Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

4 1989. szeptember 16., szombat Bábszínházi előzetes A Szegedi Bábszínház társulata októberben a 43. évadot ikezdi meg. Három éve új helyen (Lenin krt. 50. sz. aJatt, telefon: 12-400) az előzőnél kedvezőbb technika.! feltételek között iműködik. Ez idő alatt nemcsak a művészi és a műszaki színvonala emél kedett, hanem az előadások nézőinek száma is. A gyerekek színháza idén is öt előadást fog bemutatni. Ezek: a Jancsi és Juliska, Pinocöhio, Argyjlus királyfi. Búbos vitéz, és Óz, a csodák csodája. Bérleteket már lehet kapni minden kedden és csütörtökön délután 5 és 7 óra között a bábszínház pénztáránál. Az óvodák részére külön öt előadást mutat be a társulat. Ezek: A kiskacsa és barátai, Vitéz László kalandjai, Három kismalac, Jancsi és Juliska, valamint a Mackó Mukik viszontagságai. Az előadásokra péntek és szerda délelőttönként lehet csoportos bérletet váltani. E AST-feszti vá I Mentőktől a csontvázig Történt, hogy a bolgár pókember szerda délután újra megjelent a Dugonics és a Klauzál tér által meghatározott szakasz egyik pontján. Produkcióját már ismertük. Majd ember magasságú fekete fémkeretben, madzagok közé zárva mutat be különböző formákat. Nos, úgy tűnik, a produkciót mindenki mégsem ismerhette, mert csakhamar megérkezett a mentő is. Érte, a színészért. Egy lelkes és problémaérzékeny honpolgár hívta kétségbeesetten ; valami őrült garázdálkodik a város központjában. A mentők ki is jöttek, nem tudom, megnézték-e az előadást, s végül is vittek-e el valakit. A bolgár fiúnak különben sikere volt. Olyannyira, hogy a közönség soraiban egy anyuka odaszólt szöszke, kisiskolás forma leánykájának; „Látod, kislányom, így nem szabad viselkedni!" A ki6lány, ha felnő, talán megérti egyszer, az anyuga saját tükörképét láthatta ott a madzagok közé zárt emberben. E század emberét. Hogyan szabaduljunk ki szűkre szabott létezésünk börtönéből? Erre is volt pélv Ep testben épphogy van étek — Sanyargatnak az óvodában — közli a kisfiú, s látva az anyja kérdő és értetlen tekintetét, magyarázatképpen hozzáfűzi: — Nem adnak, eleget tenni. Anyuka, ismervén fia rossz étvágyát, bizony, meglepődik a kijelentés hallatán. Mennyi lehet az a kevés, ha még az ö gyerekének sem elég — morfondírozik magában. Az ötéves kor egyik jellemzőjével, a fantáziahazugságga! magyarázza a hallottakat, s ezzel le is tudja az ügyet. Annál inkább meglepődik. amikor az első — évnyitó — szülői értekezleten az óvó néni ugyanezzel a panasszal áll elő. Az étel mennyisége nem elegendő, nemhogy repetáról, de tisztességes adagokról sem lehet szó. Egyre többször tejbegríz, egytálétel, leves helyett egy pohár víz. A kedves szülők meglepődnek. háborognak, majd csakhamar egyezségre jutnak: aláírásokka.1 megtámogatott. tiltakozó leveleit írnak az állami központi konyha vezetőjének, követelve az ételadagok növelését, az étel változatossá tételét Ügy remélik, az ügy így majd elintéztetik. A háborgó szülő még ugyanezen napon nézi a tévéhíradót, s látja-hallja, hogy egy testépítő szalon — délelőtt használatlan, s így kihasználatlan — gyönyörűséges termében kisóvodások tornásznak, ugrálnak, játszanak A kondicionáló gmk.1 vezetője elmondja: megsajnáltai* a szomszéd — természetesen tornaterem nélküli — óvoda apróságait, s mivel az ő termük egés2 délelőtt kong az ürességtől, így hát naponta — ingyen és bérmentve — átadják nekik. A sanyargatott sorsú gyerek szülője fejéből, mint egy szikra, pattan a gondodat: az óvodások központi konyhájának szánt levelet a kisdedóvóhoz közeli, magánétterembe kéne inkább küldeni. Hátha megesik az ő szívük is az állami neveidében éhezőkön. K. K. da ezen a délután. Alternatív fesztiválhoz méltóan alternatív példa. Alkoholtól felbátorított fiatalember lépett a pókemberhez, s imígyen kiáltott: „Na majd én kiszabadítalak!" Kezében bicska villogott s látszott, hogy igen komolyan gondolja. A messzi Skóciából érkezett Ewan Moar megsérült valamelyik próbán, így nem a tervezett előadást láthattuk csütörtök este a Bálint Sándor Művelődési Házban. Nézőtérnek az előcsarnokot rendezték be, a „színpad" pedig egy, a csarnokból nyíló kicsiny helyiség volt, közepén egy székkel. Volt alapzaj is, feszültségnövelés gyanánt, mint amikor elromlik a neoncső. Ewan Moar az idővel kísérletezik. Lehajtott fejjel ül a széken, percekig tart, míg megláthatjuk az arcát. Aztán a helyiség sötétébe borul s mintha diákat pergetnének a szemünk előtt, a pillanatokra megvilágított szobában mindig más és más helyzetben láthatjuk a performert. Hol a széken ül, hol a falnak dől, hol eltűnik. Izgalmas, érdekes előadás volt, kár, hogy rövid. „Ti mindannyian meg fogtok hallni!" Ezt a mondatot többek között Liana Zsvanyija színésznő írta fel egy táblára, szintén csütörtök este a Kisszínházban. A „Margaréta asszony" című monodrámát láthattuk, sajnos csak aznap, mert ez a produkció kiemelkedik a fesztivál eseményei közül. Margaréta asszony tanárnő, a nézőtér felé fordulva egy képzeletbeli osztályhoz beszél. A színészi alakítás nagyszerű. A kezdetben magabiztos tanárnő fokozatosan meghasonlik önmagával. „Evolúció O" Ezt is ő mondja, mígnem az emberi leépülés mélypontjaként megerőszakolja egy csontváz. A képzeletbeli osztály pedig döbbenten ül és figyel... Dal. (Holland és finn táncszínházakról) A holland tánccsoport két produkciójával arra tesz kísérletet, hogy a hagyományostól eltérő (s itt már hagyományosnak kell tekintenünk a modern tánc számos vállfaját is) mozgásformákból építsenek fel egy új táncműfajt, mely elsősorban a keleti önvédelmi sportok egyik változatának a mozdulatait építi bele mozgásformáiba. A hasonlóság azonban korántsem formai. Táncuk szellemisége is a keleti filozófiák meditatív, kontemplatív jellegére rímel. Zenészeik csengőkkel, botokkal és a sajátos intonációjú énekhanggal próbálják a keleti zene ritmusát visszaadni. Keddi előadásuk érdekessége az volt, ahogyan a keleti mozgáselemeket ötvözték egy ősi, örök problémával. A Wagner-zenére komponált utolsó részben zseniálisan sikerült megmutatni két ember közötti „kommunikáció" nehézségeit, a viszony ellentmondásos és küzdelmes jellegét. Gördülékeny, pillanatnyi találkozásaikból mintha korunk felületes érintkezéseit jellemző félszavakat, indulatos jelzőket, egymás mellett észrevétlenül elsuhanó jelzéseinket „olvastam volna ki". A Rollo elnevezésű finn csoport tagjai tehetséges fiatalok, Táncműfajuk a dzsesszbalett, amely mára igencsak kommercializálódott mind jelentéstartalmát, mind formáját tekintve. Sajnos, ez a csoport sem tudott meggyőzni arról, hogy ezzel a műfajjal még sok érdekeset lehet elmesélni önmagunkról vagy a világról. Mindenesetre a három fiatal számára ez megfelelő öndokumentációs forma volt, hiszen a hat részből álló és egyébként ötletes táncprodukcióban pontosan végigkövetkeztettük életérzéseiket: mulatságos, játékos kedvüket, agressziót és erőszakot szülő magányukat, sőt az őket körülvevő „felnőtt" világról alkotott véleményüket is. Kissé rontotta a produkció összhatását, hogy néha a fantáziatlanság kerekedett fölül azon a magabiztos technikai tudáson, amely nagyon jót tett például az árnyéktáncnak. Nagy Márta Mégis, kinek az etikája? A Hallgattassák meg a másik fél is című, lapunkban tegnap megjelent válaszcikk szerzője, Zalányi Sámuel tanszékvezető egyetemi tanár a következőképpen fejezi be sorait: „A másik gondolat. hogy létezik reklámés újságírói etika is. Véleményem szerint mindkettőn súlyos csorbát ejtett mind a televízióban látott film, mind pedig a Délmagyarország idézett cikke." Mint ahogyan Az utolsó szó jogán című dokumentumfilm készítői sem: valamely tudományos hipotézis megítélésére, elbírálására, reklámozására vállalkoztak — hiszen ebben nem illetékesek —, így magam sem mentem ilyen messzire. Mint ahogyan arra sem merészkednék, hogy orvosetikai kérdésekbe ártsam — szakértelem hiányában — magam. Tettem, ami a dolgom. Üjságíró vagyok, akinek az a munkaköri kötelessége, hogy az embereket foglalkoztató, aktuális — úgymond, a levegőben vibráló — történésekről hitelesen tájékoztassa a nyilvánosságot. A „Mégis, kinek az élete?" című cikkemben sem tettem mást, mint teljesítetttem újságírói feladatomat Tudósítottam egy eseményről — hangulatjelentést adtam a Béres-cseppért folytatott invázióról —, amit egy tíz év után bemutatható, titokfelfedő, előítéletet legyőzni szándékozó dokumentumfilm' indukált. Kalocsai Katalin A MAI ESEMÉNYEK A KŐVETKEZŐK: 9 és 11 óra, ifjúsági hotel: Tréningek/Actors' Trainings. 11 óra, aula: Sajtókonferencia / Press conference. Vitazáró, értékelés / Closdng discussion. Zárás, díjak átadása / Awards. 18 óra, aula: Seleccion Natural (SP). Hipnosis. 18 óra, Dugonics és Klauzál tér: Jam session perfarman.ee — Bemutató a délelőtti tréningek alapján a nemzetközi csoport előadásában. / Performance based on the trainings by the international company. Az anyanyelvi verseny nyertesei Az édes anyanyelvünk verseny városi fordulóján a gimnáziumok és szakközépiskolák versenyében első helyezést kapott Galántai Rita, a Ságvári gimnázium második osztályos tanulója (tanára Farkasfal vi Ágnes), második díjat Ver ha Andrea, a Tömörkény gimnázium negyedikes tanulója (tanára Vassné Medgyesi Piroska). A szakmunkásképző iskolák versenyében élső helyezést ért el Schaffer Zsuzsanna, a 624-es számú szakmunkásképző iskola 3. osztályos tanulója (tanára Sándor Lajosné), második helyezést kapott Kákái Attila, a 600-as számú szakmunkásképző iskola harmadik osztályos tanulója, (tanára Törköly Ilona). ök képviselik a szegedi iskolákat majd az országos döntőben, október 20-án Sátoraljaújhelyen. Emlékmű, koponyákból? Emberi koponyákból rakott piramis a Vörös téren, fekete téglákkal összetört testek, falrésből meredező kezek. íme, néhány ötlet a Sztálin áldozatainak emlőkére állítandó emlékmű pályaműveiből. Több mint 170 szobrász és építész küldött be tervet arra a pályázatra, amelyet a személyi kultusz idején elkövetett törvénytelenségek áldozatainak emlékművére írt ki közösen a kulturális minisztérium és a Pamjaty elnevezésű társadalmi szervezet. A kiírás szerint az emlékművet azok tiszteletére állítják fel, akik „a zsarnokság alatt ártatlanul szenvedtek, akiket bebörtönöztek, munkatáborokba hurcoltak, vagy megMegjöttek a vikunyák... ...ja, hogy-ók kicsodák? — Ezt mi is csak a „bemutatás" után tudtuk meg: a vikunya dél-amerikai teveféle, (balra fönt'), ritka, kihalóban lévő állat. A igen stuttgarti állatkert ajándékozott Szegednek két példányt, ők most már a Vadaspark állandó lakói. Ugyancsak Stuttgartból érkezett ket örvös pekári, nazánkban máshol nem is találhatók. Háromszáz lakója van már a májusban megnyílt Vadasparknak, ahol hétről hétre bővül az állatok élettere, új kifutókkal, épületekkel. Városban ritkán látott „hétköznapi" állatokban is gyönyörködhetnek a látogatók — elsősorban a gyerekek —; néhány napia kiscsacsi született, ó a tevékkel lakik társbérletben a mamájával együtt. Felvételeink az új és a régi lakókról készültek. Somofyi Károlyné ftlvtltltl gyilkoltak". Az emlékműterveket a moszkvai Donszkoj kolostorban állították ki. Egyes pályaművek a 20as évek orosz avantgárd művészete iránti hódolat jegyében fogantak, merész formájú vörös és fekete figuráikkal, mások a szocreál jegyében. Az egyik elképzelés szerint a Vörös téren emelnének egy 36 méter magas piramist — emberi koponyákból. „A sztálinizmus negatív szocializmus" című tervrajz szerint egy fejtetőre állított elegáns fekete zikkuratot (babiloni lépcsős piramistemplom) építenének a Vörös téren, a Lenin-mauzóleum tükörképeként. Egy másik pályamű: emberi alakot zúz össze a Kreml vörös falába vágott acélajtó, rajta felirat: 1918—1953: ami arra utal, hogy az állami terror már a sztálini korszak előtt kezdődött. A legtöbb emlékműterv az 1930—53-as évekre, Sztálin abszolút hatalmának időszakára, néhány csak a második világháborút közvetlenül megelőző évekre emlékeztet. Több terv szerint föld alatti átjáróban, vagy helyiségben kapna helyet az emlékmű, a bejáratnál felirat: „A föld mindent megőriz, a föld mindent tud". Még néhány ötlet: félig kidöntött kőkeresztekből és görnyedt alakokból álló szoborkert a Moszkva folyó mentén; pipát markoló ököl zúz szét egy koporsót, rajta felirat: Parasztság; szögesdrótra feszített, megtört, megkínzott testek tömege. Számottevő a hagyományos keresztény téma, hagymakupolákkal, pravoszláv keresztekkel. Az első fordulóban benyújtott pályaművek értékelése szeptember közepén fejeződik be. Az első tíz helyezett 2 ezer 500 rubelt kap, és versenyezhet a nagydíjért.