Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

1989. szeptember 9., szombat 1989 Lélekgondozó a harangok árnyékában Jól ismervén a szegedi ideggondozó korábbi nyomorúságos körülményeit, örömmel vettem a hírt, végre új helyre költöztek, nyilván az előzőnél emberszabásúbb miliőbe. Hivtam hát telefonon Önody Sarolta megbízott vezető főorvost, mutatná meg az új gondozót. A kierőszakolt meghívásnak eleget téve, igyekeztem a régen rókusi, ma l-es kórháznak nevezett épület oldalbejárata felé. A kapun a felirat: Pszichiátriai gondozó. Szemben a rókusi templom. Véletlen, mégis szimbolikus erejű egymás mellé rendelés. Az ember elé kínált választási lehetőség, a kérdés: melyik kaput válassza a lelki megnyugvásért. A hosszú folyosón végighaladva az első pillanatban látható különbség a régi és az új gondozó között: a mostani lényegesen tágasabb, s itt minden orvosnak végre külön szoba jutott. Dicsérem is a gondozó küllemét a két főorvosnak, Ónody Saroltának és Mészáros Endrének. A beszélgetést a főorvosnő kezdi: — A szakemberek és a betegek státusából nézve azonban korántsem ily idilli a kép. Bizonnyal a háládatlanság és a telhetetlenség vádjával illetnek majd, ha azt mondom, nem sok okunk van az örömködésre. Ha csak annyi nem, hogy valóban valamivel nagyobb a légterünk, és így nyugodtabb körülmények között gyógyíthatunk. Csak hát amíg én kényelmesen ülök itt a szobámban, addig a betegek egy szűk folyosón várakoznak, mert a tervezők megfeledkeztek a betegváróról, éppúgy, mint a kartonozó-bejelentkező és az injekciós szobáról. Persze nemcsak az épület kialakításával kapcsolatban nem vették figyelembe' a. véleményünket. Nem hallgattatott meg az a kérésünk sem, miszerint a járási és a városi ideggondozó mostani összevonásakor ne kövessék a megszokott hierarchikus rendet, s ne egy főorvost nevezzenek ki az intézmény vezetőjének. A pszichiátriai gondozókban ugyanis csak szakorvosok dolgoznak. A gyógyítás alappillére a bizalmi légkörű, stabil orvos —beteg kapcsolat, amely egy orvoshoz kötődve alakul ki és tart folyamatosan. Így a szakmai tevékenységben az orvoskollégák — szemben a fekvőbeteg-intézetek hierarchikus rendjével — itt mellérendelt viszonyban dolgoznak. A hierarchia erőltetése gyengíti ezt a mellérendelt viszonyt. és így rosszul hat a gyógyító munkára. — A hely kijelölésekor sem vették figyelembe a szakemberek véleményét — veszi át a szót Mészáros doktor. — Ezért követtek el egy alaphibát, miszerint a gondozó a kórház épületében kapott helyet. A pszichiátriai gondozók távol a bajt megállapító, az egyéb betegségeket orvosló intézményektől tudnak csak eredményesen működni. A mi szakmánk egyik feladata ugyanis, hogy . Iminél könnyebbé tegye a beteg számára a pszichiáterrel való találkozást. Ha azonban a gondozó — s igy a pszichiáterek hada — egy gyógyító intézményben, kórházban tevékenykedik, akkor elriasztja, vagy legalábbis távol tartja a pácienst, mert tudja, hogy az ilyen, helyütt létező gondozóba lépés egyenértékű a beteggé nyilvánítással, s az ezzel együttjáró társadalmi megbélyegzéssel, stigmatizációval.. Éppen a megbélyegzéstől való félelem okán fordulnak minél később a pszichiáterhez, ezzel viszont rontják a maguk gyógyulási esélyeit. — Ezért is került a bejá rati ajtóra a Pszichiátriai gondozó tábla az Ideggondozó helyett — szövi tovább a gondolatot a főorvosnő. — Talán így némi védelmet nyújt a belépni szándékozóknak. Ne higgye senki, hogy eltúlozzuk pácienseink megbélyegzéstől való félelmét. Nagyon reális félelmek ezek, hiszen az orvostársadalomban is szép számmal akadnak, akik egyszerűen bolondnak titulálják a pszichiáterhez fordulót. Nem szólva azokról, akik az alkoholistáról úgy vélekednek: ez nem betegség, hanem saját pénzen vett baj. Ha az orvostársadalom sincs tisztában a pszichiátriai betegség fogalmával, akkor nem is várható el ennek tisztán látása a társadalom laikus tagjaitól. Tudniillik pszichés beteg az, akinek valamilyen oknál fogva alkalmazkodási problémái vannak a környezetében, és ezeket önerejéből képtelen megoldani. Ügy tűnik, az új pszichiátriai gondozó munkatársainak pillanatnyilag legalább annyi gondjuk van a környezetükkel, mint betegeik nek. Kérdés csak az, nekik ki segit ezt megoldani? K. K. „Néma homlokzatot festjük, a házat építjük át J> „Elhallgatott érdekvédelem" A szakszervezetek folytatják a tiltakozó akciót A Szakszervezetek Csongrád Megyéi Tanácsának elnöksége eljuttatta szerkesztőségünkbe is annak a felhívásnak a szöveget, amelyben — a szakszervezetek és a Ikormány iköziti viszonyt •tisztázandónak ítélve, s figyelemmel a bérből, fizetésből élők, a nyugdíjasok tűrJietetlen helyzetére — további áremelések eseten a munkabérek és ellátások emelésének elodázihatiatlanságát fogalmazzák ínég. Az elnökség további •tiltakozó akciókra szólít, rámutatva arra, hogy a kormány közel egy évtizedes visszafogó gazdaságpolitikája az emberek áldozatvállalását hiábavalóvá tette. „Követeljük, hogy a kormány dolgozza ki a foglalkoztatáspolitika komplex rendszerét, a bérreformot és a szociálpolitikai reformot!" — így fogalmaz a felhívás, amely a létminimum alatt élők megsegitesét, a további áremelések kompenzációját is sürgeti: Megengedhetetlennek tartja, hogy a partok közti hatalmi harcok közepette háttérbe szoruljanak a széles tömegeket érintő szociális problémák, s a kormány a pénzügyi kérdésekel helyezi középpontba — a társadalmi optimum helyett. Aláírásgyűjtésre, tiltakozó levelek, táviratok megfogalmazására, röpgyűlések összehívására ad ajánlást a felhívás, s arra, hogy a tiltakozó akciókat fel kellene használni a szakszervezetek évek óta folyamatos és méltánytalanul elhallgatott érdekvédelmi munkájának bemutatására is. A kedvezményes zöldség- és élelmiszer-vásárlási akciók, a beiskolázási segely, a játékés ruhaborzék. a nyugdíjasok kedvezményes bevásárlónapjai, a tanácsadások, jogsegélyszolgálatok, a gyűjtőakciók mind e körbe tartoznak. Efféle rendezvények szervezésére buzdítja most a szakszervezetek megyei tanácsa a mozgalomban részt vevőket felhívása közreadásával Is Megnyílt a Joint irodája Harminchat év után ismét irodát nyitott az amerikai központú nemzetközi zsidó segélyszervezet, a Joint Budapesten, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete központjában pénteken. A megnyitó ünnepségen Seifert Gézáné, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének főtitkára hangsúlyozta, hogy hosszú kapcsolat fűzi a magyar zsidóságot a Jointhoz, hiszen a szervezet már a 20-as években működött hazánkban. A magyarországi iroda éves költségvetése, mintegy másfél millió dollár — 100 millió forint —, amely öszszeg adományokból még tovább növekedhet. Kamatmentes devizahitel magánvállalkozóknak Az Unicbank szeptembertől kamatmentes devizahitelt nyújt a magánvállalkozóknak exportbővítő beruházásaikhoz, tőkés importgépek beszerzéséhez. Ugyancsak kamatmentes az a kölcsön is, amit forintban folyósítanak belföldi beruházásokra, illetve belföldi társaságoknak tőkebefektetésre. A termelő berendezések importjához nyújtott devizahitelt 3-5 év alatt forintban , napi árfolyamon kell visszafizetni. Exportfejlesztésre a hitelt 5 év alatt devizában köteles vúszszafizetni az adós. Az Unicbank a hitelt abból a 2 millió márkás viszsza nem térítendő alapból finanszírozza, amelyet a magánszféra támogatására kapot'l NSZK-beli részvényesétől, a frankfurti székhelyű Deutsche Genossenschaftliche Banktól, amely a legnagyobb nyugatnémet szövetkezeti pénzintézet. A pénzt itthon is a takarékszövetkezetek közreműködésével használják fel. A Magyar Szocialista Munkáspárt új szervezeti szabályzata, egy új párt alapszabálya lesz — olyan szocialista párté, amely politikáját a tagság akarata szerint alakítja, s magában is hordozza a demokratikus szocializmus alapértékeit Ezt hangsúlyozta Kovács Jenő, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. aki e témának felelőse az MSZMP vezetésében. Az előkészületekből, köztük az új szervezeti szabályzat — az Alapsrabály — tervezetéből kitűnik: a közeljövőtől fogva az MSZMP nem lesz többé bolsevik típusú párt. Mit jelent eA azaz: as eddigi normák közül mi veszíti érvényét? — Előre kell bocsátani: a szó klasszikus értelmében az MSZMP . eddig sem volt igazi bolsevik párt. De ezt most felesleges elemezgetni, ezen lépjünk túl. Nos, én azt hiszem, hogy meg fog szűnni a pártban az, hogy a tagság szerepe legföljebb véleményezésre korlátozódjon, s főképp arra, hogy végrehajtsa a valakiktől — felülről — érkező utasításokat Ez megfordul: a tagságnak önálló kezdeményezési jogot kell biztosítani a politika megformálásában, megerősítve a tagok szuverenitását — és a közös akarat kialakítására alkalmas választott testületeket kell létrehozni. Ez a döntő, s ehhez kell igazítani minden szabályt így a változások is nagyon jelentősek. Kiemelendő: a párton belül szabadon kell működniük a kiilönféle nézetcsoportoknak. Ide tartozik, hogy a pártba való belépést igazán önkéntes elhatározásként kell ' kezelni. Létre kell hozni a szükséges mechanizmust a párttagság szabad akaratának kinyilvánításához. Az eszmei-szellemi vitákat nem ellenőrző vagy fegyelmi bizottságoknak kell elbírálniuk. Továbbá: ki kell alakítani a párton belüli nyilvánosság eszközeit — és így folytatható tovább a gyakorlati változtatások egész sora. — Azt jelenti mindez, hogy az eddig 'megszokott pártfegyelem helyébe — mondjuk — a párterkölcs lép? S a demokratikus centralizmust felváltja valamilyen más szervezeti alapelv? — Én úgy gondolom hogy a pártban a demokrácia a bürokratikus centralizmus helyébe lép. A demokratikusan született döntések képviselete és végrehajtása terén az akcióegység lesz a rendező elv. Tehát ez a párt természetesen ezentúl is pártként fog működni. Az afféle elgondolások, hogy majd „mindenki azt csinálhat, amit akar, s nem lesz semmiféle összetartó erő a pártban" — nos, ezek teljesen alaptalan vádak azokkal szemben, akik a párttagok nagyobb szabadságát, a testület közös véleményalkotási jogait állítják előtérbe. A másik: nem a fegye'em szűnik meg. Ellenkezőleg — a drillt váltia fel a tudatos fegyelem. Az a fegyelem, amely minden felelősen gondolkodó embernek a sajátja, miként az is. hogy a nézetek és a szándékok összevetése után közösségben is képes cselekedni. Számomra a fegyelem alapját az jelenti, hogy miután megvolt a lehetőségem arra, hogy a nézeteimnek megnyerjem a többséget. s az esetleg nem sikerült nekem, akkor elfogadom. hogy más a többség. Folytatom tovább a küzdeU met a magam igazsága mellett. de mivel beléptem egy pártba, annak többségi akaratát tisztelve fogok cseleBeszélgetés Kovács Jenővel, az MSZMP PIB tagjával, a KB titkárával kedni. S ezt valóban önként teszem, hisz — főleg többpártrendszerben —, ha alapvetően és mélységesen nem értek egyet e párt többségével, akkor szabadon távozhatok. Ugyanúgy, ahogy beléptem. Akár csinálhatok magamnak saját pártot is. — Élcsapatigény eltűntével valószínűleg értelmét veszti az eddigi tagfelvételi procedúra is. Lehet, hogy elegendő lesz egyszerűen beiratkozni a pártba. — A baloldali pártoknak, a szocialistáknak és a kommunistáknak is van egy hagyományuk, ami nem hiszem, hogy elitistának bélyegezhető: noha örömmel fogadnak minden belépőt, azért ragaszkodnak ahhoz, hogy az adott szervezeti közösség ne emeljen kifogást ellene. A jövőben nálunk sem tagfelvétel, hanem lényegében véve belépés lesz. Ám annak a közösségnek, amelynek a belépési nyilatkozatot benyújtják, lehetőséget kell kapni arra, hogy véleményt mondjon erről a szándékról, netán kifogásolja. De én azt hiszem, hogy a többpártrendszerben a lehelő legritkább esetben merül fel ilyen, hiszen a versenyben — nem elvtelenül, persze — minden párt üdvözli,- ha csatlakoznak hozzá. Semmi kép pen nem fogadja gyanakvással a belépni szándékozókat. — Az eddigi tagfelvételi kritériumok nagy része tehát megszűnik, vagy más értelmet kap. De vajon beléphet-e pártunk valamelyik kisközösségébe olyan ember, aki — mondjuk — iszákos, netán büntetett előéletű, veri a feleségét stb? Inkább az úgynevezett egészen hétköznapi bűnökre gondolok. .. — Alighanem nagyszabású párttisztogatás lenne minden magyar pártnál, még a vezetőségek egy részében is, ha az efféle kritériumokat vasszigorral érvényesítenék. Én úgy gondolom, hogy nem célszerű olyan emberekkel társulni, akik magatartásukkal szégyent hozhatnak a pártra. és nem vagyok híve annak, hogy részeges, családjával brutális, botrányokozó embereket a szocialista mozgalom a soraiba fogadjon. De azért mindig gondolok arra, hogy botlásainkkal együtt vagyunk emberek, és ezért hiszek abban, hogy mozgalmunkban nincs helye a kérkedő ördögüzésnek, sokkal inkább a megbocsátás és a bizalom szellemének. — Lehet-e egyáltalán joga a pártszervezetnek, vagy bármilyen párttestületnek, hogy vizsgálja a párttag magánéletét? — A pártszervek már ma sem folytathatnak semmiféle „nyomozást". Egyébiránt én két komoly biztosítékot látok arra, hogy ez föl se merüljön Az egyik: a kisközösségekben az emberek ismerik egymást. A másik pedig a nyilvánosság. Nem hiszem, hogy a pártszervezeteknek át kellene alakulniuk valamiféle „erkölcsi endészetté". Azt viszont mérlegelni tudják, s ezt rájuk kell bízni, hogy a velük dolgozó ember miként befolyásolja i a pártról kialakult közvélekedést. — Megfordítom a kérdést. Számíthat-e a párttag arra, hogy alapszervezete, netán a párt valamilyen vezető testülete megvédi öt a párton belülről vagy kívülről jövő igazságtalan támadásoktól, az alaptalan rágalmaktól? — A többpártrendszerű viszonyok között különösen fontos ez a kiállás, ha a párttagot politizálása, a mozgalomhoz való tartozása miatt éri hátrány. Ugyanakkor: ha a párttag tette az erkölcsi normák szerint, és a törvény előtt tarthatatlan, akkor semmiféle védőernyőre nem számíthat. — A kővetkező kérdés helyett mondok három ezót: platform, áramlat, frakció. — Én a frakció szót nem szívesen használom, mert nem tudom, hogy ez a megbélyegzést sugalló fogalom ma mennyire alkalmazható. Hisz nem csak — mondjuk — mensevik frakció volt, hanem bolsevik frakció is az orosz szociáldemokrata pártban, s azt éppen Lenin vezette ... Az a helyzet, hogy azok a formációk, amiket ma platformnak nevezünk, azok a klasszikus, lenini időkben frakciók voltak — ez volt a nevük —, s amit később frakcióknak neveztek, azok lényegében párton belüli áramlatok voltak. Az áramlatot éppen az különbözteti meg a pártot bomlasztó, elkülönült társaságtól, hogy az áramlat nyíltan működik, s - éppen azt a pártot akarja többé-kevésbé más útra terelni; amelyiken belül is akar maradni. Az alapvető hitvallás tekintetében persze egyazon párton belül nem lehetnek kibékíthetetlen ellentétek. Ha mégis, akkor itt már nem platformokról és áramlatokról van szó. Hozzá kell tenni: az igazán befolyásos nagy pártokban mindig vannak áramlatok. Azokban a pártokban, ahol nincsenek, a kép ugyan nagyon tiszta, de a választási eredmény csak ezrelékekben mérhető ... Nem hiszem, hogy nekünk az MSZMP-t ez utóbbiak sorába kellene taszítani. — Mennyire szülcséges, hogy az új alapszabály előre szabályozzon, s mit lehet a jövőre bízni ebből a szempontból? — Most az a .legfontosabb, hogy az új alapszabály viszszafordithatatlanná tegye a változások folyamatát. Mivel a folyamatnak nem a végső szakaszában vagyunk, külön figyelni kéli arra, hogy a párttagság közösségeinek kell szabadságuk legyen újabb' gyakorlati megoldások kikísérletezésére és meghonosítására. Amiben viszont nincs helye semmiféle „rugalmasságnak", az a működési elvek, a párt alapstruktúrájának kérdése. S annak precíz meghatározásában, hogy a vezető szervek milyen jogokkal vannak felruházva. — S egy ma megkerülhetetlen kérdés: ön szerint mi legyen a párt neve? — Nekem rokonszenves a szocialista párt elnevezés is, s ha a többség erre voksol, én ezt elfogadom. De a tapasztalat szerint a klaszszikus pártneveknek történelmi értékük van. Mi nemcsak a homlokzatot akarjuk átfesteni. Ha pedig az egész ház újjáépül, akkor maradhat a régi házszám is ... Arra mindenképpen vigyázni kell, hogy a név megvitatása ne terelje Indulati tévútra a lényegi vitát. Füzes Oszkár