Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-08 / 238. szám

2 1989. október 8., vasárnap Szocialista Munkáspárt ne­vet, nem tartják-e magukat szintén jogutódnak. Végül pedig Husz Jánost idézte: „Sohase félj megváltoztatni a véleményedet, ha meggyő­ződték az új helyességéről". öt ezért máglyára küldték — mondta Berecz János. „Engem is lehet máglyára küldeni, de azt a 720 ezer párttagot, akiket a küldöttek képviselnek, nem lehet" — jelentette ki. A kormány elmozdult, de nem távolodott A délelőtti vitában felszó­lalt Németh Miklós kor­mányfő, az MSZMP elnök­ségének tagja. Elöljáróban kiemelte: amit a párt álla­potáról, a társadalomban el­foglalt 'helyéről, eszmei, morális és vezetési válságá­ról, s mind emiatt gyökeres megújításának szükséges­ségéről, tehát egy új párt létrehozásának elementáris igényéről el lehet monda­ni, az e teremben már mind elhangzott. Mégpedig nem ugyanazoktól az emberektől, akik hagyományosan meg szokták újítani a pártmoz­galmat és minden megúju­lás élére álltak, hanem el­sősorban azoktól, akik eb­ben az országban oly soká­ig a „vidéki" jelzővel ille­tett engedelmes követők vagy csendes útitársak sze­repére voltak kárhoztatva. Mint mondta: reménnyel tölti el, hogy az új pártot a tagság és — meggyőződése — a társadalom progresszív erői hívják életre, és nem a kamarilla-politika, vagy a sokak által máig is annyira kedvelt összeesküvő taktika játékszabályai szerint for­málódik. — Végre nemcsak arról van szó, hogy miként kell kiegyezni a helyzettel, mi­ként lehet elkerülni a még rosszabbat. Végre arra le­het és kell gondolni, hogy a nép sorsáért nyitott szívvel, tiszta szándékokkal a lehető legjobbat tegyük — hangoz­tatta. — Létrejött egy olyan pártprogram, amely a vita tapasztalatainak felhaszná­lásával véglegesíthető és meghirdethető, s amely képes vonzani a ma­gyar progressziót. A mi­niszterelnök szükségesnek ítélte egy olyan demokra­tikus alapszabály létrehozá­sát is, amely a tagság párt­jává teszi a magyar szocia­listák pártját, s nem engedi tovább uralkodni a tekin­télyelvűséget. Ehelyett a tu­dás és a tettek adják meg a párt tagjainak valódi rang­ját. Olyan alapszabály kell tehát, amely a legdemokra­tikusabbá teszi a pártot az összes magyar párt között. — A hiteles párt mellett hiteles emberekre is szük­ség van — folytatta. — Akármilyen névvel és prog­rammal indul is az új párt az ország felemelkedését célzó küzdelemben, nem le­het hiteles, ha vezetésében vagy akár tagságában olya­nok lesznek, akiknek kezé­hez akár közvetetten is, de vér tapad, akik részt vettek emberek megtöretésében, meghurcolásában, vagy leg­alábbis asszisztáltak ehhez. A továbbiakban arról be­szélt: a kormány már most úgy végzi: munkáját, hogy tudja, a közelgő választáso­kon eredményei szavazato­kat jelentenek a párt szá­mára, kudarcai pedig teher­tételek lesznek. Azokra a kijelentésekre emlékeztet­ve, miszerint a kormány el­távolodott pártjától, kije­lentette: ennek éppen az el­lenkezője igaz. A kormány valóban elmozdult, de nem távolodott, hanem ahhoz a párthoz közeledett, ami most, ezen a kongresszuson formálódik. Tette ezt azért, mert ahhoz, amit a kormány a nemzet érdekében tesz és tenni akar, szüksége van egy ilyen új pártra. Egy ilyen új párt pedig a szó legjobb értelmében kor­mánypárt, illetve kormány­zópárt lesz. Ebben az eset­ben a kormány tagjai nem fogják kettős tehertételnek érezni a pártban és a kor­mányban betöltött tisztüket. Ugyanis nem a párt delegál­ja őket a kormányba, ha­nem azért választja őket a párt saját vezetésébe, mert olyan kormánynak a tagjai, amelyet a pártjának támo­gatnia elemi érdeke. A kor­mány tehát a párt, a nem­zet érdekeit érvényesítette munkájában — mondta, majd köszönetét fejezte ki azért, hogy a Miniszterta­nács ebben élvezte a párt­tagok, a reformerők támo­gatását. Németh Miklós leszögez­te: a kormány a reformerők kormánya is, akikhez a kor­mány kifejezetten közele­dett, sőt együttműködés és szövetség alakult ki közöt­tük. Sajnos a pártvezetés csak késedelmesen alkal­mazkodott a változásokhoz, erről — szerinte — a párt­vezetés és a kormány egy­aránt tehet. Ezt követően Németh Miklós azokról a kormányzati kezdeménye­zésekről, intézkedésekről szólt, amelyek a politikai és jogi viszonyok gyökeres át­alakítását, az emberi jogok kiszélesítését, az ország gaz­dasági helyzetének javítá­sát, a külpolitikában pedig — konfliktusokat is vállal­va — a nemzet érdekeinek érvényre juttatását szolgál­ták. Ezek közül külön is ki­emelte a gazdaság és a tár­sadalom működőképessé­gének megőrzését, valamint azt, hogy hídfőállásokat épí­tettek iki a békés átmenet dinamikájához. S nem utol­sósorban: ez a kormány bi­zonyította, hogy más, mint az előző kormányok. Mosta pártnak is bizonyítania kell, hogy más lesz, mint eddig volt. Németh Miklós a kor­mány nevében is kérte, hogy a párt állampártból alakuljon át kormánypárttá. Vagyis: új párt kell űj programmal, űj szervezettel, új vezetőkkel és űj névvel. Németh Miklós végezetül kiemelte: — Itt többségé­ben a nemzetért dolgozó, a nemzetet becsülettel szol­gáló emberek gyűltek ösz­sze, vessük hát le végre magunkról a tőlünk idegen sztálinista szervezet burkát; nem illik ránk, nem illett akkor sem, amikor ránk erőltették, és még kevésbé illik ma, vagy a jövőben. Olyan pártunk legyen, amelyben mi vagyunk ott­hon, amely igazán a mi­énk. Hallgatag emberek „Te, ott mindenki csak szövegel? Hogy bírtad azt a hangzavart?" — lökdöste gúnyos érdeklődését isme­rősöm, mikor megtudta, néhány órája még a kong­resszusi folyosó és a nagyterem között ingáztam. „Nem. Találkoztam hallgatag emberekkel is" — küldtem vissza a i'álaszt, már a mögöttem becsapódó buszajtóból. És hazáig gondolkodhattam: tényleg, mi­től is állt magányosan annyi küldött a szünetben. Mert egy-két választ ugyan sikerült összegyüjtenem. Mondjuk, például ilyeneket: „Bevallom, én félek. Fo­galmam sincs, mi lesz ezekből a szócsatákból" ... „Most mit mondjak. Hiszen itt kinyílt minden zsilip, és mindenki mindent felsorolt már. Legtöbben annak az ellenkezőjét is"... „Beszélt helyettem más"... „Várok. Igen, várok. Majd később. Talán ..." Tehát válaszokat hoztam magammal. De mire gondolt az, aki elfordult, s még csak nem is szidta a mindenre kíváncsi újságírót, hanem egy legyintéssel elintézett. Vagy az, akt fölényes mosolyt erőltetve ma­gára, peckesen eltűnt a büfé előtt kígyózó sorban, de szeméből véletlenül sem tudta kiszórni a riadt te­kintetét. Ugyanis volt ilyen hallgatag ember is az oly hangos kongresszus világában. De kérdem én: miért ne lett volna? Hiszen erre a kongresszusra olyat talált ki a párt, amit még so­ha: választották, mm pedig keretszámok, életkor, nem és hovatartozás alapján kijelölték a küldötteket. Választani pedig csak abból lehet, ami van. Jelen esetben ezt párttagságnak hívják. A párttagság pedig akkor is különböző emberekből — mondjam így, egyéniségekből — áll, ha korábban majdhogynem ha­tározat született az egy formaságukra. Csak egyet ne feledjünk a hallgatag embereket látva. Vélemény, szándék, akarat, netán ötlet — úgy bizony! —, szóval, mindez rejtőzködhet csukott száj mögött is. Próbálkozzunk hát. talán megnyílnak egy­szer. De türelmesen, mert sok évig rozsdásodott raj­tuk az a bizonyos lakat... - bátyi ­Szövetségessé kell tenni a fiatalokat is Vastagh Pál, a Politikai Intéző Bizottság tagja, Csongrád megye küldötte le­szögezte: a megkezdett úton nem lehet visszafordulni, visszakanyarodni a régi in­tézményekhez, módszerek­hez. Ellen kell állni minden politikai nyomásnak, amely a nép valóságos érdekeivel ellentétes, történelmileg túl­haladott módszereket és for­mákat ajánl. A kongresszus munkája a demokratikus szocializmus értékeire és céljaira épül, nincs más el­fogadható út, mint a tár­sadalom baloldali, demok­ratikus és szocialista fej­lődésének alternatívája. Nem lehet szó semmiféle kapi­talista restaurációról, de vissza kell nyúlni az 1944— 45. utáni népi demokratikus fejlődés értékeihez és ta­nulságaihoz. Olyan demokratikus tár­sadalomra van szükség — folytatta —, amelyben ösz­szefognak a társadalom ha­ladó erői, amely képes meg­teremteni az egyének és a közösségek fejlődésének szellemi és anyagi feltéte­leit, amelyben eszmény és gyakorlat a szolidaritás, s ahol a munka és a tőke hatékonyságán működő, a piaci viszonyokon alapuló gazdaság képes mindezek anyagi alapjainak megte­remtésére. Ezt megvalósíta­ni csak egy erős, szocia­lista értékeket képviselő tö­megpárttal lehetséges. Sür­get az idő, de minden párt­tag kapjon lehetőséget az űj felismerésének átgondolá­sára, a döntésre — hívta fel a figyelmet a küldött. A továbbiakban kifejtette: a part szövetségese a szak­szervezeti, a szövetkezeti mozgalom, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, s szö­vetségessé kell tenni a fia­talokat is. A pártnak szük­sége van a színes egyénisé­gekre, az önállóan gondol­kodókra. Legyen jelen a személyi ambíció, de a de­mokratikus működési rend állítson korlátot, és jelent­sen kontrollt minden veze­tője számára. Végezetül fel­hívta a figyelmet: mindent meg kell tenni annak ér­dekében, hogy a párt jelölt­je győzzön a köztársasági ­elnök-választáson. Az új párt tagjai érezzék köte­lességüknek a párt jelölt­jének támogatását. Csaknem két óra volt már, amikor a soros elnök, Horn Gyula bejelentette: a párt jellegéről folytatott vita le­zárult, s a megszokottnál hosszabb, mintegy három­órás ebédszünet kezdődött. A kongresszus plenáris ülése 17 órakor folytató­dott. Szükség van az önállóan gondolkodókra (Folytatás az 1. oldalról.) ranciák rendszerét is felté­telezi, tehát egy „pluralista, de relatíve egységes" elnök­ség kialakítását. Hozzátette: a személyt kérdésekben ter­mészetesen nem kívánnak dönteni a többi küldött vé­leményének ismerete nélkül. A Reformszóvctscg egy másik tagja szerint az MSZMP-nek ki kellene nyil­vánítania Magyar Szocialis­ta Pártként való újjáalaku­lását, fenntartva jogj szemé­lyiségének folytonosságát, valamint azt, hogy az új párt letéteményese ugyan­azon kezelői jogoknak, ame­lyeket, az. MSZMP kapott működéséhez. E deklaráció nélkül ugyanis jogilag tá­madhatóvá válhat az új párt jogutódlásának kérdése. A rövid tanácskozáson megállapodtak abban, hogy a téziseket a küldöttek a nap során tovább javítják. Ágh Attila bejelentette: amint a kongresszus határoz az új párt megalakításáról, a szervező munkát azonnal meg tudják kezdeni. A Népi demokratikus plat­form szünetben tartott ösz­szejövetelén az átmenet, a párt jogfolytonosságának mi­kéntje, s ezzel kapcsolatban a névváltoztatás kérdése ve­tődött fel legmarkánsabban. Többen kifejtették azt is: míg a Reformszövetség jól szervezett és hangulatilag uralja a tanácskozást, addig a többi platform — így a Népi demokratikus tömörü­lés is — mintha háttérbe szorulna. Hozzátették: bár a Reformszövetség szervezett, egyáltalán nem biztos, hogy többséget képvisel, s mint rámutattak, nem is egysé­ges. Többen hangot adtak annak a véleményüknek is; hogy a tényleges vita való­jában nem a kongresszus plénumán, hanem valahol a háttérben zajlik. A szünetet követően — immár a küldöttek előtt — Gönci János foglalta össze a Népi demokratikus platform megbeszélésén elhangzotta­kat. Hangsúlyozta: a plat­formba tömörültek vélemé­nye szerint szükséges lenne, hogy a plenáris ülésen a tó­résvonalak tisztázása érde­kében a kérdéseket kiélezet­ten vessék fel. Négv pont­ban foglalta össze, mi az, amiben a kongresszusnak feltétlenül döntenie kell. Ezek: a párt működési jel­Jege, a platformok által el­fogadott közös programmi­nimum. a személyi kérdések, valamint az átmenet mi­kéntje. Hozzátette: ez utóbbi kapcsán vetődik fel a párt jogfolytonosságának kérdése is. Erről a Népi demokrati­kus platformnak az a véle­ménye, hogy e folytonossá­got biztosítani kell, mégpe­dig személyileg is. Ezért — mint Gönci János hangsú­lyozta — a platform azt kí­vánja, hogy továbbra is Nyers Rezső legyen a párt elnöke. — A kongresszus forduló­pontjához érkezett, a küldöt­tek között érezhetően kiraj­zolódó egyetértés van abban, hogy új pártot kell alakítani •a régiből, Magyar Szocialista Párt néven — jelentette ki a délelőtti vitában a Reform­szövetség képviseletében fel­szólaló Vitányi Iván. Hozzá­tette-. ez az egyetértés azon­ban egyelőre sok szempont­ból ingatag. Kijelentette: a küldöttek­nek nincs gyakorlatuk ab­ban, miként tudják saját magukat szervezni: gyer­mekcipőben jár a párton belül kialakítandó demokrá­cia. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a reform erői között is létrejöhet pártszakadás, mert az elvi egység nem feltétlenül biztos. A Reform­szövetség úgy gondolja, hogy a pártnak azok az eddigi ve­zetői, akik leginkább elköte­lezettjei a reformoknak — Nyers Rezsó, Pozsgay Imre, Németh Miklós, Horn Gyula és mások —, együttesen jel­képezhetik a párt irányvo­nalát. Lehetnek közöttük nézetkülönbségek — muta­tott rá —, óvta viszont őket a torzsalkodástól, a rivalizá­lástól, mert ily módon be­következhet a legrosszabb: olyan hangulat teremtődik a kongresszuson, amely meg­akadályozza a párt tisztessé­ges előrehaladását, az össz­hang megteremtését. „A leg­jobb az lenne, ha nem párt-, hanem partszakadás követ­kezne be" — vélekedett, hoz­zátéve, hogy a kongresszus légkörében ez a lehetőség benne van. A Reformszövetség hatá­rozati javaslatot készül a kongresszus asztalára tenni arról, hogy a párt alakuljon újjá, változtassa meg a ne­vét, hangsúlyozva, hogy min­den új csak a régiből szület­het meg. Radikálisan űj, platformok szövetségéből álló új típusú baloldali párt­ra van szükség — hangsú­lyozta. Berecz János, az összefo­gás az MSZMP-ért platform képviseletében rövid, soron kívüli hozzászólási lehetősé­get kapott. Elmondotta, hogy ő mindenképpen meg akarja őrizni kommunista voltát. Ezért egy olyan pártnak akar tagja lenni, amely erre lehetőséget kínál. Vélemé­nye szerint Nyers Rezső, aki — úgy tűnik — a jelenlegi kongresszuson abszolút és teljes támogatást kap, egyál­talán nincs könnyű helyzet­ben. El kell ugyanis dönte­nie, hogy az űj pártba magá­val viszi-e a reformkommu­nistákat, vállalja-e ezt az irányzatot vagy sem. Ezután figyelmeztetett ar­ra, hogy Vitányi Iván „korán vette birtokba a pártva­gyont". Ugyanis még nem született döntés szavazással a párt sorsáról, jövőjéről. Egyáltalán nem biztos, hogy azok, akik meg akarják őriz­ni újjászületve a Magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom