Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80, évfolyam, 37. szám 1990. február 13., kedd POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint y Nehézbombázók nélküli ország Munkásőrök régi ruháikban — Á Traktor utcába nem traktorral járnak... — Kelet-európai intim A volt honvédelmi miniszter, bizony — arniaőn va­lamely oknál fogva szörnyű haragra gyúladott —, meg­megpofozta segédtisztjét, ám ez csak amolyan mukarenkói pofonnak minősült, hiszen maga a segédtiszt — azóta at­tasé — ismerte el ennek pozitív pedagógiai hatását azzal, hogy azóta is minden évben felköszönti „mesterét" szüle­tése napján. Volt munkásőrvezetök éllen indított vizsgálatot az ügyészség; bár nem illik prejudikálni, mégis: nem zörög a haraszt, tartja a régi mondás. Talán megnyugtató so­kak számára, hogy a munkásórök továbbra is használhat­ják egyenruháikat, amennyiben azokat megfosztják a sal­langoktől (rend- és rangjelektől). Nem tudhatni, mekkora erre a volt munkásörökben az igény, bár tény, hogy a fizikai munkát végzők nagy előszeretettel használják mind a mai napig a nehezen elnyűhető, a „seregben" haszna- M . latos — annak idején vásárolt, vagy „lehátékázott" — zöld Mongólia gyakorlónadrágokat, s -zubbonyokat. A „Czinege-gate" és a ..munkásör-gate" ügyekről la­punk második oldalán olvashatnak bővebben, az ötödiken pedig... nos, ott egy új budapesti szolgáltatásról. A Szovjetunióban egyide­jűleg három szövetséges köztársaságban — Örmény­országban, Azerbajdzsánban, és most Tádzsikisztánban van immár rendkívüli ál­lapot. Bár a hivatalos be­jelentés erről nem szól, nyil­vánvaló, hogy Tádzsikisz­tánt is elérte a nemzetiségi konfliktusok hulláma, s en­nek nyomán robbantak ki a rendbontások, pogromok. Tádzsikisztánban — a má­sik két köztársasággal el­lentétben — nem Moszkvá­ból rendelték el a rendkívü­li állapotot. A helyi vezetés ezzel a lépéssel nyilván az előbb-utóbb várható közpon­ti döntést előzte meg. A szovjet központi sajtó a kö­zelmúltban semmi olyanról nem számolt be, ami azt jelezte volna, hogy Tádzsi­kisztánban is kiéleződött a helyzet. Izmosodó ellenzék Sandi István In memóriám Szegedi Egyetem Az. idén huszonnyólcadik évfolyamába lépett Szegedi Egyelem, cimű újság — reméljük, használ­hatjuk még e szót — életében újabb, valószínűleg ne­hezen kiheverhető, meglehet, sorsát végleg megpecsé­telő esemény történt: tegnap jelent meg hetilapként utoljára. E tény közvetlen oka a teljes anyagi ellehe­tetlenülés; a továbbiakról Sulyok Erzsébet cikkéből értesülhetnek, amely, lapunk ötödik oldalán található. A valódi piaci igényeket és a gazdasági megfontolások túlzott szerepét ismerve is, sokunkat érzelmileg érin­tett a hír: hiszen lapunk számos munkatársa pályája jelentós részét az egyetemi újságnál töltötte... Bulgária A cár is csak ember A Spanyolországban élő volt bolgár cár első ízben jelent meg vasárnap a bol­gár televízió képernyőjén. A legnézettebb adásban, a Va­sárnapról vasárnapra című műsorban sugárzott 50 per­ces interjúban az 53 éves II. Simeon kifejtette, hogy bízik a mostani szófiai ve­zetés jó szándékában, és rea­lizmusában. Ügy vélekedett, hogy a 13 évszázados törté­nelemmel rendelkező or­szág meg fogja találni az őt megillető méltó helyet Eu­rópában és a világbaiv. A demokratikus világ támo­gatni fogja, sőt már most is támogatja a Bulgáriában megkezdődött átalakítást és megújhodási — mondotta az egykori bolgár uralkodó. A Madridban rögzített in­terjúban. Simeon kijelentet­te, hogy egyszerű állampol­Tadzsikisztán gárként szeretne élni a tel­jesen demokratikus, több­pártrendszerű bolgár köz­társaságban. Az interjút ké­szítő újságíró átadta Sime­onnak a bolgár igazságügyi minisztérium dokumentu­mát, amelyből kitűnik, hogy az egykori cárt nem fosz­tották meg bolgár állam­polgárságától. „Ez életemben az egyik legszebb ajándék" — jelentette ki az ex-cár az okmány átvételekor. Simeon 1946-ban, kilenc­éves korában távozott ha­zájából, és most családjával együtt Madridban él. Az interjúban hangsúlyozta, hogy szerte Európában ki­váló üzleti és politikai kap­csolatokkal rendelkezik, és szívesen segítené országát a jelenlegi gazdasági vál­ság és elszigeteltség leküz­désében. „Preventív" rendkívüli állapot Rendkívüli állapotot hir­dettek ki hétfőn Tádzsikisz­tán fővárosában. A közép­ázsiai szovjet köztársaság legfelsőbb tanácsának elnök­sége a dusanbei helyzet „rendkívüli kiéleződése, a közrend megsértése, töme­ges rendbontásoktól és pog­romoktól kísért szélsőséges megnyilvánulások" miatt rendelte el a rendkívüli in­tézkedések alkalmazását. A tádzsik fővárosban este 22 órától reggel 6 óráig kijárá­si tilalmat léptettek életbe. A város katonai parancs­nokságát a köztársasági bel­ügyminiszter vette kezébe. Első ízben jelentek meg a mongol ellenzék vezetői a központi ellenőrzés alatt mű­ködő helyi televízió képer­nyőjén. Minderről a Reuter számolt be ulánbátori la­kosokra hivatkozó jelenté­sében. A Mongol Demokratikus Szövetség nevű csoport kép­viselői egy vasárnapi nagy­gyűlésen szólaltak fel, és engedményeket követettek a kommunista vezetéstől: a televízió e megmozdulásról sugárzott reszleteket. A de­monstráció december óta az ötödik volt Ulánbátorban;az ellenzéki csoport egyik veze­tője —, s a tévénézők ezt is Kanada láthatták — a tömeg előtt azt követelte a kormánytól, hogy az adja meg a mozga­lomnak az ellenzéki párt hi­vatalos státusát. Követelte továbbá, hogy a hatóságok biztosítsanak helyszínt a de­mokratikus szövetség febru­ár 18-ra tervezett első kong­resszusának, valamint tele­fonokkal és másolókkal fel­szerelt állandó irodákat kért. A központi televízió már többször is sugárzott részle­teket az ellenzéki megmoz­dulásokról, de az ott elhang­zott követelések eddig nem szerepelhettek az adósuk­ban. Keleten és Nyugaton nyitott égbolt A „Nyílt égboltnak", a nyíltságnak elvét a nemzet­közi kapcsolatokban terjesz­szék ki a Földre, a tengerek­re és az űrre is — javasolta Eduárd Sevardnadze szovjet külügyminiszter hétfőn, az ottawai konferencia meg­nyitóján. a kölcsönös kato­nai légi ellenőrző repülések­ről kötendő egyezményről az első napokban külügymi­niszteri szinten tárgyalnak a NATO- és VSZ-tagországai A miniszter nem ismételte meg a korábbi szovjet ja­vaslatot, hogy a két szövet­ség közös gépparkkal és sze­mélyzettel hajtsa végre az ellenőrző repüléseket, de ki­tartott amellett, hogy a kontrollnak ki kell terjednie a résztvevő országok külföl­di támaszpontjaira is. Ez a gyakorlatban a japáni, a Fülöp-szigeteki és a dél-ko­reai, amerikai támaszpon­tokra vonatkozik, amelyek ellenőrzése elöl Washington elzárkózik. Sevardnadze álláspontja szerint a „Nyílt égbolt"­egyezményt úgy kell kiala­kítani, hogy kapcsolódhassa­nak ahhoz a jövőben köten­dő, hasonló jellegű egyezmé­nyek. A VSZ-tagországainak az egyezmény kérdéseiben elfoglalt álláspontját a ma­gyar külügyminiszter ter­jeszti majd elő — közölte (Horn Gyula, mint a konfe­rencia második szakaszának otthont adó ország képvise­lője, a miniszterek között utolsónak, kedden szólal fel). James Baker amerikai külügyminiszter azt hangoz­tatta, a NATO célja a stabi­lizáló jellegű fegyverzetkor­látozási, bizalomépítő intéz­kedések mielőbbi megköté­se, hogy azokat a lehető leg­nehezebb legyen semmissé tenni. A miniszter kitért a bécsi haderöcsökkentési tár­gyalásokra is, amelyeket Se­vardnadze nem említett. Közvetve elutasította Mihail Gorbacsovnak azt a javasla­tát, hogy a két. nagyhatalom egyenlő létszámú katonasá­got tarthasson Európában. Baker kitartott amellett, hogy a földrajzi helyzet szükségessé teszi a szovjet csapatok létszámánál 30 000­el több amerikai katona európai állomásozását. Bí­rálta, a bécsi szovjet állás­pontot a repülőgépek szá­mának csökkentése kérdése­ben is. Az eddigi szovjet ja­(Folytatás a 2- oldalon.) A választásokról ­kisebbséyí szemszögből Mondják: semmiség, hogy az új választójogi törvény külön nem tér ki a kisebb­ségi . helyzetű népcsoportok­ra, hiszen „ha valami, akkor a nemzetiségi politika jól ment az elmúlt negyven év­ben is." Különben is: sem­miség, a „nagy egész", a demokratikus átalakulás szempontjából, hogyan ala­kul néhány százezer ember érdekeinek képviselete. A romániai belső változások azonban különösen időszerű­vé tes&ik, hogy a nemzeti­ségek szemszögéből vizsgál­juk meg, hogyan működik a mi új választójogi törvé­nyünk. Egy gyakorló jogász és két kisebbségi vezető ál­láspontját kötöttük csokor­ba. Szeged egyik választási bizottságának tagja, dr. Könczöl László kijelentette: — Korábban közjogi kérdés­nek tekintették a népképvi­seletet. A monolitikus ál­lamberendezkedés idején központilag ügyeltek arra, hogy a társadalom — kor, nem, vallás, nemzetiség stb. szerinti — megosztottságát tükrözze az Országgyűlés összetétele. A jelenlegi vá­lasztójogi törvény e szem­pontot kétségtelenül nem tartalmazza. Elsőbbséget a demokrácia, az alulról való építkezés kapott. Így a lát­szat az, hogy például a nem­zetiségek érdekei nem érvé­nyesülhetnek megfelelően, holott — úgy gondolom — az egyeni képviselő-jelölt­séghez szükséges 750 ajánló­cédulát a rátermett szemé­lyek — nemzetiségi hova­tartozástól függetlenül. — össze tudják szedni. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a nemzetiségeket az összetartja-e, hogy egy adott kisebbségi népcsoporthoz tartozónak vallják magukat. Szerintem gazdasagi és poli­tikai érdekeik alapján a többségi nemzethez hasonló­an megosztottak. S ezen ér­dekek képviselőjét ki kell tudniuk választani a külön­böző pártok jelöltjei közül. Csongrád megyében — 1988-as adat szerint — kö­zel 1500 szlovák, román, szerb és horvát, továbbá közel 7 ezer 500 cigány él. A „legnagyobb kisebbség" szószólójának, dr. Szirtesi Zoltánnak, a cigányok sze­gedi önkormányzata tanács­adójának véleménye szerint: — Az új választójogi tör­vény nem vette figyelembe azt a történelmi tényt, hogy Magyarország többnemzeti­ségű ország. Mi azt szeret­tük volna, hogy a cigányság — lakjék bárhol — orszá­gosan indított jelöltjeinkre szavazhasson. Egy-egy vá­lasztási körzetben oly keve­sen élünk, hogy szinte lehe­tetlen 750 ajánlócédulát ösz­szeszedni a cigányok jelölt­jének. Így Szegeden nincs cigány képviselőjelölt. Az országban egy-egy adott párt színeiben indultak ci­gány képviselőjelöltek, de megválasztásuk esetén a Parlamentben az összci­gányság érdekeit nem, csak pártjuk programját képvi­selhetik. A cigányság töme­gesen nem fordult egyetlen nagy párt felé sem. Márpe­dig a jövendő Országgyűlés összetétele a pártok válasz­tási harcának eredményétől függ. A kisebbségek orszá­gos képviseletét a Minisz­tertanács mellett létrehozott Nemzetiségi Kollégium len­ne hivatott pótolni. E fele­más megoldásban azonban egyáltalán nem közömbös, ki képviseli a kollégiumba meghívott 7 kisebbséget. A délszláv szövetség elnö­ke, dr. Rusz Márk úgy vél­te: — A nemzetiségek lakta területek érdekeinek képvi­seletére továbbra is szükség van, így például a nemzeti­ségi községek összevonásá­val kialakított választókör­zetben kellett volna saját képviselőjelölteket indítani. Addig, amig a kisebbségek szempontjai nem épülnek be a választójogi törvénybe, nem marad más választásuk a nemzetiségeknek, mint megtalálni azon független jelölteket, aki — az eltérő gazdasági és politikai érde­keiken túlmutató — közös céljaikat képviselik a jö­"vendő Parlamentben. Most is előrelépés lenne, ha a nemzetiségek külön-külön megkapnák a képviselet jo­gát — például az országos listán. Később megoldást hozhat az önálló nemzetisé­gi szervezetek létrehozása is. A választójogi törvény hiányossága azért okoz fe­szültséget, mert veszélyezte­ti a kisebbségek helyzetében eddig elért eredményeket. Mert való igaz, a Kádár­korszak nemzetiségi politi­kájának voltak eredményei, de a deklarált jogok mellett az asszimiláció igen erős volt. Hogy mást ne említ­sek: a nemzetiségi oktatás vagy csorbát szenvedett, vagy megszűnt. Pedig — to­vábbra is — szem előtt kell tartani, ne a nemzetiségek létszáma, hanem maga a lé­tük határozza meg jogaikat. Ez különösen jelentőssé vált ma, amikor a határ menti területeken élő nemzetisé­gek helyzete reflektorfénybe került: e népcsoportoknak szorosabb a kapcsolata az anyaországgal, az ízt történ­tek ott mintául szolgálhat­nak. Tehát a nemzetiségek jelentette „híd" áll, a „for­galom" növekszik, de nem szabad megfeledkezni a „híd karbantartásáról" sem. Ojszászi Ilona Beteg tárgyak gyógyítói A budapesti Néprajzi Mú­zeum után a debreceni Dé­ri Múzeum rendelkezik a legjelentősebb népművészeti gyűjteménnyel. A múzeum restaurátor műhelyében most kiegészítik, kijavítják a régi sérült kerámiákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom