Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

2 / 1989. szeptember 18., hétfő Megalakult a Demokratikus Magyarországért Mozgalom (Folytatás az 1. oldalról.) létbon élők és vállalkozók, gondoljuk át együtt, tu­dunk-e magunkon segíte­ni. Az állam miniszter ezután — végigtekintve a székso­rokban ülő, különböző né­zeteket valló ismert és is­meretlen hallgatóin — a to­lerancia szükségességére hívta fel a figyelmet, s ar­ra, hogy különböző világ­nézetű emberek is cseleked­hetnek közösen. Abból, hogy ezek az emberek most el­jöttek, érzékelhető, hogy nyugalmat teremtő, de ugyanakkor radikális és kérlelhetetlen lesz a politi­kai átalakulás hazánkban. — Mi, értelmiségiek még nem tettük meg a fordulatot — mondotta. — De bizonyos értelemben a nép már igén, s ez esetben követnünk kell a népet, és nem követésre felszólítani. A mozgalom elhatárolja magát attól a szociális de­magógiától, amely megfeled­kezik arról, hogy nem ez a kormányzat, nem ez a re­zsim hozta a válságot az országra — emelte ki. En­nek a kormányzatnak és Parlamentnek egyvalami ju­tott osztályrészül: görnyed­ni az elődök öröksége alatt, és a nép bizalmáért kapasz­kodni, s kitartani addig, amíg kikristályosodott po­litikai intézmények lesznek hazánkban. Az Országgyű­lésnek egyet kell még ten­nie: megalkotni azokat a törvényeket, amelyek átve­zetnek a szabad választá­sokhoz, a jogállam, az al­kotmányosság európai ér­telmű megteremtéséhez. A mozgalom ehhez is támo­gatást kíván nyújtani. Pozsgay Imre végezetül arról szólt, hogy a DMM elhatárolja magát minde­nekelőtt azoktól, akik a visszarendeződést akarják, ám azoktól is, akik az el­múlt korszak értékeiből csupán a pártérdekük sze­rinti értéket tudják felfe­dezni. Az alakulóülést távirat­ban üdvözölte Nyers Re­zső, az MSZMP elnöke. Né­meth Miklós miniszterelnök pedig levelet küldött az ala­kuló közgyűlés résztvevői­nek. Az elnökség tagja lett Bi­hari Mihály egyetemi tanár. Király Zoltán országgyűlési képviselő és Vigh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság elnöke. A főtitká­ri teendőket Gazsó Ferenc egyetemi tanár látja el. Pozsgay Imre rövid zár­szavában a tisztségviselők nevében megköszönte a bi­zalmat. Hangsúlyozta, hogy megbízatásuk ideiglenes jel­legű, ennek a folyamatnak a demokratikus lezárása a küldöttgyűlés feladata lesz majd. Az ezt követő nemzetközi sajtótájékoztatón Pozsgay Imre válaszolt az újságírók kérdéseire. A visszarendező­dés veszélyével kapcsolat­ban elmondta, hogy minél többen figyelmeztetnek er­re, annál kisebb a veszély. Ám az is igaz, hogy van­nak olyan irányzatok, ame­lyek meggyőződéssel kötőd­nek egy korábbi berendez­kedés viszonyaihoz. S kép­viselőik között akad, aki az erőszaktól sem riad vissza. Egyedül ők azonban nem je­lentenek igazi veszélyt, de a szélsőséges megnyilvánu­lások, bármely oldalról jön­nek is, nagy zavart kelthet­nek. Arra a kérdésre vá­laszolva, hogy a DMM a választásokon állít-e majd jelölteket, Pozsgay Imre ki­jelentette: a mozgalom nem kíván részese lenni a vá­lasztási küzdelemnek. Ha az MSZMP kongresszusán a reformkommunisták nem kerülnek a párt centrumá­.ba, elképzelhető-e, hogy a DMM ad majd otthont ne­kik — kérdezte az MTI munkatársa. Pozsgay Imre válaszában azt hangsúlyoz­ta: nincs olyan aggodalma, hogy a reformerőknek visz­szavonulási terepet kellene szervezni. A DMM szívesen látja sorai között az MSZMP reformereit, piiként más pártok képviselőit is. Hoz­zátette azonban, hogy a DMM párttá szerveződéséta mai politikai helyzetben nem lehet kizárni. Egy másik kérdésre vá­laszolva elmondta, hogy a Központi Bizottság tudott a mozgalom megalakulásá­ról, s a párt reformerői ro­konszenveznek a DMM-el, erről tanúskodik Nyers Re­zső üdvözlő távirata is. (MTI) Ki milyen gondolatokkal járja az Újvilág városait? A nyelvoktatástól a semlegességig 0 Washington (MTI) Az Egyesült Államokban Jtartózkodó magyar parla­menti küldöttség szombaton az amerikai magyarság egyik központjába. New Brunswickba látogatott. A New York közelében levő egyetemi városban, amely­nek számos magyar lakója van, a küldöttség megtekin­tette a Szent László templo­mot-és a gyermekek magyar nyelvoktatását. Megismer­kedett az idén felavatott tágas, korszerű magyar kul­turális központtal, amely az amerikai magyarság ado­mányaiból épült fel. Később a' delegáció, meghívásnak eleget téve, Cedar Grove­ban rószt vett az Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ) igazgató tanácsának ülésén. Az AMSZ magyarok ezreit tömöríti. Az ország tizen­négy államában működnek tagszervezetei, amelyek ja­varészt képviseltették ma­gukat az ülésen. Dömötör Tibor református püspök, az AMSZ országos elnöke, Be­ke Imre, a végrehajtó bi­zottság elnöke és dr. Ha­raszti Sándor, az igazgató­tanács elnöke üdvözölte a magyar Országgyűlés kül­döttségét. A tanács tagjait Szűrös Mátyás, az Országgyűlés el­nöke tájékoztatta a magyar­országi bel- és külpolitikai fejleményekről. Majd mind 6, mind a küldöttség többi tagja válaszoltak a feltett kérdésekre. Az amerikai magyar vezetők többek kö­zött a magyar kormány egy­házpolitikájának változásai­ról, a szomszédos országok­ban élő nemzetiségek sor­sáról, a gazdasági helyzet­ről és a magyar semleges­ség kilátásairól érdeklődtek. A beható eszmecsere után vendégek és vendéglátók a közeli Passaicban közösen megkoszorúzták a magyar szabadságharcos emlékmű­vet. Az „alulról jövő forradalom" képlete • Dallas (UPD Borisz Jelcin öt politikai bizottsági tag távozását sür­Rette amerikai magánlátogatása során elhangzott beszé­debeni — A Gorbacsovra nehezedő „jobboldali" nyomás enyhítése érdekében, össze kellene hívni az SZKP XXVIII. kongresszusát, hogy meneszteni lehessen a politikai bi­zottság konzervatív tagjait — mondta Jelcin a dallasi Vi­lágügyek Tanácsa elnevezésű külpolitikai társaság előtt tartott előadásában. Jelcin a peresztrojkát hátráltató ve­zetők közül név szerint négyet említett: Jegor Ligacsovol, a kb agrárpolitikai bizottságának elnökét; Vitalij Vorot­nyikovot, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét; Viktor Csebrikovot, az állambiztonsági bizottság (KGB) volt elnökét és Vlagyimir Scserbiokijt, az Ukrán KP KB első titkárát. Jelcin előadásában kemény szavakkal ostorozta az el­múlt évtizedek szovjetunióbeli fejlődését, amelynek ered­ményeként — mondta — ma 48 millió szovjet ember él a szegénységi szint alatt. A politikus értékelése szerint, a peresztrojka felülről kezdeményezett forradalomként in­dult, de amint lejjebb hatolt, fokozódó ellenállásba ütkö­zött. és végül leállt. — ügy gondolom, hogy ha nem törté­nik radikális fordulat a lakosság életszínvonalának eme­lésében. alulról jövő forradalom kezdődik — hangsúlyozta. Az ellenzék győzött „reformmegyében" is Marx a magyar Parlamentben Varga Gyula képviselő — korabban évtizedekig me­gyei első titkár —. aki töb­bek közt Király Zoltán el­leni parlamenti kirohanásá­val váltotta ki az ellenzék megkülönböztetett érdeklő­dését, nem érhette meg az ötéves ciklus végét honatya­ként; a Magyar Demokrata Fórum lemondásra késztet­te. Szabó János pótképvise­lő, a népfront egykorj me­gyei vezetője először szíve­sen vállalta volna e megbí­zatást, de miután az MDF helyi vezetői és az MSZMP reformköre is ellenkező irá­nyú hatást gyakorolt rá, jobb belátásra tért. (Koráb­bi „munkássága" miatt egyik szervezet sem tartotta al­kalmasnak árrá. hogy ni mintegy 31 ezer választópol­gárt érdemben képviselje.) Meglepetésre — noha né­hány hónap múlva általá­nos, országos választás lé­szen Magyarországon — ki­írták az időközi „megméret­tetést" a Zala megyei 2. szá­mú választókerületben. A „Népért, nemzetért választá­si szövetség" (melyet az MSZMP, a Hazafias Nép­front a Zalaegerszegi Ifjú­sági Társulás ós a Magyar— Szovjet Baráti Társaság al­kotott) Györffy Istvánt (37 éves), a Zalai Hírlap főszer­kesztő-helyettesét, az MSZMP megyei egyeztetőbizottságá­nak eli\ökét, a helyi reform­kor alapító tagját jelölte. Az „ellenzéki választási koalí­ció" (MDF, Fidesz és SZDSZ) színeiben ' Marx Gyula főorvos (59 éves), a Magyar Demokrata Fórum tagja; a Szociáldemokrata Párt ré­széről pedig Sebein Ist­ván jogtanácsos (36 éves) indult a küzdelemben. Iránybuszok Az igazi „békeidőket'1 idé­ző korteskedés és ^politikai harc már a jelölögyüléseken elkezdődött Az ellenzék „Vízválasztó" cimű alkalmi újságja közli azon autóbu­szok rendszámát, amelyek — szerintük — az MSZMP „embereit" szállították And­ráshidára és Pókaszepetkre, az ottani jelölógyülésekre (Tény, hogy e két községben a helyi lakosok kiszorultak a kultúrházból; s tény az is, hegy a jelölögyüléseken lé­nyegesen kedvezőbb szava­zati arányt mondhatott ma­gúénak Györffy István és Zalaegerszeg utcain a járókelő tekintete mindun­talan plakátokra téved; a presszó ablakában három­féle is békésen megfér egymás — valamint a „Hideg sörök" és Melegszendvicsek" felirat — mellett, más épületre (tüntetőleg) csak az egyik fajtából ragasz­tottak ki; de aboól egyszerre hatot. Bő negyven éve élhetett meg hasonló választási kampányt a kedves, hangulatos „göcseji főváros"; hiszen az időszaki or­szággyűlési képviselő-választás előjátéka igen moz­galmas volt, éles hangú megnyilvánulásokkal tarkítva. Haszon-taion-ság? Néhány éve, amikor először megcsodál­hattam a tavaszi Prágát, ki sem> hagy­hattam a Kehelyt. Amoly' kiskocsmaféle ez, amiből több száz, talán több ezer is akad a cseh fővárosban. Ennek az egynek mégis különös hangulata és nevezetessé­ge is akad: Jaroslav Hasek, a Svejk írója töltötte itt estéit, több tucat söröskorsó társaságában, miközben hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteket mesél. Például olyanokat, hogy tegnap feltűnt a Mold­vában egy cápa, s megette az egyik bé­késen fürdőző atyafit. Elképzelem, ma, 1939 őszén, miféle történetekkel „etetne meg" a tréfás ked­vű író, ha melléülhetnék kedvenc törzs­asztalánál. Ha egyáltalán eljutnék odáig. Hiszen, ha fogamhoz verném a garast, minden bizonnyal úgy döntenék, ezután nem látogatom meg cseh barátaimat. Hiszen mától — egyelőre két hónapos próbaidőre — talonért, de 15 százalékkal­drágábban kapjuk mi, magyarok, a ben­zint, mint mások. Rosszízű megkülönböz­tetés! — mondhatnánk, de nyelünk egyet magunkban, s minden bizonnyal, ezután is tankolunk odaát, ha arra visz az utunk. Elképzelem, mi lenne, ha mi ideát, „válaszlépésként", megemelnénk a szalá­mi árát. felsrófolnánk a vaj, a konzerv, a ruhanemű, a kukta értékét. Elképze­lem, s közben tudom, ilyet, a világ min­den kincséért sem tennénk. Hogy miért? Mert haszon-talon-ság lenne gazdasági kapcsolatainkat beárnyékolni vélt, vagy valós sérelmeink, miatti Régi vágya a Közép-Kelet-Európában élő népeknek az egymásra találás. A mostanában formá­lódó, alakuló, új arcát mutató magyar külpolitika átmenetileg nem használ mindig és mindenhol ennek az elképze­lésnek. De távol áll tőlünk bármiféle megkülönböztetés, kiemelés, vagy félreál­lítás. Egyszerűen csak a magunk válasz­totta, általunk helyesnek tartott utat igyekszünk járni, még akkor is, ha most ezért — átmenetileg — kicsivel többet kell majd fizetnünk, mint eddig. A válaszunk egyszerű és egyértelmű lehet csak: kifizetjük a drágább benzint is, s ha kicsit rossz szájízzel is. de bí­zunk abban, hogy mindez csak átmeneti állapot. Egy, reformokra megérett Közép­Kelet-Európa „bakija". Elképzelem, amint leülök Hasek mellé a Kehelyben, s az író bölcsen megszólal: — De jól tetted, hogy vonattal jöttél. Igy legalább legörgethetsz velem néhány korsó sört. Hallottad, hogy.. í? — kor­tyint egyet a söréből, és hamiskásan mo­solyog ... R. G. Schein István, mint amilyet a szombat esti végeredmény tükröz.) Nyilatkozatháború a Zalai Hírlap és más lapok hasábjain; kölcsönös vádas­kodások; parazs hangulatú nagygyűlések — mind az éles politikai küzdelem bi­zonyítékai. Györffy István egyes országos lapok és a győri körzeti rádióstúdió magatartását nehezményezi; ez utóbbi egymondatos hír­rel „intézte el" az ö nagy­gyűlését. mig az ellenzéké­ről részletesen tudósított. Véleménye szerint az. ellen­zek választási újságja sze­mélyükben tamadta a másik két jelöltet. (A „Vízválasztó" cikkírója szerint: nem sok esélye lehet dr. Schein Istvánnak, hiszen csak nem olyan regen ugrott ki a pártból, » egyébként is, ki­csit léha ember hírében áll Egerszegen, amennyire ez beszélgetésekből megállapít­ható volt.") Magam is lát­tam az 55. számú játékbolt kirakataiban azt a Györffy­plakátot, amelyre kíVülről valaki, piros kérdőjelet .„sprézett" — ezt a fotót kö­zölte a Vízválasztó —, sőt a tett szinhelyetól nem mesz­sze. a Kossuth utcában, egy másik plakátra lettem fi­gyelmes az egyik hirdető­oszlopon, amelyen az egyik — (alán nem kell megne­veznem. melyik — jelölt homlokán, szintén piros színnel odamázolt ötágú csillag és horogkereszt (!) „díszelgett". Ehhez képest valóban semmiség, hogy egy helyütt Schein István „Ha rám szavazol, Európát vá­lasztod!" szövegű plakátját másikkal ragasztottak le, melyek a President rock­együttes koncertjét hirde­tik... Döngöl a Fidesz? Ezek persze csak aprósá­gok, s egyáltalán nem jel­lemző momentumok. A saj­tó azonban továbbra is ko­moly vita tárgya Az ellen­zék nagygyűlésen (ahol Csengey Dénes, Roszik Gá­bor korteskedik Marx Gyula mellett) megvádolják Györf­fyt; visszaél a Zalai Hírlap monopolhelyzetével, amely­ben nap mint nap kifejtheti — újságíróként — vélemé­nyét. Németh Zsolt (Fidesz, Budapest). a nagygyűlés szónokaként azt találja mon­dani, hogy a kommunistákat bele kell döngölni az agyag­ba — s itt hatásszünetet tart, majd folytatja —: a választásokon. Az utóbbi két szó elsikkad az MSZMP­lapok tudósításaiban. Így alkalom nyílik a két ..tábor­nak" egymást egymás elleni hangulatkeltéssel vádolni. Szerdán Horn Gyula. csü­törtökön Tabajdi Csaba es Nagy Imre (Demisz) kortes­kedik Györffy István mel­lett. ez utóbbi nagygyűlésről pénteken tudósít a Zalai Hírlap, holott 24 órával „ur­nanyitás" előtt mindenfajta kortestevékenység beszünte­tendő. Éles vita tárgya, a tu­dósítás, mint műfaj, e konk­rét esetben minek minősül? Györffy István egyoldalas levelet juttat el tízezer vá­lasztóhoz, amelyben arra kéri a polgárokat, hogy rá szavazzanak. Csak a posta­bélyegek ára ötvenezer fo­rint — számol az ellenzék —, plusz a fénymásolás, va­lamint a számítógépes prog­ram költsége... (melynek segítségével a címlistát ösz­szeállítják). Sajnos, néhány hiba is becsúszik: időközben elhalálozott, elköltözött sze­mély címére is érkezik le­vél, sót, az ellenfélnek," Schein Istvánnak is, akit (vagy feleségét?) arra buz­dítják, hogy Györffy Ist­vánra adja le a voksát... Schein kap eleget egyéb­ként azért is, mert Póka­szepetken az MSZMP „hoz­ta fel" 35 százalékra; egy­öntetű támogatásuk , nélkül nem lett volna jelölt. A „sógorok" is figyeltek Alkalmam nyílt mindhá­rom jelölttel hosszasan el­beszélgetni. Ügy tapasztal­tam, hogy személyes ellen­tét nincs közöttük, politi­kai és nem személyes küz­delemnek tekintik mindazt, ami történt — s ami ezután történni fog. Ugyanakkor egyikőjük sem örvendett azon kísérőjelenségeknek, amelyek közül néhányat a fentiekben érzékeltetni igye­keztem. Györffy István kis­sé keserűen jegyezte meg, hogy az MSZMP-n belül is komoly csatát kellett vív­nia azért, hogy minden párttag — és öt támogató szervezet — belássa, hogy az időközi választás eredmé­nye is nagy politikai jelen­tőséggel bír. Még ma is — mondotta — sokan vannak olyanok, akik szerint majd az országos választás lesz az igazi megmérettetés, s nem ez. Marx Gyulát az MDF irodájában „értem utol"; esélyeit latolgatva — az egyébként köztiszteletben álló katolikus főorvos — mértéktartóan nyilatkozik, s megjegyzi, hogy az ő eset­leges győzelme az MSZMP-n belüli konzervatívokat Zala megyében nagymértékben megerősítheti. Délben már biztos, hogy érdektelenség miatt nem kell megismételni a válasz­tást. (A megjelenési arány ekkor közel 53 százalékos). Schein Istvánt a lakásán keresem fel; szívélyesen fo­gad, videqról levetíti az osztrák televízió előző esti hiradórészletét, melyben be­mutatják a zalaegerszegi képviselőjelölteket. Mit ta­gadjam: a jogtanácsos egy­általán nem keltette ben­nem Jéha ember benyomá­sát . .. Sőt. Szombat estére a 33 za­lai község és a megyeszék­hely választópolgárai meg­választották — néhány hó­napra — új képviselőjelölt­jüket, Marx Gyula (59,1 százalék) személyében. Györffy István a szavazatok 31,8, Schein István azok 8,4 százalékát szerezte meg. A következő ülésszakon tehát már egy Marx nevű férfi is ott ül a parlamenti széksorokban. Mégpedig az ellenzék képviselöjekent. Sandi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom