Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám

2 1990. február 6., kedd (Folytatás az 1. oldalról.) csoda, hogy tegnapi, hétfői vezetői értekezletükön a tényekkel szembesülve, erre a következtetésre jutottak. Salgó LásCló megyei főkapi- megszervezték a tány elemzéséből kiderült, tartalékaik bedobásával tudtak megbirkózni feladataikkal az egyenruhások. A rendőrség lényeges szervezeti és személyi változásairól rendre tudósítottuk olvasóinkat — így azokat most mellőzzük. Lássuk inkább az elveket, melyekhez tartják magukat. Fölöslegesen kül. Észre kell vennünk, hogy a romló életfeltételek közepette „egy hajóban evezünk". Az Északi városrészben és Odesszában a lakosok már fölismerték ezt, maguk figyelőszolgálatát javaik védelmére, s még szerencsére akadnak köztünk, akik vállalják a tanúskodást is. (Nem félve a tortúrától, a rendőrségre járkálástól.) Egyebek mellett Márkus András, a hadbíróság elnöke is szóvá tette: ahol az állam, a hatóság nem boldogul, ott az állampolgárok Koszovó temette halottait nem zaklatják a lakosságot, joga az önvédelem. Lehcsak alapos gyanú esetén indítanak nyomozást, különösen figyelnek személyi szabadságjogaink tiszteletben tartására, határozottabmann István, a megyei tanács elnöke és Kereszty Béla megyei főügyész is lényegében az önkormányzatok, a hatóságok és a lakosban lépnek fel a korrupció ság együttgondolkodását. ellen, fontosság szerint rangsorolják intézkedéseiket. Felülvizsgálták az önvédelmi lőfegyverek tartásának indokait. 180 engedélyt vont be a főkapitány, csak a nagyon meggyőző esetekben hagyta meg a jogot. Amit Kántor János, Kapás Lajos, Pipicz Lajos, együttműködését sürgette. A megye rendőri tisztikara nevében Salgó László egyet ígérhetett: átérzik, mennyire fontos a nyugalom és a tisztesség a közelgő választások sikere érdekében. Pártközi atrocitás Csongrádban még nem történt, de minden eshetőségre fölkészültek, a leghatáKoszovóban február 5. az általános gyász napja volt. Az autonóm tartomány közel másfél millió albán nemzetiségű lakosa halottait temeti. Az ellenzéki demokratikus pártok és szervezetek felszólították a vállalatok és intézmények dolgozóit, hogy délután 2 órakor tartsanak 5 perces gyászszünetet, szólaljanak meg a szirénák, s a lakások ablakaiban gyújtsanak gyertyákat, ezzel adózzanak a közel kéthetes drámai tiltakozó tüntetések 27 halott áldozatának. A jugoszláv néphadsereg erős harckocsi és egyéb különleges alakulatai által teljesen megszállt Koszovóban az utóbbi 40 óra viszonylag nyugalomban telt el, nem került sor újabb véres öszszecsapásokra a demokratikus szabadságjogokat és szabad választásokat, valamint a politikai perek beszüntetését és a politikai foglyok szabadlábra helyezését követelő tömegek és a kivezényelt, állig felfegyverzett biztonsági és rendőri erők között. A tartomány albán nemzetiségű lakói vasárnap este leírhatatlan lelkesedéssel, ünnepléssel fogadták a Szlovén Kommunista Szövetség Gyűjtés az új címerért konferenciájának azt az álláspontját, amely szerint Koszovóban népfelkelés zajlik, az albánok nemzeti identitásukért harcolnak. Koszovóban — hangzott a szlovén nyilatkozat — az állami elnyomás tragikus rendszere jött létre, amit a jugoszláv dogmaitikus politikai erök az egész ország „koszovósítására" próbálnak felhasználni. A szlovén köztársasági kormány visszarendelte Koszovóból a szövetségi biztonsági erők kötelékében tavaly februárban odaküldött egységeit, amelyeknek tagjait vasárnap este az albán nemzetiségű lakosok sokhelyütt tapssal köszöntötték. Helyükbe nem küldenek újabb szlovén rendőröket. A hírek szerint a horvát kormány is a szlovénhoz hasonló döntést hoz. A szerb köztársasági kormány viszont bejelentette, hogy további 2 ezer rendőrt vezényelt a tartományba. A jugoszláv néphadsereg alakulatai továbbra is Koszovóban maradnak — közölték hivatalosan. Egyidejűleg cáfolták azokat a híreszteléseket, amelyek sze- Kulturális együttműködés rint a legutóbbi napokban katonák is tüzeltek albán nemzetiségű lakosokra. Csehszlovákiában külön bankszámlákat nyitottak, hogy a lakosság önkéntes pénzadományokkal járulhasson hozzá az új állami címer bevezetésével járó költségekhez. Václav Havel államfő a csehszlovák parlament január 23-i ülésén indítványozta, hogy az ország nevéből hagyják el a szocialista jelzőt, és térjenek vissza a Jagellók idejéből származó történelmi címerhez, amely a cseh és szlovák állami címeren kívül ábrázolná a Morvaországot jelképező sast is. A címer megváltoztatását még nem szavazta meg a csehszlovák törvényhozás. A prágai televízió vasárnap este számolt be arról, hogy az elmúlt napokban külön bankszámlát nyitottak az új állami címer bevezetésével járó költségek önkéntes lakossági támogatására. A legnagyobb költséggel a személyi igazolványok kicserélése járna, egyszeri teljes kicserélésük százmillió koronába kerülne. Ki kellene cserélni az útleveleket, az iskolai és más bizonyítványokat, anyakönyvi kivonatokat, hivatali bélyegzőket, forgalmi engedélyeket, okmánybélyegeket, új fémés papírpénzt kellene veretni, illetve nyomatni, körülbelül harmincezer középület homlokzatán kellene kicserélni az állami címert. A legolcsóbb változat, amennyiben fokozatosan hajtanák végre a cserét, huszonnégy millió koronába kerülne. Éz Csehszlovákia egynapi nemzeti jövedelmének az egy századát teszi ki Pálfy Ferenc, Túhegyi Lász- rozottabban lépnek fel a István elmon- törvényellenes. az erőszakos ló, Gáspár dott, mind-mind azt erősítette, hogy nincs elfogadható közrend, közbiztonság nélkülük, és a velük együttműködni kész lakosság nélaz magatartás ellen. A főkapitány személyes felelősséget vállalt az esetleges ilyen jellegű intézkedéseikért. M. E. Hazánk is érdekelt r Újságot tessék! Egyiptomi merénylet Hétfő reggel 9-re emelkedett abban a vasárnapi merényletben meghaltak száma, amelyet egy izraeli turistabusz ellen /követtek el az egyiptomi Iszmailia közelében. A kórházakban 16 sérültet ápolnak. A gondosan megtervezett akció néhány másodperc alatt zajlott le; Kairótól 63 km-re északra, a sivatagi országúton álarcos fegyveresek nyitottak geppisztolytüzet és dobáltak .kézigránátokat a turistákat szállító autóbuszra. Órákkal később egyiptomi arab dialektust beszelő l'érfi telefonált az egyik hírügynökség kairói irodájába. Közölte, hogy „azegyiptomi börtönökben sínylődő elnyomottak védelmére alakult szervezet" emberei követték el a merényletet. A hatóságok mindeddig nem tudtak ilyen csoportról. A telefonáló szerint meg akarták leckéztetni a Mubarakrendszert, amelynek belügyminisztere „kínvallatásokat rendelt el" az egyik börtönben. „Allah akbar" — hangzott a telefonáló búcsúmondata, amiről egyesek arra következtetnek, hogy az iszlám fundamentalisták között kell keresni a tetteseket. Politikai megfigyelők ugyanakkor utalnak arra, hogy a merénylet olyan időszakban történt, amikor sikerült felgyorsítani az izraeli—palesztin párbeszéd előkészítését célzó diplomáciai tevékenységet. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője „felháborító terrorista cselekménynek" nevezte a merényletet, és szintén hangsúlyozta, hogy nem szabad feladni a megbékélést célzó erőfeszítéseket. Horn Gyula külügyminiszter hétfőn ebéden látta vendégül az arab országok budapesti nagyköveteit. Horn Gyula rámutatott: normalizálódnak a kapcsolatok Izraellel, Dél-Koreával, Chilével és kontaktus jött létre a Dél-Afrikai Köztársasággal. Hangsúlyozta, hogy Magyarország külpolitikai elvei nem módosultak, de az államközi kapcsolatok igazodnak a világ mai realitásaihoz. Hangoztatta: Magyarország a közel-keleti kérdésben is minden érinRóma tett félnél a kölcsönös érdekeket tiszteletben tartó, békés rendezést szorgalmazza. Aláhúzta, hogy hazánk közvetlenül érdekelt a közel-keleti regionális feszültség felszámolásában. A misszióvezetők hangsúlyozták Magyarország és az arab államok együttműködésének fontosságát; ajánlották, hogy fokozzák a közös vállalkozások számát. Érdeklődtek az arab tőke magyarországi befektetési lehetőségeiről. Magyar kábítószeresek pere A Művelődési Minisztérium és Románia Kulturális Minisztériumának együttműködési megállapodását Glatz Ferenc művelődési és Andrei Plesu kulturális miniszter írta alá 'hétfőn, a Művelődési Minisztériumban. A felek szorgalmazzák; [kezdjék meg az országaikban végbement demokratikus változásóknak megfelelő új kulturális és tudományos együttműködési egyezmény kidolgozását. Lehetővé teszik, hogy a két ország művelődési intézményei mind kormányzati támogatással, mind saját kezdeményezésükre közvetlen kapcsolatot teremtsenek egymással. Megállapodásba foglalták, hogy támogatják író-és művészeti szövetségeik, illetve magyarországi és romániai írók, művészek közvetlen kapcsolatának felvételét. Javasolják, hozzanak létre munkacsoportot az országaikban levő közös érdekű emlékhelyek felkutatására, számbavételére és ápolására. Megvizsgálják korábban eltávolított emlékművek visszaállításának lehetőségét. Október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján Aradon közös megemlékezést tartanak. A felek lehetővé teszik, hogy állampolgáraik közvelenül megrendelhessék a másik fél sajtótermékeit. Közbenjárnak illetékes szerveiknél, hogy a lap- és folyóirat export-import kielégítse a valós igényeket Szorgalmazzák az együttműködés elmélyítését a könyvkiadás terén, és elhatározzák a közös könyvkiadás gazdagítását, kereteinek bővítését. A római büntetőtörvényszéken hétfőn megkezdődött a magyar heroincsempészek pertárgyalása. A 31 éves Gábor Sándort és a 26 éves Vághyné Erdőkövy Henriettet december 8-án tartóztatta le a római rendőrség. Gábor gépkocsijában mintegy 20 kiló tiszta heroint találtak különböző helyeken elrejtve. Az ügyész a Büntető törvénykönyv 71. és 74. paragrafusa alapján emelt vádat ellenük (nagy mennyiségű kábítószer behozatala és birtoklása). Az e cikkely alapján kiszabható büntetés 4—15 évi börtön, illetve súlyosbító körülményekkel akár húsz évig terjedő ítélet is lehet. Jószántából szól románul is Tőkés László temesvári formátus gyülekezeti házlelkész, a romániai Nemzeti ban a város vezető értelmiMegmentési Front Tanácsának tagja hétfőn Gyulára látogatott. Elsőként a város gazdasági és kulturális intézményeinek vezetőivel találkozott, majd a reAz elmúlt év augusztusában, amikor a Népszabadságban megjelent egyik cikk kihívását komolyan vettem, s arra megírtam véleményemet, aligha hittem, hogy parázsba nyúlok, vagy hogy tengeri kígyó lesz abból a mindennapi esetből, amit úgy nevezhetünk meg. hogy barguzini ásatás. Lebecsülném az olvasók memóriáját, ha most részleteiben feleleveníteném az eseményekel. Néhányra mégis utalni kell. mert csak ezek tükrében világítható meg a pillanatnyi helyzet Ügy tűnik, most, amikor sokkal fontosabb feladatok előtt áll az ország népe, teljesen felesleges azzal foglalkozni, hogy valóban azonosítható-e a barguzini 7. sír csontváza Petőfi csontjaival. Mégis úgy gondolom, hogy az a több mint 300 sajtócikk, ami tavaly július 17-e óta bel- és külföldön megjelent, arra mutat, hogy az ország közvéleményét közös becsületünket érintő dologról van szó. Ezért igyekszem felvázolni tárgyilagosan a problémákat, s. remélem, az idő és a tudomány rövidesen megnyugtató módon fogja megoldani ezt a kérdést is* Miért is ástak ki a tőlünk 10 ezernél is több kilométer távolságra levő burját kisváros, Barguzin temetőjében 27 sírt? Azért, mert a feltételezések szerint ott élt Petőfi Sándor, ott is halt meg. az ásatok szerették volna megtalálni csontjait, s azokat Magyarországra szállítva, megfelelő pompával és tisztelettel eltemetni. Ügy hiszem, minden baj vagy félreértés forrása ott van, hogy ennek a feltételezésnek a hitelességét nem ellenőrizték. Nagyon sok legenda, meseszerű elképzelés isimert ma már arra vonakazóan, hogy 1849. július 31. óta mi történt Petőfivel. Ezeket Ferenczi Zoltán felosztása szerint, a Petőfi Társaság Közlönyének (Koszorú) 1941 októberi számában, három csoportba sorolva ismertették. Az elsőbe az 1849 és 1861 közötti elképzelések tartoznak, amelyek megegyeznek abban, hogy Petőfi a segesvári csatában meghalt. Az 1862 és 1876 közötti időszakban már távolabbi tájak is megjelennek a legendákban, melyek szerint Erdélyben, a Dunántúlon, Budapesten tűnt volna fel a segesvári csatát túlélt Petőfi, aki bujdosásra kényszerült. 1876 után az elképzelésekben már meseszerű elemek is megjelennek, s ezek között szerepel a szibériai fogság motívuma is. Ez utóbbi az első. majd második világháborús magyar hadifoglyok szibériai táboraiban újraéledt. Szöllösy Vágó László az újvidéki Magyar Szóban is a fenti módon foglalta össze az egyesek szerint ma már 100-nál többre tehető elképzelést, legendát. Tény azonban, hogy a mai napig egyiket sem tudta senki sem' megnyugtatóan igazolni. Mindehhez csatlakozott egv szemtanú elbeszélése. a moszkvai 75 éves Vinokur mérnöké, aki meg is jelölte Barguzinban. a temetőben azt a helyet, ahol szerinte Petőfi sírja van. Ezen az utóbbi nyomon indult el elsősorban az a kutatóásatás, melyet egy magyar magánvállalkozó (nevezzük Mecénásnak) finanszírozott, és a lebonyolításra összetoborzott 23 embert. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy ez a csoport, jól elhatárolható módon, két részre osztható. Egvrészt olyanokból állt, akik ma is alkalmazásban levő (antropológus, régész) szakemberek. Másrészt a Petőfi múltját kutató, lelkes amatőrökből, akik bizony olyan kérdésekben is véleményt nyilvánítottak, amihez sajnos nincsen előképzettségük, vagy megfelelő felkészültségük. De volt-e reális alapja az ásatási hely kijelölésének? Ha időben egy kicsit előreszaladunk, és az ez óv január 8—10-én Moszkvában, a két akadémiai bizottság' előtt lezajlott vita eredményét vesszük alapul, akkor azt kell mondanunk, hogy nem volt Alekszejev akadémikus ugyanis, aki a szovjet szakértői bizottság vezetője, végül is így fogalmazta meg erről a véleményét:' 1. Egyelőre nincs semmilyen történeti adat. amely 100 százalókig bizonyítaná, hogy Petőfi Szibériában volt 2. Semmilyen régészet vagy néprajzi (szájhagyomány) adat nincs, amely 100 százalékig tanúsítaná. hogy a Barguzinban feltárt, 7. sír Petőfi sírhelye, és nem másé. De idézhetem Kovács László régész, kandidátus elmúlt év december 4-én kelt sorait is: véleményem szerint Petőfi feltételezett barguzini sírja helyszínének megállapításához a rendelkezésre álló források elégtelenek, s alkalmatlanak. Emiatt az ásatási munkahelyek kitűzése nem volt megalapozott. Az elhamarkodott. s véleményem szerint teljesen elhibázott Petőfi-azonosítás ténye nem a régészeti eredményekre, hanem az embertani prekoncepcióra épült" S ezzel talán be is fejezhetnénk az egészet. Sajnos, nem ilyen egyszerű a kérdés. Ha ugyanis fellapozzuk az 1989. július végén megjelent újságcikkeket akkor nagyon is egyértelmű megfogalmazásokat találunk. A Magyar Hírlap 1989. július 20-i számában jelent meg például a következő: (Folytatjuk.) ségiei előtt szólt arról a mesterséges szakadékról, amelyet az egyház és a társadalom közé a letűnt politika állított, s amely megosztottság lassan mindkét országban eltűnik. A nemzetiségi kérdésről szólva úgy vélekedett, hogy elhallgatással nem oldható meg. A probléma a több évtizedes elfojtottságból a felszínre tört Romániában is; ez természetes, és ne kedvetlenítsen el senkit. Az alulról építkező demokrácia a nemzetiségi kérdést is meg fogja oldani. A látogatás következő programjaként Tőkés László a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségét kereste fel. A szövetség vezetői az előbb románul, majd magyarul folytatott beszélgetésben bemutatták a 20-25 ezres hazai románság életét, intézményhálózatát, szóltak gondjaikról, ami például a magyarországi románság szórványvoltából adódik. Márk György főtitkár így fogalmazta meg népe érzelmeit: a magyarországi román lakosság is úgy tekint Tőkés Lászlóra, mint a forradalom élharcosára. A párbeszéd során a temesvári lelkész elmondotta, hogy a decemberi események után a román nyelvhez való viszonya is megváltozott; korábban a román nyelv az elnyomást jelentette az erdélyi magyarság, s az ő számára is. Ám ma Bukarestben is szabadon szólhat magyarul, s így jószántából szól románul is.