Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

yj^uj VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 111. szám 1989. május 13., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint Itt a zöldár Lezárják a rakpartot Irtuk a minap: szeretjük a folyot, félünk a folyótól, aztán tájékoztattak, hogy aggodalomra egyelőre -semmi ok. Akkor volt meg hely a mederben, szinte egy méternyi, most meg... ma lezárják a szegedi rakpartot, A hét végén a Tisza felső szakaszán és a Körösökön lévő árhullám hatására várható, hogy a Tiszán — néhány magasabb terület kivételével — az országhatárig mindkét oldalon viz alá kerülnek a hullámtéri területek, beleértve a Partfürdőt, és a többi üdülu'crület nagy részét is. A fürdővállalattal kapott tájékoztatás szerint, az újszegedi strandon holnaptól nem fogadnak vendégeket. Leállt a tapai komp is. A Maros Makónal tetőzik, s ennek köszönhető, hogy a jövő hét közepére a tiszai árhullám lassul, igy várható, hogy az első fokú készültség szintjét (650 centiméter) csupán megközelíti, vagy azt alig meghaladva tetőzik az árhullám, és a Tiszán folyamatos apadasra lehet számítani. A szabadtéri „utolsó békeéve"? Nem lesz több néptáncfesztivál? A kettő is túl sok nekem a kérdőjelből; mert nemcsak azt jelzik, hogy hozzám (és talán minden szegedi polgárhoz) közel álló kulturális intézmények léte kérdőjelezhető meg mostanában. Hanem azt a sókkal szelesebb terepen romboió áradatot is, ami — a 40 éve megszokott ellenkező értelmű szép szavak dacára — egyre közeleg és fulladással fenyeget! A kérdőjelek azt mondják, hogy továbbra is, mint eddig, a kultúráról, a művészetről mondanak le először a pénzügyek nagyhatalmú tudorai — a nevünkben. Azzal a faramuci okoskodással, hogy a létfeltételeinké az elsőség, vagyis, enni kell, de abba még senki sem halt bele, hogy nem olvasott... Csak lila értelmiségiekben merül föl vajon, hogy: azert éljünk, hogy együnk? Az „utolsó békeév" kifejezést Nikolényi István, a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti vezetője használta a tegnapi sajtótájékoztatón. Nemrégiben még igazgatója volt a 31. évadja elé néző intézménynek, de mivel „visszaeső" újságíró, s nem idegenek tőle a blickfangok, gondolhatta, ellátja a kollégákat egy hangzatos címmel... Vagy másról van szó? Minthogy a sajtótájékoztatón megjelent a szabadtérit fenntartó szegedi tanács elnöke. Csonka István, nosza megkérdeztük: mi lesz a „békeév" után? — Ha pontos választ tudnék adni, Németh Miklós már bizonyára fölkért volna a kormányába — válaszolt kesernyés humorral a polgármester. — Azt tudom, hogy mit nem akarunk: lemondani a szabadtériről. Ebben az évben még egyensúlyt mutat a kiadások-bevételek mérlege; a technikai feltételeket tudjuk biztosítani, és az éves működést. Vagyis, mivel ebben a tervidőszakban biztosan nem újítjuk fel — a korábbi tervekkel ellentétben — a nézőteret, valamivel több gondot kell fordítanunk a reparálásra, a jelenlegi állapot megőrzésére; aztán megtartjuk a tervezett eloadásokat, és kifizetjük a honoráriumokat. De jövőre? Ha azt mondom, valtoznak a költségvetési viszonyok, ebből mindenki tudja: a kultúrára kevesebb pénz marad. A szabadtérit megtartjuk, ám kérdés, milyen keretek és formák között. Az éfré következő kérdésre, hogy tudniillik, megfogalmazták-e már a tanácsban a pályázat szövegét, mely pályazat célja a szabadtéri megüresedett igazgatói állásának betöltése — a tanácselnök nemmel válaszolt. Mire „egyenesben" kapta az ujabb kérdést: a szegedi színházak összevonását tervezik? — Gondolkodunk. Amigaz állami támogatást intézmények kapják, addig jó a jelenlegi elkülönültség. Ha viszont a költségvetésből nem intézményeket dotálnák, hanem meghatározott célokat, akkor nem jó. A következő félévben- mindenképpen megvizsgáljuk, gazdálkodhatnak-e ésszerűbben a színházak — közös gazdasági háttérrel. Ettől azonban még külön intézményekként működhetnek. A holnapból lépjünk viszsza a mába: a tájékoztatót a szegedi szabadtérivel közösen tartotta a Gyulai Várszínház — és a Hambi nevű, a szabadtéri előadások szüneteiben fogyasztható, finom ételeket, forgalmazó kft. E példaértékű összefogásból nem csak az derül* ki, hogy a fönt vázolt színházi helyzet meleg, hanem az is, hogy a speciálisan kiképzett péksüteményben meleg étket vehetünk magunkhoz a hidegre forduló szabadtéri-esteken ... Arra is fény derült, hogy vonakodva bár, mégis hozzájárult a néptáncfesztivál költségeihez a SZOT. Am mivel csak április utóján bírta meghozni döntését, a fesztivál résztvevőihez túl későn jutnak a meghívók; ezért senki sem tudja garantálni, hogy minden szocialista országból az áhított színvonalas együttesek érkezzenek. Nyilván azok jönnek majd, akik éppen ráérnek — mondta Simoncsics János, a fesztivál művészeti titkára, és hozzátette: a követkéző fesztivál sorsa a pénzügyi góndok'miatt enyhén szólva kétséges. (A gyulai és a szegedi program: a 4. oldalon.) S.E. Kérdésektől izzadt a kormány Az útépítés milliárdjaitól a milliós %prémiumokig Az Országgyűlés májusi ülésszaka penteken interpellációkat és kérdéseket tárgyalt. Az elnöklő Jakab Hcbertné felhívta a figyelmét az új minisztereknek arra a hazszabály adta lehetőségre, hogy az interpelláltnak joga van a választ 30 napon belül írásban közölni. Több interpellációt ugyanis még a korábbi miniszterekhez nyújtottak be a képviselők. Ezt kővetően Szalai Géza (Budapest, 20. vk.) a Ganz Szerszámgyár Vállalat vésnök szakmunkása interpellált az igazságügy-miniszterhez a Büntető törvénykönyv módosítása, a jelenleg érvényben lévő haialbűntetés eltörlése tárgyiban. Hangoztatta, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában taglaltak következetes alkalmazása megköveteli, hogy hazánkban békeidőben egyszer, s mindenkorra töröljék el rz ítélkezésből a halálbüntetés intézményét Kulcsár Kálmán válaszában szólt arról, hogy ha Magyarország Európa szerves része kíván lenni, akkor azokat a feltételeket, amelyek ezzel járnak/ vállalnia kell. Ezért nem vitatta a halálbüntetés eltörlésének szükségességét. Amíg az ezzel kapcsolatos vita nem zárul le, s a Parlament nem jut megfelelő döntésre, addig is tenni kell bizonyos lépéseket. A kormány a Parlament legközelebbi ülésszakára törvényjavaslatot terjeszt be, amely az úgynevezett állam elleni bűncselekmények esetében kiszabható halálbüntetés lehetőségét kívánja megszüntetni. A miniszter a halálbüntetés megszüntetéséig szükségesnek tartotta bizonyos átmeneti moratórium bevezetését: ne szűnjék meg a halálbüntetés kiszabásának lehetősége, az Elnöki Tanács azonban hozzon saját maga szárnára olyin döntést, hogy amíg a viták nem zárulnak le, s alkotmányi döntés ngm születik, nem utasít vissza kegyelem iránti kérelmet. A miniszter, válaszát a képviselő és az Országgyűlés is tudomásul vette. Zsigmond Attila (Budapest 5. vk ), a Budapest Galéria főigazgatója a pénzugyi el vonás-szemlelet elterjedése, és az ebből fakadó intézkedések tárgya ban interpellált a Miniszterfanács elnökéhez. A vképviself a Minisztertanács "elnökéhez fordulva feltette a kérdést: a kormány egyetértett-e a Pénzügyminisztérium intézkedésével, miszerint elvonta a közlekedési, hírközlési és építésügyi tárca teljes — útépítésre fordítandó — költségvetését, amelyet pedig torvény rögzített. Kérdezte továbbá: hogyan magyarázza a kormány az öt—tíz milliárd schilling akadálytalan „ki folyatását" az országból, valutatartalékaink megcsappanását. Az interpellációra Békési László pénzügyminiszter icagált. A házszabály adta jogával élve arra kérte a törvényhozást, hogy a következő ülésszakon, a kormány programcsomagjának előterjesztése során válaszolhasson az elhangzottakra. Annyit azonban már most előrcboCsatott, hogy a kormány nem önkényesen, parlamenti lelhatalmazás nélkül vont el anyagi forrásokat az útépítéstől. Emlékeztette a képviselőket arra a nehéz, iioszszadalmas vitara, amely az idei költségvetés elfogadását megelőzte. A Parlament akkor egy kompromisszumos megoldást fogadott el. amelynek lényege szerényebb mértékű adónövelés és nagyobb mértékű kiadáscsökkentés volt. Ennek alapján jelentősen mérséklődtek a beruházásokra szánt összegek, ebből egymilliárd forint az országos úthálózat építését terhelte. Ugyancsak Zsigmond Attila interpellált a belügyminiszterhez, azt kérdve: mit tesz a tárca az elmúlt hónapokban ismertté vált rendőri túlkapások megismétlésének elkerülésére? Alkalmasnak találják-e a hatalmával visszaélő rendőrt az állam és a kgzrend további védelmére? Az, interpellációra Földesi Jénő belügyminisztériumi államtitkár válaszolt. A torvénysértések nagyobb visszhangját annak -tulajdonította, hogy korábban az .lyen esetekben kezdeményezett felelősségre vonások nem kaptak nyilvánosságot. Elismerte ugyanakkor, hogy egy jogtalan rendőri intézkedés is jogosan kelt felháborodást az állampolgárok körében. Leszögezte: következetesen fellépnek a hatalmukkal visszaélő rendőrökkel szemben. Az atrocitások megismétlődését azzal igyekeznek megelőzni, hogy a visszaéléseket elkövető rendőröket — a törvényes felelősségre vonás vészeként — elbocsátják az állományból. Zsigmond Attila elfogadta, a képviselők 8 ellenszavazattal és 16 tartózkodással tudomásul vették Foldesi Jenó válaszát. Nobis Ferenc (Budapest, 6(5. vk), u Budafoki Építőipari Szövetkezet elnöke a 6-os főút új budapesti bevezetésének az MO-ás autöjwlyával együtt történő kiépítése tárgyában interpellált a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez. Derzsi András válaszában rámutatott, hogy az M0-ás autópálya tervezése és építése a legkorszerűbb módszerekkel történik. A beruházás egyik legfontosabb célja a belső városrészek, tehermentesítése. A miniszter annyiban rwztotta a képviselő aggodalmát, hogy ha az MO-ás autópálya második szakasza is megvalósul az Ml-es és az MT-es autópályák között, akkor cz mar jelentősen terheli a fi-os üt belső szakaszát. A leszöttségek elkerülésére a tárca több egyeztető megbeszélést tartott a lakosság képviselőivel, és az útépítés ütemezésében, messzemenően figyelembe vették a kerület lakosainak véleményét. Mindezeknek megfelelően a 6-os út külső szakasza 1991ben, a leginkább túlzsúfolt belső szakasza pedig 1993ban készül el. A képviselő megköszönte az interpellációra adott választ. és egyúttal a miniszter korrekt, segítőkész magatartását, amelyet a korábbi egyeztető tárgyalásokon tanúsított. Az Országgyűlés ugyancsak eltogadta a miniszter válaszát. Ezzel befejeződött az interpellációk sora. Sudi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Mgtsz MSZMP-bizottságának titkára egy kérdéssel fordult a pénzügyminiszterhez, az állami költségvetés pontos tervezése tárgyában tett fel (Folytatás a 2. oldalon.) Az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló vita laposságát azon is le lehetett mérni; meglehetősen sok szék maradt üresen az ülésteremben. Az egyik ebédszünetben ezért arról faggattuk Szűrös Mátyást, az Országgyűlés elnököt: mit szól a sok hiányzáshoz? — Nehéz hosszú órákon át követni egy vitát, főként, ha mindenki végig akarja vinni a mondandóját, függetlenül attól, hogy mit mondtak már el előtte. Ha ilyenkor nem ülnek végig figyelő szemekkel a képviselők a teremben, s van egy kis mozgás, én nem tartom bajnak. Lényeg, hogy a szavazáskor mindenki ott legyen. — Ellenörzik-e a szavazás során a jelenlétet? — Természetesen. Az unalom sokakat kiűzött... — Hogy alakult ez a mostani szavazaskor? — A 85-ös választások után 387 volt a Parlament létszáma; elhalálozások es mandátumról való lemondás miatt 382-re csökkent. Szerdán 352-ten voltak jelen és szavaztak. — Mi a helyzet a hiányzókkal? Kell-e igazolniuk a távollétet? — Az országgyűlési irodánál előre jelzik a képviselők, ha nem tudnak részt venni az ülésszakon. Mivel felelős politikusokról van szó. olyan nincs, hogy valaki nem jelzi távolléte okát. — Két képviselő nevét emlegették legtöbbet a hiányzók közül; Kádár Jánosét és Király Zoltánét. — Kádár János megtartotta képviselői helyét az országos listán, de nincs abban az állapotban, hogy részt vegyen az ülésszakon. Király Zoltán angliai osztóndijára tekintettel kérte mentesítését munkája alól négy hónapra. Ezzel együtt abban egyeztünk meg, hogy minden második ülésszakon részt vesz. Ügyvédje útján megszervezte azt is, hogy kapcsolatban maradjon választóival, a londoni nagykövetségünkön keresztül pedig eljutnak hozzá az országgyűlési anyagok is. — Ismét a parttalan vitáról• szólva: az elnöknek van-e lehetősége arra, hogy „gyorsítson?" — Ahogy ön is hallhatta: fölhívtam a figyelmet arra, hogy sok a fölszólaló, és még több az ismétlés. Aki akart, értett ebből. Nagyon kell azonban vigyázni az elnöknek arra, hogy pártatlan maradjon, véletlenül se érezze senki, hogy beléfojtották a szót. — Elődjét az elnöki székben sokan harsány, erőszakos, rámenős embernek tartották. A bukásából levont következtetés eredménye az ön tapintatossága? — Nem. Mindig is ilyen volt a stílusom, munkamódszerem, ami a bertnom lévő politikai világképoöl, filozófiai alapállásomból is fakad. Természetesen többször is alaposan áttanulmányoztam a házszabályokat is. hogy biztos lehessek a dolgomban. Balogh Tamás