Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

1989. március 9., csütörtök 3 Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága veszítette dinamizáló és vé­dő szerepét. A KGST-kap­csolatok sok tekintetben konzerválják elmaradott gazdasági szerkezetünket. Hazánknak ezért alapvető érdeke fűződik a szervezet gyökeres megreformálásá­hoz. A KGST válsága nem in­dokolja a szervezetből való kivonulásunkat. A tagorszá­gokkal folytatott kétoldalú együttműködés külgazdasági kapcsolatainknak hosszú tá­.von mással nem pótolható összetevője. A KGST-orszá­gokkal folytatott együttmű­ködésünkben meghatározó a szovjet kapcsolat, amely azonban ma számos zavar­ral küzd. Oka elsősorban az, hogy a két gazdaság mű­ködésének elvei egyelőre nincsenek összhangban egy­mással. Ez azonban nem csökkenti objektív ráutalt­ságunkat a más viszonylat­tal nem kiváltható szovjet piacra. Ezért nemzeti érde­künk, hogy a magyar—szov­jet gazdasági és politikai kapcsolatokat — új alapok­ra helyezve — elmélyítsük, hatékonnyá tegyük. Nincs más lehetőségünk, mint a rugalmas, hatékony alkalmazkodás. Ennek el­mulasztása nem csak gazda­sági, de politikai területen is a peremre szorulásunk­hoz vezetne, az ezzel járó elszegényedéssel és az elke­rülhetetlen társadalmi meg­rázkódtatásokkal. A kérdések kérdése azon­ban az, hogy Magyarország képes lesz-e minden tekin­tetben Nyugat-Európa együttműködő partnerévé válni. Ennek elengedhetet­len feltétele, hogy mi ma­gunk mindent megtegyünk az együttműködésre alkal­mas- gazdasági szerkezet ki­alakításáért. További alap­feltétel társadalmi stabilitá­sunk megőrzése. Egy kor­mányozásra képtelen MSZMP-t, egy kormányoz­hatatlan Magyarországot a Nyugat nem tekinti igazán partnernek. A Nyugathoz való kapcso­lódás nem csökkenti — és nem is csökkentheti — szá­munkra a szocialista kap­csolatrendszer jelentőségét. Nem a szövetségeseinkkel folytatott együttműködés korlátozására, leépítésére kell törekednünk, hanem a nyugati államokhoz fűződő kapcsolatainkat kell minél érdemibbé, minél tartalma­sabbá tennünk. A szocialis­ta együttműködés tovább­fejlesztése változatlanul nemzeti érdekünk. Az elmúlt évek fejlemé­nyein végigtekintve el­mondhatjuk, hogy kialakult egy önálló, markáns arcula­tú magyar külpolitika, amely tekintélyt, megbecsü­lést szerzett hazánknak szö­vetségeseink és partnereink körében szerte a világon. E külpolitikai megújulás kezdetét jelezte a szocialis­ta együttműködés elveinek és gyakorlatának átértékelé­se, a nemzeti és a közös ér­dekek összefüggéseinek tisz­tázása még a nyolcvanas évek első felében. Törekvé­seink eredményeként oldód­tak szövetségi rendszerünk­ben az alá-, fölérendeltségi viszonyok, s helyükbe mind­inkább az egyenjogú part­neri kapcsolatok lépnek. Fordulatot jelentett a ma­gyar külpolitikában a szom­szédos országokban élő ma­gyarsággal kapcsolatos poli­tikánk gyökeres átértékelé­se, a sorsuk alakulásáért vi­selt felelősségünk vállalása. Hozzáláttunk az önálló ma­gyar biztonságpolitika kül­politikai összefüggéseinek kidolgozásához, és nyilváno­san, nemzetközi fórumokon megerősítettük: hazánk ér­dekelt abban, hogy a lesze­relés, illetve a haderőcsök­kentés első szakaszában érintett országok sorába ke­rüljön, és lehetségesnek A párt tagjaihoz és alapszervezeteihez Felhívás március 15-e megünneplésére Az 1848—49-ea forradalom és szabadságharc a magyar nemzet polgárosodásának, öntudatra ébredé­sének dicső állomása, nemzeti önérzetének fontos for­rása, a szabadságért, a haladásért vívott küzdelem jelképe. Ekkor váltak Magyarországon elfogadottá azok a politikai eszmék ás célok, melyek teljes meg­valósítása még a ma nemzedékének is küzdelmes fel­adatot jelent Az Országgyűlésnek felelős kormány, az arányos közteherviselés, a szabad sajtó, s az ezekből fakadó, előre alapozott nemzeti függetlenség nélkül nem valósulhat meg a valódi népképviselet és de­mokrácia; a nemzet megújulása és önbecsülése sem teljesedhet ki. Meggyőződésünk, hogy március 15-e a magyarság számára a nemzeti összetartozás, egymásra utaltság és összefogás jelképe. Így megünneplésének is azzá kell válnia! Tegyük jóvá az elmúlt években az ün­nephez való viszonyunkban is elkövetett hibákat; el­utasítjuk az ünnep kisajátítását, az ünneplés korlá­tozását Nemzetünk óhaja teljesül most, amikor már­cius 15-én hivatalos állami ünnep teszi lehetővé a társadalom .egészének a méltó megemlékezést Az országban sok helyütt a közös ünneplés mel­lett döntöttek a különböző politikai erők. A Közpon­ti Bizottság üdvözli az így megvalósuló összefogást, és feleló6, aktív, a más nézeteket is türelemmel fogadó részvételre kéri a párt tagjait. Ma még törekvéseink ellenére sincs mód mindenütt a közös ünneplésre. Sajnáljuk, de tiszteletben tartjuk mindenkinek azt a jogát, hogy önállóan emlékezzen meg nagy nemzeti ünnepünkről. Fontosnak tartjuk, hogy ez az ünnep a közös jö­vőért felelősséget érző társadalmi erők összefogását, a nemzeti együvétartozást fejezze ki, és ne a viták; a nézetkülönbségek, a konfrontáció napja legyen. Ezért csatlakozunk a Hazafias Népfront február 18-án köz­zétett kiáltványához, amelyben az együtt ünneplésre, s az ebben .kifejezett közös cselekvésre szólítja fel a magyar nemzetet Ezért hívjuk, várjuk az MSZMP és a KISZ tag­jait a demokratikus szocializmus ügye mellett elkö­telezett honfitársainkat, a családokat munkahelyi és iskolai közösségeket, a budapestieket és a környék­belieket március 15-én, 11 órára a Nemzeti Múzeum elé. Tisztelettel meghívunk minden magyarországi politikai és társadalmi szervezetet a Hazafias Nép­front által szervezett ünnepi nagygyűlésre amelynek szónoka Nyers Rezső államminiszter lesz. Fejezzük ki nagygyűlésünkön is: nem akarunk sem megtorpanni, sem visszafordulni a demokratikus, szocialista, független nemzeti jogállam megteremtésé­nek útján! Budapest, 1989. március 7. tartjuk, hogy szövetségi rendszerünk jelentős csök­kentéseket hajtson végre, akár egyoldalúan is. Ma már tudjuk: a mi fellépésünk is szerepet játszott abban, hogy a szovjet vezetés elha­tározta a jelentős haderő- és fegyverzetcsökkentést, s hogy hazánkból is kivonnak szovjet erőket. Jelentős át­alakulás következett be kétoldalú kapcsolatainkban is; kiegyensúlyozott viszonyt alakítottunk ki minden vi­lághatalommal, amelynek során rendeztük kapcsolata­inkat Kínával. Ezt a külpoli­tikát megerősítette az MSZMP országos pártérte­kezlete. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy a gyors ütemben fejlődő pár­tok, alternatív Szervezetek sem kérdőjelezték meg an­nak alapvető vonásait. Napjaink egyik fejlemé­nye, hogy formálisam is megtörtént a gyakorlatban már korábban bekövetkezett változás, a külügyi kor­mányzat közvetlen pártirá­nyításának felszámolása. Nyilvánvaló azonban, hogy egy párt soha nem mondhat le az állami külpolitika be­folyásolásáról, akár kormá­nyon van, akár ellenzékben. A továbbiakban a KB tit­kára részletesen beszélt a magyar külpolitika gyakor­lati kérdéseiről, beszámolt az elmúlt időszak fontos nemzetközi eseményein kép­viselt hazai álláspontokról, végül pedig a kétoldalú kap­csolatok ápölása érdekében megtartott magas szintű tár­gyalások eredményeiről. Szűrös Mátvás előadói be­szédéhez kapcsolódva Né­meth Miklós miniszterelnök tájékoztatta a testületet Mi­hail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával és Nyikolaj Rizskov kormányfővel tar­tott moszkvai megbeszélésé­ről. Rövid vitát követően a Központi Bizottság egyhan­gúlag elfogadta a beszámo­lót, Németh Miklós kiegészí­tésével együtt. A KB végezetül áttekin­tette a március 15-ei, ünne­pi előkészületeket, s felhí­vást fogadott el a párt tag­jaihoz és alapszervezeteihez az évforduló méltó megün­neplésére. Üj áruház Szegeden m — Ötezer négyzetméteren csak valutáért Hamarosan nagy átalakí­tás kezdődik a Délép ház­gyárának 9-es és 10-es csar­nokában. Nem a lakáspane­lek sorozatgyártása kap új lendületet, hanem profilt vált az építmény. Gyors munkával áruházzá alakít­ják át a valamikori üzem­csarnokot a szakemberek. Az ötezer négyzetméteres kereskedelmi egységet a Vi­dia Kereskedőház megbízá­sából alakítják ki. A ter­vek szerint már az idei nyár közepén-végén az első ve­vők is benyithatnak az áru­házba. De egyáltalán nem mindegy, milyen pénznem­ben akarnak majd a pénz­tárnál fizetni. Itt a konver­tibilis valutát fogadják el ellenértékként. Ismeretes a Pénzügymi­nisztériumnak az az állás­foglalása, amely tavaly év végén jelent meg. Eszerint: további valutásboltok nyi­tására nem adnak ki ide­haza engedélyt. Aztán né­hány hete egy sajtótájékoz­tatón bejelentették: „Még két áruház megnyílhat eb­ben a konstrukcióban." Az egyik Tatabánya mellett, a Skála-Stráda átprofilírozásá­val lett meg. A másik a most Szegeden, expressz­ütemben készülő. Az 5-ös út szomszédságá­ban ezentúl azokat várják majd árukkal, akik eddig Bécsbe ruccantak át ,,extra(?)" cikkekért. Első-1 sorban az osztrák főváros­ban mérhető magyaros ke­resletnek megfelelően vá­logatják majd a Szeged ha­tárában vevőt váró markét árucsoportjait. A személy­gépkocsik kivételével, szin­te minden szóba jöhető cik­ket kínálnak. Például az itt kínált híradástechnikai árukra garancia is lesz. Az új egység természete­sen igen erős versenytársa lesz a városban már mű­ködő, tucatnál is nagyobb számú valutás kisboltnak. Méreténél, készletértékénél fogva eleve nagyobb válasz­tékot vonultathat majd fel polcain. Ugyancsak a töme­gesebb értékesítés segíthet majd az olcsóbb árakhoz. A cél: a bécsi árcéduláknál kistbb számjegyeket rajzol­ni az itteni lapocskákra. Az új áruházról három „villámkérdést" tettem fel Csölle Tibornak, a Vidia Kereskedőház vezérigazgató­jának. — Milyen formában mű­ködik majd az új létesít­mény? — Vegyes vállalatként. Ebben társulnak majd ré­gebbi külföldi partnereink, de kerestünk új társakat is. — Honnan várnak vevő­ket? — Ez az áruháznyitás ta­lán nem csak Szegeden lesz esemény. Aki eddig mond­juk Debrecenből járt át a határon bevásárolni, ezután hozzánk is megtalálhatja az utat. S már az útiköltségen jelentős összeget takarít meg. Ha a kínálatunkkal és árainkkal elégedett lesz, máskor is visszatér. így egy kicsit az egész térség keres­kedelme átalakulhat. — Mennyiért vásárolták meg a házgyári csarnoko­kat? — Nem kötöttünk adás­vételi szerződést. Tartós bér­lői leszünk a Délépnek. Bőlc István Állattenyésztésünk kérdőjelei Immár 32. alkalommal rendezik meg a mezőgazda, sági könyvhónapot. Az idei megyei megnyitót tegnap, kedden Hódmezővásárhe­lyen, a Debreceni Agrártu­dományi Egyetem Állatte­nyésztési Főiskolai Karán tartották meg. Kiss Lajos, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője bevezetőjében szólt a szakmai, piaci és közgazda­sági ismeretek felértékelő­déséről. A felfokozott infor­mációs igény közepette is a könyv az, ami maradandó ismereteink gazdag tárháza lehet. A frissen kiadott 24 kötet mellett a korábban megjelentekből is érdemes újra válogatni. A helyszín szelleméhez il­lően állattenyésztésünk ak­tuális kérdéseiről is szólt. Megyénk mezőgazdaságában az ágazat részaránya meg­határozó, 52 százalék. Az aszályos években a gazdasá­gok hiányzó bevételeiket e téren próbálták kiegészíteni. A szarvasmarhatartás a nagyüzemekben stabilizáló­dott, ez annak is köszön­hető, hogy két év alatt a férőhelyek 40 százalékát a korszerűbb tartástechnoló­Mezőgazdasági könyvhónap giák szerint átalakították. A kistermelők kevesebb te­henet tartanak, mint koráb­ban. A tejtermelés eredmé­nyei évről évre javulnak a keresztezett tejhasznú faj." ták elterjedésével. A sertés­ágazat rossz passzban van jelenleg. Takarmányellátási gondok és piaci, szervezési anomáliák miatt a sertések száma a még elfogadható alsó szinten áll. A húster­melés több mint felét az utóbbi években dinamikusan fejlődő baromfitenyésztés adja. Az idén megtorpant az ütem. sőt 40 százalékos visszaesés várható, elsősor­ban a szűkülő piac miatt. Bedő Sándor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docense az állattenyésztés ezredfordulóig várható fej­lődési pályáját vázolta. A nehéz helyzetben lévő ága­zat jövője az új agrárpoli­tika változásának mélységé­től, irányától függ, s alap­vető feltétele a közgazdasági háttér megteremtése. Az egyesült nyugat-euró­pai piac mellett a szovjet és kínai igényekre is érde­mes figyelni, sőt újabban Tajvan és dél-koreai kap­csolatokról is hallani. A harmadik világban elsősor­ban a felsőfokú szakoktatá­sunkat veszik igénybe. A tejtermelés továbbra is elsősorban a hazai igényekre épül, s 6 ezer kilogramm tehenenkénti éves tejhozam érhető el addigra. A sertés­tenyésztés biológiai alapjai megvannak. A technológia rekonstrukciójára lenne szükség, s megfelelő takar­mánybázisra. A juhtenyész­tésben célszerű a merinói fajta keresztezéseit fenntar­tani. A baromfitenyésztésben a speciális igények teljesí­tése adhat új mozgásteret, így a libamáj-, lúdtoll-, a gyöngytyúk- és pulykaérté­kesítés. i A versenyképesség csak úgy nem illúzió, ha az állat­tenyésztést kiszolgáló ipari infrastruktúra végre megte­remtődne, a feldolgozóipar, a csomagolás is lépést tart a termeléssel, s rájövünk végre, hogy az állat egyedi gondozást igénylő élőlény. T. Sz. I. A törvénytervezetekről A ma szerdán kezdődő Országgyűlés a szakszerve­zetek szempontjából két igen fontos törvényterveze­tet, a sztrájktörvényt és a Munka törvénykönyvének módosítását tárgyalja. E két törvénytervezet körül már hónapok óta folyik a vita, hol élesen, 'hol kompromisz­szumra hajlóan. A Viták nyomán a sztrájkról szóló jogszabálytervezet még az utóbbi napókban Is sokat változott. A vüták eredmé­nyét a szakszervezetek szemszögéből 'Hajdú Attila, a SZOT jogi osztályának ve­zetője összegezte Baj kő Eri­kának, az MTI munkatársá­nak. Elmondta: október óta igen sokat változott a sztrájktörvény-tervezete, a képviselők elé kerülő javas­lat már szinte alig hasonlít az első változathoz. A leg­fontosabb, s a szakszerveze­tek által leginkább vitatott kérdésekben kompromisz­szumo6 megállapodás szüle­tett a szakszervezetek és a kormány között. Legfrissebb értesülései szerint az Or­szággyűlés jogi bizottsága hajlik arra, hogy elfogadja a szakszervezetek felveté­sét: ha megtudnak állapod­ni a munkáltatókkal, akkor a sztrájk idejére is lehessen bért fizetni a dolgozóknak. 'Kompromisszumos meg­oldás született a sztrájk sza­bályozásáról is. <A szakszer­vezetek ezt a majdani szak­szervezeti törvényben lát­ták volna célravezetőnek, míg a kormány a Munka törvénykönyvébe kívánta volna megtenni. Végül is önálló .törvényként kerül a Parlament elé. Ügy tűnik egyetértésre jutottak a sztrájk terminológiájában is. A legutóbbi egyeztetések eredményeként az Ország­gyűlésen a Parlament jogi bizottsága várhatóan a SZOT-nak azt a javaslatát támogatja majd, hogy sztráj­kot a dolgozók általában vett gazdasági és szociális érdekeinek védelmében le­hessen kezdeményezni. Az első megfogalmazás szerint erre a lépésre csak a mun­káltatói intézkedésekkel szemben kerülhetett volna sor. Ez jelentős mértékben korlátozta volna lehetőségét, mivel akár minden munka­beszüntetést eleve jogelle­nesnek lehetett volna minő­síteni. Ez a korlátozó szel­lem, ha kisebb mértékben is, de még visszatért a kép­viselőknek kiküldött anyag­ban. A szakszervezetek más követelései alternatív lehe­tőségként kerültek bele a törvénytervezetbe. A SZOT amellett van, hogy sztrájkot ne csak a szakszervezetek, hanem a dolgozók is kezde­ményezhessenek, s biztosí­tott legyen a szolidaritási sztrájk lehetősége. A szakszervezetek csak így tudják elfogadni a tör­vényt, mint ahogy fél téte­lük az is, hogy jogszabály ne zárja ki a sztrájk idejére a bérről való egyezkedés le­hetőségét. A szakszervezetek egyet­értenek azzal, hogy hazánk­ban ne legyenek politikai sztrájkok. A p>olitikai tö­rekvéseknek a Parlament­ben, s a politikai pártokon keresztül keli kifejeződésre jutniuk. Véleményük sze­rint azonban nem mindig választható el tisztán egy­mástól a politikai és a gaz­dasági indíttatású sztrájk. A független szakszerveze­tek, mind a készülő sztrájk­törvény, mind a Munka tör­vénykönyvének módosítása kap>csán kifogásolták azt a tervezett előírást, miszerint a munkahelyi egyeztetések során a munkáltatóknak a nagyobb taglétszámú szak­szervezettel kellene megálla­podásra jutniuk. A Munka törvénykönyvé­nek módosítása körül már elcsitultak a Viták. A szak­szervezeteknek az általuk legfontosabbnak ítélt kérdé­sekben sikerült érvényre juttatniuk álláspontjukat. Így a munkahelyéken to­vábbra is megkötik a kol­lektív szerződéseket, s mi­vel a kormány elállt koráb­bi szándékától, a bizalmiak­nak változatlanul megma­rad az egyetértési joga az alapbérek " megállapításá­nál, a jutalmak, prémiumok szétosztásánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom