Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13., szombat 13 DM] 1 magazin • ® # ® Az elmúlt hónapokban több alkalommal is bebizonyította a kormány: nem áll a helyzet magaslatán! Az államot, a társadalmat irányító, szervező vczctótcstület-c. vagy bokréta a mindenkori politika kalapján a kormány? Programot programok követtek az elmúlt években, közben az adósságállomány szaporodott, az életszínvonal rohamosan romlott, kialakult a munkanélküliség, a gazdaság struktúraváltása azonban továbbra is várat magára. Egyszóval: az országban válsághelyzet alakult ki. Vajon mennyiben felelős ezért az új összetételű kormány és mennyiben az elmúlt év tizedek hibás politikájának öröksége? Lesz-e hitele a kormány új programjának? — kérdeztük Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettestől. — Az ország — a magyar gazdaság — válságának gyökerei a hetvenes évek elejére nyúlnak vissza. A bajt még csak tetézte, hogy 1985 - 87 közölt a válságból való könnyű, konfliktusmentes kilábalás illúziója jegyében fogant a XIII. pártkongresszus határozata, amelynek következteben megduplázódott az ország adósságállománya és kiszorultunk a világpiacról. Végül is a pártkongresszus által szentesített dinamizálási program az összeomlás szélére sodorta azsországot. A mai katasztrófaközeli helyzet összefügg az akkori idők felerősödött reformellenes intézkedéseivel, néhány olyan súlyos gazdaságpolitikai hibával. amelynek öröksége — bármilyen döntés is szülessék — a mai gazdaságvezetést, a mai kormányt és természetesen a most élő generációt terheli. — Tisztában van-e a kormány a valós helyzettel? — Először is. cl kell határolnunk magunkat a hetvenes évek helytelen gazdaságpolitikájától. Az elemzéseknek meg csak töredék része áll rendelkezésünkre, dc az máris világos. hogy az a bcruházáspolitika, amely a külföldi hitelek feléléséhez, cl pazarlásé hoz vezetett, nem folytatható. Ilyen adóssággal a vállunkon ma mar rendkívül nehéz a kibontakozást megalapozni. Rövid idón belül elemeznünk kell a külföldi adósságállomány szerkezetét és a költségvetési eladósodásra gyakorolt hatásait. Tisztán akarunk látni! — Bár az elmúlt években voltak olyan rövidebb periódusok, amikor a gazdaságpolitika sikerrel enyhítette a fenyegetővé váló kiilső egyensúly felbomlását, a válságon mégsem sikerült úrrá lenni. Mi a biztosíték arra. hogv a kormány, többszöri hitelvesztés után. sikeres és végrehajtható programmal rukkol most ki? — Elsősorban az izmosodo nyilvánosság. Hiszen a mostani program nem ..fű alatt" készül, nem a kiskapun keresztül kerül az országgyűlés elé. hanem vitában formálódik. A program kidolgozásakor párbeszedet kívánunk folytatni az alternatív szervezetekkel is. Fontosnak tartom, hogy szakértelem segítse ezt a munkát, nem apparátusi szemléletre. nem a valóságtól elrugaszkodott álmokra van szükség, hanem reális, az ország feszítő gondjain enyhítő programra. Az illúziók sodorták vészhelyzetbe az országot, nem engedhetjük meg magunknak többet, hogy ebbe a csapdába essünk. — L'gy tűnik, eddig egy valamit mondott a kormány és közben egészen másfelé ment az ország szekere. Sikerül majd kézbe venni a gyeplőt? — Valószínűnek tartom, hogy a jövőben fel kell vállaljuk azt a gazdaságpolitikát. amelyik nem csak az érdekeltségre, hanem az ésszerű gazdasági kényszerre is épít. Ez elkerülhetetlen. — Proletárdiktatúra után pénzügyi diktatúra? — Nem. A pénz diktátumát el kell hogy fogadjuk cgv piacgazdasági szisztémában, dc a pénzügyi apparátus korlátlan diktatúráját DM exkluzív A kormány ingatag? INTERJÚ MEDGYESSY PÉTER MINISZTERELNÖK-HELYETTESSEL nem. Kényszerlépések óhatatlan, hogy ezután is lesznek. Az illúziók utáni kiábrándulás kényszerűen magával hozta azt a felismerést, hogy mindenáron meg kell őriznünk fizetőképességünket, csökkenteni kell a pazarlást, a fogyasztást átmenetileg kordába kell szorítanunk. Ugyanakkor a legközelebbi múlt is ellentmondásos. Az 1985 óta eltelt esztendőkben a részleges gazdasági reformokat az unos-untalan végrehajtott engedmények zsákutcába juttatták. — A katasztrofális folyamatuk megállítására 1987-ben tett kísértet végül kudarcba fulladt. Miért ? — A program az eladósodás megfékezését tűzte ki célul. A gazdaság azonnali konszolidációja nem sikerült. Súlyos társadalmi veszteségekkel ugyan, de mégis sikerült a legközvetlenebb veszélyeket elhárítani. Közben beindult az infláció, lejáratódott a reform. Sajnos, a sokat emlegetett struktúraváltáshoz nem jutottunk közelebb. A pazarlás.. a fokozódó műszaki-technikai lemaradás ma már erősen érezhető, erról nem lehet nem tudomást venni. Fokozódó elégedetlenség és kiábrándultság követte ezt a folyamatot. Ma már válságról és nem válságközcli helyzetről kell beszélnünk. — A létező szocializmus lényegét éppen azok az intézmények cs szervezeti megoldások alkották mind ez ideig, amelyek biztosították a központi irányítás szinte korlátlan társadalom és gazdasági erőforrás-átcsoportosító képességének illúzióját. A szervezeti váltás kísérlete, szervezeti válsággá mélyült mára. Miért? — Mert mindez az egypártrendszerre épült. Amely az államot kisajátítva monopolizálta a hatalmat. És amely meg ma is biztosítja az állami tulajdon nyomasztó túlsúlyát. Ez a gazdaságban a párt és az állam szinte korlátlan beavatkozására adott lehetőséget. Ezen a talajon alakult ki a központi vezérlésű újraelosztás, amely a társadalmi különbségeket legitimálta és intézményesítette. E merev rendszer mellett nincs lehetőség a társadalmi és gazdasági önszerveződésre sem. Az állampolgári kezdeményezések szinte minden formáját kikapcsolta, a gazdaságot agyonmonopolizálta, a termelőket clkenyclmesítctte. a fogyasztókat kiszolgáltatta ez a hatalmi struktúra. Közben erénnyé vált a szürkeség, a szervilizmus, a farizeusság. A kollektivizmus elmosta az egyéni felelősséget. törvénnyé vált az illúzió, amely szerint a párt cs az állam rendelkezik azzal a képességgel, hogy korlátlanul átalakíthatja a társadalmi-gazdasági viszonyokat. A társadalmi kontroll hiánya lehetővé tette, hogy a közvélemény elöl folyamatosan elzárják a valóságos információkat. így azután nem is csoda, ha most a palackból kieresztett szellem hirtelen sokkolta az embereket. — Mennyiben változott a helyzet az elmúlt hónapokban? — Sok mindenben. Nem szeretnék most leltárt készíteni az eredményekről, dc az való igaz, hogy a gazdaság ma már nem úgy hiánygazdaság. mint mondjuk tizenöt-húsz évvel ezelőtt. De ennek ellenére a végletesen monopolizált rendszerre jellemző konzervativizmus fennmaradt és ma is a kibontakozás egyik legfőbb akadálya. A gyakorlat bizonyítja: a világgazdasági változásokhoz csak azok a nemzetek tudnak gyorsan igazodni, amelyek világos és szavahihető politikai pluralizmussal és az individuális alkalmazkodás képessegével rendelkeznek. Erre nálunk jó példát jelentenek az egyéni megújulást reprezentáló vegyes vállalatok. Fel kell ismernünk végre, hogy a gazdaságra leszűkített részleges reformoknak nincs esélyük. Ilyen módszerrel csak azt érjük el. hogy méginkább a világ perifériájára sodródunk. Plurális politi-. kai rendszerre és hatékony demokratikus ellenőrzésre van szükség. A gazdaság átfogó, radikális reformja csak így mehet végbe. — Illúzió marad-e nálunk a fordulat. vagy képes lesz a kormány, mindezt végrehajtani? — A kedvező nemzetközi helyzet, a felgyorsult reformfolyamatok közösen lehetőséget adhatnak egy sikeres, átütő erejű program kidolgozására. Dc ehhez időben szakítanunk kell a korábbi politikai illúzióinkkal. s garantálnunk kell. hogy a folyamatot a társadalom menet közben is képes legyen ellenőrizni. — A kormány évek óta ígérgeti, hogy felszámol ja a fiskális restrikciót. Az elvonások és támogatások bonyolult rendszerét, amelynek végcélja egy túlélt működési mechanizmus mesterséges életben tartása. Mi az .esély arra. hogy ez nem folMaródi k? — Az. hogy muszáj szakítanunk ezzel a gyakorlattal, különben garantált az összeomlás. A gazdaságban mind ez ideig a rövid távú, egyensúlyjavító intézkedések gyűrték maguk alá a struktúraváltás hosszú távra szóló érdekeit. Garanciák? A jövőben például csak működötöké behozatalát engedélyezi a kormány. Nem lehet folytatni azt a politikát, hogy a hiteleket tartósan feléljük, elpazaroljuk. A nemzetközi vegyes vállalatok alapítását nemcsak azért pártoljuk, mert így konvertibilis valutához jutunk, hanem mert a gazdaságunk iránti érdeklődés új. külföldi piacokat is hozhat az országnak. A kormány számára legfontosabb kérdés, intézményes garanciát találjunk arra. hogy a múltban elkövetett (gazdaságpolitikai hibák nem ismétlődhetnek meg: a reform nem crőtlencdik el. nem fullad ki ismét. Ezcrt nemcsak a hetvenes évektől, hanem a teljesíthetetlen ígéretektől, fenyegetésektől is cl kell határolni magunkat. Tudatában vagyunk annak, hogy a társadalom csak olyan programot hajlandó támogatni, amelynek kézzel fogható garanciái is vannak. X — Sikerül-e valóságos, működő, modern piacgazdaságot létrehoznunk. kizárva a maffiaszerú összefonódásokat. a privilégiumokat, a politikai versenyelőnyökét, a monopolhelyzeteket? — 1968 óta sok olyan intézkedést hoztunk, amelynek ez volt a célja. Kiderült, nem sikerült véghez vinni az elképzelésünket. A gazdaság szereplóit ma sem a bizalmon alapuló hosszú távú vagyonérdekeltség mozgatja. Máig a restriktív elemek játsszák a főszerepet a hazai gazdaságban. Tudatában vagyunk annak, hogy a radikális változáshoz számtalan kényelmetlen intézkedést is fel kell vállalnia a kormánynak. Azt is látni kell. hogy teljes* társadalmi konszenzus soha „nem teremtheti meg. a legoptimálisabb programmal Sem. A társadalom többségét azonban meg kell nyernie a kormánynak. Csak egy jó) működő piacgazdaság megteremtése adhat esélyt arra, hogy kikapaszkodjunk a gödörből. — Maradtak-e ideológiai ellenvetések ezzel szemben? — Tisztán kell látni , nincs szocialista. vagy kapitalista piacgazdaság. Létezik azonban egy modern piacgazdaság. amelyet nemzeti határok nem korlátoznak és protekcionalista érdekmotívumok nem szabdalják szét. Az elzárkózó, végvári gazdaságok halálra vannak ítélve. Ugyanakkor. a téves elképzelések átmenetileg a kényelmes talponmaradás illúzióját keltik ma is. egyesek továbbra is arra törekednek, hogy a valódi tükörbe tekintést elodázzák. — A kormány üj programjának mivel kel! számolnia? — Sajnos nem felel meg a valóságnak az az elképzelés, hogy kormányzati takarékossággal, a hadi- és igazgatási kiadások radikális csökkentésével, a veszteséges vállalatok támogatásának leépítésével, az észszerűden beruházások leállításával cgycsapásra helyrebillenthető az egyensúly. A lakosság nagy része egyelőre nem tehermentesíthető. Eredményt csak egy jól múködö, valódi piaci szisztéma meghonosítása hozhat. — Amiről már régóta beszélünk, de sehogyan sem akar kialakulni... — A piaci viszonyok működéséhez a társadalom által garantált autonómia szükséges. Az elmúlt évek bizonytalan, ingatag politikai légköre nem kedvezett a vállalkozásoknak. Olyan jogrendet kell alkotnunk. amclv minden „külső" beavatkozástól. politikai és fiskális érdekek közbelépésétől függetleníteni tudja a gazdaságot. A piac logikájától idegen, kézi vezérlésen álapuló módszereket egyszer s mindenkorra cl kell felejtenünk. Tudomásul kell venni, hogy a modern piacgazdaság mozgatórugója a töke. A vagyon növeléséhez fűződő érdek könyörtelenül kikényszeríti a hatékony gazdálkodást — Ehhez azonban először széles körű tulajdonreformra lenne szükség' — A tulajdonviszonyok megváltoztatása egyik sarkpontja a gazdaság és a társadalom reformjának. A ma még meghatározó jellegű államigazgatási tulajdon kiiktatta a hatékony gazdálkodáshoz fúzödó érdekeket. A vállalatok öszvérszervezetté váltak a sajátos államigazgatási darálóban. A tulajdonreform végrehajtása azonban a valóságban sokkal bonyolultabb feladat, mint egykor az államosítás volt. Mielőbb létre kell hozni azokat a szervezeteket. amelyek tőkeérdekelt tulajdonosként képesek működtetni a vagyont. Ugyanakkor ki kell alakítani a tulajdon társadalmasításával paraleli jogi intézményeket is — A gazdasági racionalizálásnak azonban továbbra is súlyos gátja a KGST-országok fejletlen gazdasága. Mennyiben változik a magyar gazdaság viszonya a KGST-hez? — Remélem, alapvetően. A naturalizált színvonalú kapcsolatrendszer helyett, amely eddig a környező piacgazdaságokkal szemben bizonyos védelmi rendszert szolgált, minden tagországnak előbb-utóbb igazodnia kell a világgazdasághoz. Egyelőre azonban nem számolhatunk reálisan azzal, hogy a KGSTországok többségében a mienkhez hasonló gazdasági változások indulnak meg. Ne ringassuk magunkat illúziókba: a jövőben csak a kétoldalú, piaci viszonyokra alapozott megállapodásokat lehet fejlesztenünk . Hosszabb távon ebben a szféraban is „kemény" piaci viszonyokat és konvertibilis elszámolást kell kialakítanunk. — A kormány mennyire törekszik a népszerűségre? — A realitások számbavételére törekszünk. Tudom, hogy ez a kormány. n<;m a legnépszerűbbek sorába fogja beírni magát a történelemkönyvbe. Az igazán súlyos kérdés az, hogy a visszafejlesztett iparágak tömegével termelnek ki olyan emberi konfliktusokat, amelyek morálisan nehezen indokolhatók. Sürgősen változtatni kell azon a helyzeten is, hogy miközben a személyijövedelemadó-kulcsok igen magasak, addig az ebból származó kormányzati bevételek alig a felét teszik ki a nemzetközi átlagnak. Az okai? Túl sok a kivétel és a mentesség. A kormánynak tehát a jövőben sokkal keményebben kell kezelnie a kivételes, egyedi kérelmeket. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a normatív szabályok betartására. — Tisztességes versenyhelyzet kialakítása, a valódi piaci mechanizmusok beindítása, liberalizálás, reprivatizáció.' A kormány mostani programja elsó hallásra is szakít az eddigi kormányzati munka hagyományaival. De továbbra is nyomasztóan hat a súly os eludósodás... — A most kidolgozott gazdaságpolitikai koncepció nélkülözhetetlenné teszi, hogy az ország nemzetközi fizetőképességét minden áron megőrizzük. A kormány felelőtlennek tart minden olyan javaslatot, amely józan lehetőségként számol hiteleink átütemezésével. Ennek a politikának beláthatatlan következményei lennének. — Nem félő, hogy ezután is ennek a politikának esik áldozatul a gazdaság átalakítása? — Amilyen ütemben fel tudjuk számolni az elmúlt évtizedekben keletkezett veszteségforrásokat, olyan ütemben lesz lehetőségünk az adminisztratív pénzügyi korlátok feloldására is. A liberalizálási koncepció várhatóan tökét szabadít majd fel. amely alkalmas lehet arra, hogy működésbe hozza a gazdaságot. Hogy a kormány mennyire lesz ingatag, vagy stabil, az nagyrészt azon is múlik, hogy megfelelő legitimitást tudjon teremteni magának. Olyan parlamentre van szükség, amelyik élvezi a nép bizalmát és a kormány munkáját a jövőben felelősen képes ellenőrizni... RAFAI GÁBOR t