Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

4 1989. november 11., szombat Musicalbemutató Tegnap este mutatták be a Kisszínházban A Félőlény cimű mesemusicalt. A történetet Békés Tál írta, zenéjét szerezte Várkonyi Mátyás, rendezte Ács János. A Félőlény szerepét Galbenisz Tornász, Csatangét Jakab Tamás, a Szörnyeket Kovács Zsolt alakítja. A novemberi Kincskereső „Tar ágak-bogak rácsai között / kaparásznak az őszi ködök, / a vaskorláton hunyorog a dér." — József Attila szép sorai érzékeltetik a késő ősz hangulatát, s ugyanerről szól Fekete István öreg bagoly című novellája és Aprily Lajos öszi rigódala.. A NEVETŐ IRODALOMÓRÁ-ban Mrozek répaevő oroszlánjával ismerkedhetünk meg — a bölcs állat már tudja, hogy nem jó keresztényeket (ellenzékieket) enni a nyílt arénában, hátha övék a jövő. Az IDŐUTAZÓK KLUBJA az őskorba kalauzolja olvasóit — Jack London Adám eíőttjének előember-hősei egymással és a rettegett Kard fogúval, a tigrissel kénytelenek szembeszállni nap mint nap ... Janikovszky Éva—Réber László Az úgy voltja egy „önerős" parképítés bonyodalmairól számol be. Az EZ FANTASZTIKUS sorozatban Claude F. Cheinisse noMajomkodás Régi nóta a szakmában, ban, az igazi hír: ha a postás megharapja a kutyát. Itt a Tisza-partján persze az sem mindennapi újság: ha majom harapja meg az ember fiát. Márpedig ilyen eset megesett a közeli napokban, nem is egyszer. Majom harapta emberek, gyerekek balesete miatt lett üggyé a hazai majomkodás. Kiderült, hogy a nyár derekától „szabályos" majomkereskedelem zajlik széles ez országban, s virágzik e jövedelmező üzletág városunkban is. Manapság — a határok megnyitása után — nemigen kecsegtet busás haszonnal a külhoni termékek becsempészése és itthoni értékesítése, de — lévén a magyar találékony nemzet — megkereste hát azt az árut, ami kint olcsó, bent kuriózum, következésképpen nagy haszonnal értékesíthető. Fogták hát néhányan világra szóló útlevelüket, s irány Vietnam, ahonnan a „szuvenír" jó néhány majmocska. Ügy hírlik, odakint bagóért vesztegetik az ember ősének mondott négylábúakat, itthon pedig 30-40 ezer forintért áruihatók. S hogy a behozatal „szabályos" legyen, a magánimportált majmok mellé az eladó mellékeli — a légitársaságnak bemutatandó — bizonyos Ho Si Minh Intézet igazolását, miszerint a majmok szállíthatók. Itthon aztán a viszonteladó eme engedélyre hivatkozva garantálja a kedves vevőnek: az állat kitűnő egészségnek örvend. Emlékezve a néhány év előtti időkre — amikor is némely osztrák üzletek kötelező járulékként csomagolták a magyarok vásárolta elektrotechnikai berendezések mellé az ajándékozó levelet — élek a gyanúperrel, hogy a vietnami jószágokhoz csatolt intézeti igazolások is hasonlóan hitelesek, valódiak, mint ama ajándékozó iratok. A behozott majmok tehát — szinte bizton állítható — semmilyen állatorvosi ellenőrzésen, vizsgálaton nem estek át és ki tudja, közülük hány hordoz magában — tünetmentesen — olyan hosszú lappangási idejű vírusokat, amelyek az emberre halálos veszélyt is jelentenek. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg: a majmok 80 százaléka TBC-s, és ha jól vélekedem, az AIDS vírusát is tőlük származtatják) Gyanútlanul él hát a majmok társaságában jó néhány szegedi ember, ráadásul abban a tévhitben, hogy „őseik" játékos, szelíd emberbarátok. A majmok nagyon is hangulatállatok, s egy-egy rossz pillanatukban — kivált a számukra idegen környezetben — ugyanolyan agresszívek, mint az emberek, és bizony harapnak, marnak rendesen. Bizonyság rá az a kisfiú, akinek kezét egy ilyen „játékos" majmocska marcangolta szét. Persze nem a harapás-marás" jelent csak veszélyt, hanem a velük való együttélés, a már emiitett vírusok miatt. Felvetődik persze a kérdés, miképpen juthattak be százszámra az országba ezek az állatok akkor, amikor 'Magyarország 1986-ban csatlakozott ahhoz a washingtoni egyezményhez, mely rögzíti: a veszélyeztetett vadonélő állat- és növényfajok kereskedelme tilos. Bizonnyal erre a kérdésre is választ ad majd Maróthy László környezet- és vízgazdálkodási miniszter, akinek — a legutóbbi információim szerint — az asztalán van az ügy. A legutóbbi időkben elkobzott majmokat pillanatnyilag karanténban őrzik, s ez a sors vár a többi — már gazdára talált — társaikra is. Bízunk benne, hogy önként jelentkeznek a tulajdonosok, mert beláthatják, nem veszélytelen úri passzió ez a majomkodás. Kalocsai Katalin velláját olvashatjuk (Amikor a törvény csütörtököt mond), amely az Asimovféle robottörvények logikáját vonja kétségbe rendkívül szellemesen. Dávid Csaba Történet, 1944 című kisregénye a II. világháború végnapjaiban játszódik. Egy kis lengyel faluba magyar katonai egység érkezik — „megszállóként", ám hamarosan kiderül, hogy egészen más szándékkal és érzelmekkel ... Gazdag és változatos a szám lírai válogatása: Fecske Csaba és R. Ekkers „gyermekhangon" szólalnak meg, Kerék Imre versei megragadó természeti képek; ezenkívül két klaszszikus szonettet (Petrarca és Shakespeare műveit), valamint egy szép, felvidéki népballadát találnak a költészet kedvelői a novemberi Kincskeresőben. Az IGY ÍRUNK MI gyermekköltői Becher Zita Kiskunhalasról és Németh Gabriella Szegedről. Az ÉDES ANYANYELVÜNK rovatban Deme László A beszédkultúra ábécéje című írásának második részét, az ÖRÖKSÉGBEN Havas Judit őszi hagyományokat bemutató miniesszéjét olvashatjuk. A Kincskereső novemberi számát Balogh Péter, Csala Károly, Magyar Mihály, Papp György, Pásztor Csaba és Würtz Adám illusztrálta. A Kincskereső Kisgalériája Csala Károly grafikáját mutatja be. Festő, aki „szomjazik n Érthető és magyarázható a türelmetlensége. Lassan közelebb jár éveit tekintve a hetvenhez és félévszázadnyi idő telt el már, mióta először ecsethez nyúlt. Mégis mindössze egy évtizede adatott meg neki, hogy — minden más kenyérkereső foglalatosságtól megszabadulva — csak a festészetben merítkezzen meg napról napra. Makói kiállítása alighanem minden fontosat elárul Pintér festői világértelmezéséről.' Mindenekelőtt örvendetes tényként kell elkönyvelni, hogy ma már csalhatatlanul kialakította egyéni festői karakterét. Ennek jellegzetessége, hogy megtartotta ugyan természetelvű ábrázolási sémáit, alapélményét, a Tisza vízivilágát, az alföldi táj kozmikus tágasságának élményét, de kompozícióinak színvilágát rendszerint egyetlen színcsalád — zöldek, neonos kékek, harsogó sárgák — akkordjaira építi. További jellegzetessége képeinek, hogy minden profizmus ellenére, a kimódoltan következetes képépítés dacára átdereng rajtuk a naiv művészetre jellemző mesélőkedv, darabos esetlegesség. Ez az a többlet, ami csalhatatlanul azonosíthatóvá teszi Pintér festményeit. Makói kamarakiállításának szűkre szabott keretei is fölfedeztetik velünk, láBántó közömbösség kíséri az utóbbi evekben Pintér József festői pályájának alakulását. Ezt ő érthetően nagyon nehezen viseli. Hadakozó, vitatkozó énje inkább tűri a nyílt elutasítást, mint az arctalan közömbösséget, képeinek, tárlatainak visszhangtalanságát. Szomjazza a nyilvánosságot, az élteti, ha képei másoknak jelentenek valamit. Szüntelen önvizsgálat tüzében ég, mintha minduntalan bizonyosságot akarna szerezni arról, hogy festőként jó úton jár-e. togatókkal Pintér festői tájékozódásának navigációs irányait. Három portrét állított ki: egyet Csontváry festői géniuszának szentelt, egyet Barcsay mesterről festett, egyet pedig Vinkler Lászlóról. Vinklerhez kötődésében a személyes viszonyuk alakulása alighanem a fontosabb, hiszen Pintér mindig is útrabocsátó mesterének, tanítójának tartotta a tragikusan, korán elhunyt, szegedi festőt, grafikust, művészetfilozófust. Rokonítható közöttük a Pintérre is oly jellemző szüntelen alkotói lat, az önfejlődés nyomonkövetése. Barcsay mestertől a természeti elemek festői földolgozásának szisztematikusságát, az elvonatkoztatás, az öntörvényű képépítés elveit fogadta el. Csontvárytól természet iránti őszinte, határtalan elragadtatását építette be festői habitusába. Az autodidakta alkotókra jellemző naiv szemlélet innen is megerősítést kaphatott nála, ahogyan a látomásos kompozíciók eluralkodása és a felfokozott színkezelés. Pintér nyíltan fölvállalta példaképeit, ha rejtjelezi is tiszteletét mesterei iránt. 'Nyomdokukban szeretne járni, de a maga útját taposva. Nem könnyű konfliktus ez olyan festőnél, akit gyakorta vádoltak divatos festői szemléletmódok köveönvizsgá- .tésével. Kiállítása, amely a .kritikus Makói József Attila Művelődési Központban november 20-áig látható, egyértelmű érv amellett, hogy alkotói példakövetéseiben az. irány ugyan megszabott, de a cél felé vezető út már ezen célok eredőinek közelében keresendő. Tóth Attila Édentől Keletre És megnyíltak vala a mennynek kapui, hogy a magyar (szak)munkás is a paradicsomba mehessen, azaz Nyugatra indulhasson munkát vállalni, havonta 1500— 1800 nyugatnémet márkát leszakítva a jólét fájának alsóbb ágairól. A város házfalain ugyanis stencilezett szórólapok hirdetik az Ausztria-, illetve NSZK-beli. munkavállalási lehetőségeket. Az A/4-es papírra nyomott szöveg emellett ingyen szállást és itthoni forintellátmányt ígér, majd lejjebb arra is felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy brigádonként egy fő német nyelvtudás szükséges. — Természetesen a nyelvismerettel rendelkezők mindenkor előnyben vannak — egészíti ki felhívásuk szövegét Szekeres István, a Csomiép Szak- és Szerelőipari Leányvállalat igazgatója. flz 1956-os emlékműpályázat eredménye Az 1956-os emlékműpályázatot — amelyet a Történelmi Igazságtétel Bizottsága hirdetett meg ez év májusában — feltételesen Jovánovics György nyerte meg. A bírálóbizottság felkérte az alkotót, hogy módosításokkal készítse el az emlékmű makettjét — tájékoztatta a sajtó képviselőit Ungváry Rudolf, a TIB-pályázat titkára pénteken a Budapest Kiállítóteremben, ahol a pályaműveket bemutatták. A két másik legsikeresebb mű Deim Pál és Pirk Ambrus, valamint I.ugossy Mária, Hámori Béla és Szász Péter munkája, befejezettségével és kiérleltségével vonta magára a figyelmet. A zsűri méltányosnak tartja, hogy a két pályamunka újabb elbírálására visszatérjen. A legkiválóbb emlékművet az 1956-os vértanúk nyugvóhelyén, a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában állítják majd fel, a tervek szerint 1990. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóján, ha addig közadakozásból és más anyagi forrásokból összegyűlik az emlékmű kivitelezéséhez szükséges pénz. — A felsorolásból kitűnik, elsősorban építőipari munkára várnak jelentkezőket ... — Ez vállalatunk profiljából következik, de most, hogy az idő rosszra fordul, a kinti kereslet leginkább a CNC és NC esztergályosokra, valamint a német vagy angol nyelvet beszélő programozó matematikusokra irányul. — Ha ez nem számít üzleti titoknak, elárulná, hogy kerültek közvetítői kapcsolatba a nyugat-európai cégekkel? — Nos, először is mi kerestünk -partnert... 1982ben alakult — hódmezővásárhelyi székhelyű — cégünk vállalati tanácsa nemrég egy olyan határozatot hozott, melyben minket arra kér, hogy próbáljunk meg leválni, azaz önállósulni. Ügy gondoltuk, ehhez a vegyes vállalati forma felelne meg nekünk a legjobban. Előbb Magyarországon mértük fel lehetőségeinket, de a kedvezőtlen hitelfeltételek miatt a határon túl tapogatóztunk tovább. — Ügy tudom, a svájci külügyi államtitkár is azt javasolta kormányának: fogadjanak magyar és lengyel vendégmunkásokat, igy is segítve gazdaságukat. Vajon hasonló okoknak köszönhetö-e az önök puhatolózásának sikere? — Erre én nem tudok választ adni, de a követségekkel való levelezésünkből akár erre a következtetésre is juthatnánk, úgyanis.v "nagyon készségesek és .aoi»tőkésznek mutatkoztak, úgymond: védőszárnyuk alá vettek az ügyet. — Hogyan választják ki a jelentkezőket? — Előbb nálunk kell munkába állniuk, hogy kipróbáljuk őket, mivel tőlünk jó szakembereket várnak. — Az önök munkásai vajon hogy bírják a nyugatnémet munkamorált? — Bírniuk kell. S ebben garanciát látok arra, hogy azok, akik majd munkájuk végeztével visszatérnek, magukkal hoznak egy kis munkakultúrát is. Ugyanakkor épp tegnap este gondolkodtam el azon: mi lesz, ha a Nyugat éppen akkor 1 szippantja ki kvalifikált szakembereinket, mikor az országnak legnagyobb szüksége lesz rájuk? — Es mire jutott? — Ha itthon majd megbecsüljük őket, visszajönnek. V. I. Az ORSZÁGOS K1RAKÓVÁSÁR 1989. november 12-én, ORSZÁGOS ÁLLATVÁSÁR 1989. november 18-án kerül megrendezésre, a kiskundorozsmai vásártéren. A Mártélyi Fürst Sándor Mtsz 20—25 m--es szilárd burkolatú, ipari árammal ellátott helyiséget keres bérleményként Algyó belterületén, háztáji tejátvétel céljára. Feltétel, a szilárd úton való megközelíthetőség. Ajánlatokat: 6636 Mártély. Fürst u. 20-22., ill. a jelenlegi tejátvevöhöz Algyó, Kastélykert u. 64. sz. alá kérjük. A Vecyépszer Tiszakécskei Gyár felvételre keres számítástechnikai szakembert, felsőfakú végzettséggel Feladata: a gyárnál kiépített számítógépes hálózat üzemeltetésének irányítása. A gyár biztosítani tud 2 szoba összkomfortos lakást, fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: írásban vagy személyesen. Cím: 6060 Tiszakécske, Dózsatelep 69. (személyzeti osztály). Telefon: 76/41-133. á> NÍVOKER KFT. Fortuna üzlet import kilós ruhavásár. Ezenkívül szabadidőruhák és még sok, olcsó ruházati cikk. Szeged, Kölcsey u. 4.