Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

8 1989. május 13., szombat DMI [magazin ® 31. MAGYAR PAX ROMANA KONGRESSZUS SZOMSZÉDOLÁS GYULÁN Földindulás Magyarországon? Az idénynek nincs eleje-vége Amikor megszólalt a bécsi keringő, a szikár norvég öregúr meghajolt a karcsú francia hölgy előtt, majd táncra perdültek a kongresszust záró bankett únneplóbé öltözött vendégei közölt. A keringőzök magyarul beszélgettek. Nem egy légies elbeszélés kezdődik ezekkel a sorokkal, hanem a beszámolóm a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom immáron harmincegyedik kongresszusáról, melyen magyarok, értelmiségiek, katolikusok, magyarbarátok vettek részt Rcichennu szigetén, közel a svájci határhoz, a Bódcni tó német oldalán. A KMÉM Pax Romána szervezet cvente rendezi kongresszusát, általában német nyelvterületen. Négyévente ökumenikus találkozókat tartanak a protestáns testvérközösséggel, és ez a nyitottság abban is kifejeződik, hogy kongresszusaikra nemcsak hívók és nem csupán katolikusok járnak. Tavaly az ausztriai Puchbergben váratlanul nagy számban vettek részt magyarországiak. s az általuk hozott friss szellem az elöregedni látszó mozgalmat megtermékenyítette. így érezték ezt a' szervezők is. ezért az idén — figyelembe véve az óhazai változásokat — Magyarországon élő szakemberek előadásaira építették a kongresszus programját. A nagyvilágban szerteszórt, többnyire ötvenhatos emigránsok óriási munkabírással. szorgalommal cs anyagi tehervállalással szervezik a mozgalmat. Találkozóik ezért mindig ünnep számukra, s legyen bármi a kongresszus témája, a hangulat mindig emelkedett, szó szerint keresztényi. Jellemzésül elegendő annyit mondani, hogy az egybegyűltek mind tegeződnek, életkortól és nemtől függetlenül. A mozgalom elnöke Skultéty Csaba. Münchenben élő publicista, titkára Németh János mérnök, a programszervezés felelősei: Horváth Árpád docens, a luzerni egyetem teológiai fakultásáról és BoörJanus. a Mérleg című teológiai folyóirat szerkesztője. A mozgalom spirituálisa — lelki vezetője — Békés Gellért professzor, a római Szent Anzelm Intézet teológusa, a Vatikánban megjelenő Katolikus Szemle főszerkesztője. Az idei kongresszus azt tűzte feladatául, hogy megvitassák a jelenlevők: földindulás van-e Magyarországon, s ha igen. ez hová vezet? A Magyarországról érkezettek tapasztalatai szerint a kint élók feltúnóen jól és megnyugtatóan tájékozottak a hazai helyzetről, ismerik a politikai mozgalmak programjait. nem tévesztik össze a párttagokat a párttagokkal és rendkívül nyitottak. Talán azt is lehelne mondani, hogy megszenvedték ezt a nyitottságot és türelmet, mert idó kellett az otthoni sérelmek feldolgozásához. Mivel hosszú idő telt el a távozás óta — legalábbis a szervezők és a résztvevők többségénél — semmiféle revansizmus vagy harag nem érződött. Most veszem cszre. milyen részletezőn igyekszem szólni a hangulati elemekről. mintha volna valami takargatni való. holott a kongresszus békés szelleme oly természetességgel lengte körül az előadótermet meg a pohara/gatók asztalait, mint a tavon úszkáló hattyakat a tavaszi, langy szél. A mozgalom jellegéből fakadóan, reggelente elmélkedéssel kezdődött a nap. és esténként misével végződött. Az egyik reggelen Békés Gellért — Esterházy Péteri idézve — arról beszélt. hogy csúcsforgalom van a damaszkuszi úton: tömegcsen térnek meg és fordítanak köpönyeget az emberek. Az atya nagyon világosan kifejtette, hogy a megtérés nem csúcsforgalmi esemény. Nézetet, gondolkozást, érzésvilágot csakis magányba zárkózvu lehet változtatni, tehát a mi damaszkuszi utunkon nem Szent Pálok születnek. hanem ügyesen maszkírozott Saulok. A? egyházi témákról két magyarországi professzor adott elő. Nyíri Tamás filozófus a kezeit kitáró, vendégszerető egyházról beszélt, arról a közösségről, mely csakis akkor képes megújulni, ha tógadokesz a laikus hívók mozgalmai iránt. Lukács László dogmatikai professzor — a Vigília főszerkesztője — azt hangsúlyozta, hogy nem minden évszázadban jut hasonló lehetőséghez az egyház, mint éppen most. az állami ellenőrzés liberalizálódásának idején. A világi előadók a magyarországi átalakulás nehézségeiről, korlátjairól, kockázatairól szóltak. Joo Rudolf (az MDF külügyi szakértője) a nemzetiségi politikák kelet-európai tapasztalatait foglalta össze. Kemlc Péter, a Délmagyarországegykori munkatársa, a Párizsi Magyar Füzetek elindítója a kommunista legitimációról szólva leírta a párt üdvtörténetének szerkezetét, majd ezt elhelyezte abban a folyamatban. mely a jelenlegi válságig tart — üdvözülés nélkül, kevés reménnyel. Sólyom László — a Duna Kör és a Nyilvánosság Klub alapitója. az MDI elnökségének tagja — egy sókat foglalkoztatott jogász professzor dilemmáit fogta össze, megállapítva: nincs elegendő jó törvényhozó, jogalkotó, de még a jó törvény is kevés a döntő fordulathoz. Endreffy Zoltán — marxista oktatóból lett teológus — az erkölcsi erőfeszítés hiányával azonosította a világméretű környezetszenynyezést. Farkas Beáta — a JATE közgazdász tanársegéde — nagyon fontos témát járt körül: mennyiben akadályozza a gazdaság átformálását a gazdasági szereplőknél hiányzó erkölcsi garancia? Szokolay Sándor forró hangulatú műsort adott inkább előadás helyett. de ezt indokolta a téma: A nemzeti tudat ébresztése a zenével. Végezetül Csengey Dénes író — az MDF elnökségének tagja — a társadalomerkölcs válságáról beszélt éles ésszel és emelkedetten. A mozgalom ..tanulmányi hetének" utolsó felvonásaként mindenki ünneplőbe öltözött es a Te Dcumon közösen, magyarul énekelt. Flifte tanár úr. a norvég finnugrista könnybe lábadó szemmel énekelte a magyar Himnuszt, majd a banketten elszavalta saját fordításában a Szózatot. Ezután szólalt meg a bécsi keringő... DLLSZTL'S IMRE LIPPAI TAMÁS RAJZA A gyógyüdülő nyolcadik emeleti erkélyéről — akarva-akaratlanul — több tucatnyi magánház udvarába belátni. Nincs közöttük egy sem. amelyik üres volna, amelyikben ne két-három v agy még több autó parkolna. A kertekben nem borsó zöldell. hanem pázsit, a teraszokon nem krumplit tárolnak, hanem kerti székeket és napernyőket rendezgetnek a háziasszonyok. Május elejéhez képest cseppet sem „elószezonos" a város hangulata: Gyulán nincs eleje-vége az idegenforgalmi idénynek. Két hónapig tartó turizmushoz szokott szegediként könnyű volna legyinteni: „hát persze, a várfürdő téliesített, a termálvizet nem a Nap melegíti — ez a gyulaiak nagy szerencséje". Aligha csak ez... Igazat,kell adnom, külhonban nálam járatosabb barátnémnak, aki mániákusan aszerint ítél meg szállodákat. éttermeket, s tágabban értelmezve vendéglátói kultúrát, hogy milyenek azok a bizonyos legkisebb helyiségek, pláne, ha azok a fürdőszobával „egyesített rendszerűek". A szellőzés—szagelszívás mikéntje, a törülközők száma, a szappan, a konnektor oly beszédes tud lenni! Jelentem, gyulai szálláshelyünkön nemcsak illatosító spray, frottírszónyeg, papír és fedeles szeméttároló találtatott, de felmosóruha. sűrolópor. a szennyes áztatásához kisvödór is. Merthogy az ember üdülés közben éppoly hétköznapi, mint odahaza... Jómagam történetesen azért is hálás voltam, hogy a szobához rendszeresített „használati utasítás" nem tiltásokat, hanem kéréseket sorolt, s azzal zárult: „köszönjük, hogy elolvasta tájékoztatásunkat". A bejárat előtti hirdetőtáblát nem lehet nem észrevenni. És nem is mennek el mellette a ki- és befelé igyekvők, nem legyintenek, hogy a juliusi — augusztusi várszínházi előadásokra minek invitál ennyire előre!... Kocsis Zoltán koncertje, aztán június 3U-án ősbemutatóként Száraz György A megküzelíthetetlen-je. és négy előadásban Tamási Áron Ördögölö Jónása, július 21-től 30-ig a Vinkó József-írta. Bodrogirendezte Justitia kombinéban, tíz előadásban: majd egy Eörsi-darab, A

baromfiéiban szépen-lassan. fokozatosan tört ki a kannibalizmus. Volt ugyan táp az etetőben, volt ugyan víz az itatóban. de egyre kívánatosabb lett az élő. eleven toll és hús. Először csak tépett tarajú. kopasztott hátú, véresre csipedett tomporéi csibéket lehetett látni, de ahogy az elsó vér kiserkent, ahogy az első csipet hús megízlelt, mind kívánatosabb lelt. A betegesek és a gyengék hamar elestek. Tíz. húsz ment rájuk, sszaggatták. ahol érték. Még a csontjukat is elemésztette a csőrhad és a karomlégió. Hanem mikor a gyöngéje elhullott. személyes és csoportpárbajok alakullak ki a nagy csirkcakolban. A tollas had szelídebb része először csak nézte, nézte, némelyik még a fejét is csóválta, dc midőn az egyik vérmesebb jószág vagy az egyik agresszívebb csoport felülkerekedni látszott — a többi nyomban azok mellé állt. s akkor már tíz és száz éles csór kapott a vertek szemébe, húsába. Órlo zúzákban emésztődtek cl a gyengébbek és guanó lett a maradékuk. A győztesek kicsit feszelegtek. düllesztették a mellüket, mígnem egy ambiciózus kiskakas egyikük szemébe mart... s kezdődött minden elölről. Kifolyt szemek, karmolt nyakak, kopaszon vérző hátak... Es elesett, amelyik kezdte, és elesett, amelyik folytatta, és elesett, amelyik megértésre apellált ésclhullott. amelyik szövetkezett. Legvégül három kakas maradt a tágas ólban. Három ígéretes, erős. egészséges kakas. Mondhatták volna: cz így nem mehet!, gondolhatták volna: végül mind elhullanak! — de nem mondták. Állat! dolgok Tyúkeszüek voltak kakaslétükre is. Pedig annyit mindegyik tudott már: annak lesz a legkeservesebb az élete, amelyik legtovább megmarad: Mert már nem tud visszatérni annyi jó gyönge hús után a büdös, halízü tápra. így aztán iszonyatos szenvedéssel és hosszadalmasan, a legszörnyűbb éhhalállal fog kimúlni. A csíz a hajnali harmattal fölkelt, és énekelt. Az erdö még csak ásított a párában, nyújtózott a homályban, de a csíz már mondta a korai verset. Mondta, mondta és cifrázta. A többi fázósan ébredezett. — Micsoda ébresztő! — ámuldozott a rigó. — Én ezt sose énekelem le! Pedig régi muzsikuscsaládból vagyok magam is! — Úgy-űgv! — pendült rá a cinke. — Én akadémista voltam, tanult énekes vagyok, de cz a csíz! Ez cgv Mozart! Ez egy Beethoven! — ami a zenéjét illeti, és sem Yma Sumac. seni Callas nem fújta így!... Én se vagyok éppen Zcrkovitz a dallamban vagy Fertály Lonci a trillázásban. dc ami igaz. igaz... — A pacsirta Ián veréb? — okvetetlenkedett a pipiske. — Mikor a pacsirta megcsendül a búzamezők fölött! — Nem. nem! A pacsirta nagy énekmester. dc alig van egy-két nótája — mondá a vadgalamb. S ígv évődtek, cgv-két torokköszörüléssel. amikor a csíz újra megszólalt. Először csak néhány hangszert utánzott brillírozva, aztán kiengedte... Egy pissz nem volt az erdőn. Minden madár áhítattal hallgatta. magában dúdolta a cifrázott, nemes dallamot és közelebb repült, hogy még jobban hallhassa. Hanem egy magas dallamívnél, fölfelé menőben elpattant a húr. mintha kristály hasad. — Mi ez? Mi történt? A madarak szomorúan vették tudomásul. hogy egy ázott, öreg karvaly lecsapta a csízt, s éppen indult Volna vele vackára. — Mit tettél, te örült?! Hiszen olyan gyönyörűen énekelt! — kiabáltak rá haraggal mindenfelől. — Mit mondotok? Mi a baj? Hangosabban!... Nem hallom!... — zörgött vissza a csodálkozó madarakra és karmai közé kapva elröpült vele. A vérmedve már hetek óta nem vadászott, mert megszagolta, hogy rá vadásznak. Nem vadászott se kisebb vadra, se dögre, se málnára, se mézre. Volt még elég zsír a bundája alatt, úgy gondolta: biztos, ami biztos. kivárja a nagyobb erdei takarást. éjszaka mozog csak. s majd lesz valahogy. Nem akart semmiképpen trófea lenni. Semmibe sem borzongott bele jobban, mint abba a kétes dicsőségbe, hogy valami pöfeteg vadász meztelen talpát cirógassa esetleg a szörc egy elegáns erdei vadászlakban. Csakhogy a vérmedve közismerten gyönge filozófus, alig szerzett negyedszerre is kisdoktorit a tudományok tudományából, taktikusnak pedig egyenesen csapnivaló, hiszen az erőn kívül mást el nem ismert. Három hét múltán csak kiszállt a barlangból. Ráuntak a lesre a vadászok. ennyit tudott, s hallotta, hogy a favágó a barlang körül csattogtatja a fejszéjét. Ahol favágó csattog — ott vadász nem jár! — követte a formális logika ösvényét, s nem is tévedett. Csak a favágó birkózott a rönkkel, izzadt, meg-mcgállt és törülközött. Ilyen önfeledt törülközés kpzben, hátulról lepte meg az embert. Megragadta a vállán és kezdte leteperni. Már-már le is döntötte, már-már maga alá is temette, amikor az ember elkezdett vele komázni. — Te medve! Lehet, hogy most engem megfogtál. Lehet, hogy most engem el is emészthetsz. Pedig neked tudnod kell. hogy az öregapád lábából én húztam ki a gennyes tüsköt: az öreganyádat én mentettem ki a csapdából. — Hazudsz, disznó! — förmedt rá a medve. Nekem nem is volt öregapám meg öreganyám! — Lehetséges, tényleg .. — szabadkozott a favágó. — Hiszen most eszmélkedem: neked apád sem volt. akit ápoltam, mikor meglőtték, és anyád sem volt. akit eltereltem a mérgezett lódögtőü... — Nem lettek volna szülőim? — kérdezett vissza a vérmedve. Már mint hogy nekem?! Voltak bizony, és az összes havasokban ismertek voltak emberszeretetükröl. — S azzal clkczdé ropogtatni a favágó izzadt nyakát. — Ók bizony éppen úgy szerették az embert, miként én magam. S nem is a pudvás úri vadászokat. hanem az iznios favágókat. SZ. S. I. augusztus 19-én nemzetközi néptáncgála. s lesz gyermekszínházi program is. Békés József darabja a várfürdőben. Játsszák majd Száraz György A nagyszerű halál című drámáját - az 1848 — 49-es honvédtiszti emlékhely avatásához kapcsolódva. Ennek megyénkbeli vonatkozása. hogy 1987-ben. amikor a gyulaiak — messze megelőzve az országos emlékhelyállító akciót — pályázatot hirdettek, 45 nevező közül Máthé István csongrádi szobrászművész és Szemerey Márta, a Csomiterv városrendező építészének terve bizonyult a legjobbnak. S mi több: e terv meg is valósul! Állok tehát a hirdetőtáblánál, s már most beírom a dátumokat az előjegyzési naptáramba. Szöcskeugrásnyira a román határtól. a Karaván fogadóban éjfélig tart csoportunk vacsorája. Zártkörű. tehát két hosszú asztalt terítettek. Másnap délben bekukkantunk, hát nem ismerünk rá az étteremre. Teljesen más elrendezés, színében, összhatásában „délidósebb", s noha néhány órájuk lehetett csak az átcsoportosításra. az esti rumlinak mar nyoma sincs. A pincérlányokon friss smink, új frizura, fáradtságnak semmi nyoma. Pedig velünk éjszakáztak ők is. A tulajdonos előző fogadoja, u városközpontbéli Aranykereszt kiérdemelte a hazai idegenforgalmi és gasztronómiai újságírók védnöki tábláját. Szerintem a Karavánnak is jó esélye van rá — ajánlom inkognitóban szemléző kollégáim figyelmébe. Tanyamuzeumot, lovasiskolát hirdetnek a táblák már Gyula külvárosában, Kétegyháza irányába terelvén az érkezőt. A város benedeki határrészében, a szabadkígyósi tájvédelmi körzet területén lelhető meg az a gyűjtemény, melyet —• a muzeológusok tiltakozásának tudomásulvételével — a Munkácsy Tsz tagsága hozott össze. A hivatásosokat meg lehet érteni — noha e sorok írója nem ért velük egyet. Azt mondják ugyanis, szakmailag kifogásolható a bemutatott tárgyak rendszerezése, zsúfoltsága, s hogy kevesebb tán többet nyújtana... Hát. nem tudom. Én úgy voltam vele: szakmai szempontok ide vagy oda. az effajta kezdeményezéseket nem lehurrogni kéne! Azt mesélte ugyanis Steigervald József, a „múzeum" vezetője, hogy amikor a tanyaépület hasznosításán törték a fejüket, a tagság adakozási kedve elsöpört minden józan megfontolást. Égy fillért nem kért senki a régi szerszámokért, használati és „lakberendezési" tárgyakért — semmiért, ami hozzátartozott ugyan az életükhöz, de a tanyamúzeum kedvéért lemondtak róla. S mi mindent adtak! Hogy csak egyet említsek. olyan mosógépet, amely az automata Hajdú őse, csak áram helyett csutka melegítette a vizet, s emberi kéz forgatta a hajtószerkezetet. Egy csoda, komolyan mondom! Az ezerféle rejtélyes — legalábbis városi ember számára talányos — kütyü között csak arra gondolhatunk: néhány év múlva e tárgyak végérvényesen elvesztek volna... A gyűjteménytől, szó szerint két lépésnyire igazán tanyán érezheti magát a látogató: karámban járatják a lovakat, a füves udvaron a plédekkel bélelt sétakocsi bakján ott ül már a hajtó, a ligetes külső udvar mögött pedig a gyakorlótér: kezdó és haladó lovasoknak. A „Galopp" szakcsoport elnöke — ugyanaz a Steigervald József — a házigazda előzékenységével kérdezi, nyugodt vagy inkább fürgébb lovat próbálnae ki a vendég, miután akrobataügycsségű tinédzserlányok lovasbemutatójának tapsolt. Hát. őszintén szólva, elbátortalanított a látvány... De azért a gyulai (66) 61-221-es és 61-61 l-es telefonszámot még följegyeztem. hátha kedvet kap egy-két olvasóm.. PÁLFY KATALIN