Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

10 Az „alsóvárosi tudósítás" pontosítása EGY TEMPLOMEGYÜTTES SORSAROL Bugár-Mészáros Károly műemléki felügyelő aláírással cikk jeleni meg a lap július 12.-i és 27,-i számában az alsóvárosi templom és kolostor együttes múlt, jelen és jövő sorsáról. A kitűnő írás végre hivatalosan is méltó helyére állítja a templom —kolostor együttest. Köszönet érte. Csak néhány megálla­pítását szeretném pontosítani a történelmi hűség kedvéért. Dlusztus Imre újságíró úr „függeléket" csatolt ugyan a „tudósításokhoz" — még hálásab­ban köszönöm, de n mégsem ismerhet minden részletet. SZEPESI ATTILA Vén Januárius rögökbe-bújt borong tövis be-tört a nyár vacogj vén Januárius kolduskirály tiéd az álcák évszaka búval-bolondoió cibált eziist szakállad kaput nyitó-csukó a hosszú éjszakában ütöttek társaként bolyongok itt bár én adom napod lángját-hevét tán ifjabb vagyok nálad? bátyádként kuncogok túlélsz s ránt nem is emlék­szel horgas vén ahogy cigány a múglyatúznél kezét melengeti de hogy a rózse tölgy? akác? mindegy neki A francia forradalom hatása Magyarországon KIÁLLÍTÁS A NEMZETI MÚZEUMBAN 1. „A Szeged-alsóvárosi gótikus ferences templom és kolostor együt­tese Pannonhalma után az ország legjelentősebb középkori kolostora (...) közben megkezdte az OMF tár­gyalásait a kolostor idcálisabb hasz­nosítása érdekében (...) A leg­ideálisabb (...) a Ferences Rend cél­jaira való visszaállítás lett volna. Az ismert politikai környezetben ezt ne­hezen lehetett elfogadtatni. At óvatos előrehaladás és a következetesség eredménnyel járt. Ma már (...) a kolostor eredeti tulajdonosa, a Fe­rences Rend ismét birtokba veheti épületeit" — írja Bugár-Mészáros Károly űr. A Szegedi Városszépítő Egyesület gyűlésén 1987 márciusában említet­tem, hogy az alsóvárosi temp­lom—kolostor együttes belátható időn belül második Pannonhalma lehetne, ha a város, az OMF és az Egyház összefognának. Közösen megvalósíthatnánk, hogy az legyen a kolostorból, amit a hely szelleme sugall: egyrészt plébánia, mert nincs; másrészt egyházművészeti múzeum, Bálint Sándor-emlékszoba és munkásságának földolgozott kiál­lítása, valamint helytörténeti kiállí­tás. különösen a török hódoltság idejéből. Az Egyesület tagjai tet­széssel fogadták hozzászólásomat, de nem úgy a város. A város ugyanis zeneiskola és konzervatórium számára akarta föl­használni a kolostor háromnegyed részét. Ebbe nem egyeztem bele. Tehettem, mert a kolostor, akkor is az Alsóvárosi Egyházközség tulaj­donában volt tclekkönyvileg. Erre 1987. június 2-án megszületett egy telekkönyvi határozat, amely sze­rint a koiostor háromnegyed részét állami tulajdonba vették. Nagy igye­kezetükben azonban nem tartották be az ÁEH 1963-as elnöki utasítá­sát. így a fellcbezésem elutasítása után 1987. október l-jén bírósághoz fordultam a Földhivatal határozata ellen. 1988. május l-jén a bíróság hatályon kívül helyezte a megosz­tást. A Földhivatal'pedig 1988! de­cember 9-ei határozatával ismét az Alsóvárosi Egyházközség javára je­gyezte bc az egész ingatlant. Az OMF pedig „óvatosan és kö­vetkezetesen" haladt előre. 1987. december 10-én Mendele Ferenc igazgató úr aláírásával napvilágot látott „Tájékoztatóbban még ez áll: „A kolostornak a Római Katolikus Egyház és a Megyei Városi Tanács közötti megosztása elvi vitájában az OMF nem kíván részt venni... A múzeumi, plébániai funkció mellett a zeneiskolát azért tartjuk jónak, mert a cellahelyiségek érintetlenül maradnak." 1989. március 31-én vi­szont már ez az állásfoglalás jelent meg: „A Műemléki Torvény a mű­emléki objektumok és telkeinek megosztását az Országos Műemléki Felügyelőség döntési hatáskörébe sorolja. A Szegcd-Alsóvárosi mű­emlék ferences templom és kolostor építészeti egység, jogi és területi megosztása nem kívánatos... építé­szeti. tartalmi és művelődéstörté­neti szempontból közvetlenül Pan­nonhalma után következik." Ezt az­tán már megküldi dr. Paskai László bíboros, prímás úrtól kezdve a Ta­nácselnök úr és a ferences rend Tartomanyfönükén keresztül a Tv Szegedi Körzeti Stúdiójáig. 18 sze­mélynek. illetve intézménynek. Ami pedig a „Ferences Rend cél­jaira való visszaállítást" illeti, azt az OMF még e legutóbbi állásfoglalá­sában sem említi. Megvalósítása az­tán végképp nem tartozik rájuk. Az mindenestől a Megyés Püspök és a Rend ügye. Magam is csak négy­szemközt mondtam a Rend Tartó­mányfónökének 1987-ben és 88­ban, hogy kísérjék figyelemmel a templom és a kolostor ügyét, mert ók építették, övék volt ötszáz évig és az övék is lesz. Püspököm is így figyelmeztet 1987 októberében: „Valóban szeretném, ha az egész épület az Egyházközség tulajdoná­ban lehetne, azt is. hogy ott megfe­lelő múzeum legyen, még inkább, hogy újra Ferences Rendház legyen szerzetesekkel, de a reális lehetősé­gekről is tájékoztattam." Mikor az­tán megnyílt a. reális lehetőség, fíyulav Endre megyés püspök űr meg is tett mindent, hogy a lehető­ség valósággá váljék. Ezért vehetik újból birtokukba a Ferences Bará­tok szeptember elsejével ósi templo­mukat és kolostorukat. 2. „A sokat emlegetett 2.7 millió forintot részvételünk meg fogja ha­ladni. Ez az összeg egy korábbi pénzügyi tervezés egyik adata volt, előirányzat, becsült költség... Min­den tétel pontosan kimutatott, és bárki számára hozzáférhető." 1987 februárjában jártunk Püspök úrral Mendele Ferenc úrnál, az OMF igazgatójánál. A megbeszélé­sen — többek között — Bugár­Mészáros Károly úr is részt vett. Ott hangzott el. hogv a templom külső tatarozására az'ÖMF 1987-re, 2.7 millió forintot biztosít. Szeged váro­sától ígéret van 2.1 millió forintra. A még szükséges pénzt magam ígér­tem meg adományokból és külföldi segélyből. Csak azt kértem, hogy a sekrestye tetejével kezdjék a tataro­zást. mert az életveszélyes. Az 1987. április 17-én tartott helyszíni egyez­tető tárgyalásról szóló emlékeztető­ben ez u tény így szerepel: „Dr. Lénárd György plébános... kérte az építész tervezőt, valamint az OMF képviselőit, hogy ez évben a rendel­kezésre álló 2.6 millió forint kerct­összegú OMF saját hitelből a kápta­lan terem tetőszerkezete kerüljön leghamarabb felújításra... Az OMF Szegedi Kirendeltsége az új átdolgo­zott költségvetést Takács János me­gyei főépítésznek és dr. Lénárd György plébánosnak megküldi, az OMF műemléki helyreállítások 1987. évi tervében, az ez évben tervezett 2,1 millió forint idegenhi­tel (egyházi, városi tanácsi, megyei tanácsi) biztosításának ügyében." A költségvetést még ma sem kaptam meg. Mendele Ferenc igazgató ur 1988. szeptember 8-án — ismételt sürge­tésre — hozzám intézett levelében azonban már ez szerepel: „A 2,7 millió Ft, nem 1987-re volt tervezve, hanem a munkákra általában, és mindig annyit használnak fel belőle, amcnnvirc az adott évben szükség van." 1988. március l-jén írtam clsó levelemet Mendele Ferenc igazgató úrnak, mivel az ígéretből minden erőlködésem ellenére semmi sem lett. Erre választ ugyan nem kap­tam. de az OMF Szegedi Kirendelt­sége 1988. május 27-én egy „tájékoz­tatást" küldött a Püspök úrnak és nekem. Ebben közlik, hogy „a templom felújítási munkáihoz" 1988. I. negyedéig bezáróan 1935117 Ft-ot 'használtak fel az OMF saját hiteléből. Ebben való­ban tételes felsorolások vannak, és természetesen „bárkr számára hoz­záférhetők". Egyetlen szépséghi­bája, hogy a „templom felújítási munkáit" csak 1989. május 2-űn kezdték cl. miután 1989. márciusá­ban dr. Jantner Antal miniszterhe­lyettes úrnul jurtám ebben az ügy­ben. Május2-áigcsupán a tetőfelújí­tásához szükséges cserepeket és ge­rendákat szerezték be. még 1987­ben. 3. „Vita a vélt veszélyről volt, ugyanis 3 napig nem a kerített terüle­ten álltak a bálák... Az ulsóvárosi gyerekek tisztelték templomuk ügyét, és nem törtek el három nap alatt egyetlen cserepet sem. " — összegez Bugár-Mészáros. Ilyent nem szabad írni, hiszen számtalan élő szemtanú van még! A cserepes bálák nem három napig, hanem kb. két hónapig álltak kerí­tetlenül. A gyerekek pedig semmit sem tiszteltek. Akkor még ott voltak a játszóterek, élvezettel rakták a libikóka alá a cserepeket. Sokszor szóltam rájuk magam is, nem sok eredménnyel. Híveim egyre gyak­rabban panaszolták a pusztítást. Amikor erre fölhívtam az OMF Ki­rendeltség illetékesének figyelmét, pénztárosom füle hallatára ezt vála­szolta: „Nincs nagy baj. Eleget ren­deltünk. ! 4. „Természeti csapás-jellegű fel­hőszakadás nyomán víz jutott a sek­restyébe (...) A munka közben, a kiemelt fák (gerendák) töveinél adó­dott nyílásokon hatolt be a víz az óriási zivatar alkalmával... A brigád tagjainak fele ötvenes éveinek dere­kát éli, az óriási vihar munkaközi állapotban érte őket, küzdelmükben a rongálás szándékát föltételezni... " Június l-jén építészmérnök szak­értőnkkel az OMF Kirendeltség he­lyettes vezetőjének figyelmét fölhív­tuk a következőkre. A már cserepek nélkül álló tető bevédése nem jó. Az elsó nagyobb esőre be fog ázni. A víz ugyanis általában lefelé folyik, nem fölfelé. Másrészt a munka üteme nagyon lassú. így több hóna­pig áll majd tető nélkül az épület, és minden nappal nő a beázás veszélye. Ezért kértük az ütemtervüket. A helyettes vezető megígérte, hogy a következő héten megkapjuk. Ma sem kaptam meg. Tíz nap múlva, június 27-én be is ázott. Nem „természeti csapás-jel­legú felhőszakadás" volt, hanem normális, szél nélküli, kb. félórás nyári zápor. Megbízott szakértőm­mel magam is kint voltam a munka­területen, amikor esni kezdett. A gerendákat még nem kezdték ki­emelni. A munkások fedett helyre igyekeztek a tetőről, nem akartak bőrig ázni. Kb. két óra volt ekkor. Majd kivittem szakértőmet az állo­másra. Három óra előtt visszaér­kezve vettem észre, hogy a sekres­tye is, szobám is beázik, vagy húsz helyen csöpög, folyik a \ji. Kiroha­nok a munkásokhoz, hogy figyel­meztessem őket. csináljanak vala­mit. Egy fia embert nem találtam már. Másnap délelőtt telefonon ér­tesítettem erről a Kirendeltséget. Ennek ellenére — aznap még na­gyobb eső volt —, még jobban beáz­tunk. Még a villanykapcsolóbői is folvt a víz. Június 29-én megjelent irodám­ban a helyettes vezető, hogy sze­retné a sekrestye pótolhatatlan mű­emlék szekrényét belül bevédeni. Másutt tehát nyugodtan folyhat a víz? Különben is a fának és táblaké­peknek legnagyobb ellensége nem az. ha pl. néha lemossak, hanem a helység túl magas páratartalma. Már így is tele vannak vízzel a falak. Nem lehet úgy végezni a munkát, hogy ne ázzunk be? — kérdezem. Nem lehet. Hangzik a felelet. Ve­gyük akkor ezt jegyzőkönyvbe. Ó ilyet nem ír alá. Kérem, azt vesszük a jegyzőkönyvbe, amit mond. A felvett jegyzőkönyvben ez szerepel: „Az ütemtervet július 3-án átadom. Egyben kijelentem, hogy a sekres­tyetető a jövőben nem fog beázni. A jelenlegi beázást elismerem. A tető­szerkezet műszaki átadására au­gusztus 20. és 31. között kerül sor." Az ütemtervet még ma sem kap­tam meg. A sekrestye és a szobám július 31-én ismét beázott. (Huszon­öt szemtanúja volt. mert éppen gyű­lést tartottunk). A műszaki átadás első időpontja egyébként augusztus 5-e volt. Ez ugyan az eseményeknek csu­pán tört része. De kötelességemnek éreztem, hogy ennyit pontosítsák a két cikk megállapításain a törté­nelmi Itúség kedvéért. A többi stim­LÉNÁKD GYÖRGY szeged-alsóvárosi plébános Tisztelegni szeretnénk mindazok emléke előtt, akik több, mint két évszázada már egy emberarcú társa­dalom megvalósítására törekedtek — így ajánlja a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítását. Azt a méreteiben szerény, de tartalmában jelentós, október 22-ig látható kiállí­tást, amelyet a francia forradalom 200. évfordulója tiszteletére állítot­tak össze saját gyűjteményükből és a Hadtörténeti, a Munkásmozgalmi és a Szépművészeti Múzeumtól köl­csönzött anyagból. Metszetek, könyvek, írásos és tár­gyi dokumentumok idézik a Nem­zeti Múzeum három termében a nagy francia forradalom korát, ese­ményeit, előzményeit és következ­ményeit. Mindenek előtt a bennün­ket érintő hatását. Hiszen a forrada­lom történései nálunk is közismer­tek. Ezért a kiállítás témája nem is ez, hanem amire címe is utal: A francia forradalom és hatása Ma­gyarországon. A 18. század Európa francia szá­zada — ezzel a mondattal indít a tárlat. Felidézve a francia szellem, ízlés, divat, nyelv, építkezés, művé­szet. érintkezési forma hódítását. Azokat az arisztokrácia számára az életörömtől, csillogástól teli évtize­deket, amelyeknek lezárása éppen a francia forradalom volt. „Talán sohasem tört elő ilyen őszintén az életöröm, a sors — azaz a születési előjogok és társadalmi rend — kegyeltjei sohasem élvezték ilyen szemérmetlenül fényűző, kifi­nomult szórakozásokkal teli életü­ket, s ezt a kiváltságos életet igyeke­zett utánozni mindenki, aki tehette Európában... Hasonló csodálat övezte a francia felvilágosodás nagy gondolkodóinak új eszméit a józan értelemnek, az emberek egyenlősé­gének. szabadságának és a munká­nak a fontosságáról. A művelt arisz­tokraták az új tanokért lelkesedve nem ismerték fel, hogy azok saját világukat veszélyeztetik, a társa­dalmi elismerésre és hatalomra vá­gyó polgárság pedig bennük látta felemelkedése eszközét." E rokokó ízlés elterjedését csupa olyan tárgy illusztrálja a tárlaton. Készlet a kiállításból amely magyarországi kastélyokból került elő. A francia felvilágosodás eszméi, s a nagy filozófusok munkái széles körben elterjedtek Magyaror­szágon is. (A nemesi testőrség tagjai éppen Bécsben, Mária Terézia ud­varában ismerkedtek meg a felvilá­gosodás gondolataival.) Írók, köl­tők, filozófusok, jogtudósok, egy­házi férfiak csatlakoztak a Martino­vics Ignác által szervezett köztársa­sági mozgalomhoz is: Kazinczy Fe­renc, Batsányi János. Verseghy Fe­renc, Szentjóbi Szabó László, Haj­nóczy József, a magyar jogtudo­mány kiváló művelője, Szcntmarjay Ferenc, aki magyarra fordította a Társadalmi szerződést és Saint-Just vádbeszédét a Gironde ellen, Lacz­kovics János, a forradalmi szellemű egyház- és vallásellenes röpiratok szerzője. Vigyázó szemetek Párizsra vessé­tek! — olvashatjuk Batsányi ismert sorait a Magyar Museum lapjain. S a francia forradalom eseményeiről egyidejűleg közölt tudósításokat a Pressburger Zeitungban és a Ma­gyar Kurirban. Fél évszázaddal ké­sőbbi relikvia Saint-Justnak A fran­cia forradalom és alkotmány szelle­méről cimú könyve, amelynek cím­lapján a költő kézírásával ez áll: Petőfi Sándor kincse. Ahogy nyomon követhetjük a francia forradalom eseményeit, s magyar visszhangját, úgy jutunk cl Napóleon császárrá koronázásáig, a győri csatáig, Waterloóig, Szent Ilona-szigetéig, meg I. Ferenc oszt­rák császár, magyar király uralkodá­sának éveiig, a magyar jakobinusok kivégzéséig, a bécsi kongresszusig... A kiállítás nem csupán történelmi megemlékezés, mert felidézi azokat az eszméket, amelyek még ma is megvalósításra várnak, figyelmez­tetnek a türelmetlenség és az erő­szak veszélyeire. K. Á. PUSZTAI ZOLTÁN Küldetés A Sárkányt pediglen neked kell leölnöd fiam. Kuporgattam egy életen át. Kopját, pallost, veretes öltözetet, rostélyos sisakot, aranyozott sarkantyúkat, büszke Pegazust s a hozzávalót megvettem mind — Az égiek legyenek veled.

Next

/
Oldalképek
Tartalom