Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-28 / 73. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 73. szám 1989. március 28., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Fáradó reformerekf?) U j nekilendülésünkért sokat tevő ismerősömet né­hány hónapja egy alattomos betegség négy hétre ágyba kényszerltette. Most — már a lábadozás után — meséli, hogy a kínok meUett egyetlen jó volt a „házi örizetében": végre együtt lehetett a családjá­val. Az utóbbi időszakban oly annyira megritkult meg­hitt beszélgetéseik egyikén tizennégy éves nagyíját megkérdezte: „örülsz-e, hogy mostanában 6okan ismer­nek engem? Egy város figyel a dolgaimra..." Nem érkezett határozott válasz a tudakozódásra, és a lelke­sedés sem sütött a tinédzser fiú szeméből. Aztán foly­tatta az apa: „Ügy gondoltam, egy-másfél év múlva, a ciklus végén abbahagyom..." Felragyogott már a srác szeme, és ha az éledező férfiöntudatával nem ellenke­zett volna ilyen cselekedet, hát biztosan körbecsókolja apját ezért a bejelenléséért De most csak — nagyon melegen — ennyit mondott: „Az jó lesz, apa, nagyon jó lesz..." Egészqn bizonyos, hogy nem egyedi történet az előbbi. Az elmúlt egy-másfél évben a politikai életbe bekerült új emberek többsége nem főállású jövőformá­ló. Inkább olyanok, akik a saját szakmájukban — esetleg kisebb-nagyobb gazdálkodó egységek, intézmé­nyek élén — már korábban elismerésre méltót produ­káltak s most, mellékállásként, „szabadidő-lekötöként" vették vállukra a helyi, vagy éppen az országos dolgok alakítását. A reformerek ilyen, egzisztenciális függet­lensége előnyt jelenthet a régi, túlélt struktúrák bom­1 osztásában, de ugyanakkor embert emésztő, visszás helyzetek sorát okozó megoldás. A munkahelyek egyre többet zúgolódnak a közsze­replés, a politikai ügyek miatti munkaidő-kiesések okán. Ellenvetéseik vannak a közvetlen kollégáknak, mert az országgyűlési képviselő, tanácstag, népfront­aktivista helyett is el kell végezni a munkát. A köz­ponti elvárások terhe hosszú évek óta túl van a tűrés­határon, mindent fillérekre kiszámol a gazdaság is. Számológépén megjelennek a „politikum" számára — esetleg — teljesítményfedezet nélkül kifizetett bérforin­tok és ezek közterhei, a vállalati gépkocsi — esetleges — közcélra való felhasználása, a magas telefondíjak. Aztán már nehezen forintositható a vezetői döntések egy-két napos csúszósa miatt kieső termelési érték, az emiatt a vállalat, gyár kasszájába nem gyúló haszon. .. Sokszor szólt már újságcikk és magánbeszélgetés az országgyűlési képviselők iránti „két egész ember" el­várásokról. De hasonló a terheltségük a KB-tagoknak, az új szervezetek vezetőinek, mindenkinek, oki igazán tenni akar az ország elöreviteléért. S a fizikai fáradt­ság mellett még lelki teherként a nagyon újat akarók­nak a fenyegetésre, rosszízű elrettentési szándékokra is számítani kell. Mert a lojalitás nem volt szokás ebben az országban, most akasztófákat rajzolnak valakik ki­tépett irkalapokra, a borítékot — a rossz krimik re­ceptje — kesztyűs kézzel dobják postaládába. A kép­viselőnek rettegnie kell, ho^y sáros utcáját véletlenül ne most aszfaltozzák, mert senki sem mossa le róla, hogy paruunázott. Ha pedig nem készül el ingyen az a fránya út, akkor a szomszédok, az utca lakói szidják a teheteilenségeert, mert „még annyit sem tudott el­intézni". Kutyaszorító tehát ez is, mint ahogy a sze­mélyes jövedelemkiesés is egészen bizonyosan az 1989­ben Magyarországon politizálok többségének is valóság. Az ó munkájukért nem. vagy alig jár anyagi ellenszol­gáltatás. A rájuk szabott feladatoknak idöniány mictt ott nem mindig tudnak megfelelni, ahol a munkaköny­vük van. Idehaza pedig ma — kevés kivétellel — csak az számíthat az életszínvonala megtartására, netán anyagi gyarapodásra, aki a ledolgozott napi nyolc óra után és a hétvégeken, másod-, harmadállásokon tud piackepeset produkálni. Olvasom, hogy társadalmunk újraépltkezésénél csak a felépítményen szabadna módosításokat végezni, mert az alapnál, a marxizmus—leninizmusnál, elképzelhetet­len szilárdabb. Csakhogy — meggyőződésem szerint — nem ilyen egyszerű reformereink dolga. Mert az alapnak és felépítménynek harmonizálnia kell, a válto­zatlan rész nem illeszkedik egy új szerkezetbe... A mi ./alépítményünk" és a klasszikusok elképzelései között óriási az eltérés. Mert ugyebár a sztálinizmus idegen a/ emberközpontú szocializmustól? Magyarországon pedig 1956 után nem sikerült továbbjutni Dzsugasvili • „mü­vének" a megszelidílésenél. Tehát ennek elvégzése is ránk vár. Ebből a teherből a nagyobb súly azoké, aki­ket döntéshozónak választottunk, küldtünk, és akik vál­lalták a régi renddel való küzdelmet. Azok, akiknek egzisztenciájuk függ a régi struktú­rától, természetesen nem mozdulnak az új felé. S azok is inkább a régi értékek hangsúlyozásával vannak el­foglalva, akiknek a szembenézés a korábbi cselekede­tekkel esetleg kiábrándultságot okozna. R eformereink közül jó néhányan fontolgatják, hogy pártkongresszus elótt, új választásokkor kérik: ne jelöljék őket, hadd vonuljanak vissza csen­des hétköznapjaikba. Addig jelen kiábrándultságunkon csak annyira kellene úrrá lenrti, hogy az átalakítás el­fáradó elindítói után legyenek még a váltóbotot átvevő, új reformerek. Maradjon még hite a most felkészülók­nek. Kétségeink naponta nőnek, mert csak néha villan valami, ami talán — a remény. Bőlc István Nemcsak hideg vízre valót! Ki kit fürdet meg? A szolgáltató vállalatok­nak évtizedeken át egyetlen dolga akadt: hogy elvégez­zék a rájuk bízott munkát, azaz szolgáltassanak. Ha veszteséget mutatott az év végi mérleg, egyszerűen ki­egyenlítették a fenntartók a hiányt Az idők azonban változnak . .. Ma már a szolgáltatást nyújtó vállala­tok egy része isi arra tö­rekszik, hogy olyan tevé­kenységeket is keressen,, ami hasznot hoz. — Hiába mondják azt hogy a veszteséges tevé­kenységet fel kell számolni, mi nem tehetjük meg, hogy holnaptól nem adunk vizet a városnak! — mondja Tölgyesi Béla, a vizművek és fürdők vállalat igazgató­ja. — Az alaptevékenysé­gek mellett azonban lehet és kell olyan vállalkozáso­kat keresni, amelyek képe­sek nyereségessé tenni a vállalatot Hogyan működik ma a sokáig „korlátozottan nye­reségérdekelt" vízművek? Nos, létezik egy állami víz­ügyi alap. A jók befizetnek, a rosszak kivesznek belőle. A központilag megállapított 10 forintos köbméterenkén­ti vízdíjból azonban a la­kosság csak 2 forintot fizet. A többi állami támogatás. — így ís 65 mtílió forin­tot fizettünk be tavaly az alapba. Annyi pénz se ma­radt itt, hogy a legégetőbb fejlesztési, karbantartási munkákra futná. A Belvá­rosban lassan már félméte­renként eresztenek a 80 éves csövek, a gőzfürdőt az ösz­szedölés fenyegeti. Egy biz­tos: a vizmütevékenységet a világon sehol nem végzik vállalkozói alapon. Akár a „fürdetést", ami nekünk is 20 milliós veszteséget ho­zott tavaly. — Mennyi lenne a fürdő­jegy igazi ára most Szege­den? — Legalább ötven forint Ennyiért viszont senkj sem nyitná ránk az ajtót. így azután ikénytelenek voltunk az elmúlt években más te­rületeken is vállalkozni, hogy talpon tudjunk ma­radni. — Például? — Először csak a vizes szakmában próbálkoztunk. A fenntartás mellett a szak­embereinknek jutott ideje arra is, hogy új hálózatokat építsenek. Csakhogy a taná­csi megrendelések oenz hi­ían mára már elfogytok, így most az újrainduló csa­tornaprogramba szeretnénk beszállni. — Es a fürdőzésben nem lehet vállalkozni? — De! Éveken át úgy né­zett ki, hogy a 'területün­kön áruló maszekok meg­gazdagodnak. a fürdőválla­lat meg közben tönkremegy. — Hdqy tian ez?! — Ügy. hogy évekig bér­leti díj ellenében kiadtuk a büféinket, és területhaszná­lati díjért beengedtük a vállalkozók bódéit. Miért ne csinálhatnánk mindezt saját magunk, ha ilyen jó Vállalkozni pedig kell! — módosíthatnánk az is­mert mondást,, de azt is hozzá kellene mindjárt tenni, olykor könnyebb a viharos tengeren hajózni. mint egy-egy hasznos ötletet nyélbe ütni. Míg az elmúlt években egyre nagyobb biztatást kaptak a vallalatok és a magánvállalkozók, hogy bátran vágjanak bele. abba, ami nekik is, az államnak is hasznot hoz, addig a másik oldalon továbbra is alapos munkát végez a bürokrácia „húsdaráló" gépe. Hiszen pecsétek tucat­jai, szemlék, határozatok, átiratok, fel- és leiratok szá­zai nélkül aligha jöhet ma még létre egyetlen ap­rócska vállalkozás. Elképzelem, mi lenne, ha egyszer a hivatalok is vállalkoznának? Mondjuk úgy. hogy olyan irodát hozzanak létre, ami tisztes haszon mel­lett, gyorsan elintézi a papírmunkát, engedélyszerzést. Alighanem jó ideig ez bizonyulna a legéletképesebb hazai vállalkozásnak ... Egy szálló vendegei nekünk is sokat jelenthetnek. Ott van közel a Tisza, az úszó­házaink, a programszervező irodánk. Sötl Nemregiben arra adtuk a fejünket, hogy a Cserepes sori piac kft.-be is beléptünk ... — Mit keres a vízmüvek a piacon? — Hasznot! Vendeglató helyek itt is kellenek. Ügy látjuk, a vendéglátás, az idegenforgalom a mi jö­vőnk. Ezért is próbálkoz­tunk például a naturizmus felkarolásával, szörfklub­bal, szálláshelyekkel. Most golfklubon törjük a fejün­ket. A Sziksós-tóban sok fantázia lenne, de befektet­nivaló sajnos kevés akad. Elkelne ott egy jó motel, akár egy szálloda is. Tenisz­pályák, szauna ... Tavaly a Tisza-parton megrendeztük a nemzetközi motorostolál­kozót A néhány napos vál­lalkozás félmilliós nyerese­get hozott... — Hogyan sok ötletet? fogadják a hasznot hoz? Tavaly, az el­ső próbálkozások után, a saját vendéglátó hálózatunk közel 20 milliós árbevételt, és majdnem 2 milliós tiszta hasznot, hozott Most 17 vendéglátó egységünk van, de legalább 60 kellene .. . — Mit kellett mindezert csinálni? — Némi pluszmunkát Eddig csak a vízszámlák jöttek be a könyvelésre, ez­után a sörszámlát is elköny­veljük. Ennyi! És persze más is: két új kemping, egy utazá­si iroda, diákszállások. Sző­ke Tisza hajószálló. HJinden apróiságot meg kell fogni ami valamit hoz a konyhá­ra. — De alaposan visszafog­ja a vállalkozási kedvet, hogy minden beruházást 25 százalékos adóval büntet­nek. Ami százezerbe kerül­ne. azért 125-öt kell fizet­nünk. Ellenérdekeltséget je­lent a hatalmas kamat is. Ma már hitelből szinte le­hetetlen vállalkozni. Egyet­len ötlet sem fial annyit, hogy a kamatokon túl ma­radjon is némi haszon. Tavaly u Számítástechni­kai és Informatikai Rész­vénytársaságba is beléptek a vízművesek. Hogv miért? Mert már az elsó évben tisztességes osztalékot ígér­tek, de jó segítség a cégnek a számítástechnikai kultúra házon belüli terjesztése is. — A Régi Hungária Rt.­be is örömmel beszálltunk. — Házon belül eleinte kétkedően. Senki sem sze­reti, ha többet kell dolgoz­ni. De amikor látták, hogy a boríték is vastagabb lesz évről évre. mindenki mel­lém állt A cég törtenete­ben az idén fizetjük a leg­magasabb nvereségrészese­dest És ebben a vállalko­zások haszna is bőven ben­ne van. — Ilyen simán menne minden? — A, dehogy. Szó sincs róla. Ma még minden vál­lalkozónak alapos Canossát kell járnia. Mindegy, hogy nagyvállalat, vagy magán­ember, már az ötlet pilla­natában, szemben találja magát a bürokráciával, a hivatalokkal, és az értetlen­kedéssel. Ez van. de ezt nem kell jzeretni. Vállalkozásokk A történet szálai olyan bonyolultak, hogy szinte megkísérelni ls lehetetlenség precí­zen visszaadni. Egy vállalkozó kálváriája, amelyet több mint fél éve jár: egy autó­mosóért! Nem magának akarja a suvicko­lomühelyt, szolgáltatni szeretne, tisztes ha­szonnal. Hiszen a városban múködö autó­mosók előtt legtöbbször végeláthatatlan so­rok várják a „megtisztulást". — De nem is olyan egyszerű egy autó­mosót nyitni! Az adta az ötletet, hogy édesanyámnak van egy garázsa a Szent István tér 9. szám alatt. A feleségem pedig szívesen végezné ezt a munkát — kezdj a törtenetet Nagy András. — A gondok már a garázs átíratásánál elkezdődtek. A lakas­hivatollai a mai napig nem tudtunk dűlőre jutni: mindig újabb és újabb papírokat kérnek. — És a kocsimosó? — Az még ennél is bonyolultabb. Enge­dély az IKV-tól, a köjáltól, a vízművektől, a lakáshivataltól, a tanácstól. Helyszíni szemlék, a lakók aláírása, műleírások, raj­zok, ás ki tudja még, mi minden. Tlalán csak a rótaai pápa aláírása nem kell... Nos, igencsak furcsa, hogy egy vállalko­zás beindításának első lépése egy kazal en­gedély, amit viszont csak a kész telephely­re lehet kiadni. A köjál szakembere ugyan­is hogyan tudná megítélni, hogy veszélyes-e a környezetre az építmény, míg kész nincs? — így fordulhatott elő az, hogy beleíec­celtünk vagy hatvanezer forintot o gurázs előtti betonplaccba, ülepítőkbe, vízórába. Végül erre megkaptuk az engedélyek egy részét. Ekkor mehettünk vissza a lakáshi­vatolba, ahol közölték: semmi sincs rend­jén! Néhány nap múlva levelet kaptunk, amelyben közölték, hogy az autómosóra pá­lyázatot fognak kiírni, amit a legtöbbet ígérő versenytárs nyer majd el. Azt, amit én már fel is építettem?! No, azért nem eszik ilyen forrón a kását. Néhány hónapos futkosás után kiderült., hogy erre u tevékenységre nem is kell pá­lyázatot kiírni. — Akkor viszont arra hivatkoztok a hi­vatalok, hogy ebben a lakóövezetben nem js lehet melléképületben kisipari tevékeny­séget folytatni. Hiába leikeltem, hogy a csillagos ég alatti autómosó nem mellek­helyiség . . Hosszas utánjárás utan, persze, ez ts tisztázódott. Órákig lehetne még sorolni, mekkorj görbe utat kellett megjárni azért, hogy a kisipari működési engedély is a kezünkbe kerüljön. A részletektől inkább tekintsünk el. Hogy ma, fél évvel az első kérelem be­adása után, hogy áll a vállalkozás? Tulaj­donképpen sehogy. Nincs happy end! — Mi fantáziát látunk egy darabka, nar­lagon heverő földben. Megcsináltuk, költöt­tünk rá, közben majdnem a Pulz utcában kötöttünk ki. Fél év alatt töb tízezer forin­tot vesztettünk. Az a gyanúnk, hogy nyár lesz, mire a cégtáblát kiakaszthatjuk Az persze senkit sem érdekel, hogy ennyi idő alatt az állam sem kapott adót tőlünk. Szó­val, mindenki csak ráfizetett, kivéve a hi­vatalt, ahol meg ma is van idő arra, hogv küldözgessék az ügyfeleket egyik irodából a másikba. Rafai Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom