Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

222 1989. július 29., szombat DM] magazin A peptidkémia tudósa KOVÁCS KÁLMÁN ÉS A GYÓGYSZERKUTATÁS Pepiid, ezt a sajátosan hangzó szót jobbára csak a szakemberek ismerik. Pedig eletünknek elengedhetetlen elemei, a Ichcrjék felépítésének alapjai. A peptidek az éló szervezet­ben nem halmozódnak fel. hanem keletkezésük után gyorsan tovább alakulnak, szétesnek aminosavakra, vagy fehérjékké épülnek. Iskola­példa erre a vegyületcsoport ra az élesztőből nyert ghnation. Jelentősé­güket növeli az a tény. hogy számos antibiotikum pepiid jellegű anyag. Több pepiid hormon hatású, pl. az oxitocin, a növekedési hormon. A peptidkutatás alapjait a múlt század utolsó évében a német Emil Fischer rakta le. A hazai kutatásokat Szegeden kezdtek. 1937-hen, Bruekner Gyózó (1900-10X0). Ivanovics György (1904-19X0) és a körülöttük felnövekvő fiatal kuta­tók. köztük Kovács Kálmán. A lép­fene bacillus tokanyagának kompo­nenseit vizsgálták. Érdekes tudo­mánytörténeti sztori: Késmárkon, ahol Bruekner professzor született, és abban az időben édesapja ott volt gimnáziumi igazgató, találtak egy olyan báránytetemet, amely 150 év után is megőrizte fertőző tulajdonsá­gait. Vagyis a lépfene bacillus ennyi idő multán is virulens maradt. A szegedi kutatások megállapították, hogy a tokanyag egy fehérjeszerű polipeptid. Az itt megkezdett kutatásokat Bruekner Gyózó 1950-től a buda­pesti tudományegyetemen folytatta, és számos üj megállapítást tett. Mindezek nyomán alakult ki Ma­gyarországon az a nemzetközileg is ismert és elismert peptidkémiai is­kola. amelynek munkájába Kovács Kálmán fiatalon bekapcsolódott, majd 1964-ben Szegedre visszatérve, ismét ..visszahozta" a peptidkémiai témakört. Kovács Kálmán, az egykori Szent­Györgyi Albert vezette intézet nem­régiben nyugalomba vonult igazga­tója. az egykori szegedi diák. Bruekner Gyózó tanítványa Hatvan­ban született. 1920-ban. Apja MÁV­kocsivizsgáló volt. aki fiának náláé­nál különb életet tervezett. Tanít­tatta. A szegedi tudományegyetemre 1938-ban iratkozott be. és itt szerzett vegyészdoktor diplomát 1944-ben. Ezután a Chinoinban helyezkedett el, ahol együtt dolgozott Ajtay Mik­lóssal, és jó szakmai kapcsolatban állott a kcsöbbi pénzügyminiszterrel. Vályi Péterrel. Itt preparatív szerves kémiával foglalkozott, volt üzem­mérnök. cs ó valósította meg a PAS. a tbc elleni hatásos gyógyszer elsó hazai üzemi szintézisét. Több hioak­tív vegyülettel foglalkozott, majd 1950-ben került Bruekner Gyózó bu­dapesti intézetébe, ahol tovább foly­tatták a szegcdi peptidkémiai kutatá­sokat. Foglalkoztak olyan virulensei­lenes anyagokkal, amelyek a véral­vadási és a gyulladási készség között mutattak összefüggéseket, és eze­ket a szegedi Jancsó Miklós (1903-1966) professzor vizsgálta, gyógyszertani szempontból. Kovács Kálmánt egyetemi tanárrá a budapesti tudományegyetemre ne­vezték ki. 1962-ben. Á szegedi tudo­mányegyetem 1964-ben hívta meg a szerves kémiai tanszék élére. Itt foly­tatta peptidkémiai kutatásait, foglal­kozott a szteroidok és az alkaloidok kémiájával. E tudományterületek akadémiai bizottságait is ö szervezte meg. Ford-ösztöndíjas 1968-ban. Több olyan új vegyületet ajánlott gyógyszerül, amelyek a vérnyomást befolyásolják, kívánatos esetben be­avatkoznak az ember hormonrend­szerébe. vagy kórokat győznek le. A WHO számára olyan maláriaellenes szereket állítottak elö, amelyek hu­zamosabb ideig hatnak, mint az is­mert kinin. Ezekbe a kutatásokba azután az élcttanászok és a belgyó­gyászok is bekapcsolódtak. A kővetkező nagy vegyületcsoport a szteroid-peptidek, amelyekről Ko­vács professzornak az a véleménye, hogy ez a feladat most már a felnö­vekvő új nemzedéknek lesz feladata. A most elköszönő peptidkémikus közel negyven évet töltött a magyar egyetemi kutatásban és oktatásban. Mindig oktatott is. mert úgy tartotta, ahogy Bruekner Győzőtől tanulta: a kémiát nemcsak kutatni, hanem ok­tatni is kell! Nemcsak kutatott, okta­tott. hanem nevelni is tanított, felké­szült pedagógus is volt egy személy­ben. Tankönyvei jelentősek. Nemcsak a szegedi egyetemeknek volt alkotó jelese. Csongrád megye műszaki-tudományos értelmiségé­nek szervezetét, az MTESZ-t is irá­nyította elnökként. 1968-19X1 kö­zött. a tudomány és a gyakorlat kap­csolatának elmélyítése jegyében, te­rületfejlesztési. tudomány- és okta­táspolitikánk megvalósításáért. Jó szervezőként munkálkodott az orvosok, vegyészek és gyógyszeré­szek együttműködéséért, aminek az­zal a nemzetközi nagyrendezvénnyel is példát adott 1987-ben. amely egy­szerre szolgálta Szent-Györgyi Albert Nobel-díjának és a hazai peptidké­miai kutatásoknak 50. évfordulóját. Munkássága során számos új gyógy­hatású anyag született a népegész­ségügy számára, s ezek máris szolgál­ják az embert, de a jövőben még nagyobb feladatok hárulnak majd Kovács Kálmán professzor szegedi tanítványaira, akik bizonyára új és nagyszerű eredményeket érnek majd el a jövő gyógyszereinek megalkotá­sában. Szakmai eredményei között leg­szebb elismerésnek tartja a Holland Tudományos Akadémia van't Hoff­diját, valamint WHO ama segítségét, amellyel az intézet kutatási felké­szültségét szolgálhatta. Kovács Kálmán elhivatottsággal szolgálta a gyógyszerkutatást, amely­nek eredményeként több új gyógyha­tású anyag született. BÁTYAI JENŐ KATONA Fák könnye buggyan, fölveszi csontkemény ingét a világ, takarja, óvja védtelen, szendergő, egyszülött fiát. JUDIT Testamentum Fagyok árbocán csillag ül, kék csöndet lép a béke most lebbenő függönyök mögül gyerekszem mécsese lobog. (F) eltűnési gyakorlatok FÖLJEGYZESEK A FESTESZETI BIENNALEROL A címet kölcsönöztem az egyik díjnyertes alkotótól. Kovács Pé­tertől (a zárójeles betűt természete­sen én biggyesztettem elé). Jellem­zőnek és kifejezőnek érzem ezt a képeimet nem csupán a kiállítás összképére, de talán az egész ma­gyar táblaképfestészetre is. S nem­csak olyan triviális jelenségekben, minthogy az idei. sorrendben negye­dik tárlat résztvevőinek és képeinek számában is csekélyebb, dc olyan lényegesebb kérdésekben is. mint: egész irányzatok, csoportok, nem­zedékek tűntek el a festészet itteni palettájáról. (hipernaturalisták. realisták, geometrikusok ).s gondol­junk csak a közelmúltban eltávo­zottakra (Barcsuy Jenótól Zoltánfy Istvánig), az alföldi vagy még szű­kebben. a vásárhelyi festőkre (Fejér Csabától Csikós Andrásig), a legin­kább meghatározó egyéniségre (Kokas Ignácról Dienes Gáborig) vagy régebbi díjadományozók visz­szalépésére és sorolhatnám. Csak hát egy kiállítást sohasem a hiány­zók karakterizálják, ám sejthetően minősítik. Fölfedezhető az a bi­zonvtalanságérzés is. mely az utóbbi évek gazdasági és társadalmi válto­zásai nyomán legalábbis szokatlan helyzetbe kényszeritette a művé­szeket. ..Állambácsi" elengedte ke­züket. a nadrágszíjszorítás érintette a vásárlórétegeket, a közösségi me­cenatúrát. a fizetőképes kereslet pe­dig nem a legprogresszívebb törek­véseket támogatja. Nem is tehetné könnyen, hiszen a mostani tárlaton az árak többsége 30 és 1.30 ezer között mozog. Az is érzékelhető közéleti jelenség, hogy a politika pezsgő és színes felszíni fecsegése mellett még mindig nem szóiul meg a hallgató Magyarország. S ebben a csöndes tömegben még régi reflexek és új tapasztalatok dolgoznak: az arctalanság pajzsa, a félelem elleni védekezés elvegyülési kényszere, a hangoskodástól. az öncélú verbális gyakorlatoktól való csömör. így az­tán eltűnési gyakorlatokat végez, ideiglenes kiszállásokat, önkéntes száműzetéseket kapcsolatokból, magánéletből, társadalomból. S hogy ez nem egyedi élmény vagy alkotói kuriózum, arra a legpreg­nánsabb példa Erdélyi Eta Környe­zetéből kilépő címú tartalmilag mély és festöileg is kifogástalan képe (a vázlat négyes variációja még többet ígért!). De fölfoghatjuk e másnak, mint e társadalmi közérzet autonóm megélésének azokat a festménye­ket. melyek mindezt a monokronia. a kifehéredés vagy éppen elsötétülés irányába mozdítják. Szűts Miklós, Vojnich Erzsébet és Jovián György fekete lepelbe burkolózik. Dréher János Kor. Vali Dezső Fehér műte­rem. Krajcsovics Éva A festő szo­bája és Vécsey Gábor A csillagokhoz a kifehéredő magány, a megtisztuló viszonyok, a tiszta indulatok és koz­mikus vágyak emlékezetes festői megfogalmazásai. Egyre világosabb, hogy a kiállítási festészet és a kereskedelmi céllal szü­lető képek között nyílik az ízlésolló, mélyül a szakadék. Csakhogy mi lesz azokkal, akik ilyen-olyan ok miatt kiszorulnak a szakmai megmé­retést jelentő seregszemlékről, de a manipulált piaci viszonyokat sem vállalják. Igv aztán a tárlatról nem csupán a hagyományos és népszerű tájképek, csendéletek, aktok hiá­nyoznak, hanem szinte az egész áb­rázoló jellegű ága e műfajnak. Talán ezért kell nélkülöznünk Szalay Fe­rencet, Nagy Gábort, Orosz Jánost, Bráda Tibort. Figel Istvánt, Fisclier Ernőt vagy az újrealizmus legjobb­jait Németh Józseftől, Patav Lászlón át Vecsési Sándorig. Mintha ez a seregszemle is stílusuralomra törne — legalábbis ami mennyiségi ará­nyait illeti. Vajon milyen érzelmek (?). gon­dolatok (?). alkotói üzenetek (?) inspirálják a festőt hatalmas vászna előtt, amikor vörös és fehér üzekedö kutyákat választ témául (Bemátlt Y. Sándor); mi movitálja a művészt, amikor egy férfi nemiszerv meta­morfózisát öncélúan sorjáztatja kép­regényszerúen (Nagy Sándor Zol­tán): érzi-e a manipulálatlanság me­zében gyermekfirkákat utánzó al­kotó saját manipuláltságát (Batter István). Feltűnési gyakorlatok?.' Van a kortárs magyar festészet­ben (is) egy indulatokra, feszültsé­gekre. őszinte gesztusokra épülő képírás, ami inkább dokumentáció, feljegyzés, napló, mint hagyomá­nyos táblakép. Dekomponáltság. tudatosan vállalt esetlenség, karcos fogalmazás jellemzi. Természetesen ennek a törekvésnek is van létjogo­sultsága. hiteles alkotásai és hiteles alkotói. De mint minden új szándék­nak. megjelenő szokatlan kifejezés­Mitológiai híradó KIUZETES A PARADICSOMBÓL - BEŰZETÉS A PARADIGMÁKBA Az elsó emberpár belakta a Földet. Azonos volt a természettel, hozzátartoztak a fák. a füvek, a felhók. a sziklák; nem különböztette meg magát semmitől. Ez az öntudatlan bol­dogság állapota, melyben az állatok ma is élnek. A rendszer működött, ahogyan műkö­dött. az ember beleolvadt a paradicsomba, ö átszőtte és viszont. És akkor jött az elsó és legterhesebb bűn. mely kiűzte az embert a paradicsomból, eltö­rölte öntudatlan boldogságát. Cserébe meg­kapta a tudást, a tudatos boldogtalanságot, és idegen elemként lépett fel a természetben. Mert a tudás, az eszmélkedés, a megismerés már nem a természet dolga. Lehet, hogy a megismerés minden további fokozata egy-egy apró bún. mely egyre távolabb sodor az öntu­datlan boldogságtól, és büntetésül és vissza­hatásként egy-egy apró ostorcsapást mér hol ide. hol oda. De a szenvedés és folyamatos kiűzetésünk már megállíthatatlan, és egyre terebélyesedő, mint az a fa. mely az ég felé tör recsegve-ropogva, hogy aztán saját terhéncl fogva gyökerestől kiforduljon a földből. A bűnök lajstromát a pestissel is folytathat­nánk, mert a tisztátalanság sem a természet rendje szerint való. és a patkányok segedelmé­vel jócskán fizethettünk érte. Á megismerés következő pofonja lehet az atombomba és annak változatai. A tudás a célszerűségre törekszik, és a pusztításban vég­ződik. az önpusztításban. Aztán felfedezzük a tejútrendszert cs a kozmosz fele törekszünk. De mi történik eközben velünk? Apró. lényegtelen ponttá zsugorodunk, és a méretbeli különbségekre örült pszichózis a válasz. Támadnak a kérdé­sek. hogy hol a helyünk, mi a célunk, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e a nyelvünkön váíaszt adni. És ebben a bizonytalan légkör­ben szép lassan kicsúszik lábunk alól a talaj. Mert például mi az az idő? Már az sem egy abszolút valami, tehát nem kapaszkodó. Bűnt bűnre halmozva rogyadozik a lábunk. De a bűnösség csak utólag derül ki. mikor már késő. mikor mozdulatunkra visszaüt a termé­szet. Isten helyett hittünk a technikai csodák­ban. öntudatlanul is betöltendő a kiüresedett hit. Ám ez is bűn. mert visszaüt. Szívjuk a mérges gázokat, a szennyvizek szétlocsolják az élővilág rendjét, széjjel dúrjuk az ózonpaj­zsot. pragmatista aggyal nekirohanunk az er­dőknek és addig vágjuk a fát (magunk alatt), amíg baltanyélbe sem lesz. És itt van mindjárt a természet rendjének egv tipikus megbontása, az AIDS. Kezdődhe­tett ez azzal a jelmondattal, hogy Ne hábo­rúzz. szeretkezz! És lám, ezt is túlzásba lehet vinni, félre lehet érteni. Ül a fán a zöld majom és már kész is a baj. Visszaolvasva a büntetés­ből: tehát ember, maradj az embernél, mert megütöd, de nem a bokád. Á paradicsomi öntudatlan boldogság egy álom maradéka, ahogyan álmunkban talán még megérint a boldogság ..ujja". És ez nem az a fajta pesszimizmus, amely önmagába zárkózik, hanem az. amelyen keresztül meg kell tanulni optimistának lenni. De ez a kettő csak együtt működhet. Csak félő, hogy mire bűnösségeinken keresztül megismerjük a természet rendjét, hogy végre elhelyezzük magunkat a világban, akkora bűnök nyom­ják majd a vállunkat, amelyek alól már felpillantani sem lehet, vagy már szemünk se lesz. PODMAN1CZKY SZILÁRD módnak azonnal sorakoznak az epi­gonjai. az utánzók, a belső körön előzök. A jobbak közül hadd emlé­keztessek Végh András. Szirtes Já­nos, Orbán Attila, Veress Sándor, Krizlai Sándor, Köves Éva képére. A hatvanas-hetvenes évek szigorú síkgeometrizmusa mintha oldódna. Kevés is az ilyen alkotás, kiemel­kedő közülük a Dohnál Tibor Bar­csay-szigorúságú és színeiben is jel­képi erejű Önmagam emlékére címú festménye. Formai szokatlanságá­val és szellemességével fogott meg Dévényi János (Halhelyzetek), drasztikus, plakátszerű jövendölé­sével Záborszky Gábor (F.ljö a ba­rokk). sajátos fakturális hatásaival Kovács László (Kút), egyszerű, fes­tői aktjával Topor András (Éj­szaka). építészeti motívumokból jel­képet teremtő Elekes Károly (Ma­moria R): szellemes és groteszk szimbólumával Valkó László (Osz­lop). Nem tetszett a sci-fi oltóanyaggal gazdagított Neuberger István-kép. ösi motívumokat erőszakoltan aktu­alizáló Móder Rezsó, a didaktikus leltárt készítő M. Nóvák András, közhelyszerű motívumot fcstó Hézsó Ferenc. Tetszett viszont Lóránt János vércsen komoly Hen­tesek című képe. Kalmártté Horóczi Margit ismételten finom csipke­képe. a Veronika kendője. Buhály József Ősz címú alkotásának felüle­tei. Nagy B István újabb Goya­parafrázisa. A türkiz gyermek. Bartl József mindig igényes újabb ..kép­verse". a Plusz szív. Szabó Tamás kis képe. a gyönyörű Mozdulat, va­lamint Tóth Erttó vérbő, fantázia­gazdag, öniróniával átitatott pom­pás Álomképe. S még néhány sor a politikai élettöltényekről. Erdély, a mene­külés tragédiája a festőket is meg­érintette. Somos Miklós a maga mély érzelmeivel, festői tapasztala­tával és emberszeretetével festette meg A menekülés kora címú képét, népi ihletésű Petrilla Ferenc szár­nyaló székely asszonya, a Szép ha­zámból... címet viselő festményen. Ezen áttételes megközelítések mel­lett a tárlat egyik szenzációja Galambos Tamás Vörös tér című nagy méretű alkotása, mely a híres­hírhedt Rust-történet kapcsán szü­letett. A nyugatnémet fiatalember — mint ismeretes — sportrepülő­gépével a Vörös téren landolt, nem kis meglepetésére a moszkvaiak­nak. a nemzetvédelmi hatóságnak, az egész világnak. Galambos szá­mára a Rust-eset jelképes történet. Nemcsak azért, mert a gorbacsovi szél is besegített Rust repülőgépé­nek. hanem azért is. mert alkalma nyílt a festőnek elmondani, képbe írni mindazt, amit a szocializmus mai állásáról tart. Egy túlhaladott ideológia utóvédharcát. egy szaba­dabb és igazabb világ alakulásának reményét, az öntudatra ébredő né­pek önállóságigényét, a régi árnyak elleni harc fontosságát — mindezt a gyermekszáj őszinteségével, a naiv (vagy posztnaiv) elbeszélő mód tel­jes eszköztárával és szokatlanul bá­tor színvilágával. Nemcsak emlé­kezetes alkotás, de bizonyítéka an­nak is. hogy a festészet is feltöltőd­het a politikum hiteles és emelke­dett tartalmaival: nem biztos, hogy a közéleti téma kötelezően közhe­lyekbe fullad: hogy a művészek jobban érzik magukat saját építésű elefántcsonttornyaikban, mint a közélet terepein: hogy társadalom és művészet között nem szakadt meg véglegesen a párbeszéd. Ügy legyen! TANDI LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom