Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-10 / 240. szám

2 1989. október 12., csütörtök Alapszabály, programnyilatkozat, szavazás (Folytatás az 1. oldalról.) alapkoncepciójától eltérő vé­lemény nem merült fel — igy a kongresszus elfogadta a Magyar Szocialista Párt programnyilatkozatát is. Egyúttal felhatalmazta az el­nökséget az apróbb szöveg­módosítások elvégzésére. A dokumentumok elfoga­dását követően — a koráb­ban elfogadott munkarendtől eltérően — nem személyi kérdésekkel folytatta mun­káját a Magyar Szocialista Párt kongresszusa. Bejelen­tések következtek, amelyek arról tájékoztatták a küldöt­teket, hogy a Platform az MSZMP-ért csoport felosz­lott, valamint az 54 önálló kisiparos és vállalkozói alap­szervezetet tömörítő szerve­ződés az alapszabály elfoga­dásával hivatalosan vállalko­zói tagozatként; a Vidék esélyegyenlőségéért, valamint az Agrár- és élelmiszer-gaz­dasügi platform pedig — egyesülve — Vidék agrár­élelmiszerágazati platform­ként működik a továbbiak­ban. Ezután a küldöttek több­sége (741) úgy döntött, hogy az új párt vezető szerveinek tisztségviselőit zárt ülésen választják meg. A szavazás során a döntéssel 426-an nem értettek egyet, cs hu­szonketten tartózkodtak. Színfalak mögötti tárgyalások... Ezt követően Vitányi Iván ügyrendi javaslatot tett.'Mi­vel a küldöttek arról értesül­tek — mondotta —, hogy Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Németh Miklós között „színfalak mögötti tárgyalások folynak", sőt egyesek szerint bizonyos el­lentétek is felmerültek, ezért szükségesnek látta e híresz­telések tisztázását. Azt kér­te: a személyi döntések meg­hozatala előtt az érintettek a küldöttek előtt számoljanak be megbeszéléseik lényegé­ről. A kongresszus ezt a javas­latot elfogadta, erre a tájé­koztatásra a zárt ülésen ke­rült sor. Balogh Sándor, a fellebb­viteli bizottság elnöke szóbe­li kiegészítést fűzött a tes­tület írásos jelentéséhez. A felszólaló elöljáróban hang­súlyozta, hogy a fellebbviteli bizottság ilyen nehéz hely­zetben még soha nem volt, hiszen a testületet még az MSZMP kongresszusa erősí­tette meg, s most a Magyar Szocialista Párt kongresszu­sa határoz beszámolójáról. Ez a dilemma a testület ülé­sén is felvetődött, jogosult-e a Magyar Szocialista Párt kongresszusa dönteni az MSZMP-hez fordult kérel­mezők ügyeiben. Végül úgy foglaltak állást, hogy a leg­felső fórumnak ez nemcsak joga, hanem kötelessége is, mert az MSZP az MSZMP jogutódjának vallotta magát. E rövid kitérő után Balogh Sándor elmondta, hogy a testület összegezte a kong­resszushoz érkezett kérelme­ket. Eszerint 99-en kérték sérelmeik orvoslását, 59-en fellebbeztek pártfegyelmi ügyükben, 34-en párttagsá­guk keltének módosítását kérték, ketten párttestületi döntés felülbírálatát igényel­ték, s érkezett négy olyan ügy is, amely nem tartozik a bizottság hatáskörébe. A bizottság 82 ügyet vizsgált meg, nyolcvan esetben tu­dott állást foglalni, s java­solja, hogy a többi 19 kérel­mező ügyét utalják a meg­választandó Országos Egyez­tető Bizottság hatáskörébe. a bürokratikus pártállam rendszerével. A beszámolót követő vi­tában számos javaslat hang­zott el. Így például a küldöt­tek indítványozták, hogy a majdan megalakuló Orszá­gos Egyeztető Bizottság vizs­gálja felül a hibás döntések­ben felelősök személyét. Szorgalmazták továbbá, hogy szülessen egy világos állásfoglalás, amely kimond­ja: egy korábbi pártstruktú­rában a KEB, ill. az érin­tett testületek nem a névleg rájuk háruló feladatot telje­sítették, tehát a párt elkölcsi tisztasága felett őrködtek, hanem valamilyen egészen más funkciót töltöttek be, s ezt a funkciót néven kellene nevezni. A kiegészítő javaslatokkal együtt a kongresszus egy­hangúlag elfogadta a fellebb­viteli bizottság jelentését. Ekkor az egyik budapesti küldött kért szót, s a függet­len küldöttek nevében sérel­mezte a személyi jelölések elhúzódását. Mint mondotta: legitimek ugyan a platfor­mok, de a kongresszus még­inkább az. Tiltakozott az el­len, hogy a platformokhoz nem csatlakozott küldöttek immár fél napja semmit sem tudnak a személyi jelölések­ről. Javasolta: kerüljenek a kongresszus elé a platfor­mok által javasolt személyek nevei, s egyénenkénti szim­pátiaszavazással döntsenek a küldöttek arról, hogy felke­rüljenek-e a nevek a jelölő­listára. Az ülés elnöke azonban úgy vélte: e javaslattal, il­letve annak megszavaztatá­sával csak zavart okoznának, s inkább ebédszünetet ren­delt el. flz elnökség tagjai Délután zárt üléssel, a párt elnökének és elnökségének megválasztásával folytató­dott a tanácskozás. A zárt lista kialakítása — értesülé­sek szerint — a tanácskozó­teremben és a ,.színfalak mö­gött" egyaránt hosszas komp­romisszumkereső folyamat eredménye volt. Erre utal az is, hogy csaknem 5 órás zárt ülést követően, este kilenc óra után tartottak ismét ple­náris ülést. Ekkor hozták nyilvánosságra a Magyar Szocialista Párt elnökségé­nek névsorát. Az MSZP el­nöke Nyers Rezső lett. Az el­nökség tagjai: Boros László, Fábry Béla, Géczi József, Hámori Csaba, Horn Gyula, Katona Béla, Kárászné Rácz Lídia, Kósa Ferenc, Kovács Jenő, Körösfői László, Lakos László, Mádlné Maár Ilona, Menyhárt Lajos, Nagy Imre, Németh Miklós, Ormos Má­ria, Pál László, Pozsgay Im­re, Szabó György (Borsod megye), Szilt Sándor, Vass Csaba, Vastagh Pál, Vitányi Iván. Az elnökség 25. tagja a párt parlamenti frakciójának vezetője lesz. Nyilatkozat és felhívás Kádár Jánosné nyilatkozata Kádár Jánosné, az MSZMP egykori elnókénak özvegye az alábbi nyilatkozatot juttatta el az. MTI­hez: „Megdöbbenéssel értesültem a tömegtájékoztatási eszközökből arról, hogy néhai férjem, Káclár János nevét — megkérdezésem és beleegyezésem nélkül — egy olyan társaság vette fel, melynek céljai, megnyi­latkozásának formái ellentétben állnak Kádár János szellemiségével, politikai meggyőződésével. Felhívom a társaságot, hogy férjem személyiségi jogait sértő magatartásukkal hagyjanak fel, s a társaság nevéből a Kádár János nevére utalást mellőzzék. Tartózkod­janak továbbá attól is, hogy az általuk képviselt el­képzeléseket olyanként tüntessék fel, mintha az Ká­dár János szellemiségéből táplálkoznék." A Marxista Egységplatform felhívása Az MSZMP Marxista Egységplatformja a követ­kező felhívással fordul a párt tagjaihoz, a kommu­nistákhoz. Az MSZMP-ből — a kommunisták kiszorításával — tőkés visszarendeződést szolgáló pártot szerveznek. Erre a tagság többsége nem adott felhatalmazást a kongresszusi küldötteknek. Az MSZMP nem szűnt meg! Felhívunk minden párttagot, hogy ne lépjen be az MSZP-be, a kommu­nisták lépjenek vissza pártunkba, az alapszervezetek, a pártszervezetek vezetőségei és a pártszervek ma­radjanak a helyükön, biztosítsák a párlélet folyama­tosságát Platformunk más erőkkel együtt az MSZMP meg­újításán kíván munkálkodni. Az elnöklő Varga László bejelentette: a Magyar Szo­cialista Párt köztársasági el­nökjelöltje a kongresszus tá­mogatásával Pozsgay Imre. Ezután ismételten szavazás következett; az Országos Egyeztető Bizottság, vala­mint a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökére és tagjaira adták le voksu­kat a küldöttek. Nincs makulátlan A bizottság munkáját ve­zérlő alapelvekről szólva Ba­logh Sándor hangsúlyozta: a kongresszuson is többször elhangzott, hogy az új párt csak tiszta, szinte makulátlan embereket vállalhat. A való­ságban azonban ilyenek nin­csenek. A testületnek ezért minden ügyben mérlegelnie kellett a hibák súlyát és kö­vetkezményeit, a károkozás tarsadalmi-politikai hatásait. Ugyanazon súlyú, jellegű cselekmények esetében is másként ítéli meg a párttag­ság, Illetve a közvélemény a vezetőket és a beosztottakat. A múlt politikai hibáiért nem lehet egyformán felelős­sé tenni a döntéshozókat, a döntést közvetlenül előkészí­tőket és azokat, akik — bíz­va a pártvezetés döntéseiben — végrehajtották a határo­zatokat. Ez persze nem je­lenti azt, hogy bárki is men­tesülhetne a múltjával való szembenézés, a felelősség alól. A jelenlegi átmeneti helyzetben azonban több to­leranciára, türelemre van szükség egymás iránt. Egy többpártrendszerű jogállamban a vezetőknek és a párttagoknak egyaránt ki kell állniuk az erkölcsi pró­bát. A felelősség kérdését nem szabad csak jogi és pártfegyelmi eszközökkel rendezni; a politikai konzek­venciákkal is számolni kell — hangsúlyozta. Ami a pártfegyelmi dönté­sekkel kapcsolatos fellebbe­zéseket illeti, a bizottság úgy találta, hogy a vizsgált ügyek mintegy felében az el­járás módja és a döntés is körültekintő, korrekt volt. A felülvizsgálat során fi­gyelembe vette azt is, hogy a pártfegyelmi ügyek elvá­laszthatatlanok a mindenkori politikai viszonyoktól, ame­lyek befolyásolták a fegyel­mi bizottságok és a KEB döntéseit. Ugyanakkor a fel­lebbviteli bizottság azt ta­pasztalta, hogy több esetben bürokratikus, elfogultságtól, személyi összefonódásoktól sem mentes, antihumánus döntések is születtek. Ezek felülvizsgálatát most java­solják a kongresszusnak. Nyers Rezső nyilatkozata Naey László íelwitele A nemzetközi sajtóközpontban > Nyers Rezső pártelnök a megválasztását követő per­cekben nyilatkozatot adott. Nem volt könnyű kong­resszus, ön is így látja? — hangzott az első kérdés. — Igen — válaszolta la­konikus rövidséggel a párt­elnök, majd így folytatta: — Az előkészületek során feszültség volt a páftban, az apparátusban és a vezetés­ben is. A kongresszus — a végeredményt tekintve —, jónak látszik, s bar a párt­tagság számára esetleg si­mának tűnhet, valójában nem volt az. A jól infor­mált párttagok számíthattak arra, hogy mi történik, hi­szen a programnyilatkozat és az alapszabály terve­zete jelezte ezt. A párttag­ság egy jelentős részében ugyanakkor most bizonyta­lanságot teremtett ez a kong­resszus abban az értelem­ben, hogy nem érzékeli vi­lágosan: mi és miért tör­tént. Ezért a legszélesebb körben világossá kell ten­ni a kongresszusi állásfogla­lás és a döntés lényegét, fő­leg a régi és az új párt vi­szonyát illetően. Arra a megjegyzésre, hogy sokan úgy érezhetik, kom­munistából szociáldemokra­tává tették őket, a párt­elnök így reagált; — Sem­miképpen nem ez történt. Ezt a nyilatkozatot is, én is erőteljesen hangsúlyoztam a beszédemben. Ez nem kom­munista párt — a régi ér­telemben —, s nem szociál­demokrata párt, hanem szo­cialista párt, amely a kom­munista és a szociáldemok­rata értékek folytatója, s keresi annak lehetőségét, hogy a jövőben egy új egységbe ötvöződjön a két mozgalom, amely valamikor egységes volt. S az a re­ményünk, hogy most világ­szerte az egység felé ha­lad. Magyarországon most egy párt testesíti meg eze­ket az áramlatokat, de le­hetséges, hogy majd lesz különvált kommunista, és egész biztosan lesz külön­vált szociáldemokrata párt. — A 720 ezer párttag számára nyitva van a Ma­gyar Szocialista Párt. Előjo­ga van minden MSZMP­tagnak arra, hogy — ameny­nyiben elfogadja a progra­munkat és az alapszabályt — tagja legyen az MSZP­nek. Ma még nem lehet megjósolni, hogy a párttag­Királyék ügye intő példa Az előadó számos konkrét példát is említett ennek alá­támasztására. Külön kitért Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán, és Lengyel László sok tekintetben pél­daértékű ügyére. Hangoztat­ta, hogy kizáratásuk különö­sen nagy kárt okozott a párt­nak, rombolta a tekintélyét. Az ügy tükrözi, hogy a poli­tikai vitát miként tereltek adminisztratív útra a szerve­zeti szabályzat megsértésé­vel. Példája annak; miként taszított el a régi vezetés a párttól olyan embereket, akiknek a jobbítás szándé­kával volt bátorsága bírálni azt a politikát, amely válság­ba sodorta az országot és a pártot. (Szavait nagy taps fogadta a teremben.) Balogh Sándor a pártnak a társadalomban elfoglalt új helyére, funkciójára való te­kintettel javasolta a kong­resszusnak, hogy ne csak ké­relemre, hanem intézménye­sen is rendezzék az 1948— 49-es tagrevízió során alap­talanul kizártak és az 1956. után jogtalanul elmarasztal­tak ügyét. A fellebbviteli bi­zottság indítványozta to­vábbá, hogy az MSZP hatá­rolja el magát a bűnösöktől, a tévesnek bizonyult elvek­től, módszerektől, szakítson Mint a kifacsart citrom, úgy nézünk ki — nem is tudom, mit írjak — elvtár­saimmal (?), párttársaim­mal (?). Maradok hát az útitársnál, mert ez a biztos. Szóval miként a kifacsart citrom, köszönünk el egy­mástól éjjel a csongrádi főtéren, ahol aznap hajnal­ban találkoztunk. Csakhogy pirkadatkor ezek a „citro­mok" még nagyon földobot­tak, bizakodóak és főként tréfás kedvűek voltak. A „palota" felé tartva még azzal ugratjuk egy­mást: vajon beengednek-e bennünket a kongresszuson való részvételre feljogosító igazolvánnyal a zsebünk­ben. A bejárathoz közeled­ve azután „megnyugszunk", mert az MSZP megszületé­se után is MSZMP-felirat köszönt minket. Jó, jó, nyugtatom magam, kívül nagy lehet itt a fejetlenség, de mégis ... Hiszen annyi „fullajtár" van most is az apparátusban, senkinek Visítottak a Yamahák sem jutott eszébe ez a táb­lacsere? Hogy ne legyek én az „ügyeletes" zsörtölődő, le­intem magam, s feledem a kis „szépséghibát". Am nemsokára eszembe juttat­ja ezt az egyik küldött, a pulpitusról kérve délután egy óra tájt a felirat cse­réjét. Az időpont azért lé­nyeges, mert a soros elnök azt válaszolja az indítvá­nyozónak, hogy másnap reggelre (!) már MSZP-s transzparens fogadja a tisztelt jelenlévőket. Moco­rog is bennem a kisördög: jó munkának idő kell! Hát ezért nem haladunk mi se­hová, csak nem akar moz­dulni ez a bürokratikus gé­pezet! Csongrádi küldött mesé­li csendes, szerény bevonu­lásuk históriáját • a kong­resszusi központba. Az tör­tént ugyanis, hogy a kez­det kezdetén yamahás mo­toros rendőrök visító sziré­nákkal biztosították a kül­dötteket szállító buszok út­ját a kongresszusi közpon­tig. Mire a jobb érzésüek már' szóltak: ugyan, ugyan, nem kéne ez a felhajtás! Igy is nagy az ellenérzés az emberekben a párt iránt, hátha még a forgalmat is leállítják — naponta több­ször is — miatta. Maguk a küldöttek kérték: az iste­nért, csak ezt ne, inkább korábban felkelünk. Ha már a járműveknél tartok, mindenkinek látni kellett volna a kongresszusi palota előtt sorakozó miniszteriá­lis és egyéb csodamasiná­kat, melyek egyesek ked­véért ott várakoztak a so­főrökkel reggeltől éjsza­káig. Ugyan, mibe kerül ez nekünk? Elkezdte kiszá­molni útitársam, hadd ne részletezzem! De igenis részletezem a tanácskozás alatt üresen tátongó első sorokat a nagyteremben. Mert miköz­ben a bányász küldött, vagy a dunántúli tsz ága­zatvezetője Tiborcként so­rolja az égető gondokat, szinte egyetlen vezető funkcionárius sincs bent, hogy vegye az „adást". Ertem én, már hogyne érteném, csak olykor az a benyomásom, mintha süke­tek párbeszéde lenne ez az egész. Mert miközben a küldöttek — a megyék és a platformok képviselői — benn gyömöszölik egymást holtfáradtan, addig a mos­tani és a leendő vezérkar kint gyúrja egymást. Mond­ják többen is: nem bent, hanem a folyosón dőlnek el a dolgok a küldöttek háta mögött... Balázsi Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom