Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-29 / 124. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ö DELMAGYARORSZAG 79, évfolyam, 124. szám 1989. május 29., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30, forint Pozsgay Imre interjúja a Szabad Európa Rádiónak (A beszélgetés teljes szövegét a 2. oldalon közöljük.) Szentjánosbogár A z embernek sírhatnékja támadt az idős, mindenfele betegséggel küszködő emberek már-már kétségbeesett vészkiáltása hallatán, övék a háborút járt korosztály, ók az ország újjáépítöi, a csatasorba állított civilek, egy tetszetős ideológia elcsábított, elkábított áldozatai. Fontosságukat sosem, felejtették el hangoztatni így lettek a népuralom „bepalizott egyedei", ha úgy tetszik, áldozatok, most. 44 év múltán egy nagy válság oltárán. Rá kellett döbbenniük, nemhogy tekintélyük nincs — amit elvárnának —, egyenesen kétségbevonják közéleti, társadalmi munkásságukat, annak értékét. Mivel egy rossz társadalmi konstrukció működtetésében vettek részt. Mar puszta letükkel stabilizálták, törvényesítették — ha akaratlan is — az egypártos hatalmi struktúrát, amely parancshoz, végrehajtáshoz, az utasítások feltétlen elfogadásához. alázatosságra, szolgaságra szoktatta a népet. Csoda-e, hogy önérzetük mélységeit érzik sértve, és öregség ül ere foggal-körómmel ragaszkodnak ideáikhoz: a lelkesítő hórukkokhoz, elvek, eszmék csócsálása helyett a rég hirdetett igékhez. A népfront mindenkié, helyet kapott abban a plébánostól a pórttitkárig mindenki, aki a kóz javára vállalt szolgálatot. Ök ezt tették. És most? Nem diktál már a kommunista part, letűnóben a kézi vezérles, születőben a többpárti demokrácia, nem kell mar vazallusnak lenni, szervezkedhet, aki akar, egyesülhet a polgár kedve szerint, társaságot alakíthat, amilyet elképzelt. Az állam kész újragondolni az egyhazakhoz való viszonyát, készül a nemzetiségi torvény Üj kihívás előtt állnak a népképviseletek. Lassan-lassan szolgalatra szorítják a notabilitásokat. az országgyűlési képviselőt, a tanácstagot egyszerűen visszahívják, ha nem elég plebejus és reformer. (?) Kozkívánalom, legyen legalább korvonalairól fölismerhető arca, profilja minden ..alakulatunknak", hogy tudjunk válogatni. Most a népfront milyen arcot oltson? A szegedi tanácskozáson is azt hangoztatták, legyen a csöndes többségé. Azoké az embereké, akik hátat fordítanak a demokrata fórumnak, meg a Fidesznek, meg a kommunistáknak, vagyis mentesüljön a politikai pártok befolyásától, de azért politizáljon is. Legyen független ós demokratikus, váljék a nemzet centrumává, a haza, az itt élő népek örökösen megújuló, élő lelkiismeretévé. Roskasztó súlyú kijelentések, 'kívánalmak, kétségkívül szépek, még lelkesítők is. Már akinek. Vegyük a közmegegyezést A független szervezetei;, pártok nem kapnak két kézzel a feléjük nyújtott népfrontos után, hacsak nem a mostani átmenetben. A felsővárosi népfrontbizottság többször Sikerrel próbálkozott, köz+egyezést szervezett. Nyilvános vitákon sikerült megvalósítania egyfajta, pártállástól független össznépi platformot A három találkozón fölbuzdulva, még egy hete sincs, hogy Szegedi Kerekasztal Kórré alakult a bizottság. Kérik a város politikai erőit, hagyományos és újonnan megalakult pártokat és szerveződéseket, egyeztessék politikai elképzeléseiket náluk. A kor vállalja a tárgyalások megszervezését A nemzet centruma elképzelést talan úgy is lehetne értelmezni, hogy az sok kis lakóhelyi központból szerveződne. Például a tanácstagok koré, nagyobb léptékben pedig az országgyűlési választási körzetekben. Helyi kérdések, gondok megoldására, orvoslására; A (klasszikus népfrontmunka felélesztése lenne ez, vagy talán folytatása? Sokan vitatják. Mert amíg a népírontos beszélget, tervezget a ..szomszéddal" vagy éppenséggel ügyet inté.' a tanácsnál, a városgazdáknál, addig mit csinál vajon a tanácstag? A képviselő pedig? Szerény tudásom szerint eleddig a népfrontosok szervezték meg mindenkori találkozóját választóival. Kilincseltek, meghívókat horritax. magyarul mozgósítottak a sikeres összejövetel érdekében. Miért legyen postás a körzeti népfrontos? Csak nem azért, legyen kit hibáztatni, mert eltelhet egész választási ciklus is anélkül, hogy egyszer is szót válthatnánk egy-egy honatyával? É rzékletes hasonlattal élt Kukorelli István, az országos tanács ügyvezető elnöke a népfront rhai helyzetével kapcsolatban. Szerinte olyan az, mint egy zárlatos villamos hálózat. Hiba van a vezérlőteremben, a hálózat ezért „bekrepált". Válságban a mozgalom, mint az egész magyar társadalom. Sokan még törvényességét is elvitatiák, s legszívesebben szétkergetnék őket. Ebben a helyzetben immáron egy éve toporog a központ, míritha nem találná a fókapcsolót Nem küld (el)fogadható impulzusokat a végekre. Mit tehet? Tanácstalanságában lentről vár inspirációkat, útmutató fényeket, őszig. Akkor tartanának egy kongresszust, amely akár új alapszabályt hozhatna, remény szerint még programot, célokat is adna. Csak maradjon helyén addig az a napjainkban százezerre tehető mozgalmár, s főként találja meg, merre a kiút ebből a sötét alagútból! Egy apro szentjánosbogárka útmutató fénye aligha lesz elég. Mag Edit Gyermekvilág — vonalkóddal „Gyermekké tettél, hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kin..." — írta József Attila Flórának. Lehet-e nagyobb csodája a világnak, mint a gyermek? A gőgicséló ember palánta, a járni tanuló kisember, a nyegle kanvisz, a tükör előtt magát mustráló bakfis? Ha szerencsések vagyunk, háromszor is átéljük a gyermekkor világát: először magunk csodálkozunk rá, azután szülőként gyermekünket figyelhetjük, később unokánk lépteit egyengetjük. A mai kor — mondjuk — nem kedvez a nagy családoknak. Régen jöttek az emberpalánták sorban, mint az orgonasíp. Ma már a kétgyermekes család sem lesz lassan „ideális" modell. Mert nincs rá elég pénzünk, s nem futja az időből, az odafigyelésből gyermekeinknek. Ha belenézünk fiaink, lányaink tekintetébe, elszorul a szivünk: de jó is lenne, ha minél több apró szempár kísérné végig életünket! Az elmúlt hétvégén a gyermekeket ünnepeltük. Ritka alkalom, hogy együtt legyen a család úgy, mint ilyenkor. De egyetlen napra most ráért a háztartás gondjával örökösen elfoglalt mama. a napi tizenkéttizennégy órát dolgozó papa. A kicsiknek talán ez volt a legnagyobb ünneplés: a szülői figyelem. Lapunkban — riportokkal és képekkel — a gyermekek világát járjuk ma körül. Es saját örömeinket, gondjainkat, amiket szerencsére nekik köszönhetünk. A címbeli „vonalkódot" jelképesen értjük tehát... Hányan kerültek már közülünk olyan helyzetbe, amikor úgy gondoltuk, sehonnan sem kaphatunk segítséget, gondjainkkal magunkra maradtunk? Amikor úgy éreztük, minden üt bezárult előttünk, s kilátástalannak tünö helyzetünkről még beszélni sincs kivel, mert erre nincs hivatal, s mert ezt a bajt nem gyógyítja az orvo6 Pedig van egy ajtó, ami éppen azoknak a kopogtatására vár, akik ügy hiszik, nincs kihez fordulniuk. A ráfüggesztett táblán ez áll: Családvédelmi Tanácsadó Szolgálat. Buday Margit nyugalmazott főorvos a szolgálat indulásától kezdve várja és segíti azokat, akik fölkeresik. — Már akkor elhatároztam, hogy nyugdíjaséveimet ezzel fogom tölteni, amikor még aktívan dolgoztam, és híre-hamva sem volt még ennek a tanácsadásnak. Orvosi szolgálatom során számtalanszor tapasztaltam, mekkora szükségük van a betegeknek, de az embereknek általában is a beszélgetésre, arra, hogy valahol meghallgatásra találjanak. Ezért aztán 1983ban. amikor a Vöröskereszt kezdeményezésére megszületett ez a családvédelmi tanácsadás, azonnal jelentkeztem. — Hogyan fogalmazná meg munkájuk lényegét? — Az embernek sok olyan problémája lehet, ami napról napra nyomasztó teherként' nehezedik rá, mégsem tud vele kihez fordulni. Ezek a legkülönfélébb családi, vagy munkahelyi nehézségek — megoldatlanul maradva — egyre súlyosabb belső konfliktusokhoz vezetnek. Ök nem betegek, nem szorulnak ideggyógyász segítségére. ám szorongásaik idővel valóságos testi betegségtüneteket váltanak ki. Hangsúlyozom: mi nem vagyunk sem orvosi, sem nevelési szaktanácsadó, más területébe nem ártjuk bele magunkat. Ez a szolgálat egy megelőző szint, amelyről, ha szükséges, továbbirányítjuk az illetőt a szakszerű intézeti kezelésre. A többségnek azonban nem erre van szüksége. — Családjuk, közvetlen környezetük nem tud segí„Mogkaptam, amiért jöttem!" A segítő beszélgetés fent ezeknek az embereknek? — Nagyon gyakran nem mernek, vagy nem akarnak hozzájuk fordulni. Ennek oka lehet a szégyenkezés, vagy az, hogy nem akarják a hozzájuk legközelebb áiló embereket felizgatni. Sokan kerülik az összeütközést családtagjaikkal, vagy olyan rossz köztük a viszony, hogy nincs mód a megbeszélésre. — Melyek a leggyakoribb problémák? — Nem ritka, hogy alkoholista családtagja jön hozzánk tanácsot kérni. Ilyen esetben különös figyelemmel kell lennünk az alkoholista beteg környezetében élőkre is, elsősorban a gyerekekre. Ha már a gyerekeknél tartunk, bizony sok a nevelési problémával jelentkező szülő. Furcsa, de gyakori jelenség, amikor az alkoholista felnőtt családi élete felbomlása után visszamegy idős szülei nyakára élősködni. Vannak, akik házasságuk konfliktusaira keresnek megoldást, mások beilleszkedési zavarokkal küszködnek, vagy a magányosság keseríti meg az életüket. — Milyen életkorcsoportból jelentkeznek a legtöbben? — 30 és 60 közöttiekből áll a többség, de van egészen fiatal és idős látogatónk is. — Hogyan tudnak segíteni? — Elsősorban beszélgetéssel. Igyekszünk olyan — nem túlzás a kifejezés — baráti kapcsolatot kialakítani, olyan légkört teremteni, amelyben a hozzánk forduló végül maga talál rá a megoldásra. Ezen túlmenően aktív segítséget nyújtunk azoknak, akiknek jogi, vagy ügyintézésbeli problémáik vannak Levélben is kereshetnek bennünket, vannak állandó levelezőpartnereink. — ön ezt a munkát négy éven át egyedül végezte. Most kik segítik? — Pszichológus, jogász és tanár kollégámmal együtt dolgozom. — Értesülnek-e fáradozásuk eredményéről? — Vannak, akik újra viszszajönnek hozzánk tanácsot kérni. Előfordul, hogy az utcán állítanak meg bennünket, és így számolnak be a fejleményekről. A legtöbben azonban azt mondják a beszélgetés végén: „erre volt szükségem, megkaptam azt, amiért jöttem!" És nekünk ez a legtöbb, amit köszönetképpen kaphatunk. Én nagyon hiszek abban, hogy belső konfliktusaink feldolgozásával sok társadalmi probléma is megoldható lenne. Sokan nem tudják azok közül, akik egyedül vívják mindennapi küzdelmeiket, hogy vannak, akik akarnak és tudnak is rajtuk segíteni. Talán sorsuk is könnyebbé válhat így. A Családvédelmi Tanácsadó Szolgálat — amelynek a Vöröskereszt biztosít működési feltételeket — a Szent Mihály utca 1. szám alatt található. Levélcíme is ez. Hétfőn délután 2—5-ig, csütörtökön 9—12-ig kereshétő fel. Telefonszáma: 13-740. Felszabadultabban, magyarul is — Főleg értelmiségi szülők íratják be gyermeküket német nyelvtanfolyamra — mondja Dobozi Istvánné, a Juhász Gyula utcai óvoda vezetője. — Főiskolás, egyetemista lányok tanítják a kicsiket délelőtt és délutánonként egy különteremben. A tizenöt tanulni vágyó ovisunk természetesen • magnót és különböző szemléltetőeszközt kap ehhez a tevékenységhez. Egy héten három alkalommal is tartanak játékos, német nyelvű foglalkozást a TIT-tanfolyam apró résztvevőinek az erre vállalkozó nyelvtanárok. Mint kiderült, a szülők szívesen hozzák gyerekeiket a különórákra, hiszen az októbertől májusig tartó kurzus nagyon olcsó, csupán nyolcszázötven forintba kerül. A gond akkor kezdődik, mikor a gyerek iskolába indul. Tudjuk, nálunk a szülő nem oda íratja a gyermekét, ahová akarja, hanem oda, ahová területileg tartozik. Protekció, külön utánajárás szükséges ahhoz, hogy az óvodában németül tanuló gyerek olyan iskolába kerüljön, ahol tovább folytathatja a nyelvtanulást. Jó lenne, ha óvoda, iskola, a középszintű és felsőfokú oktatás egymásra épülhetne. A Toldi utcai óvodába járók szerencsésebb helyzetben vannak. Itt angolul tanulnak a kicsik, ezt a nyelvet több iskolában is tanítják a tagozatos osztályokban, így a folytatás kicsit egyszerűbb. — Nagyon szívesen jönnek kora reggel az apróságok, pedig az angol miatt már 7-re ide kell érniük — mondja Varga Erzsébet óvónő. — Két csoportunk is van, a középső csoportosok a kezdők, a nagycsoportosok a haladók. A harmincperces órákat néha a szülők is megnézhetik, év végén pedig különbemutatót is tartunk nekik. Rendkívül aranyosan, és könnyen tanulnak az óvodások verselni, számolni angolul. Érzik, milyen izgalmas egy másik nyelven is megszólalni. Akik nyelvet tanulnak, sokkal felszabadultabban beszélnek magyarul is. Kevesebb a gátlás bennük, ha meg kell fogalmazniuk egy gondolatot. Ebben a korban még „játékból" tanulnak a gyerekek. A szülők pedig jól tudják, azé a jövő, aki nyelveket tud.