Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 117. szám 1989. május 20., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 5,30 forint Kérdőjelek A

z MSZMP reformkoreinek mai összejövetelére számos „platformcsíra" és néhány kiérlelt, program értékű javaslat futott be az elmúlt hetekben. Ezeket a közvélemény megismerhette a Délmagyarország különkiadásaként megjelent, „Platform" című lapból. Áttanulmányozva a reformkorok javaslatait, Magyarország távlatait illetően, vegyes tulajdonra épülő piacgazdaság és szabad választásokon, többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia képe rajzolódik ki. A jelenlegi helyzet és az ehhez vezető út elemzése alapján úgy túnik, más lehetőség nincs. A gazdasági és a politikai szférában olyan mechanizmusok működését kell intézményes garanciákkal biztosítani, amely már — sajnos, csak másutt — bizonyították hatékonyságukat. Ennél jóval nehezebben megoldható kérdés, hogy egy fenti alapelvek által meghatározott magyar viszonyrendszerben hol az MSZMP helye, illetve milyen baloldali marxista pártnak lehet progresszív szerepe. A reformkörök által — általunk — megfogalmazott koncepciónak talán ez a leggyengébb láncszeme. Nem mintha nem olvashatnánk e kérdésről is részletes elképzeléseket, határozott javaslatokat. A „platformcsíráknak" talán a „Milyen pártot akarunk?" című alfejezete a leginkább kifejtett része. Ennek alapgondolata, hogy az MSZMP a jelenlegi formájában alkalmatlan a jövő számára. Ideológiáját, szervezeti és működési rendjet tekintve egyaránt átépítésre szorul. Ehhez: keressük a kapaszkodókat, a ilyeneket találni szinte lehetetlen. Történelmi példa erre nincs. A nyugat-európai kommunista jártok egy részének fokozatos átalakulása tény, de nem minta. Nekik egy már működő parlamenti demokrácia keretei között, továbbá nem hatalmon levő pártként kellett végigjárniuk a desztalinizáció útját ahhoz, hogy ne politikai zárványként, hanem e pluralisztikus rendszer szerves részeként működhessenek. Mi, bár elutasítjuk a korábbijelenlegi pártstruktúra számos elemét, mégis, ennek foglyai vagyunk. Ezt mutatják a párt átalakítását célzó elkepzelésak. Olyan pártot „akarunk", amelyben a döntések a tagság szándékait fejezik ki. Ahol a demokratikusan választott testűletek — amelyek szükségképpen ugyanúgy „laikus" testületek, mint a Parlament — kezében van az irányítás. Amelyben megszűnik az apparátusok uralma. Amelyben a tagság permanens politikai tevékenysége, mindennapos és személyes aktivitása biztosítja a vezetés állandó kontrollját. Amely nyilvános és demokratikus. Csakhogy: ezek az elképzelések nem a jövöböl ..visszakövetkeztetettek", hanem a múltból erednek. Az fogalmazódik meg bennük, hogy eddig az MSZMP milyen nem volt Hogv az egypártrendszer keretei között milyennek kellett volna lennie ahhoz, hogy nagyobb eséllyel kerülhessük el a mostani válságot. Olyan tükör ez, melyben egy elburokratizálódott, antidemokratikus pártban helyüket nem találó, erkölcsileg és politikailag fokozatosan ellehetetlenülő párttagok láthatják vágyaikat. Persze, a korábbi struktúrából való kiszakadás első és elkerülhetetlen lépése ezen vágyak megfogalmazása. A következő lépés viszont a kérdés másként fogalmazása: nem „Milyen pártot akarunk?", hanem „Milyen pártra van szükség?" Ügy tűnik, hogy a jelenlegi magyar társadalomban és a párttagsag körében is óriási bizalmatlanság van mindenféle politikával szemben. Az aktív politikai tevékenység devianciává vált, jó esetben furcsa, de inkább gyanús. Ezt sokan az elmúlt negyven év bűnének tartják, de tudnunk kell, hogy a nyugati demokráciák sem az állampolgárok mindennapos politikai aktivitására épülnek. El kell döntenünk, hogy az emberek politikától való idegenkedését megváltoztatni kívánjuk-e, vagy tudomásul vesszük. Ha tudomásul vesszük, nem rajzolhatunk fel olyan pártkoncepciót, amely ennek az ellenkezőjére épül. Az sem lehet megoldás, hogy ki kényszerítünk a pártból mindenkit, aki nem hajlandó mindennapos politikai lázban égni. A valamennyi tagjától állandó politikai aktivitást követelő párt is öncélú szekta. Látható, hogy politikai rendszerünk jövőjével kapcsolatban ket irányzat bontakozik ki napjainkban. Az egyik a képviseleti elvre épít. Arra, hogy az emberek dolgozni, gyereket nevelni, boldogulni akarnak, s időről időre megbíznak egy profikból álló politikusgárdát azzal, hogy lehetőség szerint optimálisán biztosítsa ennek feltételeit. Ebből kiindulva, az MSZMP-nek valasztási párttá kell válnia, ennek összes következményével. Másik elképzelés szerint, az embereknek elegük van abból, hogy őket bárki képviselje. Saját maguk akarják intézni sorsukat. Igazi önkormányzatot és közvetlen részvételt kívánnak. Nem bíznak senkiben, csak magukban. A reformkörök többsége által megfogalmazott pártkoncepció inkább ilyen indíttatású. A megfogalmazás szándékosan sarkított Tudjuk, hogy a modern politikai rendszerek képviseleti és önkormányzati elemeket egyaránt tartalmaznak. Csal; nem ugyanabban a szférában. A pártpolitika jó részt a képviseleti elvre és nem a mindennapos részvételre épül. Az önkormányzati elemek igen erősek, de főleg a magánszféra és a politikai szféra határán mozgó tevékenységformákban. D

ilemmánk lényege tehát: nem azt kell eldöntenünk, hogy pártunk belső viszonyait illetően melyik modell a jobb. Azt kell látnunk, hogy meliiik az időszerűbb. Hogy a politikai rendszer egészének működési logikájával nem lehetnek ellentétesek egyetlen part belső életét meghatározó alapelvek sem. Hogy milyen pártra van szükség? Kovács László Ma: tanácskoznak a reformerek — Holnap: nagygyűlés Újszegeden // Milyen pártot akarunk? // Rendkívüli érdeklődés előzte meg az MSZMP-tagok reformköreinek első országos tanácskozását, amely ma délélőtt 10 órakor kezdődik a szegedi biológiai központban. Az ország minden részéből, körülbelül szaz reformkor küldötteként 400 párttag jön a szegedi találkozóra, s rajtuk kívül több száz érdeklődő szeretné kísérni a tanácskozást. A nyitó plenáris ülést valószínűleg sikerül is látni-hallani — az SZBK előcsarnokában, monitorokon. Lovászi József, a Csongrád megyei reformkör tagja mond megnyitóbeszédet, Kerényi György (Kecskemét) A reformkorok szerepe a párt megújulásában címmel tart előadást, Géczi József (Szeged) pedig az eddig beérkezett reformköri platformok közös és egymástól eltérő álláspontjait ismerteti. Ezután ot munkacsoportban tanácskoznak: az SZBK-ban három szekció (Múltunk a jelenben; Milyen pártot akarunk?; Gazdaságpolitika és tulajdoni reform) dolgozik, az MSZMP megyei oktatási igazgatóságán pedig kettő (Átmenet a demokratikus jogállamba; Társadalmi állapotaink és a reform). A záró plenáris ülést este fél 7-tőí tervezik a konferencia szervezői, a Csongrád megyei reformkör tagjai. Ezen összefoglalják a fönti témákban kialakított közös álláspontokat. A tervek szerint ez lesz az alapja a tanácskozás záródokumentumának, amelyet — elfogadása esetén — a reformerők programjának lehet tekinteni. Meghívtak a fórumra számos kiváló társadalomtudóst is. Az MSZMP Szeged Városi Bizottsága és a Csongrád megyei reformkor vasárnap délelőtt 10 órakor politikai nagygyűlést szervez az újszegedi szabadtéri színpadon. Az előző napi tanácskozás szóvivői beszámolnak a konferencia eredményeiről. A nagygyűlés szónokai: Pozsgay Imre és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagjai, államminiszterek. A nagygyűlésre nem csak az MSZMP-tagokat várják, hanem minden állampolgárt, aki demokratikus jogállamban szeretne élni. Máltáról Szegedre A Lovagrend küldte az orvosi műszereket Tegnap érkezett Szegedre a máltai lovagrend szeretetrészlegének küldeménye — amely gyógyászati segédanyagokat, orvosi műszereket, gyógyszereket tartalmaz. S hogy konkréten miket? Van közöttük — például — altatókészülék, többféle lélegeztetőberendezés, röntgenkép-erősítő — ezenkívül fogászati székek, huszonhat kórházi ágy éjjeliszekrénnyel, etetőberendezésekkel . . . Nélkülözhetetlen apróbb dolgokat is küldtek — az injekcióstűtől a fecskendőig, a kötszerektől a varrófonalig, az ízü- gyógyszerekig. A külde- gatósága, s a legrövidebb leti rögzítőktől a különfé- ményt már átvette az or- időn belül a betegek szolle fogókig, és persze a vosegyetem gazdasági igaz- gálatába állnak. Konferencia a megújuló egészségügyről Befogadni a kitaszítottakat A Csongrád Megyei Tanács V. B. egészségügyi és a Csongrád Megyei Kójal egészségnevelési osztálya, valamint az Orvostovábbképzó Egyetem Pedagógiai Intézete tizennegyedik alkalommal rendezi meg tudományos továbbképző konferenciáját. A tanácskozást tegnap, pénteken, a SZOT Forrás Gyógyüdülőben Szabó G. László, a megyei tanácselnök általános helyettese nyitotta meg. Ezt követte a plenáris ülés, majd három szekcióban folytatta munkáját a rendkívül nagy érdeklődés mellett zajló konferencia. A szekciók cimei és egyben témái: Szociális gondoskodás; Krízisintervenció; Az egészségmegőrzést program a gyakorlatban. A mai szekcióüléseken a pszichohigiene gyakorlati kérdéseiről, illetve az egyházi és társadalmi szervezeteknek az egészségmegőrzést programban vállalat szerepéről lesz szó. A tanácselnök-helyettesi megnyitó beszédében tömör diagnózist adott országunk egészségügyi állapotáról, indokolván az egészségüggyel foglalkozó tanácskozások szükségességét. A szomorú kép a számok tükrében: Magyarország lakosságának 57 százaléka szenved szív-, érrendszeri, 20 százaléka daganatos megbetegedésben. Évente 50 ezerrel fogyatkozunk, 4-5 ezren ónként válnak meg életüktől, önpusztító életmódunknak és a korszerűtlen egészségügyi ellátásnak egyaránt „köszönhetően" állunk a 34. helyen a halálozási világranglistán. S ebben a társadalmi-gazdasági helyzetben és közegben, a stressz- és krízishelyzetek sokaságában, csak tovább romlanak esélyeink a biológiai, pszichológiai, szociális harmónia megteremtésére. Most mégsem a betegséggel kell foglalkozni, hanem az eddigi egészségmegőrzési — inkább mondjuk, egészségmentési — programunkat újragondolni Miután e gondolattal fejezte be beszédét Szabó G. László, kivált joggal várta a nagy számú hallgatóság, hogy a szociális és egészségügyi miniszterhelyettes. Illés Béla előadásában arról szól, amiről a cím szerint szólnia kellett volna. Nevezetesen, a megújuló egészségügyről. A cím egy határozott megújulási programtervet sejtetett, de ehelyett jószerével annyit és azt tudhattuk meg, amit eleddig is sejtettünk: gazdasági-társadalmi megújulás nélkül nem lehet szó egészségügyi reformról. A közhelyeket tartalmazó bevezető előadás azt a gyanút keltette, mintha egészségügyi kormányzatunk még mindig cselekvésképtelen lenne. A miniszterhelyettes előadását, s az általa képviselt intézményt jellemzendö, a mellettem ülö orvosegyetemi tanár egy görög mondást citált: „Annak a hajósnak, akinek nincs egy kikóktöképe, semmilyen szél nem jó szél." Értékes, érdekes, tanulságos előadás követte a sikertelen bevezetőt. Forgács Iván, az Orvostovábbkéozö Egyetem professzora azokról a rizikótényezőkről szólt, amelyek felelősok súlyos be>tegségeink kialakulásáért. A kockázati tényezők közül az életünkben csaknem állandósuló stresszt emelte ki. Mint mondotta: az emberek a változást viselik legnehezebben. Nálunk pedig mostanság a változás dominál. Csakhogy az emberek alkalmazkodókészsége kirríerulöben van. erkölcsi és etikai értelemben egyaránt. Az é'-téknormák hihetetlen gyors változását képtelen feldolgozni. aminek okán állandó feszültségben él. A stressz hatására pedig megindul egy egészségromboló biológiaikérm-aí folyamat. aminek végállomás az infarktus, a szív- és érrendszeri elváltozás. Jóllehet, a stressz azonosan összefügg a társadalmi-gazdasági helyzettel, de enyhíthető, ha megtanítják az embereket a stresszt kezelni. Az egyházak szerepe az egészségmegőrzésben — így szólt Frenkl Róbert egyetemi tanár előadásának cime, mondandójában is erről beszélt. Felelősek-e az egyházak a magyar nép mai egészségügyi állapotáért — tette fel bevezetésként a kérdést, A válasz: igen. Az ok: az elmúlt négy évtizedben az egyházak éppen úgy intézményrendszerben gondolkoztak, mint az állam, s tevékenységükben csak halványan jelenhetett meg a humánus elem. Ha azonban az. egyház szabadon végezheti munkáját, akkor elsőséget a lelki tevékenységnek ad. Az élet, a család, a tulajdon tisztelete, a húseg, a tisztesség' értékeinek közvetítésén túl, a teher- és áldozatvállalást, a másak életének felvállalását óhajtja alapvető normákként az emberekben (újra)épiteni. Az elesettet másságáért nem kitaszítani, hanem befogadni kell — ennek szellemében dolgozik az egyházi gyülekezeti diakónia, amely védőhálót feszít a közösségébe tartozó segítendőknek. Az egyházak értékeli egészségmegőrző és szociális munkáját érzékeltetendő, néhány konkrét példát is hallottunk. A többi között a budapesti XIII. kerületi családsegítő Szeretet szolgálatról, a református egyház Kallódó ifjúság missziójárói, a baptisták narkomán fiatalokat mentő közösségéről, s a zugligeti családpatrónus plébánosról. Ö tizenöt éve végzi — a szó igazi értelmében — családósszetartó munkáját. A házasulni szándékozókból kis közösséget verbuvál minden esztendőben. E közösségek a házasságkötés után is védés dacszövetségben maradnak, az együvé tartozás tudatával is erősítve magukat Az eredmény: 15 év alatt 800 házaspár közül mindössze kettő vált el. A többiék bóldog életet élnek, és családonként három-négy gyermeket nevelnek. Kalocsai Katalin I