Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

1989. december 13., szerda 3 Nagy László felvételei Közel másfél éve már; 1988. július 28-án pőrig égett az Alföldi Bútorgyár kárpitos üzeme. A tűzben 3 ember vesztette életét, s kö­zel 60 millió forintos kár keletkezett. A kényszerű termeléskiesés nemcsak a gyár termelését hátráltatta, hanem a fegyházi elítéltek foglalkoztatását is nehezí­tette. A rekordidő alatt alapjai­tól újjáépített üzemcsarno­kot a Csomiterv tervei alap­ján a Délép kivitelezte, s szeptember 27-ére elkészült a műszaki átadással. A tra­gédiából okulva ezúttal több vészkijáratot terveztek, illetve tűzivíz és szellőzte­tő berendezésekkel tették biztonságosabbá az üzemet. fl torony alá tásra szorul. Azt gondolom láspontok legfeljebb "akkor azonban, hogy erkölcsi kö A szegedi tanács körül ki­alakult helyzet megítélésé­ben aligha térnek el a vé­lemények, ha arról van szó; tartható-e a helyzet? Az ál­ütköznek. ha valaki a „mi is a problémák gyökere?" vagy a „mi a teendő?" kérdését teszi fel. Igazából a „prob­lémák gyökerére" nem is nagyon szokás rákérdezni — igy a felmerülő megoldási telességünk elmenni a je­lenleg adott lehetőségek vég­ső határáig. A tanács mű­ködése most is javítható — azzal nem kell megvárni az új önkormányzati törvényt. A „problémák gyökerét' javaslatok is a levegőben eltekintve most a személyi lógnak, ha vannak egvál- alkalmasság kérdésétől —én talán. Ahogy én látom, két abban látom, hogy a tanacs szélsőséges álláspont alakult (tudniillik a testület) nem ki. Az egvik. amelyet' fő- kellően tagolt, nem ,.o* P» . ként egyes ellenzéki szerve­zetek képviselnek, abból in­dul ki, hogy az egész taná­csi működési szisztéma — úgy, ahogy van — elhibá­zott, működésképtelen, se­gíteni csak a gyökeres vál­toztatás: az új önkormány­zati törvény képes, addig így is elmegy a szekér (ha még­nizmus", amely egymással kommunikálni képes airenu­szerekből állna. Nagyon úgy tűnik, hogy az a néhány bizottság, amely működik (már amelyik egyáltalán mű­ködik) nem képes biztosíta­ni az információk olyan áramlását, amely kívánatos lenne. Felül kellene vizsgál­dést, több elfoglaltságot stb. igényelne.) Vajon, érdekében áll-e az apparátus dolgozói­nak? (Hiszen egy intenzí­vebb bizottsági működés az ő munkájuk szigorúbb el­lenőrzésével járna ...) Nem állítom, hogy a ta­nács (a testület) tagolatlan­sága az egyetlen- olyan prob­léma, ami megoldást, vál­toztatást igényel. Követke­zésképpen azt sem állítom, hogy ez a legalapvetőbb kér­dés, mert ennek megoldása előfeltétele annak, hogy majd a többi kérdésben is megfelelő megoldás szüles­sék. ükrös Tamás Maradjon a családi pótlék A kisiparosuk érdekvédel­mi szervezete, a Kiosz til­takozik az ellen, hogy ki­vonják a Társadalombizto­sítási Alapból a családi pót­lékot, és helyette abból fe­dezzék az egészségügyi el­látás költségeit. Mint Baranyai György, a Kiosz Jogi és Szervezési Igazgatóságának vezetője az MTI munkatársának el­mondta: a 165 ezer kisipa­ros túl magasnak tartja a társadalombiztosítási járu­lék mértékét. Az egységes társadalombiztosítási tör­vény gyakorlatilag azonos elbírálás alá vonja a kis­iparosokat, a kiskereskedő­ket, valamint a bérből és fizetésből élőket, ám a kis­iparosok és a kiskereskedők közvetlenül érzékelik a tár­sadalombiztosítási járulék befizetése miatti terheket. Mint ismeretes, ez év ja­nuár l-jétől az állami költ­ségvetéstől leválasztva — önálló alapként — létrehoz­ták a Társadalombiztosítási Alapot, amely 300 milliárd forinttal gazdálkodik, és amelyet az Országos Társa­dalombiztosítási Főigazga­tóság kezel. Az alapból fize­tik a családi pótlékot, a nyugdíjat és különféle szo­ciális juttatásokat, például a gyermekgondozási díjat. Az alap szufficitje az idén a Kiosz ismeretei szerint 26 milliárd forint. A költség­vetés ezt az alapot „foszto­gatja", arra törekszik, hogy a többletet elvonja, holott ezt az alapot létrehozó jog­szabály kifejezetten tiltja. Az idén az alapból fedezték a közgyógyel látást és a gyógyszeráremelés állami költségvetést érintő részét. Arra kötelezték a Társada­lombiztosítási Alap kezelő­it, hogy az alapból lakásköt­vényt vásároljanak. Ha az egészségügyi ellátást is az alapba vonnák, a 26 milli­árdos többlet azonnal el tűm ne. sőt az alap kevésnek bi­zonyulna — vélik a kisipa­rosok. „ ni a bizottságok munkater­sem. annal bölcsebb dolog , , ,, . .. ... „,„„-• . . . ? Vet, munkarendjet, hatasko­kivul maradni...) A másik _ általúban azokat szelsoseges álláspont szerint feltételeket ameivek e bi­béjétől büdös a hal": a vál- ítz„fí * amelyeíc e bi­J .. ,, ,, zottságok munkáját meg­SaA„^,Vfj?.íeI ™e°°!,datJ™: határozzák. Meg kellene ságából fakad. Ha sikerülne megtalálni az alkalmas sze­mélyt a tanácselnöki poszt­ra (vagy felállítani a Tóth Károly-féle háromfős kol­lektív vezetést), ezzel meg­oldódnának a tanácsi mű­ködés legfőbb gondjai. (Leg­alábbis a javaslatok nem mennek túl ezen . ..) Egyetértek azokkal szerint a jelenlegi rendszer gyökeres vizsgálni, hogy nem szüksé­ges-e újabbakat létrehozni? S ami ennél is fontosabb: meg kellene teremteni a vé­leménycsoportok (ha úgy tetszik: frakciók) képződésé­nek intézményes feltételeit. A kérdés persze az: kinek áll ez érdekében? Vajon ér­dekében áll-e a tanács tag­akik jainak? (Hiszen a számukra tanácsi éz egy a jelenleginél sok­átalakí- kai intenzívebb tevékenyke­Húst nem, szaloncukrot lohot Mindjárt itt a karacsony. Az előrelátóbbak már fel­adták külföldre szánt cso­magjaikat, bizonyára akad­nak azonban még olyanok, akik a napokban viszik cl küldeményeiket a postára. Jó ha tudják a következő­ket. Olvasószolgálatunk megérdeklődte, a közelmúlt­ban hozott vámrendelkezé­fista ismert, tökehús, hús­xészitmény. húskonzerv, mű- és természetes bél, ét­olaj, margarin, vaj, sajt, cu­kor, hántolt rizs, paradi­csompüré-konzerv és kará­csonyi fenyőfa. Az elmúlt karácsonnyal ellentétben viszont, az idén lehet sza­loncukrot és cukorkát Kül­deni küllőidre, de a csomag sek, kiviteli tilalmak akiil- súlya nem haladhatja meg földre szóló csoimagléladás- az 1 kilogrammot. Á váltó­nál is érvényesülnek. zásról a csomagfelvételi Azaz, amit nem szabad ki- helyszíneken részletes tájé­tinni az országból, azt pos- koztatót függesztett ki a tán sem lehet feladni A posta. Pénzgazdáknak Vigyázat, bruttó! Szelíd öregúr keresett fel matikusan levonja. Vissza­a szerkesztőségben minap, térve a panaszos öregúrhoz, Három, lapunkból kivágott neki 14,4 százalékos adó­letétijegy-hirdetést is ma- mentes kamatot garantál­gával hozott. Egy éve keve- tak, amit ezen felül kapott, redett üzleti kapcsolatba az az árszínvonal-kiegészí­egy kereskedelmi bankkal, tés 160 forintja volt. Sére­vett kétszer ötezer forintért lem tehát — a pontatlan fo­értékpapírt. Tizenhét szá- galmazástól eltekintve — zalékos alapkamat... ár­színvonal-kiegészítés, plusz nem érte. Ha valakinek így kara­egy százalék kiegészítő ka- c^y^j. is akad be{ektet„ mat. Karácsony közeledté­vel kiváltotta a lejárt letéti hetó pénze és történetesen a forinthoz is ragaszkodik, jegyet, kamatként azonban mindenképpen érdemes át a számítottnál kétszázzal kevesebbet, 1600 kapott. Mondtak neki vala­mit a nettó meg a bruttó néznie a Heti Világgazda­forintot ság kötvényárfolyamait, felhívni néhány bankot. Én is csak attól vagyok ilyen kamatokról, de nem igazán jóiértesült, hogy barátom ertette. Pedig még jól is több hónapos zaklatását járt, amit nem volt könnyű megunva, utánanéztem ér­elmagyarázni. tékpapírjainak. Kamato­Tizennyolc százalékos zott is az szépen, de csak kamatot valóban garantált az eredeti, hosszabb távú a bank, de csak bruttóban, lekötés keretében. Ha szer­A hirdetések ugyanis kétfé­lék; vagy az adómenteset, ződést szegve, idő előtt, mondjuk jövő decemberben tehát a nettót közlik, vagy szeretné visszaváltani, ak­kamatról, alapkamatról be­szélnek, ami ilyen esetben mindig bruttót jelent. A kettő közt éppen húsz szó­kor az elkövetkező tizen­két hónapra nettóban csak 10 százalékot kapott volna. Ekkor akadtunk olyan 11 zalék a különbség. Tisztább százalékos, adómentes, fix lenne, ha mindenki a nettó kamatozású kötvényre, kamatot hirdetné. de az amelynek eladási árfolya­egymásra licitáló bankoktól ma g5i5 százalék volt, lejá­ez ma nem nagyon várható ratj ideje pedig 1990. el. Egészen máshogy hang- augusztus 20. Kilenc hóna­zik a 20 százalék „alapka- pos befektetésre ez mat", mint a 16 adómentes. százalékos kamat, ami Ennél már csak az a cif­rább, ha valamelyik pénz­intézet azt is hozzáteszi a bruttó kamathoz, hogy át­vállalja az adófizetést. Sok ügyfél ezt el is hiszi, pedig dehogy vállalja át; Egysze­rűen csak bonyolítja, auto­15,5 egy évre vetítve 20,6 százalék adómentesen t Magyarán: a november végén 9 ezer 550 forintért vásárolt köt­vényre 11 ezer 100 forintot fizetnek augusztus 21-én... (kovács) A gerazai disznók Mintha valami terméketlen bizony­talanság keserítené ezeket a minden­napokat, melyeket pedig úgy várt az ország meghatározóan nagyobb ré­sze, mintha megváltást várt volna. Mert. ha a beszed szabad is, a cse­lekvő kéz még mindig falakba ütkö­zik. itt és most: a bizonytalanság fa­lába. Vagy lenne mindez csupán vi­har előtti csend? A fáradtság és a bizonytalanság nem más. mint egy nerr.zet titkos és óvatos erőgyűjtése arra a tavaszra, s nyárra, mely újra csak kivételes pillanata lészen eljö­vendő életünknek? Az ember természete már csak olyan, szüksége van kiválasztott pil­lanatokra: ünnepekre, évfordulókra, komor és megható gyásznapokra/Ám azt is tudjuk jól: minden pillanat tökéletes, hiszen Isten bármelyik pil­lanatban kész arra, hogy meghallgas­son minket. S itt nemcsak arról van szó. hogy a reggeli, arany párát gő­zölgő teám, s a mellette fénylő vajas kenyér éppoly fontos momentuma életeriinek, mint egy jól sikerült po­litikusi riposzt, hanem arról is: az én személyes, vagyis egyszeri és egyé­ni felelosseggel felépített világomnak a Krisztus előtti pörög, vagy a Léván 1604-ben a „fekete bég" Nádasdy Fe­renc holtteste fölött lauditrót kán­táló Magyari István, s az a két fiatal rendőr tizedes, kik valamelyik éjsza­ka a vásárhelyi út sötétségtói óvott, a Belvárosból a Tisza-hidig néptelen betonpadkó ián fagyoskodva rászóltak mellettük elbotorkáló arnyamra, ha már ők itt vannak, itt, fáradnék el a cirka száz méterre lévő zebráig: szóval ók mind, együtt, az én vilá­gom szuverén és egyenrangú alkotói és szereplői. Ennek így kell lennie. Nincs okom, hogy bárminemű fontos­nak beharangozott politikai vagy gazdasági esemény kedvéért elfeled­kezzek Homéroszról vagy Zrínyi vad­kanjáról. Nincs okom erre, és nem tehetem n eg. ócska kis frázis, hogy azt, amit itt-nek nevezek, csak a múlt által hasznaihatom. A felmorduló fiatal rendőrnek fogalma sincs, mi­lyen fontosat mondott ezzel u három betűs szavacskával: ITT! Ez az itt, amiről az ember olyan magabiztos­sággal vél tudni, melyet pedig olykor csak a földet tapodás törékeny illú­ziója erősít. Kicsi-kobold szellő jön, & rráris magasba kapja s forgatja, dobálja a gyökértelen talpak gazdáit. Itt!, mondjuk fölényesen, s közben nem* vesszük észre, hogy e hely egy­kori szereplőinek, magunkban is he­lyet kell szorítanunk. Sétálok tehát a Kárász utcán, mondjuk, s közben nemcsak szembejövő, s mosolygó ba­ráttal. ismerőssel beszélgetek, hanem Babitscsal, Montaigne-val. Néróval avagv Dobó Istvánnal. Ha nem igy tennék, életemnek lenne, lehetne ugyan célia. ám tartalma aligha Csak a múlt által láthatom magam. Ebben erősített meg az a történet is, melyet a napokban, találtam meg újra. a gerazai megszállott csodálatos törté­nete. Az egyik férfi a tó felől, a másik, a tisztátlan lelkektől megszállott em­ber a hegyoldal felől közeledett. A láncokat leszaggatta magáról, megfé­keznie senkinek sem sikerült Sírbol­tokban lakott, kövekkel ütötte-verte magát, fájdalmas üvöltése messze hangzott az éjszakában. Jött, hogy elzavarja a tó felől közelítő férfit „Mi közöm hozzád?" — kiáltott rá, s a földre vetette magát. „Mi a ne­ved?" — kerdezte amaz. „Légiónak hívnak, mert sokan vagyunk" — ki­áltottak a tisztátlan lelkek a szeren­csétlen szájából. A sziklás, cserjés hegyoldalon ser­téscsorda legelészett, túrtak, röfög­tek, Xel-felvisítottak a disznók. „Küldj a sertésekbe, hadd szálljuk meg őket!" — rimánkodtak, vesztü­ket érezve a tisztátlan lelkek. Bólin­tott a tó felöl jövő ember, s a go­nosz lelkektől megvadult disznók súlyos má/-ái visítva görögtek a sza­kadékba .. . Bády Gábor Pszychéjé­ben a lány sánta és gazdag arisztok­rata férje kommunisztikus falansz­tert épit. Az egyik épület padlásá­ból (?) szárnyas disznók buknak a mélybe... Nos, ITT elengedni a fo­galmazás fonalát, neki döntve hátam egy nálamnál súlyosabb csönd tömb­jének, tán túl egyszerű lenne. Egy­szerű lenne arra gondolni: zuhannak a disznók, s nem tudni, a szakadék alatt, avagy fölötte állnak, kik ügy várták hulltukat. Nem, nem erről van szó. Azokról a veszélyes hajlemokról inkább, melyek az emberi természetet egy öntudatlan vegetáció a disznó­iét felé szelídítenék újra és újra. A gerazai disznók, kepletesen szólva természetesen, nem tudták, mi az jtt. Mi ennek a szócskának a tétje. Mert a mélybe zuhan, aki csak uralkodni vágyik, s úgy használja a neki ren­deltetett emberéletnyi helyet, miképp használja fű, fa, állat. Ennél több kell. Isten nem véletlenül teremtette saját képmásának az embert. Ki pedig zuhan, zuhantában rá­igézett szárnyai leválnak róla. Rend­szerint már nincs ideje hallani Bó­bita kacagását. Darvasi Laszlo 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom