Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

2 1989. december 13., szerda Á remény... Brüsszelbe érkezett ked­den Horn Gyula, hogy a Lengyelország és Magyaror­szág reformjait támogató 24 ország első miniszteri szin­tű értekezletén kifejtse a magyar álláspontot. A magyar diplomácia ve­zetője az MTI brüsszeli tu­dósítójának arra a kérdésé­re válaszolva, hogy miként értékeli a 24-ek által meg­kezdett akciót, és mire szá­mít Brüsszelben, kijelentet­te: — A 24-ek elviekben, és bizonyos konkrét támoga­tást. is megfogalmazva ki­fejezték, hogy nagy rokon­szenvvel viseltetnek a ma­gyarországi átalakulás iránt. A mai értekezleten várható­lag megerősítik, illetve ki­dolgozzák azokat a dönté­seket, amelyek meghatároz­zák, hogy együttesen és kü­lön-külön milyen támoga­tást nyújtanak ehhez az át­alakuláshoz. Én a magam részéről igyekszem ma hi­telesen bemutatni a ma­gyarországi helyzetet, a de­mokratikus átalakulás ered­ményeit, illetve azokat a súlyos nehézségeket, ame­lyek főképpen gazdasági és szociális téren jelentkeznek hazánkban. lasztások után kialakuló új ciójában a közös tulajdon rend többek között elfogad- egy részéhez hozzájutó mai ja-e a szövetkezetek azon ál- téesztag egyáltalán ne vállal­láspontját, hogy a korábbi jon terheket, földtulajdonosok rehabilitá- T. Sz. I. Nem vitatják a párt vezető szerepét A csatát megnyerték, és a háborút? A termelőszövetkezetek or­szágos tanácsának utódja a kongresszus harmadik nap­ján született döntés alapján a Mezőgazdasági Szövetke­zők és Termelók Országos Szövetsége. Vagyis győzött az a többségi vélemény, hogy továbbra is szükség van az érdekképviseletre. Munká­juk vezérfonalaként progra­mot fogadtak el. A megol­dandó feladatokból talán a legfontosabb, hogy a mező­gazdasági alaptevékenység­ben a föld értékét is magá­ban foglaló vag"onarányos nyereség három éven belül érje el az átlagos ipari szin­tet. A küldöttek szentesítették, hogy a szövetkezeti közös tu­lajdonban levő földeket az államilag előírtak szerint váltották meg. A korábbi igazságtalanságokat a társa­dalomnak kell jóvátenni, s kártalanítani a volt gazdá­kat. A szövetkezeti tagság maga dönti el, hogy a közös földtulajdont miként osztják meg a tagok között. Egyetér­tettek az össz-szövetkezeti vagyon teljes mértékű neve­sítésével, ha a helyi közgyű­lés is úgy dönt. Egyben kö­vetelték, hogy az élelmiszer­ipari vállalatok a termelöket is magában foglaló társaság­gá való alakítását gyorsítsák meg. Célul tűzték ki a szám­viteli rendszer egyszerűsíté­sét, s az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került gaz­daságok méltányos adósság­rendezését. Javasolták, hogy a most alakult szövetség az agrárreformkörökből kinőtt Agrárszövetség és a Magyar­országi Szövetkezeti és Ag­rárpárt kölcsönösen képvi­seltessék magukat egymás testületeiben. A követelések, vágyak és javaslatok viszonylagos egy­ségét kissé megtörte, amikor az érdekképviselet pénzelé­sének mértéke került teríték­re. Végül a korábbi TOT be­vételnél kisebb összegben ál­lapodtak meg. az igazi izgal­makat a „tisztikar" megvá­lasztása hozta, s egyben az elnök személyével meg is va­lósult egy lényeges javasla­tuk. Az agrárreformköröket kezdeményező, majd a hó­nap elején az Agrárszövet­ség elnökévé választott fiatal gyáli téészelnök, Nagy Ta­más itt is elnyerte a szavaza­tok több mint 80 százalékát. A főtitkár Eleki János lett, aki a TOT-ban is főtitkár volt. Az elnök személye sokak szerint a reformgondolatok győzelmével ér fel. Folyosói beszélgetéseken az Agrárszö­vetség több résztvevője azért aggódott, hogy e siker az ál­taluk követett irányvonal felhígulásával egyenlő. Ez a kompromisszum károkat is okozhat. Nagy Tamás szemé­lyiségén múlik, miként oldja fel e dilemmát. A kongresszus résztvevői­nek többsége a jól végzett munka örömének érzésével tért haza. Kérdés azért ma­radt. Vajon a parlamenti vá­A népi küldöttek 2. kong­resszusa keddi ülésén úgy döntött, hogy most nem nyit vitát az alkotmánynak az SZKP vezető szerepét ki­mondó cikkelyéről, és csak a választásokat érintő al­kotmányos cikkelyek mó­dosításával fog foglalkozni. Nem tűzi napirendre az egyes társadalmi szerveze­teknek előjogot biztosító 7. cikkely módosítását, mint ahogy nem kezdik meg a gazdasági és politikai refor­mokhoz szükséges törvények elfogadását akadályozó cik­kelyek felülvizsgálatát sem. A döntés értelmében az az álláspont kerekedett felül, amely az átfogó alkotmány­reformot szorgalmazza ugyan, de azt csak a fo­lyamatosan megvalósuló vál­tozásokat követően, nagyobb előkészítéssel kívánja elvé­gezni. A kongresszus (kedden a 2245 küldöttből 2106-an vol­tak jelen) 1138 szavazattal 839 ellenében elutasította azt, hogy napirendre tűz­zék a párt vezető szerepéről rendelkező hatodik cikkely megvitatását. Jóval nagyobb többséggel utasították el a tulajdonreform, a földtör­vény kidolgozásához szüksé­ges alkotmánymódosítások jelenlegi megvitatását, akár­csak a demokratikus cent­ralizmusról szóló 7. cikkely törlését és a gazdasági re­form alkotmányjogi feltéte­leinek megteremtését szor­galmazó, Andrej Szaharov akadémikustól származó ja­vaslat napirendre tűzését. Mindenhonnan kizárva Meglepő visszhangot váltott ki Csehszlovákiában Milos Jakes volt pártfőtitkár és Miroslav Stepan prá­gai pártbizottsági első titkár kizárása a kommunista pártból. Több ezer csehszlovák pártonkívüli kérte ki ugyanis magának, hogy „az általános ellenszenvvel övezett két személlyel egy táborba került". A Mlada Fronté, ifjúsági napilap kedden ismer­tette azt a petíciót, amelyben pártonkívüliek azt kö­vetelik, hogy Milos Jakes maradjon meg párttagnak. „Mi, alulírott pártonkívüliek tiltakozunk az ellen, hogy Milos Jakest és Miroslav Stepant közénk állítot­ták. Követeljük, hogy zárják ki őket sorainkbál. és ve­gyék vissza őket a kommunista pártba, ahova életmű­vük által valójában tartoznak" — hangsúlyozza a fo­lyamodvány. Vizsgálat a bősi zsilip ügyében Jaruzelski virágot vitt A lengyelországi szükség­állapot bevezetése (1981. december 13.) 8. évforduló­jának előestéjén a sziléziai Wujek bánya képviselőivel találkozott Varsóban az el­nöki palotában Wojciech Jaruzelski lengyel köztársa­sági elnök, és ígéretet tett a bányában 1981. december 16-án 9 bányász életét ki­oltó rendőrsortűz körülmé­nyeinek teljes feltárására. A tragikus sortűzre annak ellenére került sor 8 évvel ezelőtt, hogy a rendőri ala­kulatoknak felsőbb paran­csuk volt a fegyverhaszná­lat elkerülésére. A mostani találkozó Jaruzelski nagy feltűnést és meglepetést oko­zó december 2-i sziléziai lá­togatásának folytatása volt. A köztársasági elnök a bá­nyásznap alkalmából akkor a Wujek bányába is elment, és virágot helyezett el a meggyilkolt bányászok em­lékművénél. A szimbolikus értékű meg­békélési gesztust a bánya Szolidaritás-szervezete táv­iratban köszönte meg az el­nöknek, amiért viszont hét­főn Jaruzelski mondott kö­szönetet, reményét fejezve ki: az akkori tragikus ese­mények emléke és a belő­lük levonható tanulság a nemzeti megbékélést fogja szolgálni. Magyar szakértők is részt vesznék szerdán a bősi vizs­gálat helyszíni szemlén — csatlakozva csehszlovák kol­légáikhoz. Mint ismeretes, több mint egy hete a bősi létesítmény alvizcsatornája felöl nagy mennyiségű víz és hordalék jutott a zsilip­kamrába, magával sodorva különféle szerkezeti eleme­ket is — tájékoztatta Udva­ri László kormánybiztos az MTI munkatársát. A kormánybiztos és a környezetvédő pártok, szer­vezetek megállapodásának megfelelően a Bajcsy-Zsi­linszky Társaság, a Tudo­mányos Dolgozók Demokra­tikus Szakszervezete kör­nyezetvédő csoportja és a Magyarországi Zöld Párt megbízásából független szakember is helyet kap a helyszínre utazó csoportban. A megállapítások értékelé­sére a december 21-i pozso­nyi egyeztető megbeszélé­sen kerül sor. A kormány­biztos felkérése alapján ezen a konzultáción részt vesz a Budapesti Műszaki Egyetem független tudomá­nyos szakértője is. Eladták a nehézvizet? Valószínűleg januárban ír­ják alá Lengyelország és a Nemzetközi Valutaalap meg­állapodását, amelynek ér­telmében négy részletben, mintegy 700 millió dollár ké­szenléti hitelt kapna Varsó az IMF-től, majd további 300 millió dollár hitelt a Világbanktól konkrét beru­házásokra a hírközlésben, a vasúti közlekedésben és a mezőgazdaságban. Ebben állapodott meg az IMF képviselője, Michel Camdessus igazgató, és a lengyel vezetés, miután a nemzetközi pénzintézet kép­viselője három napon át tárgyalt, többek között Ja­ruzelski államfővel, Mazo­wiecki kormányfővel, a len­gyel külügy-, és pénzügymi­niszterrel, Lech Walesával és Glemp lengyel prímással. Egy amerikai nukleáris fegyverzet-ellenőrzési kutató intézet ellenzi, hogy az Egye­sült Államok a mai helyzet­ben átadja Romániának ázt a magasan dúsított urániu­mot, amelyet Románia már régebben megvásárolt. Az uránium ugyanis atom­fegyver előállítására is al­kalmas dúsítású, és nagy a kockázata annak, hogy Ro­mánia terroristáknak adná tovább — mondta az intézet igazgatója az AP amerikai h írügynökségnek. Az urániumot Románia a Bukarest környékén lévő tri­gai kutatóreaktor számára vásárolta még 1978-ban. Ab­ban az évben az Egyesült Ál­lamok 38 kilogrammot le is szállított belőle. A maradék 16,4 kilót a megállapodás ér­telmében az Egyesült Álla­mok tárolja, és bármikor ki­adja, amikor a románok biz­tonságosan el tudják szállíta­ni. Az illetékes amerikai ha­tóság tavaly megadta az en­gedélyt az urán kiszállításá­ra, de az egyelőre ottmaradt az Egyesült Államokban, mert a románok nem tudták megoldani az elszállítását. Akik az Egyesült Államok­ban ellenzik az urán kiadá­sát, emlékeztetnek arra, hogy Románia minden jel szerint már megsértette az atom­fegyverek, illetve az atom­fegyverek előállításához szükséges anyagok tovább­adását tiltó atomsorompó­szerződést. A megállapodás értelmében ugyanis a részes államoknak nemzetközi el­lenőrzés nélkül nem lehet 1 tonnánál több nehézvizet ex­portálni, ezzel szemben Ro­mánia 1986-ban 12,5 tonna nehézvizet vásárolt Norvé­giától, s nem volt hajlandó magyarázatot adni, mi lett a sorsa az anyagnak. Erős a gyanú, hogy a nehézvizet ti­tokban eladta. Chikán Ágnes Magyarként Bajorországban 1. Csacsacsázva a halhatatlanságba Két évvel ezelőtt, 1987 júniusában útrakeltem, és 24 hónapig az idegenek kenyerét ettem. Az. első esz­tendőt az NSZK-ban, Münchenben töltöttem el, egy­szerű „oldalbordaként". A lassan sorjázó mindenna­pokon azonban ebbéli státusomban is mindvégig les­tem a toll hegyre valót, méghozzá magyarságom és sze­gediségem szemüvegén át. Érdekelt, máshol mások — németek és hazát cserélt magyarok — miként ter­vezik, szervezik az egyszerit, a megismételhetetlent: életüket. De észre kellett vennem magunkat, odaláto­gató turistákat is, miként festünk német tükörben. S hogy az emlékezés íze — e sorok papírra vetésének idején — „hol méz, hol áfonya?" Csak mint maga az élet bárhol ezen a Földön. * Tudom, München itt van a szomszédban, s tudom, újabban, ha bárkinek kirándulni szottyan kedve, fogja magát, és „átruccan" a szép bajor fővárosba. (E sorok írásakor még nem 50 dollár volt az évi valutakeret!) Té­pelődtem is, képes vagyok-e én újat, mást mondani erról a vidékről, az ott élő emberekről, mint amit bárki saját tapasztalatai alapján is összeszedhet. Aztán mégis ügy döntöttem, érdemesek a lejegyzésre azok a találkozások, élmények, amelyeket nem turistaként, hanem huzamosabb ideig ott élő magyarként szemezgettem össze. München: világvárosi csúcsforgalom ide vagy oda, nem hagyja tanácstalanul ténferegni az idegent. Bárki nyugod­tan rábízhatja magát az eligazító táblákra: amint fölme­rül egy kérdés az útkeresőben, máris szolgálatkészen adja meg a választ egy éppen előbukkanó, egyértelmű felirat v • iel. Itt az autót vezető észjárásával tervezték meg a • lékedéit, s ezen bizony van mit csodálkoznia egy ma­g: ornak: hat így is lehet? Így esett meg, hogy első nekifutásból, még naple­mente előtt megtaláltuk az Lsar partján húzódó, csendes kis utcát, ahol K. professzor lakik. A zajos, nyüzsgő vá­rosból egy békés kis zold sziget közepébe csöppentünk. A teraszon terített asztal, üdítő várt bennünket és gondo­zott kert. öreg díszfákkal, illatozó bokrokkal, virágokkal, szemet nyugtató pázsittal. Elragadtatásunkra vendéglá­tónk elmondta: két éve költöztek az édesapjától örökölt házba, előtte egy tízemeletes ház lakásában éltek a két gyerekkel. — Valóságos kincs ma ez a ház. Csupa gazdag em­ber lakik itt, közvetlen szomszédom egy híres belvárosi butikos, de milliomos a szemközti lakó is. Amikor ide­költöztünk. valósággal kinézték az utcából rozsdásodó ko­csinkat. Ki is tett az egyik — jól menő fogorvos — egy megállni tilos táblát a háza elé. nehogy ott parkolva, ront­suk páciensei körében a hitelét — mondta. A ház a város legszebb részén, folyó, park közelében, ám mégis szinte a Belváros szívében fekszik. A fiatalos mozgású professzor nem használja az öreg Audit, leg­többször kerékpáron megy be az egyetemre. Eleget tesz így aznaDi mozgásigényének, nem fogy a benzine és főleg nincsenek parkolási gondjai. Hitetlenkedve hallgattam. Meg is kérdeztem: nem ve­szélyes itt kerékpárral közlekedni? — Kiépített kerékpárutak vannak sokfelé a Belváros­ban. a járdák mentén és a parkokban is. az én utam is erre vezet. Mivel nem kerülök közlekedési dugóba, még időt is megtakarítok a kerékpárral Mig a házigazda' sürgölődött körülöttünk, hiányoltam a feleségét. — Rosemary talán dolgozik valahol? — Nem, nem — felelte. Azaz nem pénzért dolgozik Nem is érné meg: két kereső esetén több adót vonnának le tőlünk. Elvállal mindenféle önkéntes munkát, most pél­dául a szülök tanácsának tagjaként nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkozik. Persze, ezenkívül is megvan a teendője a házban, a ház. körül, saját serdülő gyerekeink is adnak munkát bőven. Meg aztán hetenként kétszer tánc­iskolába járunk... — ... úgy érti. a gyerekekkel? — vágtam közbe. — Dehogy! Mi ketten, a feleségemmel! — kérte ki magának az ötvenes, kopaszodó professzor. — Szalontáncot tanulnak, keringőt, tangót, rumbát? — Meg csacsacsát. Nagyon várjuk ezekét az esté­ket, jó társaságunk van. egészen megfiatalodunk ilyenkor. Szerencsés ember! Nyugodt körülmények között ku­tathat, jól fölszerelt intézete, szorgalmas munkatársai van­nak, s minthogy itt nem sajnalják a pénzt a produktív kutatóktól, a kiváló külföldi szakemberek is egymásnak adják a kilincset. El is hiszem, hogy ilyen helyzetben táncra is perdülhet egy professzor. Mindenesetre magyar tudóst még nem láttam csacsacsázva bevonulni a halha­tatlanságba. Na, de közben leszállt az este, elindulunk hát a szá­munkra lefoglalt szállásra. Vendéglátónk kocsiját követ­vén. egyre inkább elkedvetlenedtem. Észak felé tartot­tunk, egyre távolodva a Belvárostól. Pusztaságok, erdő­sávok, egymást több szinten keresztező útrendszerek, majd egy Unterschleissheim feliratú táblánál bekanyarodtunk. Modern lakóházak, néhány égbe szökő toronyház, de zöm­mel kertes sorházak és villák. Tiszta, pedánsan rendben tartott település, ám annak a családias bájnak, amely oly megragadó az osztrák építészetben, a szele seni legyint meg. Hideg praktikusság — állapítottam meg az első „blick"-re. Kétszintes szalagház közös parkolójában álltunk meg. Néhányan továbbhajtottak: akkor láttam, hogy föld alatti garázs bejárata nyelte el a gépkocsikat. A belső, igényesen tervezett és ápolt közös park és játszótér gyepszönyege alól néhol előbukkant a garázs szellőzőnyílásainak rácsa, fölé virágzó bokor ágai hajoltak. Az ajtó mellett, ahova becsöngettünk, pirosló rózsa­bokor. Negédes mosolyú, fakószőke hölgy fogadta a „Herr Professor"-t. no meg persze bennünket A későbbi egye­temi kuncsaftok reményében olvadozott Frau T.. míg mel­lékesen bemutatta a lakást, amelyből ők szüleik családi házába költöztek, hogy így gyarapítsák bankszámlájuk összegét havi 1300 DM-rr.el. — A Belvárosban ezért a pénzért legfeljebb egy kis lakást találtak volna valamelyik bérházban, olyan maga­sak az árak — súgta kísérőnk, mig végigjártuk a három szintet. A földszint a családi élet színtere: konyha L-alakú nappali, étkezővel, ahonnan nagy üvegajtó nyílik a szinte zsebkendőnyi, sövénnyel határolt teraszra. Az emeleten fehér padlószónyeg-borította fürdőszoba, a hálószobák, a pincében gyerekeknek szánt „dühöngő", barkácshelyiség 03 mosókonyha van. A bútorok a célnak megfelelnek ugyan, ám nélkülöznek minden esztétikai igényességet és az otthon, a saját otthon melegét. Ez volt az első pillanat, amikor belém hasított a hon­vágy. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom