Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

1989. november 4., szombat 7 magazin | [DM „A kibeszélés ereje és bátorsága" Beszélgetés Dobos Dászló íróval HATÁRESET „Bélelt" farmer — gyűrött dzseki A felvidéki magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja Dobos IMSZIÓ. A sajátos közép-kelet-európai politikai viszonyok következtében természetes, hogy nem vonulhat elefántcsonttoronyba, a nemzetiségi létezés önmaga által is megszenvedett abszurditásai jelentik számára a fő témát, és időről időre — önként vállalva, mégis kényszerűségből — közvetlenül is politizál. Ha szükségét érzi. Huszonegy éve, hatvannyolcban, ügy gondolta, ott a helye a politikai küzdőtéren. Ma újra politikus-íróvá változott Dobos László. Csak ezt választhatta, mert követelményként állítja magának és másoknak is az aktív jelenlétet és a közösségek megtartását. Dinárról először valamikor klottgatyás koromban hallottam, amikor még rágógumi és rizses csoki reményében vártam haza függöny- és tisztaszeszügyben kiránduló anyukámat. Bánkódott is egy kicsit, mert csak 38-at kapott száz forintért, míg az ügyesebbje negyvenet. Amikor már egy az egyben ment. magam is hoztam a hanglemezeket. Ez a számolást nem igénylő „pirosért pirosat" időszak minden bizonnyal hamarosan újra beköszönt és sokkal rövidebb életű lesz. mint az első volt. Míg a mi százasunk ez idő alatt nem változott — no persze nem erősödött —. a szomszédok újabb bankjegyén már öt nulla gömbölyödik az egyes után. Öltözetváltozat Az enyhén csípős kora reggel még a motor sem melegedett be. s máris a két határállomás között találtuk magunkat Röszkénél. A túloldali kávészünet kicsit hosszúra nyúlt, s mi az évszakhoz képtelen ruhában fázósan toporogtunk. Mindnyájan a visszaútra gondoltunk, amikor majd meleg, egymásra húzott farmernadrágok és bórdzseki mellett a délre beígért szikrázó napsütés is izzaszt majd bennünket. A senki földjén, ismert — nyugatnémet márkában is százezreket forgalmazó — üzletember támasztja hasonló járatban ezüstmetál kocsiját. — Azt hittem, csak az egyszerű emberek randevúznak — ötnapos kirándulás keretében mohamedán vallást tanulmányozó — barátaikkal, •családjukkal Szabadkán. — A lányaim voltak kint az anyjukkal, engem meg egyszerűen átrendeltek. — Csak nem szorultok ti is a bundatúrára? — Néhány száz márkájuk volt csupán, még sohasem látták a Boszporuszt. Nekem meg erre nincs időm. — Szóval üzlet csak nagyban... — ... hát nem is magánvállalkozásban. Az elsó seftelésem alkalmával — akkor jöttek be a kazettás magnók — mindjárt fejre is álltam, még a pénzem sem jött igazán viszsza. Akkor próbálkoztam utoljára ilyesmivel. Parkoló árfolyam A valamikori „olasz piac"-nak már csak kis része emlékeztet a régire. Kocsi kocsi hátán, a mellékutcába térve tengelytöréssel fenyegető útpadkán harapdáljuk a nyelvünket. A fékezést követő laza porfelhőből szinte azonnal ki is bontakozik elsó üzletfelünk, a parkolóőr. Induló ajánlata 15 ezer dinár. Ilyen valutánk akkor még nem volt, eltekintve utoljára látogató-útlevéllel kint járó útitársnönk zsebében lapuló 480 dinárjától. (Később kiderült, ezt már a mellékhelyiség napi árfolyama is túlhaladta.) A rendíthetetlen és természetesen megvesztegethetetlen hivatalos közeg második ajánlata 50 forintról szólt. A balkáni állapotokon felháborodó, kissé dagadó fejú sofőrünk „nehogy már a malter vágja a falhoz a kőművest" felkiáltással fizetés helyett inkább a rendszám kibetűzésében segített a policijával fenyegető úrnak. Ráadásul az is hamarosan kiderült, hogy elsó átváltási árfolyamajánlatnak semmi köze a valósághoz: 1989. október 25-én a kora délelőtti órákban fent említett piros bankjegyünk értéke 58 és 65 ezer dinár között váltakozott. Keresgélésünket élére vasalt, kissé totyakos farmernadrágban, enyhén gyűrött bórdzsekiben flangáló honfitársaink nagyban megkönnyítették A puszi és az aktus hivatalos része mindössze öt percig tartott, több mint egy óránk a piac felfedezésére is maradt. Méteres útlevél Tömeg, bábeli hangzavar a nemrég épült könnyűszerkezetes csarnokban. Felülről egy hullámzó, bolyhos szőnyeghez hasonlít az egész. Nálunk a kettős valutarendszertől tartva mondtak álljt a további dollárosboltoknak, itt a szőnyeg alatt legalább négyes működik. Egy kókuszlikőr induló ára például kétszázezer dinár, háromszáz forint, hat márka, negyvenöt schilling. Alkudni persze lehet. A házasélet gyakorlati tudnivalóit képekkel is bőven illusztráló magazin keményebb változatának 150 ezres nyomtatott ára már a múlté. (A múlt a holnapé.) Az első ajánlat ennek pont a duplája, persze alku után „két pirosért" is elvihető. Kevésbé nyelvtörő ezt kimondani, mint a „kettőszázezret" és különben is ez már egy elfogadott mértékegység errefelé. Kazetta az említett műfajban tíz pirosért kapható, de ha valaki nem akar zsákbamacskát venni, „casettapróba" feliratú videokcreskedőknél húsz forintnyi dinárért bele is pillanthat. Érdekes, hogy amikor dinárban és forintban is egyszerre mondják az árakat, akkor a mi pirosunk már háromnegyedét éri az övékének. Ugyanakkor bankóért hatvanöt ezret csak egy hozzánk készülő — tojó- és hízótápban utazó — kisgazda ajánlott. — Eddig azt hittem, hogy jobbára csak sajtot, húst, étolajat, cukrot, vagyis kilós árukat visznek. Tápból mennyit engednek át? — Útlevelenként egy métert. — Micsoda?! Egy métert?!... Nem inkább egy mázsát? — Ja igen. úgy is mondhatjuk. Nálunk ez ötször annyiba kerül, mint a magyaroknál. — Mi meg a csempét hordjuk utánfutószámra. Lehet, hogy nem üresen kellene átjönni? — Hozhatnak műtrágyát is. de a táp biztosabb. Murphy törvénye Élelmiszerbolt, árak. árarányok. A legolcsóbb Napóleon 140 ezer dinár — forintban körülbelül kétszáz — volt. Ennyiért sietős vendégeinktől az utolsó üveget itthon is megkaphatjuk a Vám téren. Égy tojás kilencezerbe kerül, pontosan annyiba, mint egy kiló gyönyörű alma. (Ezért tehát a ..tápjárás".) Az öregebbje, a magyarok még mindig régi dinárban számolnak, repkednek a milliók. Mi is inkább csak azért vettünk ezrekért rágógumit, mert pénzt innen hazavinni... Visszafelé jobbára csak Gfisákkal és Szásákkal tömött autókat előzgettünk. Volt valami furcsa a kocsik hátuljában, de hogy mi az, arra csak a határon jöttünk rá. A Moszkvicsok háromszorosára hízott tankja szinte a földet érte. Mátészalkán már biztosan megszokták az orosz benzint. A határátkelés során többszöri váltás és keresztbeállás tanulságaként megbizonyosodtunk Murphy törvényének örökérvényűségéröl, mely szerint „mindig a másik sáv a gyorsabb". A tinédzser diszkóba is illó civilruhás vámos a nem túl tömött fekete szatyor és a felakasztott gyűröttes bórdzseki láttán enyhe mosoly kíséretében kíván jó utat. Abban már nem is volt hiba. Az évszakhoz képtelen idóben a nap az ígértnél is jobban tűz. Az Aradi vértanúk terén előadás helyett sütkérező diákok, az egyik álmos úszóház tetején bikinire vetkőzött bátor hölgy. Mi is alig várjuk, hogy legalább fele nadrágunktól megszabaduljunk. KOVÁCS ANDRÁS — Első regénye, a Messze voltak a csillagok (1963) megírásának indítékairól így nyilatkozott: „ Tucatnyi embersors görcsösödölt belém, oktalanul tragikus sorsoké! Erről szól ez a könyv i.s: az értelmetlen halálokról, szükségtelen emberi kínokról, a nagy megaláztatásokról, amelyek a földhöz gömyesztik az embert." Gyermekéveinek élményei későbbi könyveiben is meghatározó szerepet játszottak. Kik azok az emberek, mik azok az események, amelyek kitörölhetetlenül bevésődtek a háború alatt Dobos László agyába? — Elsősorban közvetlen emberkörnyezetem. apám. anyám, a családrokonság. Királyhelmec. egy nagyközség emberközössége. Gyermekfejjel és tizenévesen olyan helyzetek váltak élménnyé, amelyeket ritkán „kínál" a történelem. Több mint egy évtizedig az állandó életveszély. a nagy kövek közé sodródott kisembersorsok; ahol a menekülés, a megmaradás volt a győzelem, állandóan az élet és halál kérdései, s mindig a vereség gödreiből nézve mindezt. Nevek százait sorolhatnám, akik ugyanazokat az emberutakat ismételték a pusztulás gyakorlóterein: a paraszti lét. a katonaság, kapituláció, fogság, hazatántorgás. majd a háború utáni idő „igazságtétele": kitelepítés, meghurcolás. Ha visszagondolok kora fiatalságom széles baráti körérc. minden vígság és szerelem mögött a sérelem. a bántás, a megkárosítás, a megálaztatás élménye lappangott. Képek: tizenegy évesen állok az országút szélén, s nézem, ahogy a magyar hadsereg gépesített és trénes alakulatai vonulnak Verecke felé. Negyvennégyben ugyanazon országút szélén kucorogva nézem a bomló, vert sereg vonagló visszavonulását. S a köztes idö? Várakozás, öszszehúzódas, tengődés a lét szélén: várjuk apám tábori lapjait — ez volt a remérty fonala. Temetjük az öregeket. Az idősek zsoltáréneklése és suttogó imádkozása felettünk az égbolt. Komor élet. Az emberi fényt a nap helyettesítette, meg a csillagok. — Többen nevezték, nevezik Önt nemzetiségi prózairónak. Ez a különös, sajátosan közép-kelet-európai meghatározás mit jelent pontosan? — Ez valóban sajátos meghatározás, mondhatnánk úgy is: különjelentésű prózaíró. Ilyen pedig nincs. Ilyen irodalmi kategória nem létezik. S ha mégis, legfeljebb közegre utaló jelentése van: emberi, irodalmi terepem a nemzetiségi, a kisebbségi lét. Egy nemzeti kisebbség irodalma olyan, mint a folyamból szakadt mellékág, aminek medre, vize. partja is van, látszólag önálló léte, de folyton csak ott kanyarog közelítve-távolítva, vékony kis ereken érintve a nagyvizet, s közben maga is bővül, duzzad más vizekkel. A kisebbségi lét nekem irodalmi hazám is, amit mindenestül vállalok. — Gyóry Dezső 1940-ben írott híres versét, az Emberi hangot Fábry Zoltán az emberi összetartás egyetemes szózatának nevezi. „Sosem magunkért, mindig másért / hirdettünk többet, mint magunk / jobb lenni ösztönünknél s másnál / s tartani minden gátomlásnál élö gátnak szívünk és agyunk / Gyűlölségre nevelt a sorsunk / mi szeretetre önmagunk ". A vox humana követelése a legjelesebb írók, tudósok, művészek számára mindig természetes volt, hovatartozásuktól függetlenül. Kik tettek ön szerint a legtöbbet az emberi hang. az emberi létezés teljes szabadságáért a cseh. a szlovák és a magyar szellemi élet kiválóságai közül az elmúlt négy évtizedben? — Az abszolút névsor, bármenynyire is szigorúan mérnénk, hosszú lenne, mert alapjában minden nemzeti kisebbség irodalma közvetve vagy közvetlenül a humánummal bástyázza magát körül. Valójában más fegyvere nincs is. Felsorolása helyett inkább támpontokat említenék. Szerintem Fábry Zoltán KeletKözép-Európa nemzetiségi térképén a két háború közötti Európa nagy humánus nemzedékének legmarkánsabb megtestesítője. Fábry egy személyben antifasizmus, antidogmatizmus. antisztalinizmus és antisematizmus. Antiember alakított humánum eszményt, s humánum programot: a vox humánat. Humanizmusának forrásvidékei: Ady, Thomas Mann, Romáin Rolland, József Attila. Az európai szellemi ellenállás vonulatának Fábry egyenrangú tagja volt. A harmincas évek cseh humanizmusát Forbáth Imre közvetítette, aki Vitezslav Nezval, a cseh avantgárd nagy alakjának asztaltársaságához tartozott... Julius Fticik, a cseh munkásmozgalom. az antifasiszta ellenállás legendás alakja és mártírja, kritikus időben szól nemzeti kisebbségünkhöz a szolidaritás és humánum hangján... A szlovák irodalom háború utáni nemzedéke, amely értően viszonyult a semmiből induló irodalmunk fejlődés- és létgondjaihoz... Minác, Plávka, Karvas, Novomesky... A magyar irodalom nagy népi nemzedéke. Veres Péter, Illyés Gyula, Németh László... S a fiatalabbak: Simon István, Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Czine Mihály... Humanizmust teremtök és éltetők. A humánumnak százféle alakja van: a szolidaritás, az érték felismerése, felmutatása, az emberi irodalmi együvé tartozás érzése, a nemes szövetségek, mind-mind az embert erősítő mozdulat és érzés — a kisebbségi lét szellemi, erkölcsi táplálói. — Egy magyarországi író-olvasó találkozón igy fogalmazott: „Az aktív jelenlét, a teljesítménycentrikusság, az emberi önbecsülés, a közösségek megtartására irányuló törekvések, az értékek fel- és elismerése, terjesztése mindennapi feladat kell hogy legyen!" Hogyan ítéli meg a csehszlovákiai magyarság viszonyulását a fenti nemes célokhoz? Nem szociológiai kimutatások eredményeire vagyok kíváncsi, hanem szubjektív véleményre... — Igen. ma is ezt mondanám: szükségünk van az értékteremtésre, a teljesítményre, s ezek tudatára. A szükségesség és teljesértékűség tudatára. A nemzetiség léthtjlyzeteiben nem érvényesülhet kívánt mértékben a kontraszelekció. A bizonyítás itt napi szükséglet. íratlan törvény, ám az önmagát bizonyító emberi cselekvés csak kisebb hányadában ^rtékirányulású. A félelem s az alkalmazkodás sok mindent eltorzít. lefog, a mellék- és pótcselekvések nagy koncertje látszik és hallik még. Nincs kellő önbecsülésünk. A saját erőnkből kitermelt értékekhez nagyrészt felületesen, hányavetien viszonyulunk. Hamarább flancolunk, hordjuk a divatosat, nézünk mindenfelé, csak éppen a magunk ruháját nem... Pedig önmagunkkal kezdődik a világ... Nagyobb nyíltságra, s állandó megméretésekre van szükségünk, s szembesülésekreranieghajlások.helyett ütközésekre... — Hadd idézzek fel a Szlovákiai írószövetség magyar szekciója vezetőségének hatvannyolcas álláspontjából egy részletet. Többek között Országos Magyar Tudományos Intézet (nyelv, irodalom, történelem, néprajz), Országos Magyar Könyvtár, Magyar Kőszínház pozsonyi székhellyel, hivatalos Magyar Népművészeti Együttes, Önálló Magyar Könyv- és Lapkiadó, az Üj Szón kívül egy új magyar napilap, kultúrpolitikai hetilap létrehozását és működésük anyagi feltételeinek biztosítását tartották szükségesnek. Mindez álom maradt... Most, huszonegy év múltán vannak-e hasonló elképzelések? — Februárban beadványokkal fordultunk a párt és az állam vezetőihez. Az elsőt harminchármán írtuk alá, felmérést végeztünk nemzetiségi kisebbségünk Tétéről, számos javaslatot tettünk: tovább kívánjuk építeni nemzetiségi intézményrendszerünket. Úgy érzem, ez az okmány szinte parttól partig mindent befog. A másik beadványt — ami hasonló ehhez — az írószövetség magyar tagozata készítette. Ezt a dokumentumot megtárgyalta az írószövetség elnöksége, a követeléseivel azonosult. Irodalmunk ismét politikai szerepet is vállalt. Én is belesodródtam a politikába, szeretnék részese lenni egy másféle mozgás kialakításának, s ha ez sikerül, visszaúszni az irodalomba, szabadidőt teremteni * az írásra. MÓROCZ KÁROLY