Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

DÉLMAGYA 79. évfolyam, 220. szám 1989. szeptember 18., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Tiszta piac A z új gazdasági mechanizmus előkészítése — vagyis a 60-as évek közepe — óta napirenden van a piaci viszonyok „rehabilitálása". Az, eí­osztásos, az állam szerepét fetisizáló rendszer olyan torz értékrendet terem-tett a gazdaságban, amely tel­jesítményünket elszakította Európától. Fogyasztásunk egyszerre lett pazarló és állandó hiányokkal küszkö­dő. A radikális piacépítésre azonban alkalmatlan volt — elsősorban személyi összetétele miatt — a politika­hatalom és a demagógiával ide-oda cibálható, térít­hető társadalmi tudat. A piacépítés — sokak szerint — még ma nem elég határozott. Főként hatásai, nem egyszer nehéz következményei nem tisztázottak a közember számára. * Ugye, emlékszünk még a nyári málnaháborűra? Ez egy tipikus túltermelési válság volt, ami tiszta piaci viszonyok között egyáltalán, nem rendkivüli. Ugyanis az a termék, amely nem leli meg a vásár­Jóját, fogyasztóját: felesleges. Ez a jelenség gyakran előfordul objektíven nem befolyásolható tömegű ter­mékmennyiségeknél, például az időjárástól, növénybe­tegségektől függő termésű zöldségeknél, gyümölcsök­nél A fejlettebb gazdaságú országokban legfeljebb több „szelep" van az ilyen feszültségek levezetésére. Netán nagyobb kapacitású a hűtőházi feldolgozás, konzerválás, szeszfőzés, bekapcsolhatók földrajzilag távoli, de fizetőképes vásárlók. Tehát a málna a mi viszonyaink között volt túlontúl sok. Ilyenkor az ár védelmében netán az édes gyümölcs megsemmisítésé­re is gondolni kell. Olvasóink közül tán néhányan emlékeznek a Hiradó vagy évtizeddel ezelőtti képeire. Francia bortermelők vonultak fel az autópályákra tartálykocsijaikkal, és azt a finom vörös bórt. bi­zony, odaengedték az aszfaltra. A „kárt" nem az ál­lam térítette, a borosgazdák állták a számlát. Igen, ez tiltakozás volt, de az állam nem avatkozott be. őrizte a tiszta piacot. Nálunk — túlpolitizált állapo­tainkból is adódóan — rögtön segítői is akadtak a termelőknek. Nem a saját érdekvédelmi apparátusuk, hanem politikai pártok. Pedig minden politikai szer­vezetnek távol kellene tartania magát az ilyen be­avatkozásoktól. A piaci viszonyokhoz közeledett nálunk a lakás­építés is. Mivel az áljam megrendeléseivel kivonult, nőtt a lakásra várók sora. fogyott az építők megren­delése. Óriásit ugrott az albérletek díja. A tisztább piaci viszonyok feszültséget okoztak. S egyszerre de sokan szerették volna újra áz állami gondoskodást. Nem mentes a naivitástól az alapvetően bölcsész szemléletű, saját szakmám sem. Az újságíró-társada­lom műit hét végi küldöttértekezletén hallatlan ön­érzettel szólaltak fel jó néhányan a saját lábra állás, a7, üdülők megőrzése, az adókedvezmények megtar­tása mellett. S persze, közben ők a normatív, esély­egyenlőséget garantáló társadalom hívei. Tudathasadásos, naiv állapotunkból, félek, egyha­mar nem^ jutunk ki. A keresleti-kínálati viszonyok abszolutizálásán túljutott a gazdaságfejlődés. A mo­dem gazdaság az össztermék igen kis hányadára ki­terjedő támogatási rendszert jelent Ezzel az alap­vető élelmiszerekkel való biztos ellátást és választé­kot, az alapszolgáltatások állandóságát garantálja, és a műveltség növekedését, a tudomány fejlődését segí­ti a modern állam. Nincsenek még igazi piaci viszonyok a hazai munkaerőpiacon sem. Az állami megrendelések csök­kenése, a támogatások fogyása munkahelyek megszű­nésével is jár. A piaci viszonyok térnyerésével is megszűnnek monopolhelyzetek. Ha versenytárs jele­nik meg a színen, a régi monopóliumok kénytelenek lesznek önvizsgálatot tartani, és eddig eltűrt, gyengén teljesítő dolgozóiktól muszáj elbúcsúzniuk. Vagy fel­készültebb munkatársakra lelnek a munkaerőpiacon, vagy a maradandó alkalmazottak vállalják át a gaz­da nélkül maradt területet A piac felé közelítő gazdaságunk megrendülést és sokkot is okoz az állampolgárok között. Biztosan ne­héz lesz tudatunkban feldolgozni a tényt: január el­sejétől szabadárasak lesznek a húsáruk kis hazánk­ban. Nehéz most megsaccolni, hogy egy ilyen intéz­kedés mekkora áremelkedéssel, az infláció milyen mértékű növekedésével jár majd. A társadalmi mé­retű sokk azonban garantált. A gazdaság élő-organikus szervezet. Egészséges fejlődését akasztja meg az emberi-hatalmi beavatko­zás. Az erőszakos csonkítás után annál nehezebb a replantálás (végtagvisszavarrás). minél több idő telt el a szike, fejsze használata óta. T iszta piaci viszonyokra való áttérés feszültségei, tragédiái már élesen látszanak. Sokkal elmo­sódottabbak a mostanában egyre többet emle­getett szociális háló kontúrjai. Legyen végre igaz az évtizedeken át annyit emlegetett szlogen: Nálunk a legfőbb érték az ember! Például a pazarló társada­lombiztosítási rendszerünkben van némi tartalé­kunk ... Böle István Trónkövetelő kellene »» Feketén" a piros aranyat Gyenge év elé néznek idén a paprikások. Míg 1986—87­ben szinte belefulladtak a piros aranyba, most jó, ha fél termés lesz. A részletek után a Mihálytelki Üj Élet Termelőszövetkezetnél ér­deklődtünk. — Egyharmados terméssel számolunk — tájékoztat Bánkuti Albin főágazat-ve­zető. Nem hiszem, hogy a 340 hektárnyi közös terület­ről hétszáz tonnával többet le tudnánk szedni. Ügy tu­dom Pusztaszeren is hasonló a helyzet. Gorzsán ennél va­lamivel jobb, de a tervezett­nek csak körülbelül a fele kerülhet a szárítóba. — Minek köszönhető ez a negatív rekord? — A vírusbetegségeknek, a levéltetveknek, a szókatla­nul erős tavaszi ködöknek. Volt olyan is, hogy reggel hétkor még lámpával kellett bejönni a központba. Egyéb­ként hasonlóan gyenge a fe­hér és a pritaminpaprika termése is. Megfigyelhető bizonyos fajtaleromlás a kö­zel 15 éve termesztésben le­vő Szegedi 20-as fajtánál, A kedvezőtlen vegetációs idő­szak most először hozta ezt igazán a felszínre. Vírus­nak ellenállóbb fajtára lenne szükség. — Ha valamiből kevés van, annak emelkedik az ára... — Az első osztályú papri­ka felvásárlási árá a koráb­bi ll-ről 13 forintra, a má­sodosztályúé 8-ról 9-re emel­kedett. A faluban ugyanak­kor megjelentek a feketén felvásá?lók is, 20-25 forintot is kínálnak kilónként. — önöknek száritójuk is van. Fél gőzzel fog üzemel­ni? — Inkább csak egyhar­maddal. Átlagos években 9 ezer tonnát szárítottunk, két hónapra adott munkát a paprika, idén csendesebb lesz a szezon. A Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat sem igazán de-j rűlátó. — A szerződött mennyi­ségnek csak 40-45 százaléká­ra számíthatunk — mondja Nagyi István igazgatóhelyet­tes. — A termelő fajtalerom­lásra panaszkodik. — Az idén, a paprikán kívül, az uborka és a dinnye is gyengén sikérült ..Az Sz 20-as fajtát a terület 80-85 százalékán termelik, ennél alacsonyabb arány lenne kí­vánatos. A minőségi összete­vők a festéktartalom, vala­mint a termőképesség miatt éppen a termelők ragaszkod­nak ehhez a fajtához. Hozzá kell tenni persze, hogy jobb híján, igazi trónkövetelő faj­ta ugyanis ez idáig még nem jelentkezett. — Hogyan állnak a kész­letekkel? — Átlagos termés esetén nem lenne semmi problé­mánk, így azonban kevésnek bizonyulhat. Az biztos, hogy a nehezen megszerzett ex­portpiacok — Nyugat-Euró­pa, USA, japán — az elsók. Innen egyszerűen nem lehet büntetlenül kivonulni. — Ezek szerint itthon lesz kevés a paprika? — Az előttünk álló őszön még sok minden múlik, de az már most bizonyos, hogy nehezen tart ki egész szezon­ban. — Mi az, ami önökön mú­lik? — A minőségre kell az ed­digieknél- is jobban odafi­gyelni. Csak a piros paprikát szabad leszedni. Idő előtt — megfelelő utóérlelés nélkül — nem lehet szárítóba kül­deni a termést. — Az árak? — A maszek felvásárlók­kal, akik sokszor az ország túlsó feléből is eljönnek, nemigen versenyezhetünk, de megpróbáljuk minél ha­marabb pénzéhez juttatni a termelöt. Abban bízunk, hogy a paprikát jövőre is termelni akarják, s igy a jó kapcsolat érdekében a part­nerek az idei szűkebb esz­tendőben is megmaradnak mellettünk. Kovács András Megszabadulni az ideológia uralmától Megalakult a Demokratikus Magyarországért Mozgalom A magyar társadalom for­dulóponthoz érkezett. Az el­múlt négy évtized bebizo­nyította á rendszer életkép­telenségét, megérlelődött a rendszerváltás szüksége, a fordulat azonban még nem kezdődött el — hangsúlyoz­ta Gazsó Ferenc, a Demok­ratikus Magyarországért (DMM) előkészítő bizottsá­gának tagja, q mozgalom zászlóbontó nagygyűlésén szombaton a zsúfolásig meg­telt Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában. Szólt arról is, hogy nem csak a visszarendeződés veszélye fenyeget, hanem az is, hogy fogytán a társadalom tü­relme, a nép gyors válto­zást akar, gazdasági fellen­dülést, a népfelség elvé­nek érvényesülését. Ezt kí­vánja elősegíteni a mozga­lom, amely együttműködés­re törekszik valamennyi jó szándékú és becsületes -*ál­lampolgárral. A megnyitó után Sinko­vits Imre színművész fel­olvasta a DMM ideiglenes működési szabályzatának és alapító nyilatkozatának ter­vezetét. A működési sza­bályzat egyebek közt rá­mutat, hogy a DMM po­litikai tömegmozgalom, tag­jai a társadalom békés, de­mokratikus átalakítását tart­ják a legfontosabbnak. A mozgalom céljai megvalósí­tása érdekében helyi és or­szágos politikai fórumokat, akciókat szervez. Egyen­rangú együttműködést és támogatást ajánl minden szervezetnek a közös célok megvalósításában. Munká­jában részt vehetnek más politikai szervezetek, pár­tok vagy mozgalmak tag­jai is. * Ezt követően Pozsgay Im­re államminiszter tartott előadást. Bevezetőjében egyebek között arról szólt, hogy a Demokratikus Ma­gyarországért Mozgalom — amely nem új versenytárs­ként jelentkezik a politi­ka színterén — nemzeti egy­ségért, közmegegyezésért ki­ált, s a diktatórikus szo­cializmusból, egy államszó­cialista berendezkedésből a demokratikus jogállamba, alkotmányos viszonyokra va­ló áttérést tűzte célul. A DMM nem fog perlekedni a pártokkal — mondotta —, nem kívánja kérdéssé tenni szerepüket, funkciójukat, új vállalásaikat a nemzet, az ország megújításáért. Va­lami mást akar. Tartalmat adni — ha teheti, éppen a néppel összefogva — annak a szándéknak, hogy az is jelen' lehessen ebben a po­litikai átalakulásban, aki rtia még nem tudja eldönte­ni, hogy pártokhoz csatla­kozzon-e. A demokratikus átalaku­lás békés úton példátlan a magyar történelemben, de Kelet-Közép-Európa törté­nelmében is. Ezért ez ' a mozgalom — elismerve más kezdeményezések jelentősé­gét — mindenekelőtt új di­menziójával kívánja meg­különböztetni magát a tár­sadalomban. Cselekvési le­hetőséget kíván teremteni a ma még hallgató nép­nek, hiszen egy lesütött szemmel járó társadalom­nál veszedelmesebb dolog nincs a békés átmenetben. — A DMM — a nemzeti párbeszéd intézményeként — nem sajátítja ki más moz­galmak, pártok politikai tö­rekvéseit; egy civil társa­dalom öntudatát próbálja építeni, az értelmiségre min­dig is jellemző alázattal. Mi azt mondjuk: ifjúság, idő­sek, szegények, tisztes jó­(Folytatás a 2. oldalon.) Marx a magyar Parlamentben A Zala megyei 2. számú választókerületben szom­baton időközi választást tartottak. Munkatársunk, a helyszínen járva, 5 forintos borítékos sorsjegyet sze­retett volna vásárolni, ám az utcai árusnál kizárólag a drágább, 20 forintos OTP-sorsjegyek közül választ­hatott. Kérdésére az árus ezt felelte: „Uram, Zala­egerszegen ma mindenki nyerni akar. Mégpedig na­gyot!" Az ellenzéki választási koalíció jelöltjének győ­zelmével végződött megmérettetésről szóló tudósítá­sunkat lapunk 2. oldalán közöljük. Az ezüstérem is szépen csillog Két jelentős sportese­mény is volt Szegeden a hét végén. Az evezősbajnokság első napján nagyszerű szegedi sikert könyvel­hettek el a sportág ra­jongói, a Vízügyi SE női kormányos nélküli kettese, Balázs Gabriel­la és Vastagh Ágota (jobb oldali képünkön) ezüstérmesként végzett. Az uszodában —Sze­geden több mint tíz év után — külföldi ver­senyzőkkel mérhették össze felkészültségüket városunk úszói. Az ese­ményekről a 6. oldalon olvashatók a tudósítá­sok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom