Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-26 / 71. szám
5 1990. március 31., szombat Royal-est Kicsoda Ön, Péter László? Irodalomtörténész? Helytörténész? Netán nyelvész? Emellett bibliográfus, textológus és szerkesztő? A szellem hivatásos katonája? Nem könnyű a válasz, mint ahogy élete sem volt könnyű. 1950ben titóizmus vádjával távolították el az egyetem nyelvészeti intézetéből. 1957 márciusától Tökölön ült. Sündisznóállásban élte éveit. Hatvanadik születésnapján az ország minden részéből összegyűlt 27 (!) kutató tartott fölolvasóülést, míg munkahelye, a Somogyi Könyvtár „köszöntésként" munkaviszonyát fölmondta „közös megegyezéssel". Ez utóbbi persze nem volt igaz... Nem kellett nyugdíjba mennie. Az Akadémia rápirított Porváros könyvtárára: nyomban ,alkalmazta Péter Lászlót az Új Magyar Irodalmi Lexikon főszerkesztőjének. Évtizedekig vívta harcát a percemberkékkel. 1980-ban egyedül állt ki a megye korlátlan ura ellen annak érdekében. hogy Bálint Sándort — Szeged nagyjaihoz hasonlón — a közművelődési palota előtt ravatalozzák föl. Akkor csatát vesztett, de biztos volt benne, hogy a hadak végén ő lesz a nyertes. Közben készült a Mű. Könyvek. füzetek, tanulmányok, cikkek sorjáztak keze alól. 1986-ban megjelent bibliográfiája 2331 tételt tartalmazott. Mindig tudta, hogy az ember megítélésénél csak egyetlen mérce lehet: a teljesítmény. Eszerint élt és dolgozott. Aki kíváncsi Péter László arcaira és harcaira, azt szívesen látja a Royal kávéházban hétfőn este 6-kor a házigazda: Apró Ferenc Hétfőtől Mai magyar zene hete Boldog idők voltak néhány száz évvel ezelőtt, sóhajthat fel manapság egy zeneszerző. Zenetörténeti tény ugyanis, hogy például egy Palestrinának Rómában vagy egy Mozartnak, nem is beszélve a nagy J. S. Bachról, akinek egyenesen munkaköri követelményei közé tartozott, hogy például hétről hétre egy-egy új kantátát komponáljon — nem voltak olyan gondjaik, hogy a közönség nem igényeli újabb és újabb kompozícióikat. A publikum igenis kizárólagosan a kortárs zenére volt kíváncsi. Azután jött a XIX. század, s egy Mendelssohnnak és egy Schumann-nak kellett születnie. hogy felfedezzék például a barokkot, azaz a múlt idők nagy zenéire rácsodálkozzanak s felelevenítsék azokat. Az akkoriban progresszív folyamat azóta valójában elvesztette aktualitását. Ma már valóságos kövület, kemény igény a pubikumban a múlt. s elsősorban a múlt zenéjének kedvelése. Szerény az a szám. amely a XX. századi kortárs zene érdeklődőit jelzi. Ezért volt különösen nagybecsű és értékes vállalkozás, hogy húsz évvel ezelőtt Vántus István zeneszerzővel az élen. néhány muzsikus elhatározta: felkarolja g kortárs zene ügyét. A két évtized, alatt nemcsak húsz ma élő szerző mutatkozhatott be Szegeden, hanem megszületett a megbízható, értően tolmácsoló előadóművészi gárda is. sőt csatlakozott ehhez az utóbbi évtizedben a fiatalabb korosztály, és kialakulhatott a nem jelentéktelen létszámú törzsközönség is. Az idén búcsúzik a Mai magyar zene rendezvénysorozat. Vagy legalábbis, ha ez ügyben valami történik, az már valamilyen új. más formában fog megnyilvánulni. A két évtizedet megért rendezvényt lezáró eseménysorozat bemutatkozó szefzóje városunk neves komponistája. Vántus István lesz. Ma este fél 8-kor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermében nemcsak a művei hangzanak el olyan kiváló előadóművészek tolmácsolásában. mint például Szecsádi Ferenc, vagy Sinkó György, nem is beszélve a Weiner Kamarazenekarról, henem beszélgetést is hallhatnak majd. Aki a mestert életútjáról. s müveiről vallatja, a jó barát. Kocsár Miklós zeneszerző lesz. Kedden kamarahangversenyt hallhatunk, szerdán a budapesti. a debreceni, a győri, a miskolci, a pécsi, valamint a szegedi főiskolás hallgatók kortárszene-hangversenye lesz. Csütörtökön a Szegedi Szimfonikus Zenekar estjét hallhatjuk Molnár László vezényletével: Huszár Lajos, Kocsár, Vántus és Farkas Ferenc műveit játszszák majd. Végül pénteken szegedi és Csongrád megyei zeneiskolák növendékeinek, valamint a Tömörkény István Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatóinak hangversenyében gyönyörködhetünk. Valamennyi koncert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermében lesz este fél 8 órai kezdettel, kivétel a pénteki zárókoncert. amelynek kezdési időpontja este 6 óra. B.B. DM 78? 79? NEM! DM 80? IGEN! Nahát, ez az a cím. ami még biztos nem volt kinyomtatva egyetlen napilapcikk fölött sem! Sépp ezért választottuk! Persze-persze, magyarázatra szorul, s meg is adjuk ezt hamarost az olvasónak, csak még előtte hadd örvendezzünk azért, hogy — ha nyomdatechnikai tudásunk nem csal — már javában a tizenegyedik sor olvasásánál tetszenek tartani! S itt ugye az ember. ha DM-olvasó. még nem hagyja abba. (Vágy ha mégis, akkor már úgyis mindegy... De kár!) S akkor a tárgyra! Először is a betű rövidítés — amellyel az elkövetkezendő két hónapban gyakran találkoznak majd: a DM. Nem. kérem, nem a mostani „fehér"- és feketepiacon oly varázsos nyugatnémet márka pénzvilágbeli rövidítését írtuk írásunk címébe, hanem e lapnak a házi használatban elterjedt címrövidítését. Tehát a DM: mi vagyunk. Mind a 36an. akik újságíróstul (26). fotóriporterestül (3). gépíróstul (4). titkárnőstül (1), hivatalsegédestül (1). gépkocsivezetőstül (1) e két betűért és -bői élünk. S Önök is mind a DM — olvasóink, akik — immár közel az 59 ezres napi példányszámhoz — kézbe veszik. amit létrehozunk a hét hat napján. Önökért — és ezt mi komolyan gondoljuk! —, meg persze azért a városért is teljesítjük a vállalásunkat, amely éltet bennünket — témát ad és felfedeznivaló érzelmeket. hitet és sokszor mérget, költői hangulatokat és fogakat összeszorító, vagy apró bosszúságokat. Tehát a mienk a DM-Város. és mi az Övé vagyunk. A Városé. v immár 80 éve május 22-én jelent meg először a Délmagyarország — talán már nem is dicsekvésszámba menően a Vidék máig egyetlenül megmaradt, akkori származású napilapjaként. (Korban is csak a Népszava körözi le a DM-et. De hát Ó országos...). Szóval, itt vagyunk, egy időben e század négyötödével — s nem tudunk mit kezdeni a korunkkal. Hiszen újságíró munkatársaink átlagéletkora 37 év. s ha asszisztenciánkét hozzátesszük, sem torzul lényegesen a „korunk". Mit reméljünk. mivé válhatunk mi hát e nyolcvan évtől? Lesz majd „elmondó" sorozatunk a hazai sajtótörténet e sajátos szegedi szegmentjéről. S mit vább. még legalább nyolcvan évig... Amivel most mindjárt megkínáljuk az Olvasót, az egy kedvezményes akció. Mindenki, aki a DM terjesztési körzetében, s előfizetőként azon is túl épp az idén 80 éves — csakúgy, mint e lap — kérjük, jelentkezzék Olvasószolgálatunknál április 3-ig. (A telefonszám 62/12-847 és Gombos Erzsébetet keressék lehetőleg 13 és 16 óra között vagy a postafiók 153-ra. esetleg a 6740 Szeged. Tanácsköztársaság útja 10. szám alá címezzék levelüket, DNJ 80 megjelöléssel.) Apró figyelmességként szeretnénk az 1910-ben született - és legalább 1989-ben bizonyíthavállalhatunk? Egy irányt biztos: a józan, a mértéktartó, a progresszív, a más elvekkel türelmes, a maga igazát nem egyedülinek tartó, de azt következetesen valló hitet mindenképp szeretnénk tisztelve megőrizni. Egy másik irányt is feltétlenül, hogy ebből az újságból a Városhoz kell szólni. S a Városról. (Újabban már. de nem ellentmodás ez. a Városkörnyékről is.) S amit mindezekkel fölkonferálni szándékoztunk, az nem több. mint magyarázata egy meghívásnak: tartsanak velünk továbbra is! Legelébb a most kezdődő DM 80 emlékező sorozatban — amelyből e történeti visszapillantást említettük már. De kérjük. És akkor tessék, itt a címbeli DM 80 számjegyeinek magyarázata is: megértük együtt a nyolcvan évet. 1910. válbeli legyenek partnereink a soros mozzanatokban is egészen a júniusi sajtófeszti fellépésünkig, s totóan — DM-előfizetőknek fél évig ingyen küldeni lapunkat. Nem kérünk más „igazolást" a levélben (ha úgy jelentkeznek), mint nevüket, címüket — ez alapján a posta kedves fölajánlásaként ugyanis ellenőrizhetők az előfizetői kartonok —. ha pedig telefonon mondják be adataikat, akkor egy számot — a néven, címen kívül —. amin a biztonság kedvéért visszahívható a kedves 80 éves hölgy vagy úr. Időskorúakról lévén szó, természetesen megköszönnénk az ifjabb hozzátartozók, szomszédok segítő közreműködését a levélírásban, vagy a telefonálásban. (De nem titkoljuk el: az adatokat ellenőrizni szándékozunk e Játék tisztasága érdekében.) S kérjük: csak olyanok jelentkezzenek. akik 1990. január 1-je előtt már DM-elöfizetök voltak. (Nyolcvanévesen az Újév utáni előfizetés egyébként sem valószínű, ismerve a havi 101 forintos előfizetési díjat... Egyébként július 1. és december 31-e között adnánk ingyen a DM-et.) Lesznek persze más „meglepetéseink" is — tervezzük, hogy május elsején, a majálison ott leszünk a kisdiákok kezében — zászló formájában, s ott a Város zászlótartó rúdjain is a mi kis magánközösségi évfordulónk emblémájának zászlaival. Ott leszünk az Önök gondolataiban: ha valamiről szívesen olvasnának a DM-ben, a kérést mi teljesítjük. A rendezvénynaptárunkban jeles napokként számon tartott DM — Forrás-rendezvények is folytatódnak, s a Forrással — az újszegedi szállóval — egyébként is nagy vállalkozásba kezdünk: május 18-ára. DM-bált hirdetünk A részletekről idejekorán szólunk még. az időpontot csak azért közöljük, hogy a varrónőknél időben formára igazíttathassanak régnemviselt ruhák. S mindezeken túl is: ha vanlesz még a lapírás mellett valamelyes időnk, azt mind készek vagyunk Olvasóinknak általnyújtani: megyünk, ha hívnak, bemutatkozunk, ha kíváncsiak ránk! (S noha a sajtóházi fészkünk most kezdődött festése-mázolása miatt várhatóan június végéig kissé szorosabbra húztuk magunkat — nem biztos, hogy előnyök nélkül, már ami az öszszctartozás érzését illeti — szóval bár szűkösebben vagyunk. inkább érezzük: a nagy család jó! Itt bent a Sajtóház földszintjén — ahol egymás minden levegővételét. mondatát, sóhaját halljuk — talán könnyebben elérnek bennünket azok az Olvasók is, akik szegediségüket — s talán tán sándorfalviságukat. mórahalmiságukat, zsombóiságukat. kistelekiségüket (a sor folytatandó) — nem tudják elképzelni a DM olvasása nélkül. A DM 80embléma ezt is jelképezi. 55 Hihetetlen elszántsággal küzdünk 55 Olt megye napilapjában, a Curierul de Vilcea-ban — a Vilcsai Figyelőben — március 22-én, csütörtökön a Vatra Romineasca nacionalista szervezet hamis tényekre hivatkozva intézett magyarellenes uszító felhívást a tömegekhez. A 22 pontos felhívásból — hely hiányában — mi most csak néhányat idézünk. „Polgárháború Marosvásárhelyen? Szerda, március 21. Tizenkét óra. Marosvásárhelyről kapjuk Vasile Tirá-nak. a Vatra szerkesztő titkárának és Radu Cionteá-nak. a Vatra Romineasca szervezet elnökének kétségbeesétt jelentését. — Kérjük, segítsenek! Itt az éjszaka polgárháború volt. — Az összes Marosvásárhely felé vezető utat magyarok és székelyek zárták le, akik vasdorongokkal és láncokkal vannak felszerelve. — Az utat 20 tonnás tehergépkocsikkal barikádozták el. — Az összes marosvásárhelyi intézményt: a városházát, az iskolákat, a kórházakat, az üzleteket a magyarok foglalták el. A magyar orvosok ütlegelik a román sérülteket. — Olyan jelszavakat harsognak. mint például: „Erdély már Magyarországé". „Le a Vatra Romineasca-val!". — A magyarok a járdaszegélyeken élesítik késeiket, miközben a magyar Himnuszt éneklik. — Házról házra járnak. Tömbházákban randalíroznak, román lakta otthonokat dúlnak fel. A román lakosok listájával járják a tömbházakat. Az öszszes Maros megyei faluból elűzték a román polgármestereket és őket magyar polgármesterekkel helyettesítették. A többi között ilyen jelszavakkal: „Moldvai átkozottak, menjenek el Moldvába!" — A román egyetemisták életveszélyben vannak, izoláltan. a nem kollégiumban lakó társaiknál éjszakáznak. Magyar kollegáik halállal fenyegetik őket. — Kérjük, hívják fel Arges, Olt. Dolj. Mehedinti megyéit,, hogy csatlakozzanak részvételükkel a Maros megyei románokhoz. » — Már elterjedtek a Magyarországhoz csatolt Erdély térképei. — Ne hagyjatok a magyarok kezében! — Mi. a Vatra Romineasca vezetői megfélemlítve bujkálunk. miközben a Szabad Román Televízió szórakoztató filmeket sugároz. — Testvérek ne hagyjatok!" * — Mindez valótlanság. A rettegést fokozó, a magyarok ellen uszító propaganda egyik fényes bizonyítéka. — mondja a Marosvásárhelyről szombaton Szegedre érkezett fiatalember. aki azért jött és hozta magával a felhívást közlő újságot, hogy az anyaország nyilvánossága elé tárja az öldöklésbe sokkolás egyik hatásos módjának dokumentumát. Majd így folytatja: — A Magyar Románok Demokratikus Szövetsége székházának feldúlását és Sütő András megsebesítésének körülményeit is félremagyarázzák. Azt mondják, egy részeg magyar egy román nyakába dobott kést. s ez indította el az öldöklést. A hodáki parasztok erre „csák" válaszoltak. Arról már nem szólnak, miért és hogyan kerültek a helyszínre a Marosvásárhelytől 50 kilométerre fekvő Hodák parasztjai, harcra készen. Mint ahogyan arra sincs elfogadható magyarázatuk. hogy a hodákiak mellett, miért is tartózkodtak Marosvásárhelyen libánfalvi és laposnvai parasztok, akik fő részt vállaltak a verekedésben. A világ közvéleménye arról sem tud. hogy a Marosvásárhelyre hívott-küldött parasztok útközben három magyarlakta falut 'dúltak fel: Marosszentgyörgyöt. Ernyét, — ahol egy embert megöltek és 16 súlyos sebesültet hagytak maguk mögött — valamint Sáromberkét. — A hozzánk érkező hirek szerint a segítségül hívott parasztoknak ötezer lejt fizettek és alaposan leitatták őket — A díjazásukról nem tudok. az viszont tény. hogy részegek voltak. S hogy mennyire tájékozatlanok s így. manipulálva mindenre kaphatók, bizonyság rá. hogy Marosvásárhelyre jöttükben ezt ordítozták: megölünk Sütő. megölünk Kincses és Bolyai!... — Egyes híresztelések szerint Ceausescunak létezett egy nullaterve, aminek lényege a nemzetiségek összeugratása. — Horizont-tervnek hívják. Ennek lényege valóban az, hogy a különösen elmérgesedett belpolitikai helyzetben a nemzetiségeket egymás ellen uszítsák. Ily módon lehetséges elterelni a figyelmet az ország belső nehézségeiről. A terv túlélte a diktátort. — A románok között akadnak-e a magyarokkal szimpatizálók, az ő jogos törekvéseiket elfogadók ? — Igen kevesen. A munkások. parasztok, egyszerű emberek. könnyen és gyorsan manipulálhatók. de sajnos, az értelmiség körében is alig akad — az egyeteirti oktatók közül talán ha 10—15 ezer — akikről elmondható. hogy álláspontjuk mérsékelt és józan. A románok többsége a magyarokat, illetve a magyar kormányt hibáztatja a történetekért és skandálják a románul rímbe szedett — pontos magyar fordításban nem rímeltethetó — jelszavakat, mint például: „A Dnyepertől a TiLa Tnchiderea editlel Itazboi civil la Ttrgu Mure?? Miarcurl. XI martié, ara U. Dr La Tir*u Muret primtm un mewj dixporat. tranami* t#Iclonic de malőrül VASILK TIRA 11 d a cl. tre RADU CIOTEANU. aerrclar de eedactlo In rrvUU „Vatra- «i pre«edinte al Uniunü „Vatra Románcául". száig a magyarok vegyék a poggyászukat!", „Soha nem volt semmitek, egy tenyérnyi földetek sem.", „Iliescu ne feledd, Erdély is a te területed!", „Tőkés a kabala, Európa kutyája." — Mire megy haza Tőkés László? S bár az ó esetében nem méltó a kérdés, de szabad-e hazamennie? — Tőkés Lászlót Temesváron elkészített akasztófák várják. — Hogyan jellemezné a magyarok lelkiállapotát? Félnek? Megalkuvásra már kényszeríthetők? — A magyarok, reménytelennek ítélik a helyzetüket. A hamis tájékoztatás miatt a románok többsége a magyarokat ítéli el a történtekért, a gyűlölködés nem szűnik. Reménytelenségünk ellenére azonban hihetetlen elszántsággal küzdünk és küszködünk tovább. Kalocsai Katalin