Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

3 1990. január 13., szombat Vastagh Pál az MSZP kezdeményezéséről Elszámolást, nem leszámolást! Nagy visszhangot kiváltó bejelentést tétt a Magyar Szocialista Párt elnöksége: semmiféle közösséget nem vállalnak az elmúlt korszak olyan közismert vezetőivel, mint Biszku Béla, Gáspár Sándor, Korom Mihály, Németh Károly, Pullai Árpád. Álláspontjuk szerint szükség van egy parlamenti ad hoc-bizottságra, amely előtt vagyonnyilatkozatot kellene tenni valamennyi, az elmúlt tíz évben hivatalban volt állami vezetőnek, országos és megyei pártvezetőnek, illetve fővárosi és megyei tanácselnöknek. Ez az elhatárolódás a korábbi MSZMP prominens személyeitől régóta várt, sokak szerint talán már meg is késett lépése volt az MSZP-nek. A közvélemény meglehetősen tanácstalan a tekintetben, hogy valójában mi is fog történni? Vastagh Pátt, az MSZP vidéki titkárát arra kértük, részletezze pártja állásfoglalásának tartalmát. — Azzal kezdem, amiről az lehet a mércéje, hogy az eddig a sajtóban alig esett adott időszakban, miként gyarapodott az illető pártvagy állami funkcionárius. szó: allá&iogialásunKnaik a mára, illetve a jövőre vonatkozó részével. A politikai hivatalnok anyagilag, élet tisztasága, az MSZP erkölcsi hitele érdekében kezdeményeztük, hogy pártunk valamennyi mai vezetője és vezető testületeinek! Egyébként más demokratikus országokban, ahol ugyancsak vannak gazdag emberek, ez bevett szokás, kialakult mechanizmussal. ^fttJyi™? Vagv°nT' rendszeres vizsgálatokkal. Á lajkozatot. Ezek a nyüatko- helyzet valóban zatok a napokban meg is L. , .. . . _ magánügy. Ez természeteSKe/ ytezu ® addig a11 igy' amíg Va" dSttL Zrt kévvtselőlmt- laki közszereplést; politikai etatista part Képviselőjelölt- {unJcciót nem vállal> Aki jei is. nem akar politikus lenni. Ami a múltat illeti, első- annak valóban csak az adósorban azoknak a politiku- hatósággal van elszámolnisoknak a nevét soroltuk fel, valója. Aki viszont állami. akiket az elnökség vélemé- vagy pártfunkciót vállal, nye szerint politikai felelős- annak a nyilvánosság előtti ség terhel a reformok leié- vagyoni kezesében. Az ő esetükben vállalnia kell. Ennek vizsgálatnak Ikell tisztáznia lünk is természetessé elszámoltatást is nákell a személyes felelősseget, válnia, ez a közéleti, politiEzért javasolja az elnökség, kai erkölcs egyik pillére. az MSZP parlamenti képviselőcsoportjának, hogy az kezdeményezze: mindazok, akik 1980 óta parlamenti képviselők, miniszterek, államtitkárok, állami főhivatalnokok. megyei tanácselnökök, párttitkárok voltak, tegyenek utólagos vagyonnyilatkozatot. — Szóba került a vagyon— íz' MSZP-nek ezzel a kezdeményezésével kapcsolatban elhangzott olyan megjegyzés, hogy nem több, mint választási fogás. Miért pont most hozták nyilvánosságra az öt nevet, és miért csak ezt az ötöt? — Az, ho©2 mi választási nyilatkozat iníéTményT'ívem f0^ ® ™ "em. megítélés gondolják, hogy az önök kerdesfi Teíiy,-,„ho^,a ™ kezdeményezésének az a része, amelyik a jelenre és a jövőre vonatkozik, nem fog igazán tetszést aratni? PélpártunkV>n belül már 0 kongresszuson szenvedélyes viták alakultak akörül, hogy legyen-e etikai bizott., , ...... , .. ság, és miként számoljunk dául a többi part koreben, el a múltul Tulajdonképamelyeknek önök szintén ja- pen egy éve mondjuk, hogy vasalták, hogy vezetőik, le- elszámolásra van szükség, endó képviselőik tegyenek Po2S»a« ímJe kaposvári be. .. ,, szédében fogalmazta meg hasonlo vagyonnyilatkozatot. el&zör hogy eIszámoiasra, Arra gondolok, hogy manap- de nem leszámolásra van ság a magántulajdont, a va- szükség. Ami pedig a névgyont a vagyonosodást egy- sort illeti- a megnevezett . ... . . , . . politikusok valóban különbre inkább privát ügyként ^ ^ szerepet játszottek kezeli a társadalom, "' annak a jobb módú része. — Itt nem az a hogy kinek mekkora vagyona van. hanem az, hogy politikai, állami tisztségét betöltve, nem használja-e az ezzel járó lehetőségeket, a főleg a reformfolyamatok megtör, panásában. Megnevezésük kurd ugyanakkor nem jelenti azt. hogy másokat nem terhel politikai felelősség. Egyébként a mi állásfoglalásunk egyben az egész Lázár-korszaktól, annak hibás gazdahatalmat vagyona gyarapításához. Márpedig ennek akár menet közben, akár a hivatalból való távozáskor csak szak tizenkét évig tartott Pusztai Éva SZOMSZÉDOLÓ A „kegyeltek" ne dicsekedjenek! Össznépi kenyérszeletelés ' Nem találkoztam még emberrel, aki nyíltan bevalotta volna, hogy örül a fogyasztói áremelkedésnek. Ugyanis ez mindenkit sújt, főleg, ha a fogyasztói kosárban alig jut másnak hely, mint a drágaságnak. Az már más, hogy a nagy summa egy szegletével egyetért, mert érdekében áll, mivel ebből él. Aki sertést tenyészt, tehenet fej, búzát vet — költ rá, dolgozik vele, s haszon nélkül aligha lehet sikerélménye. Igen ám, de ezt a disznót le kell vágni, fel kell dolgozni, üzletben eladni, a tejből zacskóstejet, vajat, s egyebeket készíteni, a búzát megőrölni, s megsütni kenyérnek vagy kalácsnak. Ebből is emberek és vállalatok élnek. Mindenki vigyáz, hogy a maga részén ne essen csorba. Eddig még az állami bölcsesség — lehet, hogy ez mindig is csak látszat volt — úgy, ahogy igazságot tett, s a nagyhangúnak, vagy épp vészesen ievegő után kapkodónák dugiban a zsebébe nyomott egy kis pénzt. Arra nagyon vigyázott, hogy a ,Jkegyeltek" ne dicsekedjenek az épp kimaradták előtt. Aztán ahogy elfogyott a mindannyiunkéból adható gazdaságot kenő pénz, mindjárt a piacgazdaság nemes és józan ésszel is felérhetően üdvözítő voltától lett hangos az ország. Az első lépés sikerült, az árak már láttatnak valamit a valóságból, cáakhogy a jövedelmek nem tartanak ezzel lépést. A maguk módján így tükrözik az üres zsebű valóságot. Most többek között ez élelmiszerárak zöme is magasabb szinten ..újult meg." S már az életbelépésük napján feszültséggel terheltek. A termelők szerint nem tartalmaznak kézzelfogható jövedelmet, csak esetleg a költségek növekedését ellensúlyozzák. Ezzel konzerválják a mezőgazdaságnak az agrárolló nyílásából származó veszteségeit. A középen álló feldolgozó két tűz közé került, ugyanis elvileg többet fizethetne a portékáért, de ki önmaga ellensége? Továbbhárítani már nem tudná „nagylelkűségét", mivel az elvadított, elűzött vásárló fityisz helyett üres bugyellárisát mutathatná csak. Vannak, akik azt tartják, a korszerűtlen, túlcentralizált feldolgozóipar fogyókúrájától várható a megoldás. Meglehet, de ennek is ára van, a semmiből nem lesznek maszek vágóhidak, kis pékségek és aprócska tejüzemek. Ha már léteznének, akkor teremtődne meg a megméretés realitása. Addig a jogos bírálatok mellé 'becsúszhat a bűnbakkeresés olcsóbb, de mégis önnyugtató -mechanizmusa. E három érintett terület nagyvállalati vezetőinek szemszögéből miként fest a tájkép, áremelés után? Lássuk sorjában. Vékonyan kent vastag karéj A Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat termékei átlag 25 százalékkal drágultak. Mi marad ebből a saját hasznukra? — gondolom, mindenkinek ez lenne a kérdése. Az enyém sem más. Gajdán István igazgató: — A liszt ára átlagban 23 százalékkal ment feljebb. Nálunk azonban más költségek is jelentősek, így az energia, a viz- és csatornadíjak. A kalkulációnál ezek közül f>em mindegyiknek tudtuk a pontos mértékét. Ha mindezt ismerjük, itt is kijött volna a húsipari 32 százalék. Vagyis mínuszban vagyunk. — Ez azt jelenti, hogy hamarosan fölé mennek a mostani tájékoztató jellegű, teszem azt 20 forintos kilónkénti rozsoskenyérárnak? — Egyelőre ezt nem tervezzük. Akkor még nincs nagy baj, ha a forgalmunk nem csökken vészesen. Ha éves átlagban a '89-es teljesítményt megismételjük, az maximum 4—5 százalékos jövedelmezőségre elég. — Jelen pillanatban csökken a fogyasztás? — Elsősorban a drágább termékeké, például a mákos rétesé és más süteményféléké. A sütőipari cikkeinkből 15—20 százalékos menynyiségi visszaesést észlelünk. A kenyéreladások ném csökkentek ennyire. Nem hiszem, hogy most eldönthető a prognózis, töretlen kenyérevésünkkel meg tudjuk-e teremteni azt a volument, amivel nem sodorjuk veszteségbe, vagy kényszerű áremelésbe a sütőipart. Egy összetevő azonban „biztató". Ha a kenyér Nagy László felvétele mellé való még drágább, mint a kenyér, akkor a vastagon kent vékony szelet helyett a vékonyan kent vastag szelet lesz a „népszerű". Ugyanis, enni kell valamit. Ma sok — két éve elfogyott Márpedig a vaj és tejfel árucéduláján 'igencsak vastagon fogott a ceruza. A tejtermékek 42 százalékos drágulása az igen magas átlagot is magasan fölülmúlja. Miből adódik e tetemes különbség? A választ Scliopper János, a Csongrád Megyei Tejipari Vállalat igazgatójától vártam. íme: — Az alapanyag-áremelés 34 százalékos. A 3 forint 10 fillérből azonban 90 fillért nem érzékel a tehenes gazda. Ugyanis, ezzel az öszszeggel az állami támogatást váltottuk ki. Emellett csökkentek fiz árkiegészítések, s az energia, valamint a csomagolóanyagok drasztikus drágulását is bekalkulálta a trösztünk. Ajánlott áraink az egész országban egységesek. — A fogyasztás miként módosulhat? — Idén 10—20 százalékos visszaesésre számítunk, elsősorban az ízesített tejtermékekből, és például a drágább, ínyenc csemegékből, füstölt sajtokból. Tavaly is volt áremelés, akkor országosan 8—10 százalékkal csökkent a belföldi kereslet. Megyénkben ezt a jugoszlávok kompenzálták. Mi ellenezzük a kiviteli tilalmat. A legnagyobb rohamot is bírtuk, igaz beletelt pár órába, mire a hirtelen „kifosztott" boltokat újra feltöltöttük. — Ebből azt hallom ki, hogy várják a jugókat. — Igy igaz. A tejtermelés most nagyobb, mint a belső fogyasztás. Viszont, nem szeretnénk emiatt lecsökkenAz inflációval vívott több éves állóháború után a jugoszláv szövetségi kormány az új év kezdeitén általános támadást indított az árak letörésére. A gazdaság stabilizálását és valódi piaci viszonyok kialakítását célzó, drasztikus intézkedéseket bejelentő A ti te Markovics kormányelnök expozéját a szövetségi képviselőház képviselői megdöbbenten hallgatták, hiszen a karácsony előtti ülésen bejelentett, váratlanul kemény stabilizációs programot az előkészítők olyan szigorú titokként kezelték. hogy — a szokásossal ellentétben— szinte semmi sem szivárgott ki a tervekből. Az új, konvertibilis dinár (1945 óta a harmadik) értékét, fél éven keresztül — az országban már amúgy is mérvadó — a nyugatnémet márkához igazítják úgy, hogy 7 dinár egy márkát ér, 12 dinár pedig egy dollárt. Ez az új dinárnál négy nulla eltörlését teA nagy mutatvány szi lehetővé, fgy például a korábbi 10 ezer dináros papírpénzeket most egydináras fémpénzekkel helyettesítik, jelentősen megkönynyitve ezzel a külföldi turisták dolgát akiket eleddig gyakran az őrületbe hajszolt a pénztáraknál az a tény, hogy a jugoszlávok a korábbi új dinárhoz — számoláskor — még hozzácsaptak két nullát. „öreg dinárban" számolva. Az érthetőség kedvéért tehát, az „egymillió" most egy (leg)újabb dinárral egyenlő. Az egyszerűsítés osztatlan sikert aratott, mikor Ante Markovics a Parlamentben felmutatta az új pénz mintapéldányát, a képviselők viharos tapsra ragadtatták magukat A honatyáknak azonban a következő bejelentés már arcukra fagyasztotta ' a mosolyt A bérstop ellen hevesen tiltakoztak — többek között azzal érvelve, hogy a társadalom ezt a megszorítást már nem viseli el —, de a szavazásnál (a Szerb Köztársaság képviselőinek kivételével) furcsamód mindannyian a bérbefagyasztás mellett voksoltak, meri. az az új program részeként az, 1989-tes 2 ezer 500 százalékos inflációt '90ben 13 százalékosra ígéri. A dolog pikantériája abban rejlik, hogy ezzel egy időben a kormány megnövelte alkalmazottjai bérét. A szakszervezetek tiltakoznak, a sztrájkok mindennaposak, a demokrácia, s a többpárti pluralizmus jegyében fogant, újonnan alakuló pártok között egyre többen tündökölnek nacionalista színekben, igy előfordulhat. hogy Jugoszlávia előbb hullik darabjaira, mint a köztársaságok (és tartományok) gazdaságát szövetségi szinten együttesen stabilizálni sikerül — állítják egyes szakértők. * Az újvidéki Magyar Szó, a világ legnagyobb oldalszámú magyar nyelvű napilapja ezentúl Magyarországon is megvásárolható. Szegeden a Dugonics téri hírlapárusnál kapható, 15 forintos árban. amiért az olvasó hétfőn a nívós Sportvilág, szerdán a Szivárvány című családi „kis újságot", csütörtökön az RTV, szombaton a Kilátó kulturális magazint, illetve mellékletet is megkapja. A vasárnapi Magyar Szó 32 oldalas terjedelemben jelenik meg. Emellett az újság vásárlói tárgysorsjátékban vehetnek részt, melynek főnyereménye egy személygépkocsi. Varga Iván teni az állatállományt. Két éve még elfogyott idehaza az a tej, ami most sok. Bízunk benne, hogy egyszer lesz az embereknek erre is pénzük, s akkor ismét elérjük a régi szintet. Addig a különbözetet sajtként, vajként, tejporként külföldön értékesítjük. — A vállalat pozíciója miként változhat? — Az egyik legsikeresebb esztendőt tudhatjuk magunk mögött, elsősorban a jó exportárak, és a kishatár menti forgalom miatt. Az idén csökkentek az exportárak, de még így is meg kell tudni találnunk a számításunkat. A biztonságos feldolgozást szolgálja a nyáron üzembe helyezendő makói tejporüzem. A hús helyett egymást méregetik A 32 százalék, és a 250 forintos combár lerágott csont. De annál emészthetetlenebb. Ha ezt a 65 forintos átlag felvásárlási árhoz viszonyítjuk, nehezen érthető a távolság. Egy kisvágóhídi ismerősöm szerint, ez majdnem reális. Űgy 68 forint körüli alapösszegből indulhattak ki az „árkonstruktórök". Ennyi előzmény után lássuk a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát termeltetési és kereskedelmi igazgatójának, Pataki Karolynak a véleményét. — A helyzet az év végén kezdett tarthatatlanná válni, a tőkehús-értékesítés veszteséget okozott, amint egyre feljebb kúszott az az összeg, amiért a termelő hajlandó volt átadni a sertését. Emiatt novembertől januárig U-ról 25 forintra ment fel az átmeneti ártámogatás. — Az egymásra licitáló feldolgozók gerjesztették ezt a spirált? — A dunántúliak most is többet kínálnak, ugyanis, ott több a vágókapacitás, mint a sertésmennyiség. Mi tartjuk magunkat a 65 forinthoz. Ugyanis, ha ennél többet fizetünk, a belföldi és exporttermelésen kevesebb mint 5 százalék haszon marad. Nem lehet nem figyelembe venni a piaci impulzusokat. Belföldön az olcsóbb termék kelendő, s abból is kevesebb. A külpiac viszont nem díjazza a mi költségnövekedésünket. Az exportszubvenció leépítése azt mutatja, a kormánynak nincs szüksége erre a devizára. Ugyanis, támogatás nélkül csak kismértékű, a piacon maradást szimbolizáló exportot bír el a vállalati gazdálkodás. — Van mit vágniuk? — Nehezen indultunk. A hónap elején 57 ezer sertésre volt szerződésünk, a tavalyi hasonló időszak 238 ezrével szemben. A termelő most mérlegel, kinek adja oda. Szerintem, a hónap végére beáll a normális szint Addig munkanapokat ütemezünk át. A mezőgazdaságban megvan a kellő mennyiségű élő állat, nem tarthatják a végtelenségig. — Hogyan áll a vállalat? — Elsősorban a tavalyi exportárak miatt jó évet zártunk. Most úgy néz ki, hogy az NSZK és Svájc kivételével még a szalámi sem nyereséges a megvont támogatás miatt. Árakat kéne emelni, ami nem lesz könynyű. Az exportszükséglet épp olyan bizonytalan, mint a belföldi. Hát, nem túl szívderítő ez a költségvetés — vállalat — mezőgazdasági termelő közötti kifárasztásos taktika. Hogy mi lesz a vége, megjósolni is kockázatos. Tóth Szeles István \