Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

26 1990. március 29., csütörtök Mit vár? Délelőtt 10 óra tájt a „Piros" iskola előtt keresem az „emberemet"; a fiatalt, aki először szavaz. Jönnek a középkorúak, gyerekekkel, az öregek, egymás karjába kapaszkodva — a hamvas arcú ifjak meg sehol... Már éppen elhatározom, hogy föladom, amikor sikoltva fékez egy autó, frissen kipattan belőle — az én emberem. — Köszönöm a bókot; Huszonnégy éves vagyok .. De ha ezután is kíváncsi a véleményemre, megmondhatom; azt várom, hogy kiderítik végre, kik és miféle visszaéléseket követtek el eddig. Nekem ez fontos. És most — ha nem haragszik — rohanok, a szavazás után foci lesz. A nevem; Róka Lajos. Műszaki ellenőr vagyok a Mahartnál. * Dr. Juhász Antal néprajztudós, muzeológus — ismert ember szegeden, AZ idén lesz 55 éves. — Az én generációm most először vesz részt többpárti váláasztásokon. Talán mi tudjuk legjobban; ez valami más... Azt várom, hogy Magyarország — a kelet-európai realitások folytonos figyelése mellett — fokozatosan válik semleges állammá. Hogy megtörténik az elszámoltatás — de nem lesz leszámolás. Szegeden? Vannak dolgok, amelyeknek érdemes lenne utánanézni... — •.. ? — Nem, erről nem mondok többet. Viszont fontos számomra, hogy minél többen szavazzunk. A 75—80 százalékos részvételt még jónak tartom, de ha még többen eljönnének, akkor kapnánk igazán reális képet a valóságos erőviszonyokról, a pártok tényleges tömegeiről. Hiszek abban, hogy ezúttal kevesen maradtak közömbösek. Várkonyi Nándor a Délépnél mérnök. — Azt hiszem, jó pár évet kell még várnunk a gazdasági föllendülésre. Ráadásul a bársonyszékekben ülök nem egykönnyen mondanak majd le kényelmes és jólfizető helyeikről, mi több, megkísérlik visszaszerezni korábbi pozícióikat. Én ugyan nem vagyok híve semmiféle listázásnak, de világos, hogy a rendszerváltás mindenütt személyi változásokkal is jár. Azt remélem, hogy nem a volt, vagy a jelenlegi párttagsági könyvek alapján zajlik majd a dolog, hanem azt nézik meg végre, ki mihez ért. Én korábban szívesen végeztem olyan munkát, amiről a régi kifejezéssel azt szokták mondani; a közösségért. De nem bánnám, ha a munkahelyeken senki se politizálna ezentúl, legföljebb csak azzal, ahogyan dolgozik. Talán olyan világ lesz, amikor kiderülhet végre, hogy valódi a munka, vagy csak annak látszik. Egyszóval: bizakodom! Rádióíelex Az ország kórházaiban közel 80 ezer választójoggal rendelkező beteget ápolnak. Kívánságukra mozgóurnát vittek a betegágyakhoz — az I. számú szegedi belklinikán így élt szavazati jogával a 88 éves Bába Károlyné. // Mint égen a csillag a Faluhelyen vasárnap délelőttönként három helyen lehet kerítésnek támasztott biciklikkel találkozni; a piac környékén, a templom és az italbolt előtt. A kerékpártárolók száma tegnap délelőtt eggyel bővült, az iskolák, a művelődési házak szavazóhelyiségei előtereivel. Az első három helyszín közül a templom kapcsolódik szorosabban a szavazáshoz. A bizottságok szinte mindenütt mise előtti és mise utáni hullámról beszélnek. Ilyenkor valóban élénkül a forgalom, a szűkebb-tágabb szavazóhelyiségekben esetenként tízentizenöten is álldogálnak sorukra várva. A templomba járó emberek jobbára az idősebb korosztályhoz tartoznak, s közülük nagyon sokan nem tudtak mit kezdeni a kétféle méretű szavazólappal, a tengersok névvel. Látható volt a tanácstalanság. A bizottság tagjai készségesen magyaráztak, de ha túl sokan voltak, kissé talán rövidebbre fogták. A tömörítés érthető, különösen ha már huszadszorra mondják ugyanazt. Lehet, hogy a végén már csak ők értették? A meggyőző, frappáns magyarázatok után kevesen kérdezősködtek tovább, inkább mentek a függöny mögé. Lehet, hogy kettőből egy a fülkében döntött, néhány másodperc alatt, hiszen sokan várakoztak. Talán el is tévesztették... bakon 70 feletti nénike, feketében. Mellette hasonló korú és ruházatú asszony támaszkodik kerékpárjára. Beszélgetnek. — Kézit csókolom — próbálkozunk —, voltak már szavazni? Válasz nincs, visszaköszönés sem nagyon. Szinte szétrebbennek. Az egyik kerékpárját tolva, a másik a gyeplőt rántva. Elrontottunk egy beszélgetést. A piac bejáratánál alacsony, szikár, napbarnított ember, kalapban, zakóban. — Templombajáró ruhában a piacon, akkor már biztosan volt szavazni is. — Majd csak délután megyek. Megvár az. — Tudja már, kire jog szavazni? — Tudom hát, dé akkor sem Jó ez így. Két párt kéne, oszt van annyi, mint égen a csillag. t — Sokból könnyebb választani ... — Mindegy az. Megjártam én már a háborút is, voltam sokfelé a világban, higgye el, ezután, sem lesz Jobb. Kisteleki italbolt, átlagos vasárnap délelőtt. A sor közepes, a sör Aranyászok. Kérdezni sem kell. — Én már ősszel tudtam, kire fogok szavazni, ott voltam minden gyűlésen. Elrontott beszélgetés — Ha mások is... akkor . ... , , „ meglesz az 50 százalék. A sándorfalvi piac fél 9 " tájt „hétköznapi" életét eli. — Biztosan. Én a 84 éves Az útpadkán lovas kocsi, a apósomat is elvittem már korán reggel. Megmutattam neki, hogy alulról a másodikat kell beikszelni. És a fiatalok? Horváth János a kisteleki 4/4-es szavazókörzet titkára. — Hat óra után négy perccel már itt volt az első szavazó, de okozott némi zavart az óraállítás. — Jól haladnak? — Még csak 9 óra, de túl vagyunk már a 25 százalékon. — Nem lesz baj abból, hogy átlátszó négyszögű, táviratoknak való borítékokkal szavaztatnak? — Mi ilyet kaptunk. A Balástyához tartozó őrhalmi iskolában több mint húsz éve tanítottak utoljára. A hajópadlós szavazóhelyiség akár egy menedékhely. Az áthűlt falak között vaskályha duruzsol, a fal mellett nagy kupacokban jó. illatú, száraz tűzifa". A, fülkék' durva pokrócokkal leterített, fejre állított tábori vaságyak. Kétszázötvenhat embert várnak ide, minden beterőt név szerint üdvözölnek, ősszel, a négy igennél még csak 48 százalékos volt a részvétel, most bizakodóbbak. Forráskút, az alvó — dolgozó? — falu, io óra tájt úgy suhanunk át a községen, hogy két járókelőt s egyetlen guruló autót látunk mindössze. A helységnévtáblán túl három kamaszlány stoppol. Máskor szívesen elcserélném őket fotóriporter kollégámra, de most nem tehetem. Ekkor kezdünk el azon gondolkozni, milyen kevés fiatallal találkoztunk. A megszólalók is mind 35. de inkább 40 felettiek. Ennyire azért nem öregedhettek el községeink! Valamiben bízni kell! Zákányszék határában a puha homokban kalákában ássák az alapot. Apa, fia, sógor, jó barát. Hárman már voltak szavazni, a negyedik nem is megy. — Miért? Nem kötelező! — Tulajdonképpen tényleg nem... — Eddig is szépeket beszéltek a tévében, ígérgettek nyakra-főre és látja, mi valósult meg belőlük. így lesz ez már ezután is, a politika mindig, úri huncutság volt. t — Alapot ás és mégsem bízik? — Túl sok az adósság, bármelyik kormány is jön fel, nehéz dolga lesz. Mórahalmon Vaszkó Lajosné és családja a kapálást szakította félbe a szavazás idejére. „Azért jöttem el szavazni. mert nem akarom tovább hallgatni a pártok választási kampányát. Isten őrizz még egy ilyen sorozattól! Remélem, ezt mások is így gondolják." Á szemüveg otthon maradt Zsombpn idős bácsi nézegeti, forgatja a szavazólapokat, láthatóan tanácstalan. Több okból is, főképpen azért, mert otthon hagyta a szemüvegét. — Próbálja meg az enyémmel, Béla bácsi —, siet segítségére az egyik bizottsági tag. — Ezzel sem megy fiam. Hiába no, rövid már az eszem. — Talán ez erősebb? — Olyan sokat kell olvasni, hogy az embernek belefárad a szeme Valóban, a másodikkal már latja a betűket. Kifelé menet utána szólnak, ne vigye el a szemüveget, kell az még majd másnak is. Bordanyban io óra 18 percig 240-en szavaztak. Ezt nem a bizottságtól tudom meg, hanem az asztalon vezetett nyilvántartásból. No nem a névjegyzékből — azt több helyen öszszecsukták előttem —, hanem a házi nyilvántartásból. Az A/4-es papir bal felső sarkában négy függőleges vonás egy ötödikkel áthúzva. A felső sorban 13, a másodikban 16 ilyen blokk fért ki, a harmadikban 14-nél tartanak. ELSŐSÉG A FELISMERÉSBEN. Mi, magyarok büszkék vagyunk arra, hogy Kelet-Európában elsőként ismertük fel az Európa Tanács jelentűségét, s a térségből elsőként kértük felvételünket a szervezetbe — jelentette ki Horn. Gyula magyar külügyminiszter szombaton, az Európa Tanács Lisszabonban tartott külügyminiszteri értekezletén. A magyar diplomácia vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy sehol a világon nem ment végbe egyidejűleg a gazdasági és a politikai rendszerváltás. Magyarországon az átalakulás idején rendkívül nagy szociális feszültségek vannak. Horn Gyula felszólalása végén az Európa Tanács tagállamaitól azt kérte, hogy nyújtsanak támogatást az ország választások után alakuló új parlamentjének és kormányának. TÉVES INFORMÁCIÓ. Szombaton, a kora esti órákban az Országos Mentőszolgálat repülőgépén Budapestre érkezett Péter Mihály, a marosvásárhelyi egyetem pn>íesszora, akit a közvélemény sokáig a Tv Híradóban látott, félholtra vert emberrel azonosított. Időközben kiderült, hogy az információ téves volt — bár a tömegben őt is nagyon megverték —, a tévéfelvételek nem Péter Mihályt mutatták. Bizonyossá vált az is. hogy nem felelt tneg a valóságnak az a hír sem, mely szerint a profeszszor romániai kezelőorvosa a Vatna Romanaasca tagja lenne. Az Országos Traumatológiai Intézetben az MTI érdeklődésére elmondták: Péter Mihály sérüléseihez képest jo állapotban van, bár az orvosok agyrázkódáson, zúzódásokon és bevérzéseken kivül bordatörést is megállapítottak. TCíC ÉS JEGYZÉK, Vasárnapra virradó éjszaka ismeretlen tettesek felgyújtották a Malév bukaresti irodáját. A főváros központjában levő kirendeltség épületébe a merénylők a bejárati ajtó vastag üvegtábláit betörve hatoLtak be. Az utcára néző két irodahelyiségen keresztül bejutottak a kirendeltség hátsó részén levő telexszobába, s ezt gyújtották fel. A riasztás után gyorsan a helyszínre érkező tűzoltóknak a tűz terjedését sikerült ugyan megfékezniük, ám még így is kiégett a kirendeltség hátsó munkaszobája. Az elmúlt napokban több, igaz, a gyújtogatásnal veszélytelenebb provokáció érte a Malév irodáját. „Éljen a nagy Románia!" és „Hontalanok, menjetek ja/a!" feliratú plakátok jelentek meg az iroda körül, leköpdösték az üvegablakot, amelyen a magyar nemzeti színek vannak A gyújtogatás ügyében megindult a vizsgálat A bukaresti .magyar nagykövetség a Malév-iroda felgyújtásával kapcsolatban jegyzéket adott át a román külügyminisztériumnak. Ebben ismerteti a tényeket, és kéri, hogy a román fél folytasson vizsgálatot, hozza nyilvánosságra a tényt, derítse ki a tetteseket, von.ia óket felelősségre. és az okozott kárt térítse meg. Kéri, hogy gyors intézkedéseivel előzze meg a terrorista cselekmények kiterjedését. amelvek egyébként a román tömegtájékoztatási eszközök Magyarország és a magyar allaropoleárok eUenj uszító Dropagandájának eredménye. Egyben kéri a külügyminisztériumot: hasson oda. hogy megszűnjön az uszító propaganda, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. MALÉV-JÁRATOK LEÁLLÍTÁSA. Izraelben „meglepetést és csalódást" váltott ki a magyar légitársaság döntése amellyel leállították az Izraelbe közlekedő charterjáratokat, a Szovjetunióból kivándorló zsidók szállítását — hangoztatta MOGO Arensz külügyminiszter az izraeli televízió péntek esti műsorában. Izraelben péntek délben közölték, hogy diplomáciai úton magyarázatot követeltek a magyar hatóságoktól a repülőjáratok leállításáról, mert eddig Budapest volt a legfontosabb trranzitáLlomás a Szovjetunióból érkezett és Izraelbe tartó zsidók ezreinek. Az összes arab orezág, a PFSZ, egyenként, és az Arab Ligán, valamint a regionális szervezetein és az Iszlám Konferencián keresztül együttesen kérték a Szovjetuniót: a közvetlenül Izraelbe vezető légi út megtagadásával tegye lehetővé, hogy a kivándorlók választhassanak Izrael és más országok között. — A Minisztertanács felhatalmazta a Külügyminisztériumot, hogy az MTI-n keresztül az alábbiakat tegye közzé: Mint ismeretes, a Magyar Légiközlekedési Vállalat leállította a Szovjetunióból kivándorolni szándékozó zsidók Izraelbe történő szállítását. A vállalat vezetése ezt a döntését terrorista fenyegetésre hivatkozva, saját hatáskörben és kizárólag hálózatának, utasainak és személyzetének biztonságát féltve hozta. Megértve a Malév vezetésének aggodalmát, és méltányolva a biztonságért érzett felelősséget, a kormány sajnálattal értesült a döntésről, mivel megítélése szerint az bátorítást jelent a nemzetközi terrorizmus számára Ugyanakkor a kormány a leghatározottabban elítéli azokat a terrorista szervezeteket, amelyek ártatlan emberek életét lenyegetve próbálnak beavatkozni más országok ügyeibe. Az Izraelbe áttelepülni szándékozó szovjet zsidók kiengedése kizárólag a szovjet kormányra tartozik. Az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló szovjet döntés végrehajtásának terrorista akciókkal való fenyegetéssel történő akadályozása ellentétes a nemzetközi joggal, az elfogadott normákkal. A magyar nemzeti légitársaság elleni fenyegetést a kormány a Magvar Köztársaság szuverenitását is sértő cselekménynek tekinti. Mindez összhangban van a kérdéskör egészére vonatkozóan már több alkalommal kifejteit hivatalon magvar állásponttal. A magyar kormány az emberi jogokról vallott felfogásával és gyakorlatával összhangban szükségesnek tartja a probléma mielőbbi jogszerű cs> humánus, továbbá a biztonsági szem*pontokat íis maximálisan szem előtt tartó megoldását, és ehhez kész segítséget nyújtani. TÖMEGSÍR AZ NDK-BAN. Brandenburg közelében Dieter Krüger történész felfedezett egy tömegsírt, amelyben a sztálini titkosrendőrség, az NKVD több ezer áldozatának holttestét találták meg — közölte szombaton a Berliner Zeitung című lap. A „9. különleges tábor" rabjainak, köztük 12 éves gyermekeknek a hulláit Fünfeiohen helység mellett, az erdőben ásták. el. Az NKVD összesen 11 internálótábort létesített a szovjet megszállási övezetben a náci funkcionáriusok, SS-tisztek és rendőrök számára. Ide került azonban számos olyan gyermek, az úgynevezett „farfcaskölykök" is, akiket a háború utolsó heteiben egy olyan szervezetbe osztottak be, amelyet a Vörös Hadsereg elleni szabotázsakciókra hoztak létre, de lényegében sosem kezdte meg működését. Sok politikai ellenzéki is a táborok foglya lett. Becslések szerint összesen mintegy 65 ezer ember vesztette életét az internálás következtében. A táborok bezárása után a szovjetek igyekeztek minden nyomot eltüntetni: megsemmisítették a dokumentumokat é.s megfélemlítették a tanúkat „Az erdészek, földművesek mindig sejtettek valamit, de tudták, jobb, ha hallgatnak" — írta a Berliner Zeitung.