Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-22 / 277. szám

1989. november 22., szerda 53 dig szinten némileg megha­ladja a 14 milliárd dollárt. Ezért — mondotta Né­meth Miklós — felkértem a Magyar Nemzeti Bank elnö­két, hogy amikor a jövő év elején a kormány beterjesz­ti a jegybankról szóló tör­vényt, az MNB mellékelje a bank tisztába tett mérlegét is, és azt megfelelő magya­razatokkal mutassa be az Országgyűlésnek. Ekkor kell dönteni arról is, hogy kinek — az Országgyűlésnek vagy a Minisztertanácsnak — a felügyelete alá tartozzon a Magyar Nemzeti Bank. Ad­dig is elkészült egy tájékoz­tató, amelyet még kedden kézhez kapnak a képviselők. — Mi most arra a döntés­re jutottunk, hogy a teljesen tiszta kép bemutatása szol­gálja jobban az ország érde­keit. Eltökéltek vagyunk ab­ban, hogy az ország eleté­ben új történél mi szakaszt nyissuhk, és meggyőződé­sünk, hogy ezt csak tiszta lappal lehet sikerrel meg­tenni. Németh Miklós, hangsú­lyozta: bízik abban, hogy a hazai folyamatokban azóta elért haladás tükröződni fog Margaret Thatcher brit kor­mányfővel és Helmut Kohl kancellárral küszöbön álló tárgyalásain is, mint ahogy nagy várakozással tekint a dél-koreai elnök mostani, a japán miniszterelnök és Mitterrand elnök jövő év eleji látogatása elé. Németh Miklós kifejezte reményét, hogy az ország hasznára válik az a kivéte­les lehetőség, amit az Euró­pai Közösség vezetői leg­utóbbi, budapesti látogatá­sukkor felajánlottak: a ma­gyar miniszterelnök vegyen részt és szólaljon fel a Kö­zös Piac külügyminiszterei­nek december 13-án, Brüsz­.szelben tartandó, Magyaror­szág és Lengyelország meg­segítésével foglalkozó ta­nácskozásán. Kiemelte: a jövőben soha többé ne rendeljük alá or­szágunk érdekeit olyan in­ternacionalista közösségi er­dekeknek, amelyeket a nép, a társadalom előtt nem tu­dunk igazolni. E felfogás­sal a magyar kormány nem áll egyedül, szövetségesei vannak. Erről biztosítottak ebben az évben a lengyel vezetők, továbbá Marko­vics jugoszláv miniszterel­nök, és erről tárgyalok vár­hatóan a jövő év elején Mazowiecki lengyel kor­mányfővel. A továbbiakban az ország politikai helyzetéről beszélt. — Reményt látok arra T-T hangsúlyozta a továbbiak­ban —. hogy a pártok fele­lős politikai szerepvállalá­sának olyan módja alakul ki, ami nem veszélyezteti az. átmenet alkotmányos, törvényes jellegét, és ugyan­akkor erősíti a döntések politikai legitimitását. Németh Miklós ezután arról szólt, hogy a kormány az új alkotmányjogi hely­zetben eddigi stratégiáját megerősítve, a Parlament­nek felelős, független, nem­zeti intézményként kíván működni. Az, hogy nemzeti kor­mány, azt jelenti: az átme­net bonyolult időszakában mindennél előbbre valónak tekinti az össznemzeti erde­keket. Azt is jelenti: integ­rativ szerepre törekszik, ezért folyamatosan tárgyal, konzultál a különböző pár­tokkal, társadalmi mozgal­makkal, érdekképviseleti szervezetekkel, egyházakkal, Németh Miklós elmondot­ta, hogy nemzetközi tárgya­lásain közölte: a kormány az ország működöképességé­E—-g7'1 M ^^HP^^Imm^-, .jgÉP^P7 W *<<fl •Kik NH Több tery, mint pénz Ködös távolban az M5-ös A tegnap kezdődött országgyűlési ülésszak napi­rendjén is szerepel a Világkiállítás. Ezzel kapcsolat­ban már régóta aggódnak, a Dél-Alföldön; lehet, hogy hosszú evekre megáll az autópálya KecskemetneJ? Mikor indul újra, van-e rá pénz? — faggattuk a leg­illetókesebbet, Derzsi András közlekedési minisztert. — A jövő évi köLtségvetesben es még három évig egy fillér sincs a továbblépésre. A tárca ugyanakkor készített egy programot, s ezt átadtuk az elmúlt hét végén ittjárt EGK-küldöttségnek. Ebben, az autópá­lya-hálózat. s benne az M5-ös tervei is szerepelnek. — Ugyanez került szóba az „Alpok—Adria"-ügy­ben is. , — A négyes — jugoszláv, olasz 06ztrák és nxa­gyar miniszterelnök-helyettesi és külügyminiszteri — találkozón elsősorban az olaszok és a jugoszlávok tá­mogatták a transzeurópai hálózat e hiányzó szakaszá­nak mielőbbi megépítését. — Jutottak valamiféle elhatározásra is? — Erre késiül most villámgyorsan egy megvaló­sítási program, amit még a jövő év első felében a kormány elé viszünk. Az építkezés várhatóan '91-ben indulhat meg. — Körülbelül mikor éri el a pálya az országha­tárt? — Pénz még igazaból nincs, határidót sem lehet mondani. Elképzelésünk szerint egy ütemben fog épül­ni, de az elkészült szakaszokat — amint lehet — át­adjuk a forgalomnak — Miből finanszírozzák majd az építkezést? — Vagy az Európai Fejlesztési Bank, vagy a Vi­lágbank tőkéiével — Es munkával? A jugoszlávok készséget mu­tatnak. .. — Kapacitásgondjaink nekünk sincsenek. — Hasonlóan vannak ezzel megyei útépítő vál­lataink is. Az útfenntartásra kapott világbanki hitel nélkül már az idén is zavarba lettek volna. — Ez a hitel két évig még biztos, évi 10 millió dollárral. Ehhez jön még az útalap, melynek jelentős részét önkormányzati — helyi tanácsi — szintre kell vinni. — Még nemigen látszanak ezek az önkormány­zatok. — A terven csak most dolgozunk, a vég ered ­ménvt befolyásolja majd az önkormányzati rendszer sorsának további alakulása. (kovács) nek fenntartása, a finanszí­rozhatóság biztosításának érdekében vállal és kezde­ményez minden szükséges intézkedést. — A kormány, és személy szerint én minden időben mindenféle boszorkányüldö­zésnek esküdt ellensége vol­tam. és az leszek a jövőben is. Nem csupán erkölcsi okokból, hanem azért is, mert az országnak nagy ká­rokat okoz. Mélységesen el­ítélem azt a módszert, ahogy 1945—4(i-ban az államappa­rátust szétverték, hiszen számtalan emberi tragédia okozása mellett a ha­talom megfosztotta ön­magát szakmai bázisától. Mélységesen elítélek min­den olyan megnyilatkozást, amely pártállás alapján, vagy pusztán az államigaz­gatásban kifejtett működés miatt bosszúhadjáratra hív fel. A miniszterelnök a kö­vetkezőkben szólt arról a politikai, morális természe­tű problémaszövevényről is, ami a hadseregben alakult ki. Bejelen telte, hogy a ki-, alakult helyzet kapcsán több ízben beszélt Czinege La­jossal. Ezt követően a nyu­galmazott miniszterelnök­helyettes lemondott hadse­regtábornoki rangjáról, és vállalta, hogy kiköltözik la­kásából. A honvédelmi 'mi­niszter pedig — mondotta Németh Miklós — utasítá­somra. december 1-jei ha­táridővel jelentést ad a Bokor-könyv minden lé­nyeges állításáról, amit át­adok a parlamenti vizsgáló­bizottságnak is, és ezen ke­resztül az ország széles közvéleményének. A hadsereg mellett nem kevésbé fontos egy erős, szellemében tiszta és ön­érzetében szilárd rendőr­ség léte is. Nem lehet be­lenyugodni abba, hogy rom­lik a közbiztonság, a köz­rend, egyre terjed a bűnö­zés, mind gátlástalanabbak a feketevaluiázók. Az elmúlt évtizedek só­kat hangoztatott jelszava volt a bürokrácia elleni harc. A kormány most a szavak helyett tényleges romeltakarító jellegű mun­kára vállalkozik. A követ­kező hónapokban a közigaz­gatásban is sor kerül az úgynevezett deregulációs program végrehajtására. A történelmi tapasztala­tok arra intenek: a válság vonzza az erős, valamife­le rendet teremtő kezet, a diktatúrát, amit minden­képpen el kell kerülni, mert a felemelkedésre csak a de­mokráciái útján lehet szá­mítani — mondotta vége­zetül Németh Miklós, és a kormány nevében arra kér­té a képviselőket, hogy amíg az Országgyűlésnek és a kormánynak megbízatása le nem jár, a sors által meg­határozott szerepet tisztes­séggel, egymás iránti szo­lidaritással lássak el. A miniszterelnök beszé­de után elsőként dr. Balla Éva (Budapest, 46. vk.) kért szót, majd Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal el­nöke tartott tájékoztatót a kormány hároméves gaz­daságpolitikai programjáról. A tájékoztatót Bartha Fe­renc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egészítette ki, a jegybank szerepét is ár­nyaltabbá téve. A hároméves kormány­programról elsőként Nagy­iványi András, az építési és közlekedési bizottság el­nöke fejtette ki vélemé­nyét. A vitában szót kért: Bi­acs Péter (Budapest, 30. vk); Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.); Kovács László­né (Budapest, 7. vk ); Ke­nyeres Árpád (Budapest, 55. vk.); Filló Pál (Buda­pest, 18. vk.); Kiss Dezső (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 8. vk.). A novemberi ülésszak el­ső munkanapja ezzel be­fejeződött. A plénumon fel­váltva elnökölt Fodor Ist­ván és Horváth Lajos. Az ülésszak szerdán folytatja munkáját. Cél: ne hulljanak szét az önkormányzatok Pártok a megyeházán Mogegyezessel zárult teg­nap, kedden délután az a meg beszel és, amelyet Leh­inann István elnök kezde­ményezett a Csongrád me­gyében működő pártokkal. Az öreg estébe nyúló ta­nácskozáson sok mindenről szó esett, de végső soron egy közös szándék látszódott a legerőteljesebbnek, nevezete­sen, hogy az elbizonytalano­dó tanácsi apparátusok és a választott tanácstagok szer­vezetei, egységei ne hullja­nak szét az elkövetkező hó­napokban; Mint a megyei tanács el­nöke ecsetelte, arra igen nagy az „esély", hogy sokan elhagyják a tanácsot. Meg­gondolatlan kritikákkal, az egész testületeket elítélően minősítik, ezért a tanácsta­gok azon gondolkodnak, le­mondanak. Példákat is hal­lottunk, makóiakat, szegedi­eket és Szentesiről valót. Az elkövetkező, körülbelül fél év múlva várható helyható­sági választásokig igen nagy szükség van a szakigazgatási szervek hozzáértő munkásai­ra és azokra a tanácstagok­ra, akik semmilyen módon nem kompromittálódtak. A tanácsok múltjában ugyanis eddig ismeretlen, peldallunul nagy feladat vár rájuk: nép­szavazásokat. választásokat, népszámlálást bonyolítanak a közeli hónapokban. A ke­reszténydemokrata néppárt, az SZDSZ, a néppárti. az MDF, az MSZP. a kisgaz­dák. a szociáldemokraták' és a népfront képylselői osz­toztak a megyei tanácselnök szándékában, valamennyien hajlandóságot mutattak a meglevő kinevezett és vá­lasztott, tanácsi ügyekért fe­lelős emberekkel a jövő munkálataiban együttmű­ködni. Mindenki egyetérté­sével indítványozták egy szaktanácsadói testület lét­rehozását, valamint azt is, hogy kisebb-nagyobb mér­tékben Imluprailiiitjimaik az. egyes tanácsi bizottságok •döntés-előkészítő munkála­taiba is. Legtöbben indokolt­nak tartották a megyerend­szer letét, s ahot'y az SZDSZ képviselője fogalma­zott, a pártok részvételét a látszatdemokrácia árnyéka is kerülje el. Sok elképzelést vetettek föl a valódi önkormányzat megvalósításának mikéntjé­ről, es hát többen hangoz­tatták, erre a megbeszélés­re már hamarabb is sor ke­rülhetett volna. Ha ezi igy történik, bizonnyal, a me­gyében működő pártok mái* nem küszködnének helyiség­gondokkal, s talán, a taná­csok munkáját is érdemibb módon segíthették volna. Részletesen szóltak az MSZP es a munkásőrség vagyoná­nak felhasználásáról, és ter­mészetesen a főként Szege­*a» Ilii Iliim turizmus miatt kialakultj lincshangulatról. M. E. Átalakulóban a Kiosz ? A mesteremberek küldütlképviselúi a november 3-i szegedi küldöttgyűlést követve, ezúttal megyei „színek­ben" gyűltek össze november t8-án — 7 ezer 360 kisipa­rostársuk képviseletében —, a biológiai kutatóintézet ta­nácskozótermében. A 110 küldött mellett a meghívottak között volt Kuruéz Zsigmond, a Kiosz országos elnöke, Baranyai György, a • Kiosz jogügyi osztályának igazgatója, va­lamint Bősze Alajos, a Vál­lalkozók Pártjának alelnöke, és a Kereskedelmi Minisz­térium képviseletében Nagy Tibor. A küldött-taggyűlésen a megyei vezetés elnökének Széli Imre makói kovács­mestert, alelnökéül Gyap­jas Mihály csohgrádi (ro­varirtó) egészségügyi gáz­mestert és Pálvölgyi Zoltán szegedi villanyszerelő-mes­tert választották meg, titkos szavazással, ellenszavazat nélkül. Pálvölgyi Zoltánt ezenkívül a 20 tagú orszá­gos elnökségbe delegálták. Az ülésen először Gyapjas Zoltán koordinátor tájékoz­tatóját hallgatták meg, melyből kiderült: a korábbi (12 tagú) középszervezeti ügyintéző szervezet leépíté­se (a következő öt évben feladatukat két főállású al­kalmazott látja majd el társadalmi munkában dol­gozó vezetők segítségével) jelentős, 4,5 millió forintos megtakarítást tesz lehetővé, aminek eredményeként az alapszervezetektől történt, átlagosan 60 százalékos el­vonás június 8-ával 30 szá­zalékosra mérséklődött, majd ennek fizetésétől há­rom hónapra eltekintettek, hogy az alapszervezetek megüresedett alapjait ismét feltölthessék, s ezután, 1990 januárjától csak 20 százalé­kot vonjanak el. Ez lehető­vé tette, hogy az országban egyedülálló példaként a Csongrád megyei Kiosz­szervezet mindennemű tar­tozását kiegyenlíthette az országos vezetősegnek. Ezek után az összegyűl­tek a hódmezővásárhelyi sztrájkfelhívásra reagálva, elsősorban a további targya­lasokut szorgalmazták, de ezek eredménytelensége ese­tén az országos sztrájktól sem zárkóztak el. A decemberi parlamenti ülésszakra egyébként népi kezdeményezést kívánnak benyújtani, s az ehhez szük­séges 50 ezer aláírás gyűjté­sét a napokban kezdik meg. A Kiosz megyei küldött­taggyűlése befejezéseként Simon. József (Kistelek) szikvízgyártó mestert 50 éves, Molnár Pal esztergá­lyosmestert 25 éves kisipari munkásságáért arany-, illet­ve ezüstgyűrűvel, Palvölgyi Zoltán villanyszerelő- es Tóth Mihály (Pusztaszer) esztergályosmestereket pe­dig a Minisztertanács Kivá­ló Munkáért kitüntető jel­vényével jutalmazták. V. I. Taps az oklevélnek Mostanság egyre több szó esik arról, de jó is lenne, ha új erőre kapnának a he­lyi közössegek. Nem kell eh­hez más, azonos érdekek felismerése, a tenn takarás vágya, s szervező egyénisé­gek. Sándorfalván a helyi áfesz iskolaszövetkezeti csoportjának tegnapi, keddi ünnepélyes tagertekezle­tén a szövetkezés iskolájá­ról kaptam leckét. A csoport immár 6 éve létezik. Az alapítók akkor 48-an voltak. Mára meghá­romszorozódott a felsős ál­talános iskolásokból verbu­válódott tagság. A folyosón árulták a tízórainakvalót, s egy szekrény volt a raktár. Az új iskolában már külön helyiséget kaptak az ifjú kereskedők. Itt már az üdí­tőknek, nyalánkságoknak, gyorsan pótlandó iskolasze­reknek is helye van. S nem­csak helye, keletje is. Az el­múlt iskolaévben közel fél­millió forintot árult a két­hetente váltott személyzet. Az esemény fénypontja­ként jelentették be, másod­szorra jegyezték a sándor­falviakat a legjobbak kö­zött. Kilencszáz csoportból a legjobb tizenkettőbe vere­kedtek be magukat, elnyer­ték a Művelődési Miniszté­rium, a Szuvosz és az úttö­rőszövetség által adományo­zott Kiváló Iskolaszövet­kezeti Csoport oklevelet. S hozzá a nagy ovációval fo gadott tízezer forintot. T. Sz. I. Nem csupán a parasztokat képviseli Nemrégiben kisgazdapár­ti tagtoborzót tartottak a zsombói kultúrotthonban. A szónok Bába István ügyvéd, a párt Csongrád megyei szervezetének főtitkára volt. Előadásában hangsúlyoz­ta: a kisgazdapárt demok­ráciát, félelem nélküli éle­tet, jogállamot akar, és fel­szólította a nagyszámú hall­gatóságot: nyíltan álljon ki saját érdekeiért, bátran po­litizáljon, hiszen most — hosszú szünet után — erre lehetőség nyílt. Kiemelte: a kisgazdapárt nem csupán a parasztság érdekkörét kívánja átfogni, hanem fölvállalja és képvi­seli az értelmiség és a mun­kásság érdekeit is. A ma­gántulajdon törvényi garan­ciái nélkül nem valósulhat meg a gazdasági megújulás, s nem lehet szó a várt kül­földi tőkebeáramlásról: a Kisgazdapárt tőke csak oda „megy", ahol megfelelő törvényi biztosí­tékot is kap. Egyszersmind stabilizálni kell a politikai helyzetet, mert az is egyik előfeltétele a békés meg­újulásnak. A megyei főtitkár ezután a földprogramra tért rá. Alá­húzta: a földkérdésben is következetesen a magántu­lajdont védi a kisgazdapárt; azt, hogy a jogos tulajdonos, vagy annak jogutóda vissza­kaphassa a földet. Azoknak is biztosítani szeretnék a mezőgazdaságban való el­foglaltságot — mondta —, akinek ugyan nem volt, és most sincs földje, de sze­retne azon gazdálkodni, megélhetését ily módon biz­tosítani Szólt az agroban­kok létrehozásának céljáról, mely pénztőke-támogatást nyújtana az újonnan meg­alakuló kis- es farmergaz­daságoknak. A jól múkodó szövetkeze­tek szerepéről azt mondta; nem az elnevezés, hanem u tartalom a fontos. A veze­tőket demokratikusan vá­lasszák a szövetkezet elére, mert így biztosabb lenne a szakmai elvárás, és ami leg­alább ilyen fontos, a tagság érdekeinek képviselete. Biz­tonságban kell érezniük ma­gukat azon kisparasztoknak is, akik szövetkezetben sze­retnék boldogulásukat meg­találni. A nagy tetszéssel fogadott előadás után a felszólalók nem hagytak kétséget szán­dékuk felöl: az ősi jussra, a földre szívük szerint igényt tartanak. Lévay Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom