Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

2 1989. december 13., szerda Á remény... Brüsszelbe érkezett kedden Horn Gyula, hogy a Lengyelország és Magyarország reformjait támogató 24 ország első miniszteri szintű értekezletén kifejtse a magyar álláspontot. A magyar diplomácia vezetője az MTI brüsszeli tudósítójának arra a kérdésére válaszolva, hogy miként értékeli a 24-ek által megkezdett akciót, és mire számít Brüsszelben, kijelentette: — A 24-ek elviekben, és bizonyos konkrét támogatást. is megfogalmazva kifejezték, hogy nagy rokonszenvvel viseltetnek a magyarországi átalakulás iránt. A mai értekezleten várhatólag megerősítik, illetve kidolgozzák azokat a döntéseket, amelyek meghatározzák, hogy együttesen és külön-külön milyen támogatást nyújtanak ehhez az átalakuláshoz. Én a magam részéről igyekszem ma hitelesen bemutatni a magyarországi helyzetet, a demokratikus átalakulás eredményeit, illetve azokat a súlyos nehézségeket, amelyek főképpen gazdasági és szociális téren jelentkeznek hazánkban. lasztások után kialakuló új ciójában a közös tulajdon rend többek között elfogad- egy részéhez hozzájutó mai ja-e a szövetkezetek azon ál- téesztag egyáltalán ne vállalláspontját, hogy a korábbi jon terheket, földtulajdonosok rehabilitá- T. Sz. I. Nem vitatják a párt vezető szerepét A csatát megnyerték, és a háborút? A termelőszövetkezetek országos tanácsának utódja a kongresszus harmadik napján született döntés alapján a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelók Országos Szövetsége. Vagyis győzött az a többségi vélemény, hogy továbbra is szükség van az érdekképviseletre. Munkájuk vezérfonalaként programot fogadtak el. A megoldandó feladatokból talán a legfontosabb, hogy a mezőgazdasági alaptevékenységben a föld értékét is magában foglaló vag"onarányos nyereség három éven belül érje el az átlagos ipari szintet. A küldöttek szentesítették, hogy a szövetkezeti közös tulajdonban levő földeket az államilag előírtak szerint váltották meg. A korábbi igazságtalanságokat a társadalomnak kell jóvátenni, s kártalanítani a volt gazdákat. A szövetkezeti tagság maga dönti el, hogy a közös földtulajdont miként osztják meg a tagok között. Egyetértettek az össz-szövetkezeti vagyon teljes mértékű nevesítésével, ha a helyi közgyűlés is úgy dönt. Egyben követelték, hogy az élelmiszeripari vállalatok a termelöket is magában foglaló társasággá való alakítását gyorsítsák meg. Célul tűzték ki a számviteli rendszer egyszerűsítését, s az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került gazdaságok méltányos adósságrendezését. Javasolták, hogy a most alakult szövetség az agrárreformkörökből kinőtt Agrárszövetség és a Magyarországi Szövetkezeti és Agrárpárt kölcsönösen képviseltessék magukat egymás testületeiben. A követelések, vágyak és javaslatok viszonylagos egységét kissé megtörte, amikor az érdekképviselet pénzelésének mértéke került terítékre. Végül a korábbi TOT bevételnél kisebb összegben állapodtak meg. az igazi izgalmakat a „tisztikar" megválasztása hozta, s egyben az elnök személyével meg is valósult egy lényeges javaslatuk. Az agrárreformköröket kezdeményező, majd a hónap elején az Agrárszövetség elnökévé választott fiatal gyáli téészelnök, Nagy Tamás itt is elnyerte a szavazatok több mint 80 százalékát. A főtitkár Eleki János lett, aki a TOT-ban is főtitkár volt. Az elnök személye sokak szerint a reformgondolatok győzelmével ér fel. Folyosói beszélgetéseken az Agrárszövetség több résztvevője azért aggódott, hogy e siker az általuk követett irányvonal felhígulásával egyenlő. Ez a kompromisszum károkat is okozhat. Nagy Tamás személyiségén múlik, miként oldja fel e dilemmát. A kongresszus résztvevőinek többsége a jól végzett munka örömének érzésével tért haza. Kérdés azért maradt. Vajon a parlamenti váA népi küldöttek 2. kongresszusa keddi ülésén úgy döntött, hogy most nem nyit vitát az alkotmánynak az SZKP vezető szerepét kimondó cikkelyéről, és csak a választásokat érintő alkotmányos cikkelyek módosításával fog foglalkozni. Nem tűzi napirendre az egyes társadalmi szervezeteknek előjogot biztosító 7. cikkely módosítását, mint ahogy nem kezdik meg a gazdasági és politikai reformokhoz szükséges törvények elfogadását akadályozó cikkelyek felülvizsgálatát sem. A döntés értelmében az az álláspont kerekedett felül, amely az átfogó alkotmányreformot szorgalmazza ugyan, de azt csak a folyamatosan megvalósuló változásokat követően, nagyobb előkészítéssel kívánja elvégezni. A kongresszus (kedden a 2245 küldöttből 2106-an voltak jelen) 1138 szavazattal 839 ellenében elutasította azt, hogy napirendre tűzzék a párt vezető szerepéről rendelkező hatodik cikkely megvitatását. Jóval nagyobb többséggel utasították el a tulajdonreform, a földtörvény kidolgozásához szükséges alkotmánymódosítások jelenlegi megvitatását, akárcsak a demokratikus centralizmusról szóló 7. cikkely törlését és a gazdasági reform alkotmányjogi feltételeinek megteremtését szorgalmazó, Andrej Szaharov akadémikustól származó javaslat napirendre tűzését. Mindenhonnan kizárva Meglepő visszhangot váltott ki Csehszlovákiában Milos Jakes volt pártfőtitkár és Miroslav Stepan prágai pártbizottsági első titkár kizárása a kommunista pártból. Több ezer csehszlovák pártonkívüli kérte ki ugyanis magának, hogy „az általános ellenszenvvel övezett két személlyel egy táborba került". A Mlada Fronté, ifjúsági napilap kedden ismertette azt a petíciót, amelyben pártonkívüliek azt követelik, hogy Milos Jakes maradjon meg párttagnak. „Mi, alulírott pártonkívüliek tiltakozunk az ellen, hogy Milos Jakest és Miroslav Stepant közénk állították. Követeljük, hogy zárják ki őket sorainkbál. és vegyék vissza őket a kommunista pártba, ahova életművük által valójában tartoznak" — hangsúlyozza a folyamodvány. Vizsgálat a bősi zsilip ügyében Jaruzelski virágot vitt A lengyelországi szükségállapot bevezetése (1981. december 13.) 8. évfordulójának előestéjén a sziléziai Wujek bánya képviselőivel találkozott Varsóban az elnöki palotában Wojciech Jaruzelski lengyel köztársasági elnök, és ígéretet tett a bányában 1981. december 16-án 9 bányász életét kioltó rendőrsortűz körülményeinek teljes feltárására. A tragikus sortűzre annak ellenére került sor 8 évvel ezelőtt, hogy a rendőri alakulatoknak felsőbb parancsuk volt a fegyverhasználat elkerülésére. A mostani találkozó Jaruzelski nagy feltűnést és meglepetést okozó december 2-i sziléziai látogatásának folytatása volt. A köztársasági elnök a bányásznap alkalmából akkor a Wujek bányába is elment, és virágot helyezett el a meggyilkolt bányászok emlékművénél. A szimbolikus értékű megbékélési gesztust a bánya Szolidaritás-szervezete táviratban köszönte meg az elnöknek, amiért viszont hétfőn Jaruzelski mondott köszönetet, reményét fejezve ki: az akkori tragikus események emléke és a belőlük levonható tanulság a nemzeti megbékélést fogja szolgálni. Magyar szakértők is részt vesznék szerdán a bősi vizsgálat helyszíni szemlén — csatlakozva csehszlovák kollégáikhoz. Mint ismeretes, több mint egy hete a bősi létesítmény alvizcsatornája felöl nagy mennyiségű víz és hordalék jutott a zsilipkamrába, magával sodorva különféle szerkezeti elemeket is — tájékoztatta Udvari László kormánybiztos az MTI munkatársát. A kormánybiztos és a környezetvédő pártok, szervezetek megállapodásának megfelelően a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete környezetvédő csoportja és a Magyarországi Zöld Párt megbízásából független szakember is helyet kap a helyszínre utazó csoportban. A megállapítások értékelésére a december 21-i pozsonyi egyeztető megbeszélésen kerül sor. A kormánybiztos felkérése alapján ezen a konzultáción részt vesz a Budapesti Műszaki Egyetem független tudományos szakértője is. Eladták a nehézvizet? Valószínűleg januárban írják alá Lengyelország és a Nemzetközi Valutaalap megállapodását, amelynek értelmében négy részletben, mintegy 700 millió dollár készenléti hitelt kapna Varsó az IMF-től, majd további 300 millió dollár hitelt a Világbanktól konkrét beruházásokra a hírközlésben, a vasúti közlekedésben és a mezőgazdaságban. Ebben állapodott meg az IMF képviselője, Michel Camdessus igazgató, és a lengyel vezetés, miután a nemzetközi pénzintézet képviselője három napon át tárgyalt, többek között Jaruzelski államfővel, Mazowiecki kormányfővel, a lengyel külügy-, és pénzügyminiszterrel, Lech Walesával és Glemp lengyel prímással. Egy amerikai nukleáris fegyverzet-ellenőrzési kutató intézet ellenzi, hogy az Egyesült Államok a mai helyzetben átadja Romániának ázt a magasan dúsított urániumot, amelyet Románia már régebben megvásárolt. Az uránium ugyanis atomfegyver előállítására is alkalmas dúsítású, és nagy a kockázata annak, hogy Románia terroristáknak adná tovább — mondta az intézet igazgatója az AP amerikai h írügynökségnek. Az urániumot Románia a Bukarest környékén lévő trigai kutatóreaktor számára vásárolta még 1978-ban. Abban az évben az Egyesült Államok 38 kilogrammot le is szállított belőle. A maradék 16,4 kilót a megállapodás értelmében az Egyesült Államok tárolja, és bármikor kiadja, amikor a románok biztonságosan el tudják szállítani. Az illetékes amerikai hatóság tavaly megadta az engedélyt az urán kiszállítására, de az egyelőre ottmaradt az Egyesült Államokban, mert a románok nem tudták megoldani az elszállítását. Akik az Egyesült Államokban ellenzik az urán kiadását, emlékeztetnek arra, hogy Románia minden jel szerint már megsértette az atomfegyverek, illetve az atomfegyverek előállításához szükséges anyagok továbbadását tiltó atomsorompószerződést. A megállapodás értelmében ugyanis a részes államoknak nemzetközi ellenőrzés nélkül nem lehet 1 tonnánál több nehézvizet exportálni, ezzel szemben Románia 1986-ban 12,5 tonna nehézvizet vásárolt Norvégiától, s nem volt hajlandó magyarázatot adni, mi lett a sorsa az anyagnak. Erős a gyanú, hogy a nehézvizet titokban eladta. Chikán Ágnes Magyarként Bajorországban 1. Csacsacsázva a halhatatlanságba Két évvel ezelőtt, 1987 júniusában útrakeltem, és 24 hónapig az idegenek kenyerét ettem. Az. első esztendőt az NSZK-ban, Münchenben töltöttem el, egyszerű „oldalbordaként". A lassan sorjázó mindennapokon azonban ebbéli státusomban is mindvégig lestem a toll hegyre valót, méghozzá magyarságom és szegediségem szemüvegén át. Érdekelt, máshol mások — németek és hazát cserélt magyarok — miként tervezik, szervezik az egyszerit, a megismételhetetlent: életüket. De észre kellett vennem magunkat, odalátogató turistákat is, miként festünk német tükörben. S hogy az emlékezés íze — e sorok papírra vetésének idején — „hol méz, hol áfonya?" Csak mint maga az élet bárhol ezen a Földön. * Tudom, München itt van a szomszédban, s tudom, újabban, ha bárkinek kirándulni szottyan kedve, fogja magát, és „átruccan" a szép bajor fővárosba. (E sorok írásakor még nem 50 dollár volt az évi valutakeret!) Tépelődtem is, képes vagyok-e én újat, mást mondani erról a vidékről, az ott élő emberekről, mint amit bárki saját tapasztalatai alapján is összeszedhet. Aztán mégis ügy döntöttem, érdemesek a lejegyzésre azok a találkozások, élmények, amelyeket nem turistaként, hanem huzamosabb ideig ott élő magyarként szemezgettem össze. München: világvárosi csúcsforgalom ide vagy oda, nem hagyja tanácstalanul ténferegni az idegent. Bárki nyugodtan rábízhatja magát az eligazító táblákra: amint fölmerül egy kérdés az útkeresőben, máris szolgálatkészen adja meg a választ egy éppen előbukkanó, egyértelmű felirat v • iel. Itt az autót vezető észjárásával tervezték meg a • lékedéit, s ezen bizony van mit csodálkoznia egy mag: ornak: hat így is lehet? Így esett meg, hogy első nekifutásból, még naplemente előtt megtaláltuk az Lsar partján húzódó, csendes kis utcát, ahol K. professzor lakik. A zajos, nyüzsgő városból egy békés kis zold sziget közepébe csöppentünk. A teraszon terített asztal, üdítő várt bennünket és gondozott kert. öreg díszfákkal, illatozó bokrokkal, virágokkal, szemet nyugtató pázsittal. Elragadtatásunkra vendéglátónk elmondta: két éve költöztek az édesapjától örökölt házba, előtte egy tízemeletes ház lakásában éltek a két gyerekkel. — Valóságos kincs ma ez a ház. Csupa gazdag ember