Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13., szombat 325 magazin [DM A szegénység stációi Szuggerálom magamnak, légy fegyelmezett! /ta üzemigazgató úr kerek perec kiutasít. Keressek másutt szegényeket, ó rendíthetetlenül védi a személyiség jogait, tőlük soha semmit meg nem tudok. Pedig, ha már valahol kikapcsolják az áramot, a számlabehajtáson túl, nem ártana az ember jogait is nézni. Az emberét, aki hiába gürcöl, sötétben kell kuksolnia, állami alamizsnából éldegél, és ha még nem elég öreg és rokkant, napszámba is járhat. Úgy. ahogy B. P. -né, akivel az üzemigazgatóságon találkoztam. A madárcsontú asszony tavaly július óta egy fillért nem kapott, azóta húzódik a nyugdíjazása. A férje rendszeres szociális járadékábólélnek, ami nem több, mint 2200 forint. Harman. ennyi pénzből! Hónapok óta már a családi pótlékot sem kapják meg. /ta asszonynak volt ötven darab tyúkja, tíz, ha maradt belőlük, pénzzé kellett tenni a többit. A kezesek fizetik az OTP-tartozásukat. A tüzelőt az erdőből gyűjtögetik, a gyámügyi segélyből nemrég vett a gyereknek cipót, nadrágot, harisnyanadrágot. És most kéri a tisztelt üzemigazgatóságot, ne kapcsolják ki az áramol, mert nem akarnak újra petróleumot égetni. Nem tudni, méltányos lesz-e a hivatal! Az IKV biztosan az, nemigen tesznek ki senkit az utcára. Részletfizetést és halasztást is adnak. Talán még nem jutottunk odáig, hogy ne tudnánk előteremteni a lakbérhátralékot? Adnak még kölcsönt a rokonok, az ismerősök? /ta adósságot pedig kinyögjük valahogy? Mit mondanak a tanácsnál? Nem biztos, hogy a legrászorultabbak kapják a segélyeket, a kölcsönöket. Sokan megalázónak érzik, hogy jelentkezzenek. Nem azért dolgoztak-e egy életen át. hogy emberhez méltón teljenek nyugdíjasnapjaik? Miért kell kuncsorogniuk a gyógyszersegélyért? A gyerekeit egyedül nevető asszony miért pironkodik, ha támogatáséri áll sorba? A Felsővárosi templom plébánosa meghökkent azon a kérésemen, hogy szegény emberekkel akarok találkozni. Nem tudom igazán eldönteni, azért-e. mert a többségünk maholnap az lesz, vagy inkább az a zavarba ejtő. hogy nem tudjuk, kik a szegények. Enélkiil ugye. aligha segíthetünk rajtuk?! Pedig már a huszonnegyedik órában vagyunk! a krajcár... A vetetlen ágy szelén ültem. A családfő. alighogy meghallotta, mi járatban vagyok, visszazuhant a párnára. A felesége magyarázkodik: — Józsi éjjeliőr és felcser Tiszaszigeten. a téeszben. Este 6-ra jár. másnap délig dolgozik, és míg hazavergődik Szegedre, és ágyba kerül, van már fél 3 is! Átlagosan másfél. 2 órát alszik Mindjárt költjük. Átvonulunk a kisszobába. ahol Zoli. a fogyatékos fiú ágyán jut hely. Mellettem. áldott állapotban Edit. Zoli testvére. a másik ágyon az édesanyjuk. J. J.-né. — Betanított gépmunkás vagyok. 5200-at keresek, ehhez még muszáj a szakcsoportban is dolgozni, ott még 2500-at kapok. Ezért hetente legalább háromszor bent vagyok reggel 6-tól este 6-ig. A férjem 5400-at hoz haza. a sérült gyermekem pedig a fonalfeldolgozóból 4CKK1-et. A hasunkon nem tudok, nem is akarok spórolni. Öt gyereket neveltem fel. állami gondozott voltam. Mindig azt láttam, zárják a kamrát. Soha nem ehettünk annyit, amennyi jól esik. Általában egytálételt főzök: krumplileves, krumplis tarhonya, paprikás krumpli. Az én gyerekeim akkor esznek, amikor akarnak. Az ajtóban megjelenik a sebtében felöltözött férj. Vörös a szeme a kialvatlanságtól. Irány Tiszasziget. Előkerülnek a fénykéjsek. J.-né mesél. Négy gyereke volt. amikor egy rokon esküvője után elkérte a menyasszony ruháját. és felöltözött fehérbe. Neki nem volt lakodalma, nem telt rá. Ó viszont kiházasította három gyerekét. Hatodik éve élnek a bérkaszárnya kilencedik emeletén öten. de hamarosan hatan. — Szégyellem, de több mint 7500 lakbérhátralékunk van. Elvitték a pénzt a lakodalmak. Minden évre esett egy. Ruhára nem futja, a férjemnek nincs egy ünneplő cipője. Edit félénken közbeszól: — Se apu. se anyu nincsenek jól. Hajszoltak. Anyámnak magas a vérnyomása. apám a szívére panaszkodik. Milyen jövő elé nézünk? Még reményünk sincs, hogy lakást kapjunk. Anyuék ki akarnak költözni Tiszaszigetre, hátha ott más lesz. Ott van kert. jószágot is lehet nevelni. J. J.-né még az ajtóban megjegyzi, nem a dolgozók csinálták az országnak az adósságot, mégis a nép sínyli meg! Miért születtek az unokái a világra?! Menekülök a Csongrádi sugárúti bérkaszárnyából. * Az ablakból a Tiszára látni Szürke, lusta. A fotel kényelmes. D. L.-néról senki nem mondhatná, hogy maholnap hetvenéves. Méltósággal viseli a korát és a szegénységét. Biztosan az ilyesmit is tanulni kell. — Egyre megy. vagy talán jobb. ha az ember nem keseredik bele a sorsába. A nyugdíjam 3700. Én fózök mindennap a családnak, a lányomnak, a két unokámnak. Besegítenek a háztartásba, különben mindig krumplit ehetnék. — Mikor vett magának üj holmit? — Négy éve fekete kosztümanyagot, amikor a férjem meghalt. Én varrtam meg. Az ilyesmi nekem nem kerül jsénzbe. A fodrász sem. mert a kislányom csinálja a frizurám. Az újságokat lemondtam, a Délmagyar és a Rádió és Tévé maradt meg. Tudja, én mindig a jót várom, és a rossz jön. Mindennap látogatnak az unokáim, ez erőt ad. Különben mi értelme lenne az életemnek? A Tisza szürke, fenyegető. Margitka szerint roppant finom a rántotl malacköröm, csak jól meg kell főzni. A szegényember eledele. Akár a malacfarka, amit pörköltnek készítünk, és megbolondítunk egy kis káposztával. A szük konyhában Tutva és Gyuri, a papagájok rábólintanak. A gazdaaszszonyuk szavára elcsendesednek. — Nekünk nyugdíjas, beteg embereknek olyan igazolványt adjanak, amire megkapjuk ingyen a gyógyszerünket. Persze a rászorultak. Négyezerből nem lehet kijönni. Egy évig bedolgoztam a Fonalfeldolgozóba, hajnalban keltem, éjszaka feküdtem, igy kerestem havonta kétezret. Abbahagytam. Most talán visszamegyek az egészségügybe, ahonnan nyugdíjaztak. — Mire futja? Margitka bekísér a szobába. Használt szekrények, kopottas fotelek. — Látja, ezek a bútoraim. Ruha nekem már nem kell. A gyógyszereimet nem futja ki ötszáz forint. A cigarettáról mondjak le? Nekem ez maradt az életből. En akár a gyógyszersegélyről is lemondok, csak a gyerekeimet ne zaklassák Nekik is van épp elég bajuk. Miért dolgoztunk? Hogy semmire se jusson? A gyerekeimet, az unokáimat sajnálom. Margitka még az ajtóból újra a figyelmembe ajánlja a rántott malackörmöt: kiadós, és a léből lehet csinálni kocsonyát! Kérem, ez a nyugdíjaslelemény! Margitka szeme gyanúsan csillogni kezdett.' * Eltűnt egy asszony. A Liliom utcában az egyik szomszédját próbáltam szóra bírni, aki elóbb tagadta, hogy ismeri R. Gy. Gv.-nét. majd megsúgta, valóban a szomszédja. Csengettem, egy középkorú nö nyitott ajtót, és zavartan magyarázta. az asszony már nem lakik a házban, menjek az Április 4. útjára. Mentem. Ott sose hallották R. Gy. Gv.né nevét. Miért tagadtatja le magát a rokkantnyugdíjas asszony? Talán folyton zaklatják? Esetleg a csekélyke segély miatt Nagy László felvételei háborgatják? Miért kell a szegény embernek még félnie is? A szegénység lelki tortúra? A szegénység megaláz és csökkent értékűvé tesz? R. Gy. Gy.-né menekül. de megnyugvást ugvan hol lelhet? * Az ötéves András nyitott ajtót. A három gyerek, akár az orgonasípok. K. P.-né egyedül neveli őket. Naponta ötven forintot költhetek. Ruhaneműt, cipőt a bizományiból veszünk. Mi tizenegyen vagyunk testvérek. ugyan kihez fordulhatnék? Ezeket a gverekeket. akármi lesz. felnevelem. Miből? — Talán kapok rendszeres nevelési segélyt is. — Mikor vett magának utoljára valamilyen holmit? — Nemrég a lengyel piacon. Nem vagyok elkeseredve! A spájzban ott a krumpli, húsz-harminc kiló. mindig lealkudom 7 forintra. Meg kenyérre is. telik... — És másra? — Hétvégeken a három gyereknek három szelet hűst veszek, az enyém a maradék. Olyasmi is előfordult, hogy elkértem a gyerekek zsebpénzét, amit az apjuktól kaptak, és vettem rajta tejet, kenyeret. — Miben bízik? — Huszonhat éves vagyok. Semmiben! Egyik nap hozza a másikat. Én 3500 forintot keresek, ehhez jön a 6000 családi pótlék. Ebből négyen élünk. Ugyan miben bízhatnék? * A kedvemért szól a lemezjátszó a Cserepes soron. Kicsit nyavíkol a masina. persze a Kék Duna-keringö így is gyönyörű. Ez a kedvence a ház asszonyának. a 77 éves Mária néninek. Nem merek körülnézni, két elhagyott, öreg ember siralmas élete zajlik előttem. Az asszonv beszédesebb, a férfi csak bólogat. — Az öregek otthonából hetente kétszerjárnak ki hozzánk, olyankor főznek is. Különben eszünk, ami van. Én állandóan éhes vagyok Havonta 6700 forintot kapunk. A gyerekeim messze élnek, néha telefonozunk egymásnak. Ritkán jönnek. Másra terelődik a szó. Mária néni egyre csak azt hajtja, cukorbeteg, neki húst kellene enni. de hát miből. Kéne néhány fehérnemű is. de másra kell a pénz. A kert sír. nincs miből kertészt fogadni, de napszámost se kapnak. A férje csak ül. ül. maga elé mered. — Nincs semmi örömünk. Újra szól a Kék Duna... — Jegyezze meg kedvesem. 1999ben vége lesz a világnak! — Mária néni vallásos? — Különben élnék én még cgváltalán?! Mintha ténylegsírna a kert... Találkoztak-e már jövedelem nélküli, rokkant asszonnyal? Utolsó szalmaszálat keresett a Felsővárosi plébánián. Minden munkát elvállal, ajánlkozott. Január végétől két elesett emberről gondoskodik, mos. főz. takarít rájuk. — Már tejre se futja, teázunk, az olcsóbb. Szacharint kaptunk ajándékba. így cukorra nem kell költeni Nézze az üres falat! Eladtuk a könyveinket. Maradt a cigi! Most a Portit veszszük. mert leértékelték. — Rokkantnyugdíjat miért nem kap? — Három éve kiléptem a munkahelyemről. talán hamarosan mégiscsak kapok valamennyi nyugdíjat. Most negyvenkilenc éves vagyok. — Mióta különösen nehéz az életük? — Hét hónapja az élettársam is munkanélküli. Hát azóta! Pedig nem akarunk mást. csak rendes munkát, rendes ennivalót és normális lakást. Télen eladtam a bizományiban a pulóvereimet. mert kellett a pénz. Ugyanez lett a gyűrűm, a nyakláncom sorsa is. A vidéki rokonoktól időnként kapunk egyegy csomagot, benne krumpli, alma. De ne írjon rólunk semmit. Elég teher ez nekünk! Mit akar ebból az egészből kihozni?! Úgy vigyázzon, én szívmútott vagyok! Hogy szemelt ki bennünket? Nyomorúság ez. nem élet! Koldusok országa? Évtizedeken át (ál)szettiérmesen hallgattunk a szegénységről. Nem illett a képbe! Pedig a szociológusok rendre-sorra jelezték a megrázó tényeket. Bokor Ágnes például 1987-ben minimálisan másfél millióra becsülte a szegényeket. Azt is tudomásul kell vennünk, liogy két és fél millió nyugdíjasból egymillió nyomorog, a maradék fele a létminimumon él. Ferge Zsuzsa túllát a jelenségeken, amikor a következőképpen fogalmaz: /ta az állítás, liogy Magyarországon az utolsó, közel három évtizedben jelentós szegénypolitikával lassúbb és torzabb lett volna a társadalmi fejlődés, azért kegyetlen, mert szemet hunyt afölött, hogy sokaknak azonnali segítségre lett volna szükségük. Ha a politika akkor tudomást vesz a szegénység tömeges lényeiről, arra kellett volna koncentrálnia. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg működő szociálpolitikai rendszerek alkalmatlanok a szegénység „kezelésére". Maholnap a koldusok országa is leszünk? Félek, még mindig nem elég hangosak a jelzések. Hány millió nincstelen kell alilioz, hogy a tüneti szociálpolitika lényegi szegénypolitika legyen?! BODZSÁR ERZSÉBET Eckerdt Elek centenáriuma 1919. január 8-án a Szabad Egyetem előadásán Juhász Gyula, a Délmagyarország munkatársa a modern magyar drámáról. Eckerdt Elek felső kereskedelmi iskolai tanár pedig Richárd Wagnerről tartott előadást. Valószínűleg ekkor ismerkedtek össze. E najjokban alakult meg Szegeden a Tevéi, a Magyarország Területi Épségét Védő Liga. amelynek zászlaja alá a fővárosban még decemberben olyan jeles, haladó gondolkodású férfiak állottak, mint Apáthy István. Bíró Lajos. Bokányi Dezső, PiklerGyuía. Első nyilatkozata szerint a Tevéi a szellem eszközeivel, fölvilágosító érvekkel akart küzdeni az ország területi épségéén. Csak később, fóként Zsirkay János befolyására vált ez a tömörülés a jobboldaliak gyülekezőhelyévé. Eckerdt Elek kérésére irta. megzenésítés végett Juhász Gyula a köteteiben máig sem olvasható Tevéi jeligét: Dicsőségét A ipád nemzetének Hadd hirdesse minden magyar ének ! Ép testben ép lélek zengje bátran: Elni fogunk, győzni fogunk Ezeréves szép magyar hazánkban! Juhász Gyula kéziratát Eckerdt Elek fia. I lekfi László, a kitűnő nyelvtudós őrzi. A polihisztor tanár Eckerdt Elek 1889. május 12-én Lőcsén született. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd — pénzügyi tisztviselő édesapjának áthelyezése miatt — Léván folytatta, és 1907-ben Nyíregyházán, tett érettségi vizsgát. Ősszel a budapesti egyetem matematika —fizika szakára iratkozott, s ezzel párhuzamosan Fodor Ernő híres zeneiskolájában Siklós Alberttól zeneszerzést tanult. 1911-ben tanári diplomát is, zeneszerzési oklevelet is kapott. Pályáját a pécsi városi felső kereskedelmi iskolában kezdte, s hamarosan megszerezte a tanári oklevelet kereskedelmi számtanból és politikai számtanból is. 1915-ben nevezték ki a szegedi állami felső kereskedelmi iskolához, a mai Kórösv József Közgazdasági cs Kereskedelmi Szakközépiskola elődjéhez. (Az iskola századik évfordulójára 1985-ben kiadott jubileumi évkönyv ben több tanítványa is megemlékezett ..a népszerű Leniről", „akinek olyan nagy volt a tekintélye. mint amilyen pici volt ö maga".) 1922-ben gyorsírás tanári, majd testnevelő (!) tanári képesítést is szerzett. Szaktárgyain kívül gépírást meg könyvelést is tanított, és vezette az iskola ének- és zenekarát. Az 1928-ban Szegedre helyezett Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola előadójaként könyvvitelt. kereskedelmi és politikai számtant, valamint gyorsírást tanított: egy évre rá tagja lett az Országos Polgári Iskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak. 1937-től tanulmányi felügyelőként is tevékenykedett a péesi és szegedi tankerületben. 1941-ben a szegedi tankerületi főigazgatóságon a szakiskolák előadója lett. 1946-ban nyugdíjazták. Hosszas betegeskedés után 1959. május 6-án hunyt el. A Belv árosi temetőben nyugszik. A muzsikus Iskolai munkáján kívül mindig jócskán kivette részét a közművelődésből. 1912— 13-ban a Pécsi Dalárda. 1918-tól a Szegedi Filharmonikus Egyesület titkára. E minőségében részt vett a helyi hangversenyélet megszervezésében: rendszeresen ö írta a hangverseny-ismertetéseket. Sok-sok zenekritikát írt már a Pécsi Naplóban, majd a Szegedi Híradóban és I9lh—1922 között a Szegedi Naplóban. Irta cs szerkesztette a filharmonikusok egyesületének első évtizedét megörökítő emlékkönyvet (1928). Az ifjúsági színházi operaelőadások előtt az évtizedek során mintegy száz bevezető előadást tartott. Ö maga is szerepelt kamarazenével vagy kísérőként Pécsett. Szegeden. Vásárhelyen. Makón. Szekszárdon. írt kórusmüveket. kamarazenét, müdalokat. 1933-ban tagjává választotta a Dugonics Társaság. Székfoglalóján 1934. január 28-an \\ agnerról beszélt, mint a forradalmak alatt a Szabad Egyetemen. Vendégként már 1928-ban előadást tartott Schubertról. 1939-ben tagjává választotta a Magyar Szöv egírók és Zeneszerzők Egyesülete. A gyorsírás apostola Amikor Szegedre került, itt már — Balogh János. Jakab Lajos. Katona Dávid és mások munkájának eredményeként — országosan is kimagasló gyorsíróélet folyt: nem túlzás azt állítani. hogy akkoriban Szeged volt az ország gyorsíróközpontja. A sokoldalú tanár is bekapcsolódott ebbe a munkába, és erejének jó részét ennek szentelte. Sok kiváló gyorsírót nevelt. Az 1927ben megjelent Szeged című v árosmonográfia írta: „Tizenöt év óta az országos versenyeken a szegcdi állami felső kereskedelmi iskola tanulói érik el a legszebb eredményt a hazai felsó kereskedelmisták sorában. Tanáruk Eckerdt Elek." O lett a Szegedi Gyorsírók Egyesületének főtitkára. Számos cikke jelent meg szaklapokban: előadásokat tartott helyben és vidéken: minisztériumi megbízásból gyorsírási tankönyvekéi bírált; Katona Dáviddal megírta a fogalmazási gyorsírás tankönyvét (1932). 1927-ben megírta A Szegedi Gyorsírók Egyesületének emlékkönyvé-1. 1931-ben az egyesület díszközgyűléséről kiadott emlékfüzetet. Szeged művelődéstörténetébe számos kiváló tanár és tanító beírta a nevét. Közéjük tartozik a mára csaknem elfeledett Eckerdt Elek: nund a helyi zeneélet, mind a gyorsírás, mind a kereskedelmi szakoktatás történetének kiváló munkása. PÉTER LÁSZLÓ