Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve DELMA6YAR0RSZAG 80. évfolyam, 1. szám 1990. január 2., kedd Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Nemzeti célegyenes Albánia érintetlen — Diákoknak álcázott terroristák 1990. lanuár I. Különot. újév köszöntött ránk: a romániai áldozatokat gyászoló fekete lobogók lógtak a másnapos, kihalt utcák­ra. Elkezdöciótt a század kilencedik évtizedének utolsó esztendeje, amennyiben változatlanul örvényesnek tart­juk, hogy egy évtized utolsó éve a tizedik . .. Az államfők szerte a nagyvilágoan üzeneteket küldtek népeikhez. Gorbacsov: 1989 a peresztrojka legnehezebb, a világpolitikában pedig a hidegháborút lezáró év volt. 11. János Pál: 1989 különleges, fontos esztendő volt az egész emberiség, s főként Kelet-Európa számos országa számára, amelyek a szabadság és a nemzeti összetartozás új távlatait tapasztalhatták. Mitterrand: Európai konföde­rációt javaslok, amely csak akkor jöhet létre, ha a kelet­európai országokban megvalósul a politikai pártok plura­lizmusa. a szabad választás, a képviseleti rendszer, és a tájékoztatás szabadsága. Jaruzelski: országunkban az el­múlt év legnagyobb vívmánya a békés párbeszéden és a kölcsönös kompromisszumon alapuló politikai megegyezés létrejötte. Ion Iliescu: a Nemzeti Megmentesi Front Ta­nácsa citörölte a halálbüntetést, leállította a Ceausescu. diktatúia gigantikus beruházásait. S ha már zászlókra lettem figyelmes föntebb: 400 ez­ren ünnepeltek a berlini Brandenburgi kapu két oldalán, es sokak kezében lyukas zászló lengett, mert kivágták az NDK állami címerét. A folytonosság jegyében. Dlusztus Imre Reménységgel, bizakodással Szűrös Mátyás ideigle­nes köztársasági elnök új­évi köszöntöt intézett az ország népéhez. Beszédé­ben. mely a Kossuth ra­dióban 12.15 órakor hang­zott el, a Televízióban pe­dig 19.15 órakor sugároz­ták — a következőket mondta: Boldog úi évet kívánok a Magyar Köztársaság va­lamennyi állampolgárának, a határainkon túl élő ma­gyaroknak, minden becsüle­tes jó szándékú embernek Szerte a világon. Remény­séggel és bizakodással, ha nem is minden aggodalom­tól mentesen köszöntöm önöket a XX. század utolsó évtizedének küszöbén. egy eseményekben, rég várt for­dulatokban gazdag esztendő után. 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalaku­lást, mindenre kiterjedő, ra­dikális reformfolyamatot bontott ki a társadalmi és az állampolgári akarat. A nagy átalakulásban sú­lyos teherként nehezednek ránk négy évtized következ­ményei. Manapság legnagyobb gon­dunk az, hogy a gazdaság formálódása nem követi a politikai átalakulást. Elen­gedhetetlen, hogy a gazda­ságos, nyereséges termelés legyen az értékmérő: kapjon illő elismerést minden, va­lóban érteket teremtő mun­ka. De nem lehet sikere sefnrniféle racionalistának és közérthetőnek tűnő politi­kának, amely megmenti ugyan az álUmot a csődtől, a költségvetélt a hiánytól, de olyan áror, hogy az ál­lampolgárok szegény sorsra jutnak, vagy elvesztik hitü­ket. Az állam és a költség­vetés tartósan csak akkor nyerheti vissza egyensúlyát, ha akz ország polgárai szo­ciális biztonságot, gurantult jólétet élveznek. Célunk a vegyes tulajdo­nú szociális piacgazdaság megteremtése, a magas mű­veltség, a kultúra elterjesz­tése, a vállalkozó kedv ösz­tönzése, oly módon, hogy a jövedelmek természetes dif­ferenciálódása / mellett is szembeszállhassunk a fenye­gető nyomorral, és a jövő­ben senki se kerülhessen méltatlan emberi s kilátás­talan anyagi, szociális hely­zetbe. Radikális fordulatra, gyö­keres. demokratikus társa­dalmi váltdzásokru ' van szüksége Magyarországnak, abban az értelemben is, hogy semmilyen párt, sem­milyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzet­be. Jól működő, korszerű, rugalmas, a mérnököket, fel­találókat és a munkásokat nagyra becsülő gazdálkodási szerkezetre van szükség. Jó költőkre és kereskedőkre, holtig tanuló papokra és bölcs földművesekre. Elége­dett emberekre, akik jól megélnek a teljesítményük szerinti jövedelemből, Okos befektetéseik hozadékából; olyan országra, ahol létbiz­tonság és nyugalom van. A Magyar Köztársaságban az ésszerűségnek kell áthat­nia a hatalmat. A társada­lom erkölcsének nem lehet más alapja, mint a munka, a szabadság és az igazságos­ság minősége — mondotta többek között Szűrös Má­tyás. ber elején törölte a helyi al­kotmányból az SZKP vetető szerepére vonatkozó kitételt, és az alaptőrvény módosí­tásával törvényesítette a többpártrendszert a köztár­saságban. A Litván Kom­munista Pártot akkor nem kellett bejegyeztetni, mert a törvényhozás jogi kiskaput talált: egy csaknem fél év­százados bejegyzési döntés alapján külön határozatban ismerte el legálisnak a kom­munista párt működését. Nemrég azonban megválto­zott a párt alapszabálya, és az LKP függetlenítette ma­gát az SZKP-tól, ezért vált szükségessé az új státus be­jegyeztetése. Figyelemre méltó, hógy a többpártrendszer gyakorlati­lag a két másik szovjet bal­ti köztársaságban is műkö­dik. Az észt parlament decembe­ri ülésszakán tárgyalt az al­kotmány 6. cikkének módosí­tásáról, az SZKP vezető sze­repének törléséről. A tallinni hatóságokhoz már több párt, így* a szociáldemokrata, a függetlenségi párt és más szervezet is benyújtotta be­jegyeztetési kérelmét. Valamivel óvatosabban haladnak Lettországban: a köztársaságban az elmúlt évtizedek során kisebbségbe került a lett anyanyelvű la­kosság, és ott társadalmi vi­tára bocsátották a tervezett alkotmánymódosításokat is. De a nem kommunista pár­tok, akárcsak Észtországban, Rigában is működőképes szervezeteknek tekinthetők. A szociáldemokrata párt az elmúlt években sem szüntet­te be működését, hanem külföldön tevékenykedett. Néhány hete azonban — hosszú szünet után — meg­tartotta első kongresszusát lett területen, a népszerű tengerparti üdülőhelyen, Jurmalában. Hicut hasba szúrták Súlyosan megsebesült Ni­cu Ceaasescu, koZ»eue;vá» azután, hogy a múlt pénte­ken, őrizetbe vétele után be­mutatták a román televízió­ban. Kórházi források sze­rint a diktátor legfiatalabb gyermekét késsel hasba szúrta egy meg nem neve­zett személy. akit tette miatt letartóztattak. Nicu Ceausescut sikeresen megmü­tötle dr. Troanca professzor, és nincs életveszélyben A román haditengerészet főparancsnokának szóvivője vasárnap megerősítette, hogy külföldi zsoldosok is részt vettek a romániai harcok­ban. Emanoil Jiganas sorha­jókapitány, a román hadi­tengerészet főparancsnoká­nak, Constantin Iordache el­lentengernagynak a szóvivő­je az AFP-nek adott nyilat­kozatában elmondta: nem azonosított helikopterek re­pültek be Dobrudzsa térsé­gébe december 23-ára és 24­ére virradóra, és a haditen­gerészet tüzet nyitott a he­likopterekre. Egyet lelőttek közülük. Nem közölte, hogy a pilótakat elfogták-e, vagy sem. A helikopterek a nyílt tenger felől érkeztek, a part­tól hatvan mérföldre tartóz­kodó hajókról szálltak fel — mondta a szóvivő „Szovjet és bolgár részről is értesítettek minket a gya­nús hajók jelenlétéről, és egyúttal logisztika: segítsé­get ajánlottak fel nekünk" — tette hozzá. A szóvivő nem határozta meg. hogy pontosan milyen külföldi zsoldosokról van szó. Meg­erősítette viszont, hogy „semlegesítették" a Solara és a Carolina V. nevű hajót, amely segítséget nyújtott a terroristáknak. Constantai katonai forrá­sok szerint több mint há­romezer, diáknak álcázott terroristát képeztek ki Ro­mániában, három különleges táborban. (Egy, Bukaresttől harminc kilométerre lévő központban, egy temesvári és egy buzaui táborban ) Szűz földek Albánia üdvözli a Romá­niában történt változásokat. Az albán parlament egy képviselője romániai esemé­nyeket értékelve annak a meggyőződésének adott han­got, hogy a román nép képes lesz a Ceausescu-klán ural­mának bukása után meg­szervezni az országban a tel­jes szabadságot, függetlensé­get és szuverenitást. A képviselő szerint a vi­lágban történt „szenzációs események" új helyzetet ala­kítottak ki, de ez az |új hely­zet teli van bizonytalanság­gal. A szónok azt hangoztatta, hogy a kelet-európai esemé­nyek semmilyen formában nem érintik Albánlát. Beszé­dében hitet tett a szocializ­mus felsőbbrendűsége mel­lett és kijelentette: az albán néD ..kész minden áldozat­vállalásra szabadsága, füg­getlensége es szuverenitása megvédésének érdekében". Török hála Tovább a balti úton A litván mnisztertanács — jelentette a Szovjetszkaja bejegyeztette aa ónálló stá- Rosszija. A szovjet lap nem tusű Litván Kommunista közölt más részleteket a Pártot, és bejegjezték a Lit- pártok bejegyzéséről, ván Demokraták Pártját is A litván parlament decem­Mesut Yilmaz török kül­ügyminiszter pénteken elége­dettségét fejezte ki a szófiai kormány azon döntése fölött, amely lehetővé teszi, hogy a bulgáriai török etnikum tag­jai ismét saját, muzulmán neveiket használhassák. Me­sut Yilmaz írásos nyilatkoza­tában kijelentette, hogy An­kara „több mint pozitívan" fog válaszolni a bolgár kor­mány lépéseire, amelyek helyreállítják a török nem­zetiség jogait. A zsivkovi ve­zetés a nyolcvanas évek ele­jén kezdett erőszakos asszi­milációs kampány keretében a bulgáriai törököket nevük megváltoztatására kénysze­ritette. A nemzetiségi jogok megsértése miatt a másfél milliós török kisebbség egy­ötöde hagyta el ebben az ev­ben Bulgáriát. Csokoládé A z óév utolsó előtti napján: á színház, a Belvárosi mozi és a Tisza Szálló háromszögét megszállták. Feketellik a tömeg, mintha amerikai ffcmmeset ad­na a mozi, vagy színházlátogatókat hozott volna faluhely­ről néhány bérelt járgány. Kerülgetem az ácsorgó embereket: oreg. fiatal, asz­szor:y és férfi, vegyesen. Arra gondolok, ha svéd turista lennék: mit értenék abból, hogy egy kedves; kózep-euró­pai kisváros S2ép épületei között, jól öltözött polgárok bokáznak a fagyban, hatalmas poggyászaik kőzött? Bizto­san nem tudnók választ adni, mert svédül érthetetlen, hogy vörös csillagot, rendszámtáblával idegördülnek ele­gáns, kék buszok, s a valutával fizető utasok vajat, saj­tot, kenyeret pakolnak táskáikba. A szálló oszlopai előtt tobb emeletes tojástartó körül egyformára hízott asszonyok. Nézem ezeket a jugoszláv „vendégmunkásokat", akiknek a beszerzés az életük. Svéd idegenként üres érzésekkel méregetném széles derekukat imbolygó, jobbra-balra ingázó léptüket. Bennszülöttként viszont megérint helyzetükből valami, aminek legponto­• abb magyar kifejezése sajnos, szégyellnivaló elemeket is hordoz. Ez. a részvét. Még egyszer mondom, mert szó szerint iga2: ezek az embeiek a beszerzésre fordítják idejüket és energiájukat. Hozzák a konyakot és viszik a tojást. Hordják az enni­valót Jugoszlávia éléskamrájába. A cipekedéstól, az al­kudozástól megfáradva, a lebukástól szorongva ülnek a buszon, és nyugalmat erőltetve, a több évszázados moz­dulat biztonságával kanyarítanak egyet a csípős csabaiból a dorozsmai kenyerhez. Testvéreink. * A polc előtt állva, becsukott szemmel végighúzorr az ujjam a könyvek gerincén, mint a zongora billentyűin: Szilveszter délutáni bambaság. Megállok egy „hangon", kiemelem, forgatom, beleszagolok, hogy új-e, de nem, hisz nyári beszerzés. Alekszandr Taraszov—Rogyionov: Csoko­ládé. Szerzője katona volt, hivatásos író lett, majd a sztá­lini önkény áldozata A regény főhőse, Zugyin, a legelső koncepciós per ál­dozata. A cseka vezetője volt, ám föladta magát, mert az artatlan eszme áldozatért kiáltott. Rogyionov 1922-ben. még Lenin életében irta a re­gényt.. Ekkor még nincs Szovjetunió, csak Szovjet-Orosz­ország. Trockij még bolsevik alázattal tizedel- ott, hol kell, s Sztáiih elvtárs csak egy a fötavárisok között. Nincs még fekete mágia, Kirov, Zinovjev és Kamenyev él. Mi is úgv tudtuk, hogy Lenin idejében még nem is pöfögött a bűntudattal megrakott súlyos, fekete mozdony, mely végigdübörgött keresztül és kasul mindazokon a történelmi területeken, ahol többségben voltak a piros párttagsugi igazolványok. De rossz könyvekből tanultunk Ezt, Rogyionovét akkor, születése évében még kiad­ták, de rövidesen, közel hét évtizedes hallgatásra ítélték. Nemrég rövid kritikát olvastam egyik napilapunkban a könyvről. Szerzője azt állította, hogy a regényt és íróját azért gyűlölte Sztálin, mert hitelesen mutatta be a kon­cepciós perek logikáját. Erről aztán eszembe jutott a szétveretése elótt álló Mozgó Világ egyik tanulmánya, melyben arról Olvashat­tam: a Csokoládé szerzőjét azért tartotta veszélyesnek Visszárionovics úr. rnert a főhőse tudatosan kereste ön­magában a bevallandó bűnt, ezt meg is találta, végül pe­dig fölajánlotta bíráinak. És ez az önállóság nagyon nem tetszett a vörös cárnak. Mi az, hogy valaki önmagában fölfedezi a bűnt? Ez képtelenség! A Szovjetunió és á bol­sevik eszme hú harcosa csak az lehet, aki kényszerből, alattvalóként, meggyötörve írja alá a beismerő vallomást. Csak semmi öntevékenység! A műnek természetesen több Olvasata, értelmezése le­het. Hogy miért hozakodtam most ezzel elő? Mert úgy ér­zem, itt az olvasat története, s nem magáé a műé érde­kes. Mint ahogy annak a szocializmusnak az értelmezése is külön történelemkönyvet igényel, melyről egyre in­kább elfeledkezünk. Elvégre, ki beszél itt szocializmusról? * A falat támasztom a buszmegállóban. Mellettem ki­pirult arcú fiatalok, csapzott hajukban konfetti, odébb két vasutas-egyenruhás áll: az év első munkanapja. Két­napos újságot veszek élő a belső zsebből, olvasom a ro­mániai híreket. Riport, tudósítás, felhívás, interjú, folyik a vér, dörögnek a fegyverek. A karácsony óta tartó folya­matban érzem magam, napjaink azóta úgy sorakoznak, mint hevederben a töltények Szinte hallani vélem, ahogy felugatnak a toronygéppuskák Az egyik vasutas szóba elegyedik a másikkal. Döb­benten fölnézek az újságból: ezek magyarul beszélnek. J ön a busz. elképedve meredek korábbi reflexemre. Néhány perc alatt így belénk fészkelheti magat. egy tőlünk idegen világ? Hát persze, magyarazom a párás ablaküveget törölgetve. Éppen ez történt velünk. Szakasztott ez a törtenet: egy egész nép emelte be. es fogadta el az idegen világot, a természetellenes viselke­dést. Mert hogyan is éltünk? Félve és szorongva. A rend­szerről azt hirdették, a mozgalom eleven hajszálerei kö­tik össze, holott a polgárok szorongása merevítette és kö­tötte gúzsba. Mítoszok nőttek a szorongásainkból, és elfo­gadtuk ezt az alig-életet... Az első munkanap 1990-ben. Befordulok a színháznál, korán kelő kollégámmal köszöntjük egymást, ott. ahol fe­ketéllett a jugoszláv tömeg. Asztalomra táskámból kira­kom Rogyionov könyvét, s a kéziratra fölírom a címet: Csokoládé Soha többé. D. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom