Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

3 1990. január 2., kedd Erről írtunk mi - 1989-ben A küldöttek Szél] Jánost, az ujszcgedi szövő­gyár igazgatóját választották a Saeged SC tár­sadalmi elnökének. „Hiszem. Ttogy igenis van lehetőség a fejlődésre, a jobbításra. A kristály­tiszta sportén mindent vállalok — <le osak aa"Tt 1" — nyilatkozta az újdonsült elnök. (Gyúr­ki Ernő. április 25.) Az 1209 főt foglalkoztató üjszegodi szövőgyár 1,7 íruiliard forintos a rbevetel mellett meglehető­sen szerény. nuntogy i milliós nyereséget produ­kált. E-Z többek között — Széli János igazgató szavaival élve — annak az átkos örökségnek" la köszönhető. melyet utlbatyuként magas kész­let- és adósságállomány formájában kaptak. Vé­leményem szerint azonban az eredményi (az örökséget) minősíteni azért ls elhamarkodott, mert az igazgató tanács osak május végi határ­idővel tudja lezárni pénzügyileg az 1987-os (!) és az i»88-as évet. (Kovács András, április 25.) Az iskola vezetői büszkék arra, hogy az óvónői szakközépiskolából kikerülő szak­embereknek sokszor jobb a hírük, mint a diplomásoknak. Sajnos, ez a szak megszű­nőben van, ugyanis a demográfiai apály miatt egyre kevesebb óvónőre van szükség Szegeden is. Az iskola most új kísérlettel próbálkozik, pedagógiai szakot indít. Ez a képzési forma egyedül álló a városban. (Pacsika Emília, április 26.) — Vastagh úr, ön mióta reformer? Kér­dezem ezt azért, mert Magyarországon ma nagyon sokan vándorolnak a damaszkuszi úton. — Bevallom — hangzott a válasz — nem voltam a többpártrendszer híve, mert — mint oly sokait — én is ebben a struk­túrában éltem. Ma már úgy érzem, szük­ség van a többpártrendszerre, de azt is tudva, hogy az nem feltétlenül azonos a demokráciával. (A Reuter tudósítójának kérdése a szegedi sajtótájékoztatón, má­jus 6.) Nem csalódtunk: mind a műsorvezető, mind a Neoton Família — amely ugye egy nagy család — szemmel láthatóan tovább­ra is a szakmai előrehaladásért, a magyar és az egyetemes kultúra fejlődéséért, a fia­tal generációk egészséges esztétikai nevelé­séért küzd a maga szerény eszközeivel. Nem marad ki törekvéseikból a politikum sem. hiszen maga Eva énekli — politikai állásfoglalását diszkósított köntösbe bújtat­va —, hogy „megbolondult Varsó", vala­mint. hogy „ugrálnak a svédek és a dal­maták", áttételesen célozva itt IV. Béla ki­rályunkra, bár Trau vára konkrétan nem nyer említést. Egyértelműen állást foglal­nak az alkotmányozó nemzetgyűlés és az előrehozott pártkongresszus mielőbbi össze­hívása mellett. „Holnap, mindig csakis ez a holnap, aztán holnap is a holnap" — leplezik le a fundamentalisták halogató taktikáját, majd az „azért is ma akarom" refrén többszöri ismételgetésével megy át végérvényesen reformer forradalmárba Eva. (Sandi István, május 6.) Az, hogv végre kimondatott a valaha ki­mondhatatlan szó — válság —, az. hogy végre valóban számot vetünk valódi hely­zetünkkel, legalább azzal biztat, hogy vég­re megpróbálkozhatunk a több évtizedes, ám folyamatos meg- és meghamisított di­ngnózis után a terápiával is, annak érde­kében, hogy a válságot ne hagyjuk csőddé érlelődni. (Szávay István, május 19.) Az országban az elsőik lcozótt alakult csalódj könyvtárunk. No. persze mondhatná bárki, könnyű ott kultúrát csinálni, ahol nincs konku­rencia. A imüvelödéei ház életveszélyes, az iskola (kettőkor bezár. Marad az utca és a kocsma — mondja Molnámé, a fiókkönyvtár vezetője. (Mag BdLiit, május 25.) örülünk, hogy bizonyíthatjuk az ország előtt, Szeged nemcsak botrányt és szégyellni való dol­got tud produkálni. Persze, nem ezért kezdtünk el a itdhetséggondoaással komolyan foglalkozni, hanem mert ugy érezzük, ezen a területen is (körmünkre égiek a dolgok. (Pacsika Emflla in­terjúba a pedagógiai Intézet igazgatójával, május 25.) Nincs szándékom bein elkeseredni azon, hogy felzárkóztunk a szépirodalmat nem olvasók táborához Aki ma olvasásra pa­zarolja idejét — az őrült. Mondják azok, akik nem olvasnak. Itt a következő okokat szokás emlegetni: nincs idő az olvasásra, nincs pénz a könyvekre és — a társadalom nem mutat kellő igényt a kiművelt és cél­jait a műveltsége révén elérő értelmiség­re. (Podmaniczky Szilárd, június 1.) Eladtam egy menyasszonyt! Azaz férjet találtam neki. Mindenki jól járt. Főleg én. Mindenki megtalálta a számítását. Az egy­kori menyasszony a Váci utcában asszony­ként sétálhat, én végigjárom Csikzsögödöt, Korondot, Szovátát, Tusnátfürdöt, Bálvá­nyost. Az almások boldogok, a vasutasok törhetik a kobakjukat, hogy rakodjanak . . . Igen. mi már hajlottunk a névházasság „intézményéről", mi több. kezünkbe került a Vannak Vidékek sorozatból Kányádi Sándor lélegzetelállítóan szókimondó verse is — arra azonban nem gondoltunk, hogy szerepet kapott a külkereskedelem szocia­lista vizein is. Egy vállalat igazgatója, fö­íőkereskedője súgta meg bizalmasan: „át­verték" a lengyel, vietnami, kubai ügyfe­let De legalább ők — személy szerint — jól jártak. (Pataki Sándor, június 2.) Mondják, hogy a rendőr a politikai át­alakulást nehezen éli meg. Ellentmondásba kerül néhány évvel ezelőtti önmagával. Amit akkor megtehetett, most nem teheti meg. Feszültségekkel küszködik, komplex-u­sok gyötrik. Reflektorfénybe állították, ár­gus szemek figyelnek rá, minden mozdula­tával el kell számolnia Ha lassan is, de bizonyára sikerül ebbe a kétségtelenül ősz­sze tettebb, hazánkbaji még nem próbált szerepbe is beletanulnia a magyar rendőr­nek. (Darvasi László, június 6.) — Azon a szombaton többször közzétették. hogy löparaiicsot adtak ki a katonáknak, óriási fe­szültség volt a levegőben. Ml, külföldi diákok az egyetem területen töltöttük az éjszakát, ott bt­szeigettünk t-s hajnali 1 körül meghallottuk a géppuskák roposjasat. Négy őna felé érkeztük az első menekülők a Tienanmen térről. Zotkogo, két­ségbeesett idegroncsok. — Mit mondtak? — Hogy közéjük hajtottak a tankok, felszólítás nélkül lőttek a katonák. — £s azután az egyetemen mi történt? — Sorra Jötték az őrjöngő diáktársaim és sorol­ták az áldozatok nevét. En két esopoiruarsam ne­vet hallottam. (Ddusztus Imre beszélgetése Kíná­ban tanuló egyetemistával, június 16.) Az öt nagy dísztemetéis mellett körben mindenütt temettek tegnap délután a 301­esben. Sok család végre megtarthatta har­minc év után a temetést. Oszlanak a le­gendák, még a szegedi Bibó-tanácskozáson is úgy hittük, hogy Mansfeld Pétert fiatal­korúként végezték ki. TegnapT a délután vége felé megtudtuk a Kozma utcai teme­tőben. hogy az ó tizennyoloadik születés­napját is türelmesen kivárta a hóhér. (Ze­lei Miklós, június 17.) Két perc múlva fél egy. Kisebb csoport tűnik fel a Takaréktár utca sarkán, üo­neplőben, fekete szalagokkal. 1956. október 26-a szegedi történéseit elevenítik föl né­hányan. Aztán átsétálunk az úttesten. Pontban fél egy. Valaki megnyom egy au­tódudát. Értetlen járókelők tekintete nézi. Kínosan hosszú másodpercek, után újabb dudák szólalnak meg. Mellettünk lefékez, majd megáll a villamos. Az utasok az ab­lakban csüngenek. A téren állók néma vi­gyázzhan hallgatják a dudakoncertet. Egy arra sétáló szólal meg csodálkozó arc mö­gül: „ja, most temetik a Nagy Imrééket, biztos azért ácsorognak itt." Divatosra nyírt ifjú száguld keresztül a téren, zöld Ladájával a némán állók előtt. (Tudósítás a temet® szegedi napjáról, június 17.) Magyarországon sokan, tudják, hogy én vagyok az Európa Parlament egyetlen, ma­gyarul is beszélő képviselője, aki követke­zetesen védi a magyarság érdekeit. Én pél­dául kilenc évvel ezelőtt magyarul bzólal­tam föl s arról beszéltem, hogy Magyar­ország igenis Európában van. (Dlusztus Imre interjúja Habsburg Ottóval, június 23.) A stadion elektromos időmérője 44 perc 40 másodpercet mutatott, amikor az előre­törő Komjáti az alapvonal közeléből ívelt középre. A kapu elöterébeji óriási tumul­tus volt, Szabó vetődve próbált fejelni, közben azonban meglökték, igy kezével megtolta a labdát. A büntetőt Szabadi nagy-nagy higgadtsággal a balra mozduló Leboniczky mellett félmagasan a kapu jobb oldalába helyezte. 1-0. Húsz másod­percen múlott az NB I. (Gyürki Ernő, jú­nius 26.) Debreczeni Pál, a Domet Ecsetgyár igaz­gatója javaslatot tett egy olyan alapítvány létrehozására, amely Szeged városának leghaladóbb személyiségeit különböző dí­jakban, juttatásokban részesítené (...) Mint kiderült, ez a nap — július 4-e lesz az évfordulója annak, hogy második Ulászló királyunk közel fél évezrede, 1498. július 4-én Szegedet szabad királyi város­nak nyilvánította. (Sandi István, június 28.) Nem ismerem Koncz Jánost személye­sen, de általában azt mondhatom: nem az „ejtőernyősöktől" féltem a kulturális intéz­ményeket, hanem a rossz munkaerőtől. (...) Anyám mondogatja mindig, hogy könnyű a csúnya lányoknak tisztességesnek maradni ... Általában rossz dolognak tar­tom, ha valaki a pártállása jogán került valamilyen állásba. (Sulyolc Erzsébet inter­júja Glatz Ferenc miniszterrel, július 5.) Magam is ebben a rezervátumban élek néhány évtizede, de még nem sikerült ki­fülelnem, mi a demokráciagyártás techno­lógiája (...) Ökrös Tamás talán el se hi­szi, de a tisztességes kommunisták is olyan hazában akarnak élni, ahol tisztább a le­vegő, ahol az emberek közelebb hajolva egymáshoz, jobb közérzettel dolgoznak. (F. Nagy István, július 13.) Ameddig az ember nem látja a szellem arcát, addig olyat képzel maga elé, amilyet látni szeretne. Amikor azonban a megsza­badult szellem kinyújtózik, kisimulnak gyűrődött vonásai, szabaditól már hiáha ágálnak, hogy ők nem ilyen szellemet akar­tak. (...) Ezért riadt és hallgatag vagyok mostanában, amióta megláttam a szellem arcát, amelyet én is segítettem kiszabadí­tani a palackból. (Tanács István, július 15.) Megszólalt az a sokaiétól csendesnek ntr.vee.tt tömeg, amelynek tagja) ezidálg tartózkodtak a politikai domonstraciótól, de lelkük mól ven (gon­dolataikban Kádár János személye és élete egy­bekapcsolódott azzal az c&auerendszerreJ. amit ő képviselt. Egy nagyon nagy erő. (Nikolcr.yl Ist­vánnak Vastagh Bál Kádár-temetésről vallott be­nyomásait Ismertető Cikke, július 17.) Meglehet, Kádár János politikusi énje volt az a nehezék, ami sokakat még min­dig a saját, eltévesztett életéhez kötött. (Darvasi László, július 19.) S most sok pénzért, óriási munkával, ko­moly szakemberek be fogják bizonyítani nekünk, hogy Petőfi Sándor kisszerű em­berek módján, szélütésben, vagy végelgyen­gülésben halt meg, régen elfeledve eszmé­it, mellyel egykor talpra szólította a ma­gyart. (Pacsika Emília, július 22.) — Raffay ra szavazott? — Honnan tudja? — Tippeltem. — Tanított az egyetemen, nagyon tiszte­lem. (Sulyok Erzsébet választási riportjá­ból, július 24.) A Délmagyarország 1945. júliusában a kisgazdapárti, a parasztpárti és a kommu­nista párti lapkoalíció felmondásaként, meg­egyez® alapján — és nem erőszakkal — jutott a Magyar Kommunista Párt tulajdo­nába. (...) Álláspontunk szerint, az olva­sók becsapása lenne, ha a pártok közötti £gyezkedé6 oltárán feláldoznánk a lap szerves fejlődésében kialakult karakterét. (Az MSZMP váro6i bizottsága tárgyalókül­döttségének állásfoglalásából, július 26.) A SZÉK a tömegkommunikációs orgánumok (tgy a Déttruagyanorszag) társadalmasítását sze­remé elérni, mindenkinek csak a válaszrtási ered­ményék függvényében kivan befleszólásit biztosí­tani az elvi irányításba. (...) ... a SZEK ji«n a üüenanoia hiánya imiiatt függesztette fél t tár­gyalásakáit. hanem az MSZMP legfontosabb tlek­Lanlciói (ífiélyegyerüöség. választások eredmé­nyének kötelező érvényű elfogadása) és á napi gyakorlata közötti jelentős ellentmondás az Igazi ok. (A Szegedi Ellenzéki Kerékasztal nevében Pőda Jenő. július 27.) Az MDF sikerében sem tudom megítélni, hogy abban mennyire játszott közre a Ma­gyar Demokrata Fórum iránti rokonszenv és mennyire az MSZMP tagadása. (Szávay István interjúja az időközi választásokon győztes Raffay Ernővel, augusztus 7.) Szűrös Mátyás sajnálattal állapította meg, hogy szomszédunk aggasztó maga­tartása miatt tovább bonyolódott a ma­gyar—román viszony {...) Lezsák Sándor figyelemre méltónak értékelte, hogy Kár­pátalján remény van az ottani magyarok autonómiájának megteremtésere. (Balogh Tamás tudósítása az ópusztaszeri politikai fórumról, augusztus 21.) Remélem, nézted a tévét? NEXT 2000, egyszemélyes kft., bevittek egy csomó párt­üdülőt, így aztán már legális az egész disznóság, érted? (Sulyok Erzsébet, augusz­tus 29.) Az óreg Tőkés meglát — délelőtt a fia már bemutatott neki —, és hozzám lép. „Ügy örülök, hogv végre gondolnak ránk odaátról is. Ha későn is jönnek, még talán nem késnek el." (Darvasi László temesvári riportja, szeptember 5.) libben a megyében (...) a 79 éves Délmagyar­ország, amely törtenete során progresszív orgá­num volt. az MSZMP lapjából Szeged egész la­kosságának lapjává válhatna. Mi, a szerkesztőség 19 muinkatása, szükségesnek látjuk kinyilvánítani: a hagyományt ja tisztelve progresszív, a város és a környék egész lakosságát szakmai igényes­ségijei tájékoztató, gazdasági érdekeltségi alapon működtetett politikai napilapot kivártunk Imi. (Háztáji dolgaink, szeptember 8.) A városi pártbizottság 1989. április 19-én támogatólag véleményt mondott a Délma­gyarország pozícióinak, színvonalának megtartása, továbbfejlesztése kérdésében. Egyebek közt azt ajánlotta, hogy a Dél­magyarország városi Lapként, u Lakosság tájékoztatásában, a közvélemény formálá­sában a jövőben is töltse be eddigi szere­pért Ezért ragaszkodik a nagy hagyomá­nyú és magias példányszámú fórum önálló­ságának megtartásához. (Szávay István tu­dósítása, szeptember 19.) Ha . , . az MSZMP nem kapna szerepet a kor­ima nyhan. szükségesnek látom azt, hogy a párt a parlamentáris demokrácia játékszabályai eze­rint egy .árnyékkormányt" hozzon létre a folya­matok elemzesére, s a következő választásokra való céltudatos fölkészülés érdekében. (Szavay \ István interjúja Vastagh Pállal, szeptember 27.) A Csongrád megyeiek exponált helyen ülnek a kongresszusi teremben: a volt MSZMP-vezetők mögötti sorokban. Ezért (is) szerepelnek az újságok fotóin, naponta „benne vannak" a tévében ... (...) A leg­látványosabban kétségtelenül .a vidék esélyegyenlőségéért platform jött föl. Csak a kongresszus előtti hetekben alakult elő­ször a dél-magyarországi négy megye, majd a hozzájuk csatlakozó Fejér megyei kül­dötteiből. (Sulyok Erzsébet tudósítása az MSZM P- (MSZP) -kongressz usról, októ­ber 9.) Tegnap hajnali 5 órakor érkeztek ha2ia a szegedi küldöttek. Közülük Révész Mihály­nak reggel 8-tól órája volt az egyetemen „PLatónról és Szókratészről volt szó" — mondta délelőtt 10-kor, már a Tisza-parti pártházban. (...) —< Hadd kérdezzem meg: önt hogyan szólíthatom? — Az MSZP Szeged városi elnöke va­gyok, ideiglenesen. (Sulyok Erzsébet, ok­tóber 11.) Vastagh Pál. az MSZP vidéki titkára el­sőként az MSZMP és az MSZP közti jog­folytonosságról beszélt. (. . .) Egy kérdésre válaszolva, hangsúlyozta, hogy jogában áll bármelyik — az MSZP programját elfo­gadni nem tudó — csoportnak új pártot alapítani. (Sandi István tudósítása, októ­ber 18.) A magyar nemzet negyedik nekirugasz­kodása a köztársasági államforma (előz­mény a Kossuth Lajos, a Károlyi Mihály és Tildy Zoltán nevével fémjelzett lenne), költőnk óhajtotta beteljesülési lehetőségét is magában hordozza. Számunkra a szaka­dékot jelentené, ha a negyedik köztársaság csupán elvetélt kísérletként kerülne be történelmünk eseménysorozatába. (Pataki Sándor, október 24.) Beszelik, hojfy azt panaszolja — mi több: zo­kogja — cgy megyei politikus, hozy faltörő kos­nak használták < Miután rést nyitott a bástya­falon. bevert fejje] otthagyták, e mások kúsztak be a reeen. Tessék elhinni: faltörő kosnak látó­nk a szarvai Faltörő kosnak nem illik panasz­kodni, hogy tul sok oement volt a falban!... (Sz- Simon István miiúkosnmentarja, novem­ber 7.) — Jean, szilárd a kemény valuta? — Igen uram. Amióta nem folyósítják a lakosságnak. (Tóth Szeles István, novem­ber 7.) A magyarabok nemcsak vallásukat, ha­nem szokásaikat tekintve is azonosultak a núbiai Lakossággal. Ennek ellenére a kö­zösség összetartó ereje és eredettudatuk megmaradt. Például nevük végén őrzik a Magar vagy Al-Magar elnevezést, mely együvé tartozásukat mutatja. (Podmanicz­ky Szilárd tudósítása a szegedi kutatókból álló szudáni expedícióról, amely a törökök által odahurcolt magyarok leszármazottainak nyomába eredt, november 24.) A népszavazással kialakult új helyzet szükségessé teszi mind a szocialista párton, belüli, mind a különböző pártok képviselői közötti tanácskozást a politikai helyzetről — állapította meg szerdán a Magyar Szo­cialista Párt elnöksége. (MTI, november 30.) — Mi lesz ezután a négypárti koalíció­val? Ökrös Tamás: — Minthogy elvi alapjai vannak ennek a koalíciónak — legáltalá­nosabban a négy párt európai orientáció­ja —, az együttműködésünk hosszabb táv­ra szól. Ez azonban nem jelenti, hogy az MDF-fel és a többi párttal nem akarunk kapcsolatokat. (Sulyok Erzsébet, november 30.) Eddig a Feszty-körképhez kissé méltat­lan a történet, s megvallom őszintén, kí­váncsian vártam, hogyan szembesül majd vele a nemrég újjáalakult Országos Emlék­bizottság, melynek .elnöke az ország első embere (...) A lengyel restaurátorok ígé­rete szerint nyitás: 1994. május 13. (Remé­lem nem rossz ónrien, hogy ez a nap az egyik fagyosszent, Szervác napja) (Pacsika Emília, december 7.) Törtöm tavasszal, hc.fy :> Csongiád Megyei Hírlap élére ü) főszerkesztő lépett, s a lapot a DM-tól bősogesen megerősítette. A DM számos regi Truunkatánsa igazolt át. általában t-S ezer fo­rintos fizetésemeK-sekikiel. A veszteséget a DM ígéretes fiatalolkkal igyekezett pA tolni. (...) A Délmagyarország nem él anyagi szorongattatások kőzött és nem hajlandó jövedelmiért más lapoíc finanszírozására vagy megmentésére fordítani . . . A lap szétsed-orientáltságát nem hajlandó meg­változtatni . . . (.mert) Szegednek kifejezetten ér­deke. hogy önálló napilapját érintetlenül meg­tartsa. minthogy a szegedi olvasóközönség tartja fenn. támogatást sehonnan nem kér és nem kap. (...) A Délmagyarország önálló kiadásban kí­ván iruogjeleri.ru • . teljes anyagi önállóságot és függetlenséget követel oly módon, hogv rf. vagy kft. íormáhan üzermel kiadói és nyomdal szerve­zete. a szerkesztőség tulajdoni részesedésével egyetemben. (. ..) Az Olvasó dolga, hogy lapunk sorsáról döntsön, s ez a döntés minden előfize­tésnél. minden példányonkénti vásáirflásnál, min­den Jop esetében kézre áll! Pártérdekek fölé he­lyezett városi néplappal, szegedet ós vonzáskör­zetét szolgáló sajtóorgánummal apelláltunk figyel­mére és támogatására. (Délmagyarország szer-' kesztösóge, december 16.) A mo6t két éve, 1987. november 15-én Brassóban lejátszódott eseményekről többé­kevésbé (utólag) értesült a világ; azt vi­szont nagyon kevesen, tudják, hogy a bras­sói események 1987. december elsején vir­radatkor Temesváron folytatódtak. Kisebb méretű megmozdulásról van. szó, amit az egyetemisták kezdeményeztek. Az alkalom: december elsején (a hivatalos román tör­ténetírás szerint) ünneplik évente Erdély egyesülését öromániával — tulajdonkép­pen a gyulafehérvári román nemzetgyűlés évfordulóját. (Szeredi Tamás, december 20.) — Jean, hozza le a géppuskát a házte­tőről! — Miért uram? — Olvastam, hogy hagyjunk fel az ejtő­ernyősök üldözésével! (Nyilas Péter, de­cember 22.) — Vegyen ebből a finom házi sütésű mézespuszedliből! — Köszönöm, nem kérek. — Na. vegyen már A Népköztársaság nevében! Vagy mi van most? (Mini kom­mentár, december 22.) A védőnő valóban géppisztodylóvedéiktól tialí meg. Hosszú barna hajú fiatalasszony volt, neve Nicoara Elena. Egyforintnyi fej bőrdara bort az aj­tó feletti falba szögelt a golyó, s a hosszú, kissé kócos hajtincs azóta ott lóg. (• .) A kórháztól a kocsiig a főtér felé kerülünk. A pártház előtt páncélosok, az óriási kövezett tér néptelen. Pon­tosan ügy néz ki, mint a Kárász utoa újév haj­nalán. üvegcserepekkel borítva. (EJtekintve ter­mészetesen a szilveszteri szalagdíszektől.) A tér­be torkolló utcákon a legtöbb üzlet Ocirakarta be­törve. nagy részük kifosztva, minden ötödik kJ­sebb-magyottb miértékben kiégve. A parkok is ha­lottak. Kísérőnk egy tavaszi sétára is meghív, amikor majd ügy lehet Temesváron körbe men­ni, hogy csak a parkokat elválasztó úttesten kell átmenni, házak között sosem. CKöváas András erdélyi riportja, december 27.) — Sokan beszélnek arról, sőt, a televízió­ban is elhangzott, miszerint a jelenlegi román tömegtájékoztatásban, érdeménél kevesebb hangsúlyt kapnának a magyar segélyek, és az azonnali politikai kiállás. — Az interjú előtt épp a kolozsvári ma­gyar rádió műsorát hallgattam, melyben a segítő országokról beszéltek. Tizenöt orszá­got soroltak föl, még Ausztráliát is, Ma­gyarországot nem. Meg kell azonban je­gyezni: az első napokban igen erőteljesen jelen volt a segítségről szóló román hírek­ben Magyarország. Hogy most már nem annyira, ennek meg lehet, politikai okai vannak. Talán nem akarják a magyar ka­tonaságról szóló hírekkel a Lakosság — rémhírekre egyébként is hajlamos — kedélyállapotát zavarni... (Darvasi László interjúja Raffay Emő képviselővel, de­cember 27,) Összeállította: Balogh Tamás és Sandi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom