Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-23 / 198. szám
1989. augusztus 23., szerda 3 Új típusú képmagnók az ITT-től Luxusigényeket is kielégítő képmagnók gyártását és forgalmazását kezdte meg a Selectronic Híradástechnikai Termékeket Gyártó és Forgalmazó Kft. Az ITT-Nokia rendszerű berendezésnek elsősorban a kép manipulálására beépített, triikk-képző része újdonság az eddig forgalmazott képmagnókhoz képest. A videóval ugyanis úgy lehet a filmről egy-egy jelenetet kinagyítani, hogy a kép nem vibrál, és mód nyílik a részlet akár tizenhatszoros kinagyítására is Miért kevés a pénz, ha sok ? Sokan panaszkodnak a pénz hiányára. A túlzott mértékű jövedelemelvonást és a pénzpolitika restriktív jellegét hibáztatják, az adókat és a hitelszűkítést jelölik meg gondjaik előidézőjelének. A pénzszűkére vonatkozó vallalati panaszolt tárgyszerűségét, objektivitását bizonyítja, hogy az úgynevezett sorbanállás, a fedezethiány miatt nem teljesíthető szállítói követelések összege az első negyedév végén meghaladva az ötvenmilliárd forintot, maid két és félszerese lett az égy évvel korábbinak, miközben a fizetési kötelezettségeiket nem teljesítő gazdálkodók száma is megkétszereződött. A több pénz nem a lakossághoz jut A lakosság másmilyen okokból érzékeli a pénzszűkét, lényegében azt, hogy a névértékben, összegben nagyobb bevételeiből csökkenő életszínvonalát is egyre nehezebb finanszírozni. Ez sem szubjektív vélemény; e tekintetben annak van bizonyítékereje, hogy a bankjegyek központi kasszába, a Magyar Nemzeti Bankba való visszaáramlása felgyorsult, minden 100 forint készpénzkiáramlásból 97,77 forint visszatér a jegybank pénztáraiba. S amíg korábban, még néhány évvel ezelőtt is az volt a tipikus, hogy a forgalomba hozott bankjegy- és éremállomány növekményének nagyobbik része a lakosság készpénztartalékait gyarapította, ezúttal már néhány milliárd forinttal több pénz áramlott vissza a jegybankhoz, mint amennyit kibocsátott, azt jelezvén, hogy a lakosság a folyó bevételek és kiadások viszonyában jelentkező pénzszűkét készpénztartalékainak részbeni felélésével igyekszik enyhíteni. Bizonyos szempontból nehezen érthető, miért kevés a hitelpénz és a készpénz, hisz az erőteljes inflációt éppen a pénzhígulást, a kínálatot és az árufedezetet messze felülmúló pénzbőség jellemzi, s ez okozza a pénz vásárlóerejének csökkenését. A magyar gazdaságban azonban nem csak. infláció van, hanem stagnálás is, s ezért az infláció okozta pénzbőség nem érvényesül. A pénzszűkének mindemellett mélyebbre nyúló pénzügyi indítékai is vannak. Nehéz lenne időponttal meghatározni, mikor kezdődött az a folyamat, amelynek következményeként az államháztartás és a beruházások állami finanszírozása mindinkább rátelepedett a gazdaságra, hogy azután a rendelkezésre álló finanszírozási források zömét évről évre elvonja és újra elossza. Az állami pénzügyek előbb említett szektora már régóta túlnőtte eredeti funkcióját — a társadalom közös szükségleteinek finanszírozását — ma már nincs a társadalmi-gazdasági életnek olyan területe, ahová ne hatolt volna be. Hogy milyen méretű az állami pénzügyek elburjánzása? A kihelyezett pénz zöme nem a termelést szolgálja. Átfogó jelleggel az adhat erről tájékoztatást, hogy a Magyar Nemzeti Bank összes — rövid, közép- és hosszú lejáratú kihelyezésének állománya megközelíti az 1000 milliárd forintot, s ebből több mint 700 milliárd az állami pénzügyek körében található. Miközben az állami pénzügyek szektora a források csaknem 76 százalékát köti le, a gazdálkodó szervek pénz- és hitelellátására hivatott bankszféra mindössze 24,4 százalékos arányban részesedik a forrásokból. Az állami pénzügyek szektorának burjánzása, a népgazdaság forrásainak magába olvasztása, elszívása korántsem lezárult folyamat, sőt, éves szinten erősödő intenzitással érvényesül. Az elmúlt esztendőben például a jegybank belföldi kihelyezései csaknem 60 milliárd forinttal növekedtek, ez a növekmény azonban úgy jött létre, hogy az állami pénzügyek szektora 85,6 milliárd forint többletet használt fel, s a költekezést ellensúlyozandó a bankszférának, végül is a tavalyinál mintegy 27 milliárd forinttal kevesebb hitellel kellett beérnie. Ily módon — megismételjük —: az üzleti bankok rövid lejáratú hiteleinek csökkentését, a gazdálkodókkal szembeni hitelrestrikciót az állami költségvetés forrásokat felfaló szerepe kényszeríti ki. Az állami pénzügyek gazdaságra való rátelepedését nemcsak az elmélet, de főleg a gyakorlat szempontjából kell elítélni. Ez a szektor ugyanis a hatékonysági követelmények semmibe vételével használja fel, költi el — egyebek között támogatásokra, veszteséges tevékenységek konzerválására—a jegybanki forrásokat, amelyeket pedig a gazdaság jól prosperáló vállalatai a népgazdaság javára hasznosíthatnának. Az adósság a költségvetést finanszírozza Még egy pénzügyi okokozatra kell felhívni a figyelmet. Nevezetesen az eladósodás és az állami pénzügyek, mindenekelőtt az állami költségvetés forrásigényének kapcsolatára. Az élmúlt évben áz ország a Magyar Nemzeti Bank —• devizatartozása forintban számolva csaknem 80 milliárddal nőtt, mely teljes egészében az állami költségvetés és az Állami Fejlesztési Intézet együttesen 84,4 milliárdos forrásigényét finanszírozta. Az ország belső pénzügyi helyzetének súlyos voltát mutatja, hogy az utóbbi esztendőkben az új belföldi kihelyezések — az új rövid, közép- és hosszú lejáratú hitelek — fedezetének több mint kétharmadát a külföldi források, hitelfelvételek biztosítják- Egyébként a múlt év végéig hitelfelvételek révén 840 milliárd forint külföldi forrás bevonására, s belföldön forrásként való felhasználására került sor. Garamvölgyi István Bányászdemonstráció lesz Pécsett Szakszervezeti felhívás a kormányhoz Bányászdemonstráció lesz augusztus 30-án Pécsett — jelentették be kedden délelőtt a 'Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségi ülésén. Az uránbányái; bezárásának néhány hónappal ezelőtti bejelentése után kialakult hangulat, valamint a dolgozók kezdeményezése nyomán a Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottsága úgy döntött, hogy munkásgyűlésen ad hangot a bányászok elégedetlenségének. Mint azt Kovács László, az ágazati szakszervezet főtitkára előterjesztésében elmondta, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége — több bányavállalat és más munkáskollektíva csatlakozási szándéka alapján — vállalta a mecseki uránbányászok által kezdeményezett akció támogatását, s ezt országos bányászdemonstrációvá kívánja szélesíteni, a bányászszolidaritás jegyében. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára felolvasta a központi vezetőség ülésén azt a felhívást, melyet az ágazati szakszervezet a kormányhoz intézett. A felhívás megfogalmazói ebben egyebek között rámutatnak arra, hogy az ágazat jelenlegi helyzetében a bá nyák működési feltételei kérdésessé váltak. A dolgo' zók körében tovább fokozó dott az elégedetlenség, állandósult a létbizonytalanság érzete, s a munkanélkü* liségtől való félelem. Az energiapolitika irányítására továbbra is a kiszámíthatatlanság a jellemző. A központi vezetőség tiltakozik a bányászat ellen irányuló diszkriminációs politika miatt. Olyan kormányzati gazdaságpolitika kialakítását követeli, melyben a felszámolásra való törekvéseket megelőzik a munkahelyteremtésre, a képzésre, az átképzésre és a dolgozók tervszerű elhelyezésére irányuló erőfeszítések. A dokumentumban megfogalmazták a végkielégítés bevezetésének szükségességét is azok számáru, akik elveszítik munkahelyüket. De egyben azt is hangsúlyozták, hogy a tartós munkanélküliség nem elfogadható a bányászok számára. Kérik továbbá, hogy a föld alatti, a tereppótlék, valamint a hűségpénz — a vállalati bértömeg részeként — a személyi jövedelemadó szempontjából költségtérítésnek minősüljön. Emellett még számos, az ágazatot érintő részletkérdésben kér a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége kormányzati intézkedést, legkésőbb az ágazati szakszervezet XXIV. kongresszusáig, melyet november 25—26-án tartanak. * Mit várnak a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói a 39. bányásznap előtti demonstrációjuktól? Erre a kérdésre Gyulai Sándor, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára válaszolt az MTI munkatársának. Elmondta: augusztus végéig munkabizottság készít jelentést a vállalat jövőjéről p, kormánynak, s hogy ez; végül is mikor tárgyalják meg, az a kormány munkaprogramjának függvénye. A dolgozók többsége nem azon vitatkozik, hogy a veszteséges vállalatokat fel kell-e számolni; Baranyában azonban, ahol a természeti adottságok folytán a bányászatnak az elmúlt évtizedekben kiemelt helye volt, az ismert körülmények miatt most 4-5 ezer ember munkahelye kerülne veszélybe, különben az elmúlt években kifejezetten tiltották, hogy a vállalat más tevékenységet is folytasson főprofilja mellett, például a műszergyártás meghonosításáért is harcot kellett vívniuk. A mostani demonstrációval felhívják az ország figyelmét tarthatatlan helyzetükre, s arra: felül kell vizsgálni, hogy a bánya bezárása valóban indokolt-e. (MTI) Reformkörök üdvözlete Mi, az MSZMP reformkörök Csongrád megyei koordinációs tanácsának tagjai üdvözöljük szellemi politikai életünk nyolc reprezentánsának a sajtóban közzétett „Választások után" című felhívását. Társadalmi állapotaink, gazdasági helyzetünk, nemzeti érdekünk egyaránt sürgeti egy új szárszói tanácskozás égybegyülekezését. Szellemi életünk, kulturánk, a tudomány és a felnövő nemzedékek nevelése nem rendelhető alá szűk pártérdekeknek, az átmenet körüli szükségszerű politikai villongásoknak. A korábbi monopolhelyzetnek, bürokratikus béklyóknak nem lehet alternatívája a felparcellázás, a kirekesztés. Meggyőződésünk, hogy egy új demokratikus és nem utolsósorban gazdasági téren hatékony Magyarország létrejöttének előfeltétele a szellemi áramlatok sokfélesége és egymás iránti toleranciája, A tolerancia is kevés, ha hiányzik a másik értékei iránti érzékenység, befogadókészség. Az új szárszói műhelynek az adhat értelmet, ha azon az egyes műhelyek, irányok, áramlatok munkásságukban és személyükben hiteles, gondolkodásukban független képviselői, valamint kultúránk magányos óriásai vesznek részt. Mi szocialisták, marxisták és reformkommunisták nem tagadjuk azt sem, hogy az államszocializmus a harmincas években kódolt mára felszínre robbant csődje ellenére is hisszük és valljuk: a szocialista gondolát egyetemes emberi és ezen belül különösen az európai civilizáció gyermeke. Azon munkálkodunk, hogy a sztálini modell békés, ám sürgős lebontása együttjárjon a demokratikus, a liberális, a nemzeti és a szocialista értékek egymás mellett élésével, egymásba épülésével, gazdagodásával. Lovászi József, Géczi József Szakmája; riogató A mezőőr: a csősz, az erdész és a vagyonőr „mutációjaként" (létrejött, állampolgári földtulajdont védő, hivatalos személy, aki rugalmas munkaidőben végzi összetett feladatát. Talán így lehetne definiálni azt a foglalkozást, mely mostanában felkeltette a kiskerttulajdonosok figyelmét, mivel munkájukért ezentúl fizetni kell- járulék formájában. Évi ,100 forintot, ami nem sok, de a mai viszonyokat figyelembe véve is kevés. Tetézi az elégedetlenséget az is, hogy a felmerülő költségeket, adó módjára kéli befizetni. Az, hogy a város négy égtája felé elterülő több mint 7000 zártkert, illetve -kisebb víkendtelek tulajdonosai mit kapnak pénzükért cserébe, az a későbbiekben kiderül, de hogy igényt tartanak-e rá, azt nem kérdezte senki. A mezőőri járulék kivetése központi, felülről építkező intézkedés, ami lehet jó vagy felesleges, de mindenképpen kegyes. iHa a telektulajdonosok önszervező módon nem gondoskodnak portáik védelméről, megteszi ezt helyettük az államapparátus. Törvényt hoz, állást teremt, s ennek előnyeit és hátrányait majd az érintettek látják, befizetvén pénzüket erre a célra. A városi tanács ügyfélszolgálati irodájában megtudtam: az 1987-ben hozott minisztertanácsi rendeletre 1 évvel később tanácsi rendelettel kellett reagálni, mely kimondta: a mezőőri járulék 100 forintnál kevesebb nem lehet. Ezért a szegedi városi tanács a felesleges feszültségeket kerülendő, 100 forintban állapította meg az 1500 négyzetmétert meg nem haladó földterület után fizetendő összeget, míg az ezt meghaladóért 150 forintot kell fizetni. Más városokban ennek háromszoroeát követelték, de az erős tiltakozáséilenére végül ott is leszállították a követélt összeget a minimumra. Az így befolyó pénz egyrészt lehetővé tette, hogy a mezőőrök számát háromról négyre növeljék, és munkájuk végzéséhez optimálisabb feltételeket biztosítsanak. Eddig a tanács költségvetését terhelték tevékenységük költségei. A mezőőrök feladata a vagyonvédelem. A gyanúsnak véilt személyeket igazoltathatják, a terméseket dézsmáló állatokat elriaszthatják — erre való sörétes puskájuk. Az általuk észlelt rendkívüli eseményekről, a megműveletlen telkekről, melyek a megművelt kerteket veszélyeztetik, jelentést készíthetnek, vagy az alaposan gyanúsítható személyeket előállíthatják, illetve ellenük feljelentést tehetnek. Mindezt annak ellenére írom feltételes módban, mert 'bár ez a feladatuk, a terület nagyságára való tekintettel nem valószínű, hogy azt maradéktalanul elláthatnák. A megoldás talán az lehetne, hu többen látnák el e feladatot, ez viszont a költségek növelését jelentené — de nem teljes biztonságot. Azt talán csak a biztosító társaságokkal kötött szerződések garantálhatják. Tisztában vannak ezzel a tanácsnál is, de a intézkedéstől elsősorban pszichikus hatást várnak. Abban reménykednek, hogy a mezőőrök léte imajd elriasztja a tolvajokat, illetve a kártevőket. Szerepük leginkább a madárijesztőére emlékeztet. Ha valaki arra panaszkodna, hogy soha nem látja őket, az azért van, mart leginkább reggel és este dolgoznak, amikor a kerttulajdonosok nem tudnak vigyázni értékeikre. Az elriasztás csak megér ennyit — vagy nem? Varga Iván