lakik itt, közvetlen szomszédom egy híres belvárosi butikos, de milliomos a szemközti lakó is. Amikor ideköltöztünk. valósággal kinézték az utcából rozsdásodó kocsinkat. Ki is tett az egyik — jól menő fogorvos — egy megállni tilos táblát a háza elé. nehogy ott parkolva, rontsuk páciensei körében a hitelét — mondta. A ház a város legszebb részén, folyó, park közelében, ám mégis szinte a Belváros szívében fekszik. A fiatalos mozgású professzor nem használja az öreg Audit, legtöbbször kerékpáron megy be az egyetemre. Eleget tesz így aznaDi mozgásigényének, nem fogy a benzine és főleg nincsenek parkolási gondjai. Hitetlenkedve hallgattam. Meg is kérdeztem: nem veszélyes itt kerékpárral közlekedni? — Kiépített kerékpárutak vannak sokfelé a Belvárosban. a járdák mentén és a parkokban is. az én utam is erre vezet. Mivel nem kerülök közlekedési dugóba, még időt is megtakarítok a kerékpárral Mig a házigazda' sürgölődött körülöttünk, hiányoltam a feleségét. — Rosemary talán dolgozik valahol? — Nem, nem — felelte. Azaz nem pénzért dolgozik Nem is érné meg: két kereső esetén több adót vonnának le tőlünk. Elvállal mindenféle önkéntes munkát, most például a szülök tanácsának tagjaként nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkozik. Persze, ezenkívül is megvan a teendője a házban, a ház. körül, saját serdülő gyerekeink is adnak munkát bőven. Meg aztán hetenként kétszer tánciskolába járunk... — ... úgy érti. a gyerekekkel? — vágtam közbe. — Dehogy! Mi ketten, a feleségemmel! — kérte ki magának az ötvenes, kopaszodó professzor. — Szalontáncot tanulnak, keringőt, tangót, rumbát? — Meg csacsacsát. Nagyon várjuk ezekét az estéket, jó társaságunk van. egészen megfiatalodunk ilyenkor. Szerencsés ember! Nyugodt körülmények között kutathat, jól fölszerelt intézete, szorgalmas munkatársai vannak, s minthogy itt nem sajnalják a pénzt a produktív kutatóktól, a kiváló külföldi szakemberek is egymásnak adják a kilincset. El is hiszem, hogy ilyen helyzetben táncra is perdülhet egy professzor. Mindenesetre magyar tudóst még nem láttam csacsacsázva bevonulni a halhatatlanságba. Na, de közben leszállt az este, elindulunk hát a számunkra lefoglalt szállásra. Vendéglátónk kocsiját követvén. egyre inkább elkedvetlenedtem. Észak felé tartottunk, egyre távolodva a Belvárostól. Pusztaságok, erdősávok, egymást több szinten keresztező útrendszerek, majd egy Unterschleissheim feliratú táblánál bekanyarodtunk. Modern lakóházak, néhány égbe szökő toronyház, de zömmel kertes sorházak és villák. Tiszta, pedánsan rendben tartott település, ám annak a családias bájnak, amely oly megragadó az osztrák építészetben, a szele seni legyint meg. Hideg praktikusság — állapítottam meg az első „blick"-re. Kétszintes szalagház közös parkolójában álltunk meg. Néhányan továbbhajtottak: akkor láttam, hogy föld alatti garázs bejárata nyelte el a gépkocsikat. A belső, igényesen tervezett és ápolt közös park és játszótér gyepszönyege alól néhol előbukkant a garázs szellőzőnyílásainak rácsa, fölé virágzó bokor ágai hajoltak. Az ajtó mellett, ahova becsöngettünk, pirosló rózsabokor. Negédes mosolyú, fakószőke hölgy fogadta a „Herr Professor"-t. no meg persze bennünket A későbbi egyetemi kuncsaftok reményében olvadozott Frau T.. míg mellékesen bemutatta a lakást, amelyből ők szüleik családi házába költöztek, hogy így gyarapítsák bankszámlájuk összegét havi 1300 DM-rr.el. — A Belvárosban ezért a pénzért legfeljebb egy kis lakást találtak volna valamelyik bérházban, olyan magasak az árak — súgta kísérőnk, mig végigjártuk a három szintet. A földszint a családi élet színtere: konyha L-alakú nappali, étkezővel, ahonnan nagy üvegajtó nyílik a szinte zsebkendőnyi, sövénnyel határolt teraszra. Az emeleten fehér padlószónyeg-borította fürdőszoba, a hálószobák, a pincében gyerekeknek szánt „dühöngő", barkácshelyiség 03 mosókonyha van. A bútorok a célnak megfelelnek ugyan, ám nélkülöznek minden esztétikai igényességet és az otthon, a saját otthon melegét. Ez volt az első pillanat, amikor belém hasított a honvágy. (Folytatjuk.)