Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

2 1089. március 8., szerda Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) 16 jogban, a tulajdonfor­mákban, a kultúrában, a szociális biztonságban egy­aránt képviseljük. Meg akarjuk állítani az elszegé­nyedést, és megakadályozni a gazdasági hatalom min­denféle koncentrálódását. A szolidaritás eszméje a sza­bad, autonóm egyének és közösségek összetartozásá­nak érzése, cselekvésük mo­tivációja. Beletartozik a tár­sadalomnak, a közösségek­nek egymásért vállalt fe­lelőssége és az egyes em­ber melletti kiállása. — Az értékek valóra vál­tásának csak egyetlen útja lehet: a demokrácia. Meg­gyözólésünk, hogy ezek az eszmék a szocializmus ki­épülésével teljesedhetnek ki. Ezért azonban cselekedni kell, és pártunk cselekedni akar. Politikai programjá­nak középpontjába állítja a nép akaratát kifejező po­litikai rendszer kiépítését, a jogállamot, az egyén és a közösség biztonságát, a kor­szerű, Európában és a vi­lágba beépülő hatékony gaz­daságot. A szellemi alkotó­munka felszabadítását. Nem lehetünk többé szűkkeblűek, s politikai vakok! Mozgósí­tásra, előírásra újat alkotni lehetetlen. Valamennyi al­kotó elme javaslataira, fe­lelős cselekedetére van szükségünk, hogy megoldá­sokat találjunk problémá­inkra — szögezte le az elő­adó, majd emlékeztetett ar­ra a történelmi tényre, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt egyesült párt. Ér­telmezése a továbbiakban nem lehet formális. Az egyesülés eredeti szellemé­hez kell visszatérni, meg­tisztítva azt a hozzá mél­tatlan politikai játszmáktól és cselekedetektől. Ki kell mondani végre: magunké­nak valljuk az egyesülésbe hozott gondolatiságot. Ha elvi politikát folytatunk, ak­kor nincs jogunk mást ten­ni. A párttagság elé terjesz­tendő cselekvési programja­vaslatban az erősödő szoci­áldemokrata és a reform­kommunista szellemiség öt­vöződik. A szociáldemokrá­cia százéves múltjában és jelenlegi teljesítményében is mélyen gyökeredzik a de­mokratikus magatartás, a bonyolult társadalmi jelen­ségek árnyalt, összetett meg­közelítése, és kezelése, az egyén, az emberi jogok tisz­telete. Nagy értéke a szoci­áldemokrata mozgalomnak a nyitott politizálás, a társa­dalom széles rétegeivel való kapcsolattartás képessége — állapította meg Berecz Já­nos, s a több mint 70 éves magyar kommunista mozga­lom kiemelkedő értékeiként sorolta a mozgalmi szerve­zettséget, az elvek iránti el­kötelezettséget, a közösség tiszteletét, az önfeláldozást, a társadalmi rendszer vi­szonyaiban történő változ­tatás bátorságát. Hozzátette: ez a mai magyar valóság­ban a radikális reformokat jelenti. Ezért a reform kom­munista magatartás és szemlélet érvényre juttatá­sa a pártban nem elsősor­ban szűken vett mozgalmi, hanem nemzeti érdek. Nép­pártként nem is tehetünk mást, mert ha a nemzet vá­lasztani fog, saját sorsa ér­dekében a következetes re­formok pártját választja majd. Az MSZMP tehát legyen hű önmaga határo­zott, reformvonalához. En­nél több nem kell, ennél ke­vesebb pedig politikai hitel­vesztés. A cél tehát a de­mokratikus szocializmus megteremtése, amely társa­dalmunk mai helyzetében, a jövőnként érzett felelősség­ben a párt tagjai számára becsülettel felvállalható po­litikát jelent. Erre alapozva túljuthatunk az önmagun­kat gyötrő időszakon, hogy ismét önbizalommal néz­zünk előre. — Sajátosan MSZMP­programot készítünk azért is, mert a saját múltunkkal való nyílt, kritikus szem­benézésre törekszünk — hangsúlyozta, utalva arra, hogy a cselekvési program megváltoztatja az alkotóját, a pártot is. Történelmi kö­telezettség, hogy az MSZMP meghatározó felelősséget vállaljon a válságból való kitörésben. Ennek érdeké­ben szakítani kell a torz, egyoldalúnak bizonyult po­litikai modell maradványai­val, s a pártnak el kell ha­tárolnia magát a korábbi politikai hibáktól, a szub­jektivizmustól, a követke­zetlenségektől és bürokrá­ciától. Attól, hogy a folya­matosság hirdetésével vé­gül is a mozdulatlanság és az apolitikus magatartás vált programmá. Ilyen mó­don vállalhatók azok az el­lentmondásokkal is terhelt reformtapasztalatok, és a fejlődés több helyesnek bi­zonyult tendenciája és ered­ménye, amelyek az 1960-as éveket és a 70-es évek ele­jét jellemezték. Sajátosan MSZMP-prog­ram ez azért is, mert gya­korlati teendőit tekintve nem akar felelőtlenül ígérni, mert a párt nemcsak elosz­tást ígér, hanem a források megteremtését is akarja. Akik e programot választ­ják, azok nem illúziókat, ha­nem a valóságot és így a biztonságot választják — je­lentette ki, hozzátéve, hogy a programtervezet — mint ahogy a párt eddigi gyakor­lata is — meghaladja az osztálykereteket. A fizikai és szellemi munkájukból élő dolgozók pártjaként, nép­pártként fogalmazzuk meg a programot, amely egyaránt fordul a munkásság külön­böző rétegeihez, az értelmi­séghez, az agrárgazdaság dolgozóihoz és a különböző nemzedékeikhez. Támasz­kodni kíván a termelésbe, a szolgáltatásba bekapcsolódó kisvállalkozókra, keresve az együttműködést az or­szág minden haladó erőivel. A társadalom mennél több rétege találja meg érdekeit, céljait a programban, a re­formokban, annál inkább le­het sikeres a párt. Tudomá­sul kell venni, hogy az úgy­nevezett „csendes" rétegek­nek ma is van véleményük, és jól felismerhető érdeke­ik. Ennek hangot is adnak: konszolidált, számukra elfo­gadható körülmények között — a szavazóurnáknál és a munkában. Rendezetlen, ér­dekeiket súlyosan, tartósan károsító viszonyok közepet­te akár az utcán is követe­lik érdekeik érvényesítését. Érdekünk tehát, hogy szán­dékaink, programunk alap­ján már ma megtaláljuk, il­letve erősítsük velük a kap­csolatokat — hangsúlyozta. A gyakorlati tetteket kö­vetelő feladatokról szólva Berecz János megállapítot­ta: ma már nem elegendő pártunkban csak megújulni. Sokkal többről és másról van szó. Kétségtelenül köny­nyebb új pártot alakítani, mint a meglevő élére állni. A jövő: belülről megvalósí­tott újraépítkezés a gyöke­res reformok jegyében. Ez az újjáépítés csakis egy mi­nőségében új, konstruktív programon alapulhat. Az MSZMP-nek programpárt­ként a szabadság, az igazsá­gosság, a szolidaritás értéke­it hirdetve új politikai tar­talommal kell megjelennie a politikai közéletben. Ebben a párt nem cél. A demokra­tikus szocializmusért vívott politikai küzdelem mozgal­mi, szervezeti kerete és esz­köze. Ebben a szellemben a párt képes önmaga újjáfo­galmazására. Nem is tehet mást, hiszen benne él a ma­gyar társadalomban, s má­jus óta szüntelen önvizs­gálata is készteti erre — mondotta, s felhívta a fi­gyelmet arra: a különböző áramlatok ne egymás kiszo­rítására fecséreljék ener­giáikat. Ehelyett közös ne­vezőt találva a különböző törekvések alkotó módon szolgálják a politika érlelé­sét, a párt szerepének erősí­tését. Legyünk egységesek a sokszínűség elfogadásában, abban, hogy ez a párt cse­lekvési erejét szolgálja A párt és a cselekvési program hitele nem a sza­vakon, hanem a tetteken múlik — erősítette meg a KB titkára. Azon, hogy a párt következetesen újjá­építse önmagát, mielőbb menjen végbe öntisztulása, erősödjön erkölcsi tartása, etikája, politizáló képessé­ge. Határozottan forduljon a társadalom és a választók felé. Hitelt a program meg­valósításában tett eredmé­nyes lépések adhatnak, ha az állampolgárok megtalál­ják benne saját elképzelé­seiket, reményeiket és a pártszervezetek pedig cse­lekvésre hívnak mindenkit a benne foglaltak megvaló­sítására. Nem maradhat csupán szándék, megvalósí­tásához lépnünk kell — ez kötelességünk. Ugyanakkor számítsunk arra is, hogy a különböző politikai mozgal­mak programversenye ránk is, minden egyes elvtár­sunkra, szervezeteinkre ösz­tönzőleg, sőt kényszerítőleg is hat. Ugyanakkor minél hatékonyabb cselekvésünk, annál inkább hat más néze­tekre, esetleg közelíthet hozzánk vagy eltávolíthat. A társadalom minél na­gyobb rétegei tudnak azono­sulni szándékainkkal, azzal arányosan nő a politikai ér­telemben vett meghatározó szerepünk. Két fontos terü­letre kell koncentrálni: a nemzeti sorskérdések ügyé­ben, a legkülönbözőbb poli­tikai erők megegyezésére van szükség. Ez alapja a különböző szintű politikai kapcsolatoknak és a konst­ruktív ellenzékiségnek is. A másik kérdéskör a külön­böző politikai erőknek egy­más közötti sajátos politikai viszonya, esetleg koalíciója. Ebben a nemzeti sorskérdé­seken túlmenően már egyéb politikai, kormányzati téren is egyetértésre lehet töre­kedni. A programtervezet egye­temes és nemzeti értékei, valamint konkrét javasla­taink kiindulási pontot nyújthatnak ahhoz, hogy a konzultációk politikai téma­körei szélesebbé, megalapo­zottabbá, világosabbá válja­nak — fejtegette a további­akban Berecz János. Cselek­vési programunk egy olyan időszakban fogalmazódik meg, amikor átmenetben vagyunk a politikai plura­lizmus, a képviseleti demok­rácia, a jogállamiság rend­szerébe. Most e folyamat kezdetén természetes, hogy a politikai mozgalmak, a pártok szervezetei között folyik az alku, az egyezke­dés. Ebben a folyamatban néha disszonáns hangok is hallatszanak. Ilyen például az a kijelentés, hogy a fegy­veres testületek dolgozói a jövőben nem lehetnek az MSZMP tagjai. A különböző szervezetek nem korlátoz­hatják az állampolgárokat jogaik érvényesítésében — szögezte le. — Egyetlen más szervezetnek sem lehet köze ahhoz, hogy kik az MSZMP tagjai. Minden állampolgár, munkahelyétől és hivatásá­tól függetlenül, maga dönti el, milyen szervezetet támo­gat tagként vagy szavazatá­val. Ugyanakkor óva intünk mindenkit attól, hogy a fegyveres testületeket a po­litikai versengés célpontja­ként kezeljék, azokat füg­getleníteni kell a napi poli­tikai harcoktól. Feladatuk a haza, a közrend, az alkot­mány szolgálata. — A természetes állapot a jövőben az lesz, hogy a pártközpontok közötti poli­tizálás súlypontja a képvise­leti demokrácia intézmé­nyeiben, a Parlamentben lesz, és a teljes nyilvánosság előtt, annak ellenőrzésével zajlik majd. — Cselekvési programunk egy mozgalom pártpolitiká­ja. Ezt azért is elodázhatat­lan tisztázni, mert a párt és az állam szétválasztása szükségessé teszi, hogy szembenézzünk a párt és a kormány viszonyában rejlő új típusú problémákkal. A helyzet ellentmondásos. Je­lenleg a mi pártunk adja a kormányt, ezért támogatni köteles a munkájában. Ugyanakkor a program több ponton eltérhet a kormá­nyétól. Tehetjük ezt, hiszen azt pártpolitikai szempontok alapján alkotjuk meg, amely átfogóbb, nagyobb igényű lehet. A leghatározottabban támogatjuk a kormány erő­feszítéseit az új gazdaságpo­litikai program kidolgozásá­ra, sőt éppen társadalmi céljaink elérhetővé tétele érdekében sürgetjük is azt. Tudjuk, hogy a kormányzat teljesítménye visszahat a párt befolyására is. Berecz János meggyőző­déssel szólt arról, hogy e cselekvési program az or­szág érdekeit képviseli, ép­pen ezért nem a hatalom és a társadalom áll szemben egymással. A reális helyzet­értékelés érdekében szük­séges megállapítani, hogy ma a politikai versenyhely­zetben alapvetően a hata­lomgyakorlás mikéntjét, jellegét illetően lépnek fel különböző erők. Az MSZMP e kérdéssel összefüggő állás­pontját a cselekvési prog­ramtervezetben rögzíti. E szerint a különböző politikai erőknek a hatalom gyakor­lásában való alkotmányos részvétele is elképzelhető. — A hazánkban lejátszó­dó társadalmi folyamatok nem elszigetelten, hanem meghatározott nemzetközi környezetben zajlanak. Fel­zárkózásunk és sikeres fej­lődésünk lényeges feltétele sokirányú, szoros kapcsoló­dásunk a világ folyamatai­hoz. Legalapvetőbb, a prog­ramban kinyilvánított érde­künk: a béke, a független­ség, a népek barátsága — szögezte le az előadó, aki ezt követően azt elemezte: miként vállalhatja fel a cselekvési programot a párt­tagság. Meggyőződése sze­rint a pártvezetés nem ren­delheti el a tagság viszonyát a programhoz; azt a tagság­nak, szervezeteinek és az egyes párttagnak kell kiala­kítania. Ez nem lehet egy­szeri tett. A vezetés célja az, hogy megnyerjen min­denkit, aki a program meg­valósításában együtt tud és akar haladni. E helyről is hívjuk fel a párttagságot, s ennek a közleményben ad­junk is hangot, hogy min­denki tartson velünk. Ez azonban nem lehet kény­szer. Mindenki, aki velünk kíván tartani, a meggyőző­dése, a programhoz való vi­szonya alapján dönthet — mondotta végezetül Berecz János. Szombaton hozzák nyilvánosságra a dokumentumot Már a KB tagjainak elő­zetesen megküldött írásos javaslathoz és a szóbeli ki­egészítéshez fűzött kérdé­sek kapcsán, s a vita soránl is a legteljesebb nézetazo­nosság mutatkozott meg ab­ban, hogy az MSZMP-nek szüksége van átfogó, a ko­rábbi értékeket és az új fel­ismeréseket is tartalmazó, a stratégiai elemeket, vala­mint a konkrét feladatokat is a realitások talaját rög­zítő, cselekvésre mozgósító programra. Ezt a párttagság is igényli, s nélkülözhetet­len a jelenlegi politikai csa­tározások, s a későbbi vá­lasztási küzdelmek során is. Ám, hogy a jelenlegi for­mában, szövegezéssel beter­jesztett program a megfele­lő-e, azt a legkülönfélébb módon közelítették meg az ülés résztvevői. A vitában tizenkilencen mondtak véleményt, további öten (Barts Oszkárné, Ro­mány Pál, Duschek Lajosné, Deák László és Marjai Jó­zsef) írásban adták be fel­szólalásukat. Berecz János rövid össze­foglalójában hangsúlyozta: a felszólalók sok munkát ad­tak a szerkesztőbizottság­nak, hiszen nem lesz köny­nyű a számos észrevétel, ja­vaslat bedolgozása a doku­mentumba. Rámutatott, hogy egy rövid távú prog­ramnál sem lehet eltekinte­ni a hosszabb időre szóló feladatok felvázolásától. Ugyanakkor hozzátette: a most megvitatott dokumen­tum nem választási prog­ram, csupán kiindulópontja lehet a választásokra tör­ténő felkészülésnek. Mivel a kormánnyal teljes mérték­ben össze kell hangolni a lépéseket, megköszönte a felszólalt kormánytagoknak a jobbító szándékú javasla­tokat, nem titkolta azonban, hogy a jövőben lehetnek el­térések a kormány és a Központi Bizottság prog­ramváltozatai között, s eze­ket vállalni kell. Összefoglalva a dokumen­tum sorsára tett felszólalói észrevételeket, három vál­tozatot fogalmazott meg. Az első szerint az előterjesztést szerkesztőbizottság dolgoz­ná át, majd a dokumentum a Politikai Bizottság elé ke­rülne, s néhány napon be­lül megjelenne a sajtóban. A másik változat alapján nem a gyorsaság, hanem a megfontoltság lenne a fő szempont — hangsúlyozta, így a Politikai Bizottság az átdolgozott tervezetet a kö­vetkező, még márciusban megrendezendő központi bi­zottsági ülés elé terjesztené. A harmadik változatot, hogy az előterjesztést bocsássák széles körű pártvitára, nem javasolta, részben a helyi pártélet zsúfoltsága miatt, részben azért, mert a rö­vid távra szóló program minden bizonnyal teljesíthe­tetlen „kívánságlistával" ér­kezne vissza a Központi Bi­zottság elé. Elmondta, hogy azért nem esik szó a sajtóról az írá­sos tervezetben, mert a KB következő ülésének na­pirendjén szerepel a nyilvá­nosságpolitikáról, a sajtópo­litikáról és a pártsajtóról szóló előterjesztés. A zárszót követően Fock Jenő kért szót. Érvekkel tá­masztotta alá véleményét: a párttagság, de talán az egész nép kíváncsi az MSZMP mondanivalójára, ezért nem lenne célszerű a dokumen­tum nyilvánosságra hozata­lával hosszabb ideig várni. Kérte, hogy a szerkesztőbi­zottság és a KB tanácsadó testülete két napon belül dolgozza át a tervezetet, a Politikai Bizottság pénteken vitassa meg, s a dokumen­tumot szombaton hozzák nyilvánosságra. A Központi Bizottság — 9 ellenszavazattal — Fock Jenő javaslatát fogadta el. Egyhangú szavazással dönJ tött a testület arról, hogy az előadói beszédet és a vi­ta-összefoglalót szerkesztett formában megjelentetik, s az ülésről közleményt is nyilvánosságra hoznak. A KB-ülés napirendjének első pontját, lezáró határo­zathozatalt követően a tes­tület személyi kérdésről döntött. A KB tagjai elfo­gadták az Országgyűlés el­nöki posztjára vonatkozó előterjesztést, amely szerint a Tisztelt Ház elnökének Szűrös Mátyást, az MSZMP KB jelenlegi titkárát java­solják. Szűrös Mátyás beszéde Ezután Szűrös Mátyás tartotta meg tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdé­sekről. — A nyolcvanas évtized végére a magyar külpoliti­ka is korszakhatárhoz érke­zett. Helyzetünk alapvető ellentmondása ma az, hogy míg a nemzetközi politikai feltételek igen kedvező le­hetőséget kínálnak egyre súlyosabbá váló belső prob­lémáink megoldásához, a világ és Európa nemzetei­nek közösségébe való beta­gozódásunkhoz, addig a vi­lággazdasági helyzet alaku­lása drámai módon leérté­kelte nemzeti teljesítmé­nyünket, mérhetetlenül meg­nehezítette a nemzetközi munkamegosztásban való tevékeny részvételünket — hangoztatta a Központi Bi­zottság titkára, hozzáfűzve: cselekvésünk lehetséges irá­nyát alapvetően meghatá­rozza a KGST-együttműkö­dés válsága is. A szervezet, amely ma a kétoldalú kap­rsolatok kereteként műkö­dik, az olcsó és szinte kor­látlan nyersanyag- és ener­giaszállítás megszűnésével már a hetvenes években el­CSAK SÓKNEK,férfiakkal NŐNAPI MŰSOROS ESTET RENDEZ a Postakocsi csárda. 1989. március 11-én. Asztalfoglalás a 73-146-os telefonon. A Szatymaz Községi Tanács V. B. szakigazgatási szerve 1989. március 11-én 9 órai kezdettel, a szatymazi művelődési házban a közigazgatási területén lévő rárkert tulajdonosok részére TÁJÉKOZTATÓT TART. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A Tisza Volán Karbantartó és Ipari Üzemegysége FELVÉTELT HIRDET AZ ALÁBBI MUNKAKÖRÖKBEN: autószerelő C> karosszérialakatos <C> autóvillamossági szerelő O szervizmunkás munkakörökben. Fizetés: gyakorlati időtói függően, a k. sz. szerint. Érdeklődni lehet: Tisza Volán Karbantartó és Ipari Üzemegység, munkaügyi osztály. Telefon: 23-322/333-as mellék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom