Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-10 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 83. szám 1989. április 10., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Hadisarc M

jre e sorok napvilágot látnak, az olvasó már bizonyára hallott, olvasott egyet s mást a nemzett indulatokat ismét és alaposan fölkavaró két új rendeletről: a vámszabályok változásairól, s az autópálya-használati dij bevezetéséről. Erőteljes túlzás lenne a Változások rplatt háborgók megnyilvánulásait ügy értékélni-.- mintha az hasonlatos lenne a máskor épp aktuális húsáremelést kifogásolók panaszos morajához. Alapvetően másról van szó — mindkét oldalon. A nép nem egyszerűen azért háborog, mert nagyrészt megfosztották a kedvezőbb külföldi vásárlás lehetőségétől, s mert az autósokra újabb sarcot vetettek ki, a kormány pedig nem azért hozott újabb rendeleteket, mert „bizonyos körülmények", netán a „cserearányok"' megváltoztak volna — mint az húsáremelések előtt állítólag történni szokott. Akkor mégis miért? Nézzük a vámrendeletet Mi a képlet? Nyelvet nem beszélő, szemetelő, itthoni ideggörcsüket átmentő magyarok tömege hömpölygött a nyugati és déli határon át és vissza, ezerszám szállítva a hűtőládát, színes tv-t, miegymást. Az eredmény dupla: az ezreket megtakarító családok sokasága, s a határon túli lakosság gyűlölete, mely — mint tudjuk — intervenciós katonákat szokott ily mértékben övezni. A jobbítás irányát régen megmutatták azok, akik olyan hazai áruházak kialakítását sürgették, melyek alacsony áraikkal itthoni költekezésre ösztönzik a népet Áruházak nem létesültek, a határok viszont képletesen lezárultak. A kormány tehát a biztos és hatalmas haszon érdekében sem képes konkurenciát állítani Elektro Lakatosnak és társainak, de adminisztratív módon meg akarja akadályozni a bécsi vonulást. Vajon hány effajta diszkriminatív intézkedés kell még, hogy sorsunkért felelős emberek megtanuljanak reálisan, emberközpontúan gondolkozni? Mennyi idő kell most nogy rájöjjenek: ismét tévedtek? Mert aminek, akinek igazából gátat akartak szabni, pillanatok alatt alkalmazkodik az új viszonyokhoz. Odaát társaságok alakultak arra, hogy szétszedjék a számítástechnika legújabb csodáit itthon szövetkezetek arra, hogy összerakják. S akik eddig darabokban hozták — mert erre ösztönzött a szabály — most majd kisebb darabokra szedetik és többször fordulnak. Ennek persze ára lesz. Hogy ki fizeti meg? Azok az állami cégek, melyek mostanáig egyre olcsóbban tudtak vásárolni — az „összerakó" szövetkezetek versenyének köszönhetően A versenyt ugyanis nem lehet kiszűrni egy működőképesnek álmodott gazdaságból. Mert a cél ez lenne. E vámrendelettel ismét távolodtunk tőle. A miért?-re autópályasarc-ügyben sem könnyű válaszolni. Sosem értettem, miért pont a benzin az, aminek árát hivatalos körök folyton a nyugat-európai szinthez hasonlítgatják. A legutóbbi emeléskor például cinizmussal felérő vigasztalásképp azt mondták: így sincs annyi az ára mint tőlünk nyugatra. Vajon fizetésünket miért nem szokták a kint élőkéhez hasonlítani? Azt miért nem szokták emlegetni, hogy egy osztrák munkás 2-3, egy nyugatnémet 3-4 színes tévét, vagy 4-6 hűtőládát tud venni egyhavi fizetéséből? És vajon miért pont az autósok hada az a réteg, mely aránytalanul nagy részt vállal a költségek viseléséből ' Tízszeres-hússzoros különbségek adódnak, ha kiszámítja az ember: mily hányadot képviselnek a fenntartási költségek a jövedelmekből a határon innen s túl. Magyarul, az autósok eddig is óriási pénzeket fizettek be az állami kasszába, s legkevésbé ók tehetnek arról, hogy a közpénzek könnyed elherdálásának köszönhetően útjaink is olyan roggyant állapotban vannak, mint az ország. Így hát az som az ő bűnük, hogy autópályák hosszú kilométerei helyett tengizi olajkitermelőre, bős—nagymarosi vízlépcsőre ömlenek olyan milliárdok, amelyek még sok újabbat szippantanak maguk után. de haszon helyett csődöt termelnek. S mivel autópályák alig vannak, igazságtalan vofita mellett egyben mulatságos is megszabni, hogy fizessünk e néhány kilométerért. Azt írom, igazságtalan, s mindjárt légyintek is: túl vagyunk már azon az időn, amikor értelme volt igazságos szempontokat keresni. A tavaly bevezetett adórendelet bebizonyította: nem is cél az igazságosság. Egy cél van: bármi áron beszedni azt a pénzt, amire a költségvetés egyensúlyának visszaállításához szükség van. Mindegy, hogy az az adószabályozás teljesítményvisszafogásra ösztönöz, hogy azt sugallja az anyáknak, ne szüljenek gyereket, hogy a nyomorgókat még nagyobb nyomorba veti. A rövid távra tervezőket a fenyégétő nemzethalál nem érdekli. Most úira pénzre volt szükség — fizessenek az autósok. Háború idején nélkülözik ennyire az ésszerűséget a pénzbeszedési elképzelések Így meglehet, a nehézségek okozta „kényszerhelyzet" azt hozza: holnap a kék szeműek fizetnek hadisarcot... E

közben sok mindenről hallunk szép szavakat. Hogy közmegegyezésre kell jutni, hogy keresni kell a konszenzus lehetőségéit. De kivel? És hogy' higgyen így bárki a változásokban, felemelkedésben, abban, hogy érdemes áldozatot hozni — ha csak a szöveg új. a rendeletekben megnyilvánuló államvédelmis szellem a régi. És bízhatja-e országa sorsát továbbra is ezekre a vezérekre a nép? Széchenyi korában azzal értek célt a. reformisták, hogy csak magyar árut vásároltak. Lehet, hadisarc ellen most arra van szükség, hogy összefogiurnk: magyar tévét. hűtőszekrényt nem veszünk, autópálván nem közlekedünk, , Hadisarc — mondom És belém villan: ugye nem azért a fejetlenség, mert háborúra készülünk? Balogh Tamás Tavaszi séta a városban sok bosszúsággal Ésszerűtlenségek jobbról-balról Milyenek a bevezető utaki Szegeden születtem. Olyan szegedinek vallom magam, akit felbosszantanak az észszerűt lenségek, aki mérgelődik a szegediek nemtörődömségén. Kirakat ez a gyönyörű város, de tapasztalataim szerint sokan meg sem nézik a kirakatot. Éveken keresztül irigyeltem a kecskemétieket. Irigyeltem tői;ük agilis vezetőiket, hiszen minden városszépítő merész vállalkozásuk a hírős városi emberek javát, városhoz kötődését szolgálta. Itt nálunk, Szegeden nemcsak a városatyák, de lakosainak jó része is keveset törődött a kirakattal. Levélváltások egész sora borzolta a kedélyeket a Roosevelt téri Halászcsárda falára festett Várkonyi Gyula Tisza-képe miatt. Erdekek ütköztek, a horribilis (10 kóla) tiszteletdíjat irigylő festőtársak protestáltak, a művészetet képviselő magas hivatal a fali festmény eltüntetése érdekében hónap/okig viaskodott. A vendégkönyvek bejegyzései nem számítottak, ök ott, kettenhárman eldöntötték, hogy izlésromboló. Várkonyi társadalhti munkában, csupán tiszteletből elkészített müve. Ném szándékozom kénzöm ű veszeti vitába bocsátkozni, csupán érzékeltetni akartam vezetők és vezetettek kapcsolatát, mikc^'ien a ..libataposó asszony" rázza ökleit a színházba belépők felé. A Móra Ferenc Múzeum fél homlokzata két év alatt elkészült. Kár, hogy nem a város felőli oldalon kezdték meg a munkát. Aztán néhány lépéssel a múzeum lépcsőjétől, ahol Király Zoltán mondta el március 15-én nagyhatású beszédét, szeméttenger fogad. Bokáig gázolok a szél szárnyán tovahömpölygő csikkek, lángosos papírok. kiborított kukák tartalmában. És erről már a szegediek, a város lakói tehetnek. De hová tűntek a parkból a szöges botokkal sétáló nyugdíjasok? Utazom a villamoson. Késsel felhasítva az ülés bőrborítása. A trolin hatalmas lyukat vájtak a szivacsbetétbe. Négy-ötéves gyerek áll sáros cipőjével az ülésen, és apró fecnikre szaggat egy újságot Parfümtői illatozó édesanyja rá 6em néz. Amikor szólok, gyűlölettől villámló szemekkel eligazítanak, hogy kivel foglalkozzam Hát ennyire közömbösek vagyunk a bennünket körülvevő világgal, ennyire nem vigyázunk közös értékeinkre? Ha már ez az igény is kiveszik belőlünk, mire juthatunk, Tűire juthatnak gyermekeink? Egy darabig erős kezek döntötték ki hetente a Radnóti Miklós Gimnázium előtti ivókutat. A helyreállítók belefáradtak, igy hát megszüntették ., Aztán érdekel-e valakit, hogy a Körős felől érkezőkre Kiskundorozsma előtt, közvetlenül az út mellett szörnyű szeméttelep köszönt, vagy a Jugoszlávia felől Szegedre igyekvők a megalázó KGST-piac benyomásait hozzák magukkal. Az nem a mi szégyenünk, hogy egyre többen kényszerülünk kijárni a féláron vásárolt szükségleti cikkekért, az viszont már igen, hogy milyen környezetbe. Életszínvopialunk zuhanása nem teszi lehetővé a piac betiltását, megszüntetését, az viszont már a város szégyene, hogv ösáliapotok közé szorították ... Szóval, sétáltamban renceteget bosszankodom. A Roosevelt tér jó ideje elszomorit. Az Oroszlán és Deák Ferenc utcában a vízművek és fürdők vállalat, valamint a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat dolgozik. A munkákhoz kapcsolódóan aztán ..átrendezték" a Roosevelt tér környékét is. Az autóparkolóban legalább 15 autó helyét foglalták ei a lakókocsival, és az elkerített szabadteri raktárral. Az már más lapra tartozik, hogv a kerítésen belül értéktelen holmik, kívül viszont több tízezret érő vízügyi alkatrészek hevertek. A játszótér szélére városképi jelentőségű „reterátot". „slózit" tákoltak össze. Tőle 10 méterre kulturált illemhely. Legalább négy éve nem működik! Ezzel még nem zárul a látvány, mert a Halászcsárda elé is leállítottak két lakókocsit. A külföldi vendég elégedetten kanalazza a halászlevet, kitekint a csárda ablakán a szikrázó napsütésbe, és egyszeriben elmegy az étvágya. Szembetalálja magát a ]akókocsi szürke oldalával, rajta felirat: LSD. Hát ez tényleg kábítószer. Nem látja a régi híd ívét — sokszor megmásztak a régi vagányok —, a szalámigyár festőket megihlető épületét, és közvetlen közelről Juhász Gyula szobrát. A felirat festéke lekopott, igaz, a vésetből még kisilabizálható a lényeg. „A Tisza-parton halkan ballagok és hallgatom, mit sírnak a habok? E partok méla fordulóinál, állt egyszer gőgös Attila király Csoda, hogy bosszankodom az ésszerűtlenségen? Amikor szóvá tettem ezt a borzasztó látványt az illetékeseknek, elmondták, hogy az előbb említett két utcában végzendő munkákhoz felvonulási helyet kerestek, de csak ezt találták. Megígérték azonban, hogv tovább keresik az áttelepülés lehetőségeit Ha lehet, ne sokáig keressék. Tudok javasolni egyet Igaz, nem annyira bonyolult sőt túl egyszerű, ráadásul adott... Tolják a lakókocsikat 20 méterrel mostani helyüktől, mégpedig a híd alatti üres térségbe. Nem lesznek anynyira szem előtt sem, és az autóparkolót is felszabadítják! Azt hiszem, ideje lenne egy kicsit figyelni városunkra. figyelni önmagunkra. Meglátják, sokkal jobban fogjuk érezni maPunkat, még ezekben a nehéz időszakokban is ... Ha végignézik Sípos István Roosevelt téri képriportját, minden bizonnyal nekem adnak igazat! Elvégre Szeged hírős város.. Bagaméry László Nemzeti kerekaszlal-eiűkészltő megbeszélés Az MSZMP Központi Bizottsága kezdeményezésére szombaton a Magyar Tudományos Akadémia felolvasótermében hét politikai és társadalmi szervezet megbeszélést tartott politikai érdekegyeztető fórum megalakításáról. A kötetlen tanácskozáson részt vettek a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Münnich Ferenc Társaság, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa képvisfelői. Az eszmecsréről nyilatkozatot tettek közzé. Ez hangoztatja : A tanácskozás felszólalói' üdvözölték, időszerűnek tartották, és támogatásukról biztosították azt a törekvé't. amely egy nemzeti kerékasztal jellegű fórum létrehozására irányul. A többoldalú megbeszélésre az MSZMP tárgyalócsoportja 15 politikai, társadalmi szervezetnek juttatott el meghívást. Több szervezet az Ellenzéki Kerekasztal részvevőiként — a tárgyalások nem kielégítő előkészítésére hivatkozva — nem fogadta el a meghívást. Az Üj Márciusi Front és a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa külön megfontolások miatf maradt távol a megbeszélésről. A hozzászólók nem osztották azt a véleményt, hogy az jeszmecsere előkészítése nem az előzetes egyeztetéseknek megfelelően történt. Minden érintett szervezet egyenlő jogú partnerként, előfeltételek nélküli, kötetlen többoldalú tárgyalásra kapott meghívást. Az áprillis 8-i megbeszélés célja éppen az érdemi tárgyalások megkezdéséhez szükséges közösen kialakított feltételek megteremtése volt. A résztvevők sajnálattal állapították meg, hogy az önmagukat Ellenzéki Kerékasztalnak elnevezett szervezetek korábbi megnyilatkozásaiktól eltérően — amelyekben kiálltak a tárgyalások és a megegyezés szükségessége mellett — most módosították eddigi álláspontjukat.