Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

5 1990. március 31., szombat Royal-est Kicsoda Ön, Péter László? Irodalomtörténész? Hely­történész? Netán nyelvész? Emellett bibliográfus, textoló­gus és szerkesztő? A szellem hivatásos katonája? Nem könnyű a válasz, mint ahogy élete sem volt könnyű. 1950­ben titóizmus vádjával távolí­tották el az egyetem nyelvé­szeti intézetéből. 1957 márciu­sától Tökölön ült. Sündisznó­állásban élte éveit. Hatvanadik születésnapján az ország min­den részéből összegyűlt 27 (!) kutató tartott fölolvasóülést, míg munkahelye, a Somogyi Könyvtár „köszöntésként" munkaviszonyát fölmondta „közös megegyezéssel". Ez utóbbi persze nem volt igaz... Nem kellett nyugdíjba men­nie. Az Akadémia rápirított Porváros könyvtárára: nyom­ban ,alkalmazta Péter Lászlót az Új Magyar Irodalmi Lexi­kon főszerkesztőjének. Évtizedekig vívta harcát a percemberkékkel. 1980-ban egyedül állt ki a megye korlát­lan ura ellen annak érdeké­ben. hogy Bálint Sándort — Szeged nagyjaihoz hasonlón — a közművelődési palota előtt ravatalozzák föl. Akkor csatát vesztett, de biztos volt benne, hogy a hadak végén ő lesz a nyertes. Közben készült a Mű. Köny­vek. füzetek, tanulmányok, cikkek sorjáztak keze alól. 1986-ban megjelent bibliográ­fiája 2331 tételt tartalmazott. Mindig tudta, hogy az ember megítélésénél csak egyetlen mérce lehet: a teljesítmény. Eszerint élt és dolgozott. Aki kíváncsi Péter László arcaira és harcaira, azt szívesen látja a Royal kávéházban hétfőn este 6-kor a házigazda: Apró Ferenc Hétfőtől Mai magyar zene hete Boldog idők voltak néhány száz évvel ezelőtt, sóhajthat fel manapság egy zeneszerző. Ze­netörténeti tény ugyanis, hogy például egy Palestrinának Ró­mában vagy egy Mozartnak, nem is beszélve a nagy J. S. Bachról, akinek egyenesen munkaköri követelményei közé tartozott, hogy például hétről hétre egy-egy új kantátát komponáljon — nem voltak olyan gondjaik, hogy a közön­ség nem igényeli újabb és újabb kompozícióikat. A publikum igenis kizárólagosan a kortárs zenére volt kíváncsi. Azután jött a XIX. század, s egy Mendelssohnnak és egy Schumann-nak kellett szület­nie. hogy felfedezzék például a barokkot, azaz a múlt idők nagy zenéire rácsodálkozzanak s felelevenítsék azokat. Az akkoriban progresszív folyamat azóta valójában el­vesztette aktualitását. Ma már valóságos kövület, kemény igény a pubikumban a múlt. s elsősorban a múlt zenéjének kedvelése. Szerény az a szám. amely a XX. századi kortárs zene érdeklődőit jelzi. Ezért volt különösen nagy­becsű és értékes vállalkozás, hogy húsz évvel ezelőtt Vántus István zeneszerzővel az élen. néhány muzsikus elhatározta: felkarolja g kortárs zene ügyét. A két évtized, alatt nemcsak húsz ma élő szerző mutatkoz­hatott be Szegeden, hanem megszületett a megbízható, ér­tően tolmácsoló előadóművé­szi gárda is. sőt csatlakozott ehhez az utóbbi évtizedben a fiatalabb korosztály, és kiala­kulhatott a nem jelentéktelen létszámú törzsközönség is. Az idén búcsúzik a Mai ma­gyar zene rendezvénysorozat. Vagy legalábbis, ha ez ügyben valami történik, az már valami­lyen új. más formában fog meg­nyilvánulni. A két évtizedet megért rendezvényt lezáró ese­ménysorozat bemutatkozó szefzóje városunk neves kom­ponistája. Vántus István lesz. Ma este fél 8-kor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola nagytermében nemcsak a művei hangzanak el olyan ki­váló előadóművészek tolmá­csolásában. mint például Sze­csádi Ferenc, vagy Sinkó György, nem is beszélve a Wei­ner Kamarazenekarról, henem beszélgetést is hallhatnak majd. Aki a mestert életútjá­ról. s müveiről vallatja, a jó barát. Kocsár Miklós zene­szerző lesz. Kedden kamarahangver­senyt hallhatunk, szerdán a bu­dapesti. a debreceni, a győri, a miskolci, a pécsi, valamint a szegedi főiskolás hallgatók kor­társzene-hangversenye lesz. Csütörtökön a Szegedi Szimfo­nikus Zenekar estjét hallhatjuk Molnár László vezényletével: Huszár Lajos, Kocsár, Vántus és Farkas Ferenc műveit játsz­szák majd. Végül pénteken sze­gedi és Csongrád megyei zene­iskolák növendékeinek, vala­mint a Tömörkény István Ze­neművészeti Szakközépiskola hallgatóinak hangversenyében gyönyörködhetünk. Vala­mennyi koncert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagy­termében lesz este fél 8 órai kezdettel, kivétel a pénteki zá­rókoncert. amelynek kezdési időpontja este 6 óra. B.B. DM 78? 79? NEM! DM 80? IGEN! Nahát, ez az a cím. ami még biztos nem volt kinyomtatva egyetlen napilapcikk fölött sem! Sépp ezért választottuk! Persze-persze, magyarázatra szorul, s meg is adjuk ezt ha­marost az olvasónak, csak még előtte hadd örvendez­zünk azért, hogy — ha nyom­datechnikai tudásunk nem csal — már javában a tizene­gyedik sor olvasásánál tetsze­nek tartani! S itt ugye az em­ber. ha DM-olvasó. még nem hagyja abba. (Vágy ha mégis, akkor már úgyis mindegy... De kár!) S akkor a tárgyra! Először is a betű rövidítés — amellyel az elkövetke­zendő két hónapban gyakran találkoznak majd: a DM. Nem. kérem, nem a mostani „fehér"- és feketepiacon oly varázsos nyugatnémet márka pénzvilágbeli rövidítését írtuk írásunk címébe, hanem e lap­nak a házi használatban elter­jedt címrövidítését. Tehát a DM: mi vagyunk. Mind a 36­an. akik újságíróstul (26). fo­tóriporterestül (3). gépíróstul (4). titkárnőstül (1), hivatal­segédestül (1). gépkocsiveze­tőstül (1) e két betűért és -bői élünk. S Önök is mind a DM — olvasóink, akik — immár közel az 59 ezres napi pél­dányszámhoz — kézbe ve­szik. amit létrehozunk a hét hat napján. Önökért — és ezt mi komolyan gondoljuk! —, meg persze azért a városért is teljesítjük a vállalásunkat, amely éltet bennünket — té­mát ad és felfedeznivaló ér­zelmeket. hitet és sokszor mérget, költői hangulatokat és fogakat összeszorító, vagy apró bosszúságokat. Tehát a mienk a DM-Vá­ros. és mi az Övé vagyunk. A Városé. v immár 80 éve május 22-én jelent meg elő­ször a Délmagyarország — talán már nem is dicsekvés­számba menően a Vidék máig egyetlenül megmaradt, ak­kori származású napilapja­ként. (Korban is csak a Nép­szava körözi le a DM-et. De hát Ó országos...). Szóval, itt vagyunk, egy időben e század négyötödével — s nem tudunk mit kezdeni a korunkkal. Hiszen újságíró munkatársaink átlagéletkora 37 év. s ha asszisztenciánkét hozzátesszük, sem torzul lé­nyegesen a „korunk". Mit re­méljünk. mivé válhatunk mi hát e nyolcvan évtől? Lesz majd „elmondó" sorozatunk a hazai sajtótörténet e sajátos szegedi szegmentjéről. S mit vább. még legalább nyolcvan évig... Amivel most mindjárt meg­kínáljuk az Olvasót, az egy kedvezményes akció. Min­denki, aki a DM terjesztési körzetében, s előfizetőként azon is túl épp az idén 80 éves — csakúgy, mint e lap — kérjük, jelentkezzék Olvasó­szolgálatunknál április 3-ig. (A telefonszám 62/12-847 és Gombos Erzsébetet keressék lehetőleg 13 és 16 óra között vagy a postafiók 153-ra. eset­leg a 6740 Szeged. Tanácsköz­társaság útja 10. szám alá cí­mezzék levelüket, DNJ 80 megjelöléssel.) Apró figyel­mességként szeretnénk az 1910-ben született - és leg­alább 1989-ben bizonyítha­vállalhatunk? Egy irányt biz­tos: a józan, a mértéktartó, a progresszív, a más elvekkel türelmes, a maga igazát nem egyedülinek tartó, de azt kö­vetkezetesen valló hitet min­denképp szeretnénk tisztelve megőrizni. Egy másik irányt is feltétlenül, hogy ebből az újságból a Városhoz kell szólni. S a Városról. (Újab­ban már. de nem ellentmodás ez. a Városkörnyékről is.) S amit mindezekkel fölkon­ferálni szándékoztunk, az nem több. mint magyarázata egy meghívásnak: tartsanak velünk továbbra is! Legelébb a most kezdődő DM 80 emlé­kező sorozatban — amelyből e történeti visszapillantást említettük már. De kérjük. És akkor tessék, itt a cím­beli DM 80 számjegyeinek magyarázata is: megértük együtt a nyolcvan évet. 1910. válbeli legyenek partnereink a soros mozzanatokban is ­egészen a júniusi sajtófeszti fellépésünkig, s to­tóan — DM-előfizetőknek fél évig ingyen küldeni lapunkat. Nem kérünk más „igazo­lást" a levélben (ha úgy jelent­keznek), mint nevüket, címü­ket — ez alapján a posta ked­ves fölajánlásaként ugyanis ellenőrizhetők az előfizetői kartonok —. ha pedig telefo­non mondják be adataikat, akkor egy számot — a néven, címen kívül —. amin a bizton­ság kedvéért visszahívható a kedves 80 éves hölgy vagy úr. Időskorúakról lévén szó, ter­mészetesen megköszönnénk az ifjabb hozzátartozók, szomszédok segítő közremű­ködését a levélírásban, vagy a telefonálásban. (De nem tit­koljuk el: az adatokat ellen­őrizni szándékozunk e Játék tisztasága érdekében.) S kér­jük: csak olyanok jelentkez­zenek. akik 1990. január 1-je előtt már DM-elöfizetök vol­tak. (Nyolcvanévesen az Újév utáni előfizetés egyébként sem valószínű, ismerve a havi 101 forintos előfizetési díjat... Egyébként július 1. és decem­ber 31-e között adnánk in­gyen a DM-et.) Lesznek persze más „meg­lepetéseink" is — tervezzük, hogy május elsején, a majáli­son ott leszünk a kisdiákok kezében — zászló formájá­ban, s ott a Város zászlótartó rúdjain is a mi kis magán­közösségi évfordulónk emb­lémájának zászlaival. Ott le­szünk az Önök gondolatai­ban: ha valamiről szívesen ol­vasnának a DM-ben, a kérést mi teljesítjük. A rendezvény­naptárunkban jeles napok­ként számon tartott DM — Forrás-rendezvények is foly­tatódnak, s a Forrással — az újszegedi szállóval — egyéb­ként is nagy vállalkozásba kezdünk: május 18-ára. DM-bált hirdetünk A részletekről idejekorán szólunk még. az időpontot csak azért közöljük, hogy a varrónőknél időben formára igazíttathassanak régnemvi­selt ruhák. S mindezeken túl is: ha van­lesz még a lapírás mellett va­lamelyes időnk, azt mind ké­szek vagyunk Olvasóinknak általnyújtani: megyünk, ha hívnak, bemutatkozunk, ha kíváncsiak ránk! (S noha a sajtóházi fészkünk most kez­dődött festése-mázolása miatt várhatóan június végéig kissé szorosabbra húztuk magun­kat — nem biztos, hogy elő­nyök nélkül, már ami az ösz­szctartozás érzését illeti — szóval bár szűkösebben va­gyunk. inkább érezzük: a nagy család jó! Itt bent a Saj­tóház földszintjén — ahol egymás minden levegővéte­lét. mondatát, sóhaját halljuk — talán könnyebben elérnek bennünket azok az Olvasók is, akik szegediségüket — s talán tán sándorfalviságukat. mórahalmiságukat, zsombói­ságukat. kistelekiségüket (a sor folytatandó) — nem tud­ják elképzelni a DM olvasása nélkül. A DM 80embléma ezt is jelképezi. 55 Hihetetlen elszántsággal küzdünk 55 Olt megye napilapjában, a Curierul de Vilcea-ban — a Vilcsai Figyelőben — március 22-én, csütörtökön a Vatra Romineasca nacionalista szervezet hamis tényekre hivatkozva intézett magyar­ellenes uszító felhívást a tömegekhez. A 22 pontos felhívásból — hely hiányában — mi most csak néhányat idézünk. „Polgárháború Marosvásárhe­lyen? Szerda, március 21. Tizenkét óra. Marosvásárhelyről kapjuk Vasile Tirá-nak. a Vatra szer­kesztő titkárának és Radu Ci­onteá-nak. a Vatra Romineas­ca szervezet elnökének kétség­beesétt jelentését. — Kérjük, segítsenek! Itt az éjszaka polgárháború volt. — Az összes Marosvásár­hely felé vezető utat magyarok és székelyek zárták le, akik vas­dorongokkal és láncokkal van­nak felszerelve. — Az utat 20 tonnás teher­gépkocsikkal barikádozták el. — Az összes marosvásárhe­lyi intézményt: a városházát, az iskolákat, a kórházakat, az üz­leteket a magyarok foglalták el. A magyar orvosok ütlegelik a román sérülteket. — Olyan jelszavakat har­sognak. mint például: „Erdély már Magyarországé". „Le a Vatra Romineasca-val!". — A magyarok a járdaszegé­lyeken élesítik késeiket, mi­közben a magyar Himnuszt éneklik. — Házról házra járnak. Tömbházákban randalíroznak, román lakta otthonokat dúlnak fel. A román lakosok listájával járják a tömbházakat. Az ösz­szes Maros megyei faluból elűzték a román polgármeste­reket és őket magyar polgár­mesterekkel helyettesítették. A többi között ilyen jelszavak­kal: „Moldvai átkozottak, menjenek el Moldvába!" — A román egyetemisták életveszélyben vannak, izolál­tan. a nem kollégiumban lakó társaiknál éjszakáznak. Ma­gyar kollegáik halállal fenyege­tik őket. — Kérjük, hívják fel Arges, Olt. Dolj. Mehedinti megyéit,, hogy csatlakozzanak részvéte­lükkel a Maros megyei romá­nokhoz. » — Már elterjedtek a Ma­gyarországhoz csatolt Erdély térképei. — Ne hagyjatok a magyarok kezében! — Mi. a Vatra Romineasca vezetői megfélemlítve bujká­lunk. miközben a Szabad Ro­mán Televízió szórakoztató fil­meket sugároz. — Testvérek ne hagyjatok!" * — Mindez valótlanság. A rettegést fokozó, a magyarok ellen uszító propaganda egyik fényes bizonyítéka. — mondja a Marosvásárhelyről szomba­ton Szegedre érkezett fiatalem­ber. aki azért jött és hozta ma­gával a felhívást közlő újságot, hogy az anyaország nyilvános­sága elé tárja az öldöklésbe sokkolás egyik hatásos módjá­nak dokumentumát. Majd így folytatja: — A Magyar Románok De­mokratikus Szövetsége székhá­zának feldúlását és Sütő And­rás megsebesítésének körülmé­nyeit is félremagyarázzák. Azt mondják, egy részeg magyar egy román nyakába dobott kést. s ez indította el az öldök­lést. A hodáki parasztok erre „csák" válaszoltak. Arról már nem szólnak, miért és hogyan kerültek a helyszínre a Maros­vásárhelytől 50 kilométerre fekvő Hodák parasztjai, harcra készen. Mint ahogyan arra sincs elfogadható magyaráza­tuk. hogy a hodákiak mellett, miért is tartózkodtak Marosvá­sárhelyen libánfalvi és lapos­nvai parasztok, akik fő részt vállaltak a verekedésben. A vi­lág közvéleménye arról sem tud. hogy a Marosvásárhelyre hívott-küldött parasztok útköz­ben három magyarlakta falut 'dúltak fel: Marosszentgyör­gyöt. Ernyét, — ahol egy em­bert megöltek és 16 súlyos se­besültet hagytak maguk mö­gött — valamint Sáromberkét. — A hozzánk érkező hirek szerint a segítségül hívott pa­rasztoknak ötezer lejt fizettek és alaposan leitatták őket — A díjazásukról nem tu­dok. az viszont tény. hogy ré­szegek voltak. S hogy mennyire tájékozatlanok s így. manipu­lálva mindenre kaphatók, bi­zonyság rá. hogy Marosvásár­helyre jöttükben ezt ordítoz­ták: megölünk Sütő. megölünk Kincses és Bolyai!... — Egyes híresztelések szerint Ceausescunak létezett egy nulla­terve, aminek lényege a nemze­tiségek összeugratása. — Horizont-tervnek hívják. Ennek lényege valóban az, hogy a különösen elmérgese­dett belpolitikai helyzetben a nemzetiségeket egymás ellen uszítsák. Ily módon lehetséges elterelni a figyelmet az ország belső nehézségeiről. A terv tú­lélte a diktátort. — A románok között akad­nak-e a magyarokkal szimpati­zálók, az ő jogos törekvéseiket elfogadók ? — Igen kevesen. A munká­sok. parasztok, egyszerű embe­rek. könnyen és gyorsan mani­pulálhatók. de sajnos, az értel­miség körében is alig akad — az egyeteirti oktatók közül talán ha 10—15 ezer — akikről el­mondható. hogy álláspontjuk mérsékelt és józan. A románok többsége a magyarokat, illetve a magyar kormányt hibáztatja a történetekért és skandálják a románul rímbe szedett — pon­tos magyar fordításban nem rí­meltethetó — jelszavakat, mint például: „A Dnyepertől a Ti­La Tnchiderea editlel Itazboi civil la Ttrgu Mure?? Miarcurl. XI martié, ara U. Dr La Tir*u Muret primtm un mewj dixporat. tranami* t#­Iclonic de malőrül VA­SILK TIRA 11 d a cl. tre RADU CIOTEANU. ae­rrclar de eedactlo In rrvUU „Vatra- «i pre«edinte al Uni­unü „Vatra Románcául". száig a magyarok vegyék a poggyászukat!", „Soha nem volt semmitek, egy tenyérnyi földetek sem.", „Iliescu ne fe­ledd, Erdély is a te területed!", „Tőkés a kabala, Európa ku­tyája." — Mire megy haza Tőkés László? S bár az ó esetében nem méltó a kérdés, de szabad-e ha­zamennie? — Tőkés Lászlót Temesvá­ron elkészített akasztófák vár­ják. — Hogyan jellemezné a ma­gyarok lelkiállapotát? Félnek? Megalkuvásra már kényszerít­hetők? — A magyarok, reményte­lennek ítélik a helyzetüket. A hamis tájékoztatás miatt a ro­mánok többsége a magyarokat ítéli el a történtekért, a gyűlöl­ködés nem szűnik. Reményte­lenségünk ellenére azonban hi­hetetlen elszántsággal küzdünk és küszködünk tovább. Kalocsai Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom