Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-19 / 91. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEL M AGYA ROK SZAG 79. évfolyam, 91. szám 1989. április 19., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Rakosgatják a katonákat A

z MSZMP Politikai Bizottsága az elmúlt héten újjáalakult. Ezek a személyi változások a világsajtóban is igen komoly visszhangot keltettek. Németh Miklós miniszterelnökké választása után azt ígérte, áprilisban terjeszti a Parlament elé az új kormány általa javasolt összetételért- Azt már tudjuk, hogy az országgyűlési csengő május 10-én szólal meg legközelebb. S akkor majd ország-világ tudomást szerezhet az államigazgatási csúcsszerv új összeállításáról. Persze, már száll a szárnyas hír, van, aJci valós —'• "a döntés-előkészítésből származó — információk birtokában, és van, aki csak úgy, „magánszorgalomból" rakosgatja a katonákat. Bizto6, minden, politika után érdeklődő olvasóm hallott már valamilyen információt. Ahogy a saját „füleseimet" összegezem, azt kell megállapítanom, hogy hat bársonyszék gazdájának távozásáról hallok a leggyakrabban. Egy miniszter pedig talán Pestről Budára költözik? Tatai Ilona — akinek azért lehetnek konkrét információi — az elmúlt hét végén, Hódmezővásárhelyen azt elemezgette a gazdaságpolitikai aktíva résztvevői előtt, hogy ő vár áttörést az új összetételű Minisztertanácstól, mert abban fiatal és rendkívül felkészült szakemberek kapnak majd döntési jogkört és felelősséget. Persze, a csúcsszervek lecserélésétől még ne várjuk a Kánaán hirtelen rankszakadását. Egyébként már lassan megint eltelik egy esztendő, történelműnk egy meghatározó eseménye óta. Természetesen, a tavaly májusi országos pártértekezletre gondolok. Ha valamilyen összegezés készül az eltelt esztendőről, akkor nem szerepelhet ebben, hogy „gyors kádercserék segítették a társadalom minden szintjén az új pályára állást". A hétfő esti rádióműsorban hallottam a népfront most eltávolított, nagy befolyású funkcionáriusa szájából, hogy a pártértekezlet küldöttei puccsot hajtottak végre. s természetesen, a sajáít leváltását is hasonlóan értékeli a sértett nyilatkozó. Sőt fenyegetőzik is, hogy ezek a „hirtelen" cselekedetek majd visszaütnek. Szerintem nálunk eddig P késlekedés okozott mérhetetlen, évtizedek alatt nem pótolható károkat S ez jellemzője volt (?) a káderpolitikának is. A csúcsszint változása mindig a leglátványosabb, de az, hogy a cserék ne szorítkozzanak a hierarchia legfelső rétegére, ma kulcskérdés. Január elsején megfutamodott — „nyugdíjazását (felmentését) kérte" — a Hungjarohemp korábbi vezérigazgatója. Még decemberben kértem, hogy magyarázza meg a döntését. Ez elől mereven elzárkózott. Téhát szerinte az okok nem tartoznak a széles közvéleményre, azokra a dolgozó ezrekre, akik a kenyerüket kapják a — hazai mértékkel mérve — nagv vállalattól, és akik esetleg a munkájukat veszíthetik el, ha a gazdasági bajokon, a szervezeten belül nem sikerül úrrá lenni. S mert a ma már „békés nyugdijas" valamikori vezető a közvéleményt nem tartotta érdemesnek arra, hogy titkaiba beavassa, kénytelenek az emberek a másodlagos, a környezetéből származó értesülések alapján megítélni a távozást Hallatszottak bőven a belső nézeteltérések hírei. Minősíthetjük-e most rosszindulatú megjegyzéseknek azokat. amik a volt első számú vezető szakmai hozzáértését kérdőjelezték meg, és kinevezését csupán vélt politikai érdemeinek tulajdonították? Aki az elmúlt évtizedekben politikai munkát végzett, esetleg a pártban gazdaságpolitikai területen tevékenykedett, nem biztos, hogy valós képet épített ki magában a gazdasag gyakorlatáról. Aki hatalmi pozícióból tárgyalt a vállalati, szövetkezeti vezetőkkel, az nem biztos, hogy most elfogadható gazdasági vezetőként. A politikai váltás és a takarékosabb pártgazdálkodás többeket eltávolít ezekben a hónapiokban az apparátusból. S a távozni kényszerülök többsége elvárja, hogy a jövőjéről gondoskodjon a párt. Érvük: „ók a pártmegbíaatásna valamikor nem jelentkeztek, hanem őket hívta a párt, és feladatukat megbízatásként kapták." Ha ők évtizedes érdemeikre hivatkozva — közben válságba került a társadalom, a csőd szélére a gazdaság —, ma csak vezetői (jól fizetett) állásokba hajlandók távozni, akkor megint adunk egy nagy pofont új nekilendülésünknek. De valami gond von az „elvárásuk" logikájával is. Hiszen ugyebár a társadalmi, csoport- éa egyéni érdekhierarchia sorában évtizedekig hangsúlyozták az előbb álló kategória előjogait. S most egy csapásna az egyéni érdek elébe kerülhet a csoporti, mi több, a társadalmi érdeknek? Pártszerű magatartas ez a múlt emberei részóról? Csak azért, mert most a táját jövőjükről, saját egzisztenciájukról van szó? Igazán biztatónak érzem, hogy a párt reformszárnyának elképzelései egyre karakteresebben rajzolódhatnak ki a közvélemény előtt is. így talán ennek a józan politikának a társadalmi bázisa elég gyorsan szélesedhet De a reformok a társadalom és gazdaság minden szintjén elengedhetetlenek. Tatai Ilona mondta Vásárhelyen: „Egyes gyártmányok azért szerepjelnek a hazai termékskálán, mert nosztalgiáznak a gazdasági vezetők. A megszokottság miatt nem hajlandók lemondani róluk." Lehet, hogy durva a párhuzam, de a lényeg: csupán nosztalgiából, humanitásból nem tarthatók már a leszerepelt vezetők és az alkalmatlan beosztottak sem. Európához való csatlakozásunknak a leváltások ,,könyörtelensege" is része kell, hogy legyen. Bólé István Független képviselő maradok — mondja Horwlchból Király Zoltán Mit gondolhat most az angliai Norwichban, a Szent Hit utcában Király Zoltán? Egyáltalán értesült-e arról, hogy az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága felülbírálta a tavaly áprilisi döntését? Király vajon párttagnak tartja magát? — Olyan ez, mint a torpedó — mondja a nemzetközi távhívóból a hölgy —, nem tudok ráállni a számra. Üristen, gondolom zakatoló szívvel, hányan vadásznak most Királyra! Aztán egyszer csak csöng a telefon, végre Király hangja, hozzá egy kis lihegés: — Most érkeztem haza, már a lépcsőn hallottam a csöngést. — Mikor tudtad meg, hogy a kizárást érvénytelenítették? — Tegnap este hallgattam a BBC magyar adását, angol idő szerint háromnegyed tízkor hallottam meg a nevem. — A BBC kommentálta a hírt? — Nem tettek hozzá semmit, csak a hírt olvasták be. — Mi volt az elsó reakciód? — Az, hogy milyen fura itt kint hallani a nevemet. — Es a második gondolatod? — Hogy négy hete jöttem el hazulról, és már ekkorát fordult volna a világ? — És a friss angol sajtó ma, kedden reggel írt valamit? — Az Independent közölt egy másfél flekkes anyagot, várj, mindjárt előveszem. Egy kis figyelmeztető zörgés a vonalban. Az újságpapír az, vagy szakadni készül a vonal? Egyórás hiábavaló tárcsázás után rémisztő ilyet hallani: — Zoli, ne vesződj a fordítással, inkább mondd meg: mi a döntésed? — Ezt az álláspontot legalább annyira elkapkodottnak érzem, mint a pártból történt kizárásomat. Komolyan mondom, ugyanolyan zűrzavart érzek, mint tavaly áprilisban. Egyébként áruld már el, hogy mi a visszavételünk indoka? — Az, hogy korábban a politikai magatartásotokkal volt baj, nem a nézeteitekkel. Most viszont új helyzet van. — Otthon mindig új helyzet van, bár ezt a magatartásdolgot nem értem. — Ha az eszedre hallgatsz, hogyan összegezel? — Ha reformkor van otthon, akkor ez egy természetes lépés, hiszen a diktatúra szellemében született döntéseket fölül kell bírálni. De nem igazán tudok hinni a mostani döntés őszinteségében. — Fölhívod a visszavetteket? — Nem, nincs pénzem. — Innen olcsóbb Pestet hívni. Mit üzensz nekik? — Azt, amit már korábban odahaza is többször elmondtam: független képviselő akarok lenni. — Tehát, nem fogadod el az MSZMP-tagságodat? — Nem. Amióta új pártok alakultak, sokan felajánlották, hogy lépjek be a soraikba. Mindenkinek nemet mondtam. A KEB döntését úgy veszem, hoeiv' az MSZMP is fölajánlkozott. Erre is nemet mondok im— Mikor adod meg a hivatalos választ? — Ha engem is hivatalosan értesítenek. — Mit csinálsz ma este? — Elmegyek a csoporttársaimmal a helybeli könyvtárklubba. — Elmondod a hírt? — Itt csak társalogni illik, a magam dolgairól nem beszélek. Egyébiránt a héttagú csoportban brazil, japán, olasz, katari, mozambiki, thaiföldi és magyar diák van. — Mit üzensz azoknak a szegedieknek, akik kíváncsiak a sorsodra? — Hogy ne kelljen kiabálnod a telefonba, készítek egy öninterjút, ezt a jövő héten megírom, aztán elküldöm. Abban mondom el az élményeimet. — Várjuk az írást, minden jót! Dlusztus Imre * A Mai Nap című független képes hetilap tegnapi számában (amely egyébként tegnap nem érkezett meg Szegedre) képes cikk jelent meg a KEB döntésében érintettekről; a következő kérdésekre válaszoltak: hogyan szerzett tudomást a KEB 'határozatáról, elégedett-e a döntéssel, és elfogadja-e. Az alábbiakban a válaszokbúi idézünk: LENGYEL LÁSZLÓ; 1. Éppen a politikai fórumon vettem részt, azoktól hallottam, akik nézték a televíziót. 2. Engem azért zártak ki, mert azt mondtam, hogy válság van, és hibás az a gazdaságpolitika, amit követnek. A fellebbezésemben feltételként támasztottam, hogy felelősségre vonják a KEB tagjait, akik kizártak bennünket, illetve a '85-ös kalandor PB-határozat végrehajtóit, amelynek következtében az adósságállomány kétszeresére növekedett. Nem hallottam róla, hogy ezeket a feltételeket teljesítették. Komolytalannak tartom ezt az egészet... A harmadik ok, amiért nemet mondok, az az, hogy pillanatnyilag egyetlen pártot, köztük az MSZMP-t sem tartom valóságos pártnak, olyannak, amelybe be akarnék lépni. Függetlenül — úgy érzem — többet tudok tenni. A „visszazárásunkat" viszont a reformszárny győzelmének ítélem, úgy érzem, hogy van foganatja a reformkörök követelésének ... BIRÖ ZOLTÁN: 1. A feleségem nézte a televíziót, ő hívott fel az adás után. 2. A döntés nem okozott sem elégedettséget, sem ellenérzést. 3. Nem kívánok visszatérni az MSZMP-be. Huszonkét évig .voltam tagja a pártnak, és nem tartom szükségesnek, hogy oda viszszamenjek, ahonnan kizártak. Engem azért zárt ki a párt soraiból, mert a Magyar Demokrata Fórumot szerveztem. Ott elköteleztem magam. Ez politikai döntés, ehhez tartom magam. BIHARI MIHÁLY: 1. A tévéből értesültem a hírről. 2. A döntést két dolognak tudom be. Egyrészt a párton belüli pozitív változásoknak, másrészt azoknak a tiltakozóhatározatoknak, amelyeket a pártszervezetek küldtek el ez ügyben a párt vezető testületeíhek. 3. Mivel a határozatot még nem ismerem — azt még csak most szövegezi a KEB — még nem tudok dönteni. Alig negyed éve mondtam a rádióban, hogy a kormányzat piros pontot érdemel. mert nem ijedt meg a november 7-iki népvándorlástól, és nem vonta vissza a korábban szakszerűtlen liberalizmussal megállapított lakossági vámfeltételeket. Most visszavonom a piros pontot és két fekete pontot adok. Kettőt, mert egyszerre két súlyos hibát is vétett: — Előre bejelentve megszigorította a vámfeltételeket, vagyis körülbelül azt vezette be, amit eleve kellett volna. — Mivel mindenki, még az illetékes hivatalnokok is tudták, hogy az importáló turizmus fő tárgya a mélyhűtő. a vámkorlátozással egyidejűleg felemelték a mélyhűtők árát is. Az illetékesek naivságát mi sem jellemzi jobban: meglepetéssel tapasztalták, hogy a háromnapos ünnepen megindult az ország Bécs felé. Mindenki igyekezett kihasználni az utolsó alkalmat, hogy megtakaríthasson. Miért ostorozom mégis a kormányzatot, ha csak azt csinálta, amit magam csináltam volna eleve? Azért, mert alapvető minőségi különbséget látok valamely eredeti intézkedés és a módosítgatások között. Ne várjon tekintélyt az a kormányzat, amely intézkeVámháború riéseinek tartósságára nem lehet számítani. A lakosság tudja is ezt. Mire hivatkozva született a vámkorlátozás? Az ország devizahelyzete nem bírja el a lakosság jelentkező devizaigényét. Ez az érvelés igaz lett volna akkor, amikor az előző laza feltételekkel megállapították, de nem volt igaz most, amikor visszavonták. Én nem is azt tartottam a legnagyobb hibának, hogy a lakosság fogyasztja a devizát. Mert évtizedekig nem volt rá módja, most jogos lehetett az igénye, hogy a nagy adósságból ő is kivegye a maga részét, visszafizetnie úgyis neki kell. Sokkal nagyobb hiba, hogy egy nyugati bevásárlás több jövedelmet hoz, mint egyhavi munka. Éz aztán egyre jobban deformálja a lakos, ság viselkedését. Éddig is az volt a legnagyobb bajunk, hogy munkával szinte sehol sem lehetett annyit keresni, mint üzleteléssel, ezt most kiterjesztettük egy újabb területre. Bosszantott tehát, hogy a kormányzat gazdaságilag megalapozatlan vámliberalizmust vezetett be. A gazdasági megalapozottságnak csak egyik, szememben nem is a legelső oka volt a devizahelyzet. Sokkal inkább az, hogy az adott bérszínvonal és a belföldi árarányok, árukínálat mellett a lakossági import igen jövedelmező. Márpedig nem jó az, ha a bécsi bevásárlás egyetlen napja jövedelmezőbb lehet, mint az egyhavi munka a gyárban, az iskolában, az íróasztal mellett. Az utóbbi negyven, esztendő két leghatékonyabb importját a lakosságnak köszönhetjük: a mélyhűtő szekrények és az elektronikai berendezések behozatalára gondolok. Ha nincs módja a lakosságnak, hogy tettekkel szavazzon amellett, hogy a jelenlegi helyzetben a leggazdaságosabb lakossági beruházás a mélyhűtő, soha nem jutott volna hozzá. Van nekünk egy minisztériumi szintű hatóságunk, az Országos Műszaki Fej. leszté&i Bizottság. Ez azonban már tíz éve nem hitte el, hogy a ház körüli mezőgazdaság legjobb beruházása a mélyhűtő. Az egyszerű ember belátta ezt. sőt mások is. Erre abból követ, keztetek, hogy felemelték az árát Azt ugvan nem tudom elképzelni, hogy a vámkorlátozásokkal egyidejű áremelés tudatos szabotázs lenne. Ennyi leleményességet ki sem nézek az illetékesekből. Még egy szabotázsszervezésben jártas szervezetnek is szegény a fantáziája ahhoz, hogy kitalálja, hogyan lehet botrányos helyzetet teremteni az ország felszabadulásának ünnepén a nyugati határon: csak arra van szükség, hogy az utolsó lehetőség kihasználásán elgondoikodókat egy áremeléssel lehet még serkenteni, hogy utazzanak. Sajnos nálunk az ilyenbe Tiam bukik bele 6enki. Szilárd meggyőződésem, hogy a behozott hűtőládák, és az a tény. hogy remélhetőleg a jövőben jobban lesz hazai kínálat ebből is. nagyobb gazdasági haszonnal jár, mint amennyibe a nagyvonalú vámintézkedések kerültek. Sokkal kevesebb zöldség, gvümölcs. hús megv veszendőbe. Sokkal javul a táplálkozási kultúra, aminek egészségügyi hatása nagyobb lehet, mint a devizaráfordítás. A legnagyobb haszon azonban abból származna, ha az illetékes kormányhivatalokban megtanulnák, hogy sokkal megfontoltabban, megalapozottabban kell határozni, rendeleteket hozni. Kopátsy Sándor (A vámkorlátozá®. utáni csendes napokban a „sógoroknál" járt munkatársunk riportját a 3. oldalon közöljük.)