Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-10 / 59. szám

1990. március 10., szombat Ez az írós csak látszólag szól a Taurusról. A megszólaló emberek, a cég neve, az említett termékek akár ki is cserélhetők. Most még felkapjuk a fejünket az elbocsátásokra, később talán majd megszokjuk. Hasonló cipőben járnak élelmiszer-, könynyűipari üzemeink is. Bármelyik hanyattesése a többit is gyengíti. A képlet nagyon egyszerű. A most munkanélkülivé vált emberek feltehetően . kevesebb felvágottat, ruhaneműt vásárolnak majd. Így kenyér nélkül maradhat néhány hentes és szabó, biztosan ők sem fognak ezután több autógumit vásárolni ... Valamikor január végén, február elején röppent - fel a hír, a Taurusnál nagy elbocsátások várhatók. Hát persze, a Beck Tamás. Elég nagy ehhez a „demokratikus" exportjuk. A gazdasági vezetők lassan új időszámítást alkalmaznak, amikor még lehetett a szocialista országokba exportálni, és amikor már nehezebb. Szóval Beck előtti, és Beck utáni korszak. Nem hiszem, hogy lenne olyan magyar cégvezető, aki kitörő örömmel fogadná az elbocsátások után érdeklődő újságírót, különösen ha az fotóriporter kollégájával érkezik. Kissé feszült hangulatban ülünk le az erős dohányos gazdáról árulkodó — láthatóan több vezetőt kiszolgáló bútorzatú — igazgatói irodába. Kollégám kísérőt kap, és elmegy hangulatot fényképezni. Halmosi Károly, a Taurus gyár vezetője mezítlábas Simphóniát szív. Piszkos ez, de lehet szeretni is A makói gyáregységgel együtt majd 1100 dolgozót foglalkoztató vállalat közel 3 milliárdos termelésének több mint egyharmadát exportálja szocialista országokba. Az erőteljes fogyókúra, az export irányváltásának terve tulajdonképpen már jóval a rubelstop-bejelentés előtt készen volt. Különböző nyugati cégek átvilágításai, értékelései elsősorban az ügyviteli, irányítási rendszer átszervezését javasolták. Az év eleji létszámleépítések közel száz embert érintettek. Mindez évi 10 százalékos természetes munkaerőmozgás mellett nem lett volna olyan hangos, ha több idő van rá. Egy, szűk másfél hónap alatt lehetetlen fájdalommentesen karcsúsítani. A Taurus következetes akart maradni, s ennek érdekében nem is a legolcsóbb megoldást választotta. Élve a jogszabály adta lehetőséggel. széles korú korengedményes nyugdíjazást hirdetett meg. Az 50. életévüket betöltő nők, az 55 feletti férfiak — amennyiben 25, illetve 30 éves munkaviszonnyal rendelkeztek — nyugdíjba mehettek. Mindez nem olcsó mulatság, hiszen a korhatár eléréséig minden ember után egy évre előre, egy összegben kell átutalni a nyugdíjat a társadalombiztosításnak. A korkedvezmény lehetőségével több mint hatvanan éltek, s akik a gépek mellett húzták ki a hosszú évtizedeket, talán örömmel is mentek. Azt nem tudom, hányan voltak közöttük olyanok, akik még maradtak volna, de nem akarták elvenni a helyet az utánuk jövők elől. Néhányuk kérelme még ma is függő, most próbálják igazolni tanúkkal „papiros nélküli" munkaviszonyukat. Gémes Mátyásnéval nagycsarnokbeli sétánk alkalmával találkozunk. Az alacsony termetű, kicsit fáradt, de korántsem megtört asszonnyal egy hatalmas gép mellett beszélgettünk. — Végül is most megy, vagy marad? — Elballagok ... — Ezek szerint összegyűltek a szükséges igazolások. — Nagygazdáknál dolgoztam, azokról ugyan nincs nekem semmiféle papirosom, de tanúim vannak. — Azokat is elfogadja a nyugdíjintézet. — Tudom. Először úgy volt, hogy együtt kell bemennünk, később kiderült, elég ha aláírják a papírokat. Minden rendben van. — örömmel megy? Elfáradt? — Hát a három műszak nem fog hiányozni, de maga a gyár, a kollégák biztosan. Piszkos ez a gumi, de lehet szeretni is. Tényleg piszkos. A gumi egyik alapanyaga ugyanis a korom. A keverő-, adagolóüzemben egyszerrre több mázsa friss gumi huppan az egymással szembe forgó hatalmas hengerek közé. Ezekről továbbítják azt a futószalagra. Látványos, nagy ügyességet kívánó munka. Nekem legalábbis nagyon tetszik. Hiába mondja a kísérőm, ne menjek olyan közel hozzá. Az irodába visszatérve megmosolygom az igazgatót, enyhén fekete ábrázata láttán, ö nem mosolyog vissza, pedig mint később, a városban kiderül, kettőnk közül én lettem a kormosabb. Gumicsík, mint alternatíva Gép mellől Szegeden senkinek sem kellett mennie. A felmondások elsősorban az adminisztratív területen dolgozókat érintették, de néhány diplomás is beleesett az elbocsátásba.. Egy-két munkahelyet mindenkinek felajánlottak, de amikor egy érettségizett gépírónőnek, egy kezdő üzemmérnöknek három műszakos fizikai munkát kínálnak, az inkább gesztus. önként tehát senki sem ment, bár a 2—6 hónapos felmondási időre mindenkit mentesítettek a munkavégzés alól. Ha másnap — s voltak ilyen élelmesek is — elhelyezkedett a dolgozó, akár hónapokig dupla fizetést kaphat, hiszen a felmondási időre járót, egyösszegben, az utolsó napon felvehette. Akinek menni kellett, március elejére már elment. Fülöp Ferenc rókusi kétszobás lakása átlagos, a kisszoba még bútorozatlan, a televízió fekete-fehér. A lakást nem régen vásárolták, a feleség két és féléves gyermekkel gyesen. Ha lenne átutalási betétszámlájuk, nyolcezer forintot kellene rá havonta befizetni. A férj '89 szeptemberében került a Taurushoz, áthelyezéssel. Belsőégésű hőerőgépész, meg sem melegedett... — Mikor tudta meg, hogy elbocsátják? — Januárban már nem nagyon beszélgettek velem a munkámról. És az egészben talán ez az egyhónapos bizonytalanság volt a legszörnyűbb. Mindenki a másikat nézegette, megy vagy marad. A főnököm január 22-én délután negyed négykor közölte velem az elbocsátás tényét, öt perccel a műszak vége előtt. Mit mondjak? Köpni-nyelni nem tudtam. — Akkor ön a legelsők között volt. — Ezt csak annak köszönhetem, hogy másnap hosszabb időre szabadságra mentem volna. Kénytelenek voltak idő előtt „kiértesíteni". — Felajánlottak valamilyen munkát? — Gumicsíkokat vághatott volna a gumiúzemben — szól közbe indulatosan a feleség. — A keverőüzemben — javítja ki a férj —, három műszakos fizikai munkát kínáltak fel. Nagy lászlŐ felvételei — Ügy tudom, sokan jártak igy. — Valóban, csak az a probléma, hogy augusztusban még kellek, ráadásul áthelyezéssel. Fél év alatt minden megváltozott. Azt mondták, 20 százalékos béremelést szeretnének adni erre az évre, s ehhez embereket' is el kell bocsátani. — Elhelyezkedett már? — A szakmámban nem találtam munkát, de itt álltunk 2800 gyessel, s nyolcezer OTP-vel. Ehhez jött még egy értesítés, a törlesztőrészlet 18,5 százalékos kamata 23,5 százalékra emelkedik áprilistól. Sok időm nem volt keresgetni. Ma egy frissen alakult kft.-ben dolgozom, gyakorlatilag segédmunkásként. Húsz bruttót ígértek. — Sorstársai hogyan boldogulnak? — Egyik kollégám, közelebb a tűzhöz, előbb tudott biztosat, és egy január végi hirdetésre jelentkezve, egyetlen nap szünet nélkül váltott. Ezt akkor tudtam meg, amikor végigböngésztem az újságokat, és magam is jelentkeztem a cégnél. Ö ért oda előbb. Szabadságból kevesebb is elég A Taurus négy fő termékcsaládja a heveder, a leméz, a hidraulika- és a mélyfúrótömló. Az első kettővel — ez adja a termelés 50 százalékát — nincs különösebb baj, a gondok a hidraulikatömlővel kezdődnek. Ennek fele „demokratikus", egynegyede szovjet export, A szovjettel sincs probléma, gyártják is, szállítják is, a többiek ellentétele a bizonytalan. Ezzel egy időben jelentősen csökkent a hazai fizetőképes kereslet is. A mélyfúrótömlőnél meghatározó a szovjet részarány, A rubelstop bejelentése miatt csúsztak a szerződéskötések, pedig itt az ellentétel biztos, a szegedi Taurus ugyanis nettó importőr. — Jelenleg van elég munkájuk? — kérdezem Halmosi Károly gyárvezetőt. — A hidraulikatömlőt gyártó részlegnél nincs. Ott szabadságolásokkal, létszám-átcsoportosításokkal próbáljuk oldani a feszültségeket. Húsvét körül, az iskolai szünet idejére a gyár nagy részét érintő leállást tervezünk. — Hát ez nem túl biztató. — A második negyedéves rendelés-bizonytalanságot próbáljuk meg így levezetni. Nyáron kevesebbet leszünk szabadságon. — Legalábbis szeretnének. s ha mégsem jönnek be a megrendelések? — Az új helyzet lesz, amire új megoldásokat kell találnunk. Néhány éve — s ez tulajdonképpen szorosan már nem tartozik a történethez — egy előadássorozaton sikeres hazai nagyvállalatok igazgatói, vezető menedzserei beszéltek cégükről, vállalkozásaikról, alkalmazkodásukról. A Taurus — most az országos nagyvállalatról van szó — bemutatkozása kissé magabiztosra sikeredett. Akkoriban nagyon szaladt a szekér, semmi jele sem volt még a nehézségeknek. Az előadások szünetében, egészen véletlenül, belehallgattam két indulatos, valamelyest talán elfogult úr beszélgetésébe. „Ezek a gumisok abból élnek, hogy az ilyen piszkos, nehéz .fizikai munkát rajtuk kívül senki más nem hqjlandó megcsinálni Európában, s főleg nem ilyen bérért. Ettől versenyképesek". Akkor, abban a hangulatban ez számomra érthetetlen volt. Tulajdonképpen csak az egyik interjúalany juttatta eszembe: „a különleges, egyedi megrendelésekkel kaszált mindig a Taurus, azzal hozta be a többit". Hogy valóban így van-e, azt kívülállóként, nem tudom megítélni, de ha igaz, akkor ez a több évvel ezelőtti megállapítás is alátámaszthatja, A nem automatizálható, nehéz fizikai munkát igénylő termékek nekünk jutnak. Ez természetesen az „egyedi" pesszimista magyarázata. Az optimista vplasz az. hogy a szakértelem — lásd mélyfúrótömlők — miatt kapjuk meg a különleges megrendeléseket. Az pedig már magától értetődő, hogy az utóbbi változatért szurkolunk...