tudományos Tanácsa vezetőjének választottak. A gyakorlat oldaláról segítem a munkájukat. — A családi háttér? — Ideális. A feleségem szakmabeli. Kitűnő kutató lett volna, ha nem a feleségem. Három gyermeket nevelt fel, most nyugdíjasként tanít. Két gyerekem él, mindkettő mezőgazdasághoz kapcsolódó pályát választott. Nem is értem, miért? — A fő az, hogy ők tudják... TÓTH SZELES ISTVÁN „NEM ÍTÉLKEZNI SEGÍTENI KELL!" Ha Farkasinszky Teréz nevét meghallom, mindig egy évekkel ezelőtti Tisza-parti kép tolakodik elő emlékeimből: a rakparton véget nem érő élólánc — tiltakozásul a kábítószer ellen. Az embersor közepén egy törékeny, alacsony asszony: karjai megsokasodnak, ereje megtöbbszöröződik. Ott áll percekig az éló mementó közepén, hogy segítsen azokon, akik enélkül képtelenek emberi módon élni, mert a gyilkos szenvedély rabjai. Mondom, mindig ez a kép jut eszembe. Meg az. hogy éveken át mindez nem volt igazán népszerű a hivatalos politika szemében, amelv nem akart tudomást venni arról, hogy hazánkban élnek fiatalok, akik rabjai a szernek. így volt kényelmesebb. — Magam is meglepődtem, amikor felhívtak az alapítványtól. Azt hittem, a hajléktalanok ügyében keresnek. Kiderült, hogy a társadalmi-állampolgári kuratórium díjazottja vagyok. Jólesett, mert úgy érzem, a pszichiátriának is szól ez a figyelem. Á társadalom és a hivatalok csak nagyon későn vették tudomásul, hogy számolnunk kell ezzel a kórral. A szakma jóval hamarabb észrevette, de sokáig hiába jelezte a gondokat. - Miért halad valaki évtizedeken át az élet sötétebb oldalún? — Ez valahogy így alakult... Idegelmegyógyászként mindig is bajba sodródott emberekkel foglalkoztam. Kezdettől fogva izgatott, miért akarja némelyik ember elpusztítani önmagát. Ázután jött a drog, kezdetben sok-sok vergődéssel... Végül (mégiscsak) szép leltárt csinálhatunk az elmúlt évtizedek sikereiről: először a telefonos lelkisegélyFarkasinszky Teréz szolgálat megalakítása, azüfán a drogambulancia felállítása, most a hajléktalanok ügye, és hamarosan létrejön Szegeden a Fiatal Drogbetegek Rehabilitációs Otthona. így. vagy úgy, mindegyikhez köze van Farkasinszky Teréznek. — Égyedül semmire sem mentem volna, mindig akadtak emberek, akiknek fontos volt, hogy az elesetteken segítsenek. Lassú, nagyon lassú munka ez. Csak bulldogtermészettel lehet valamit elérni. A társadalom mindig kiközösítette maga közül azokat, akik mások voltak, mint az átlag. — A sikereken túl, gondolom kudarcok is érték bóven. — Nem tartom sikerembernek magam ezután sem. Ehhez a munkához igencsak hozzátartoznak a kudarcok, de talpra kell állni. Az én legnagyobb csatavesztésem: több évi harc után sem sikerült elérnem, hogy emberhez méltó helyet kapjon az ifjúsági ideggondozó. Sajnos, még a régi épületből kellett nyugdíjba mennem. — A nyugdíjaskor mégsem jelent pihenést... — Kicsit vissza kellett vennem a tempót. Napi tízórai munka, szaladgálás már sok egy kicsit. Mindig gyötör a lelkiismeret, hogy a munka miatt elhanyagolom az unokáimat. A kiskertre sem sok időm marad, pedig nagyon szeretek kijárni. Szeretném már végre tanulmányokban, publikációkban megírni több évtizedes tapasztalataimat, hogy azokat a kudarcokat ne kelljen másnak elszenvednie, amiken én már átestem. Most ez foglalkoztat leginkább. — Es a szegedi hajléktalanok... — Látja, ez is nagy siker. A napokban fedél került a fejük fölé. Most a Soros Alapítványnál pályázunk, hogy segíthessünk a rászorulóknak. És amiről idő híján még beszélni sem tudtunk: több országos egyesület tagjaként is bóven akad tennivalója. Továbbra is rendel, tanácsot ad, szervez. Pártfogásába veszi mindazokat, akik rászorulnak. Néhány napja, amikor a szegedi hajléktalanok ügyében beszélgettünk, s szóba került, hogy ezeket az embereket senki sem túri meg környezetében, ilyesfélét mondott. . — Nem a mi dolgunk az ítélkezés, nekünk segíteni kell! RAFAI GÁBOR „AHOL RÉGEN A MŰVÉSZET ÁLLT. OTT MOST MÁS VAN..." T. Nagy Irén az a fajta alkotó, aki nem adja alább a művészetnél. Nem éri be azzal, hogy érdekes, kelendő, könnyen kivitelezhető, kiállítóteremben jól mutató alkotásokat hozzon létre. A képzőművészet egészéhez, lényegéhez és mesterségéhez szeretne hozzászólni. Olyan összefüggések láncolatában láncszem lenni, melyek kort rajzolnak, tartalmakról szólnak, s melyek az egész világot ki tudják fejezni. Úgy kíván jelen lenni, mint a rég) múvészmesterek a katedrális építésénél. Ott. ahol pontosan ugyanolyan fontosak voltak a mennyezetre faragott, lentről álig kivehető kőrózsák, mint a főoltár legszembeötlőbb csipkéi. S ahol építés közben úgy mellesleg egy következő generáció is megtanulhatta a mesterséget. Csakhogy ma mintha nem épülnének katedrálisok... — Az egész belső teret átfogó munkáin, az egyedi alkotásain, a még csak papíron kész tervein a következetes építkezés, a rendteremtés igénye látszik. — A tudományban, a művészet más területein az újragondolás, a rendteremtés folyik. A vizuális művészet, úgy tűnik, nem képes erre. Mintha elfelejtette volna önmagát. Régóta nem több afféle fogalmi illusztrációnál. A teoretikusok azt állítják: a XX. század képzőművészete azért ilyen, mert a világot tükrözi, s a világban most értékválság van. Ez az állítás szimplifikálja a képzőművészet feladatát. Nem hinném, hogy a művészetnek be kellene érnie a tükrözéssel. Évszázadokig szellemi, filozófiai töltése, célja volt. Beleszólt a kultúrába, visszahatott az eszmékre. Ahol régen a művészet állt, ott most más van. Herbert Readnak van igaza, aki azt mondja: minden kísérleti korszak szüret a kóklereknek. A képzőművészet pedig száz éve vajúdik, és kísérletezget. Az eklektika óta csak részletkérdések felvetésére, majd azok lerombolására képes. — Ha ennyire kilátástalannak látja a képzőművészet helyzetét, • hogyan tudja tanítványait motiválni? — Úgy hiszem, ebből a válságból — mely nem csupán európai, de világjelenség — az egyes ember, egy-egy tehetséges alkotó nem tudja kirángatni a képzőművészetet. Égy elaggott struktúrát, szemléletet csak egy felkészült generáció tud megválT. Nagy Irén toztatni. Diákjaimnak is ezt szoktam mondani. S ezért próbálom őket tisztességgel felkészíteni, a művészet, a mesterség alapjaira megtanítani. — Beszélgetésünk elején műfajokról szólt, ön kettőben is otthon van. — Épületszobrászként diplomáztam. Az intarzia törvényeit is az építészettel összefüggésben alakítottam ki. Ezt a műfajt, mint mindegyik mást is, csak a térkonstrukció részeként tudom elképzelni. Az intarzia egy gyönyörű anyag, a fa törvényeit is hordozza. A teret különlegesen meleggé varázsolja. A bútorokon a barnák finom árnyalataiból áll össze egy-egy motívum. Egyik volt tanítványom nérrii malíciával mondta nekem nemrég, mikor egyik frissen elkészült darabomat megmutattam neki: „Ez mestermunka. de ez az a hangnem, amivel ma a művész nem jut semmire." S azt hiszem, igaza van, a visszafogottság, a mívesség mostanában nem érték. A hangos, látványos kell még akkor is, ha az felületes, ha nem időtálló, ha nem nemes anyagból készült. ha nem árulkodik a mesterség ismeretéről. .— Terveket mutatott, egy egész bútorcsalád kitellene belőlük. Olyan — a magyar népművészet ősi motívumait őrző — variánsokat, melyekből kazettás mennyezet állhatna össze, reliefterveket is, melyeket fába faragva képzelt el. Gondolom, ezekhez kivitelező is kellene. — Ha egy team, egy műhely szerveződhetne, együtt igényes munkát tudnánk produkálni. Vannak még jó mesteremberek. S talán szükségük lesz valakiknek a terveimre is. Én mindenesetre töretlen erővel dolgozom. PACSIKA EMÍLIA