Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

r I 1990. január 2., kedd A politikai élet felbolydult méhkasából már nemcsak döngicsélő, hanem fuUánk­jaikat próbálgató egyedek is kiröppentek. A7. új pártok, és a pártszerűen is működő egyesületek, szövetségek, társaságok, moz­galmak és baráti körök minden oldalról megpróbálják a hatalom türelmét. Sokan úgy vélik, a szakadék felé sodródik ez az ország mert túl sok változás történt rö­vid hét hónap alatt, s — ahogy odafönt • fogalmaznak — kezelhetetlenné válhatnak a folyamatok. (Dlusztus Imre, január 2.) Ügy néz ki, a saját ellátásukra sertést, oprójószágot tartók, s azok, akik semmi­lyen integrációnak nem tagjai, a szabad­piac farkas törvényei szerint, önmaguk tudják csak a gondjaikat megoldani. De ha mondjuk, hajlandók megfizetni a hiva­talosnál magasabb kereselet-kínálat szülte árakat, kiderülhet, hogy ráfizetéses szá­mukra az állattartás. A spekuláció egyet­len hatékony ellenszere az árubőség le­hetne, de ennek a tervezett importmeny­nyiség sem teremt fedezetet. Többre meg nincs pénz az államkasszában. (Tóth Sze­les István, január 4.) Mi, munkósőrök önlkönt, saját dtiaitározasúmk <Ss a szocializmusba vetett MtóiTiIkMl vezetve vál­laljuk — megfogyatkozott szabadidőink terhére is a szolgálatot, a kiképzéssel járó feladj tóik .a t­Tesszük ezt azúrt, mert biztosak vagyunk benne, Ihogy a reformot csak rendezett körülmények, köz- és az áillamihLztonság keretei között lehet megvalósítani. Ha ezek a tényezők megboonlanak, a szocializmus, a ncphatalom ncerül veszélybe. Kérjük Gnúsz Károlyt, tolmácsolja a Központi Bizottságnak, hogy az ország boldogulásáért, a demokratikus szocializmusért érzett politikai el­kötelezettségünk olyan erő, amelyre a pánt, a nemzet felemelkedéséért folytatott munkája so­rán mindig számithat. (A Gera Sándor munkásör­cgy&ég levele Grósz Károlyhoz, január 16.) — Az elmúlt hetekben — legalábbis kli­nikai berkekben — ismét szárnyra kapott a hír, miszerint á 410 ágyas klinika épü­lete tovább süllyed. Megerősíti, vagy cá­folja e híresztelést? — Ha azt mondom, hogy az épület süly­lyedését teljes mértékben megállították, korántsem fogaLmazok precízen. Mint isme­retes, minden új épület jellemzője valami­lyen mértékű süllyedés. A klinikai tömb esetében — a mikrocölöpos megerősítés után — pillanatnyilag az épület ezred­milliméterekben kifejezett süllyedése csök­kent, és várhatóan az elkövetkezőkben nem mérhető nagyságrendűvé szelídül (Kalocsai Katalin interjúja a miniszteri biztossal, január 24.) Amit a büntetőjoghoz értők közül sokan vártak, bekövetkezett. Tegnap délután a Csongrád Megyei Bíróság Exterde Tibor tanácsa halálra ítélte a 28 éves Dadányi Jánost társtettességben, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen el­követett emberölés miatt. Mint köztudott, a férfi tavaly augusztusban, a később ön­gyilkosságot elkövetett Hajagos Tóth Imre társaként, részt vett a több ember halálát okozó csengelei gyújtogatós merényletben. (Balogh Tamás, január 27.) ' Más, spontán jelölt neve nem vetődött föl. Vélemények sem, legalábbis nem a várt számban. Csak kevesen kértek szót azért, hogy a két jelölt egyikét nyíltan tá­mogassák, illetve megválasztásukat ellenez­zék. A titkos választás végeredménye: a 86 tanácstag közül öten egyik jelöltre sem voksoltak, 24-en Vámosiné Karsay Évára, 57-en pedig Csonka Istvánra — a polgár­mesterré választáshoz egyébként legalább 45 igenlő szavazat kellett. (Pálfy Katalin, január 28.) — Bennünket is meglepett, hogy folyosói plety­kákat követően a Tisza Volán Életképek eimü liá­ziüjságunkból. a szavazólapról kellett megtud­nunk. veszély fenyegeti egyesületünket. A válla­lat dolgozói, a sportot szerető emberek áradata­állított meg lépten-nyomon érdeklődve, valójá­ban mit jelent ez. mi az igazi célja ennek a fel­mérésnek. Most szeretnénk olyan vállalkozásokat Erről írtunk mi - 1989-ben beindítani — remélem, minél előbb sikerül —, melyekkel a szükséges anyagiak egy részét meg­termelhetjük. Ez azonban kevés. Hiába vagyunk önálló jogi személy, ba a vállalat megvonja a tá­mogatást — életképtelenné vájunk, (uyurni Ernő Interjúja a Volán ügyvezető elnökévei, február 23.) Olyan ügyesen persze aligha lehet ezek­ből a forintokból kijönni, hogy közben a házak fénye, a programok szánvonala ne csökkenjen. A 13 millió ugyanisi még a központnak sem lenne elegendő, ha való­ban el kellene látnia funkcióját. Szeged közművelődése azonban tucatnyi művelődé­si háza ellenére (vagy éppen ezért?) mű­ködési zavarokkal küzd, sokszor alapvető kulturális igényeket sem képes kielégíteni. (Rafai Gábor, március 6.) Az lenne a nagyobb baj, ha nem jönné­nek. A két és fél milliós szombati forga­lom közel negyedét a bevásárló turisták je­lentik. Az a baj, hogy hullámokban jön­nek. Ha megáll négy-öt autóbusz az áru­ház előtt, akkor dugóba kerül a szegedi vásárló is. Az is ig&z, hogy a hazai keres­let csökkent. így jut bőven a turistáknak. (A Szeged Nagyáruház igazgatójának nyi­latkozata Rafai Gábornak, március 13.) Első bliMcre Játszik, hogy Asdhaiíenburgbaii nem ugyanaz openáit játszani, mánt Siófokon, és talám éppen ezért tud tizenegyszer teJtházas len­ini a Hoffntanm mesél a 60 eziros lélekszámú bajor Nizzában", mert „ezekmék" összeköttetésük van a Világgal és runosenek idenitiitáspröblómáilk. Ha­gyománytiszteletük természetesen elegyedik a „fogyasztói tórsadalom" használható elemeivel, összeépítik az évezredes kultúrakoeíkalköveket a modernizáció még emiberi léptékű részleteivel, így imanad természetes része az életüknek a szín­háziba járás is — egyáltalán a kultúra, mint olyan — s nem áldoznak rá, mint imi, hanem élvezik. A helyi lap csupa jót ír, mégis hatásosabb kö­aonségifcaborzó az eleven szó, egymásnak mond­ják, érdemes elmeranl a magyarok előadására s akikor már csak az a feladata a befogadó színház összesen kettő darab 'alkalmazottjának, hogy szo­kás szerint buszt indítson a város hatósugarához tartozó vidékre, és annen is behozza a népeket, ez tehát itt a tájelőadás mechanizmusa, meséli Mária, aki hibáitiliamil beszél magyarul, haza szo­kott jönni nyaranta az anyanyelvi konferenciák­ra. előfizeti az Elet és Irodalmat, s ha elolvasta, körözi azt az asohatffenbuxgj magyarok között. Jván Ildikó CVlymipia-áriáJa, után mindig elra­gadtatva bólogatott és teljes erővel verte a te­nyerét. Naná. gondoltam, a világ bármelyik nagy­nevű operaszínpadán énekelhetne. O hol fog éme­keilini nex/t year — kacsintott cinkosán miniden Antóniák rajongója —. amikxxr Gurbán Jáno6 áll­ta a tapsvihart a Gyürü-ária után, s mi tagadás, enyhén rosszulesett, hegy itt rögvest eloroznák tőlünk, aki kell nekik, mert hozzászoktak, hogy kiválasztják és (megveszik. Nálunk tűi sok adminisztráció (is) terheli az alkalmazottakat, nem érinek rá elutazni az éne­kessel és átvenni tőLe a tipikusan menedzseri feladatot, hogy tudniillik tárgyalni szerepről és pénzről, hanem a művésznek külföldön föl kell menni az intendáns előszobájába, alkudni, alá­írni. Vajk Györgyinek azt mondta a külföldi mene­dzser, hogy szép a hangja, tanuljon, még fiatal. Talán ha nem kellene hakniznia néhány száz fo­rintért a gyógyüdülőben, azért, hogy kifizethesse a kifiztetendöket. ha kapna egy kácsj bizalmat a színház faiajn kívül is, ha egyszer nemcsak Nyu­gaton. hanem itthon is észrevennék, hogy ez a hang — Ígéret... I A művész úr nevettetni szeretne benn unkát, aztán mindig oda lyulkad lei ő is. hogy nem tu­dunk rmegszalbadúlni semmitől, ami otthoni. Csák este az előadás előtt, közben és egy kicsivel utá­na. Akkor dtarül ki. hogy ki a gazdag igazán, a művész, aki ad, ajándékoz, nagyvonalúan át­nyújtja értékélt, végre európai — Európában. Hát ezért kell a turné valójában. (Sulyok Erzsé­bet riportsorozata a színház operatársulatának nyugat-európai turnéjáról, március IS—18.) Amint híre ment, hogy megérkezett az ünnepség szónoka, Király Zoltán, imitt­amott hangos felkiáltásban tört ki a tö­meg: éljen Király! Aki egyébként a Him­nuszt .követően dübörgő taps kíséretében mikrofonhoz lépett. „Évtizedek után most ismét őszintén, nyíltan és büszkén emlé­kezhetünk meg történelmünk eme legdi­csóbb eseményéről. Nem feledhetjük, hogy az 1948-tól meghatározó politikai hatalom évtizedekig kisajátította legnagyobb ünne­pünket." (Má*cius 16.) Az egyik motorvizsgálatra, diagnosztiká­ra alkalmas műhelyben, mérések sorával bizonyították, hogy az új 78 lóerős trakto­rok 60—65 lóerőnél többre nem képesek. A motorfelújításoknál nem lehet négy egy­forma dugattyút kapni, 6—8 darabot meg kell venni, s abból összeválogatni az egy­másra leginkább hasonlítókat. A tűrhetet­len tűréshatár miatt rosszul lesz az anyagi érdekeltségi rendszerben dolgozó traktoros, tudja, legalább 10—20 százalékos üzem­anyag-túlfogyasztásra számíthat. A javító­műhely csak úgynevezett „kapu-garanciát" tud adni a munkájára, magyarul: a kapuig biztos elmegy a járgány, utána már a használó gondja, ha lerobban. (Tóth Szeles István, március 29.) Az értelmi fogyatékost nevelő, gondozó szülők élete elképzelhetetlenül sok küszködéssel jár. Szinte elkerülhetetlen, hogy a fokozott JeJlki és fizikai itöher miau ne váljék lelkileg sérültté a család többi tagja is. Szociálpolitikánk letudta a szomorú sorsú réteget néhány foglalkoztatóval, részben védett munkahellyel, napközi otthonnal. A szociális védőhálón tátongó lyukak közül az egyik az övék. S ezen a lyukon nemcsak ők, hanem családtagjaik is kiesnek. (Kalocsai Ka­tata, mf-Hiw '0.) A pártbéli gondolkodás szempontjából igen jellemző az arra a kérdésre adott vá­lasz: szukséges-e, hogy az MSZMP meg­ossza a hatalmat? Az igenlő válasz 75 szá­zalék volt — s a maradék 25 százalékról azt mondja az értékelés: a régi párttagok nagyobb része nem ért egyet ezzel. Pedig gondolatban ugyanakkor mindegyikük fog­lalkozik a témával, mert amikor azt kér­dezik tőlük: mikorra várják a valóságos többpártrendszer létrejöttét, 31 százalék 1989-re, 40 százalék 1990-re voksol, s csak 29 százalék tartja 1990 után időszerűnek. E kérdés körül is az idősebb párttagok tar­tózkodóbbak. a fiatalabbak és a magasabb képzettségűek „türelmetlenebbek". A 24 jellegzetes kérdésből még néhányat — már inkább csak a többségi vélekedés miatt. A termelőeszközök esetleges 30—35 százalékos magántulajdonától nem félti a szocializ­must 88 százalék. A magyar gazdaság meg­újulását a piaci viszonyoktól várja 81 szá­zalék. A magyar népgazdaság stabilizálását 1992-re reméli 21 százalék. 1995-rc ri r»ő­zalék, 2000-re 32 százalék. A peresztrojká­nak Magyarországon adnak legnagyobb esélyt, s a további sorolásuk: Szovjetunió, Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Bulgária, NDK — a sereghajtó pedig egé­szen jelentéktelen minimummal Románia. (Sz. Simon István, március 31.) Turkuban és Szegedén hivatalee delegá­ciók fordultak meg, s ha többet nem is, annyit mindenképpen elértek a másfél év­tized alatt, hogy tudunk egymásról. (Mag Edit, április 6.) Az ötvenes évek egyik pártjának sem lé­vén egészségügyi koncepciója, határozott — magyarra szabott — egészségügyi prog­ramja, maradt a szovjet minta másolása. E modell örökletes alapbetegségeit a ké­sőbbi idők politikája sem tudta kezelni, s ennek a modellnek a makro szintű ellent­mondásai mind ÍJ mai napig tovább élnek, jóllehet a szakértők szerint — stílusosan fogalmazva — a magyar egészségügy a kli­nikai halál állapotába került. (Kalocsai Katalin, április 8.) A tajvaly bevezetett adórendelet bebdzonyiitiotta: neim Is cél az igazságosság. Egy cél van: bármi áron beszedni azt a pénzt, amire a költségvetés egyensúlyának visszaállításához szükség van. Mindegy, hogy az adószabályozás ieljesítmény­visszafogásna. ösztönöz, hogy azt sugallja az anyajcnalk, ne szüljenek gyereket, hogy a nyo­morgókat még nagyobb nybmorba veti. A rövid tiivra tervezőket a fenyegető nemzethalál nem érdekli. Most újna pénzre volt szükség — fizesse­nek az autósok. Háború Idején nélkülözik ennyi­re az ésszerűséget a pénzbeszedési elképzelések. Így meglehet, a nehézségek okozta „kényszer­helyzet" azlt hozza: holnap a kékszeműek fizet­nek hadisarcot. (Balogh Tamás, április 10.) Különös, felemás hangulata volt a sajtó­tájékoztatónak, amit a megyei tanács vb tegnapi ülése a Tiszatájjal kapcsolatos döntés után tartottak a meghívó szerint, azért, „mivel a téma a közvéleményt je­lentősen foglalkoztatja". Az ember azt hin­né: ma, amikor meg kell történnie, hogy egy három évvel ezelőtti koncepciós per áldozatait rehabilitálják — ez végre való­ban meg is történik, vagyis tanűi lehetünk „a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól való mentesítésnek, a korábbi jogokba való visszahelyezésnek.". No6, jó magyar, vagy jó Csongrád megyei szokások szerint: is-is, félig-meddig. (Sulyok Erzsébet, ápri­lis 12.) Mert vajon miért kell fölemelni hama­rosan a gáz- és fűtőolaj árát? Azért, meft a világ legdrágább szenét kell finanszíroz­nunk. Ügy, hogy a szén árát ne kelljen kétszeresére emelni, luxusadót vet ki a kormányzat a fűtőolajra és a gázra. És vajon miért kellett az év elején leértékel­ni a forintot a transzferábilis rubelhez ké­pest, holott minden létező számítás sze­rint, az akkori forintárfolyam is irracioná­lisán alacsony volt, legalábbis a rubelszfé­rában? Azért, hogy életképes maradhasson például az az Ikarus, amely néhány hónap­ra rá így is kritikus helyzetbe jutott. (Szá­vay István, április 14.) Két hete még reggel 6-tól este 10-ig nyit­va voltunk. Most meg? Fél napokat is mal­mozhatunk, mire ránk nyitja valaki az aj­tót. Ez az űj vámrendelet alaposan feladta nekünk a leckét. Látott maga már ilyen bolond országot? Mi még gazdagabbak let­tünk, maguk meg még szegényebbek. (Ra­fai Gábor burgenlandi riportja, április 19.) — Mikor tudtad meg, hogy a kizárást érvénytelenítették ? — Tegnap este hallgattam a BBC ma­gyar adását. — Tehát, nem fogadod el az MSZMP­tagságodat? — Nem. Amióta űj pártok alakultak, so­kan felajánlották, hogy lépjek be a soraik­ba. Mindenkinek nemet mondtam A KEB döntését ügy veszem, hogy az MSZMP is fölajánlkozott. Erre is nemet mondok im­már. (Dlusztus Imre telefoninterjúja Király Zoltánnal, április 19.) Balog Ferencet 113 milliós üzérkedéssep­gyanűsította a rendőrség. Lapunknak arra a fölvetésére, hogy a 113 milliós ügyben a bizonyíték hiányában való megszüntetésre zsugorodott eredményt saját szempontjából kudarcnak tekinti-e az ügyészség — Pig­niczki József határozott nemmel válaszolt. (Balogh Tamás, április 20.) Az sem titok talán, hogy a Nemzetközi Tőkebefektetési Ügynökség és a Novex is érdeklődik: Európában ugyanis a kisgépes repülésnek nagy a keletje, s a Balkán vagy az Adria felé Szeged jó megállóhely volna. Az ÁISH és a kajak-kenu szövetség is a szegediek elgondolásait pártolja, és rész­vényjegyzési készségét sem titkolja. (Pálfy Katalin, április 22.) Csillag András New York, 1989 4. NEMZETISÉGEK VAROSA Amint megérkezik az idegen (főleg, ha európai és magyar), meglepődve tapasztalja, hogy e hatalmas város­ban hányféle nemzetiség él együtt. Téved, mikor azt hi­KZJÍ, hogy New Yorkban mindenki beszél angolul, s e nyelv­vel könnyedén elboldogulhat minden szituációban. Jól el­igazodhat valaki például spanyol nyelvtudással is. Az utóbbi években ugyanis a latin-amerikai bevándorlók — mint olcsó, szakképzetlen munkaerő — elárasztották a metropolist. Spanyol szót hall az ember üton-útfélen, s a különböző feliratok, reklámok egy része is ezen a nyel­ven íródik. Kétéves kinttartózkodásom alatt sok spanyol szó ragadt rám, különösen a metróban, pedig nem latin­amerikai negyedben éltem. A bolti eladók, az utcai áru­sok, vendéglők és más intézmények segédszemélyzete, vagy az „alantas" munkát végzők közül számosan alig-alig beszélnek angolul. Könnyen bajba kerülhet az a vásárló, aki New Yorkban betér egy kisebb üzletbe, mert ha az áru nincs kirakva, kérését nem értik meg. A latin-ame­rikaiak megvannak az angol nélkül is: sokan vannak, sa­ját újságjaik, helyi rádió- és televízióállomásuk van, gyer­mekeik spanyol nyelvű iskolába járhatnak. Egyébként az első számú idegen nyelv, amit az amerikai nebulók tanul­nak: a spanyol. * New York a bevándorlók városa. Valószínűleg nincs a világnak olyan nemzetisége, melynek képviselői ne len­nének itt megtalálhatók. Nemzetközi )°llege földrajzi hely­zetéből és történelmi okokból adódik. Hosszú időn keresz­tül ide futott be a legtöbb európai bevándorló, és ha meg tudott kapaszkodni, nem is ment tovább. Megnőtt a tele­pülés ipari, kereskedelmi, pénzügyi szerepe, s egyre több embernek nyújtott megélhetést. Jelenleg (a peremvárosok nélkül) mintegy hét és fél millióan lakják- A város ve­zetése ma sem tart a beáramló nemzetiségi elemek elsza­porodásától, ám nem is törekszik mindenáron való „beol­vasztásukra". Erejükhöz mérten használhatják nyelvüket, ápolhatják kultúrájukat, gyakorolhatják vallásukat, élhe­tik a maguk egyesületi életét, sőt mindezekre hivatalosan bátorítják is őket. Ha pénzük, tehetségük engedi, szaba­don érvényesülhetnek a társadalom minden területén. Le­het közöttük kisebb súrlódás, de a hatóságok részéről nem tapasztalható nemzetiségi elnyomás. Bizonyos faji előíté­let még létezik a négerekkel szemben, ám ők már régóta nem tekinthetők nemzetiségnek az amerikai társadalmon belül... Kozmopolita város: minden felekezetnek van temp­loma, minden nemzetiségnek boltjai, éttermei, az újságos­standokon számtalan helybeli idegen nyelvű sajtótermék. Magukénak vallják New Yorkot, mert viszonylag népes közösséggel vannak jelen, és úgy tartják, kultúrájuk, szer­vezeteik. vagy gazdasági erejük révén befolyással vannak annak életére. * A már említett spanyol nyelvűek mellett nagy szám­ban lakják még ázsiaiak — kínaiak, japánok, koreaiak —, továbbá lengyelek, oroszok, zsidók, arabok, olaszok ás — magyarok is. Többségük egy-egy városrészhez kötődik. A néger negyed, a Harlem után. érdekesek a zsidó és a kí­nai környékek is. Több negyedben élnek koncentráltan zsidók, például Manhattan déli részén, a Lower East Side-on. Üzleteik, melyek természetesen szombaton zárva tartanak, és vasárnap nyitva, gyakorta héber feliratot vi­selnek. Pezseg bennük az élet, a „biznisz", s feltétlenül megéri alkudozni. A szakállas, kalapos ortodox zsidók kö­zül sokan a szigorúan hagyományos öltözékben járnak­kelnek az utcán, családjukkal együtt. A kínai negyed, a Chinatown, szintén errefelé talál­ható. Sűrűn lakott, szűk utcákból áll, házai nem túl ma­gasak. A századforduló óta laknak itt kínaiak, igen zárt közösségben, mintegy 150 ezren. Már a metróállomáson kínai felirat fogadja az érkezőket, akik feljőve, távol-kele­ti nyüzsgés közepébe „csöppennek". A környék tele van vendéglökkel, árujukat az utcán kínáló üzletekkel, ahol egzotikus zöldség- és gyümölcsféléktől, tengeri állatoktól kezdve az olcsó technikai berendezésekig, ékszerekig, min­dent lehet kapni. Az épületek, stílusa kínai utánzat, a te­lefonfülke teteje is pagodaszerűen van kiképezve. Van itt buddhista templom, kínai nyelvű újság és iskola, s ter­mészetesen a feliratok az utcán — így a bank bejárata fölött is — kínaiak. Minden alkalmazott, sőt még a rendőrök egy része is kínai. Nemzedékek élhetik le életüket e negyedben angol tudás nélkül, hiszen helyben minden megtalálható. Saját tv-műsoruk is van. Februárban, a kínai újév napján, sár­kányos jelmezekben, hangos zenebonával, petárdarurrog­tatással járja be a városrészt a vidám felvonulósereg, ősi kínai rítus szerint. * Az egykoron népes magyar negyed Manhattan keleti felében ma már csak nyomokban lelhető fel. A Second Avenue környékén vannak még magyar vendéglők, üz­letek, utazási irodák, sót templomok is. Hiába vannak: azonban a magyar közösségnek egyesületei, újságjai, sa­ját rádióműsorai, e népesség meglehetősen szétszórtan él. Szervezeteik különbözőek: az értelmiség — már akj — például a Fészek Klubba jár. melynek elnöke Carelli Gá­bor, a Metropolitan Operaház hajdani tagja. Más egyesü­letnek (például Jótékony Egyletnek) a tagjai a szegényeb­bek. és a kenyerüket kétkezi munkával kereső munkásem­berek. Talán a legfőbb összetartó erő azonban az egyház. A New York-i magyarok között vallási, világnézeti és politikai beállítottság szerinti differenciálódás is megfi­gyelhető, ami időnként nézeteltéréshez és széthúzáshoz ve­zet. Az idén március 15-én először ünnepeltek eevütt emigrációs szervezetek és a magyar konzulátus. Többek között megkoszorúzták Kossuth Lajosnak a Riverside Parkban álló szobrát, ahol megjelent a város polgármes­tere. Ed Koch is. Legutóbbi amerikai útia alkalmával Szűrös Mátyási is felkereste a Hungárián Heritage Centert az Amerikai Magyar Tudományos Alaoítvánv kulturális központját. Ez a közeli New Brunswickban található, s ünneDélyes meg­nvitása idén májusban volt. A közadako'ásból emeli in­tézmény — melynek ieazgatóia Molnár Ágoston profesz­szor — őrzi az alapítvány hungarológiai svűjteményét, ki­állításokat rendez, és fogadia a kutatókat. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom