Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-19 / 91. szám

2 1989. április 20., csütörtök Az országos találkozóra készül a reformkör A kecskeméti „Nyilatkozat" A Reformmühely április 15-én Kecske­méten megrendezett országos tanácskozá­sa alkalmából első találkozójukat is meg­tartották az MSZMP eddig megalakult, a platformszabadság alapján szerveződött reformkörei. Mint közismert, az ország­ban elsőként Csongrád megyében alakult reformkör; a kecskeméti találkozón abban is megállapodtak, hogy Szegeden rende­zik meg, májusban, a reformkörök orszá­gos tanácskozását. Tegnap este a szegedi reformkör immár rendszeres (keddenként tartott) összejövetelén ezt az országos ta­lálkozót készítették elő, s megbeszélték a 15-i Reformműhely munkájának tapaszta­latait. Még Kecskeméten elfogadtak (har­minc reformkör 80 képviselője) egy nyi­latkozatot, amelyet az alábbiakban köz­lünk. A reformkörök egységes álláspontot ala­kítottak ki a következő kérdésekben: — Az MSZMP egészében rroighBCárazóvá kell wélnta A reforrmgondolkoclásTialk és cselekvés­nek. Az élt/törést és « reformerük mos szervező­déséit is segítve az MSZMP vezetése vegye tu­domásul a ntformkörük létét, -biztosítsa műkö­dési feltétele-Ikert. beOeértve a Horizontális kiap­rsolatta rttis lehetőségéit is. Használhassák AZ MSZMP rendelkezéseire álló központi é« helyi esaiközök«t és létesítményeiket. — Az eddig megalalkult reformkörök fel­hívják az MSZMP tagjait, szervezeteit, hogy hozzanak létre reformköröket, és mis hasonló jellegű szerveződéseket. Nem fogadjak él a gyakorlati tapasztalatokat nélkülöző, általáno­sító, frakciós megbéJyegezést. — A rafürmkörök fórumai nyitottak az MSZMP valamennyi tagja és mindenki szá­ntára. együttműködnek más, MSZMP-n kívüli szervezettekkel, személyekkel ls. Mindenkinek vita-, kapcsolódási és együttműködési lehető­séget kínálnak. — TévéikenyséigüJCben az MSZMP-n belüli új­fajta pártegység kialakítását, AZ egyes áramla­tok, nézetdk, platformok dinamikus együttélé­sét, a tényleges reform cselekvés elsődlegessé­gét és AZ elméleti alapok újragondolását érvé­nyiesiitiik. — A reformkörök igénylik a nyitott reform­műhely-ctanácskozásokat, és vállalják azok fő gondolatainak átvitelét a gyakorlatba. A reformkörök aggodalma az utóbbi hetek eseményei alapján fokozódik, mert a párt bel­ügyei, a vezetés állásfoglalásai kiegyensúlyo­zatlanok, intézkedései bátortalanok, egy régi egység nosztalgiájától terhesek,. Fokozatosan csökken a nép. az ország bizalma, veszélybe kerülhet a nemzetközi megbecsülés, a párt el­veszíti legjobb erűit, növekszik a szétesés ve­szélye. — A Központi Bizottság legutóbbi ülésén sze­mélyi kérdésekben született döntések nem te­remtették meg a régóta hirdetett fordullat sze­mélyi feltételeit. — A Politikai Bizottsággal és a főtitkárral kapcsolatos bizalom kérdése a Központi Bi­zottságon belül maradt, ugyarakkor a KB tag­jainak döntő többsége egy korábbi korszak po­litikusa: önmaga és a politika megújítására képtelen. A személyi kérdések eldöntése pár száz pártvezető belső, titkos ügye maradit. — Az ülések, a döntések — minden korábbi köve bel és ellenére — zártak, a közvélemény manipuláit hlrcsamagokat kap, a párttagság még utólag sem értesül hitelesen. — A Központi Bizottság szóvivője ..szlómeg­kerülő", lekezeli a közvéleményt, a sajtót, a közérdeklődést, az arrogancia és önhittség mutatkozik némely ultóbbt megnyilatkozásá­ban. — A reformszárny és reformkörök működé­sével kapcsolatos ellenérzés és értetlenség a fótiitkár nyilatkozataiból