Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám

1989. augusztus 24., csütörtök 3 Tiszta vizet a pohárba! Mohácson üzembe helyeztek a Duna regionális vízvezeték új tisztitóművét. A háromszázmillió forintos költséggel létrehozott „vízgyár" naponta harmincmillió liter tiszta ivóvizet állit elő, a Duna menti kutakat Péccsel összekötő vezetékrendszer számára. A korábbi, aktivszenes eljárást felváltó, korszerű módszert alkalmazva, hazánkban elsőként a mohácsi tisztítóműben oldották meg a vas-, a mangán- és az ammoniaszennyeződés egy helyen történő kiszűrését 1 Rolitron Alapítvány A „Rolitron Alapítvány' célja egy mozgásképző központ felépítése, ahol elsőként szeretnék biztosítani a szülési agykárosodást szenvedett mozgássérült gyermekek Dévény-módszerrel történő gyógykezelésének feltételeit, mivel a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé több száz beteg gyermek megfelelő ellátását. Az alapítvány a létesítmény megvalósításához szükséges pénzalap előteremtéséhez kéri az Önök segítségét is. A 100 forintos adományjegyek megvásárolhatók az Állami Biztositó fiókjaiban és ügynökeiknél. A decemberi sorsoláson értékes ajándékok nyerhetők. Cím: 1023 Budapest, Felhévízi u. 3—5. Telefon: 805-606; 882-329/41, 42 mellék. Bankszámlaszám: Budapest Bank Rt. 217—98883—V29025/89. OTP-kedvezmények a gépkocsi-vásárlási letétekre Nyertesek az autóra várakozók Az Országos Takarékpénztár a gépkocsi-vásárlási előlegek értékének megőrzésére, a megrendelők anyagi érdekeltségének növelésére a jövőben jelentós kedvezményeket nyújt. Bizonyos feltételek mellett kiegészíti a letéti összegeket, s ezen túlmenően minden eddiginél nagyobb — összesen százmillió forint — értékben sorsolást tart a jövő évben. .JJÍHCÍ Bizonyos feltételek alatt értendő: ha a kormány a jelenlegi kamatszintre vonatkozó jogszabályi korlát tokát feloldja, inflációs áremelkedés esetén a takarékpénztár kiegészíti a befizetett előlegeket. (A kormány jelenleg már foglalkozik a gépkocsi-forgalmazás és -vásárlás pénzügyi szabályozásának felülvizsgálatával.) A kiegészítés ösz• avi Árusok a járda szélén — Hogy a barack? — Huszonöt forint! — A boltban is ennyi! — De az nincs lilyen szép! <A párbeszéd bármelyik, nagyobb lakótelepi ABC mellett elhangozhatott volna. Jó ideje már, hogy a bevásárlóközpontok szomszédságában megjelentek azok a kistermelök, akik — á gazdaságtan klasszikus törvényei szerint — ott te* rémtettek maguknak piacot, ahol erre igény mutatkozott. Letelepedtek, ahol a legjobbnak látták: az ABCáruházak mellett, vagy éppen a járda szélén, sőt az autóbusz- és villamosmegállókban is. A bőséges zöldség- é6 gyümölcstermés úgy megsokasította az árusokat, hogy a tanács jobbnak látta, ha ideiglenes árusítóhelyeket jelöl ki számukra, véget vetve ezzel az olyan területfoglalásnak, amely az amerikai telepeseknek volt szokásuk. Ezek csak a köznapi nyelvhasználatban piacok, a hivaitalos terminológia szerint nem. Nincsenek ugyanis közművesítve, területükről a szemétszállítás sem megoldott (ez az árusok dolga lenne), és végül helypénzt sem szednek. 1981 óta 19 ilyen árusítóhely működik — perszenem egyforma intenzitással. A Retek utca végén, a Honvéd téren, a Szivárvány kitérőben, a Sziksósfürdő előtt levők kevésbé jelentősek, ezeken a helyeken csak néhányan árulnak virágot, gyümölcsöt. Makkosháza számára is készült ..piacprograim", az. erre fordítható tanácsi pénzek minden évben együtt vannak ugyan, de azltán több érre szakadva másfelé folydogálnak el. A lakóterületi bizottságok szemmel tartják e helyeket, s véleményüket 2 évenként a tanácshoz is eljuttatják. A legforgalmasabb „kispiac" a Diófa vendéglő és az ABC-áruház közötti szakaszon kínálja a. föld és a napfény közös ajándékait. A környék lakóterületi bizottságai — némi pénz „klgazd alkod ásával" — megnövelték területet, kiaszfaltozták az áruház előtti rész egy szakaszát. .A Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat 5 betohasztalt ajánlott fel a piac számára, ami kevés ugyan, de mégis segítség. Így néni kellene az árusoknak a földre rakni portékájukat. Az asztalok már a piacon vannak, de fölfordítva, lábaik az égnek merednek. Addig ugyanis egyet sem állíthatnak föl, amíg nem tudják a talajba rögzíteni a lábakat. A mostani állapot viszont így is balesetveszélyes: az árusok szeme láttára dőlt el az egyik fához támasztott bc•tonasztal, hajszál híján egy kislányra. Szerencsére csak a biciklijét tette tönkre. Egy másik asátal törött lábbal, roggyantan tanúsítja, hogy zárórára igencsak megerősödnek az emberek a szomszédos vendéglőben. Az asztalok rögzítése már csak ezért is sürgős lenne... Ny. P. szege megfelel az adott típus árnövekedésének a letétre eső hányadával. Nyereményként gépkocsikat, köztük nyugati típusúakat, továbbá gépkocsi-nyereménybetétkönyveket, OTP-letéti jegyeket és más értékes tárgyakat sorsolnak ki. Az akció szeptember l-jével indul. A sorsoláson részt vesz az eddig, vagy áz 1989. december 31ig nyitott és 1990. június 30án még élő valamennyi letétszámla. A most bejelentett intézkedésekkel az OTP a legkedvezőbb feltételeket kínálja ügyfeleinek. • Ügy tűnik, az OTP sem akar lemaradni a Magyar Hitel Bank által kezdeményezett versenyben, amely az autóelőleg-letétekért folyik. Mint ismeretes, a Magyar Hitel Bank a lakosság számára kedvezményes, úgynevezett „Spórkocsiletét" akciót hirdetett, megígérve az új autóra várakozóknak, hogy a náluk befizetett gépkocsielőleg értékét áremelkedés esetén megőrzik, vagyis árkülönbözeti térítést fizetnek. Ezt az akciót a Pénzügyminisztérium előbb törvénytelennek minősítette, majd hosszabb vita után kompromisszumos megoldás született. Az MHB és a PM abban állapodott meg, hogy a bank a jogszabályi korlátok megszüntetése után indítja meg akcióját. Addig Ls a náluk megnyitott letétek ajándéksorsoláson vehetnek részt. Most hasonló kedvezményeket hirdetett meg az OTP is, hogy az ügyfelek ne pártoljanak el a takarékpénztártól. A verseny nyertesei végül is az autóra várakozók, akik ha nem is jutnak hamarabb hozzá a kívánt gépkocsihoz, legalább a várakozás ideje alatt nem értéktelenedik el előlegként befizetett pénzük. Az igazi megoldás persze az lenne, ha nem is kellene gépkocsira várakozni, ám ez nem a bankokon múlik. Agitáció? Provokáció? Illegálisan a laktanyában Ámen I* A „szellemi egység — Ért valami bántódás benneteket a kihallgatások során? — kérdem tőlük.' — Á, semmi, csak párszor elmondták, hogy akár géppuskásnak is elhelyezhetnek bennünket Lentibe vagy Sopronba — mondja kesernyésen nevetve Magyar: Aurél, azaz Magyari honvéd — hogy stílszerű legyek —, az egyil: „tanú". — Mi volt tulajdonképpen a sérelmetek? — fordulok az egyik gyülekezeti taghoz, Pál Péterhez. — Elvették a könyveinket, elzárták a körletelhagyási engedélyünket. Nem tudom, miért zavarta őket, hogy szolgálaton kívüli időben olvastam. — Hogy derült ki egyáltalán. hogy milyen könyvet olvastok? — A bevonulásnál ki kell tölteni egy adatlapot, s azon rajta van, hogy hívö-e az illető. A már leszerelt Lajos Zoltánról tehát már akkor tudták és figyelték. Azt meg látták később, hogy sokat beszélgettünk. — Tilos beszélgetni, könyvet olvasni? — A szolgálati szabályzat ír olyat, hogy agitálni nem lehet. — De mi abban az agitalás, hogy beszélgetünk? — kérdezi a másik közösségi tag. Szalma Gyula. — Többször volt olyan a századnál, hogy nagyobb társaság jött össze, kérdezgettek a századparancsnokkal együtt, Jézusról, a hitünkről. — Ez a két fiú itt a katonaságnál tért meg — mondja Magyari —, de nem ők terjesztették a hitüket, hanem mi kérdeztük, hogy miről szól a Biblia, meg ilyeneket. — A tisztek viszont azt mondták, ez agitáció, s a Biblia, meg a könyveink, például a Kereszténység hat alaptanítása, azok propagandaanyagok — szólal meg Szalma Gyula. — Azt is írja meg, hogy ezek a fiúk augusztus elseje óta tagjai a gyülekezetnek, tehát olyan szilárd hitről nem lehet szó — jegyzi meg az időközben visszaérkező Hídvégi alezredes. — Nekünk viszont a szellemi egységre is vigyázni kell, mert ha itt kitör a zűrzavar, akkor az már nem hadsereg! '56-ban is így kezdődött, aztán mi lett belőle? És nekem hiába mesélnek itt népfelkelésről, majd hiszem, ha a dokumentumokat látom! A múlt héten több írás is foglalkozott lapunkban a Kossuth laktanyában szolgálatot teljesítő, a Hit Gyülekezetéhez tartozó katonák ügyeivel. A gyülekezeti tagok nyílt levele ellenére, a Honvédelmi Minisztériumban azt válaszolták: „Nem történt keresztényüldözés a szegedi laktanyában." Miután Budapesten megkaptam e tájékoztatást, lehetőségem nyílt a-ra is, hogy Szegeden kérdezősködjek. A Kossuth laktanyában Hidoegi István alezredes, politikai osztályvezető fogadolt. No meg, négy fiatal katona: ketten a Hit Gyülekezetének tagjai, ketten pedig „tanúk" — őket még a múlt heti, minisztériumi vizsgálat során hívták segítségül a „bajtársak". A zászlóalj klubjában ülünk le. „Magnóval dolgozom" — mondom; „Én is" — válaszolja Hídvégi alezredes, s az asztalon fekvő berendezésre mutat. Amíg a laktanya törzsfönökét, Popovits alezredest várjuk, pár percre egyedül maradok a négy fiatallal. i> „Jelzést kaptunk Popovits alezredes, a laktanya törzsfőnöke érkezett meg időközben. .— Tudott arról. hogy a Hit Gyülekezetének tagjai vannak katonái között? — kérdeztem. — Tudtam, hogy vannak vallásos katonák. De eddig nem csináltuk olyan komoly dolgot, ami miatt erőszakkal közbe kellett volna lépni. — Most mi indokolta az erőszaka.: közbelépést, a könyvei': elvételét? — Honnan tudjuk, hogy mi van azokban az irományokban, ha nem vesszük el? Ez azonban rövid idejű elvétel volt, s akik leszereltek most pár napja, íerti szerint visszakapták a könyveiket. — Minder. könyvet ellenőriznek a katonáiknál? — Nem, azt nem lehetne győzni. — Akkor miért pont ezeket a műveket vették elő, honnan szereztek erről tudomást? — Megtudtuk. Jelzést kaptunk, hogy gyanús iratok vannak náluk. Egy bizottság nyitotta, föl egyikük szekrényét. A katona sérelmezte, hogy nem volt akkor jelen — hadseregen belül azonban egy bizottságnak ehhez joga van. Sok dolgot meg tudunk így előzni, ha megnézzük, mi van a katonáinknál. — Mi a véleménye az egész esetről? — Az, hogy ezeket az embereket kihasználták, ök maguktól nem írtak volna levelet — egy tudatosan előkészített politikai provokáció céljaira használták föl őket. A belső vizsgálatot Hidvégi alezredes irányította. Tőle azt kérdeztem, mi az a katonái: magatartásában, amit tiltott agitációnak ítéltek? — Van, vagy volt a katonáknak egy Amen című kazettájuk, Kapuügyeletesi szolgálatban igen hangosan szólt ez a zene, úgy hallgatták. A szabályzat azt mondja: szabadidőben hallgatható kazetta, úgy, hogy másokat ne zavarjon. Ennek azonban a tartalma is felháborító volt, nem engedhettem, hogy hallgassák. Ráadásul engedélyt sem kaptak arra, hogy a laktanyába hozzák. Minden szalagot be kell mutatni ugyanis. Azt a katonák is elismerték: a kazettát nem mutatták be, tehát az illegálisan tartózkodik a laktanyában. — Hol van a határ a sajái informálódás, zenehallgatás és az agitáció között? — Ha fülhallgatóval hallgatja, nincs semmi gond. De ha a kazettát kölcsön adja, sőt, hangosan hallgatja — az egyértelműen agitáció! Lőrincz Zoltán, a „tanúként" hozott honvédek egyike. — Miért vállaltátok ezt az önkéntes tanúskodást? — Együtt kelünk, együtt fekszünk — kötelességünk a bajtársaink mellett lenni rosszabb pillanatokban is. — Vai valóságalapja az eredeti tiltakozó levélnek? — Van. Tényleg elveitek a könyveiket, elzárták a körletelhagyási engedélyüket, s az öreg katonák is sokat zaklatták őket a hitük miatt. Mielőtt a két, még le nem szerelt gyülekezeti taggal, Pál Péterrel és Szalma Gyulával ismét beszélgettem volna: megkértem parancsnokaikat, hadd tárgyaljunk egymás között. — Ha ők olyan őszinte emberek, amilyennek hitük szerint vallják magukat — nem lehetnek titkaik — mondta Popovits József. Majd azt is hozzátette: felügyelő jelenlétük azért is fontos, nehogy — akár véletlenül is — elkotytyintsanak valami katonai titkot a fiatal katonák. Ezek után a két fiatalember elmesélte, leszerelt barátjuk példája volt rájuk nagy hatással, aki egyik napról a másikra megváltozott: nem ivott, nem dohányzott, szeretettel beszélt a többiekkel. Ez keltette föl az érdeklődésüket a Hit Gyülekezete iránt. Az „agitátor" Lajos Zoltán egyike a már emlegetett leszerelt katonáknak. Amikor egy barátja szegedi lakásán beszélgettünk, azt mondta: nagyon örül, hogy a hitéről szólhat. — A Hit Gyülekezete nem szekta, ez egy törvényes, bejegyzett vallásközösség, amelyben az emberek azért jönnek össze, hogy örvendezzenek, s magasztalják az Istent. — Hova sorolnád a kereszténységen belül ezt a vallásközösséget? — Az őskeresztényekhez tudnám magunkat hasonlítani, de az alapot a Biblia, Isten igéje jelenti. — A hadseregben szerinted miből vehették azt észre, hogy te más vagy? — Nem volt nehéz. Állandó örömben élek, mindig nevetek, s a benti negatív történésekből is meg tudtam fogni a jót, s ez hamar feltűnt a többieknek. S persze az is, hogy legkedvesebb olvasmányom, a Biblia gyakran a kezemben volt. De az a vád, hogy hirdettem az evangéliumot, nem igaz. Nem én mentem soha az emberekhez, hanem ők jöttek hozzám, és kérdezgettek a hitemről. — Mikor „hivattak'' először? — Idén márciusban behívattak az elhárításra, kifaggattak mindenről, az életemről, a megtérésemről, s a végén azt mondták, ha tovább beszélek a többieknek a hitemről, ügyészségi eljárás indul ellenem. Ez megdöbbentett. — Ért később is sérelem? — Furcsa dolgok történtek. Teljesen apró ügyek miatt komoly büntetéseket kaptam. Egyszer azért nem mehettem hetekig haza, mert nem volt rajtam sapka (ami előtte eltűnt), aztán azért, mert félmeztelenül dolgoztam az építkezésen. Pál Pétert és Szalma Gyulát azok az öreg katonák, akikkel én együtt voltam (és korábban ők is érdeklődők voltak), állandóan zaklatták — ezt sem maguktól csinálták szerintem. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor a barátom szekrényét távollétében feltörték, elvették a könyveit, s ezt az Amen kazettát is magukhoz vették. Hogy mások egyfolytában pornó- és horrorkazettát néznek, sokszor a tisztekkel együtt, az nem zavarja a katonák tudatát egyáltalán. A szennyet és mocskot lehet nézni, a jézusról szóló kazettát nem szabad hallgatni. Mielőtt eljövök a Kossuth laktanyából, Popovits és Hídvégi alezredes végigkísér a belső udvaron. Megnézzük, hogyan újítják föl a régi épületeket. Azt is megtudom, azok a katonák, akik hamar végeznek a kiszabott feladattal, mehetnek haza. Látszik is az igyekezetükön: nem mindegy, mennyit töltenek otthon. Csak távozásom után jut eszembe: Üristen, azok a katonák félmeztelenül dolgoztak s — még sapka sem, volt rajtuk ... Balogh Tamás