Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám

3 1990. február 6., kedd Somogyi Kdrolynó felvétele Konzervek keletre - számlák nyugatra Évek óta járok a Szegedi Konzervgyárba, s szemmel látható változást érzékelek. A színek, kócerájok, laza szövevényéből végre valódi üzem született. Aztán pár hete azt hallottam egyik ott dolgozó ismerősömtől, hogy padlóközelbe jutottak. Akkor még nem látszott pontosan, mi hozható ki a könyvelés plusz-mínusz soraiból. A napokban felkerestem Róso László igazgatót, hogy adjon hiteles képet helyzetükről. — Való igaz, veszélyzónába kerültünk. Azért nem nulla körüli, hanem 20-40 millió forint eredménnyel, mert a terheink egy részét átcsoportosítottuk 1990-re. — Az előző időszak 90 milliójához képest tetemes romlás. Sikerülhet e tendenciát megállítani? — Tavaly is megpróbáltuk, mégpedig az állami elhatározásból csökkentett rubeles helyett többlet tőkés exporttal. A pontos mértékeket, feltételeket azonban csak áprilisban tudtuk meg, így nem maradt elég idő a kellő kor• rekcióra. — A szocialista piac nehézségei már a köztudatba is befészkelték magukat. £pp önöknek lett volna ez váratlan? — Más a felismerés és más a lehetőség. A szocialista kiszállítások elosztása a növényi export bázisán történt. Pechünkre mi épp a húsüzemi részt fejlesztettük. Az itteni higiéniai szint az USA kivételével bárhová szállítóképessé tesz bennünket. A gépsorok teljesítményének 'kihasználásához a keleti piac is kellett volna. Tekintve, hogy a minisztérium már nem szólt bele, a húsipar leblokkolta magának az ott is szűkülő keretet. önállóan döntöttek,, a maguk javára. Ugyanakkor a növényi tőkés exportkötéseinket nem tudtuk teljesíteni a gyenge termés miatt. Pritaminpaprikából, uborkából nyolcvan, paradicsomból ötven százalékos a kiesés. Igy, míg a szociális-, ta export felére, 13 millió rubelre csökkent, a 7,5 millió dolláros keményvalutás bevételt csak 1,5 millióval sikerült növelni. A belföldi fogyasztás változatlanul egyötödét veszi fel termékeinknek. — Az idei lehetőségek? — Az átütemezett többletteher csak az egyik oldala az induló helyzetnek. A másik oldalon vannak biztató vonások is. A másfél milliárdos, nyolc éve tartó, saját erőből végzett fejlesztő beruházásaink befejeződtek, s nem vagyunk eladósodva. Az biztos, a piacváltást még nagyobb ütemben kell folytatnunk. Ugyanakkor tiltakozunk az ellen, hogy a szocialista piacra csökkenő mértékben szállítson az élelmiszeripar. Nekik ennivalóra, cipőre, ruhára van inkább szükségük, mint szerszámgépre. Félreértés ne essék, nem a változatlan KGSTegyüttműködés fenntartása, a rubelaktívum fokozása a célunk. — Feloldható az ellentmondás? — Legyünk olyan ügyesek és rámenősek, hogy bekapcsolódjunk a világakciókba. Az erre a térségre szánt nyugati támogatás keretében, a mi termékeink találjanak vevőre. Egyébként már adott a példa. Most januárban kétezer tonna húskonzervet szállítottunk ki ily módon a Szovjetunióba. — A mezőgazdasági termelők milyen nyersanyagigénnyel számolhatnak? — Két év óta mi kötjük a szerződést a szarvasmarhára, a húsiparral csak feldolgoztatjuk. A sertéshús egy része a saját hizlaldánkból származik, ahol a selejt, hulladék feletetésével rendkívül alacsony az önköltség. Emellett saját dolgozóink hízóit is felvásároljuk. A zöldborsónk csak a szocialista országokba alkalmas termék, így az idén húsz százalékkal kevesebb az igényünk. Az uborka nagyon kell, hiszen egy tőkés cég saját gyárát csukta be, s az ő emblémájával a mi gyártmányainkat értékesíti, A paradicsom továbbra is meghatározó lehet a homokon, ha a kellő ütemben sikerül belőle új termékeket kitalálnunk, A hagyományos sűrítménnyel azonos árat adnak a kockázott natúr paradicsomért. Az egyéb szószok kínálatát is igyekszünk szélesíteni, A fehér húsú paprikából minimális mennyiség kell, a pritamin a menő. Ebből viszont hiánycikk az egészséges, korábbi érésidejű fajta. Talán ez a növény tükrözi leginkább a hazai kutatás és termelés közötti szinkronhiányt. A gyümölcsfélék továbbra is elenyésző részarányt képviselnek. — Araik? — A termelő azt érzékeli, hogy idehaza minden negyedével, harmadával ' drágább, így a nyersanyagért is többet vár. Igen ám, de a termékeink töredékét adjuk el belföldön, az exportárakban csak 8 százalékos emelésre van lehetőség. Ebből látszik, árainkkal nem tudjuk az általános inflációt követni. Amire égetően szükségünk van, azt kénytelenek vagyunk erőn felül megfizetni. jó lenne már végre megtalálnunk azt az utat, módot, mely a mezőgazdaságot és élelmiszeripart egyaránt lényeges önköltségjavításra készteti. T. Sz. I. Külföldön és idehaza Új olajlenfajta Néhány év múlva lehetőség lesz arra, hogy a tojása és a rósejbni olajlen olajban süljön. Korábban ezt az olajat csak ipari célra használták. A kémiailag linolénsavként ismert zsírsav ugyanis megavasodott. Ausztráliai kutatók most módot találtak arra, hogy egy alacsony linolénsav tartalmú fajtát nemesítsenek ki, amely elhárítja ezt a problémát. Az olajlen olajáról azt gondolják, hogy elősegíti az emésztést, ugyanakkor rákot és gyulladást megelőző tulajdonságai vannak, valamint csökkenti a koleszterinszintet. „Amennyiben a jelenlegi kutatások igazolják ezeket a jótékony hatású sajátságokat, a táplálkozásra alkalmas lenmag olaj piaci lehetősége mérhetetlenül kibővül" — nyilatkozta Tony Bird, az International Seed Producers Dalgety üzletembere. „Ez lehet a jövő olaja". . * Megszületett az első szabadalmaztatott olajlenfajta Magyarországon. A Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézetben Hollósi Szilárd és Bedő Istvánné által előállított Sandra-fajta a műit év decemberében kapta meg a végleges szabadalmi oltalmat. Az idén már jelentős területen termesztik, bízva abban, hogy a nagyüzemekben is megállja majd a helyét. Iraki kőolaj Hétfőn reggel az Adriakőolajvezetéken Magyarország területére érkezett az első jelentősebb közel-keleti olajszállítmány. A Gáz- és Olajszállító Vállalat siófoki központjától szerzett értesülés szerint az Irakban vásárolt kétszázezer tonna olaj tankhajón érkezett a jugoszláviai Omisalj kikötőjébe, ahonnan a nemzetközi távvezetéken húsz nap alatt juttatják el a százhalombattai finomítóba. Az Adria-vezeték ez ideig csaknem teljesen kihasználatlanul állt. Említésre méltó eddigi hasznosítása, mindössze hárommillió tonna kőolaj Szovjetunió—Jugoszlávia közötti tranzitszállítása volt, ennek bevételei azonban a fenntartási költséget sem fedezték. MIT SZÓL HOZZÁ? Duna-parii elit M

egkésve, már a Parlament múlt heti ülésszakának befejezése után érkezett Olajos Lászlóné szegedi olvasónk levele szerkesztőségünkbe, amelyet az Országgyűléshez intézett, s amely a következőképpen hangzik: „Tisztelt Országgyűlés! Szeretnénk látni azoknak a kéviselöknek a névsorát, akik megszavazták a kamatadót, hiszen ez a döntés milliók sorsát befolyásolja. Nagyon időszerű ez a kérdés, mert most zajlanak a választások, és mi, munkások, semmiképpen nem akarunk ilyen képviselőket. Ami pedig a létminimumot illeti, erről talán a gyermekeiket nevelő munkásasszonyokat kellett volna megkérdezni. Így nem kerültek volna ilyen képtelen helyzetbe, hiszen az Önök által meghatározott összegnek (4300 forint) a duplája a létminimum. Ami ez alatt van, az már maga a nyomor. Vajon a képviselők között van-e egy is, akt a 4300 forintból élni, de legalább létezni tudna? Tisztelettel: Egy a sok munkásasszony közül;" Olvasónk sokak véleményét fogalmazta meg ebben a levélben, amelyből, ha nem is konkrétan, kiérzik az a remény: úgy gondolja, hogy a március 25én (illetve a választás második fordulójában) megválasztott, új parlamenti képviselők többsége olyan személy lesz, aki közvetlenül a „dolgozók", a „munkások", a „parasztok", az „átlagemberek" közül emeltetnek az ország házába. Sajnálom, hogy kedves olvasónk reménykedését el kell oszlatnom, ám a szabad többpártrendszeri választásokról szóló törvény értelmében az a gyanú támadhat a figyelmes szemlélőben, hogy egy új Parlament nem igazán népképviseleti testület, hanem a pártelitek Parlamentje lesz Nem véletlen, hogy az 1989-es háromoldalú tárgyalásokon a hatalmat birtokló párt és az Ellenzéki Kerekasztal aránylag könnyen megegyezett abban, hogy az új Parlament képviselőinek túlnyomó többsége pártlistákon, s csak kisebb hányada egyéni választókerületekben juthasson mandátumhoz. (A különböző tiltakozások hatására az egyéni választókerületek számát később valamennyivel felemelték, az igazi arányokat azonban alapjaiban e változás nem rendítette meg.) Nyilvánvaló: minden parteiítnek érdeke, hogy személyesen képviselhesse pártját; a listási szavazás, a töredékszavazatok vidékről való összegyűjtése lehetővé teszi a pesti pártelitek tagjainak parlamenti székhez jutását. Az sem elképzelhetetlen. hogy a jelenlegi Parlament vidék—Budapest aránya kedvezőbb a vidék számára, mint az újé lészen. Félreértés ne essék: a működő demokráciákban természetes, hogy profi politikusok, valódi pártelitek döntsenek az. országot érintő legfontosabb kérdésekben. hiszen ehhez értenek, ez a szakmájuk. Nálunk! azonban még korántsem lehetséges működő demokráciáról beszélni; a létező pártok nem rendelkeznek! Olyan tömegbázissal, tömeg befolyással, amely összességében „lefedné" a társadalom különböző rétegeit, érdekcsoportjait, a választópolgárok többségét. Ebben az átmeneti állapotban helyesebb lett volna, ha — nem teljesen átengedve a terepet a pártharcoknak — sokkal nagyobb súlyt kaphattak volna az egyéni választókerületek, tehát a területi alapon felépülő képviseleti rendszer. N

em vagyok tehát egészen bizony05 abban, hogy az új Parlament első „országmentö" tettei egyikeként a kamatadóra vonatkozó rendelkezés porrá zúzatik. semmissé tétetik. Annál is inkább, mert az új pártelitek tagjai közül sem sokakat érint; valamint azért is, mert — jobban belegondolva — senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy 1980-ban fölvett félmillió forint tíz év múlva is, a visszafizetés pillanatában is ugyanannyit ér. Világos, hogy ilyen vágtató infláció mellett, ha mondjuk ma kölcsön adok tízezer forintot valakinek, aki nem közeli ismerősöm. három év múlva nem tízezer forintot fogok tőle visszakérni. Az már más kérdés, hogv a kamatadó bevezetése rossz időpontban történt, akkor, amikor amúgy is katasztrofális a gazdasági helyzet, s jelentős rétegek életszínvonala rohamosan csökken. „Ami pedig a létminimumot illeti", kedves olvasónk, tökéletesen egyetértünk. Kár. hogy ez a 4 ezer 300 forint alatti összegből tengódőkön semmit sem segít. Sandi István Résben a drágítás... Mi tagadás, naponta bepörget az „árspirál". A nem létező — csak szavakban egyedül üdvözítőnek meghirdetett — piaci viszonyaink szabad áraihoz sehogyan sem tudok igazódni. Valahányszor azt észlelem, hogy azonos termékek árai között a különböző helyeken túlzott különbségek vannak a szabad árak jegyében. agyam menten csigavonalra csavarodik, aminek kiindulópontját az a szó képezi, hogy árdrágítás. A kereskedelmi manipulációk legősibb mcxkszere jut eszembe, becsapottnak és kiszolgáltatottnak érzem magam. Pedig — mint minap egyik kereskedelmi cégünk vezetője egy reklamáció során hovatovább kioktatott erről — szó sincsen itt és most semmiféle árdrágításról, átverésről, tisztességtelen haszonszerzésről, az árrésbe ezek a különbözőségek jócskán beleférnek. Hosszasan magyarázta a „nagyker" árat, a beszerzési árat. a készletezés, a raktározás költségeit az üzletbéreket és a dolgozóik bérköltségeit, meg azok társadalombiztosítási járulekait, az áfát, az üzemeltetési díjtételeket, a „kálót", és sok mindent még; mondván, mindezeknek „bele kell férniük az árrésbe". Elhiszem. Csak attól csavarodok be, hogy miért fér bele némely kereskedelmi egység csak úgy ama résbe, hogy szemérmetlenül magasra emeli az árait. Miközben ugyanaz máshol jóval olcsóbban is hozzáférhető, pedig az alacsonyabb árakkal dolgozó kereskedőknek is van saját kockázati alapjuk, s mindaz, amit a kioktató cégvezér felsorolt. Nekik üzenném: tartsanak ki! Mérsékeltebb áraikkal — ami feltétlenül tükrözi üzleti tisztességüket, kereskedői hozzáértésüket — ók fognak megnyerni állandó vevőjüknek. S nemcsak engem. Mindenkit, aki úgy véli, hogy számít neki a forint; aki úgy gondolja, hogy a szabad ár az nem szabad árdrágítást kell jelentsen; s ad magára annyit, hogy ne csináljanak belőle balekot konjunktúralovagok. Biztos vagyok benne, hogy mi mind ama bizonyos kisebb árréseken kéredzkedünk majd az óhajtott portéka közelébe: onnan veszünk, ahol olcsóbban kapunk. S nemcsak azért, hogy elkerüljük a naponkénti bepörgést Hanem hogy a túlzottan szabadon árazók mielőbb vevő és haszon nélkül maradjanak. Ezért kellene valahogy összefogni nekünk, vevöknek. ha már másfelől nem fenyegeti semmiféle szankció az „elszabadultakat" ... Szabó Magdolna Cserkészek, úttörők, természetbarátok Nem szűnik meg az úttörőszövetség, noha az elmúlt hetekben már elterjedt ez a hír — jelentette be Germánné Vastag Györgyi főtitkár azon a sajtótájékoztatón, melyet hétfőn rendeztek a Csillebérci Gyermek- és Ifjúsági Központban. Hangsúlyozta azt is, hogy az úttörőszövetség a mai bizonytalan anyagi helyzete ellenére is meg kíván felelni alapvető célkitűzésének, a gyermekérdekek szolgálatának. Sajnálatosnak nevezte, hogy a pártok programjában alig jelenik meg a gyermekkérdés. Szólt arról is, hogy az úttörőszövetség vezetése az elmúlt napokban a pártokhoz szólt felhívást fogadott el. Ebben leszögezik, hogy a MÜSZ nem elkötelezettje egyetlen pártnak sem, illetve nem kíván a pártok politikai küzdelmeinek szinterévé válni. Egyúttal fontosnak tartják, hogy az ország jövőjét formáló politikai csaták között se feledkezzen •meg senki a felnövekvő generációról. Ezért a MÜSZ azokat a képviselőjelölteket kívánja támogatni, akiknek programja felöleli a gyermekérdekek szolgálatát, a gyermekek életkörülményeinek, életmódjának javítását is. Egyébként is, a társadalomnak fel kellene készülnie, hogy bizonyos teendőket átvegyen a MŰSZ-tól, a mozgalom működési-személyi feltételei ugyanis egyre inkább szűkülnek. Az eddig ingyen dolgozó pedagógusok ezután nemigen vállalják a gyermekekkel való foglalkozást. A szövetség esetleges névváltoztatásáról Germánné Vastag Györgyi elmondta: felvetődött ugyan ez a gondolat is, de úgy döntötték, hogy a nehezebb utat választják, s a szövetség régi nevét megtartva arra törekszenek, hogy a mozgalom tartalma változzék meg. A csillebérci úttörőtábor — melynek megváltozott az elnevezése gyermek- és ifjúsági központra — a jövőben is a gyermekérdekeket szolgálja — hangsúlyozta a tábor januárban kinevezett igazgatója, Alexa György. A tábor eddig is nyitott volt, de a jövőben még inkább az lesz. Nem olyan, politikai orientáltságú tábort kívánnak működtetni, amelyet csak az úttörőszövetség tagsága vehet igénybe, hanem olyan ifjúsági központot, amely minden gyermekközösség nek segítséget nyújthat a szabadidő tartalmas eltöltéséhez. Az is előfordulhat, hogy az egymás mellett működő altáboro'k különböző — cserkész-, úttörő-, természetbarát- stb. — mozgalomhoz tartoznak. Közös lesz viszont bennük, hogy a turnusonként, mintegy 1600 gyermek számára mindegyik altáborban 110 forint lesz a szállás és 150 forint az étkezési díj