is tapasztalható. — A Központi Bizottság bizalmát továbbra is élvező kormány gyakorlati intézkedései kap­kodók. hiitelrontók. nélkülözik a következetes­ségét és az. átgondoltságot. A feüsoroűttak előrevetítik annak veszélyét, hogy a párt méltatlanná válik a hatalomra, képtelenné a nép felemelkedésének szolgálatá­ra. Ezért a retortmkörök a következő Javaslato­kat teszik: — 1989 őszéig hívjanak össze rendkívüli párt­kongresszust. — A kongresszusi küldötitválaszltás a párton belüli teljes demokrácia megvalósulásával (eh­hez szükséges átmeneti szervezeti intézkedé­sekkel) és platformok alapján történjen. Az agrárpolitika megújítása nemzeti ügy Váltás — elvonásokkal? A mezőgazdasági érdek­képviselet megyei szerveze­te a tegnap, kedden megtar­tott rendezvényéved bizo­nyította, képes a megválto­zott időhöz ailkalimazkodó fordulatszámra. A Hazafias 'Népfront megyei bizottságá­val közösen a Néppárt (a volt parasztpárt) agrárpo­litikájáról rendeztek vita­fórumot a téeszszövetség székházában a Néppárt or­szágos elnökének S. Hege­dűs Lászlónak a részvételé­ved. Az itt edhangzottak annak lakossaga egyennan­ddkolta, hogy az MSZMP­nek csiaik a reformszárnyét támogatják, s a gazdaságot lehetetlen helyzetbe hozó monetáris politikával nem tudnak azonosulni. Programjuk szerint szét keld választani a központi hatadom élemeit, s azoknak biztosítani a szuverenitást. Ennél is fontosabb a helyi önkormányzat megvailósi­tása. Abból kedd kiindulni, hogy minden település és alapján az a benyomás ala­kult ki bennem, hogy a lé­nyeges kérdésekben rend­kívüli módon összecsengtek a vélemények, legyen az az MSZMP, a Néppárt, a nép­front, a TOT, a szövetség, vagy akár a termelő gazda­ságok képviselőinek el­gondolása. Egyértelműen kiviláglott, az agrárgazda­ság reformja nem tür ha­lasztást, különben az ágazat leépülése elkerülhetetlen, s következményei belátha­tatlanok. S. Hegedűs László a üöbb­gú. A költségvetés közpon­tosító és újraelosztó (me­chanizmusának túlsúlyát a helyi erőforrások helyi fel­használásával kell oldani. Az agrár politikában az önbecsülésünkre érdemes építeni, az uralkodó meg­ítéléssel szemben nem min­den elemében fejletlen me­zőgazdaságot örököltünk 1945-ben. Gondoljunk csak a nemesi tők ered ményeire, a viszonylag fejlett mezőgép­és élelmiszeri parna. Emel­lett kú keld mondani, egyet­pártrendszer hívének vallja len osztályt sem ért annyi magát, s ennek Okaként je- méltánytalanság, mint a pa­lölte meg, hogy fgy több a rasztságot, s a rehabiliiá­ganancia a hibák időbeni cióból őket sem szabad ki­felismerésére, az eltévelye- hagyni. S a sarkalatos pont: dések leleplezésére. Az ön- nincs értelme fejlődésről, kritika kevés a megoldás- szerkezetváltásról beszélni, hoz. A koalíciós időszak míg ilyen mértékű a köz­nem volt diadalmenet, s ez ponti elvonás. A itámogatá­ma sem tűnik annak. Ma- sók-elvonások szaldójá­gá'ban a pártban is három ban legalább az 1982-es út és elképzelés ütközött. A szintet kéldene tartani. A sztálinizmusba haladó idő- támogatások igazi gazdája szakban Erdei Ferenc a egy mezőgazdasági hitalin­visszavonulás kompro- tézet lehet, amely a sajátos­misszumával eredményes Ságokat figyelembe véve, szövetkezeti mozgalom meg- alacsony kamatszintet tud teremtésének nyitott utat. A megvalósítani. Az ipari és Veres Péter-féle centrum a mezőgazdasági árak távodo­népi, nemzeti jelleg ésgoai- dása nem tűrhető tovább. A termelők számára elemi joggá tett mezőgazdasági exportbevétel egy részével lehetne a kiszolgáló ipari importversenn yel tartani. A verti­dodat ikidomborítását látta a legfontosabbnak. A Kovács Imre szárny azt vallotta, hogy csak úgy van értelme a hátteret koalíciónak, ha a hatalom- kordában vezetre érdemes támaszkod­ni, ha az hajlandó a meg­újulásra. A TOT képviselő­jének kérdésére elmondta, hogy az él vonási rendszer lényegi változása a mai helyzetből a kiút. A gazdái kodás érdékeltségét a mai 90 százalékos elvonás he­lyett 50-60 százalékra csök­kentve vissza lehet állítani, s az állami költségvetést eh­hez a bevételhez méretezni A félismerés nem új, egy üzem akikor jó, ha a fizetés mellett a szociális háttérrel is törődik. Ez nem érdem, •ihanem jól félfogott érdek. A hozzászólók leginkább a múlt egyes elemeinek minő­sítését, így a rnezőgazdaság 1945-ös indulásra alkalma­zott fejlett jelzőt, s a téeszesítésre kimondott, mil­liók megnyomorítása kité­telt vitatták. Szantisáló Jó­zsef, az MSZMP megyei bi­zottságának munkatársa a párt agrártéziseivel való egyezőségre tette a hang­súlyt. Szerinte a parasztsá­got valóban érték méltány­talanságok, s azért kéli küz­deni, hogy ez ne folytatód­jék. A földtörvény és a szö­vetkezeti törvény megújítá­sában nem ártott volna a nagyobb nyilvánosság, s az érintettek hathatósabb be­vonása. Elhangzott, hogy az igazi választóvonal nem a pártok között van, hanem azok tagjainak magatartása, jö­vőért érzett felelőssége, po­litikai érettsége minősít igazán. E képlékeny politi­kai hélyzetben az agrárgaz­daság progresszív erőinek olyan pozícióit kell kihar­colni, amellyel a hatalom megszilárdulásának idősza­kában is képesék érdekeik folyamatos érvényesítésére. T. Sz. I. Grósz Károly és Németh Miklós megbeszélései Jichak Samirral Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke ked­den délelőtt megbeszélést folytatott a Budapesten tar­tózkodó Jichaik Samir, iz­raeli kormányfővel. A ta­lálkozón áttekintették a magyar—izraeli kapcsola­tok helyzetét, és továbbfej­lesztésük lehetőségeit. Mind­két részről hasznosnak érté­kelték a mind gyakoribb magas szintű találkozókat, elismerően szólták az együttműködés különböző területéin tapasztalható elő­relépésről és megerősítették a 'kapcsolatok további bőví­tésére irányuló kölcsönös készséget. Egyetértés volt abban is, hogy az izraeli miniszterelnök mostani láto­gatása jól szolgálja ezt a folyamatot. A megbeszélés során mindkét fél kifejtette állás­pontját a közel-keleti hely­zetről, a válság megoldásá­nak lehetséges módozatairól. Egyetértettek abban, hogy az i'lyen őszinte, nyílt véle­ménycserék elősegítik egy­más felfogásának alaposabb megismerését. Magyar rész­ről hangsúlyozták: nagy fontosságot tulajdonítanák annak, hogy a magyar—iz­raeli kapcsolatok továbbfej­lesztése az együttműködés­iben rejlő kölcsönös előnyök kiaknázásán túl járuljon hozzá a közel-keleti problé­ma rendezésének előmozdí­tásához is. A találkozón részt vett Dan Meridor, az izraeli kormány tagja és Slomo Marom, a budapesti Izraeli Érdekképviseleti Hivatal vezetője, illetve Kovács László kül ügymin iszter­helyettes, és Thürmer Gyu­la, az MSZMP főtitkárának tanácsadója. * A délután folyamán az iz­raeli kormányfő a Magyar Izraeliták Országos Képvi­selete szervezésében talál­kozott a magyarországi zsi­dó közösség vezetőivel. (MTI) Szópárbajban nincsenek áldozatok Vita a fegyveres testületekről Közmegegyezés persze nincs — egyelőre. De valószí­nűleg igaz, amit a Saabad Den okraták Szövetségenek egyik szegedi aktivistája mondott: Muszáj beszélni! Amíg szavaink vannak, addig hallgatnak a fegyverek. A szópárbaj ugyan rend­kívül időigényes és fárasz­tó, de a haszna kétségtelen — ez volt a legközvetlenebb redes, akaratlanul is érve­ket szolgáltatva vitapart­nereinek. Hiszen ma a nép­hadsereg (és más fegyve­tapasztalat azon a nyilvános res testületek) tisztjeinek vitán, amit a felsővárosi népfrontbizottság szervezett hétfőn: a Köz(-{-)egyezés című vitasorozatuknak e második „felvonására" (az elsőn a népfront megújulá­sa volt a téma) a néphad­sereg, a rendőrség, a mun­kásőrség szegedi testületei­nek vezetőit, a pártok és az új politikai szerveződések aktivistáit, országgyűlési képviselőket és Felsőváros noteárait hívták meg, s a szórólapokra a többi között ilyen kérdéseket nyomtat­tak: milyen a honvédelem megítélése hazánkban?, szükséges-e a munkásőrség?, kinyilváníthat-e saját poli­tikai véleményt a hivatá­sos katona és a rendőr? Annak dacára, hogy az egymást sűrűn higgadtságra intő vitatkozó felek meg­nyilvánulásait újra és újra érzelmek és szenvedélyek fű­tötték föl, az este 6-tól éj­jel 11-ig tartó maratoni vi­tából az látszott: szeretnék érteni egymást. Egyenként, személyenként majdnem mindenki jóakaratú. Ám a beszédmódok egyelőre oly­annyira különböznek, hogy az embernek az az érzése: valami eszperantószerű köz­vetítő nyelvre lenne szük­ség. Hadsereg Például: aligha csak a fegyveres testületek ott je­lenvolt vezetői tudják ne­hezen elképzelni, milyen lesz a helyzetük a többpárt­rendszerben; de bizonyos, hogy ők csak a vita utolsó harmadában kezdték meg­érteni, hogy az új politikai szervezetek és pártok ak­tivistái nem személyiségjo­gaikat akarják csorbítani, amikor azt mondják, hogy a hivatásos tiszteknek „apo­litikusoknak" kell lenni, mint a bíráknak. „Azt hi­szik, az én meggyőződésem megváltozik attól, ha arra késztetnek, hogy visszaad­jam a tagkönyvemet?" — kérdezte Kovács Pál alez­ból e pártnak is jut egysze­ikáliis kapcsolatoknak a ter+ , , „ ,„ . „ ... , ... meléstől az export-importig let. E szellemi örökségét ki- mÍTldent TOgában kel, fog. vánják a mai kor követel- iajmia A felvásárló rnono­ményeivel ötvözni. A többpártrendszerreJ kapcsolatban leszögezte, ér­dekük, hogy legyen egy erŐ6, világos programú és viszonylag egységes MSZMP. polszservezeteik társadalmi tőkéje vegyes vállalati for­mában értékesülhetne leg­inkább, ahol a domináns szerep a termel oké. A Néppárt a mezőgiazda­Azt, hogy jelenleg máért az sági kamara és az ágazati eLlenzék kerékasztalánál szövetségek híve, s az eddi­foglalnak helyet, azzal in- gi érdekképviseleti szer­Jakes sajtóértekezlete 0 Moszkva (MTI) Csehszlovákiában nem várható sem az 1968-as ese­mények átértékelése, sem pedig az azokban vezető szerepet játszott Dubcek po­litikai rehabilitálása — je­lentette ki moszkvai sajtó­értekezletén Mii os Jakes. A CSKP KB főtitkára, aki hétfőn rövid munlkalátoga­tásra érkezett a szovjet fő­városba, kedden háromórás megbeszélést folytatott Mi­hail Gorbacsowal. Jakes el­utazott Moszkvából. túlnyomó többsége az •MSZMP tagja, s az általuk vezetett testületek az eddigi gyakorlat szerint, meg az MSZMP szervezeti felépíté­sének jellege következtében politikai célokra is bevet­hetők; már most az „alter­natívok" azért idegesek — fogalmazta meg a Fidesz és az SZDSZ képviseletében vitatkozó Ökrös Tamás —, mert „alkotmányos, jogi és egyéb szükséges garanciák hiányában" a fegyveres tes­tületek politikai célú föl­használása bármikor meg­ismétlődhet. Az „apolitikus­ság" nem azt jelenti, hogy a tisztek ne lehetnének párttagok, ellenkezőleg; az új pártok és szervezetek szerint már az átmeneti korszakban (napjaink) is, de a demokráciában, a jog­államiság viszonyai között még inkább — bármilyen párt tagjai lehetnek; viszont akkor nem politikai párt(ok) adják a parancsokat, s nem politikai célok végett, ha­nem az ország, a jogállami­ság, az állampolgár védel­me céljából. Nem térhetünk itt ki a vi­ta minden részletére, csak megjegyezzük: tanulságos, mert közmegegyezésre ve­zető szóváltás volt a paci­fizmusról: Tűhegyi József, a Körgát Klub aktivistá­ja — aki pacifista, s az a véleménye, nem illúzió han­goztatni, hogy az egész kon­tinens legyen hadseregmen­tes —, végül rábólintott Hídvégi István alezredes ér­velésére: a pacif izmust, épp­úgy nem kell másokra eről­tetni, mint bármely egyéb nézetet. Munkásőrség Leküzdhetetlennek tetsző beszédmódkülönbségek mu­tatkoztak a vitának abban a szakaszában is, amikor a munkásőrség szerepéről, megítéléséről, megszünteté­sének igényéről volt szó. Míg Körmöczi László városi munkásőr-egységpa­rancsnok és mások azt bi­zonygatták, hogy „a mun­kásőr a nép fia, és még so­hasem emelt fegyvertanép­re" — Jankó Attila (SZDSZ) példákkal szolgált: mikor használták karhatalmi fel­adatokra a munkásőrséget. „Hogy '56-ban mi volt, majd eldönti Pozsgay elvtárs —, mert ő még elvtárs, mert benne van a Politikai Bi­zottságban; de az biztos, ha akkor ott elég fegyveresünk lett volna, nem az történik, ami történt" — mondta szenvedélyesen Hídvégi Ist­ván alezredes. „A munkás­őr az önök érdekeit is védi, függetlenül az önök politikai beállítódásától" — biztosí­totta az új szervezetek ak­tivistáit Zlatniczky István, a Münnich Ferenc Társaság képviselője. Az én érdekei­met fegyvertelenül védjék — válaszolt Tűhegyi József; s aki '56-tal példálózik, egy­úttal megmondja: a mun­kásőrség az MSZMP fegy­veres testülete, szigorúan MSZMP-tag tisztikarral. Mi lesz itt, ha minden párt­nak saját fegyveres testüle­te lesz? — kérdezte Jankó Attila, s folytatta: a „jobb­ról előzünk"-tartalmú MSZMP-taktika már nem vezet célra; a munkásőrség „cégtáblájának" átfestése, a testület átmentése nem megoldás; az MSZMP milí­ciáját a többpártrendszerű demokráciában meg kell szüntetni, hogy ne legyen többé „a félelem fészke". Nem gondoljuk, hogy a munkásőrség agresszív és militáns emberek gyülekeze­te — érvelt Ökrös Tamás; de ne legyen a demokráciá­ban olyan fegyveres erő, amely '56-ban hiányzott. Rendőrség Amikor — késő este — a rendőrség és a Belügymi­nisztérium átszervezésének igényét hozták szóba az új politikai pártok és szerveze­tek képviselői, Szőke Péter városi rendőrkapitány leszö­gezte: nekik is jobb lenne, ha „mindenre törvény len­ne", ám ma még sok jog­szabály: „rendőri értelme­zés kérdése". Ez a vita olyan — folytatta —, hogy sok eleme a büntetőjogi izga­tásra vonatkozó passzusaiba ütközik; „de ki ellen indul eljárás?" — tette föl a köl­tői kérdést. Méghozzá azért nem járnak el — 1988 ta­vasza óta —, mert „ez a közmegegyezés"; „hogy sen­kit nem visznek be innen iz­gatás vádjával, az a párt­nak köszönhető". A felsővárosi pártházban (MSZMP) vitatkozó csopor­tok közül az egyiknek a tag­jai erre egymásra néztek, ültek némán egy súlyos pil­lanatig, aztán a szociálde­mokrata Hackler László megszólalt: „Nem azért jöt­tünk ide, hogy bárkit meg­sértsünk, vagy megbánt­sunk. Demokráciát, jogál­lamot akarunk. Ha az MSZMP és fegyveres tes­tületei ennyire ragaszkod­nak a hatalomhoz, mi to­vábbra is félünk. A visz­szarendeződéstől." Aztán a vitát berekesztet­ték. De nem zárták le. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom