Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

3 1990. március 29., csütörtök Választási mozaik Az érdeklődés nagyobb, mint a népszavazás idején — mondta az egyik szegedi szavazókörzet választási bizottságának elnöke vasárnap délelőtt. A nyári időszámításra átállás okozott némi „zavart": 6-tól 7 óráig a vártnál kevesebben keresték fel a szavazóköröket. Az emberek többsége lelkesen, öntudatosan szavazott„ a döntö többség tisztában volt a szavazás módjával, néhány idősebb ember kérte csak, hogy mielőtt a szavazófülkébe lép, ismét mondják el neki, hogyan is kell most szavazni. Azt tudták kire, 5 főleg azt, melyik pártra akarják adni voksukat. Az egyik körzetben előfordult, hogy a választópolgár nem kívánt élni azon jogával, hogy egy képviselőjelöltre szavazzon, mert ott pártja nem tudott jelöltet indítani. így csak a területi listán jelölte be, hogy a kereszténydemokratákat kívánja a Parlamentben látni. Volt. aki élete párjával, volt aki gyerekeivel, volt, ki magányosan, botjára támaszkodva igyekezett a szavazókörzet felé. Például dr. Béri László az SZDSZ-re adta voksát, mert „évtizeden át buta, primitív emberek irányították az országot. Az SZDSZ-ben széles látókörű, művelt emberek a hangadók. Ok azok, akik már több mint egy évtizede ugyanazt mondják. A régi típusú kijárós képviselő helyett a szervezet álláspontját tűzön-vízen keresztülvivő képviselők ideje jött el." Gazdagné Balogh Éva három gyerekével együtt jött szavazni. Az apa ma ügyel, 17 óra után ér rá, hogy szavazati jogával éljen. A nyugdíjas házaspár „hazafias kötelességének érzi", hogy ugyanúgy, mint eddig, most is részt vegyen a szavazáson. Ezzel is hozzá akarnak ahhoz járulni, hogy ne kelljen újraszavazni, ne kelljen az ország pénzét — a kampányhoz hasonlatosan — ezzel is „pocsékolni". Ok fizikai munkásként mentek nyugdíjba, a „munkások pártjára" szavaztak. A vasárnap délelőtti „bágyadtságban" az ABC-áruház előtti zöldségárus vevőre vár. Még nem biztos abban, hogy elmegy-e szavazni, mert az a véleménye; „mindegy, ki kerül hatalomra, úgysem fognak csinálni semmit. Mindenesetre a kisgazdák földet ígérnek, így meglehet, este hatig még elmegyek, hogy rájuk szavazzak". A választópolgárok jó része — így Vadányi Mihály is — élt azzal a lehetőséggel, hogy voksával az egyéni körzetek jelöltjeként az egyik, a területi listán egy másik politikai „csoportosulást" támogatott. Szerencsésnek tartotta magát Kovács István, hogy először szavazóként ezen a „tiszta, demokratikus választáson vehet részt", ök a családban megbeszélték, hogy az MDF jelöltjére adják voksukat. Szerinte ez az egyetlen higgadt párt, mert például az SZDSZ és a Fidesz „túlságosan lázadó", a miniszteri székekbe „túlontúl ifjú embereket tudnak ajánlani .. A „három nemzedék" együtt járult a szavazóurnához: Bányai István és felesége elhozta magával a nagymamát, s az óvodás Sárit, aki a felöttekhez hasonlóan „jólértesült", tudja; szavazni jött a család az 6 jövőjéről is. A család aktív tagjai az iparban dolgoznak, mégis az Agrárszövetségre adták voksukat, mert abban bíznak, a mezőgazdaság fejlesztése viheti ki az országot a gazdasági válságból. Á megfigyelőcsoport elégedett Az egyesült államokbeli Nemzeti Demokrata Külügyi Intézet és a Nemzeti Republikánus Külügyi Intézet szervezésében a választásokra hazánkba érkezett megfigyelőcsoport tagjai szombaton este a Hungária Szállodában folytattak megbeszéléseket a Szegeden működő politikai pártok képviselőivel. A nemzetközi megfigyelőcsoport tagjai a kampányról érdeklődtek. Tegnap Csongrád megye településeit járták, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a választásokról. Kampánycsend Annyi szavazásra buzdító, pártok vagy képviselőjelöltek mellett agitáló szórólapot találtunk már a levélládánkban, hogy a végén csak rápillantottunk a „cetlire", összegyűrtük, s a szemétládába dobtuk. Alig vártuk a „kampánycsendet", hogy végre csak a személyesen nekünk címzett borítékokat találjuk a levélszekrényben! A kampánycsend szombaton nulla óra, nulla perckor indult. Lehet, pénteken éjjel dobtak be 2-3 szocdemes szórólapot a Rókusi körúti tízemeletes házak levélszekrényeibe, mi azokat mégis szombaton reggel, bosszankodva bányásztuk elő a levélláda mélyéből. A levélszekrényekben később indult a kampánycsend ... A százféle trükk közül a pártok bevetették a személyautóba szerelhető erősítőberendezést, s a várost járva „hangosbeszélő" segítségével toborozták a hallgatóságot választási gyűlésükre, agitáltak képviselőjelöltjük mellett. Az egyik szegedi választási bizottság tagjainak ereiben meghűlt a vér, mikor vasárnap, a szavazás kellős közepén egy mozgó erősítőberendezés segítségével agitáló szöveg foszlányait hozta a szél. De azután megnyugodtak: „programját" a városban vendégszereplő cirkusz hirdette ... ¥ mm Es On, jelölt úr? Cédulák fűtötték a kazánokat Aligha látott eleddig ennyi, öltönyös, nyakkendős urat a Mérey utcai általános iskola ütött-kopott kazánháza — különkülön sem, de egyszerre egész biztos nem —, mint tegnap délután 2 órakor. Ott semmisítették meg ugyanis a szegedi 34 képviselőjelöltre leadott kopogtatócédulákat, amelyeket eddig — lepecsételve és összecsomagolva — a választási bizottságok páncélszekrényében őriztek. Kitárul a kazán rozsdás ajtaja, zsupsz, belehajítják a oédulacsamagot, lobog a tűz, egy emelettel följebb langyosodnak a radiátorok... A pártok képviselőinek és a választási bizottságok tagjainak homlokáról pedig verítékcsöppek gördülnek alá, amikor kézjegyükkel látják el a megsemmisítési dokumentumot, s átnedvesednek az izzadtságtól a frissen vasalt, patyolattiszta ingek Az operatőr ráközelít a kazánajtóra, kattognak a fényképezőgépek exponálógombjai, meleg van, több mint 30 fok, de mindenki érzi, egv iskolai pince s egy rozsdás ajtajú kazán most bekerült a szegedi történelembe. A puding próbája az evés; tegnap a választójogi törvény is vizsgázott, illetve annak alkotói... A gyakorlatban kipróbált rendelkezéseknek sajátjuk, hogy olyan hézagokkal is rendelkezhetnek, amelyekre az elvi kérdések tárgyalásakor senki sem gondolt, az élet azonban példával szolgál rá. így történt ez a szegedi 2. számú választókerületben is, melyben a 213-as számú szavazókör számlálóbizottságának egyik tagja kifogasolta e bizottság öszszetételét. A bizottságban részt vevő egyik személy fia ugyanis szerepel az egyik párt területi listáján. (Ráadásul ugyanazon pártén, amely e bizottságba az édesapát delegálta.) Hatással lehet jelenlétével az ismerős választópolgárokra ez a bizottsági tag — hangsúlyozta a bejelentő. A 2. számú választási bizottság e kérdésben a következő határozatot hozta: Joghézag? elutasítja a kifogást, ugyanis a törvény 28. paragrafusának első három bekezdése, amely az összeférhetetlenségi esetekről rendelkezik, nem tartalmaz korlátozást a rokoni kapcsolatokra, csupán a pártállásra nézvést. Idézet a törvényből: „A választási szervnek csak a választókerületben állandó lakóhellyel rendelkező választópolgár lehet a tagja. A választási szerv elnöke és titkára a választókerületben jelöltet állító párt tagja, illetőleg a független jelölt megbízottja nem lehet. A választási szervnek nem lehet tagja a jelölt, az Országgyűlés elnöke, a tanács elnöke, a végrehajtó bizottság titkára, a választási szerv mellett működő munkacsoport tagja". • Érvényteleníteni kellett a szavazatok egy részét, mert illetéktelen szavazólap került az urnába. Az ország több térségéből érkezett ilyen hír. A fenti „malőr" például akkor következhetett be, ha valaki az állandó lakóhelyéről hozott igazolással az ideiglenes lakóhelye szerinti szavazókörben élt állampolgári jogával. Ily esetben csak a területi listára szavazhatott az illető. Ha véletlenül (vagy mondjuk egy fifikás számlálóbizottsági tag akaratából) egy gyanútlan állampolgárnak az egyéni jelöltek listáját is kezébe adják, ő — jóhiszeműen — leadja voksát, s ez ráadásul kiderül, akkor — a törvény értelmében — a szavazókör egyéni jelöltes listájára adott összes voksot meg kellett (volna) semmisíteni. Mivel vasárnap este 8 óráig az ország 11 szavazókörzetében fordult elő ilyen „véletlen", az Országos Választási Bizottság bölcs döntése: e helyeken minden egyéni jelöltet megfosztottak egy-egy szavazattól. Telefon az MDF irodájába: — Megmondaná, hol találom meg dr. Raffay Ernőt? — Valószínűleg otthon van, de nyilván kihúzta a telefont, mert lázas beteg. Tüdőgyulladás. Ha mégis idejönne, értesítjük. — Köszönöm, és jobbulást kívánok neki. — Szavazott már, tanár úr? — Mivel Zsombón lakunk, és előre tudtam, hogy ma a szegedi irodánkban én ügyelek, már reggel szavaztam — válaszolt dr. Rozsnyai Bálint, az SZDSZ Rákóczi utcai irodájában. — Mit jelent az ügyelet? — Válaszolok a telefonálóknak. Szerencsére eddig csak apróbb technikai kérdésekben kértek tanácsot, ez azt jelzi, a szavazás rendben folyik. — Kit tekint a „legerősebb" vetélytársának? — Ha a választópolgárok bizalmáért folytatott versenynek tekintjük a választást, akkor az 1. számú választókerületben kétségkívül dr. Raffay Ernőt- ö egy másik nagy párt jelöltje, tizenkettőnk közül a legismertebb, népszerű; már „hivatalban lévő", tehát tévében, rádióban, újságokban többet szerepelt, ráadásul a Bokor-ügyben vizsgálódó parlamenti bizottságban, a moszkvai csapatkivonási tárgyalásokon dolgozott, arról nem is beszélve, hogy két könyve jelent meg a kampány ideje alatt. Mégis nagyon sajnálom, hogy elfoglaltsága miatt nem sikerült személyesen összemérni magunkat. Talán majd április 8-áig... — Második fordulóra számit? — Valószínűnek tartom. S akkor már kevesebb jelölt lesz, s talán koncentrálni lehet a különbözőségek pozitív tudatosítására. Ez magyarul annyit jelent, hogy a pártok és a választópolgárok érdekében a személyes vitákra is sor kerülhet, s nem egymást lejárató mozzanatsorokban lesz részünk, hanem a programok érdemi pontjainak összehasonlításával tudjuk meggyőzni választóinkat. — Lippai-lakás? — Apa még nem érkezett meg, pedig megigérte, hogy siet... Lippai Zsuzsi, aki mindjárt iskolás lesz, gyakorlottan folytat telefonbeszélgetéseket; hiánytalanul átadta az üzenetet — dr. Lippai Pál hamarosan visszahívott. — Mit csináltam ma? Fél 10-ig aludtam, mert kimerített a kampány, meg az éjszakai plakátragasztás, amit volt szerencsém a Fidesztagokkal együtt, saját kezűleg végezni, város- és környékszerte. Legalább másfél hónapos alvashiányt kéne' pótolnom. Délelőtt leültem és előkészítettem a londoni bélyeg-világkiállításra küldendő, postatörténeti anyagomat. Délben ünnepeltünk, anyám 84. születésnapját, a három unokával. Ezután elmentem az ajánlószelvényeket égető aktusra, aláírni a jegyzökönyvet. Este meghívtam a kampányban részt vett Fidesz-tagokat, vacsorára és közös szórakozásra. Sajnos, mindenkit, aki segített nekünk a kampányban, nem hívhattam meg. de. ha lehet, ezúton köszönöm az előzékenységet, amit minden intézmény, vállalat, hivatal tanúsított, bármilyen kéréssel fordultunk hozzájuk. — Ez úgy hangzik, mintha nem várna folytatást. — A 3-as választókerületben a jelöltek közül legalább 5-en,-vagy 6-an pályázhatnak jó eséllyel arra, hogy közülük kerül ki a három legtöbb szavazatot kapott jelölt... Ha részt vehetek a második fordulóban, talán sikerül megtartanunk végre egy nyilvános, tévé, rádió, újságok által tudósított vitát, amelyben személyesen megmérettetünk; az elmúlt másfél hónap alatt ezt nekem nem sikerült összehoznom, bárhogy szerettem volna. — Annyi a restanciám, nem győzöm válogatni. Előbb Bíró Zoltán interjúkötetét olvastam el, azt, amelyikben Pozsgay Imre a beszélgetőpartnere. Azután pedig Széchenyi Naplóját olvasgattam. — És mit mondott Annus Józsefnek ezen a vasárnapon Széchenyi? — Ügy látszik, a 19. században minden sokkal egyszerűbb volt. Vagy Széchenyi okosabb? — A Szocialista Párt Tisza-parti házának kapuja fölött három hatalmas arckép reklámozza a jelölteket. Ahogy én Annus Józsefet ismerem, nem lehetett elragadtatva az ötlettől; amúgy hozzáillóen csöndes, már-már szerény volt a kampánya. Miért? — Valóban nem túl kellemes látvány számomra a ház orma. Egyébiránt azt gondolom, ha ezzel az élet-, úttal és szerénységgel nem érhetek el választási eredményt, akkor le kell vonni a tanulságokat... Azt szoktam mondani, én nem önjelölt vagyok; nem mindenáron akarom a képviselőséget. * Dr. Lévay Endre — a Nemzeti Kisgazdapárt jelöltje a 2. számú kerületben — újságokat olvasott, köztük kedvencét, a Vasárnapi Híreket. — Lökös Zoltán, a főszerkesztő, ugy tudom, az ön főnöke • volt, anno, a Délmagyarországnál. — Igen, és még mostanában is „dolgoztat". Amikor Barna Sándort Budapest rendőrfőkapitányává nevezték ki, én készítetem vele a legelső interjút — a Vasárnapi Híreknek. — ön szerint is Király Zoltán a favorit a körzetében? — Minden bizonnyal. Én tisztes helytállásra rendezkedtem be. Ha nincs szakadás a Kisgazdapártban, zeneszóval jutottak volna be a jelöltjeink a Parlamentbe. De hát ezen már nem lehet változtatni; nem volt politikus döntés, viszont: tiszta, így azonban mi lettünk a legfiatalabb párt... Választás — túl vagyunk rajta. Igazán nem szeretnénk sajnáltatni az olvasóval a tegnapi választás tudósítására szövetkezett kis csapatunkat, de „hátrányos helyzetünkről" csak kell mondanunk egy-két szót. Ugyanis, mire ez a mai lap eljut olvasóinkhoz, már vagy egyharmad nappal idősebbek vagyunk, mint lapzártakor. S „felvilágosultabbak" is — hiszen a rádió és a televízió nonstop éjszakai adásai nyilvánvalóan frissebb információkkal szolgálhattak, mint mi. Ebben a versenyben csak alulmaradhattunk — éjfélnél tovább nem nyújthattuk a lapzártát. Választási összeállításunk szerzői: Dlusztus Imre, Kovács András, Nagy László, Sandi István, Somogyi Károlyné, Sulyok 'Erzsé-' bet, Ojszászi Ilona és Varga Iván.