Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

1989. augusztus 26., szombat 88 DM magazin Szegedi Gárgyánok wmm: V. i. .. ... .éthe. £ tKQ 1W Apadó* iat* mi • tmibliáli Ml SáóH telyts HXi UqrufwÁtai «M .ÁnkHU' ir^i'^* mi KH TElwO. J.M4..1 <Y# Ml TBte Ata-ia "•» n» (J* liiO ináimu )|»W kíi te <r« Uil BúW&«*>£. <?* IU5 U't rti, ÍMi^hil, «<• 1US SwwhüoM «,! Xto^BtaAA ita trinu teát H!» fánk t)M» «j5 Su^lilWii IUm Ttnaa *(» "tüiif UH Cnwimlxá &>»» JOÍ JÍMj Hit $•%«> KM MM Jfatflttew • „ >5-SÍ': ' V •». 7 " 1 öít . • $M*t „il ; '! SlKiSa^, mi • f&öf l un ioaúk .HU Í>vu tíl'.Tjóm'itldwi) ml OMtÚBÓauTfcJniilva Ufu <U!U' </« =tí»> SoLítú QiwStt -Jtia RUB.%»loa!tu. , Sctótet " '•«» ' • <l« - i/í. l „„ . • awumirnim ÍM TWvÍMM ipA 1W teW "'< SWCMIÍIWmIUM (Jjf ^.Stata- «« síi s^n&Ái tg. SfcjlVii SíVHtkn )J«» Hullái W uli SttfiuttM. Aoitaa JMifcli. u<* Som ojt i(«T : teteai'.Jttfa* If.f, jttupiojttll® M)» II" Smtai íboibo. >«> ÓKSáMá '11* jolobiltete ' jptfi , <V JUa^Á**,­^Süfü 1*» Sátici&fáp l(1< .,„ Suton Tavt** MJi fctiJUlII«o»* >JT» Mi. Vaui tetuoát íji. un Silö lm4» *!"• Mii ií« ']=? SíSMi /m Mii iü—J..ai mai íjoi ml , Mi! mm SSdöíSa WM6 i» jSpmtmfi. nUilfijkil n&r-. mVH HM Uti "M uti BoUo^ Jtílot iw teiaMov fe-V itli'. Stótl - Ktt's 'Zsninta Í»tv«« XomIŐKJ. AiiiMi ÁWL I«0 R" JSoawmW Jiw JfcJltti tetttóete mi J&fiOar íacuc wi <3Í5it>«Í1«» «.»»«!. jaSMot ü • :6teh jWSahm . .MM S zeptember clscjcri visszatérnek az alsóvárosi kolostorba a feren­ces barátok. Az eddigi balástyai plébános, P. Sztankai Isivan O. F. M helyet cserél dr. Lénárd György szent­széki bíróval. 1986 óta alsóvárosi plé­bánossal. akinek elévülhetetlenek ér­demei az ósi rendháznak az egyház számára való visszapörlésébcn. Szent Ferenc fiai Még Assisi Szent Ferenc (1182 — 1226) életében Magyarországra jöttek rendjének hittérítői. Az elsó hazai rendtartomány Szűz Máriát kapta vé­döszcntül. ezért máriánusoknak ne­vezték őket. Szegedre talán már a tatárjárás után eljutottak, de oklevél elöször 1316-ban említi rendházukat. A mai Palánk helyén álló templomu­kat a Szentháromság tiszteletére emel­ték; ennek emléke a legrégibb szegedi utcának, a Szentháromság utcának (a mai Hunyadi János sugárútnak) neve: ez kötötte össze a régi Palánkot Alsó­várossal. Amikor a ferencesek szigo­rúbb. az alapító Szent Ferenc szegény­ségi eszményéhez visszatérő (obser­vans) ága Cesarini Julián pápai legátus döntése (1444) ellenére nem vehette birtokába a palánki rendházat és templomot. Alsóvároson épített ma­gának. l.ukács Zsuzsa legutóbbi kuta­tásai bizonyították, hogy a mai kolos­tor alapfalai már 1459-ben állottak, hiszen erre vonatkozott Mátyás király­nak hetivásárt engedélyező oklevelé­ben az utalás: ante claustrum Beme Marié virginis (a Boldogasszony rend­háza előtt). Ugyanezekben az években kezdték építeni, és 1503-ban fejezték be Havi Boldogasszony templomát. Cseribarátok Szegedi KóröS Gáspár (1500­1563). Nádasdy Tamás nádor udvari orvosa 1555. július 4-én kelt levelének jóízű anekdotáját így kezdte: „Egyszer volt egy szegény, nyomorult bűnös embör; nagyhétbe az cseri falábú bará­tokhoz megyön gyónni." A fatalpú sarut viselő ferenceseket némelyek szerint vörhcnycgcs. cserfakéreg színű csuhájuk alapján nc\eUecseribardmak a nép. Ujabb magyarázat szerint a Temesvár melletti Cseri községben 1366 és 1478 közt működött kolosto­ruk. s innen kapták nevüket az obszer­váns (kapisztránus) barátok. A török a hódoltsági területen más papot nem túrt meg. csak a maga derviseihez hasonlóan szegény baráto­kat. De ók is sokat szenvedtek, külö­nösen a hódoltság elején és a végén. 1552-ben Szegedi Tamas. Szatmári László. Liptai Bernát és Liptai Ferenc — ahogyan Telek József irta 1772-ben — „az igaz hitért vérekkel |vérükkel| festették a szögcdi mezőket s határo­kat." A fölszabadító harcok idején. 1684-ben Filep Andrást (korábban tar­tományfőnök. ekkor szegedi házfő­nök) „kínzó eszközökre húzták, a feje körül abroncsot vontak, s azt ékekkel szorongatták", hogy az ostromlott Szeged élelmét árulja el. Nemegyszer tüzes vassal, éhcztetéssel. szomjazta­tással. lovakhoz kötéssel vallatták a barátokat. Nagy János házfőnököt, néhány rendtársát és a szegedi ma­gisztrátus több tagját már kikísérték a városon kívülre, vállukon karóval, hogy nyársra húzzák őket. majd az utolsó pillanatban megkegyelmeztek nekik — váltságdíj fejében. Tizenné­gyen voltak. „Az kikért sok summa kincset kellett adnunk" — panaszolták 1686. február 4-én a szegcdiek az ud­vari kamarának. A gvárdiánnak a tö­rök hadmozdulatokról adott jelentései nagyban segítették a fölszabadító sere­geket. A lélek és a test orvosai A közbülső, békésebb időkben a török megtűrte a barátokat. Ezért 1525-tól 1701-ig a csanádi püspökök a szegedi ferences házfőnököt bízták meg általános helynöküknek (vicarius generális): a szegedi barátok nem csak a Város, hanem a környék lelki, sőt testi gondozását is végezték. A bará­tok terjesztették el a malária elleni orvosságként a táj jellegzetes növé­nyévé vált fűszerpaprikát. Mi sem jellemzőbb, mint a töröktől, végvári vitézektől egyaránt sanyarga­tott nép vallomása. A tápaiak 1641. május 4-én természetbeni adójukat az udvari kamarának e levél kíséretében küldték meg: „Eddig is régen elpusz­tultunk volna, ha a római egyháznak szent Ferenc élctú páterei nem tartot­tak volna bennünket, mert töröknek az nagy kívánságát meg nem tudjuk ótani [elhárítani]: más az. hogy minde­nütt. ahol jobb helyet aránzanak [ígér­nek). kálvinista vallások vágynak." Gárgyánok Jellegzetesen szegcdi. sót alsóvá­rosi. alsotunyai vezetékneva Gárgyán. A mostani telefonkönyvben is nyolc Garyyan és hat GiirJiiin található. Elsó előfordulása elég kései: Balla An­tal 1776. évi várostérképéről. Alsóvá­rosról Csongor Gvöző a Gordidn név­változatot három keresztnévvel (Mi­hály. Imre. István) olvasta el. Inczefi Géza az ásotthalmi Kissor környékén levő Gárgyán hegye kapcsán idézi 1779-ból Gardian Imre. 1824-ből Gardány hegye alakot. Tálasi István 1981-ben föltételezte, hogy e név bizo­nyos változatai (Gorgyán, Gordidn. Gorda stb.) Szent Gordianus mártír nevéből keletkeztek. Kecskeméten a Homoki kapuban a 18. század végéig álló kápolnában az ó szobra állott, s május lO-i névünnepen tartották a Gordián-napi vásárt. Ha bizonyos névkeveredéssel szá­molunk is. a mi Gárgyánunk más ere­detű. A latin gnardianus-MI. a magyar gvdrdián-ból ered: ez máig u nagyobb létszámú ferences rendházak főnöké­nek (jóízű régi magyarítása szerint a papgaidának) a neve. Ugyanúgy ter­jedt el. mint a szinten sajátos, de íölsővárosi vezetéknév, a Dékánfy). amely eredetileg sekrestyést, később célibeli tisztségét jelentett, s már az 1522-i tizedjegyzékben háromszor is előfordul. A szegedi gvárdiánok névsorát az alsóvárosi plébánián üveg alatt őrzött táblázat tartalmazza. Ellenőrzésére. kiegészítésére két másik forrásunk is van Ordinansz Konstantin (maga szin­tén gvárdián két ízben is) 1831-ben a Grünn Orbán örököseinek könyv­nyomtató műhelyében készült, hosszú címú könyvecskéjében és a Szeged tör­ténete elsó kötetének (1983) Szakály Ferenc írta fejezetében. Ordinansz Konstantiné a maga koráig, 1830-ig terjed, és sok elírás, pontatlanság ne­hezíti használatát. Sajnos. Szakáiv Fe­renc összeállítása csuk a 17. századról, az 1602 és 1686 közti időről szól. E különben alapos jegyzékben is van ellentmondás (pl. 1679-re három gvár­diánt is megnevez), és nem tudja meg­különböztetni Szegedi Jánost Szegedi Ferenctől. Vezetékneveink kialakulása Sokszor nem is könnyű a nevek azonosítása. A magyar vezetéknevek (német tukorszóval: családnevek) ugyanis a 16—17. században kezdtek kialakulni, megszilárdulni. Ezért nem ritka, hogy ugyanazt a személyt két vezetéknéven is említik. Pl. 1656-ban a gvárdiánt a rendházi jegyzék Szlávity Jeromosnak. Ordinansz Konstantin Nándorfejérvári Jeromosnak írja. A kétféle elnevezés jól tükrözi a vezeték­névadás módjait: az egyik Jeromos atyának származását (szláv, vagyis horvát, közelebbről bunyevác, itteni szóval dalmata lehetett, mint Dugo­nics András) vette alapul, a másik meg az illetőségét: vagy Nándorfehérváron (a mai Belgrádban) született, vagy az ottani rendházból került ide. Különösen az elsó gvárdiánok neve utal előző működési helyükre: Újlaki Péter (1531), Eszéki Sebestyén (1542), Gyöngyösi János (1579), Gyöngyösi Imre (1626). Jászberényi Gáspár (1647), Kolozsvári Bertalan (1651) bi­zonyára ilyen eredetű. Az említett Szegedi János (1669) és Szegedi Fe­renc (1675) vagy Salgótarjányi András (1586). Zsudánvi Márton (1660). Mis­key Pál (1661), Kecskeméti Gellért (1677) valószínűbben szülőhelyükről vették vezetéknevüket. Jellemzőe két névadási mód keveredése: Gyöngyösi Pócsi Mihály (1589) bizonyára Pócson (Máriapócson?) született, de a gyön­gyösi rendházból kerülhetett a szege­dibe. Akár Kulcsár Gergely (1668, 1673), akit a rendi jegyzék is. Ordi­nunsz is csak e kételemű néven említ, de Szakály háromeleműként így ír: Gyöngyösi (Kulcsár) Gergejy. Táblá­zatából kiderül. Szeged előtt 1656 óta valóban Gyöngyösön volt gvárdián, sót innen 1676-ban szintén oda tért vissza. A 18. századi vezetéknevek már megszilárdultak: kevés köztük a helynévi eredetű, több'a foglalkozás­ról (Hajdú, Molnár, Sütő, Kovács, Csapó stb.). testi-lelki tulajdonságról (Fekete. Nagy, Kiss. Boldog stb.) ke­letkezett. keresztnévi (Fülöp. Káz­mér, Gyárfás. Domokos stb.) vagy egyéb eredetű. Szegedi mondák Bálint Sándor Szegedi szótór-ában a vörös gárgyán címszó alatt ezt olvas­suk: „Melicher János híres, mondáivá lelt alsóvárosi gárgyán népi neve." Melicher János (a rendházi jegyzék szerint keresztneve Nepomuk) három­szor volt házfőnök Szegeden: 1832 — 1847, 1853-1858 és 1864-1872 kö­zölt. Kár. hogy mondájáról nem tu­dunk bővebbet. Beck Pista meg Gyalogközök a régi Szegeden címú cikkében (Szegedi Napló, 1906. máj. 13.) a sikátorsze­rűen szűk közökhöz fűződő babonás hiedelmeket számba véve azt írta: „Az alsóvárosi Gvárdián közben pedig többször fejetlen barátot láttak jár­kálni." A Gárgyáii köz a Szenthárom­ság utcából nyílt, de pontos helyét már nem tudjuk. Alsóváros jubileuma Egy éve e hasábokon emlékeztet­tem arra. hogy 2003-ban lesz fél évez­rede az alsóvárosi templom fölépülté­nek , s ezt a jeles évfordulót a Városnak méltó fölkészüléssel kell megünnepel­nie. Helyre kell állítani a templomot, a rendházat, ez utóbbiban be kell ren­dezni az egyházművészeti múzeumot és a ferences szellem megigézettjének, Bálint Sándornak emlékszobáját. Az idei havibúcsúkor megalakult a jubile­umi emlékbizottság, amelynek már tagja az új gvárdián, P. Sztankai is. A ferencesek bizonyára lelkesen teszik magukévá a korábban kidolgozott el­képzeléseket. és a Város, az állam, a rend kiil-és belföldi segítségével a más­fél évtizedes programot sikerül megva­lósítani. Vajha megérhetném! PÉTER LÁSZLÓ SZ. LUKÁCS IMRE Melánka boldog A z öregasszony összekulcsolja a kezét. Ülünk a tiszta, szép lakásban és beszél­getünk. Gyakran sír is özv. Szabó Ist­vánné. az ósz hajű. ráncos homlokú, zömök Melánka. — Újvidéken születtem már hetvenöt esz­tendeje. igen szegény családban, apám fűrész­géppel dolgozott, anyám meg mosónő volt negyven évig. Hamar munkába álltam, már tizenhárom évesen cipősarkokat készítettünk a gyárban. Hiába óvott volna anyám, a szükség rákényszerített. Most is emlékszem az elsó fizetésemre, hetente kaptuk a bért. s az nagy pénznek számított... Ruhát, cipót kaptam, kezdtem már lánykodni. s tizenöt évesen mulat­ságba jártam, kocsmában tartották a bálát. Na. hamar férjhez mentem, ám az uram katonásko­dott. megsebesült, és hamar meghalt. Ott ma­radtam a kislányommal. A második férjem ott katonáskodott Újvidé­ken. s a bálban addig-addig jártuk a cscsztont. meg a simít, hogy házasság lett a vége. pedig én öregebb voltam. Az ó szülei itt laktak Magyar­országon. s nekünk meg akkoriban el kcílctt lónnünk Újvidékről, mert a politika úgy for­dult. s bár tartottak még a harcok, én a kislá­nyommal nekivágtam a hosszú útnak, és sze­rencsésen megérkeztünk ide. a faluba. Az anyósuméknál húzódtunk meg. Egész másvilág fogadott, ismerkedtem a mezőgazdasági mun­kákkal. napszámba elmentem, sőt. a kastély­ban kórházat rendeztek be. tolmácskodtam az orosz tiszteknek, de dolgozhattam a konyhán, s adtak valamennyi fizetést, meg ugye. az ember marka se maradt üres. A falu befogadott engem, mert szorgalmas és rendes asszonynak ismert meg. Ahogy hazake­rült a párom, műveltük a földeket, de megint csak kevés ideig, négy esztendeig voltam bol­dog. mert a második párom erősen italozott. A sok ital pedig megrontotta az életünket. Pedig akkor jutott munka, az uram földmunkákra, csatornázásokhoz is eljárt, tartottunk disznókat a néhány holdunk mellett. Rengeteget meszel­tem akkoriban, meg a sok napszám, legtöbbet a Farkas-villába jártam, a mezei munkákról ne is szóljak, hiszen nehezen tanultam bele. eleinte még sírtam is. uhogv a többi asszony elhagyott, hiszen fiatal voltam és erős. egészséges. Később meg én kerültem el őket. Az ötvenes években nehezedett meg az éle­tünk. akkor már három gyerekem kért kenye­ret. a férjem nótás ember volt. egyre többet ivott, nincstelenségben voltunk, a férjem elitta a keresetét, arra dolgozott, hogy leeressze a torkán! Ha józan volt. nem bántott bennünket, de többször volt részeg, mint józan. Olyankor nagyon durván viselkedett, ha nem szóltam neki. azért szidott le. hogy miért nem szólok, ha szóltam, akkor nieg az volt a baj. Jaj. istenem, hogy mennyit tűrtem! Még ötvenhatban isarra gondoltam, hogy visszamegyek Jugoszláviába. A nagyobbik lányom éppen rokonlátogatóban járt. ott is maradt, s Újvidéken telepedett le. Sokára könnyebbedett a sorsunk. Jaj. na­gyon sokára. A kisebbik lányom iskolába járt. és bizony volt olyan, hogy mezítláb. Aztán ahogy a fiam dolgozott, meg bányásznak tanult, sokat segített nekünk, még tán ö tartotta a családot. Levélben küldözgette u kis pénzecs­kéjét. de nekünk az mindent jelentett. Az uram? Töle sokat szenvedtem, a gyerekek is. féltünk töle. mert csak jött és vert engem. A kislányom mellém állt. kozibénk. és bizony gyakran ö kapott ki helyettem. Egyik alkalom­mal egy metszoollót akart belém vágni, és a kislányom kezét szúrta át vele. Nehéz nekem visszagondolni ezekre, mert a sorsomban több a rossz, a keserűség, mint a jó. Hát hajtott el bennünket a háztól, tán volt is neki valakije, a sok ital megtette a hatását, májbetegségben halt meg. elég korún. Hívott vissza később minket, beszéltünk is. de ha már egyszer elza­vart. akkor nem megyünk vissza. Ha szegenyen éltünk is. de békességben. Árendás házba szo­rultunk. a fiam fizette az albérleti, bérleti díjat. A cseszton és a simi után ide jutottunk. Tán ezért is szeretnek engem a faluban, hogy annyit tűrtem. Amikor ennyire beborult, én a nádüzemben dolgoztam, ott szerettek is. kerestem ezernégy­száz forintot, de a törülközőket mostam. Itaza­hordtum, éjszaka meg kimostam, hogy azért is kapjuk valamennyit. Ötvenhat éves koromba kényszerültem el dolgozni a nádüzembe, s négy év múltával kaptam a nyugdíjat, vajmi cseké­lyet. de az üzem vezetője felokosított, hogy a férjem után jár segély, meg miegymás. A ta­nácsnál is mellém álltak, úgy kerekedett fel a nyugdíjam 2200 forintra. Szép volt az. köszönet érte. Most meg már meghaladja mindjárt a négyezer forintot. A kisebbik lányomékkal lakom, amikor meg­épült ez a ház. azt mondták a gyerekek, u vejem, hogy maradjak csak itthon, ne dolgoz­zak én már sehol. Az a baj. hogy elszaladt az idő. de még mindennap tcszek-veszek a kert­ben. a ház körül, korán kelek, s amit tudok elvégzek, ritkán meg u hegyre, a mezőre is kimegyek, ültetgetek. gyomlálok, kapálgatok. meg ellátom a jószágokat, nyulaim is vannak. Gyönyörködök az unokáimban, öt van, és sze­retnek is engem. Ma már nem elég erös a karom, hogy minden munkát ellássuk, s a labant is gyakran fáj. különben jól érzem maga­mat. Megértem hetvenöt esztendőt, az anyám hetvenhárom évesen halt nteg. Nem tudom, nekem még mennyi időm lehet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom