Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 3ED 79. évfolyam, 60. szám 1989. március 11., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint Az Országgyűlés új elnöke Szűrös Mátyás Pénteken délelőtt 9 óra­kor megkezdődött az Or­szággyűlés ülésszakának harmadik munkanapja. A zsúfolt napirend újabb pontjának tárgyalására tér­tek át a képviselők: a ro­mániai menekültek helyze­téről, és a Minisztertanács tervezett további intézkedé­seiről Horváth István bel­ügyminiszter tájékoztatta a torvényhozókat. A kormány gondoskodása a romániai menekültekről Elfogadták a munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslatot — Felfüggesztették az Országgyűlés ülésszakát Horváth István tájékoztatója Elöljáróban arról az elvi alapállásról és az ezen nyugvó politikai szándékok­ról szólt, amelyek a kor­mány tevékenységét ebben a kérdésben meghatározzák: — A magyar politika cí­mére gyakran felhozott és megalapozatlan román vá­dakra is reagálva minde­nekelőtt hangsúlyozni kívá­nom, hogy a Magyar Nép­köztársaság maradéktalanul tartja magát a helsinki zá­róokmányban megfogalma­zott elvekhez. Hosszú távú realitásként számol azzal, hogy határainkon kívül él a magyarság egyharmada. Ugyanakkor nem feledhet­jük, hogy — Illyés Gyula szavaival élve —, nem ók hagyták el a hazát, ha­nem nekik szabtak más ál­lami fennhatóságot. Az azo­nos történelmi és kulturális gyökerek, az azonos nyelv az anyanemzethez is kötik őket, ami arra kötelezi a mindenkori magyar politi­kát, hogy felelősséget érez­zen sorsuk alakulásáért. Az elvi bevezető után a menekültek helyzetét ele­mezve leszögezte: — Mindnyájunk előtt vi­lágos, hogy a menekültkér­dés gyökere nem Magyaror­szágon, hanem Romániában van, ahol az alapvető em­beri jogok megsértése, köz­tük a nemzetiségek hátrá­nyos megkülönböztetése, et­nikai egységük megbontása, sajátos kulturális tradíci­óik és hagyományos életfel­tételeik felszámolása, az anyanemzettel való kapcso­lattartás megnehezítése mi­att a romániai magyarság nemzeti léte, identitása ke­rült veszélybe. Mindezek a sérelmek együttesen olyan helyzetet teremtettek, hogy sokak számára az életkörül­mények elviselhetetlenné váltak. A menekülés üteme felgyor­sult. A múlt év második felé­ben ugrásszerűen megnőtt a határt útiokmányok nélkül át­lépők száma. Ez év február 28-ig tizennégyezer-tizenhá­rom romániai menekültnek adtunk tartózkodási enge­délyt. 88 százalékuk ma­gyar. 7 százalékuk román, 5 százalékuk német nemzeti­ségű. Miután időközben több mint nyolcszázötvenen harmadik országba távoz­tak, s mintegy kétszázan ön­ként visszatértek Romániá­ba, most az itt-tartózkodók száma megközelíti a tizen­három ezret. A kormány intézkedéseit összefoglalva a belügymi­niszter elmondta: — Több mint egy évvel a menekültügy jelentkezése után felelősséggel mondha­tom, hogy eddig nagy együttérzéssel és igyekezet­tel, rugalmasan sikerült megoldani e váratlanul je­lentkezett, újszerű, és hal­latlanul bonyolult feladatot. Az állami szervek maga­tartásának kiindulópontja az volt, hogy a tartózkodási, il­letőleg a letelepedési célú engedéllyel rendelkező me­nekülteket a magyar állam­polgárokéval azonos fetté­telek mellett illetik meg a szociális, az egészségügyi, a társadalombiztosítási, az ok­tatási és egyéb más ellátá­sok. A munkaképesek ese­tében valamennyi ellátás a munkaviszonyhoz kapcsoló­dik. Az érintettek többsége is azt vallja, hogy a hoz­zánk érkezettek ne segé­lyekből éljenek, hanem mun­kával teremtsenek ma­guknak megélhetést. A munkába állítás szer­vezett rendszerének kialakí­tásával sikerült csaknem mindenkit többnyire a szak­képzettségének megfelelő munkához juttatni. Meg­jegyzem azonban, az utóbbi időben a menekülők között emelkedik a szakképzetle­nek száma, s ez a későbbi­ekben megnehezítheti elhe­lyezésüket. A menekülök számára a legtöbb gondot eddig is, a jövőben pedig még inkább az jelenti, hogy az ismert okok miatt nagyon nehe­zen juthatnak lakáshoz. Ez jelenleg a beilleszkedés fő akadálya. — Felmértük, hogy hol vannak üresen álló családi házak, amelyeket a letele­pedési alapból folyósított pénzügyi segítséggel megve­hetnek. Jó néhányan hozzá is jutottak már ilyen mó­don lakáshoz. Ezek a házak azonban zömében olyan kis­településeken vannak, ahol helyben nincs munkaalka­lom. A legutóbbi ülésszakon felvetődött: tisztázni kell, hogy külföldi állampolgár kaphat-e állami bérlakást. Jogszabályaink ezt nem zár­ják ki. Többgyermekes csa­ládok esetében ilyen elő­fordult. A bérlakás kiutalá­sa azonban, tekintettel a vá­rosainkban fennálló lakás­hiányra, csak kivételes megoldás lehet. Ezért kez­deményeztük, hogy a taná­csok biztosítsanak telkeket, ahol a menekültek egymás­sal összefogva, pénzügyi se­gítséggel, de nagyobb rész­ben saját erőből építhetnek maguknak otthont. A menekültek közérzetét nagyban befolyásolja, ho­gyan foglalkoznak velük, miként intézik ügyeiket az erre hivatott szervek. Ta­pasztalataink azt igazolják, hogy az elöljáró állami, kö­zöttük a tanácsi hatóságok és intézmények méltányo­san, felelősségérzettel, őszin­te segítőkészséggel keresik a lehetőségeket, eszközöket a róluk való gondoskodásra, beilleszkedésük megkönnyí­tésére. Ugyanakkor kaptunk jelzéseket bürokratikus el­járásról, magatartásról. Tudjuk, hogy a hozzánk érkezettek egy részének igen fájó sebet jelent a csa­ládegyesítés megoldaU'">sá­f?a — mondotta ezután a belügyminiszter. — Az itt­tartózkodók mintegy negye­dének gyermeke, házastársa maradt Romániában. Az aradi találkozón a magyar küldöttség által felvetett kérdések között fontos he­lyen szerepelt a családegye­sítés. Akkor román részről olyan ígéret hangzott el. hogy partnerek lesznek en­nek a megoldásában. Ügv tűnik, hogy erőfeszítéseink .eredményeként a kivándor­lási és családegyesítési ké­relmek elbírálásában némi­leg kedvező irányban módo­sul a román hatóságok gya­korlata. Erre utal, hogy a múlt évben 1936 törvényes kivándorlási kérelmet tel­jesítettek, több mint két­szer annyit, mint 1987-ben, ez év januárjában pedig 528-at. Február végéig csa­ládegyesítés keretében több mint 200-an jöhettek át Magyarországra, zömmel gyermekek az itt-tartózko­dó szüleikhez. Bízunk ben­ne. hogy ez a folyamat tar­tós marad. A menekültügy intézésé­ben — szabályozásban és a végrehajtásban is — a stauil elvek mellett a változás is jelen van. Ezt a menekültek számának emelkedése, a rendezésre váró újabb és újabb kérdések jelentkezé­se, valamint tapasztalataink gyarapodása tette szüksé-. gessé, illetve lehetővé. Elsőként említem a határt engedély nélkül átlépők esetében a visszaadási gya­korlatot, amely — a közvé­lemény egy részében jogosan — erőteljes éraslmi hatáso­kat váltott ki, s amely mi­att sok bírálatot kaptunk. 1988-ban a Romániából ille­gális határátlépéssel érke­zők mintegy negyedét adták vissza hatóságaink a román határőrizeti szerveknek. Eleinte nem voltak elég vi­lágosak az erre vonatkozó elvek, és igy bizonytalan volt a gyakorlat is. Bár so­kan vannak olyan vélemé­nyen, hogy még nagyobb szelektálásra és nagyobb arányú visszaadásra lenne szükség, jelentősen szűkí­tettük a visszaadási okok körét, s változtattunk az el­járás rendjén is. Mindezek következtében az utóbbi hó­napokban minimálisra csök­kent, ez év februárban pél­dául a 3 százalékot sem érte el a visszautasítottak ará­nya. (Folytatás a 2. oldalon.) Németh Miklós Hágába utazott Németh Miklós miniszter­elnök pénteken elutazott Hágába, ahól részt vesz az állam- és kormányfői szin­tű környezetvédelmi konfe­rencián. Útjára elkísérte Kovács László külügymi­niszter-helyettes és Perczel György környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter­helyettes. Búcsúztatásán a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Várkonyi Péter külügymi­niszter és Raft Miklós ál­lamtitkár, a Minisztertanács hivatalának elnöke. Jelen volt Tina J. c. Ferringa, a Holland Királyság budapes­ti nagykövete. (MTI) Magyar-katalán megbeszélés Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Jordi Pujolt, a Katalán Autonóm Kormány elnökét. A szívélyes légkörű meg­beszélésen részt vett Med­gyessy Péter miniszterelnök­helyettes. Jelen volt Luis de la Tőrre, Spanyolország bu­dapesti nagykövete. Ezután Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes és Jordi Pujol a Parlament de­legációs termében zárómeg­beszélésen összegezte a ka­talán autonóm kormány el­nöke és kísérete magyaror­szági látogatásának ered­ményeit. Jordi Pujol, aki Medgyes­sy Péter meghívására szer­dán érkezett Budapestre, pénteken elutazott hazánk­ból. A társadalombiztosítás új rendszeréről A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége­pénteken ülést tartott. A testület megtárgyalta a tár­sadalombiztosítás új irányí­tási és szervezeti rendszeré­ről szóló törvénytervezetet, és kialakította álláspontját. Az Országos Társadalombiz­tosítási Tanács keretében működő szakszervezeti cso­port a mostani vita során ki­alakult véleményt fogja képviselni. A SZOT elnöksége egyet­ért azzal, hogy törvénnyel létrehozott önkormányzat, az Országos Társadalombiz­tosítási Szövetség irányítsa a társadalombiztosítást. E tes­tület törvényességi felügye­letét — a tervezettel ellen­tétben — azonban nem a Minisztertanácsnak, hanem az Országgyűlésnek kellene ellátnia, a pénzügyi ellenőr­zést pedig az Országgyűlés szerveként létrejövő állami számvevőszék végezné. Az országos önkormányzaton belül a munkavállalói képvi­seletnek kell dominálnia; ennek aránya a szakszerve­zetek véleménye szerint ér­je el a négyötödöt. A szak­szervezetek e testületben sem mondanak le a nyugdí­jasok érdekképviseletéről, és ezt az önkormányzat össze­tételének is tükröznie keli. Az Országos Társadalom­biztosítási Szövetség a tár­sadalombiztosítási alappal maga gazdálkodna, így — a szakszervezetek véleménye szerint — nem tölthet be szerepet a pénzelvonó me­chanizmusban, csakis a biz­tosítottak céljait és érdekeit szolgálhatja. A SZOT elnöksége célsze­rűnek látja, hegy törvény­ben rögzítsék a területi és munkahelyi társadalombiz­tosítási szervezetek létreho­zását, működtetését. A szakszervezeteknek ha­tározott véleménye; a társa­dalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatos jogorvoslatot a munkahelyen kell elbírálni, és a méltányosság gyakorlá­sa fórumának is a helyi ón­kormányzatnak kell lennie. Az évi több tízezer jogor­voslati kérelem gyors elbírá­lásának ez lenne a garancia­ja, ezzel együtt — és nem a helyi önkormányzatok kor­látozására — vetődhet fel a bírói jogorvoslat lehetősége. A SZOT elnöksége úgy látja, hogy az Országos Tár­sadalombiztosítási Szövet­ség az érdekvédelem fontos fóruma lenne, ám a szak­szervezetek e fórum létre­jötte után sem mondanak le arról a jogukról, hogy a tár­sadalombiztosítással össze­függő kérdésekben, a dönté­sek előkészítése alkalmával, véleményt nyilvánítsanak. A szovjet fökonzul látogatása Tegnap, pénteken váro­sunk vendége volt Nyikita Ivanovics Darcsijev, a Szov­jetunió debreceni főkonzul­ja, aki először látogatást tett a megyei pártbizottságon. Itt fogadta őt Vastagh Pál első titkár. Ezt követően ba­ráti találkozóra került sor, ahol a fökonzul Perneki Mi­hály történésznek átadta Mihail Gorbacsov könyvét, amelyet az SZKP főtitkára Perneki Mihálynak dedikált. A debreceni fökonzul talál­kozott tegnapi látogatása során Székely Sándorral, a városi pártbizottság első tit­kárával, és megtekintette a Fekete Házban azt a kiállí­tást, amelyet Licbmann Bá­la szegedi fotóművész 90-ik születésnapja alkalmából rendeztek. Délután váro­sunk vendége visszautazott Debrecenbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom