Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

23 1990. február 16., péntek Májusban tilos a szerelem! Ismerősöm a friss atyai örömökből felocsúdván, homlokára csapott: jut eszembe, a szülési segély! Már nem nagyon emléke­zett rá, annak idején, el­ső gyermeke születésekor mennyi pénz ütötte a markát a demográfiai egyensúlyt megtámogató produktum bejelentésekor, annyi rémlett neki csupán, hogy a segélyt a dolgozó anya munkahelyén kell kérni. Meghatalmazást kért hát gyermekágyas hitve­sétől (ezt ugyanis így kell), hogy a járandóságot felvehesse. Majd annak rendje és módja szerint megkérte neje munkahe­lyének személyzetisét, je­lentse a társadalombizto- / sításnak az igényt. A kol­léganő rögtön utánajárt a dolognak, majd felcsörget­te telefonon az ifjú atyát és sajnálattal közölte, a társadalombiztosítástól azt üzenik: most, így az év elején mindig rengeteg dolguk van, nem érnek rá — még ügyfélfogadási időben sem! — segélyek­kel foglalkozni. Ismerősöm — úriember lévén — ilyesmit rebegett a telefonba: persze, per­sze ... nem érnek rá, sem­mi baj, csak ha ezt kilenc hónappal ezelőtt tudom, bizonyára másképp időzí­tem az érzéseimet. Ezután május környékén nyilván visszatartom. Kár, mert olyankor, or­gonavirágzás idején, még a macskák is jobban sze­retik egymást, mint más­kor. Na ja, nekik nem kell gondolniuk a Libero­segélyre. (pacsika) Hungarológiai kongresszus Helyünk Európában Magyarország hol állt régen. s hol áll ma Európában? Erre az időszerű kérdésre adnak választ azok a magyar művelődéstörténettel foglalkozó kutatók, akik 1991 augusz­tusában Szegeden részt vesznek a 111. nemzetközi hunga­rológiai kongresszuson. Kelet-Európa, s benne Magyaror­szág helyzete iránt különösen megnőtt az érdeklődés a múlt év viharos politikai változásai nyomán. Ezt jelzi, hogy a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 111. kong­resszusára 32 országból 600-an jelentkeztek — tudtuk meg Monok Istvántól, a szervezőbizottság titkárától. Mint ar­ról már beszámoltunk, a nemzetközi tanácskozás témája a régi és új pregrináció, azaz a magyar diákok világjárása, külföldi tanulmányútjai, illetve a külföldiek magyarorszá­gi tevékenysége. E téma szorosan kötődik a szegedi tu­dományegyetem folyó kutatásokhoz. A résztvevőknek küldött gedi székháza, a SZOTE ok­körlevélből kiderül, a kong- tatási központja, valamint a resszuson — a 4 plenáris Hittudományi Főiskola ad előadáson és a 12-14 szekció- otthont a tanácskozásnak. A ban — szó lesz: a Magyar- JATE által szervezett kong­országról Európába, s onnan resszus védnöke Szeged vá­hazánkba áramló eszmékről rosa. Eddig a Szegedi Nyom­ás technikákról, azaz a gaz- da, a Szeged Tourist, a dasági, társadalmi folyama- Scripton Kft., a Számaik­tokról, politikai mozgalmak- Menü Kft., az Adat-Trend ról és a szellemi áramlatok Kisszövetkezet és a gyulai kölcsönhatásairól; az írók; művészek, diákok, tanárok, utozók, mérnökök és nyelvé­szek külföldi működéséről; a migrációs folyamatoknak a népi kultúrára tett hatá­sáról; továbbá a szegedi táj néphaevományairól és mű­velődéséről. Az előadások listája még nem teljes; ugyanis a Felvidékről és Er­délyből újabb résztvevők je­lentkezésére számít a szer­vezőbizottság. Budapest és Bécs után Szeged is méltó feltételekkel rek összegezzék a járul hozzá a tanácskozás si- művelődéstörténeti keréhez. A szekciók a város központjában, történelmi környezetben dolgozhatnak. A JATE központi épülete és az Irinyi-tömb, az MTA sze­Dürer Kisszövetkezet nyúj ­tott segítséget. Richter Ilona grafikusművész tervezte meg a kongresszus emblémá­ját. A Pénzügyminisztérium, a Művelődési Minisztérium és a Magyar UNESCO Bi­zottság támogatást nyújtott. Az előkészítő bizottság örömmel fogad minden se­gítséget. Ritka alkalom kí­nálkozik arra, hogy a Szege­den megrendezendő ötnapos kongresszuson a hazai és határainkon túli szakembe­magyar kutatá­sok eredményeit. A tanács­kozás anyagát később négy kötetben megjelentetik. t. I. Pályázati fölhívás megismételték a hires, „Szállj, gondolat!"-kórust. A temesvári opera társu­lata a szegedihez Katona Kiss Ferenc szen­tesi festőművész, feleségével, néhai Turi Júlia tanítónővel közösen képzőművészeti ala­pítványt hozott létre egymil­lió forintos tőkével, 35 éven aluli festőművészek részére abból a célból, hogy tehet­ségüket gondtalan körül­mények között teljesíthessék ki. Az alapítvány ösztöndí­ját, mely a mindenkori tőke egyévi kamata, Szentesen rendezett pályázati kiállítá­son lehet elnyerni. A pályázat feltételei: 1. Az alapítvány ösztöndíját megpályázhatja minden olyan 35 éven aluli festőmű­vész, aki diplomáját, okleve­lét a Képzőművészeti Főis­kolán, az Iparművészeti Fő­iskolán szerezte, illetve a Magyar Köztársaság Alapjá­nak tagja. 2. Pályázni csak természetelvű, -felfogású, realista szemléletű festmé­nyekkel lehet. Előzetesen, néhány sorban jelezzék a pályázók a pályaművek be­küldésének szándékát. 3. A pályázatra három képet kell beküldeni, egy kép mérete lehetőleg ne haladja meg az egy négyzetmétert. 4. A pá­lyaműveket a Szentesi Mű­velődési Központ címére (6600 Szentes, Tóth József utca 10—14.), illetve a Bu­dapesti Műcsarnokba kell j erőssége. Az énekések játéka is meglehetősén „patinás", „Szállj, gondolat!"-kétszer A Temesvári Opera Szegeden Több szokatlan dolgot is tapasztalhatott, aki végignéz­te a Temesvári Román Opera Nabucco-elöadását. A kar­mester bevonulása után nem Verdi zenéje csendült föl, hanem előbb a román, majd a magyar himnusz. A füg­gönyt felhúzták, s a szereplök a közönséggel együtt hall­gatták. Aztán: nálunk az sem lurja, hogy a tapsot meg­köszönő művészek a színpad mindkét oldalán meghajol­janak. Végül, a szegedi operában nem hallottam még is­nő. Noha szopránja az am­bitusnak nem minden pont­ján szól egyforma erővel és színben, a kritikus magas hangokat fölényesen birto­kolja. Igen szép és kiegyen­lített mezzoszopránt ismer­hettünk meg Marilena Chi­métlést, a temesváriak pedig különösebb keretés nélkül rici (Fenéna) személyében. Külön ki kell emelni a kórus ihletett éneklését, melyben nyilván oroszlán­(vagy inkább farkas-)része nek emelt kezek jelzik. An­hasonló nál örvendetesebb, hogy egy méretű, 28 magánénekesük kivétellel a főszerepekben van a karigazgató Damian van. A Nabuccót tíz éve remek, egészséges hangokat Vulpének. A zenekari já­játsszák ebben a kiállítás- hallhattunk. (Az Izmaelt tékból a szép hangszínek di­ban. A Ceausescu-rezsim éneklő Nicolae Stan súlyos csérhetők. A vezénylő Ion utolsó éveiben is végig mú- indiszpozícióval küszködött, soron tartották a művet, amely a zsarnoki elnyomás­ról, az elnyomott nép sza­badságvágyáról szól. abban az időben, azt szem, több volt, mint mű­vészi tett... A Nabucco gazdag kiál­képességeit mostani szerep­lése alapján lehetetlen reá­lisan megítélni.) Nagy él­Ez mény volt Airizer Csaba Za­hi- kariása: ha szabad így mon­dani, rokonszenves hang­színe van. Basszusa a sze­lancu sajnos gyakran elvi­selhetetlenül lelassította á tempót, a zenének nem volt természetes lélegzése. Az időnkénti lötyögést tudjuk be a felfokozott izgalomnak. Voltak azonban ihletett pil­lanataik is, különösen szív­rep több mint két oktávját melengető volt a fuvolás né­lítási produkció. Gondolom, könnyedén fogja át, puha hány finom szólóállása. Az ünnepi hangulatú estén a közönség nem csupán az előadásnak tapsolt... Az előadást követő foga­a színlapon „szcenográfia" mélységeket és könnyed ma­címen feltüntetett bukaresti gas hangokat énekelt. A fő­vendég, Hristofenia Cazacu pap statikus figura, s Airi­tervezte a képeskönyvszerű- zer meg tudja adni méltó­ságát. Igen jó benyomást dáson tett Fogel László is. A cím beküldeni. 5. Minden pályá­zó csak egy alkalommal nyerheti el az ösztöndíjat. A pályázat nyertesének 2 éven belül Szentesen, a Kossuth téri Kisgalériában rende­zett önálló kiállítással kell bebizonyítania, hogy milyen eredménnyel hasznosította az ösztöndijat, illetve erről a kiállításról egy művét Szen­tes városi tanácsának kell felajánlania az alapítvány nyomán létrehozandó gyűj­temény céljára. A pályaműveket 1990. ok­tóber ^-án és 3-án délelőtt 9-től délután 3 óráig lehet beadni. Budapesten a Mű­csarnok raktárában, Szen­tesen a művelődési központ Kisgalériájában (Szentes, Kossuth tér 5„ I. emelet). A pályázati anyagból 1990. ok­tóber 18-án a szentesi Kos­suth féri Galériában kiál­lítás nyílik. A kiállított pályaművek közül az ösztöndíjat egy öt­tagú kuratórium ítéli oda a legjobbnak tartott pályamű szerzőjének. Az alapítvánnyal és a pá­lyázattal kapcsolatos rész­letkérdésekről a kuratórium titkára, Kruzslicz Pál ad fel­világosítást, címe: 6600 Szen­tes, Tóth József utca 10—14. Telefon: 79. en kihajtogatható díszletet, s a csillogó-villogó, ám a szereplők karakteréről ke- szerepnek főleg a drámai ré­veset eláruló jelmezeket is. szeiben érvényesült jól ba­A régies stílus határozza ritonja. Legjobb pillanatai­meg az előadás egészét. A ban nagy kifejezőerővel és rendező Dumitru Gheorghiu hangi bravúrral énekelt. Né­munkáját is a látványosság- mileg a nagy román bari­ra való törekvés jellemzi, a tonistára, Nicolae Herleára góndos szituációelemzés nem emlékeztetett hangszíne és fényes magassága. A régies stíl leginkább Margaréta hasonlóan gyümölcsöző az enekesno áriája közben a Nica-Popescu Abigéljét jel- együttműködés alakul ki. fel-alá lemezte. A hanggyilkos szó­temesváriak el­mondták, hogy ez idáig a külföldtől meglehetősen el­szigetelten dolgoztak. Re­méljük, ezután kitárulnak a kapuk és a lehetőségek. Az Újvidéki Opera társulata visszatérő vendég Szegeden, a mieink is jártak már ná­luk. Reméljük", a szimpati­kus temesvári társulattal is rivalda előterében járkál, a fenyegetést az ég- lamot jól győzte az énekes­Márok Tamás Takarékosság takarékon Alacsony volt a lakosság megtakarítási hajlandósága az elmúlt évben. Az előzetes adatok azt mutatják: a lakosság 1989. december 31-i takarékbetét­követelése — a devizaszám­lákkal együtt — 320,9 mil­liárd forint volt. Pakk Ma nyílik Szegeden a technika házában az osztrák Gigant Verpackunk és a Minipack Kft. bemutatója, amelyen különböző termelő­ágazatok szakemberei is­merkedhetnek meg új cso­magolóanyagokkal, prakti­kus segédeszközökkel és fo­rintért is beszerezhető cso­magológéppekkel. A bemu­tató szervezői az érdeklődők termékein próbacsomagolást is végeznek. A bemutató a jövő hét végéig látogatható. (X) Tagozat a Tömörkényben Beszéljünk humánul! Néhány évvel ezelőtt egy idősebb barátom azt mond­ta, hogy akkor tudsz majd a világ dolgairól meggyő­párhuzamosan angolt és né­metet tanulnak. Ezek a tan­tárgyak tartoznak a humán tagozathoz. Nagy előny számukra, hogy a magyart zően beszélni, ha lesz egy- és a történelmet is osztály­séges világképed, ha sok apró mozaikból összeáll a kép. Akkoriban annyi min­den változott, hogy tűnt, a változásnak nem lesz vége, így aztán főnökük tanítja, aki megle­hetősen jó véleménnyel van az osztályról, hiszen fegyel­mezési gondjai nincsenek, úgy a tanulmányi átlag pedig az soha iskolában a legjobb: 4,09. Jómagam is részt vettem REFLEX Nemzedékek szorításában Fiam, halkítsd már le a lemez­játszót! — szólt rám apám úgy húsz éve. Apa, ne ordítson már az a bá­csi! — durcáskodott velem: alig négyéves lányom néhány napja. A két évtized különbséggel elhangzott figyelmeztetéseket, feddéseket (s még mennyivel több, nem idézettet) egyazon személy miatt „szenved­tem". Az illető (akkor még ifjú) embert úgy hívják: Szörényi Le­vente. A minap, amikor a televízió ismét bemutatta az Ezek a fiatalok című filmet, s én megbabonázva ra­gadtam a tévé elé. és alapos család­apa mivoltomat figyelembe véve bár, de némi ex fázissal ordítottam Leventével együtt, hogy „Még fáj minden csók" — nos, ekkor ért ap­ró lányom kijózanító figyelmezteté­se. Több nemzedék szorításában vagyok meg nem értett — kezdtem azonnal sajnálni magam rendkívüli mód. Idősebb bátyáim szinte kilop­tak otthonról, amikor én még kis­srác voltam, hogy rázzam velük a nagverdei szabadtéri színpad kerí­tését, s énekeljük, hogy „Amikor én még kissrác voltam...", a az­tán, ha szüleim reggelente hama­rabb indultak iskolába néhány perccel, mint mi, akkor — kihasz­nálva egy kicsit az időt — béget­tük a lemezjátszót Látszólag nem tartozik ide. de azt is el akarom mesélni, hogy mit éreztem a minap, amikx>r az aranycipősök díjkiosztója kapcsán 8-10-15 éves meccsfelvételeket lát­tam a Telesportban. Hogy az a Fa­zekas milyen káprázatos futballista volt — tudtuk mi azt akkor? Vagy a maga idejében mindenkinek csak a szidás jár? S annak a Váradinak, akiről a stúdióban úgy ömlött a víz, ahogy'csak alkoholistapistákról szo­kott — micsoda bal lába volt? Hogy a 'ra zseniként emlegetett Détári a cipőiét nem vihette volna a fénykorát élő Nyilasinak ... Hogy azt a sokat szidott '82-es vb-csapa­tot de elfogadnánk most! Mindjárt elmesélem, mit akarok mondani ezzel a sok — merem re­mélni: látszólag — zagy vasággal. „Látod, azért voltak nekünk élmé­nyeink" — fogalmazta meg helyet­tem Cseh Tamás a dolog lényegét S most jön, amit nagyon óvatosan akarok kifejteni, nehogy az „ezek a mai fiatalok" hajdan oly diva­tos, legyintéssel kísért kijelentésé­nek sztereotípiájával azonosítsa bárki a mondandómat.1 Tán utólag látonr igazán, mekko­ra élmények részese voltam nem­zedékemmel együtt Tán utólag ér­zem igazán Szörényi dalainak. Nyi­lasi játékának jelentőségét — hogy csak ezen két utóbb felelevenített, meghatározó élményt említsem. Fentebb azt írtam: magam kezdtem sajnálni. Bevallom: ez csak ríz.-Ja volt. Valójában másokat sajnálok, akik nem voltak (lesznek) részesei nemzedéki jelen­tőségű élményeknek. Azt is beval­lom, a fő dilemmám e pont körül van. Mert ha most körülnézek, csak sivárságot s ádáz (szó)csatát látok. Nem oly dolgokat, ami a maiaknak melengethetné később nosztalgiára hajlamos szívét. De lehet, hogy csak arról van szó: ne­kem nem (látható, tapasztalható! élmény, ami másoknak, ma — az? Örömmel venném, ha erről győzne meg valaki. Addig csak nosztalgiá­zok. Szörényi szövegével: „Azt hit­tem, jó lesz majd, ha egyszer én is nagy leszek." (baiogh) lőttek az egységes világkép- egy órájukon, melyen nem nek, gondoltam akkor. De volt nehéz észrevenni, hogy mára, azt hiszem, igazat ad- tudásuk igen nagy területet hatok neki; beláthatóvá vált, ölel fel, s az irodalomból hogy a „dolgok" egyazon tanultakat is kellő bizton­világ különböző oldalai. És sággal alkalmazták a tör­mégis, ha az ember vissza- ténelemórán. Ügy tűnt, bár gondol tanulmányaira, elő- ez manapság ritka, hogy tűnik, hogy az egyes tan- számukra fontos a tudás, tárgyak mennyire elkülö- Így számomra beláthatóvá nültek egymástól, pedig vált, hogy nem is annyira ugyanannak a világnak kü- a tanítási módszeren múl­Iönböző oldalairól volt szó. nak a jó eredmények, ha­Mindebből annyi lenne a nem a diákok hozzáállásán tanulság, hogy nem lehet és a tanár személyén. Bár élég korán kezdeni a tudás nyilvánvalóan a módszer egységesítését, felhívni a sem mindegy. A történelmet figyelmet az ismeretek egy- például úgy tanulják, hogy másba fonódására. kronológiában lássák az Erre tesz most kísérletet egészet, és ne csak a poli­a Tömörkény István Gim- tikatörténetet ismerjék, ha­názium az 1989/90-es tanév- nem a kor embereit, filozó­ben indított humán tagozat- fusait, irodalmi alakjait is. tal, azaz az I/B osztállyal. Bár nehéz a tantárgyak ösz­Hogy miért pont humán ta- szehangolása a tananyag fel­gozat indult? Erre dr. Kühn osztása miatt, de az időbeli János igazgató válasza az párhuzamosság nem feltét­volt, hogy a szegedi közép- lenül szükséges. Az önálló iskolák többnyire a reál- gyűjtőmunka és jegyzetelés, tárgyakra „álltak rá" s ér- mellett a nyelvi kifogásta. tekvesztett társadalmunk- lanságra is törekednek. A ban feltetlenúl szükségelte- humán tárgyakban való el­tik egy nemcsak neveben, mélyüléshez természetesen de tartalmaban is_ humán a ^ tárgyakat tanítók po­ertelmiseg. Az első besek zitív hozzáállása is szüksé­magvart heti három, törté- ges> és úgy tűnik> ez ^ neimet szinten három, mu- ^dben van. A hírek sze_ vészettörténetet és ének-ze­rint jövőre is indul humán nét heti egy-egy órában ta- tagozat a Tömörkényben, nulnak, kiegészítve az eleg intenzív nyelvképzéssel — Podmaniczky Szilárd

Next

/
Oldalképek
Tartalom